|
2011-05-18 16:24:41, szerda
|
| |
| |
Baraldai Albert :
Künn már az alkony máglyái lobogtak,
Rőt fényük átizzott az ablakon.
Lángokban állt a könnyű csipke függöny
S mályvák nyíltak a kopott asztalon.
A papír is, melyre éppen írtam
S a toll kezemben lobot vetett hirtelen
S mint sápadt arcom rózsái a láznak,
Piros foltok gyúltak az alvó képeken.
Már égett minden szerte a szobában
Könyvek, képek, bútorok, falak,
Elhamvadt minden rút és fájó s bennem
Csak a pillanat szépsége maradt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 1. |
|
|
|
|
|
Online
