|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2011-02-06 21:17:07, vasárnap
|
| |
| |
Szia Maroka
Csodaszép estét, jó éjszakát kivánok sok szeretettel: Zsóka
Válasz a Ning oldalon |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Barátaim képei és videói |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-02-06 21:13:25, vasárnap
|
| |
| |
Beteg nő űl fiával karján,
Iemretelen szerző
Padlás szobában, ócska szalmán
Beteg nő űl fiával karján,
Szemében lázas fény ragyog.
Borús, ködös, hideg, komor nap
Tanúja oly rideg nyomornak,
Minőnél nem lehet nagyobb.
A gyermek szendén néz fel, esdve
Merőn tekintő mély szemekbe,
S a mint megszólal édesen,
Feljajdul fájdalomtól anyja,
Keblét a kín úgy megrohanja
E gyönge szóra:"Éhezem!"
A tévedt nőn e szóban áthat
Kínos fullánkja szörnyű vádnak
S keblére vonva kis fiát:
"Kegyetlen büntetése bűnnek,
Bosszuló ég haragja szűnj meg!"
Kétségb'esetten így kiált.
Ám hangja válik lágy zenére
S szelíd mosolygás száll szemére
A mint csitítja gyermekét.
S hogy kis fia szemére szálljon,
- Mely minden bűnt elűz - az álom,
Az angyalokról mond mesét.
A drága hangok dallamára,
Kedvencz meséje hallatára
A kis fiú elandalog
S kicsiny kacsóit összetéve
Csak egyszer szólal közbe, kérdve:
"Éheznek-é az angyalok?"
Mosoly derűl arczán a nőnek
S enyelgve mondja a kérdezőnek
Bár felzokogni vón oka:
"Bohóm! hol csillagok ragyognak,
Boldogság int az angyaloknak:
Nem, ők nem éheznek soha."
A szép mesécske véget ére
S leszunnyadó kis gyermekére
Szegény nő boldogan tekint.
Ám újra jönnek szörnyű képek,
Kis fiúcska majd fölébred
És sírva enni kér megint.
Boldogtalan, sors verte asszony
E drága gond már ne agaszszon,
Elszállt örökre, el tova!
Oh vége, vége már e gondnak:
Ugy-é az angyalokról mondtad,
Hogy ők nem éheznek soha?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Anyák napja |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-02-06 20:31:19, vasárnap
|
| |
| |
Kishonthy Csilla: Álarc nélkül
2011.Január
Mögöttünk már Vízkereszt,
Húsvét még oly távol,
Tavaszra várnak az emberek,
Sütik a farsangi fánkot.
Most mindenki az lehet,
Miről egyszer álmodott,
Felnőtt és kisgyerek,
Járnak farsangi táncot.
Lehetsz masiniszta, királylány,
Varázsló vagy állatidomár,
Akkor is, ha nem sikerült,
Most lehet, hiszen ünnepelünk.
S ha a mulatság véget ér,
Vedd le álruhád, tedd le maszkodat,
Maradj kinek rendeltettél,
Viseld büszkén igaz arcodat.
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Farsang |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-02-06 20:23:33, vasárnap
|
| |
| |
Kedves Barátaim!
A kép mindent elmond, így nem is ragozom tovább!
Pusszantás T.Ági
Válasz a Ning oldalon |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Barátaim képei és videói |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-02-06 15:10:40, vasárnap
|
| |
| |
Nagy Erzsébet:Egy új élet
Szarvas
Talán újra tavasz lesz, nap ébred,
mint a gondolat, s az értelem.
Ó, mennyi, de mennyi lomot cipel,
a sziklákból épített életem.
Hosszú évek röpke pillanatok,
sebes folyamként elfutott napok.
Felzúgtak, mint égig érő habok,
bár véreztek, de lettek csillagok.
Kellene, egy újkori ébredés,
a csillagokhoz illő megértés.
Kellene, én kimondom ezerszer,
e szót hallom, némán ízlelgetem.
Édes a jövő titkos szentélye,
álmaimban, oly gyakran betérek.
S, lám ott van minden amit kérek,
szeretet-szerelem, egy új élet.
Egy új élet, amely csupán képlet,
ó, mond Kedves, pusztán csak remélek?
Elmentél, a csillagok közt lebegsz,
s nézed, hogy én itt lenn szenvedek.
Mert fáj a perc, fáj az emlékezés,
véres habokban a testem még ég.
Elmentél, maradt az emlékezés,
fájó perc, a tűz, mely örökké ég.
Mond Kedves, hiszel a csillagokban,
a fényben, hol lelked rabként bolyong?
E földet fentről aranynak látod,
testemen húzza egyre az árkot.
De, ha elhagyom veled lesz nászom,
újra átölel szeretve karom.
Leszel rab, leszel fénylő csillagom,
boldog leszek, mert befed árnyékod
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-02-06 15:03:29, vasárnap
|
| |
| |
Tasnádi Györgyi: Jégvirágok
Komor tél reggelén
ódon ablaktáblán
fátylat bont a pára
könnyes, bús magányán.
Gyermekujj vigaszként
lágyan simogatva
virágokat rajzol,
mosolyra fakasztja.
Álmot sző a nyárról
virágdísz alakba,
vidám pillangópár
szárnyal a magasba.
Réti pipacs szirmán
megpihen a lárva,
méhek raja ébreszt
muzsikát a tájra.
Éled már a tavasz,
nyílik a határban
harmatos hóvirág
kacsint új ruhában.
Gyengéden biztatva
a gyászoló fákat
rügyeket hívogat,
reménybe von vágyat.
Csorognak a rajzok,
olvadnak az álmok
a kislány ujjaktól
varázsolt virágok.
Az ablaktáblának
már nem látszik búja,
sátrat bont tél anyó
kisüt a Nap újra.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: tél képekben és versben |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2011. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
409 db bejegyzés |
| e év: |
4538 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4727
- e Hét: 16357
- e Hónap: 49511
- e Év: 283258
|
|
|
Offline
