|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2011-01-09 17:46:01, vasárnap
|
| |
| |
Purzsás Attila
Az élet naplójának lapjai csak telnek,
peregnek az órák, peregnek a percek.
Betelnek már lassan, elfogynak a lapok,
hogy mivel írjad tele, sokszor nem tudhatod.
Sokszor az élet baját megoldja egy fohász,
de sokszor sajnos azt sem tudod, hogy hol állsz.
Sokszor nem látod, hogy az élet mitől szép,
mindig csak a rossz tör elő, a sok-sok fals kép.
Meg kell hát tanulnod látni a szépséget,
becsülni az őszintét, az egyenes beszédet.
Meg kell találnod magadban a jóságot,
a sötétben fényt, a hamisban az igazságot.
Érzed, hogy az életed álmaid törött tükörképe,
de a darabok összeállhatnak még, csak tegyél érte.
Keresd mindenhol a jóságot, az élet szépségét,
s ha átlátsz a bajon, megleled szíved reménységét.
Rájössz majd arra, hogy mily sokat ér a léted.
Űzd ki lelkedből azt, hogy feladod, s megérted.
Megérted, hogy egy az élet, véges a léted,
ha nem jól használod ki, elherdálod élted.
Álmaid tengerében oly sokszor eltévedsz.
De vajon mért hiszed, hogy ott más ember lehetsz?
Tanuld meg használni a valós életedet,
s rájössz majd arra, hogy élni így is lehet.
Ne álmokat kergess, hanem a mában élj.
Ha nem tetszik a múltad, szebb jövőt remélj.
S ha nem kell már az elhasznált tegnapod,
dobd ki, mint egy összegyűrt papírlapot.
Naplódban nyiss új lapot a mának és holnapnak,
csak szépet írj bele, hogy vidám légy ha olvastad.
S ha egyszer majd betelik, s végleg bezárul naplód-
az élet gyönyörű volt - ez lesz majd a végszód.
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Versek 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-09 17:33:00, vasárnap
|
| |
| |
Sárhelyi Erika
Letépem neked megdermedt, zúzmarás
lelkem jégvirágát - tűzd a szívedre.
Talán van még odabent annyi parázs,
hogy napjainkból a fagyot elűzze.
Ha hervadásnak indul jégvirágom,
tudni fogom, hogy még él benned a nyár.
De míg bénultan ülsz a hóhatáron,
távolságod engem is önmagamba zár.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tél van 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-09 16:53:31, vasárnap
|
| |
| |
Ádám Attila
Számomra nem egy üres szó csupán,
Nem illúzió, ábránd, s talány.
Bennem él, körülvesz és árad,
Szívem táplálja éhségét, s nem fárad.
Anyagtalan, de élvezettel lubickolok benne,
A gravitáció mintha velem semmit nem tenne.
Olykor csak az áramlatokra bízom magam,
S így úszom én a boldogságban.
Máskor viszont felemel, s lebegek,
Mint vidám virágszirom szelem az eget.
Magasan, de mégsem riadtan a bizonytalanságtól,
Véled szárnyalok én így a boldogságtól.
Nélküle a világ szürke és keserű,
Általa édes, s oly egyszerű!
Ha velem maradsz, te is megkapod,
S együtt varázsoljuk színessé a holnapot.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Boldogság |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-09 16:51:29, vasárnap
|
| |
| |
Őszbe hajló élet alkonyán csendesen mellém sodort a szél
Mikor már a szív hűlni készül, már szeretni nem is remél
Akkor jöttél te a messzi semmiből, észre sem vettelek
Mikor életem egén már hullani kezdtek a levelek
Hogy is történt mindez meg velem, elmével fel nem foghatom
Hisz sosem lehetsz enyém, bűn szeretni téged, ezt jól tudom
Harcolt a józan ész, de az érzés oly erős, könyörtelen
Átgázolt, mint vadul tomboló vihar szívemen, lelkemen
Más úton járok én, a tiéd egészen máshova vezet
Nincs erő, mely elmoshatná a köztünk feszülő éveket
Nem lehetsz soha enyém, másé vagy te, az Isten embere
Én is szavamat adtam egykor, feloldhatatlan esküre
Csalóka délibáb, ostoba, ábránd, de mégis jó nagyon
Rád gondolni minden este, s veled ébredni minden hajnalon
Ki is vagy te nékem? ? éltető napom, őrzőm és támaszom?
Koldulva lesem a viszonzást mosolytól égő arcodon
De langyos ősz után, majd jön a zord hideg, beköszönt a tél
Mint könnyű levelet, úgy sodor tőlem majd messzire a szél
A hulló hó gyász fehér leple mindent, de mindent eltemet
Marad szívem jegesre fagyva, nekem már repülni nem lehet
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Magamról |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-09 16:46:55, vasárnap
|
| |
| |
Világéletemben segíteni volt vágyam,
Beteget nem látni sem ülve, sem ágyban,
Nem jó a szegénység s mégis annyi kába,
Kevés garasát is vinné patikába.
Bojtorján, útifű, cirok, csalán, forgó.
Olyanra ha nem is, más betegségre jó.
Mennyi nyavalyája akad az embernek,
Gyógyszert az orvosok arra ritkán lelnek.
Elviszik párnádat, földed, marhád, házad,
S ha szemére veted, bizony még ő lázad.
Azt mondja: nem isten, mit sem tud már tenni,
Ezt persze csak akkor, ha nincsen már mit venni.
Bármily koldus legyél, kiszívja a véred,
Nyögsz még egy darabig, hullaház a véged.
Bocskoros gulyások, juhászok, vén nénik,
Ezer baj gyógyszerét tarisznyával mérik.
1. Epéd hogyha beteg, egyél bőven retket,
Sót ám ne tégy rája, attól kínok lesznek.
Szálkán kórház is van, kérj ott epekövet,
Reszelj retket és azt e reszelékbe lökjed.
Meglátod, azt reggel, sohasem találod,
Föloldó hatását szájtátva csodálod.
2. Ugyan e baj ellen ott van a bojtorján,
Teaként iszogasd, pisiled momentán.
3. Vészes vérszegénység, idegbaj forrása,
Tízezer közül sincs kettő gyógyulása.
Rendelnek sok arzént, vasat és másat,
Csak csalángyökér az, amit ki nem ásnak.
Teaként használják, piros borban főzve,
Négy ujjaid közt mit fogsz egy literre töve.
Ha ágyban feküdtél, bizton felkelsz tőle,
Öt-hat hétig használd, megmondom előre.
4. Ó, hányan szenvednek savtúltengésben,
Küszködnek, vinnyognak, mint kutya a présben.
Gumicsövet nyelnek, kapnak pezsgőt bőven,
A krumpli gyógyítja, sülve a sütőben.
Használd szivacs gyanánt, beled tiszta tőle,
"Krumpli püré" nem jó, vízben van az főzve.
Amit magyarázok, jól eszedbe vegyed,
Mert a savtól sebes a gyomrod és a beled.
Gyomrodat felmarja, fekély lesz a neve,
Nem emészthet attól senkinek a bele.
Beleknek bolyhait vakolattal vonja,
Ehetsz bár táplálót, ki lesz veled tolva.
Annyira elgyengülsz, lesüllyed a gyomrod,
Napról napra gyengülsz, koporsó a gondod.
5. Ha sebek martak fel, fekélyes lett gyomrod,
Sült krumplin olajjal lehet csak gyógyulnod.
Hentes kézre kerülsz, ha elhanyagolod,
Öt-hat sült krumpliból, ha a bélt kinyomod.
Ennyit fogyasztván, a többit olajozd.
Sebed a sült krumpli mentesíti savtól,
Szigetelő fedőt kap az az olajtól.
Bajod így ápolva, meggyógyul majd sebed,
Ez sivár életben még örömed lehet.
6. Biz az élet sokszor úgy jár, mint a kártya,
Megesik, hogy meghűl olykor a mellhártya.
Kaphatod szárazon, esetleg vizesen,
Szaladsz az orvoshoz, csapolni vitessen.
Cirokseprő magját kifőzni teának,
Egészséget szerez hamar az magának.
Tetős evőkanál kerül egy literre,
Kaphatsz cirokmagot pénzért vagy hitelre.
Ne öntsd ki az ágyát, csináld nyakra-főre,
Egy főzéssel a mag nincsen még kifőzve.
Vért is kapsz biz ettől, meg is hízol tőle,
Öt-hat hét alatt már piros arcod bőre.
Idd reggel mint teát, egész nap mint vizet,
Ha ezt mind betartod, élted soká viszed.
7. Betyár ez az élet, sokszor idegre megy,
Ó, mennyi embernek épp a gyomrára megy.
Egyszerű tünete : rebeg gyomra szája,
Hinnéd, hogy egy lepke húzódott alája.
Mindenre dühödt vagy, szemed mint a vadnak,
Szikráznak, ha nézel, gubóid dagadnak.
Félni lehet tőled, bármi szelíd voltál,
Azt is marod most már, kinek udvaroltál.
Pokol ez az élet, családodé sem más,
Testvér, az élet cseppet sem pompás.
Szaladsz tudósokhoz, vizsgálgatnak egyre,
Próba reggeliznek, kérdnek tőről hegyre.
Egy sem leli bajod, dúlnak a tünetek,
Fizethetsz százasból akár egy türetet.
Bajod egyre mélyül, Kalló felé sietsz,
Már előbb megírtam, gyomoridegbaj ez.
Főzess csak puliszkát, szárazon, tengeriből,
Vond ki gyakran magad szokott környezetedből.
Környezetváltozás csillapítja dühöd,
A puliszka gyógyít, ha este-reggel gyűröd.
Sok az arzén benne, szaporítja véred,
Hízni fogsz hetenként, jó ha magad méred.
8. Életed ha megnyúlt tisztes öreg korban,
Bár fiatalon is bekerülsz a sorba.
Gyakran szédül fejed, bizonytalan lépted,
Panaszolja ajkad : "oly gyakran szédülök,
Ingadozó léptem, jó, ha székre ülök."
Sűrű lett a véred, gyönge a folyása,
Egyensúly idegnek nincsen locsolása.
Kenetlen szekérnek nyikorog kerekje,
Száraz az agyad is, így jutsz szédületre,
Öreg ereidben vérkavicsok lesznek,
Itt az orvossága, attól széjjel esnek.
Egyél körtét, aszaltat vagy nyerset,
Biztos egyensúlyod hamar visszanyerted,
Hegyek szelíd alján termett elég "dicske"
Aszalva megkapod, forrázd kicsi vízben.
Vagy vagdald apróra, ha nem lenne fogad,
Ne búsulj öregem, csak szómat megfogadd.
Nem számít, hogy ősz vagy, csak fekszel az ágyon
Vidám ífjún mégy még ezen a nyáron.
Szerencsés lennél ám, ha téli körtéd lenne,
Mert így betegséged a pokolba menne.
Bár mindent ő szedne nem néznek az égre,
Receptet ír a doktor, tégelyből vagy hármat,
Találgatva szépen, hátha ez használhat.
Ha ez nem használna, van még recept bőven,
Ha meghalt, van paraszt, szed az a jövőben.
9. Nincs szív a mellkasban, más van a böndődben,
Levél végeztével ötlött az eszembe,
Hány szegény embernek fájdalmas élete,
Sosem volt zarándok, nem vágyott Rómába,
Eltorzul a képe, szenved reumában.
Küldik az orvosok Pöstyén, Szoboszlóra,
Bár tarisznyájában nincsen aranyóra.
Aki okos fickó, agyalágya benő,
Tudja, hogy gyógyszer bármifajta fenyő...
Kínok ellen adok jó tanácsot,
Faragj a fenyőből sok apró forgácsot.
Most járt erre Jézus fenyőfa ünnepén,
Találsz fenyőt bőven udvarok szemetjén.
Főzd azt levelestől, szikánccsal keverve,
Fürödj a levében, bajod le van verve.
Főzetét ki ne öntsd, adj hozzá forgácsot,
Új főzetet bővítsd, eljárod a Dájcsot.
Ám tíz percen túl már vízzel mosd arcod,
Oly erős, e főzet szüli ájulásod.
Ha fán mankón jártál, eldobod azt tőle,
Ne félj, nincs reumád, szabadultál tőle,
10. Új szer jut eszembe, gyulladás a neve.
Nyelés kínos tőle, mandulád van tele,
Fulladás környékez, hangod csak suttogás,
Forró bugát forrázz, csitul a gyulladás.
Nyomd ki azt egy fedőn, szabj szennyes kendőre,
Forrón váltogatva torkodra jön tőle.
Ha kezdetén teszed, egy nap szabadultál,
Ha dagadtan teszed, ne félj, meg nem fojt ám.
Egy kettő kifakad, áldod istenedet,
Hogy hyperol helyett bugát juttat neked.
Kitűnő hatású idült állapotban,
Forró céklalével mint állód gurgulgatva.
11. Szörnyű betegség még s örök az Isiász.
Ellene, testvér, tudod mit csinálsz ?
Savanyú káposztát melegíts magadra,
Huszonnégy órán át feküdj jól dunsztolva.
Elhagyod az ágyat, nem szenvedsz a sírig,
Áldod Istent, s kapod ami éppen illik. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Egészség 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-01-09 15:45:59, vasárnap
|
| |
| |
Utassy József
Rombol már az idő, rohamozzák arcom a ráncok,
gesztenyebarna hajam zúzmara-vert, odavan.
Kopnak a porcok is, elmeszesednek a nyűtt
csigolyák mind: fújnak az őszi szelek, fájnak
a gyöngy idegek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ősz 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2011. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
427 db bejegyzés |
| e év: |
2969 db bejegyzés |
| Összes: |
34577 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 78
- e Hét: 6954
- e Hónap: 16338
- e Év: 148892
|
|
|
Offline
