|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 30
|
|
|
|
|
|
2011-02-12 23:51:03, szombat
|
| |
| |
Beismerte a magyargyűlölet apostola: nekik köszönhető a Tanácsköztársaság
2011. február 12. 15:56
Koldus Kálmán - Hunhír.info
Míg a magyar többség ezekben a napokban a második világháború hőseire emlékezik, az ártatlan áldozatokra, Európa védőire és mártírjaira, addig a legvadabb magyar és Orbán-gyűlölő szarember iszonyú erejű provokatívan uszító böffenettel akarja elérni, hogy - egyébként jogos, de indulatból a tehetetlenségből fakadó - viszontválaszt kapjon. Ezt csokorba gyűjtve bizonyíthassa a nagyvilágnak, igen, itt vannak a a magyarországi fasiszták, akik lám-lám, Orbán jóvoltából így uszíthatnak a zsidók ellen az interneten. Ne üljön fel senki ennek a végbéllénynek, és főleg ne azt mondja, mocskos zsidók, kemenceszökevények, stb, mert ez nem így igaz, de ő erre vár. Éppen ezért az a legjobb stratégia, hogy a gyűlöletre nem a belülről jövő jogos sértettséggel, hanem az ezerszer sértőbb szellemi, hangsúlyozzuk, szellemi, érzelmi felsőbbrendűséggel és igazsággal reagálunk.. Neki azt írták az ideiglenes lakóhelyük bejáratára biztosan véletlenül és nem célzottan, hogy a munka szabaddá tesz. A gyarmaton meg végigsüvít a jelszó: az igazság szabaddá tesz. Köszöntjük drága Lendvai úr, hogy alátámasztja ezt, és segít szembenézni múltunkkal.
,,Éveken keresztül hagyta a Fidesz a zsidógyűlöletet felfutni. És most sem tesz semmit azért, hogy megfékezze" - vádolja Lendvai Pál a berlini Welt című napilap hétvégi mellékletében megjelent cikkében a nagyobbik hazai kormánypártot. A publicista szerint Magyarország más európai államokkal ellentétben nem nézett szembe a múltjával, a Tanácsköztársaság óta a magyarok a zsidóságot tartják mindenért felelősnek.
Lendvai Götz Aly németországi zsidó történész kutatásaira hivatkozva az írja: ,,Kelet-Közép-Európában sehol sem hajtották végre a zsidók kiirtását olyan gyorsan, mint Magyarországon: hét héttel a német megszállás után 147 vagonban a Budapesten kívül élő zsidóság egészét, 437 ezer embert Auschwitzba deportáltak". Hozzáteszi: még mindig ez az élmény határozza meg az Orbán ,,nacionalista, klerikális, jobboldali konzervatív" rezsimjét helyeslő többség viszonyát a zsidósággal.
Az újságíró Nádas Péterre hivatkozva megállapítja: a magyarok többsége a horthyzmusba oltott kádárizmus iránt vágyakozik, és Orbán ezt nyújtja a lakosságnak. Lendvai Bayer Zsolt a Magyar Hírlapban megjelent ellentmondásos cikkére is hivatkozik, majd kijelenti: a magyar közéletet egyértelműen uralja a jobboldaltól a szélsőjobboldalig tartó közbeszéd, és a jobboldal meg sem próbál fellépni a saját szélsőségei ellen.
Hunhír.info kommentár:
Lendvai úr! Ezzel a cikkével sokat segített nekünk, a múltunk megismerésével. Azzal, hogy beismerte, a tanácsköztársaság óta nem szimpatizálunk az önök népe bizonyos vadhajtásaival, hogy nem felhőtlen a magyarság és a zsidóság viszonya, az ellentét okát is meg tetszett nekünk világítani.
Uram! Ön sorsfordító igazságot hozott nyilvánosságra a két nép kapcsolatát illetően. Akkora lépést tett múltunk megismerésében, hogy nem győzzük köszönetünket kifejezni. Végre mondhatjuk, kimondhatjuk. Egy zsidó gondolkodó, a nemzetközi médiavilág kiemelkedő személyisége tudatta a világgal: Magyarország történelmének legnagyobb sorstragédiája, Trianon, a magyar holokauszt , amely a tanácsköztársaságnak köszönhető, az bizonyos zsidó származású emberek akciója volt. Mert másképpen mire vélnénk azt, hogy a tanácsköztársaság óta fasírtban vagyunk.
Ugye, mint tetszik állítani, akkor ez egy olyan történt, ami számunkra nagyon fájdalmas volt, és ezt a fájdalmat önök okozták. Teljesen világos tehát, és az ön írásában ezzel megerősítést kapott: Önök megkezdték ellenünk a háborút a tanácsköztársasággal, mi meg ezek után kicsit szkeptikusabban fordultunk önök felé. Szép volt, Lendvai! A magyarországi úriember, nádas úr megnyilvánulásával meg nem foglalkozunk. Elég az ő baja, hogy a hozzá hasonlók bőröndöt használnak karosszék helyett. Ciki lehet így élni, de, ez van. erről meg ki tehet, nádas, a bőrönd, vagy a karosszék.
http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=37613 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-02-12 18:42:17, szombat
|
| |
| |
Kisebbségi oktatáspolitika: a tanár verve jó
2011. február 12. 18:19
Hunhír.info
A statisztikák szerint egyre több esetben támadnak rá közfeladatot ellátó személyre. Tavaly csak Budapesten tíz esetben volt szükség rendőri intézkedésre tanárokat ért támadások miatt. A törvény betűjén túl mentorok és újabban már rendőrök is részt vesznek az iskolai agresszió kezelésében. A csendőr még jobb lenne, puskatussal!
Most már heti rendszerességgel találkozhatunk a pedagógusok bántalmazásáról szóló híradásokkal is. Tanórán támadnak rá a többnyire túlkoros, hátrányos helyzetű, vagy speciális nevelést igénylő kategóriába sorolt cigány tanulók a kiszolgáltatott tanerőre. Egyre gyakoribb az is, hogy a vélt vagy valós sérelmeik miatt felháborodott cigány szülők rontanak rá a meglepett pedagógusra az iskola folyosóján, a tanáriban, vagy a diákok előtt a tanórán. Az agresszió inkább mentális sérelmet okoz, elbizonytalanít és sokszor olyan lelki töréshez vezet, ami pályaelhagyással is járhat.
Hunhír.info - mno
http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=37619 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-02-12 18:04:03, szombat
|
| |
| |
A KITÖRÉS EMLÉKÉRE
http://forintosgyula.blogspot.com/2011/02/kitores-emlekere.html
A KITÖRÉS EMLÉKÉRE
,,Az embernek ámítás nélkül szembe kell néznie a rosszal, különben nem tudja mi a valóság, és hogyan győzze le."
(George Bernard Shaw)
,,Wolff alezredes, aki a Feldhernhalle maradékait vezette - mint a hadosztály utolsó parancsnoka-, a Déli-pályaudvaron, majd az Istenhegyi úton tört előre, és csapata zömével a János Kórházat megkerülve sikerült kijutnia a Kútvölgyi útra, ahonnan tovább haladhatott a Hunyad-orom, illetve Budakeszi felé. Felbukkanása a János Kórháznál valószínűleg egy időre tehermentesítette a másik csoportot, amely Kündiger alezredes vezetésével igyekezett áttörni a Városmajoron, és a 271. népi páncélgránátos-hadosztály maradványaiból, továbbá a Vannay-zászlóalj és a galántai csendőr zászlóalj maradványaiból állt. Ezeket feltartóztatta a János Kórház területére telepített orosz nehéztüzérségi üteg, valamint az ugyanott elhelyezett páncélosalakulat.
Az orosz tankok egy részét a kitörőknek sikerült a magukkal hozott páncélöklökkel kilőniük, az üteget pedig egy valahonnan felbukkant harckocsinak. A Kündiger alezredes vezette csoport ezután az Olasz fasor és a Budakeszi út térségében egyesült a Florian Geyer harccsoportjával, amelynek szintén sikerült eddigre áttörnie."
(Részlet Gasparovich László ,,A rettegés ötven napja" című könyvéből)
,,Az igazi férfiasság eredete az ifjúság"
(Ismeretlen forrásból)
Budán születtem, de ez a mostani Buda már csak árnyéka annak a réginek, mégis az emlékek, a gyermekkori boldog és önfeledt napok olykor részlegesen aranyba öltöztetik, még ha olykor fájdalmasan is.
A régi Déli-pályaudvar, a Várhegy, a Tabán és a Víziváros, a Gellért- és Sas-hegy, fel a jánoshegyi kilátóig mind az én területem, játszótereim voltak.
Nem túlzás, amit írok, hiszen egy három emeletes körfolyosós házban rajtam kívül még legalább harminc különféle korú, kicsi és nagy srác élt.
Gyalog, futva vagy biciklivel kirajzottunk és bármerre is vitt az utunk, valahol mindig összetalálkoztunk a fenti helyek határain belül.
Nem kellett mobiltelefon és szülői felügyelet, egymásra is vigyáztunk, a környéken élők pedig mindnyájunkat ismertek.
Egy nagy, szerteágazó család részei voltunk.
Budai srácok, kik hatalmi harcaikat olykor a Vérmezőn, a Városmajorban vagy fent a Várhegyen vívták egymással, de mindig lovagiasan és nem tovább, mint az első vérig.
Az ostrom alatt Buda sokat szenvedett, különösen a Várhegy és a Déli-pályaudvar, amit csak hosszadalmas és rettenetes kézitusával tudtak elfoglalni 1945. február hetedikén.
Négy nappal később történt a tragikus kezdetű és végű kitörés a körülzárt Várból.
,,Csak az veszít, aki feladja"
(Ismeretlen forrásból)
,,Az élen haladó harckocsi olyan hirtelen fékezett le az előtte felbukkanó hekatomba láttán, hogy a harckocsi hatalmas páncélteste még jócskán himbálózott a megállás után is. Mögötte még négy harckocsi jött, az utolsón jókora rádióantenna volt. Valamennyi páncélos megállt, a tornyok kinyíltak, sisakos fejek bukkantak elő, és az oroszok ordítozva tárgyaltak valamiről. Az élen haladó harckocsiból kiabáló orosz hevesen rázta a fejét, és a mögötte álló tankból is ellenkezni látszott valamiért az onnan kiabáló katona.
Aztán a leghátul álló antennás harckocsi feltúráztatta a motorját, kivágódott a sor végéről, és hirtelen végigsöpört az Ostrom utcán. Megállás nélkül robogott el a társa mellett, bőgő motorral hajtott rá a halottak és sebesültek halmaira, és megállás nélkül haladt felfelé. A lánctalpak alól szökőkutakban spriccelt fel a vér. A mozdulni is képtelen sebesültek rémes sikoltozásba kezdtek, mert már látták a sorsukat. A lánctalpak vadul csúszkáltak a vérben és a szétmorzsolt emberi húsban, a torony tetején derékig kiemelkedő katona - bizonyára a parancsnok - kénytelen volt megkapaszkodni a búvónyílás peremében. Amikor már vagy tíz méterrel megelőzte a többi tankot, azok egymás után megmozdultak, és elindultak a nyomában. Igyekeztek szorosan az ő nyomában haladni, de egy tankot nem lehet olyan finoman irányítani, mint egy kisautót. Tengelyig jártak a vérben, a húsban és a halálban. Az élen haladó antennás harckocsi hamarosan a házunk elé ért. Láttam a parancsnok arcát: olyan volt, mint valami lárva. Rettenetesen vigyázott, hogy csak előre nézzen, még véletlenül sem pillantott arra a rettenetre, amit művelt. Lehet, hogy parancsot kapott arra, amit csinált, és talán szenvedett is tőle, de megtette... Ahogy megtették a többiek is, akik pedig eleinte tiltakoztak. Utolsónak az a tank haladt el az ablak előtt, amelyik először nem akart rámenni a halottakra meg a sebesültekre. A lánctalpa, a görgői, a kerekei csöpögtek a vértől. Amikor elhaladt előttünk, a lánctalp alól felpattant valami, és bezuhant a járda és az ablakpárkány közötti rézsűre. Ha nincs a rács, egyenesen az ölembe esik. Csupa vér lettem, mert az a valami egy felismerhetetlenre roncsolt emberi fej volt."
(Részlet Gasparovits László ,,A rettegés ötven napja" című könyvéből)
,,Vérrel a vérért!"
Gyerekkorom a háború maradványainak és emlékeinek, olykor eszközeinek a tanulmányozásával telt.
A nagyok mindenre kioktattak minket. Megmutatták és elismételtették velünk, hogy mivel mit kell tennünk, korán megismerkedtünk a halál arcával.
Tüzérségi lövedék, aknagránát vagy 55 mm-es orosz repülőakna, amely remekül mutatott, ha szétszerelve állólámpát csináltunk belőle, és német harckocsi-teller, ami ellenállhatatlan vágyat keltett bennünk, hogy felrobbantsuk.
Angol-amerikai kordit, nitrocellulóz, magnézium, különféle lőporszemcsék és a nyeles német Stielhandgrenate, hosszú nyelű, amelyikkel messze és pontosan lehetett dobni. Ekrazit ládaszámra, fegyver és pisztoly, olykor revolver alkatrészek és tőrök, kések és persze rengeteg orosz dobtáras PPS és ,,dióverő" tolózáras szuronyos puska.
Olykor a magyar Király rohamkarabély,az többnyire a nagyoké maradt.
A rohamsisakok mindig félelmetes relikviák voltak, mert néha benne volt a tulajdonosuk is...
Félelmetesek voltak ugyan, de a német és magyar halottaktól nem féltünk, már az egészen kicsik is kikapcsolták az állszíjat a penészszagú halottakon és lehúzták róluk a sisakot.
A csontvázak, földszagú és pergamenszerű egyenruháikban esendően vékonyak és szánalmasak voltak. Ástunk gödröket, eltemettük és tisztelegve megsirattuk őket.
A nagyok fontoskodva cigarettáztak, és mi irigykedve néztük őket. Félelmet vagy tétovázást sohasem mutattunk, mert akkor többet nem mehettünk velük a sötét földalatti alagutakba és légópincékbe.
Ők előttünk jártak és szuronnyal óvatosan mindent átvizsgáltak, különösen, ha gránátot vagy fegyvert sejtettek.
Ilyenkor többen összegyűltek és ,,megszakértették" a dolgot.
Voltak, akik gránátra, annak minden válfajára, és voltak akik lőfegyverekre képezték ki magukat. Kis szerszámtáskával jártak, amelyek valójában biciklitáskák voltak, tűkkel, csavarhúzóval és fogóval.
A kombinált fogó volt a legnépszerűbb. Az mindenre jó volt.
Tőlünk át lehetett menni a légópincén keresztül a Déli-pályaudvar alatt, egészen ki a Vérmező közepéig.
Egy ilyen felderítő utunk alkalmával találkoztam életem legborzalmasabb látványával...
Még nem jártam iskolába és talán én lehettem az egyik legkisebb, de mivel tartottam a szám és fegyelmezett is voltam, így nagyvonalúan megtűrtek maguk között. Szerepe lehetett ebben Édesapám színváltós katonai zseblámpájának is, amely személyemtől természetesen elválaszthatatlan volt, a tartalék lapos elemmel egyetemben.
Lehettünk vagy nyolcan-tízen és egy fordulónál a vezetőnk, egy majdnem 18-éves sportoló fiú úgy döntött, hogy egy mellékfolyosót is megnézünk.
Új folyosó, új halottak, és újabb felszerelés halmazok. Gondoltuk reménykedve.
Egy darabig minden kihalt és dohos, néhol víz csordogált és hallottuk valahonnan a távolból és felülről a vonatok dübörgését. Sűrű, nehéz levegő volt az alagútban, valami szokatlan, eddig sohasem tapasztalt erős szag kíséretében.
Már vagy jó ötven métert megtettünk, amikor egy tágas és széles csarnokhoz értünk, mint egy kisebb váróterembe, akkorába. A nagyok megálltak és tanakodni kezdtek. Én is felzárkóztam hozzájuk, nehogy kimaradjak valami érdekesből.
Csak álltak és világítottak maguk elé.
Előrefurakodtam, és én is világítani kezdtem a friss elememmel.
Úgy tűnt, hogy egy földalatti erdőbe vagy bozótosba érkeztünk, mindenfelé kusza halmazban, kibogozhatatlan összevisszaságban, egymást átkarolva, átszőve gyökerek és faágak indaszerű fekete üszkös tömkelegébe.
Döbbenetes volt itt látni azokat a növényeket, amelyeknek fent az éltető napfényen kellet volna lenniük.
Már épp léptem volna hátra, amikor egyszerre csak azt hallottam, csendesen és fájdalmasan:
,,Lángszóró!"
Meglepve fordultam vissza és gyermeki szívembe jeges rémület és iszonyat költözött.
Az erdő eltűnt.
Helyette több száz ember, halálos küzdelembe bonyolódott és szénné égetett, haláltusájában összekapaszkodott csontvázát láttam meg!
A hatás szinte leírhatatlan! Egy halott emberi erdő, kezekből, lábakból, fejekből és elszenesedett fegyverekből, rohamsisakokból.
A háború és a küzdelem igazi borzalma érintett meg minket. Most döbbentünk rá valójában, hogy ezek az emberek milyen áldozatot hoztak a hazájukért, bármelyik oldalon is álltak. Talán még senki sem látta őket előttünk és talán senki sem tudja, hogy mi lett a sorsuk!
Rettenetes és fájdalmas véget értek, hősiességüket senki sem értékeli, meghaltak és eltűntek jeltelenül.
Itt vannak már évek óta együtt, barát és ellenség, halálos ölelésben.
Katona, férfi, családapa és fiú személyes áldozata a hazájáért.
Nem mentünk tovább.
Nem messze tőlünk, a fal tövében egy összezsugorodott csontváz hevert, sisakban és karddal, amely a halmazba volt belenyomva.
Egyikünk óvatosan előrelépett és egy vascsővel megpróbálta a kardot kihalászni....a kard megmozdult, mire a szénfekete halom összezuhant, egy olyan hang kíséretében, mint amikor golyó vágódik a kuglibábuk közé - még ma is hallom.
A kardot rongyba csavartuk és a bejáratot két nyelessel berobbantottuk.
Visszafordultunk és aznap már nem mentünk sehová.
A kardot egy hét múlva láttam viszont, és ha nem mondják, hogy az, fel sem ismertem volna. Csillogott és villogott, vidám napfény táncolt rajta, új és frissen pácolt fa markolata szinte kínálta magát:
,,Gyere, ha férfi vagy vívj meg velem!" - pengte acélosan, és szinte vágta a levegőt.
Készítője és immár új tulajdonosa büszkén mutatta a pengébe mart jelmondatot:
,,Vérrel a vérért!"
A torkom elszorult és valahogy gyávának éreztem magamat hozzájuk képest... Istenem, ha eljön az idő, amikor meg kell cselekedni azt, amit ők, vajon lesz-e erőm és bátorságom hozzá?
A nagyfiú, látva megilletődöttségemet, könnyedén azt mondta:
,,Egyszer neked is lesz ilyen,és akkor a véreddel kell megvédened a véreidet!"
Megsuhintotta a csillogó acélt és az egy ragyogó fényívet rajzolt a kék égre.
,,Az ember története egyszerűbb, mint gondoljuk. Mindig ugyanazt teszi: igazat szól, és hamisan cselekszik."(Clemenceau)
Hát hiába haltak volna ott meg a lángoló földalatti iszonyatban?
Gondolkodjunk el ezen, mikor otthon ülünk és már tiltakozni is gyávák vagyunk,legalább értsük meg:
,,Vérrel a vérért!"
Ebben benne van az egész életünk és történelmünk, személyiségünk és jövőnk.
Készítsük el hát mi is feliratunkat és jelmondatunkat, hogy soha el ne feledjük, hogy mi a kötelességünk!
,,Ki egy nagy cél érdekében
Mindent kockára tenni fél,
Vagy nagyon retteg sorsától,
Vagy mint ember keveset ér"
(Montrose katonaköltő)
Bajtársi üdvözlettel: Gyula
2010. február 10. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-02-12 17:09:59, szombat
|
| |
| |
2011.02.10. 14:21
A Fidesz frakciótagok havi átlagfizetése bruttó 1,37 millió forint
Biztosíték nélküli hitelek, szorgalmas spórolás, erőteljes maszekolás - a Fidesz-frakció pénzügyei.
Mindegyik, a nép képviseltére választott honatya igazat mond - ebből indul ki az atv.hu a vagyonbevallások összegzésekor. Először a Fidesz publikus pénzügyeit veszi górcső alá lapunk. Összességében megállapítható, hogy ,,ha az Isten hivatalt ad, észt is ad hozzá" mondásnak a parafrázisa igaz a nagyobbik kormánypárt esetében, miszerint: ha Isten hivatalt ad, pénzt is ad hozzá. A 228 tagú Fidesz-frakció ugyanis havonta összesen mintegy 312,1 millió forintos bruttó jövedelemmel rendelkezik. A parlamenti honlap adatainak tanúsága szerint 191,8 millió forintot az Országgyűlés kasszájából vesznek fel a honatyák, míg 120,3 millió forint jön össze a mellékesekből.
A képviselet díja
A fideszes képviselők közül 81-nek jár összességében 1 millió forintot meghaladó díjazás, 48 honatyának utal az országgyűlés 900 ezernél több forintot, illetve 27 járandóság ugorja meg a 800 ezer forintot. Emlékeztetőül: a képviselői honorárium 3 tételből áll össze. Az első a képviselői alapdíj, melynek összege jelenleg 231900 forint, ezt egészítik ki a különböző bizottsági díjak (például egy grémium elnökének illetménye szintén 231900 forint, egy bizottsági tagság 162330 forintot kóstál, egy második bizottsági hely pedig 57975 forintot ér), illetve a frakcióvezetők és helyetteseik pénzét is kipótolják (előbbiek 278280, utóbbiak 231900 forinttal vihetnek többet haza).
Egy kis pénz benzinre
A második tétel az úgynevezett választókerületi pótlék, amiből benzinre és kisebb helyi akciókra futja hivatalosan. Ezt az összeget a képviselői tiszteletdíjból (és nem az alapdíjból kerekítik), és a távolságtól függően nő a szorzó : egy budapesti honatya a tiszteletdíj 60 százalékát veheti fel, aki 100-150 kilométerre lakik a parlamenttől, azt a tiszteletdíj 105 százaléka illeti, aki pedig 300 kilométernél távolabb él a fővárostól, az 160 százalékkal kalkulálhat. Így a három kategóriában egy sima bizottsági tagsággal bíró képviselő 630,8 ezer forintot, 808701 forintot, illetve 1,025 millió forintot vehet fel. A harmadik fizetési elem pedig a vidéki honatyáknak járó, egységesen 115950 forint lakhatási támogatás.
Szép a havi fix, de
A legkisebb képviselői juttatást, a 231900 forintos alapdíjat mintegy 30-an veszik fel - igaz, őket az államkincstár miniszteri fizetésekkel (általában 1,1 millió forint körül, a miniszterelnöké 1,5 millió), államtitkári sarzsikkal (mintegy 997 ezer forint), kormányhivatal-vezetői bérekkel (körülbelül 810 ezer forint) kárpótolja. Velük ,,mellékesben" csak azok az országgyűlési képviselők állják a versenyt, akik egyszerre kerületi alpolgármesterek, polgármesterek, illetve a fővárosi közgyűlés tagjai (ők simán begyűjtik honatyai fizetésük mellé az átlagosan 1 millió forintot.) Összességében a Fidesz frakcióban csak 42-en nem egészítik ki képviselői fizetésüket, 183-an azonban szépen keresnek pluszban: a legnagyobb tétel több mint 5 millió forint, a legkisebb alig viszi át a 10 ezret. A zöm azonban 400-700 ezer körül alakul, ennyit kóstál általában egy polgármesteri, megyei közgyűlési elnöki és így tovább fizetés.
A ládafiók titkai
Összességében a kormánypárti képviselőcsoport takarékosnak tűnik: 1,86 milliárd forint spórolt pénzzel szemben 1,46 milliárd hitel áll. Ami a félretett filléreket illeti: a legtöbb, 0,93 milliárd készpénzben és bankszámlán áll, devizában mintegy 158 millió forintot tároltak el a képviselők, részvényben, értékpapírban és biztosításban mintegy 645 millió forintot gyűjtöttek, illetve létezik az úgynevezett egyéb követelés - ami magánszemélyeknek adott kölcsönt, különböző pénzpiaci tranzakciók hasznát, és így tovább - fedi, ebben a kategóriában 126,31 millió forintot állítottak élére. Ám a jelek szerint nem mindenki egyformán takarékos, forintban csak 134-en spóroltak (a legkisebb tétel 300 ezer forint körül mozog, a legnagyobb átlépi a 44 milliót). Ennél is kevesebben bíznak a papírokban: 86 képviselő halmozta fel a 645 millió forintos állományt, a lista alja 2 ezer forinttal nyit, míg a tetején 46 millió forintos tétel áll.
Adóslista
Banktól vagy magánszemélynek mintegy 150 fideszes képviselő kért kölcsön: az adósságtömeg itt 8 ezer forintról indul, és a csúcstartó tartozó átlépi a 70 millió forintot. Persze a zöm a különböző pénzintézetektől kért hitelt: mintegy 1,39 milliárdot hoztak ki a bankokból. 43 honatya pedig úgy igényelt hitelt, hogy semmilyen pénzügyi tartaléka nem volt vagyonbevallása szerint (és a feltüntetett adatok alapján az ingatlanok sem szerepelhettek biztosítékul, hiszen gyakran épp azokat vették meg a hitelből), még is kaptak - főként bankoktól - 399,1 millió forintnyi kölcsönt. Igaz, a fenti adatokból az is kiderül, hogy az átlagképviselő azért nettó 800 ezer - 1,2 millió forintra stabilan számíthat havonta.
(Legközelebb a szocialista frakció pénzügyeit vesszük górcső alá.)
atv.hu / Nagy B. György
http://atv.hu/belfold/20110210_mibol_el_a_fidesz_frakcio
********************************
KIFIZETŐ(DŐ) JÁTÉK A DEMOCSOKRÁCIA
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-02-12 15:51:48, szombat
|
| |
| |
2011-02-09. 21:17
Nem érdekli a vérszívókat, hogy jogelőd nélkül jött létre az OTP, milliárdokat követelnek, amiért "részt vett a kiirtásukban"
Egyik disznó feji a másikat...A bírósági meghallgatások és kölcsönös beadvány-váltások után január 20-án a felperesek beadták "javított első módosított keresetüket" a "holokauszt-áldozatok" által magyar bankok ellen indított perben az Egyesült Államok illetékes, Illinois Északi Kerületi Bíróságán. Az OTP Bank által beadott "pergátló kifogásban" a magyar hitelintézet most is visszautasít bárminemű felelősséget a per tárgyában.
Az OTP Bank szerdán tette közé a hitelintézet álláspontját a honlapján. A felperesek száma a bank által 2010. június 23-án közölt rendkívüli tájékoztatásban szereplő 10 amerikai és 15 más állampolgárságú személlyel szemben immár 12 amerikai és 16 más állampolgárságú magánszemély, akik egy "ismeretlen" számú csoport nevében "2 milliárd dollár vagyoni kár, illetve az összeg 1944 óta évente felhalmozódó kamatának megtérítésére", ezenkívül további büntető jellegű kártérítésre tartanak igényt.
A javított első módosított keresetre (angolul: Corrected First Amended Complaint) válaszul az OTP Bank jogi képviselői - Laina Catherine Wilk Lopez, Thomas G. Corcoran (Berliner, Corcoran & Rowe, llp, Washington, D.C.), James R. Figliulo, Gregory L. Stelzer (Figliulo & Silverman, p.c., Chicago) Andre Friedman és Nagy Péter (Nagy & Trocsanyi, llp, New York) ügyvédekkel együttműködve - 2011. január 28-án egy 56 oldalas "Pergátló kifogást" (OTP Bank's Motion to Dismiss) nyújtottak be. A bíróságon a következő perfelvételi tárgyalás időpontját 2011. április 19-ére tűzték ki.
A korábbi kereset ügyében 2010. augusztus 4-én perfelvételi tárgyalást tartottak. Akkor az egyéb alpereseket érintő végzések mellett a bíróság 2010. szeptember 7-éig adott a felpereseknek időt arra, hogy érdemben reagáljanak az OTP által benyújtott pergátló kifogásra; az OTP Bank szeptember 17-éig válaszolhatott a felperesek beadványára. Az OTP álláspontja továbbra is az, hogy a pergátló kifogásban a magyar hitelintézet visszautasít bárminemű felelősséget a per tárgyában. A bank szerint az OTP Bank alapításának időpontja 1991, és jogelődje, az Országos Takarékpénztár Nemzeti Vállalat jogelőd nélkül, 1949. március 1-jén jött létre, míg a keresetben állított eseményekre 1944-ben került sor. Ezen és egyéb okok miatt - így tekintettel a joghatóság hiányára is - a kereset elutasításának van helye.
Az ügy előzménye, hogy az Egyesült Államokban a telhetetlen zsidók több magyarországi bank ellen pert indítottak. A Magyar Nemzeti Bank, az Erste Group Bank, a MKB Bayerische Landesbank, az OTP Bank és a Creditanstalt Bank elleni gyűjtőkereset szerint az alperesek vagy elődeik "részt vettek a népirtásban", "bűnrészesek voltak" benne, és "felbujtottak rá azáltal, hogy kifosztották a zsidó áldozatokat, eltulajdonították a náluk őrzött vagyont". Az OTP és az UniCredit korábban azt közölte, hogy nem jogutódai a "vészkorszakban" Magyarországon működő hitelintézeteknek. A pofátlan tetűhintások, akik ugye "a banki lopás holokauszt-áldozatai", 1944-es árfolyamon számolt kétmilliárd dollár vagyoni kár és a kamatok megtérítésére tartanak igényt. Ezenkívül büntető jellegű kártérítést is követelnek, amelynek összegét később állapítanák meg.
A perirat szerint a szóban forgó bankok vagy elődeik a magyarországi holokauszt "gazdasági karjaként" szolgáltak, ezáltal mintegy felbujtva annak "politikai karját", amely ténylegesen elrendelte és fizikailag végrehajtotta a magyar zsidók tömeges deportálását Auschwitzba. A bankok "kifosztották ügyfeleiket: eltulajdonították a zsidó áldozatok bankszámláin levő vagyont, valamint a széfjeikben őrzött értékeket, köztük ékszereket, műtárgyakat és értékpapírokat". A kereset szerint a bankok 1944-ben "összeesküvésben vettek részt a nácik által megkezdett genocídium befejezésére". Gondoskodtak a "zsidó közösségek fizikai megsemmisítéséről részben vagy egészben": "lehetetlenné tették a holokauszt túlélőinek és örököseiknek, hogy valaha is visszatérjenek otthonukba vagy üzleti tevékenységükhöz az egykori Nagy-Magyarország területén". A felperesek azzal vádolják a bankokat, hogy a nemzetközi jogot megsértve "jogtalanul gyarapították vagyonukat a zsidó áldozatoktól elrabolt értékekkel". "Az ellopott vagyonból a bankok befektettek, profitáltak, és tagadják, hogy tudtak a létezéséről vagy a nagyságáról." A dokumentum szerint 1944-ben zsidó vagyont őriztek mintegy hatvan pénzintézetben, amelyek nevét felsorolják.
A keresetet eredetileg 25, többségében amerikai és izraeli állampolgár nevében nyújtották be, felsorolva, milyen értékekkel rendelkeztek annak idején.
(MTI nyomán)
http://kuruc.info/r/4/74067/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-02-12 14:23:06, szombat
|
| |
| |
Dakota közmondások
Az igencsak népszerű Ülő Bika törzsfőnöktől:
Dakota az, aki a dakota közmondásokat kitalálja.
Mi nem hazudunk, csak nem bontjuk ki a tények minden apró részletét.
Minden csoda addig tart amíg le nem bukik a trükkmester.
Aki lassan jár az mindenünnen elkésik.
A bolond gyurcsánnyal ne törődjél, még a barátjának néznek!
Ha úszni nem tudsz, tanulj meg vízen járni.
- De, Golyós Toll törzsfőnök mondásai is, igen figyelemre méltó!
Segíts magadon, és a Bankod is megsegít.
Egyik 19, a másik 15,833+ÁFA.
Lassan mondom, hogy mások is megértsék: le kell szállni arról a lóról, amelyik megdöglött.
A forradalom után csak forradalmárok maradnak.
A politikust hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-02-12 14:09:55, szombat
|
| |
| |
"A sajtó jövője a szabadkőműves királyságban"
2011. február 12. szombat, 13:02
Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei, 12. jegyzőkönyv:
“A sajtó jövője a szabadkőműves királyságban."
“A sajtóval a következő módon fogunk eljárni:
Milyen szerepet játszik ma a sajtó? Arra szolgál, hogy felkeltse, és lángra lobbantsa azokat a szenvedélyeket, amelyek célunk eléréséhez szükségesek, vagy pedig önző pártcélokat szolgál. Gyakran sületlen, igazságtalan, hazug, és a közvélemény túlnyomó részének leghalványabb sejtelme sincs arról, milyen célokat szolgál a sajtó valójában. Mi meg fogjuk nyergelni és szorosan meg fogjuk zabolázni, s ugyanezt tesszük majd a nyomdaipar minden más termékével is, mert mi értelme volna megszabadulnunk a sajtó támadásaitól, ha ugyanakkor továbbra is céltáblái maradunk röpiratoknak és könyveknek? A közvélemény nyomtatásban megjelenő termékei ma súlyos kiadásokat okoznak abból kifolyólag, hogy cenzúrázni kell őket, mi majd nagy hasznot hajtójövedelmi forrássá tesszük őket a mi államunk számára: külön sajtóadóval fogjuk terhelni a nyomdatermékeket és óvadékpénz letétbe helyezését fogjuk követelni, mielőtt megengedjük bármely sajtóorgánum vagy nyomda létesítését. Ezeknek azután szavatolniuk kell, hogy kormányunkat semmiféle sajtótámadás nem fogja érni. Minden ellenünk irányuló támadási kísérletet - ha ilyesmire egyáltalán sor kerülhet még - irgalmatlanul súlyos pénzbüntetéssel fogunk sújtani. Ezek az intézkedések - sajtóadó és óvadékpénz letétbe helyezése, valamint ezek a letétek által biztosított pénzbüntetések - hatalmas jövedelmet hoznak majd a kormánynak. Igaz, a pártlapok esetleg nem sajnálják majd a pénzt annak érdekében, hogy mégis megjelentessék véleményüket, ezeket azonban el fogjuk hallgattatni ellenünk intézett második támadásuk után. Senki sem nyúlhat majd hozzá büntetlenül kormányunk csalhatatlanságának glóriájához. Bármely közlemény betiltásánál azt fogjuk felhozni ürügyül, hogy az ok nélkül izgatja a közvéleményt. Kérem, vegyék figyelembe, hogy azok között, akik támadásokat intéznek ellenünk, mi általunk létesített sajtószervek is lesznek, ezek azonban csakis olyan pontokat fognak támadni, amelyek módosítását előre elhatároztuk.
Ellenőrzésünk nélkül egyetlen közlemény sem fog nyilvánosságra kerülni. Ezt különben már most is elérjük, amennyiben az összes híreket egynéhány kevés ügynökség kapja meg, melyeknek irodáiba ezek a hírek a világ minden részéből befutnak. Ezek a hírszolgálati irodák akkor már teljesen a mieink lesznek és csak azt fogják közzétenni, amit mi diktálunk nekik."
Érdekes még ez a rész is:
“Az első helyen hivatalos jellegû lapok fognak állni. Ezek mindig a mi érdekeinket fogják védeni és befolyásuk ezért viszonylag jelentéktelen lesz.
A második helyen állnak majd a félhivatalos lapok, melyeknek az lesz a szerepük, hogy megnyerjék számunkra a lagymatagokat és közömbösöket.
A harmadik helyre tesszük majd látszólagos ellenvéleményünket, melynek legalább egy lapja olyan hangot fog megütni, mintha legélesebb ellenlábasunk lenne. Igazi, elvi ellenfeleink a sajátjuknak fogják tartani ezt a színlelt ellenzéket és fel fogják fedni előttünk kártyáikat."
Ez utóbbira példa a kurucinfó???
Nem véletlen, hogy Fellegi, a kormány Erős Embere, Soros ügynöke, a médiatörvényt 55 brüsszeli újságíró előtt látszatra betokajizva a már Obamánál is látott "elbasztuk" PR-trükköt is bevetve magyarázó miniszter is éber, stréber és héber. A Jegyzőkönyvekben világosan ki van fejtve, hogy a goj államokat azért taszítják káoszba több évszázadnyi liberális rombolással, eladósítással, stb., hogy aztán zsidó királyság jöhessen létre a helyükön. A zsidó király rendet csinál a zsidók által teremtett káoszból, tehát népszerű is lesz. Amint övék a hatalom, azonnal felszámolják az anarchiaokozó liberalizmust, amit ők magukra sose vettek komolyan, csak a goj kormányzat és rend szétverésére szolgált. Ez vonatkozik a sajtó területére is.
A globális sajtó OV törvénye elleni összehangolt ugatókórusa is bizonyítéka a szektor zsidó irányítottságának, de még a korábbi fázist képviselik, amikor a liberalizmus egy bomlasztó fegyver. Olyan országokban működnek így, ahol még nem került trónra az ő zsidó királyuk, illetve az ő embereik kormányoznak, de nem olyan teljhatalommal , ami még népszerű is. Magyarországon már hatalmon van, de a hazafiak által gyűlölt zsidó globális sajtó általi támadása OV-t népszerűvé, hitelessé teszi körükben, tehát tovább viszik a vállukon, Bandi, a ló majd még többet dolgozik, mielőtt szalámi készül belőle az új urak asztalára.
Belül pedig ideje felszámolni a sajtó liberális szabályozását, hiszen itt már zsidó király van, jöhet a REND!
A “szabadság" megtette kötelességét, szétverte a gojok rendjét, ideje végetvetni neki, nehogy a zsidó király rendjét is aláássa.
Természetesen a nemzetközi sajtóvihart annak keltői azóta le is intették, Barroso keze által, már a lecsengésnél tart.
További fontos részletek a jegyzőkönyvekből alátámasztják utóbbi sejtésemet, meg pl. Pająk megállapításait, hogy a cionista háttérhatalom szándékosan teremt gazdasági bajokat, káoszt az egyes országokban, hogy aztán saját királyjelöltje lehessen a tömeg által várt RENDTEREMTŐ, mint az oroszoknál Putyin és nálunk Orbán:
1. jegyzőkönyv:
"Abból az átmeneti rosszból, melyet most kénytelenek vagyunk elkövetni, megingathatatlan kormány létrehozásának jótéteménye fakad majd, melynek uralma helyre fogja állítani a nemzeti életnek a liberalizmus által megzavart rendes folyását."
7. jegyzőkönyv:
"Egyrészt sakkban tartjuk az összes országot, mert ezek nagyon is jól tudják, hogy megvan a hatalmunk ahhoz, hogy bármikor tetszés szerint nyugtalanságot okozzunk, vagy helyreállítsuk a rendet."
22. jegyzőkönyv:
"Kétségkívül nem szükséges további bizonyíték után keresni arra, hogy uralmunkat Isten határozta el. Ilyen gazdagsággal rendelkezve nem fog nehezünkre esni bebizonyítani, hogy mindaz a szörnyûség, amelyet oly sok évszázadon keresztül el kellett követnünk, végeredményben arra szolgált, hogy igazi jóléthez vezessen, - hogy mindent rendbe hozzon. Igaz, némi erőszakot is kell alkalmazni, de mégis helyre fog állni. Be fogjuk igazolni, hogy az emberiség jótevői vagyunk, hogy ezen a szétszaggatott és megtépdesett földön helyreállítottuk az igazi jót és az egyén szabadságát, s ezzel lehetővé fogjuk tenni, hogy mindenki békében és nyugalomban örüljön az életnek a kellő mértékletesség betartásával, feltéve természetesen, hogy szigorúan tiszteletben tartják az általunk hozott törvényeket. "
forrás - egerjobbik.hu
http://www.egerjobbik.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=270 28%3Aqa-sajto-joevje-a-szabadkmves-kiralysagbanq&catid=70%3Aolvasmanyok&I temid=94 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-02-12 14:08:44, szombat
|
| |
| |
Nyílt levél Orbán Viktorhoz!
Dr. Dániel Péter írása
Tudod kedves Viktor, mostanában nagyon sokat gondolok Rád, sokat gondolkodom Rólad és a tetteidről. Talán azért is, mert nem is olyan rég még az egyik nagy példaképem voltál, ráadásul pedig meglepően sok a közös vonás is az életünkben.
A példaképem volt az a fiatal demokrata, az a szabad és jó hírű férfi, az a bátor és értelmes jogász, aki a rendszerváltozásunk hajnalán elmondott egy történelmi jelentőségű beszédet a Hősök-terén, kockáztatva ezzel akár a szabadságát, a későbbi pályafutását és a karrierjét is. A példaképem volt ez a fiatal "forradalmár", mert úgy láttam, hogy megalkuvást nem ismerve, bátran küzdött egy új és szebb világért, a szabadságunkért és a demokráciáért.
Igyekszem hát méltóvá válni e példaképemhez.
Mostanában sokat tűnődöm, hogy vajon miket mondana az a fiatal forradalmár, ha találkozhatna a jelenlegi önmagával. Talán a "földbe akarná döngölni" a jelenlegi önmagát és milyen igaza volna.
Tudod Viktor, mi egy helyütt katonáskodtunk, hiszen az akkori "előfelvételis" rendszer és a szocialista óvatosság jegyében minden, kissé gyanús jogász-jelöltet a messzi, zalaegerszegi laktanyában képeztek ki a hazánk védelmére. Emlékszel még az illegális sörözésekre a kantin mögött?
Aztán egy helyütt, az ELTE Állam és Jogtudományi Karán csodálkoztunk rá a római jog kristály-tiszta és koherens rendszerére, tanultunk a legalapvetőbb és elidegeníthetetlen emberi és polgári jogokról, no meg persze a büntetőjog zárt, szigorú és logikus rendjéről is. Emlékszel még az illegális sörözésekre a büfé mögött?
Később pedig egy helyütt tanulgattuk a DEMOKRÁCIÁT és vitatkoztunk róla, sokszor éjszakába nyúlóan, a Bíbó István Szakkollégium épületében, a demokratikus gondolatok fellegvárában. Nomen est omen.
Emlékszel még az éjszakába nyúló illegális sörözésekre?
Azon is sokat tűnődöm mostanában, hogy vajon mit szóltunk volna akkoriban, ha valaki egyszer csak belépett volna a szobába, a vita közepén, úgy 2-3 sör után és ezeket mondta volna nekünk :
"Tudjátok lesz majd 20 év múlva Magyarországon egy új rendszer, a nemzeti együttműködés rendszere, melyet majd a parlamentáris demokrácia helyett kínál fel a nemzetnek az akkori miniszterelnök, egy elsöprő, 2/3-os választási győzelmet követően. Erről az új rendszerről korábban senki nem hallott és semmilyen jogi háttere sem került kidolgozásra. Ezzel az új rendszerrel kapcsolatosan soha, senki, egyetlen egyszer sem egyeztet majd, egyetlen ellenzéki párttal, civil-, szakmai- vagy érdek-képviseleti szervezettel sem. Ennek az új, furcsa és teljességgel kidolgozatlan rendszernek az lesz majd a hivatkozási alapja, hogy az akkori miniszterelnök - már a választások éjjelén - forradalomnak fogja nevezni a demokratikus választásokat, előkészítve így a terepet a különböző rendkívüli intézkedéseknek a kormány részéről. Aztán az új rendszer jegyében a kormányzat megszüntet majd minden egyeztetést az ellenzéki pártokkal, sőt még a törvényjavaslatokat is csak és kizárólag egyéni képviselői indítványként fogja majd benyújtani a Magyar Országgyűlésben, tudatosan megkerülve és negligálva ily módon még a parlamenti bizottságokat is.
Az új rendszer jegyében a kormány megszüntet majd minden egyeztetést és konzultációt a társadalommal és a civil-szervezetekkel. Az új rendszer jegyében a kormány folyamatosan demagóg pótcselekvéseket fog végezni, a felelős kormányzati munka helyett. Az új rendszer jegyében visszamenőleges hatályú, törvénytelen-törvényeket fognak majd sorozatban hozni, melyek sértik a legalapvetőbb és nemzetközi egyezményekkel is védett jogelveket, a hazai jogállami normákat, sőt az elidegeníthetetlen emberi jogokat is.
Az új rendszer jegyében eltörlik majd például az előzetes letartóztatások felső, garanciális időhatárát, lehetővé teszik házkutatások tartását házkutatási engedély nélkül és gyermekeket is elzárásra ítélhetnek, csekély tárgyi súlyú ügyekben. Az elzárásokról pedig akár bírósági titkárok is dönthetnek majd, hogy így később, az esetleg oda is kinevezett pártkatonák - lásd Stumpf István alkotmánybíró úr törvénytelen kinevezését - segítségével esetleg meg tudják majd félemlíteni a demokratikus ellenzék vezetőit vagy elnyomást tudjanak gyakorolni a büntetőjog eszközeivel, tetszésük szerint, bárki ellen. Az új rendszer jegyében egyébként majd indoklás nélkül lehet kirúgni a közszféra területén dolgozó terhes édesanyákat vagy az éppen betegállományban lévőket is. Az új rendszer jegyében, visszamenőleges hatállyal emelnek meg majd adókat, természetesen ezt is úgy, hogy senkivel, így az érintettekkel sem egyeztetnek."
Azon tűnődöm, hogy mit válaszoltál, mit válaszoltunk volna ennek az embernek, miközben előadja ezeket az antidemokratikus képtelenségeket.
Lehet, hogy végigkergettük volna a Ménesi úton?
Tudod Viktor, nekem a jogi karon Fodor Gábor tanította a filozófiát és az etikát. Tudod, az a Fodor Gábor, aki számos társával együtt már évekkel ezelőtt elhagyott Téged és a FIDESZ-t, valahol félúton a Simicska-féle cégbirodalom kiépítése és a párt teljes, bolsevik típusú és vezérelvű centralizációja között. Ők már akkor látták, amit mára már az egész nemzetközi közvélemény és persze a hazai, józan és értelmes demokraták is látnak. Tudom, hogy kb. 2,5 millió szavazód még nem látja ezt, de hidd el, az ősz végére már ők is látni fogják.
Keserves lesz az ébredésük.
Nagyon sok honfitársammal együtt figyeltük döbbenten az 1998-2002 közötti hatalomgyakorlásotokat, az önkényeskedőtúlkapásokat és törvénytelenségeket. Döbbenten figyeltük a pökhendi, demokratához és felelős politikushoz is méltatlan, "döglött dakota lovas" válaszaidat a jogos és súlyos vádakra, kérdésekre. Aztán 2002-ben már nemcsak döbbenten, hanem egyre növekvő rémülettel is figyeltem, figyeltünk, egyre többen.
Rémülten vettem észre, hogy a beteges hatalomvágyad immár teljesen elvakított, hogy a parlamentáris demokráciát megtagadva, felelőtlen utcai politizálásba kezdtél. Rémülten figyeltem a megváltozott retorikájú beszédeidet, melyekből egyre inkább sugárzott a türelmetlen és erőszakos, demokratához méltatlan gyűlölet. Rémülten figyeltem, hogy a 2006-ban, aGyurcsány Ferenctől elszenvedett választási vereséged aztán végleg átszakította a gátat Benned és már nemcsak a demokráciának, de a jognak, sőt a józan észnek is hátat fordítottál.
Rémülten néztem, ahogy vérig sértett önérzeted, vélt megaláztatásod miatt már be sem jártál a magyar Országgyűlés épületébe és ahogy az üres széksorok vádlón kiáltottak minden értelmes demokrata felé.
Tudod Viktor egy demokratikus választáson mindig van ám vesztes, de ettől "a haza még nincs ellenzékben".
Kedves Viktor, a demokrácia nem egy felesleges "duális erőtér", melyre nincs szükség. Tudod, a demokratikus baloldal nem torzult genetikailag, sőt, furcsa anyagból sincs gyúrva és nem veti magát törvényszerűen a saját nemzetére. Tudod, Viktor, ezek demokratához méltatlan, veszélyes gondolatok, ám és főleg nagyon-nagyon messzire vezetnek. Tán emlékszel még rá, Viktor, hogy a demokratikus baloldal nem élt vissza a maga 2/3-os hatalmával 1994-1998 között és nem harsogta, hogy a "genetikailag torzult jobboldal" 2 igazságtalan háborúba sodorta hazánkat és bizony ezenkívül is sok-sok törvénysértést követett el a történelmünk során. Tudod, Viktor, a Trianon-hisztéria, a Horthy-nosztalgia és az avítt szentkorona-tan nem ad ám megoldást a modern kihívásokra. Főleg pedig nem helyettesíthetik a felelős és értelmes kormányzati munkát.
Amúgy, remélem, hogy Pozsgay elvtárs jól halad a szentkorona-tanos alkotmányozással, gondolom őt leszedtétek már a Kubatov-listáról is, amolyan megtért "házi-komcsiként".
Döbbenten és rémülettel figyeltem a polgári-körök kiépítését és az azokból törvényszerűen kisarjadt, jobbik-gárda mozgalmat, melyek már nemcsak a demokráciát, de nemzetbiztonsági érdekeinket, nemzetközi megítélésünket és hazánk békés jövőjét is nyíltan sértik, veszélyeztetik.
A gárda-perben az egyik felperesi beavatkozó jogi képviseletében vettem részt, és így talán én is hozzátehettem ügyvédként valamit ahhoz a sikerhez, hogy végül is jogi úton betiltásra és feloszlatásra került a ?magyar gárda? a felelőtlen utcai politizálásodnak és gyűlölet-kampányodnak e "törvénytelen gyermeke". Szomorúan látom persze ügyvédként és törvénytisztelő állampolgárként, hogy az időközben jogerőssé is vált bírósági ítélet betartatásáról természetesen Te sem gondoskodsz.
Itt jegyezném meg egyébként, kedves Viktor, hogy ha pár száz megtévesztett és felhergelt fiatal ráront a nemzet fővárosára, barikádokat emel a semmiért és felgyújtja a TV székházunkat, akkor a demokrácia joggal védheti meg magát. Vigyázz kérlek, mert ráadásul nagyon veszélyes precedenst teremthet a felmentésük és rehabilitációjuk.
Mindezek alapján talán megérted már, hogy pár nappal ezelőtt miért nyomtam egy kaszinótojást az egyik "Orbán-bullád" közepére. Ha nem is a ?nemzeti együttműködés gránit talapzatán? de a polgári engedetlenség morális, illetve a bibói demokratizmus és szabadság talaján állva, felháborodva és kétségbe esve. Nem bohóc tréfának szántam, vagy mai divatos szóval élve, nem "celebkedésnek".
Kétségbe esett sikolynak, segítségkérő kiáltásnak szántam. A világ felé, Európa felé, a hazám, Magyarország felé, meg persze minden értelmes és józan, szabadság-szerető demokrata felé.
Döbbenten látom ugyanis, hogy időnként már csak a művelt és demokratikus Európa segítségére számíthatunk, a saját kormányunk törvénytelen ámokfutásával szemben. Lex-Járai. Média-csomag.
Ugye emlékszel még kedves Viktor : "A HAZA NEM LEHET ELLENZÉKBEN!"
Így tiltakoztam hát, mivel az általatok kiadott és kötelezően kifüggesztetett politikai kiáltványt jelképnek tartom. Az önkényes és dilettáns kormányzati hatalomgyakorlás jelképének. A demagóg és értelmetlen kormányzati pótcselekvések jelképének. Az elvtelen politikai hűségnyilatkozatok jelképének. A "Cipolla"-féle, cinikus, hazug és groteszk varázslat jelképének.
Hiszen hazánkban már nem a nemzeti együttműködés a tét, hanem a demokráciánk megőrzése.
Az a tét, hogy tagjai tudunk-e maradni az Európai Uniónak, a művelt, demokratikus világnak. Az a tét, hogy meg tudjuk-e egyáltalán őrizni a parlamentarizmusunkat, a jogállamiságunkat és az Európai kultúrkörhöz méltó, modern és koherens jog-rendszerünket. Az a tét, hogy vajon folytatjuk-e felelőtlen robogásunkat az IMF-fel és az Európai Unióval szemben, az államcsőd rémisztő szakadéka felé és végképp elszegényedünk, leszakadunk-e Európától.
Egy ember gátlástalan és beteges hatalomvágya miatt. Orbán Viktor Miniszterelnök Úr egyéni ambíciói és érdekei miatt. Miattad, kedves Viktor.
De hát tudod Te ezt, kedves Viktor, hiszen egyszer az egyik "lendületes" beszédedben, több más meglepő dolog mellett, azt is mondtad nekünk : "Kedves barátaim, van élet az Unión kívül is."
Én most nagy-nagy tisztelettel és demokratához méltó óvatossággal ezt mondom Neked: "Kedves Viktor, van élet ám a miniszterelnökségen kívül is."
Kérlek, ne rombold le felelőtlenül azt a demokráciát, mely a Te nagyon gyors és kezdetben még nagyon megérdemelt felemelkedésedet is lehetővé tette, s mely Téged és családodat is gazdaggá, befolyásossá és hatalmassá tett. Kérlek, hagyd meg nekünk a rendszerváltozás óta közösen elért sikereinket és ne hazudd azt a szemünkbe, - egyéni és önzőérdekeidtől vezérelve -, hogy az elmúlt 20 évünk csak valami zűrzavaros időszak volt, melyben még önrendelkezési jogunk sem volt.
Hiszen volt önrendelkezési jogunk és együtt építettük fel azt a demokratikus jogállamot, melyre a törvényszerű hibák ellenére is, mind büszkék lehetünk, s melyet Európa is befogadott és elismert.
Bevallom, egy dologban azért egyetértünk a NENYI buta és hazug szövegével kapcsolatosan. Az 1998-2002 közötti időszak azért tényleg elég zűrzavarosra sikeredett...
A Simicska és Schlett-féle cégbirodalom körül Josip Tot és Kaya Ibrahim nevű, álnok útlevelek settenkedtek, a családi kőbányák teljes gőzerővel működtek, hazánk kék egén Grippenek száguldottak, messzi, offshore-tájak irányában, a szentkorona vígan hajókázott egy szebb jövő felé, az APEH épületeiben lezajlott a "hosszú-bájtok éjszakája", a Millenáris park környékén pedig még a kutyák is fánkot ettek és kvarcórát viseltek. Zöld mezőinken döglött dakota lovak vágtáztak, kék folyóinkon pedig az Ezüst hajó úszott a biztos happy end irányában...bár az is igaz, hogy ekkoriban még nem voltak legalább "Orbán-bullák" a falainkon.
Az az egyik legnagyobb baj ezzel a butácska-bulláddal kedves Viktor, hogy teljesen hülyének nézel minket és ostoba gyerekként kezelsz, mikor kötelezően kirakatsz egy ilyen demagóg falragaszt a mi pénzünkön, a mi adónkból működő és elméletileg ugye pártsemleges közintézményeink falaira, felélesztve ráadásul ezzel a rossz emlékű 50´-es évek "legszebb" hagyományait.
Tudod, Viktor, még meg is érteném, ha mondjuk idősebb lennél pár évvel és Brezsnyev elvtárs pénzén tanultál volna a moszkvai Lomonoszov egyetemen. De hát Te Soros György pénzén tanulhattad a jogot és a demokráciát az Egyesült Királyságban. Így aztán meg persze végképp érthetetlen és felháborító ez az egész. Ideje hát nyíltan kimondani, hogy "meztelen a király", hisz Babits Mihály óta azt is tudhatjuk már, "vétkesek közt cinkos, aki néma".
Szóval, kedves ex-példaképem, mindezek miatt nyomtam én azt a bizonyos kaszinótojást a bullád közepébe. Bár tartozom még egy vallomással. Én azt a kaszinótojást tulajdonképpen a Te arcod közepébe nyomtam ezzel a gesztussal, ellen-fülke-forradalmári hevülettel a demokrata lelkemben.
Ez a kaszinótojás volt az én "földbe-döngölős" beszédem, feléd és a kormányod felé, melynek természetesen minden lehetséges jogi és egyéb következményeit is emelt fővel vállalom.
Végezetül hadd idézzem másik nagy példaképem, Bíbó István egy agyonidézett és értelmezett sorát: "Demokratának lenni annyi, mint nem félni." Legyen ez mindkettőnkre igaz, Tisztelt Miniszterelnök Úr, kedves Orbán Viktor, arra az új közmondásra is tekintettel, mely szerint : "Jobb ma egy kaszinótojás, mint holnap egy kordon-bontás."
Tisztelettel :
dr. Dániel Péter
ember, jó hírű, szabad férfi, demokrata, magyar állampolgár és ügyvéd
http://prohungaria.ning.com/profiles/blogs/minek-a-miniszternek-ellenseg |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-02-12 13:51:27, szombat
|
| |
| |
Bratislava helyett Pozsonyt a hazai térképekre!
Írta: Hetzmann Róbert
A Cartographia Tankönyvkiadó Kft. új, 2007-ben kiadott Középiskolai történelmi atlaszát böngészve azt a meghökkentő felfedezést tehetjük, hogy az atlasz Európa-térképein a nagyvárosok nevei közül a Trianoni-békediktátum (1920) előtt Magyarországhoz tartozók nevei nincsenek magyar nevükön feltüntetve. Amíg a térképen Bécset, Prágát, Krakkót vagy éppen Bukarestet látjuk, addig Pozsonyt, Temesvárt és Kolozsvárt hiába keressük, ugyanis azok mint Bratislava, Timişoara és Cluj szerepelnek az atlaszban.
Valaha a Rákosi- és Kádár-érában kifejezetten üldözték a történelmi magyar elnevezéseket. Ekkor alakult ki az a gyakorlat, hogy a kisebb falvak magyar neveit teljességgel elhagyták a térképekről, míg a nagyobb városok államnyelvi neve alatt kisebb, vékonyabb betűkkel, zárójelbe téve említették meg a történelmi magyar elnevezést. Így került be a köztudatba az elmúlt negyven plusz húsz évben a Bratyiszlava, Kosice és Komárnó, ill. a Tirgumures, Szátumáre és a Szubotica elnevezés - a szlovákok, románok és szerbek legnagyobb örömére, akik saját országukban mindent megtesznek a történelmi magyar helységnevek végleges kipusztítása érdekében.
Teljesen érthetetlen azonban, hogy a Kádár-rendszerben vezényszóra zajló nemzeti önfeladás miért folytatódhat húsz évvel a rendszerváltás után is ennyire zavartalanul. Semmiféle ésszerű magyarázat nem létezik arra vonatkozóan, hogy egy magyarországi, a hazai diákságnak készült történelematlaszban (!) miért nem lehet ezeket a múltunk szerves részét képező, ráadásul a mai napig részben magyar lakosságú városokat magyar nevükön említeni.
A felemás rendszerváltás ezen az érzelmi okokból oly fontos területen sem hozott változást. A korábbi térképeket rendszerint újradolgozzák, de ahhoz értéket nem nagyon adnak hozzá. Külön probléma, hogy a mai térképeket kizárólag informatikusok készítik, akiknek gyakran semmi térképészeti ismeretük nincs a jelek használatától eltekintve. A korábbi, még a sztálinista-brezsnyevista időkben kiadott szocialista világatlaszokat, térképeket másolgatják. Különös, hogy húsz év demokratikus idő alatt senkinek sem jutott eszébe az eddigi kormányok közül, hogy rendeletben szabályozza a hazai térképészetet.
Kassa helyett Kosicét, Szabadka helyett Szuboticát vagy éppen Révkomárom helyett Komárnót mondani egyenlő a magyar múlt és tudat feladásával. Valósággal szégyen, amikor hazai kereskedelmi TV-csatornák mellőzik történelmi városaink magyar elnevezéseit. Érdekességképpen: hányszor halljuk azt nap mint nap, hogy "Holnap reggel Komárnóba megyünk"? - összehasonlításképpen ezzel szemben azt még nem hallottam, hogy "Holnap reggel megyek Wienbe".
Ez a hétköznapi szituáció jól mutatja, hogy a köznyelvbe mennyire alaposan bekerültek ezek a kifejezések. A legtöbb magyar ember Komárnóba jár vásárolni, Eisenstadtba ugrik ki a hétvégére és Rijekát mond, amikor a tengerpartra készül. Ez a káros jelenség az elmúlt fél évszázadban fokozatosan elharapódzott, olyannyira, hogy ma már komoly nehézséget jelenthet a magyar nevek "visszacsempészése" a köztudatba.
Kiváló példa erre a káros folyamatra, hogy a magyar diákok ének-zene tankönyvében Bartók Béla szülővárosa, Nagyszentmiklós megnevezése után ott szerepel a megtévesztő és helytelen állítás, miszerint: "ma Sânnicolau Mare". Ez a tételmondat azért is félrevezető, mert azt a hamis képzetet kelti a diák olvasóban, hogy Nagyszentmiklós ma már nem Nagyszentmiklós, Kassát ma már nem hívják Kassának, Pozsonyt Pozsonynak, stb. Tévedésről van szó, Kassát például már a 14. században is hívták Košicének a helyben élő szlovákok részéről, nyilvánvalóan Nagyszentmiklós román neve is létezett már a Trianoni-békeszerződés előtt. Ennek értelmében a Kassa, Pozsony elnevezés sem szűnik meg az államhatárok ide-oda tologatásával, hanem örökre fennmarad, ha az élő nyelvben nem is, a történelmi dokumentumokban mindenképpen.
Nincsenek illúzióim a hazai térképészetet illetően. Az állami térképkészítést a mai napig marxista "őskövületek" uralják, akiknek eszük ágában sincs az elért "eredményekről" lemondani. Kérdés csupán, hogy az állam miért nem avatkozik be ebbe az egyáltalán nem lényegtelen kérdésbe.
Történelmi magyar városok magyar nyelvkörnyezetben idegen nyelven való használata súlyosan és joggal sérti történelmi érzetünket és nemzeti önazonosságtudatunkat. Ezeket a városokat 1920-ban egy igazságtalan békediktátum következtében szakították el Magyarországtól - magyar lakosságukkal együtt. Elfogadhatatlan, hogy 90 évvel Trianon után a magyar főáramú értelmiség szó nélkül tűrje, amint ezeket az érzelmi szempontból megkerülhetetlen városokat lassanként kitörölni igyekeznek a magyar nép történelmi emlékezetéből.
Nem lehet az valós érv, hogy Kassát szlovák lakossága érdekében kell Košiceként megneveznünk, ugyanis ezen az elven Pécset Fünfkirchennek, Bonyhádot Bonnhardnak, Békéscsabát pedig Békéšská Čabának ismerné a magyar térképészet.
A zavart elkerülendően fontos különbséget tenni bizonyos fogalmak között. A Kassa, Kolozsvár, Eperjes, Fiume elnevezést a magyar nyelvű térképeken nem lehet nemzetiségi névként kezelni. Ezek magyar államnyelvi elnevezések: a magyar nép ezeket a városokat (eredetileg) ezen a néven ismeri. Nem mellékes okból, ugyanis ezek a települések korábban a magyar állam és ezáltal a hazai közigazgatás részét képezték.
Szerencsére azonban a rendszerváltás után 20 évvel elindult egy, a nemzeti önfeladással ellentétes folyamat is: évről évre egyre komolyabb az igény belföldön a határon túlra szakadt területek megismerése iránt. Egyre többen jutnak el Erdélybe, s örvendetes módon már a Felvidék kincses városait is sokan "magyar szemmel" keresik fel.
Talán érdemes lenne egy átfogó állami térképészeti felmérést kezdeményezni a szomszédos országokkal együttműködve a határon túli területeken a magyar helységnevek megőrzése céljából. Szomorú, hogy az elcsatolt részekről nincsenek rendes magyar helység- és dűlőneveket tartalmazó turistatérképek.
Voltak már erre vonatkozóan kezdeményezések, de ezek egyelőre igencsak hiányos helynévanyagot tudnak felmutatni. A fent látható felvidéki Rozsnyó környékét bemutató térkép például nem ismeri az 1186 méteres Osadník-hegy magyar elnevezését (Csüke-rész), noha az a 19. századi katonai felmérések (interneten is elérhető!) térképeiről könnyedén leolvasható. Alapos okunk van feltételezni tehát, hogy az új évezred elején megjelentetett magyar turistatérkép készítői nem vették a fáradságot, hogy a helyszínre ellátogassanak, s ott a helybéliekkel beszédbe elegyedve őket a környék hegy-, víz- és dűlőnevei után kérdezzék.
Igenis szükség van arra, hogy az állam figyelmet szenteljen a határon túli magyar helynevek megőrzésére, amíg nem késő. A felvidéki Körmöcbányán, Selmecbányán például már alig tud néhány idősebb ember magyarul. Több mint kétséges, hogy ezekben a bányavárosokban a történelmi magyar elnevezéseket még meg lehet menteni az örök némaságtól.
http://varaljaszovetseg.hu/p081.html |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-02-12 12:12:54, szombat
|
| |
| |
Luxus Audi harca a szalámival
Ahogy végiglapoztam az elmúlt hét történéseit megállapítottam, hogy - sajnos vagy sem - értelmileg még mindig olyan szegénynek hatunk, mint kikopott NDK műbőrkanapé a biedermeier tálalószekrény mellett.
Kezdődik az egész ott, hogy a hét legfontosabb gazdasági híre címért Lázár János visszapöccintett Audi bérlete és Bakács Tibor elcsórandó szalámija verekszik meg szoros mérkőzésben, és tart egészen eddig, ahol már a demagógia posványát tapossuk az ilyen-olyan oldali médiamunkatársak hangyaszorgalmának köszönhetően. Hurrá. A hét szenzációja, hogy a közfelháborodás spórolt az országnak havi 9 kilót, és a teszkónak egy rúd szalámit.
Bakács Tibor esetéből kerekedő hiszti egy komplett szociológiai tanulmányt megérne. Amíg az egyik oldalon Szentesi Zöldi László okádja ki magából a frusztrációját, addig a másikon TGM, Sebők János és Andrassew Iván egyenesen a baloldali értelmiség éhenhalásáról kerget víziókat. Merüljünk el egy pillanatra Szentesi Zöldi demagógiájának mélységeibe, és itt is állítsuk szembe a heti két mesehőst egymással: Bakács esete alapján Szentesi kijelenti:
"Bevallom, az is megfordult a fejemben, hogy ti mind ilyenek vagytok. Tolvajok, piti bűnözők, hazudozó, semmilyen emberek. Azt az apróságot mindenesetre nehéz lesz kommunikálnotok, hogy miközben szalámit loptok a boltból, mi jogosít fel benneteket, hogy akár egy mondatot is böffentsetek az ország dolgairól. Hogy ítélkezzetek."
Apróság, de jegyezzük meg: amíg Bakács szalámija hír, addig Lázár visszamondott bérlete nem hír a Hírlap elfogulatlan hasábjain. Mi azért üzenjünk Szentesinek a Lázár ügy kapcsán, saját fegyverével, a leírt szavaival:
"Bevallom, az is megfordult a fejemben, hogy ti mind ilyenek vagytok. Közpénzherdálók, piti bűnözők, hazudozó, semmilyen emberek. Azt az apróságot mindenesetre nehéz lesz kommunikálnotok, hogy miközben 900 ezret költötök Lázár utaztatására, mi jogosít fel benneteket, hogy akár egy mondatot is böffentsetek az ország eladósodottságáról, gazdasági helyzetéről. Hogy ítélkezzetek."
Hellómi? De ne ragadjunk le itt, keverjünk le egy sallert a másik oldalnak is, hátha elnyugszik az éhenhalós hisztifaktor. A Lázár elleni általános felháborodás legfőbb kiváltó oka az RTL híradóban nyomott "engem így kell megválasztani" duma, mert Janikának ez "jár". Erre mivel indokolja Bakács tettét Verebes István?
"Ő nem tolvaj, hanem egy intellektuális betyár. Lehet, hogy a szalámi lopás nem tudatos lázadás volt, de hogy egy lázadásról beszélünk, az biztos. Ő azt hiszi, hogy meggondolatlanul elemelt egy rúd téliszalámit, és viszont azt hiszem, hogy Bakács csak tudattalanul tüntetett a saját fajtájának nyomora ellen."
Vagyis picsába az etikával, erkölccsel, morállal, Bakácsnak is csak "jár" az a szalámi, ha éhes. Hisz ő csak egy pernahajder, aki nem akart semmi rosszat. Ilyen alapon Lázár is csak egy gézengúz, legfeljebb éhesebb picit, mint kéretlen ellenfele, és tudattalanul tüntetett saját fajtájának gazdagodása mellett. Ilyenkor azért ledadog az agyam, mint sietős anyóka a jeges járólapon, és szeretném megkérdezni: tudjátok mi jár nektek mindkét oldalon?
- A pofátok, az jár nektek alanyi jogon, és a világon semmi más.
Tekintsünk el most a forintosítható értéktől, és maradjunk szigorúan az elveknél. Így vajon mi különbözteti meg Bakácsot Lázártól, a pitiáner bolti szarkát a nagyban utazó, közpénzt szóró gyökértől? Az, hogy az egyik a "mi" pénzünket szórja, a másik meg egy multi magánvagyonát lopja? Szerintem ilyen alapon a világon semmi nem különbözteti meg őket egymástól. Az érték ugyanis egyik esetben sem a sajátjuk, hanem valaki másé.
Ideje volna fejbe vésni mindkét oldalon: olyan nincs, hogy valakinek a más/mások értéke jár. Akkor sem, ha szalámi, és akkor sem, ha a megtestesült luxus maga. Erre nem indok a politikus lét vagy a közszereplésből fakadó ismert arc. Próbáljátok ki milyen a piacról élni, milyen érzés rentábilis munkát végezni, munkavállalóként magatok boldogulni, és önerőből finanszírozni szalámitól Audiig minden felmerülő igényeteket.
Tanulságos lecke lesz.
http://varanus.blog.hu/2011/02/12/luxus_audi_harca_a_szalamival
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 30
|
|
|
|
2011. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
508 db bejegyzés |
| e év: |
5608 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 972
- e Hét: 4074
- e Hónap: 15185
- e Év: 168681
|
|
|
Offline
