|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2011-04-19 09:32:58, kedd
|
| |
| |
Meglátni, megszeretni nem volt nehéz téged,
de egy élet sem elég arra, hogy minden
emlékképed elfelejtsem, De talán nem is akarom
Nem találom helyem a világban, a magány csendjét hallgatom.
Üres már a szívem, darabokban hever most a kezemben,
kereslek, de nem talállak, nincs láng már a szemedben.
Hibás vagyok tudom, mert szerettelek egy életre,
csak mielőtt elmész kérlek hallgass a szívedre!
Üres szobám üres falán néhány emlék hever,
tegnap még itt jártál mára már ki tudja, hogy ki ölel.
Hiányodban szenvedek, már nem ébredek vidáman,
keresem a választ minden egyes ejtett hibámban.
De nincs ki választ adjon, csak a te hangodat hallom.
Könnyeim hullanak miközben ezeket a sorokat írom,
ebbe fojtom bánatom, csak ebbe a pár sorba.
Reményt ad, hogy vissza jössz majd még ebbe a szobába.
Majd ismét átölelsz, és azt mondod: "Szeretlek!",
bár próbálom, de nem megy, én téged el nem feledlek.
Mintha itt lennél, még mindig úgy nézek a képedre,
örök szerelmet fogadtunk régen még egy életre.
Csak arra kérlek még egyszer hallgass a szívedre!
De ne engedj el kérlek, maradj még egy percre!
Maradj még egy kicsit, egy utolsó ölelésre!
csak egy búcsú csókot kérek, de talán bele is halok,
ha melletted örökre Szívem nem maradhatok.
De én vállalom, csak hidd el kérlek Édes,
hogy nélküled élni számomra nem is érdemes.
Az emlékek gyötörnek, azok a szép napok,
nélküled el múltak, már a Hold sem úgy ragyog.
De, hogy mit érzek azt így nem tudom leírni rímekre,
nincs már erőm, csupán egyetlen kérésre.
Csak arra kérlek még egyszer hallgass a szívedre!
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Szomorúság |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-04-19 09:31:48, kedd
|
| |
| |
Az útkereszteződésben állva,
a szürke szmogon át,
látok egy szomorú koldusasszonyt,
- van negyvenéves már -
aki téli ködben dideregve
alamizsnára vár.
A falhoz lapulva félénken áll,
szemében könny remeg,
- leginkább eltűnne szégyenében -
szája halk szót rebeg,
amikor pénzt raknak kis kezébe:
Isten fizesse meg!
Még ruhája és az arca tiszta,
-tükre boldog múltnak -
gondolatai egy régi élet
emlékébe hullnak,
melynek édes képei a gondtól
egyre csak fakulnak.
Csak állok és komoran nézem őt,
korunk jelképe lett.
A szegénység, mint a szmog, ránk borult,
s hogy ez való lehet,
arról sok ember tehet, s nekik az
Isten fizesse meg!
A falhoz lapulva félénken áll,
szemében könny remeg,
- leginkább eltűnnék szégyenemben -
szája halk szót rebeg,
amikor pénzt rakok kis kezébe:
Isten fizesse meg!
Szeicz János dr.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-04-19 09:28:51, kedd
|
| |
| |
Ha azt akarod, hogy szeressenek,
akkor rettenetesen fontos megtudnod,
hogy mi teszi boldoggá a másikat.
Ne csak azt tartsd szeretetnek, aki
neked jó, hanem próbálj rájönni,
mit tart szeretetnek a másik.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekmorzsák 5. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-04-19 09:22:11, kedd
|
| |
| |
Szerettelek volna úgy szeretni Téged,
mint ahogy a szellő öleli a rétet.
Lágy fuvallatával simítja a fűszálat,
szelíd dallamával ringatja a fákat.
Szerettelek volna álmaimba vinni,
édes ábrándokkal a csodákban hinni.
Titkok italával bódultan alélni,
heves ölelésben magammal ragadni.
Valóságnak árnya szívemnek ármánya,
éles szóval ébreszt elmémnek kormánya.
Hiába a szép szó, hiába a könnyek,
lelked bánatában én vagyok a könnycsepp.
Szerettelek volna magamhoz ölelni,
messzire vagy, messze, nem tudok mit tenni.
Elhallgat a szellő, jégesőben ázom,
Vihar szele rám ront, ölelj át, úgy fázom!
Mondd, hogy elringatnál,
mondd, hogy ez nem álom!
Mondd, hogy hűvös szavad
lehetne még bársony...
Ölelj át, úgy fázom.
Arany-Tóth Katalin
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2011. április
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
248 db bejegyzés |
| e év: |
2969 db bejegyzés |
| Összes: |
34593 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3529
- e Hét: 11100
- e Hónap: 33367
- e Év: 165921
|
|
|
Offline
