|
2011-04-22 20:23:40, péntek
|
| |
| |
HÚSVÉTI VERSEK
A húsvét a keresztények legfontosabb ünnepe, ugyanakkor a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is. Miként rengeteg népi húsvéti mondóka, locsolóvers született, úgy íróink, költőink is papírra vetették gondolataikat húsvét, illetve az azt megelőző nagyhét kapcsán. Ebből gyűjtöttünk össze néhányat.
Aranyosi Ervin: HÚSVÉTI VERS
Nyuszi ül a fűben,
Kölni a kezében.
Bár tudná az ember,
Mi jár az eszében?
Mert a nyuszi lányok
Jól elbújtak éppen,
Hímes tojásokat
Festegetnek szépen.
Étellel, itallal
Megrakva az asztal:
Mind, mi nyuszi fiút
Hosszasan marasztal
Zöld szénával várják,
Friss, harmatos ízzel,
Szomját csillapítják
Finom, forrásvízzel.
Locsolkodás után,
Táncukat eljárják,
Minden nyuszi kislány
Megtalálja párját.
Tavasz van, csodaszép,
Vígság, tánc és nóta,
Így zajlik a húsvét
Évszázadok óta.
Árvai Emil: UTOLSÓ VACSORA
,,Míg civakodtok a rangsoron,
addig a lábatok megmosom.
Eldől a sorrend nemsokára..."
...S egyedül ment a Golgotára.
Balogh Miklós: HÚSVÉT REGGELÉN
Zengjen ma hangos hálaének
A mindenség nagy Istenének!
Ünneplő lelkünk égbe szállva,
Olvadjon össze hő imába.
Ég, föld derüljön fel ragyogva:
Feltámadott! Feltámadott!
A szellő susogva hogy átmegy a tájon,
Könny csillog utána ezernyi fűszálon.
Érinti az erdőt, lombját az olajfa
Megrezgeti vígan, s bólintva lehajtja...
Áldott legyen a szó, mit a szellő mondott!
Zizegve beszélik egymásnak a lombok:
Feltámadott! Feltámadott!
De ah, amott, zöld selymén a rétnek,
Galileának özvegy női jőnek...
Kezükben balzsam, sok jóillatú,
Szemükben némán ott virraszt a bú...
- Te néma bánat, nyílt örömre változz!
Győzelmi dalként szállj az ég Urához:
Feltámadott! Feltámadott!
Nézd, ott a sir, az Úr akarta, s ímhol
Örökélet bölcsője lett a sírból...
Lehullt a kő: helyén az égbe látunk,
A sir üzen: halál, remélve várunk!
Szegezd nyilad bár az ember szívének,
Fülünkbe cseng mindig az angyalének:
Feltámadott! _Feltámadott!
Töröld le könnyed ember, nem vagy árva,
Út lett a sir egy szebb, dicsőbb hazába.
Csak légy erős, csak légy szilárd a hitben,
Az út felén ne félj, nem hágy el az Isten.
Ha tán a bűn lett újra rajtad úrrá,
E mennyei varázsszó szüljön ujjá:
Feltámadott! Feltámadott!
Zengjen hát hangos hálaének
A mindenség nagy Istenének!
Ünneplő lelkünk égbe szállva
Olvadjon össze hő imába.
Ég, föld derüljön fel ragyogva,
A Golgothának szent halottja
Feltámadott! Feltámadott!
Bíró András: EZ A HÚSVÉT
Ez a húsvét olyan ünnep,
fák, virágok megzsendülnek,
mintha húznák-vonnák őket,
oly sebesen, gyorsan nőnek.
Ez a húsvét olyan ünnep,
fiatalok megszédülnek,
összebújnak, sugdolóznak,
szavakból szép jövőt fonnak.
Ez a húsvét olyan ünnep,
Szelek, vizek megperdülnek,
Hol a napfény, hol a zápor
Nyes nagyobb részt a határból.
Ez a húsvét olyan ünnep,
Sírás és bánat, elülnek.
Minden örül, hogy létezhet,
Hogy nagy lélegzetet vehet.
Ez a húsvét olyan ünnep,
Bocsánata van a bűnnek
Fönt a hegen az a Kereszt
Új élet útjára ereszt.
A tél szennyét mind lemosva
Készülődünk a holnapra,
A pünkösdre, szép pünkösdre,
Lángos csodák jövésére.
Szirmos jövőnk féltve, óva
Készülődünk még nagyobbra,
El nem érhető csodára:
Örökös harmóniára.
Dsida Jenő: NAGYPÉNTEKI IMA
Uram, csúfoltak,
Kínoztak Téged
Aki szerettél
Minden szenvedőt.
Szegekkel vert a
Világ keresztre,
Aki mindig csak
Vigasztaltad őt.
Mi jót is tettem
Én a világnak,
Sok-sok napomon?
Csúfolnak? 
Kínoznak?
Szegeznek engem?
Mért panaszkodom?
Uram, bocsáss meg!
Haragban égni
Nincs okom;
Egyebet kérni
Nincs jogom;
Uram, csak áldlak,
Nem panaszkodom.
Flammerné Molnár Edit: HÚSVÉT NAPJÁT ÜNNEPELJÜK
H ófehér gyöngyvirág bontogatja szirmát,
Ú t szélét szegélyezik gyönyörű ibolyák.
S elymes fülű nyuszi ül a zöld fűben,
V ele szemben játszik kölyke a sűrűben.
É des virág illattal érkezett a tavasz.
T ávoli faluban megkondul egy harang.
N osza szalad a falu apraja- nagyja,
A legszebb ruháját magára kapva.
P adsorok megtelnek, együtt ünnepelnek.
J ézus feltámadott! Hozsannát zengnek.
Á rad az ének szó szerte a vidéken,
T él hamvaiból a tavasz újra éled.
Ü nnepeljük meg, hogy győzött az élet!
N apsugarunk ragyog, éled a természet.
N agylányaim hívják legkisebb gyermekem,
E gyütt készítik a hímes tojást velem.
P iros tojás készül, a sonka puhán itt vár,
E gy tepsi sütemény a sütőben sül már.
L egényeket hétfőn ezzel kínáljuk meg,
J ól meglocsolnak, hogy ne hervadjunk el.
Ü nnepünk így telik, mi együtt örülünk.
K ikelet ragyogja be egész életünk!
Gy. Orbán Éva: HÚSVÉTI FELELGETŐS
Ma reggel én korán keltem,
Harmatvizet gyűjtögettem.
Ibolyát is szedtem bele,
Hogy illatos, üde legyen.
Napsugárral melengettem,
Vigyáztam rá, el ne vesszen.
Találgattam, hol lesz helye,
Végül szívem fölé tettem.
Tüstént jöttem ide hozzád,
Ha engeded, rád locsolnám.
Szépségben és egészségben
Virágozzál egész évben!
*
Hervadozó virág vagyok,
Harmatvízre vágyom nagyon.
Harmatvízzel locsolj engem,
Örül majd a szíved, lelked.
Ajándékom Nap sugara,
Eol-hárfa lágy dallama.
Rigófütty és jácintillat,
Hajnali víg madártrilla.
Ahogy mindezt gyűjtögettem,
Piros tojásra is leltem.
Elhoztam hát, gyorsan vedd el,
Ráadásnak kapod tőlem.
Juhász Gyula - HÚSVÉTRA
Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szivemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmuláson.
Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!
Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!
Juhász Gyula: AZ UTOLSÓ VACSORA
/Az utolsó vacsora misztériumába ad betekintést Juhász Gyula csodálatos verse/
János a Mester nagy szivén pihen,
E tiszta sziven, e csöndes sziven
pihen, de lelke a holnapra gondol,
S fiatal arca felhős lesz a gondtól.
Mély hallgatás virraszt az asztalon.
Az olajfák felől a fuvalom 
Hűsen, szomorún a szobába téved,
Be fáj ma a szél, az éj és az élet!
Tamás révedve néz a mécsvilágra,
Péter zokog, és árvább, mint az árva,
Júdás se szól, csak apró szeme villan,
Remegve érzi: az ő órája itt van!
Csak egy nyugodt. Nagy, sötétkék szemében
Mély tengerek derűs békéje él benn.
Az ajka asztali áldást rebeg,
S megszegi az utolsó kenyeret!
Juhászné Bérces Anikó: H Ú S V É T
Füstölt sonka az asztalon
Szeletelve mosolyog,
Aranyfényű zamatos bor
Gyöngye táncol, csobolyog.
Kosárkában csokinyuszik,
Tányéron piros tojás,
Szemnek, szájnak, ami kedves,
Ez csak a húsvétolás?
Ha a lélek már kiégett,
Kongó hordó, vagy pudvás,
Bajára nem hozhat gyógyírt
A parfümös locsolás.
Keresztutat végigjárva
Fontos az elnémulás,
Az út végén vár az öröm,
A dicső feltámadás.
Győzelem a halál felett,
Búsulásnak nincs helye,
Krisztus Urunk feltámadott,
Ez a Húsvét lényege!
Jószay Magdolna: NAGYPÉNTEK
"Íme, a te fiad."
Beteljesedett
az Írás
s a Golgotán
esti fény lett...
Vihar sorjázza
a lelkeket.
Kassák Lajos: HARANGSZÓ
Feltámadott, mondják a népek és
Megsüvegelik,
Nevét a názáretinek, ki az ács fia volt
s megenyhült már a szél is s a rügyek
kisarjadtak.
Kétezer éve látják őt a vének és a gyerekek
Amint hosszú, fehér ingecskéjében lépeget
S alszik a tengerre szállt halászok bárkájában.
Én is emlékszem rá, mint az egykori
Játszótársra
S ti is útszéli csavargók és mesteremberek
Akik hű követői vagytok valamennyien
A nincstelenségben, az útban és az igazságban
Igen, igen, az Õ árnya is visszhangja vagyunk
mi
s bár nem ízlelgetjük a húsvéti bárány húsát
mindennapi kenyerünkben s vizünkben
dicsérjük,
hogy vérünkből való s meghalt értünk
a kereszten.
Húsvéti harangok Budapesten
Link
Kincses Zoltán: KRISZTUS A KERESZTEN
Kitárt karjával ég és föld között
rám néz, még itt van... élet és halál között.
Még szólni akar, szeme még keres,
nevemen szólít, azt suttogja: szeress!
Értem függ a fán, ujjai tárva,
nem lehet többé a szívem bezárva.
Igen, jól látom, Ő felém tekint.
Kezét szög tartja, csak szemével int.
Jézus, Megváltó megbízást ad,
szemével üzen: folytasd munkámat. 
Legyél jószívű, legyél irgalmas,
hagyd el a rosszat, mindenkit meghallgass
Te légy a lábam, szívem és kezem,
hogyha vállalod, becsukhatom szemem.
Kitárt karjával ég és föld között
Rám vár, még itt van élet és halál között.
Még szólni akar, szeme még keres,
Nevemen szólít, jöjj és engem kövess!
Kovács Zoltán - ELJÖTT A HÚSVÉT...
Eljött a húsvét figyeljetek lányok,
a locsoló fiúkat tojással várjátok.
Ha elfogyna a tojás, jó nekik a pénz is,
de ha az sincs elég otthon
puszit adjál nékik!
Locsolkodó apukák
mutassatok példát,
vödör vízzel ébresszétek
anyut és az Évát!
Szorgoskodó anyukák
főzzétek a sonkát,
legyen elég alkohol
és figyeljetek jól ránk!
Ha instabilnak látszanánk
több türelmet kérnénk,
húsvétkor a férfiaknak
nem lehet ez vétség!
Végezetül azt kívánom
legyen sonkád, nagy kalácsod
látogasson sok barátod,
a lányokat locsoljátok,
ünnepeljél egyél-igyál
mértékkel a tömény piát
s legyen boldog minden család!
Pákozdi Sarolta: HÚSVÉT-KÖSZÖNTŐ
Üdvözlégy Húsvét!
Virágos kedvvel köszöntünk
hímes tavaszi ünnepünk.
Te vagy a kikelet,
elűzted a telet.
Te vagy a megváltás,
Istentől eredő testi-lelki áldás.
Pezsdül, éled az élet,
dermesztő téli álmából ébred
a tetszhalott Természet.
Pattan a fákon a bimbó,
füttyent a sok rigó,
Magok csíráznak, kihajt a barka,
fészket rak a gólya, pacsirta.
Színpompás kikelet - életet vet,
termékenység-ünnep.
Szerelmet ébreszt,
párzásra késztet minden állatot,
virágnak ad méheket csábító illatot.
A hosszú téli böjt után,
sonkás lakoma vár.
Sok kedves népszokás,
vidám locsolkodás, nyuszi-ajándék ,
piros és hímes tojás kínálás
Gyermekek öröme: kirándulás, kacaj,
duhaj legényeknek másnapi macskajaj!
Aki vallásos, menjen misére,
aki nem, fusson a rétre,
locsoljon lányokat,
adjon csókokat.
Legyen az ünnep méltó megújulás
lelki bűnbocsánat, felszabadulás,
Zúgjon a sok harang szava:
győzzön a béke dala.
Pecznyík Pál: HÚSVÉTI FOHÁSZ
Húsvét fényes napján
fohászt rebeg ajkunk,
Jézus Krisztus előtt
fejet, térdet hajtunk.
Győzelmét hirdetjük
földünk minden táján,
Megnyílt sziklasírja
Húsvét éjszakáján!
Húsvéti fény ragyog
a sötét sír felett,
szava: megrengeti
majd a sírkerteket!
Halál csatát vesztett,
bármennyire fárad.
Akit sírba döntött,
mind életre támad!
Hozzá - ki örömre
fordította gyászunk -
szálljon hálaképpen
húsvéti fohászunk!
Reviczky Gyula: FELTÁMADÁS
Fakadnak már a virágok,
Kiderül az ég,
És a föld most készül ülni
Drága ünnepét.
Szíveinkben, mint a földön,
Ma öröm legyen,
Feltámadt az istenember
Győzedelmesen!
Akik tanait gyűlölték,
Meg nem ölheték.
Nem rejtette sír magába
Égi szellemét.
Mert égből eredt, s nem is volt
Születése sem...
Feltámadt az istenember
Győzedelmesen!
Kettős ünneplés azóta
Minden kikelet!
A mennyországé és a földé...
Ünnepeljetek!
Adjatok hálát, hogy ismét
Új világ terem,
S feltámadt az istenember
Győzedelmesen!
Aki tudja, mint töré fel
Sírját a dicső:
Aki látja, hogy a földön
Minden újra nő:
Gondoljon feltámadásra,
Mely örök leszen...
Feltámadt az istenember
Győzedelmesen!
Adjatok hálát, s virágot,
Tömjént hozzatok.
Hallelujah! Hallelujah!
Zengje ajkatok.
Mert feltámadtok ti is még
Valamennyien,
Mint az istenember egykor:
Győzedelmesen!
Reviczky Gyula: HÚSVÉT
Fakadnak már a virágok,
Kiderül az ég,
És a föld most készül ülni
Drága ünnepét.
Szíveinkben, mint a földön,
Ma öröm legyen,
Feltámadt az isten-ember
Győzedelmesen!
Aki tudja, mint töré fel
Sírját a dicső;
Aki látja, hogy a földön
Minden újra nő:
Gondoljon feltámadásra,
Mely örök leszen...
Feltámadt az isten-ember
Győzedelmesen.
Reményik Sándor: NAGYPÉNTEKI SZERTARTÁS
Ágyam fölött, a feszület fölött
Karácsonytól egész Nagypéntekig
Híven virrasztott egy fenyőfa-ág.
(Ó, szelíd dísz, - ó, vad nyomorúság!)
Hű zöldje végül mégis elkopott
Lett ő is szikkadt, aszott kis halott.
Éreztem: nálam tovább nem marad
Nem bírja lelki szárazságomat,
S egy durvább illetésre szertehull.
De nem ily halált szántam én neki.
A kemencében énekelt a tűz,
Zsoltároztak a lángok lelkei.
A száraz ágat helyéről levettem,
Vigyázva, ahogy halottat viszünk, -
S a tüzes kemencébe bevetettem.
Nagyot lobbant, - és színes lett a láng.
Erdők nagyságos tömjén-illata
Elborította rögtön a szobát.
A száraz ágból kiröppent a lélek,
Jöttek adventek, - karácsonyok, - évek,
És hittem én is: hátha mégis élek...
Nagypéntek volt, a fűz már ideadta
Barkáját kedves kéz által nekem,
Hogy a szent főnek új dísze legyen.
Az ólomszínű éji ég alatt
Langyos, ébresztő áramlat haladt,
És gyermekkorom ölén, a hegyen
Rügyet bontott a borostyánbokor.
Rónay György: ESTE A GOLGOTÁN
Sírjukba visszatértek már a holtak.
Pihent a város.
Az utakon át
őrök cirkáltak. Fönt a katonák
a kocsmában kockáztak és danoltak.
Beesteledett. Józsefnél zokogtak
az asszonyok. A szoba ablakát
elfüggönyözték. Annás lakomát
adott. A kutyák ugatták a holdat.
Magdolna ott állt az üres kereszt
tövén. A Mestert alkonyatkor levették.
Sírt. Félt. S egyszerre látta: az ijedt ég
alatt a szégyen fája nőni kezd,
a karjait a végtelenbe tárja,
s az alvó Földre ráborul az árnya.
Schrenk Éva: MIATTAM, HELYETTEM, ÉRETTEM
Keresztre feszítették miattam,
bűneim súlya nehezedett rá,
szenvedéséért hiába sirattam,
az Atya feláldozta egyszülött Fiát.
Az Atya feláldozta Őt helyettem,
Ő lett az áldozati bárány,
ezt soha nem szabad felednem,
- megváltott Élete árán.
Önként halt meg érettem,
kilehelte szent lelkét,
majd feltámadt, hogy érezzem,
számomra is van már Öröklét.
Sík Sándor: A KERESZTÚTON
Megy a Jézus a Kálváriára,
Fejében a töviskoronája.
Véres rózsák verték ki a testét.
Megy a Jézus, viszi a keresztjét.
Most először roskadt el alatta,
Vad pribékek keze fölrángatta.
Szeges szíjak a húsába tépnek,
Borzalommal kísérik a népek.
Szeges szíjak csontig elevenbe.
Jön az úton Szűz Mária szembe.
A szeméből mennyek mosolyognak,
De szívében hét tőre pokolnak.
Nézi Jézust, nézi a keresztfát,
Azt a véres, verejtékes orcát,
Azt az Arcot, azt az édes-egyet,
Aki az ő testéből test edzett.
Kis Betlehem boldog éjjelében
Ő ringatta ámuló ölében,
Ő mosott rá, főzött és dagasztott,
Ágya szélén de hányszor virrasztott!
Ruhácskáit szőtte, fonta, foldta,
Haj pedig már akkor is de tudta...!
Ó hogy nézte távolodó képét,
Mikor elment, három éve, végképp!
Nézi most is, rogyadozó testtel,
Kicsi fiát a szörnyű kereszttel.
Nézi, nézi, fátyolodó szemmel.
Megy a Jézus, utána a tenger.
Véres úton, végestelen hosszan:
Tenger ember, férfi, gyerek, asszony.
Véres tajték veri ki a mesgyét.
Valamennyi viszi a keresztjét.
Nem hiányzik senki sem a sorból:
Legelöl a tizenkét apostol,
Utánuk a számolatlan ezrek,
Ködbevesző végtelen keresztek.
Ott piheg a sok mái szegény is:
Édesapám, édesanyám, én is!
Hétfájdalmas, nézz ide miránk is,
Krisztus Anyja, légy a mi anyánk is!
Szabolcska Mihály: HÚSVÉT
Miért keresnéd Őt a sírba
Hisz nincsen ott, mert nem halott.
Halál bilincse szétszakítva,
Az Úr Jézus feltámadott!
A Golgotán volt az ítélet,
Ott győzte le a bűnt s halált.
A sírból most kikelt az élet,
Az ígéret valóra vált!
A Golgotán Ő meghalt érted,
Ó bűnös szív, ezt ne feledd.
A Golgotánál hajtsd meg térded,
És sírva sírj bűnöd felett.
De nagypéntekre jött a húsvét,
Örülj, ujjongj bűnbánó szív,
Az Úr életre kelve ismét,
Örökre él s életre hív!
Tollas Tibor: HOZSANNA HÚSVÉT
Hozsanna húsvét! Künn a tavasz száll,
Sziklasírodból föltámadtál
És csodát műveltél megint.
Puszta földünk virággá ébred,
Sok zsenge ág zsoltárt zeng néked,
Jézus, naparcod rám tekint.
Hozsanna húsvét! Hitünk sója,
Bénák, betegek gyógyítója
Fénypallósodtól a halál
Sötét szárnyával éjbe rebben,
Szétáradsz bennem győzhetetlen,
Romlandó testem talpra áll!
S futnék a fénynél sebesebben,
Húsvét tüzét a holt lelkekben
Gyújtani elvesző úton.
Hírül adni a beteg, fáradt
Társaknak újuló csodádat. -
Hozsanna Néked Jézusom!
Törő Zsóka: MEGTISZTULÁS
Húsvéti készülődés
Újabb ünnep közeledik,
szívünk örömbe öltözik.
A húsvét, a feltámadás,
dolgunk most a megtisztulás.
Emlékezz Isten fiára,
ki felment a Golgotára,
értünk életét áldozva
a kínhalált választotta.
Csekély a mi áldozatunk,
csak annyi, hogy megtisztulunk.
Böjttel tisztítjuk a testet,
elmélkedéssel a lelket.
Megújult már a természet,
minden virulóan szép lett,
tisztára mosod otthonod,
formáld át a gondolatod...
Jézus hirdette szeretet
tebenned is öltsön testet,
takarítsd ki a lelkedet,
fogadd be a szeretetet...
Ő a sírból feltámadott,
hívőinek reményt adott.
Akkor megtörtént a Csoda.
Ne veszítsd el hited soha...
Ha megtisztul tested, lelked,
áldott lehet az ünneped,
eljöhet a feltámadás,
erőt adó megújulás.
Figyeld meg a természetet,
ezer bimbó, virág feslett,
minden zöldül, vígan ébred.
Adjon neked reménységet...
Figyelj te is önmagadra,
hallgass titkos, belső hangra,
megmondja, hogy mit kell tenned,
hogy mosd tisztára a lelked.
Akit szeretsz, öleld hát meg,
fejezd ki érzéseidet,
az ünneplő ruhád mellett
öltsön új ruhát a lelked...
Ne légy áldozati bárány,
ne húzódj háttérbe gyáván,
harcolj meg a boldogságért,
élted megújulásáért...
Hozzon neked ez az ünnep
régen nem várt örömöket,
megtisztult testtel, lélekkel,
töltekezve szeretettel...
Húsvét, tojás, megújulás...
Az élet egy nagy körforgás.
Egyszer fent és egyszer lent vagy,
emeld most magasba magad...
Megérdemled, hiszen jó vagy,
hogy az ajándékod megkapd,
mindent, mire szíved vágyott...
Öleld hát át a világot...
Szüless újjá, legyél boldog,
alakítsd széppé a sorsod,
legyen benned lelki béke,
egy jobb jövő reménysége...
Túrmezei Erzsébet: AMERRE MOST JÁR
Annyi szívben felébred valami
hívogató vágy: útra kelni egyszer.
Járni, amerre Jézus lába járt.
Látni a Golgotát látó szemekkel.
Hallgatni az olajfák suttogó
beszédét... azt a titkos, bús beszédet.
A szent helyen, hol imádkozva vérzett,
belenézni a holdas éjszakába.
Ellátogatni kis Betániába,
mindenüvé, amerre elhaladt.
És lélekben királlyá gazdagodni
a szent, ezer emlékű út alatt.
Nekem ez a vágy idegen maradt.
Más volt a vágyam: Nőtt... növekedett...
lett belőle sóvárgás, akarat,
követelés: egyedül arra menni,
amerre Jézus lába most halad.
Nem von a régi csodák földje.
Új csodák életföldje vár.
Feltámadást, erőt ujjongva hirdet
a százvirágba zsendülő határ.
S az élő Krisztus feltámadva jár.
Magyar nyomort gyógyít. Édestestvérem
vak szemét nyitja színre, fényre meg.
S bár útait szememmel el nem érem,
A lelkemen sejtésük átremeg.
Mért mennék messze, idegen vidékre
keresni, földi útja merre vitt?
Most akarom a lépteit követni:
Az élő Krisztus lépteit.
Túrmezei Erzsébet: FELTÁMADT!
Egy édes titkom van nekem.
Fénnyel betölti életem,
mosolyra nyitja számat:
a Megváltó feltámadt!
Nem, nem maradt a sír ölén.
Ujjongok az örömtől én,
hisz nem vagyok már árva.
Nincs többé sírba zárva.
Velem van nappal, éjjelen.
Mindig velem, mindig velem.
Az úton Ő vezérel
oltalmazó kezével.
Virágok, illatozzatok!
Húsvéti, tiszta fény ragyog
elűzve minden árnyat:
a Megváltó feltámadt!
Túrmezei Erzsébet: Feltámadt - Horváth Ágnes
Link
Túrmezei Erzsébet: HÚSVÉTI CSEND
Lelkem, dalolj a húsvét öröméről!
Csengjen a hangod, mint a hegyi csermely
fentről hozott kristályos-tiszta hangja,
mint a hóvirágok fehér harangja.
Legyen dalodban élet és erő...
fakadó rügyek, fesledő virágok:
a tavasz, mely meggyőzte a világot.
Legyen benne ragyogó diadallal
a hosszú éjszakát elűző hajnal!
Az a mosolygó, bíborfényű reggel,
melyben a sírban hasztalan keresték
gyászt illatozó, könnyes kenetekkel
a Názáreti Jézus drága testét,
mert élt, előttük feltámadva járt.
Visszhangozd szívük ujjongó szavát.
Húsvétról zengjen, zengjen hát az ének!
Lelkem, adj hangot húsvét örömének!
Figyelek... várok... Csend van, hosszú, tiszta,
mint mikor az ég harmatkönnyét issza
minden fűszál még... és hiába kérem:
ösvényein ott jár az élő Mester
feltámadottan, tündöklő-fehéren,
bűn és halál felett vett diadallal.
Ujjongó lelkem lépteire hallgat
és ezt a csendet hogy zavarná dallal?!
Túrmezei Erzsébet: HÚSVÉT UTÁN
HÚSVÉT ELŐTT... nehéz, szomorú léptek.
Húsvét előtt... zokogó, bús miértek.
Húsvét előtt... ajtók, kemények, zártak.
Húsvét előtt... arcok, fakóra váltak.
Húsvét előtt... szívek, üres-szegények.
Húsvét előtt... kihamvadott remények.
Húsvét előtt... egy nagy ,,Minden hiába!"
Bús eltemetkezés az éjszakába.
De húsvét lett! Feltámadott a Mester!
HÚSVÉT UTÁN... el a gyásszal, könnyekkel!
Húsvét után... futni a hírrel frissen!
Húsvét után... már nem kérdezni mit sem!
Húsvét után... új cél és új sietség!
Jézus él! Nincs út, mely messze esnék!
Húsvét után... erő, diadal, élet!
Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet,
Akik még mindig húsvét előtt élnek.
Wass Albert: NAGYPÉNTEKI SIRATÓ
Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,
messzi út porából köpönyeget veszünk...
Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.
Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.
Véreim! Véreim! Országútak népe!
Sokszázéves Nagypénteknek
soha sem lesz vége?
Egyik napon Tamás vagyunk,
másik napon Judás vagyunk,
kakasszónál Péter vagyunk.
Átokverte, szerencsétlen
nagypéntekes nemzet vagyunk.
Golgotáról Golgotára
hurcoljuk a keresztfákat.
mindég kettőt, soh'se hármat.
Egyet felállítunk jobbról,
egyet felállítunk balról,
s amiként a világ halad:
egyszer jobbról, egyszer balról
fölhúzzuk rá a latrokat.
Kurucokat, labancokat,
közülünk a legjobbakat,
mindég csak a legjobbakat.
Majd, ahogy az idő telik,
mint ki dolgát jól végezte:
Nagypéntektől Nagypéntekig
térdelünk a kereszt alatt
húsvéti csodára lesve.
Egyszer a jobbszélső alatt,
másszor a balszélső alatt,
éppen csak hogy a középső,
az igazi, üres marad.
Nincsen is keresztfánk közbül,
nem térdel ott senki, senki.
A mi magyar Nagypéntekünk
évszázadok sora óta
évszázadok sora óta
ezért nem tud Húsvét lenni.
Így lettünk országút népe,
idegen föld csavargója,
pásztortalan jószág-féle.
Tamással hitetlenkedő,
kakasszóra péterkedő,
judáscsókkal kereskedő.
Soha-soha békességgel
Krisztus-Úrban szövetkező.
Te kerülsz föl? Bujdosom én.
Én vagyok fönt? Bujdosol Te.
Egynek közülünk az útja
mindég kivisz idegenbe.
Bizony, jól mondja a nóta,
hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
messzi nagy útakra megyünk.
Messzi nagy útak porából
bizony, köpönyeget veszünk.
S ebben a nagy köpönyegben,
sok-sok súlyos köpönyegben
bizony pajtás, mondom Néked:
rendre, rendre mind elveszünk.
Link
Z. Farkas Erzsébet: A KERESZTET CIPELŐ JÉZUS
Rettentő nehéz a terhem,
Ember! Segíts a terhemen!
Reszket vállam, sajog térdem.
Ember! Segíts a kereszten.
Hidd el, reád szál a kegyelem,
a húsvéti áldott reggelen...
Ember! Segítek kereszteden.
Áldott, napfényben tündöklő, testben, lélekben újjászülető BÉKÉS ÉS BOLDOG HÚSVÉTOT kívánok Mindenkinek!
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Húsvét - Pünkösd |
|
|
|
|
|
Offline
