|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
|
|
2011-04-09 14:08:41, szombat
|
| |
| |
Ritka dolog manapság.Tekintettel lenni a másikra, talán csak a régi emberek sajátja.
Remélem, nincs igazam. Meglátni valakin, hogy most ne szólj, most egyedül lennék
és kisétálni a helységből, hadd maradjanak ketten: ő és a gondolatai éles szemre,
és mély empátiára utal. Vajon észrevesszük-e manapság, ha a másiknak csendre,
egyedüllétre van szüksége? Tekintettel vagyunk-e kellőképpen egymásra?
Szokatlan dolog, ha az ember kap valamit: figyelmet, segítséget. Pedig az emberek
szeretnek segíteni, hiszen akkor jó embernek tudhatják magukat. Vagy nem így van?
Csak a figyelem fárasztó? Akkor is tapintatos vagyok, ha tudom, hogy a másik nem
jó fele halad, de mégsem szólok, mert nem akarok kioktatni.
Tapintatos vagyok akkor is, ha értem, mire akar kilukadni, de mégsem szakítom félbe,
hagyom, hogy végigmondja. De a tapintat nem csupán a bunkó ellentéte van benne
valami plusz és, talán az a szeretet. A tisztelet, a másik emberi voltának a tisztelete.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-04-09 13:59:32, szombat
|
| |
| |
A boldogságot pedig egy homokszemben is meg lehet találni.
Csak kevés ember megy azon az úton, amely számára ki lett
jelölve, amely a személyes történet és boldogság útja.
A többiek számára a világ rémisztőnek tűnik, és ezért valóban
rémisztő lesz. A szív azután egyre halkabban szól, de sosem
némul el teljesen.
Paulo Coelho
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-04-09 13:37:14, szombat
|
| |
| |
Sárhelyi Erika
Látod, kedves, lassan alkonyul az év,
bíbort, lilát vesznek magukra a fák,
s a lobogó nyár mint üde zöld repkény
futja be homlokunk gyöngyfényű falát.
Csípősek már az álmatag reggelek,
ólmos hétfőket mutat csak a naptár,
most jobban kell, mint máskor, a két kezed,
s minden szó melegít, mit valaha mondtál.
Tudom, az ősz nem más, mint múlékony heg
az esztendő festetlen, tiszta arcán.
Kezem a kezedben mégis megremeg...
egyszer elvisz tőlem korán, túl korán.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ősz 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-04-09 13:12:05, szombat
|
| |
| |
Nem csak nyáron készíthetünk csodálatos kovászos uborkát: a sváb
módszer ilyenkor is hatásos.
Ki mondta, hogy kovászolni csak nyári hőségben lehet? Ha kenyér
helyett krumplival készítjük, még napsütésre sincs szükségünk a
csodálatos savanyúság elkészítéséhez.
A sváb recept szerint (persze ahány konyha, annyi szokás) egy
1 literes üvegnyi kovászos uborkához nincs is szükségünk másra, mint:
Kb. fél kiló uborkára, alaposan lemosva, megtisztítva
1-2 szem közepes méretű burgonyára, amit karikákra szelünk
2 gerezd fokhagymára, egy kis csokornyi kaporra, ízlés szerint mustár
magra, babérlevélre
Sós vízre (literenként 1 deka sóval számoljunk.
Az üveg aljára halmozzuk a karikára vágott krumpli felét, szorosan
rendezzük bele az üvegbe az uborkákat, szórjuk közé a fűszereket,
a tetejére halmozzuk a maradék burgonyát, és végül az egészet
öntsük fel a langyos sós vízzel. Az üveg tetejére helyezzünk egy kis
tányért (így a keletkező gázok távozhatnak), és néhány napig a meleg
konyhában érleljük az uborkát.
Ezzel a módszerrel garantáltan ropogós lesz a kovászos uborkánk,
még télen is!
Azért az érdemes megjegyezni, hogy valójában ez nem a "klasszikus"
kovászolás, ahhoz ugyanis valóban kovászos kenyér kell. Cserébe
viszont nem lesz zavaros a leve, mint akkor, ha kenyérrel kovászolunk,
a végeredmény viszont hónapokig eláll (már ha marad belőle).
Ugyanezzel a módszerrel érdemes egyébként káposztát savanyítani is!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Éléskamra 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-04-09 12:06:13, szombat
|
| |
| |
Vincze Erika:
Az évek múlnak, mégis visszanézünk,
ábrándozunk a régi szép időkről.
Csak arcunkról múlik a varázs,
de szívünkön nyílik még virág.
Lelkünk rejtekén ott a sok titok,
csendesen szépítgeti a múlt.
Megfakult fényképen mosolyunk
őrzi híven egykori önmagunk.
Ismerős arc, ismerős mozdulat,
valahogy már ő sem ugyanaz.
Mitől vonz mégis ez a közelség,
érzem, ahogy a lelkünk összeér.
Sóhajunkat elvitte az őszi szél,
vele csitult minden szenvedély.
Szemembe most könnyeket csal,
ahogy megint halkan búcsút int.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Festmények 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-04-09 11:54:07, szombat
|
| |
| |
Atyám, a te kezed soha el nem fárad.
Tele rakta megint gyümölccsel a fákat,
Szőlőtőre fürtöt Szép sorjába tűzött,
Ki ne magasztalná isteni munkádat!
Mennyei jóságod bőségét kitárja:
Hegy-völgy az emberek gazdag élés tára.
Áldás mosolyog ránk, Felvidámul orcánk,
Édesen legyinti az örömnek szárnya.
Porszem vagyok én csak ezen a világon,
De kegyelmed érzem, nagyságodat látom,
Dicsérve dicsérlek Mindig, amíg élek,
Fejemet meghajtva, szent nevedet áldom
(Pósa Lajos)
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Ősz 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-04-09 11:43:25, szombat
|
| |
| |
Ég a napmelegtől a kopár szik sarja,
Torkod a dohányfüst igencsak kaparja!
Nincs egy árva fűszál a torzs közt kelőben,
Égés termék okoz, káoszt a velőben.
Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga,
Füstöl, mint a kémény, pedig volna dolga.
Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan,
Kong a pénztárcájuk, de az meg se kottyan.
Ösztövér kútágas, hórihorgas gémmel.
(S mit tesz a dohányzás tüdőmmel, gégémmel? )
Óriás szúnyognak képzelné valaki,
Füstjét szívod és Ő erődet szívja ki.
Válúnál az ökrök szomjasan delelnek,
Több az eszük nálad, cigizni nem mernek.
De felült Lackó a béresek nyakára,
Abba kéne hagyni, végre valahára!
Egy, csak egy legény van talpon a vidéken,
Ő is füstölt egykor, de leszokott szépen.
Szörnyű vendégoldal reng araszos vállán,
A dohányos meg köhög, s alig áll a lábán.
Széles országútra messze, messze bámul,
Nem tiszta tüdeje, agya füsttől kábul.
Azt hinné az ember: élő tilalomfa,
Tiltás ellenére köp a tilalomra.
Szép öcsém, miért állsz ott a nap tüzében?
Hagyd el a dohányzást, vagy vágjalak képen?
Nyelvel a kuvasz is földre hengeredve,
Tiszta levegőről álmodik, merengve.
Vagy sohasem láttál olyan forgó szelet,
Mely tüdőddel együtt kitépi lelkedet?
És az utat nyalja sebesen haladva,
"Mintha füstokádó nagy kémény szaladna?"
Nem is, nem is azt a forgószelet nézi,
Csak a dohánymentes napokat idézi.
Túl a tornyon, melyet porbul rakott a szél,
Sportos, szebb napokról, vidámságról beszél.
És amint sereg kél szürke por ködéből,
Elektromos cigit vesz ki a zsebéből.
Aztán csak néz, csak néz előre hajolva,
Tálcán kínálja fel, mintha kaja volna.
Szép magyar leventék, aranyos vitézek!
Fontos-e még nektek, rokkant egészségtek.
Merre, meddig mentek? Harcra? Háborúba?
Kezdjünk-e gyűjteni, nektek koszorúra?
Mentek-é tatárra? mentek-é törökre,
Gégerákot kapni a dohánytól örökre?
Hej! ha én is, én is köztetek mehetnék,
Elektromos cigit nektek is vehetnék!"
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mókás 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-04-09 11:37:13, szombat
|
| |
| |
Tokaji Márton
Szemem megpihen ruhád
lágy vonalán, melyen
áttetszik minden mozdulat.
Nyíló virág vagy a csoda hajnalán,
karom átfogja derekad.
Tekinteted karcolja lelkemet,
fényködbe borul velünk a világ
Szívünk órája üti a perceket
az ereinkben fellobog a láng.
Vágyaink egymásba kapaszkodnak,
mint fákon az inda ág.
Az ég hídján mosolygó szivárvány
suhan a tájon át.
Az élet csokra vagy, mit a sors
nekem szedett.
A megvalósult álom harmóniája
lengi be az életet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2011. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
248 db bejegyzés |
| e év: |
2969 db bejegyzés |
| Összes: |
34577 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1052
- e Hét: 11294
- e Hónap: 20678
- e Év: 153232
|
|
|
Online
