|
2011-04-21 09:29:24, csütörtök
|
| |
| |
Amikor fáradt utam
Napot kísérve véget ér
párnámba rejtem
elgyötört arcomat
karjaim a semmit ölelik
csendben ringatom el
árva magamat és
A neveddel alszom el
Üres utcákon bolyonganak
elárvult érzéseim
minden kapu zárva
hiába dörömböl
magára maradt szívem,
csak a kongó visszhang
felel és végül
A neveddel alszom el
Havas hegycsúcsokon
gyönyörű szikrák csillannak
a fény hideg táncot jár
mindent elborít
a hófehér magány
épp ilyen üres a szobám
ahol egyedül kuporgok és
A neveddel alszom el
Zárt szemhéjjak mögött
a csend ül ünnepet
szivárvány - köröket ír
a sötétbe az álom
nappali szavaim az imént
itt zsongtak még,
de most egyiket sem találom és
A neveddel alszom el
Csodás képek billennek át
az érzékelés peremén
még éber létem dobog bennem
való világom még fogva tart,
de enged már a rációból font kötél
oszlik már a lehet, a nem lehet
tudatom függ egy pókhálófonálon és
A neveddel alszom el
Az éjszaka tengere ringat,
ölel, átkarol, hajamba túr
fülembe súgja
lágyan csobbanó vágy - dalát
csókokat küldenek álmaim
már messze visznek nyugtalan útjaim
még hangtalan motyogok és
A neveddel alszom el
Hányszor lesz még, hogy
furcsa - holdas éjszakán
ajkamon sóvár szavak fakadnak
sóhajaim nekiütődnek a falaknak
és a takaró alatt vacogó testtel
önmagamba görbült szeretettel
magányos éjjel, helyetted
A neveddel alszom el....
(Komáromi János)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Álmok |
|
|
|
|
|
Offline
