|
2011-05-14 15:58:22, szombat
|
| |
| |
Lágy napsugár, hűs nappalok
hosszabbodnak, csepeg-csurog,
melegszik a hó felszíne,
csörgedez egy kis erecske.
Fák, virágok, víg madarak
fürdenek a kertem alatt.
Ez volt tegnap. Ma már virít
aranyeső, sárgán zúdít
virágpompát, palánkon át
japánbirshez szép mosolyát
küldi halkan, lenge szélben,
napfényesen, jókedvűen.
Mögötte a cirmos cica
úgy tesz, mintha jót aludna,
kis bajúsza járkál föl-le,
tavaszias lett a kedve.
Egyik szemét mégis nyitja,
kis méh zümmög!... szemmel tartja...
Jóllakottan szól a rigó
fa tetején, messze ható
füttyeivel ágak között,
mohos, szürke tető fölött
forog balra, forog jobbra,
hussss... de most a szél elfújta...
Amott messze esőfelhő
záporozik, párás szellő
csendet int a fák ágain.
Fáskamrának vén tuskóin
gömbölyödik lusta cica,
szunyókálgat éjjelt várva...
Esőillat árad, bódít
kertek alatt kéklő jácint,
csupros nárcisz felfrissülve
nyújtózkodik fel az égre.
Megszólal a harang hangja...
˝Itt az idő, most vagy soha˝
Otthon vagyunk, hétvége van,
asztal fölött hamarosan
párolog a finom leves,
merőkanál kutat-keres.
(Rigónak is van falatja,
nem habozik, be is kapja)
Nincs más hátra, sétát tenni
ebéd után, csokrot szedni
kék nárciszból, hazavisszük,
kis csuporba rendezgetjük.
Alkonyodik, bezár a bolt,
cirmos felkel és vele a Hold |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tavasz |
|
|
|
|
|
Offline
