|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 18
|
|
|
|
|
|
2011-04-23 23:08:58, szombat
|
| |
| |
...... .........
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Húsvét |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-04-23 23:07:04, szombat
|
| |
| |
 Szia kedves Maroka!
Köszönöm, az ünnepi jó kívánságodat, és hogy nálam jártál. Szeretettel kívánok kellemes Húsvéti Ünnepeket, és tartalmas időtöltést a hétvégére. Puszi Inci
Köszi az csodásan szép képeket. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Barátaim képei és videói |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-04-23 21:17:26, szombat
|
| |
| |
Dezső Ilona Anna: Az én Húsvétom
A húsvét bárányának adom éltemet,
Vérével kenem be az ajtófelemet,
Úgy, mint az a bárány is tette érettem,
Ki éltét adta egy kereszten, helyettem.
Ha ő kibírta a sok borzalmas kínt, ott,
Miközben egyetlen jajszót sem hallatott,
Némán tűrte a méltatlan gyalázatot,
Mit jóért cserében, a világtól kapott:
Én kis semmiség, ki az útját keresem,
Bízva abban, hogy egyszer talán meglelem,
Hogyne tűrném ez apró semmi életet,
Mit teremtőm jó előre elkészített!
Vállamon ama szörnyű keresztnek párja,
Bár annak csupán csak kicsinyített mása,
Mit vinnem kellene fel a Golgotámra,
Közben bízni magam feltámadásában.
Legalább pár napra félre téve mindent,
Mit emberi elmém a lelkemben képzelt.
Szívemben égni hagyni a kicsiny lángot,
Az újra feltámadott igaz világot.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: húsvéti versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-04-23 21:01:19, szombat
|
| |
| |
Túrmezei Erzsébet: Pilátus udvarán
Már fejsze csattog hajnal óta,
tompán zuhog a kalapács.
Ma valakit még megsiratnak,
Krisztus, vagy Barabás...
Sorsdöntő óra súlyosul rám.
Pilátus zsúfolt udvarán
mind a ketten előttem állnak,
Melyiket akarom?
Barabás ... úgy áll, mint az élet.
Daccal hátrafeszül a nyak.
Merészen villanó szemében
Tüzek parázslanak.
Mozdul acélos karja,
Feszíti, törne már elő
gátat szakító áradatban
a lázadó erő.
Pogány hatalom ... pogány szépség
és pogány élni akarás.
Igen, a testnek és a földnek
Krisztus, vagy Barabás?
Farizeusok bujtogatnak:
Te Barabással vagy rokon,
Tenlázadásod lásd meg ott a
merész vonásokon!
Te megtagadod ezt a földet?
Te megtagadnád magadat?
Krisztust feszíttesd a keresztre,
Barabást ne tagadd!
Ők nem élhetnek mind a ketten,
S melyik idegenebb neked?
Annak a szemnek tiszta fényét
el se viselheted.
Bélpoklos, rút tisztátalannak érzed magad, ha rádtekint!
Feszítsd meg Őt, feszítsd keresztre,
hogy úr lehess megint!
A fejsze is utolsót csattant
nem suhog már a kalapács.
Kész a kereszt és vár és kérdez:
Krisztus, vagy Barabás?
Pogány erő és pogány szépség ...
Tagadjak mindent ... magamat? ...
Barabást feszítsd meg, Pilátus,
Krisztus legyen szabad!
Azóta is nap mint nap jő
a sorsdöntő súlyos perc felém,
s új választásra hív: Ki éljen?
Ki éljen? Ő vagy én?
Én ... földi, poklos és fekélyes ...
Ő olyan égi, tiszta, más.
És mégis Ő, a Krisztus éljen,
Sohase Barabás!
Elébe hullok, s tisztasága
ítél, megfeszít, eltemet,
Aztán keze, - újjáteremtőn
érinti lelkemet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-04-23 20:55:19, szombat
|
| |
| |
TÚRMEZEI ERZSÉBET: Ámon, az ács
Két szálfát hoztak Ámon udvarára
és szólt a főpap: “Ámon, jól figyelj:
Kereszt legyen. Ne félj! Meg lesz az ára.
Durva, nehéz... Ne faragj rajt sokat.
Sürgős." És Ámon munkához fogott.
Fejszecsapások hullottak a fára.
Akkor hajnalodott.
Felkelt az asszony is, a gyermek is.
“Édesapám, milyen két furcsa fa.
Mi lesz belőle?" “Eridj Salomé,
ne is kérdezd!" - döbben fel az apa.
Kis Salomé vidáman elszalad.
Milyen erős a nemrég béna láb!
De jó is volt Jézushoz vinni őt,
követve szívük halk sugallatát.
Csodálatos volt a pillanat.
Ámon dolgozik. Készül a kereszt.
Nehéz a szíve. Ki is hordja majd?
Valami gyilkos, lator, lázadó,
nyomorult ember teste függ le rajt.
Akárkié, annak nem hirdetett
bocsánatot a szelíd Názáreti,
mint őneki.
A kis Salomé sírva jó megint:
“Édesapám, ne ácsold azt a fát,
valami úgy fáj a szívem körül."
Ámon, az ács verejtéket törül.
És két pribék cipeli már tova.
“Hová emberek? Csak azt, hogy hová,
kinek? Szóljatok! Két kérges kezem
keresztet, mást minden nap annyit ácsolt,
de soha semmit ilyen nehezen!"
“Eh, valami hamis próféta volt.
Jézus. Hiszen hallhattad a nevét.
Nem emlékszel rá?" - Jaj! Emlékezem."
“Ámon, vidd már a pénzt. Kell a kereszt.
Durva, nehéz. Éppen jó lesz neki.
Ha igazán Isten Fia, ne félj,
majd leszáll róla a Názáreti.
Őrajta lesz, nem a te válladon."
Ámon csak áll, s két szót dadog
szüntelen: “Nem adom! Nem adom!"
“Megvettük, Ámon. Mi közünk veled?
Ácsolhatsz egyet önmagadnak is.
Ma az ács fia, holnap meg az ács."
“Nem nagyurak, kérlek, ma engemet.
Énrám sújtson le ostor, kalapács!
Ártatlan Ő. Annyit vétkeztem én.
A gyermekemet gyógyította meg!
Ha vért akartok, itt van az enyém!"
“Elég volt, Ámon. Vidd a pénzedet!"
Kavargó, lármás, gyülevész menet.
Látni akarnak, egymáson taposnak.
“Ni, hogy vérzik! Ni, már megint verik!
Odanézzetek, már megint leroskad!"
Ki hederítene rá, hogy valaki
ott tördeli kezét a vad menetben:
“Nem az övé! Az enyém! Az enyém!
Nekem adjátok! Az az én keresztem!"
Csak másnap reggel vetődik haza.
Semmit se szól, semmit se kérd az asszony.
A nagy kereszt ott állt a Golgotán
s ő fennmaradt, hogy álmatlan virrasszon,
és faggassa a kereszt titkait,
a nagy keresztét ... hiszen az övé volt...
ő ácsolta... Virrasztott végtelen,
míg el nem kezdett pirkadni az égbolt.
Most hazajött. Az asszony is remeg.
Egymásra néznek: sír bennük a bánat.
Szívükbe hasít az a kacagó
boldog gyermekhang. Szegény Salomé,
szegény, ő mitse sejt. “Édesapám,
álmomban láttam édesapámat!
Ékes királyiszéket faragott
két nagy-nagy fábul. S az Úr Jézus ráült.
Koronája volt. De egész olyan volt,
mint mikor meggyógyította a lábom.
Fényes angyalok álltak körülötte
és uralkodott az egész világon.
Édesapám, ugye gyönyörű álom?"
Ámon sötét szeme látóra tágul:
“Királyi széket ... faragtam neki...
és uralkodik az egész világon?
Királyi szék lesz véres keresztfából ...
A te váltságod az Ő vére, Ámon.
Igen, kis Salomém, egyetlen leányom,
gyönyörű álmod volt: próféta-álom!"
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-04-23 20:48:15, szombat
|
| |
| |
Húsvét és a feltámadás
Mi történt ezen a napon?
A feltámadás, vagyis a húsvéti ünnep eseménye annak a történetnek része, melynek fôhôse Jézus, s a Bibliában az Újtestamentumot az ô életének és tanításainak szentelték. A négy evangélista: Máté, Márk, Lukács és János, Jézus életének történetét az evangéliumokban hagyta ránk.
Szamárháton, zarándokként érkezett a városba, ahol ünneplő tömeg fogadta, kezében a béke jelképével, pálmaággal. Az emberek ruháikat a porban eléje terítették, hogy arra lépjen, gyermekeiket magasba emelték, hogy megáldhassa őket. Ám a főpapok, akik féltették hatalmunkat, elérkezettnek látták az időt, hogy megszabaduljanak Jézustól. Mivel féltek a tömegtől, cselhez folyamodtak. Tanítványai szűk körében akarták elfogni, s az egyik tanítványt, az árulásra hajló Júdást bízták meg, hogy a Mestert a katonáknak megmutassa.
A húsvét első napján szokásos vacsorát, a bárányt Jézus tizenkét tanítványa körében költötte el, s így szólt: “Bizony mondom néktek, tiközületek egy elárul engem." Kérdezték, melyikük lesz az, s Jézus tudta, az árulja el, aki vele együtt mártja kezét a tálba. S mikor Júdás kérdezte, ő lesz-e az, Jézus rábólintott: “Te mondád." Ezen az utolsó vacsorán Jézus fontos dolgokat cselekedett.
Kenyérrel kínálta tanítványait, mondván: “Vegyétek, ez az én testem", és borral, mondván: “Igyatok ebből, mert ez az én vérem." Ezt a jelenetet ismétli a pap a keresztény szertartásokon. Vacsora közben Jézus beszélt a feltámadásról, s arról, hogy leghűségesebb tanítványa, Péter is megtagadja ôt. E rossz előjelektől terhes este után Jézus tanítványaival a Gecsemáné-kertbe megy, s kéri őket virrasszanak vele. ők nem teszik ezt meg, s igen hamar elnyomja őket az álom. A Mester egyedül marad, szorongásaival, kétségeivel. Itt lelt rá Júdás a fegyveresek kíséretében, s csókkal árulta el Jézust. Elfogták, s a főpap elé vezették. Jézus megjövendölte, hogy ő, az Istennek fia, az Isten jobbján ül majd a mennyekben. Ezt bírái istenkáromlásnak tekintik, s halálos ítélettel büntették.
Az embereket könnyű volt Jézus ellen lázítani, megalázták, kicsúfolták az Isten fiát, hű tanítványa, Péter pedig háromszor megtagadta mesterét, hogy nehogy azt higgyék, Jézushoz tartozik. Másnap reggel Júdea római helytartója, Poncius Pilátus elé vitték Jézust, hogy az ítéletet végrehajtsák. Ekkorra Júdás megbánva árulását, a vérdíjat, a harminc ezüstöt visszaadta a főpapoknak, s önkezével véget vetett életének. Pilátus nem tartotta bűnösnek Jézust, ezért lehetőséget akart adni a megmenekülésére. A hagyomány szerint a tömeg kívánságára egy rabot szabadon engedhetett. Barnabás és Jézus közül a nép Barnabás megmenekülését választotta. Pilátus pedig jelképes kézmosással érzékeltette, nincs köze Jézus halálához.
A foglyot, bíborköpenybe öltöztették, fejét töviskoszorúval övezték, kezébe nádszálat adtak, és gúnyolták: “Íme a zsidók királya!" Majd nehéz kereszttel a vállán Jézus elindult a Golgota hegyre, hogy beteljesüljön a sorsa. Megfeszítették. Volt aki segített, volt aki bántotta a haldoklót, s az őket megszemélyesítő alakok újra és újra megjelennek a passiót, azaz Jézus szenvedéseit bemutató képzőművészeti alkotásokban, zenemű remekekben. A katonák, a keresztnél őrt állók kisorsolták maguk között Jézus ruháit. Sokan csúfolták, ha valóban Isten fia, miért nem szabadítja meg magát? Jézus azonban vállalta sorsát, s meghalt a kereszten.
Halálakor a jeruzsálemi templom oltárát díszítő kárpit megrepedt, a föld megnyílt. Este egyik tanítványa, Aramateai József kérte, hadd vigye el a testet, s a sír elé követ görgetett. Mindez pénteken történt. A sírhoz őröket állítottak a főpapok, hogy el ne lopják a testet, hisz a jövendölés szerint, a halál utáni harmadik napon elhagyja Jézus a sírját.
Nagypénteken a keresztre feszített Megváltót, családja zsidó szokás szerint eltemette egy barlangban, amelyet az Olajfák hegyén a domboldalba ástak. A sír bejáratát a hagyomány szerint nehéz kővel zárták le. Lévén másnap szombat volt, a tízparancsolat szerint a pihenés napja következett. Jézus családja és tanítványai vasárnap tértek vissza a sírhoz, és meglepődve látták: üres a sír.
Vasárnap három asszony, köztük Jézus anyja is, finom kenetekkel a sírhoz mentek, mely nagy földindulás közepette föltárult, megjelent egy angyal, s jelentette, hogy Jézus nincs már ott, föltámadott.
Jézus feltámadását mindenhol megünneplik a keresztények.
Húsvét a feltámadás ünnepe
A halál az ember legnagyobb ellensége. Egyszer minden ember meghal, még a legnagyobbak is. Az egész fizikai, biológiai és társadalmi élet a halál uralma alatt van, Isten átka miatt, amit az ember érdemelt ki, amikor első alkalommal nem engedelmeskedett Isten szavának és ezzel bűnt hozott a világba (1Mózes 3,17).
Jézus Krisztus, az örökkévaló Isten Fia és a világ megígért megváltója, legyőzte a halált, magára véve az átkot (Galata 3,13). Ezzel megnyitotta az Istenhez és az örök élethez vezető utat.
Feltámadása a történelem legfontosabb eseménye és a legjobban bizonyított tény. Több bizonyíték és tanúvallomás támasztja alá, mint a világ kezdete óta történt minden más történelmi eseményt. Ezért feltétlenül szükséges, hogy mindenki szembenézzen Krisztus követeléseivel a saját életére nézve.
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-04-23 20:44:17, szombat
|
| |
| |
Húsvéti hit
Keresztény dal
Bármit beszéltek, hitetlen Tamások,
a húsvéti hit győzedelmes marad.
Az Úr feltámadt, vallja millió szív,
s nem roskad össze semmi súly alatt.
Én nem hajlok a hitető beszédre,
világcsalók előtt se hódolok,
de tördelvén a titok néma zárát,
csak azt hiszem, amit megtapasztalok.
De mit nem érzek vak, süket kezemmel,
s hová nem ér el káprázó szemem,
lelkemmel látom azt, amely ha szárnyal,
nem ér nyomába gyarló értelem.
Én hallom, mit súg virág a virágnak,
bár hangjának fülemben nincs nyoma.
Értem a tavasz illatos beszédét,
s érzem Istent, bár nem láttam soha.
S bár győzött a bűn, mikor a keresztről
lelkeket mosva hullt alá a vér,
mégis hiszem a Krisztus diadalát,
s tudom, hogy feltámadt, mert bennem él!
Ő áll mellettem könnyben és mosolyban,
amíg az élet rögeit töröm,
nyugodtan tűrök, mert tudom, hogy vár majd
egy új élet s fenn mennyei öröm.
E hit vigasztal minden megtiportat,
özvegyet, árvát, sir felé menőt,
gyermeket-vesztett, zokogó anyákat,
s aki beteg is, ebből nyer erőt.
Az Úr feltámadt, vallja millió szív
s nem roskad össze semmi súly alatt.
Bármit beszéltek hitetlen Tamások,
a húsvéti hit győzelmes marad!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-04-23 20:38:16, szombat
|
| |
| |
Röczey Ödön: Húsvéti harangok
Hogy zúgnak szerteszét a nagy harangok!
Bongásuk mély titokkal van tele.
Mily gyorsan szállnak szél szárnyán a hangok.
Megtelik velük a lég tengere.
Hangjuk belekiált az éjszakába.
Minden harang, mint egy-egy érctorok!
Bong, egyre bong bele a nagy homályba:
Hát halljátok, hogy mit kiáltozok?
Feltámadott! - Ezt bongom, egyre, folyton,
Hadd szálljon a világba szét,
Halljátok meg városban, hegyen s ormon
Húsvétnak boldog üdvüzenetét!
Szeretnék én is ilyen harang lenni.
Hangomat vinné száguldva a szél.
Szeretném én is harangozni messzi
Húsvét üzenetét: hogy Jézus él! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: húsvéti versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-04-23 20:13:17, szombat
|
| |
| |
Kovács D. Gábor: Húsvétot várva...
2011. április 20.
Víg tavasznak dala száll, kis udvarunk pitvarán.
Szívem megtelt izgalommal, hol vagy már te kis nyuszika?
Vajon mit mondok majd neki, ha meglátom a fészek mellett,
Ugye hoz majd ajándékot, ha meglát, nem ijed meg?
Tavasznak lágy csendje halkan, víg rigófüttyöt hallat,
A dolgos kis nyuszikák, friss szénából fészket raknak.
Kis házikó ablakából kitekintek a rétre,
Talán meglátom a nyuszit, a kertünk végébe'.
Gyerünk pajtás, anyu, apu gyorsan menjünk, nézzük meg,
Mit hozott a kicsi nyuszi, tett-e valamit a fészkébe?
Tett ő bele színes tojást, csokoládét, játékot,
Így hálálja meg nekünk, az egész évi jóságot.
Vidám gyerek tapsol, örül a gazdag dús fészeknek,
Megígéri szüleinek, jóság lesz a szívében.
Húsvét napja alkalmából, nagy boldogság a családon,
Nem feledik Jézusukat, hogy feltámadt a halálból.
Gyermek, szülő együtt örül, eme boldog szent napnak,
Fülemüle száll az égen, nyílik a szép orgona.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: húsvéti versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 18
|
|
|
|
2011. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
525 db bejegyzés |
| e év: |
4538 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5330
- e Hét: 16392
- e Hónap: 29068
- e Év: 262815
|
|
|
Offline
