|
 1/97 oldal 
|
Bejegyzések száma: 967
|
|
|
|
|
|
2011-02-28 17:52:35, hétfő
|
| |
| |
Nőnek születtem, genetikailag így kódolt az Úristen. Nem mondom, hogy mindig örülök neki. Sőt. De nem érzem magam tucatgyártmánynak. Számomra más a nőiesség, mint azt manapság elképzelik.
Hepburn, na ő aztán nőies volt, meg Lady Diana is.
Ha megnézel egy régi magyar filmet egyszerűen ledöbbensz a nők egyszerű, de mégis bájos gesztusaitól. Valahogy megvolt bennük az a kis plusz, ami manapság hiányzik.
Mérleg jegyben születtem, bár a horoszkópiában nem hiszek:), de valahogy igaz rám, hogy egyensúlyozok egész életemben.
Melyik nap, milyen a kedvem. Hol elegáns, konzervatív nő. Hol fiús, csajos, vagány stílus...mikor melyik.
Mégsem volt még olyan, hogy egy társaságban ne vették volna észre, hogy nő vagyok.... HEHE fiúk, nem nem a csökkent értelmi szinvonalam miatt:D
Nőnek lenni nem nehéz. Annak születünk. Hogy aztán képesek vagyunk-e megtalálni magunkban azt a harmóniát, amitől még a legrosszabb napunkon is van bennünk valami vonzó az már csak rajtunk áll.
Az egyéniség, egyediség talán a kulcsszó. Ki, hogyan tudja "viselni" önmagán a női mivoltát...hogyan tudja érvényre juttatni a legjobb tulajdonságait
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: NŐNAP |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-02-28 17:18:41, hétfő
|
| |
| |
NŐISÉG ÉS NŐIESSÉG
— Szerintem a legfontosabb különbség a nőiség és a nőiesség között, hogy a ,,nőiség“ fogalma sokféle nőképet takar, és sokféle női valóságot ünnepel. Míg a nőiesség a szépség- és divatipar által nőiesnek kikiáltott ideált élteti. Ráadásul ez az ideál korról korra változik. Gondoljunk csak a rubensi idomú, telt nőkre, és a másik végletre: a hatvanas évek csontsovány Twiggy-jére vagy a mai manökenekre - mondja Csapó Ida budapesti feminista újságíró, civilszervezeti aktivista. — Mindez tehát azt is jelzi, hogy a nőiességhez elsősorban elvárt külsőségek kapcsolódnak, aminek nők tömegei képtelenek megfelelni. Ez pedig rombolja az önbecsülésüket, aláássa az önértékelésüket. Még a mondás is azt tartja, hogy egy férfi csak egy fokkal legyen szebb az ördögnél, míg egy nőnek a nőiességért meg kell kínlódnia.
— Mit jelent az Ön számára a nőiesség?
— A természetességemet, önmagam elfogadását: ilyen vagyok, nem akarom mesterségesen megváltoztatni sok-sok idővel és energiával. Ugyanakkor tiltakozom azon nemi sztereotípiák ellen is, hogy a nőies nő a háztartással, a családdal törődik elsősorban. Engedelmes, passzív, alárendeli magát, mi több, ő a felelős a család összetartásáért, az intim családi légkörért, s miközben a külvilágban eleget kell tennie minden elvárásnak, mégis megmaradnak hagyományos szerepei.
— Változóban a világ, a nemi sztereotípiákhoz való ragaszkodás, talán, már idejétmúlt elvárás.
— A nemi sztereotípiákhoz való ragaszkodás a mai korban már nem állja meg a helyét, és csak a patriarchális társadalmi rendet konzerválja, miközben mindenki tudja — vagy mégsem? —, hogy az igazán boldog emberi lét alapja az egyensúly. A nemek között is. Káros az az elvárás is, miszerint a férfi legyen ,,férfias“: erős, kemény, agresszív. Körül kell csak nézni a világban, hogy ezek a sémák - nőies, férfias - hova vezetnek, vezettek. Ráadásul a mai nőnek nemcsak nőiesnek kellene lennie, hanem férfiasan is helyt kell állnia, így aztán nem csoda, hogy a kettős teherviselés miatt Amerikában már megállapították a Túlhajszolt Nő Szindrómát, leírták ismérveit. Változást majd az igazságosabb szerep- és munkamegosztás hoz köz- és magánéletben egyaránt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: NŐNAP |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-02-28 17:16:41, hétfő
|
| |
| |
Nőiességünk külső jelképei a külső és belső szépség, a lágyság, a puhaság, a kellemes domborulatok. Belső meghatározói pedig az érzelmi gazdagság, az okosság, a fokozott érzékenység, a dolgok sokoldalú megközelítése és a különleges nőies kisugárzás. Ám legfőképpen az anyaság, az életadás képessége, tehát az élet folyamatosságának biztosítása, amelyre csak a nő képes.
Az ősi vallásokban tisztelet és magasztalás övezte a nőt, az élet hordozóját. A vezetők, a bölcsek, a papok nők voltak. Nem vonták kétségbe tudásukat, elismerték őket nőiességükben — tehát szabad emberek lehettek. A történelem azonban hallgat a civilizáció hajnalán hosszú ideig létező matriarchátusokról, hiszen egy patriarchális rendszerben nem sűrűn hangoztatható a nőközpontú világszemlélet. És tudjuk, hogy a történészek sok mindent elhallgatnak, vagy el kell hallgatniuk. Bizonyíték erre a lakat alatt őrzött archeológiai leletek sokasága, melyeket nem vizsgálhat meg senki, vagy azok a történelmi elméletek, melyek egyetlen publikációban sem kapnak helyet. Az anya- és nőközpontú társadalmakról tehát csak nagyon keveset tudhatunk, de nem tagadható le, hogy ez a másfajta világ igenis hosszú ideig létezett.
Az utóbbi évszázadok azonban nem kedveztek a nőknek. Elnyomottak, sőt időnként üldözöttek voltak, dívott a nőgyűlölet, holott nők nélkül kihalna az emberiség...
Az idők azonban változnak, szerencsére időről időre a nők is hallatják hangjukat. Mára ugyan már bekerült a köztudatba az esélyegyenlőség kifejezés, tehát a politika is elismeri, hogy a nők még korántsem egyenrangú tagjai a társadalomnak. A probléma megfelelő kezelése azonban még gyerekcipőben jár.
Minden kornak és minden népnek megvolt és megvan a maga nőies ideálja. A múlt nőideáljaira a legjellemzőbb a természetesen nőies nő. Hiszen a nő testének felépítése genetikailag meghatározott, tehát külső tulajdonságai a természettől adottak. A női test legjellemzőbbjei a hangsúlyos mellek és a széles, nőies csípő.
Egyes kultúrákban a vastag combok, a nagy fenék, a bő idomok vagy akár a lelógó mell számít igazi nőies szépségnek. Ezekre jellemző a természetesség. Kivéve egy-két olyan népcsoportot, amely a nőket drasztikus módszerekkel kényszeríti valamiféle kitalált nőiesség követésére — mint például a zsiráfnyakú nőket. Vagy a nyugati civilizációt, mely egy kreált, természetellenes szépségideált állított a nők elé. A betegesen sovány, követhetetlenül hosszú lábú, hamvas bőrű, hibátlan és szexinek mondott manökent, akinek viszont semmi köze nincs a természetességhez, a valódi nőiességhez.
Ami a ,,belső“ nőiességet illeti, annak meghatározói is koronként és (állam) ideológiánként változnak. Volt már erényes, erkölcsös, szerény, tudatlan, ájtatos, szorgalmas, dolgos, csendes, meghunyászkodó, szófogadó, alázatos, de sohasem szabad akaratú és teljes jogú. És mindig törékeny és gyenge, holott a nő évezredeken keresztül többet tett és dolgozott, mint a férfi. Az átlagnő ugyanis szántott, vetett, aratott, keményen dolgozott, ha éppen arra volt szükség. Talán csak a háborúskodásokban nem vett részt.
Több elmélet is úgy tartja, hogy az a nőies, ami szép. De mi is a szépség? Mindannyian tudjuk, hogy a szépségideálok koronként változnak. Az újabb kutatások viszont feltárták, hogy a különbségek nem számottevőek. Nemre, fajra, korra vagy társadalmi helyzetre való tekintet nélkül az egész földön ugyanazokat a dolgokat, tulajdonságokat tartjuk vonzónak. Olyan mélyen gyökerező szabályok alapján válogatunk, amelyeket már nem is tudatosítunk. Egy kísérletben például megkérdeztek három különböző világrészről származó nőt arról, milyen számukra az ideális, a vonzó, a megfelelő férfi. Mind a hárman a görög férfitípust választották, annak ellenére, hogy kontinensnyi távolságra voltak egymástól. És ennek a fordítottja is érvényes: a megkérdezett férfiak többsége az ideálként elénk állított kákabélű nő helyett az igazán nőies nőt tartja szépnek. Tehát a gömbölyded, lágy női idomokkal megáldott természetes nőket.
A nőiesség fogalmához természetesen hozzátartozik a társadalom által előírt női szerep is. Ez is koronként változik. Régebben, a nagycsaládos életformában a nők főként otthon, a ház körüli munkákban vagy a gyermeknevelésben vettek részt.
Később a nők is dolgozni kényszerültek, hogy a család megélhetését biztosítani tudják. Azzal, hogy a nők munkába álltak, felborult a női szerepben addig megszokott egyensúly. A tizenkilencedik században a megnövekedett terhek (egyszerre kellett eleget tenni a tisztességesen dolgozó nő, a gondoskodó anya, a szerető feleség szerepelvárásainak) miatt kibontakozó nőmozgalmak egyenjogúsítási törekvéseikkel a nemek közötti biológiai egyenlőtlenségekből származó társadalmi egyenlőtlenségek ellen tiltakoztak.
Manapság nem éri dicséret, tisztelet és elismerés a nőket, hiába teljesítenek emberfeletti módon. Mintha a nőiség, nőiesség nem is létezne. A nők életében komoly belső konfliktusokat okoz a családi élet és a munkavállalás, a karrier dilemmája. A választás súlya mellett, hogy az élet színterei közül melyiket részesítsék előnyben, a nők szinte nem is érzik nőiségüket. Nincs is rá idejük, energiájuk, és mivel nem érzik nemiségük fontosságát, egy idő után frusztrálttá válnak.
A mai világra a nők fokozott terhelése a jellemző. A terhelés azonban alattomosan rakódik a nők vállára, akik szinte nem is tudatosítják ezt. Csak érzik, valami nincs rendben körülöttük, mintha hiányozna valami. És hiányzik is: mégpedig a nőiségük elismerése. Hiszen női viselkedést, törékenységet, gyengeséget — de férfias, kemény helytállást, szívósságot várnak el tőlük az élet minden területén. A nők keményebben dolgoznak a munkahelyükön, hiszen még mindig bizonyítaniuk kell. Eközben teljes értékı háztartást vezetnek. Sok esetben pedig ők a családfenntartók, vagy válás után kénytelenek elsajátítani a férfiszerepeket is, elvégezni a ,,férfias“ feladatokat is, mert nekik kell eltartaniuk és felnevelniük a gyerekeket. És ha a fent említett okok miatt esetleg keményebbé, fásultabbá válnak, a nőietlenség vádja éri őket. Pedig senki nem vágyik annyira az elismerésre, a jó szóra, a nőiségük dicséretére, mint éppen a nők!
Az egyenlő elismerésért, egyenrangúságért folytatott küzdelmeik miatt pedig egyre nagyobb ellenállásokba ütköznek: mintha a környezet azt akarná bebizonyítani, hogy az egyenrangú élet a nőiség, nőiesség feladásával jár. Pedig a nőmozgalmak nem egyenruhásítani akarnak, hanem egyenlő esélyt az élethez. Kétpólusú életfelfogást, melyben a férfi megmarad férfiasnak, a nő pedig nőiesnek. És mindkettő megkapja a tiszteletet, és azt az egyéni és társadalmi elismerést, ami jár neki.
A nőiesség és a szépség fogalma, sajnos, mára szinte egybeolvadt. A szépségápolás mindig is fontos szerepet töltött be a nők életében.
A nők ugyanis a szebbik nem (és az okosabb is, csak ezt manapság nem illik hangoztatni, sőt a médiák nagyon célzatosan az alacsonyabb rendı nő képét sulykolják az emberekbe). Az utóbbi időben azonban csak a szépség kap hangsúlyt, a természetes nőiesség igazi lényege a háttérbe szorul. Pedig a szépség a természetes nőiesség nélkül csak üres díszdoboz.
Nemcsak a szépségünket, hanem a lelkünket, a tudatunkat és a nőiességünket is ápolni, gondozni kell, foglalkozni kell vele. Persze nagyon nehéz ezt megtenni egy olyan társadalomban, amely a külsőségeken, a művi szépségen kívül mást nem nagyon értékel a nőkben.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: NŐNAP |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/97 oldal
|
Bejegyzések száma: 967
|
|
|
|
2011. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
967 db bejegyzés |
| e év: |
9223 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4664
- e Hét: 16748
- e Hónap: 35721
- e Év: 264658
|
|
|
Offline
