|
2011-02-26 09:13:04, szombat
|
| |
| |
Kedves jóérzésű barátaim!
Az alábbi elképesztő anyagot most kaptam.
Szerintem tiltakoznunk kell, ki ezzel az erkölcs-bomlasztó
színdarabbal a Nemzetinkből, Alföldivel az élen!
Vigyék oda, ahonnan megbízták Alföldit ezzel az erkölcstelenséggel,
magyarság meggyalázásával!!!
Elnézést, idézet következik:
"Majd a mű csúcspontjaként előjönnek a magyar honvédbakák,
akik ráverik a farkukat Nagy-Magyarországra..."
Add tovább! Minél többen olvassák! Ez felháborító!
Ablonczy Lacit kérjük vissza a Nemzeti élére!!! Frigyesy Ágnes
A Nemzeti Színház: Magyar ünnep című darabjáról
Múlt pénteken mutatták be a Nemzeti Színházban Alföldi Róbert legújabb
rendezését, a Magyar ünnep című darabot.
A Závada Pál által elkövetett színmű a második bécsi döntés, majd a
revíziót követő évek magyar történelmét akarja feldolgozni, de talán
mondanom sem kell, hogy a kétfelvonásos darab hangulatának és
üzenetének, az ég egy adta világon semmi, de semmi köze nincs a magyar
valósághoz. A "mű", ahogy az az utóbbi években már lenni szokott,
ismét egy sajátos közel-keleti ízlésrendszer szerint akarja az
eseményeket reprezentálni számunkra.
A történet az erdélyi bevonulás idején kezdődik, majd hét esztendőn
keresztül követi nyomon három, egymással kusza kapcsolatban élő sváb,
zsidó és félzsidó magyar család sorsát. Így aztán főkarakterként
feltűnik egy félzsidó, modern fényképésznő, annak barátnője, a zsidó
divatáruboltos Emma, annak kisfia, a kiskamasz Palcsi és férje, a
munkaszolgálatos Dezső. De van még egy sváb származású, zavarodott
katonatiszt és megjelenik a színpadon annak testvéri féltékenység
miatt szélsőségekre hajló antiszemita öccse is.
Ha valakinek még hiányérzete lenne, azt szeretném megnyugtatni.
Természetesen van homoszexuális is a darabban, aki egy zsidó segédlelkész
képében jelenik meg, és persze vannak még kurvák, na és persze gonosz
papok. Azt hiszem ennél többet a fővárosi, liberált értelmiség nem is
kívánhat magának. Az igények már a szereposztásnál ki vannak elégítve,
innen pedig már az előadás minden perce ünnep.
A mű legfontosabb üzenetét Alföldi a bemutató után ekképpen foglalta
össze: "1940 augusztusát sokak örömmámorban élték meg, másoknak
azonban rémálmot jelentett." E mások közé tartozik a darab
szereplőinek nagy része, akik azért fogadják aggodalommal a
visszatérést az anyaországhoz, mert így érvényesek lesznek rájuk az
itthon meghozott zsidótörvények.
Az persze egyátalán nem zavarja az igazgató urat, hogy annak idején
Magyarországhoz képest Romániában már hónapokkal korábban érvényben
voltak ezek a szabályozások. Arról már nem is beszélve, hogy a honi
törvényekkel ellentétben, a románok lényegesen jobban korlátozták
abban az időszakban a zsidók jogait. Így az egyáltalán nem igaz, hogy a
visszacsatolt terülteken élő zsidók rosszabb helyzetbe kerültek volna,
mint amikor még a románok fennhatósága alatt éltek.
De lépjünk túl ezen a kis "apróságon", és térjünk vissza a darabhoz,
mert azért azt érdemes felidézni, hogy Alföldi mivel próbálja meg
szemléltetni, milyen eszközökkel próbálja meg bemutatni a
felvilágosult és persze értő közönségének az akkori történéseket.
Gondolom, abban nem lehet vita, hogy egy ilyen történelmi eseményt
feldolgozó műben az nagyon zavaró lenne, ha nem lenne benne dugás.
Van. Hol férfi a férfival, hol nő a nővel bújik össze, van továbbá
gatyaletolásos szexjelenet és asztalon való "szeretkezés" is. Aztán a
történelmi események - mily meglepő fordulat! - feloldódnak egy
transzvesztita revüshowban, hogy aztán a történéseket tovább szője egy
ordenáré módon előadott hazafias dal. Majd a mű csúcspontjaként
előjönnek a magyar honvédbakák, akik ráverik a farkukat Nagy-Magyarországra...
A végén pedig az értő közönség tapsol.
Az egészben pedig az a "legszebb", hogy Zavada ezt a művet a Nemzeti
Színház egy korábbi pályázatára írta, melyben a Tízparancsolat
alapján, egy-egy parancsolat témájára kellett egy-egy színdarabot
alkotni. Závada Pál a harmadik parancsolat bemutatását választotta,
mely így szól: "Az Úr napját szenteld meg!"
Ha pedig még ehhez hozzávesszük Alföldi nyilatkozatát, mely szerint:
"A darab rólunk szól, népeink, nemzeteink, etnikumaink, felekezeteink
megbecsülésére tanít. Závada Pál ebben a művében szándéka szerint
mindent összefoglalt, amit Istenről, hazáról és családról mondani
szeretne", akkor nekünk itt a végén már csak egyetlen egy apró kis
gondolat marad: Elmentek ti a bús p....ba! |
|
| |
|
5 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
