Belépés
furaila.blog.xfree.hu
"Nem az a fontos, hogy milyen iskolákat végeztél, hogy mit dolgozol, hanem hogy milyen EMBER vagy!" BMI ******
2005.10.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
In memoriam Bóna Rudi
  2011-05-02 01:03:41, hétfő
 
  "IN MEMORIAM BÓNA RUDI" - Egy fejezet Szemenyei-Kiss Tamás: 1956 DIDERGŐ LÁNGJAI
című cikksorozatából.


http://orszaginfo.hu/lazito/multidez/6758-1956-didergo-langjai-in-memoriam-bona-r udi?tmpl=component&print=1&layout=default&page

1956 DIDERGŐ LÁNGJAI - IN MEMORIAM BÓNA RUDI
2011. ÁPRILIS 30. SZOMBAT, 07:17


Csak a bátrak testéből nő virág...
E történetet, szabadságharcunk emléke meggyalázásának
bizonyítékát, elsőként is azoknak a politikusoknak ajánlom,
akik holttesteken, bitófák erdején át jutottak magas
közjogi méltóságukba - de úgy vélem ajánlhatom azoknak is,
akik rózsadombi villákra, bankbetétekre és dollármilliókra
váltották bajtársaik szenvedéseit, mártíriumát.

Oszsza meg másokkal is





A budai "pesti srácokat" - a Széna téri felkelőközpont gyermekkatonáit - azokat, akik bebörtönzött társaik kiszabadításáért szervezkedtek ifjúi hévvel és gyermeki naivsággal, 1958. február 18-án tartóztatták le a megszállókkal együttműködött hatóságok. - dr. Guidi Béla, a halálbírók egyike még tekintettel volt a vádlottak fiatal korára, de dr. Vágó Tibor Kádár utasításainak megfelelően alkalmazta a megtorlás törvényét: a csoportosan, szervezetten működő ellenállók egyikének mindenképpen kötél által kellett elpusztulnia a "népellenes" bűnök elkövetéséért.

1959. március 19-én a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Népbírósági Tanácsa nevében az alábbi megfellebezhetetlen ítéleteket olvasták fel a vádlottaknak:

Az I.rendű vádlottat, Blaski Józsefet életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték, Mansfeld Péter korábbi enyhébb büntetését kötél általi halálra változtatták, Furka László vádlottra 3 év, Bóna Rezső fiatalkorúra 10 év, Egei Attila szervezkedőre 4 év, Holecz István vádlottra 5 év szigorított börtönben letöltendő büntetést rótt ki a szocialista igazságszolgáltatás. (Foto: Mansfeld Péter - 1958)

Negyvennyolc órával később, 1959. március 21-én a Gyűjtő-beli Kisfogház vesztőhelyén Csúcs Mátyás ítéletvégrehajtó és segédei - szó szerint vett hóhér- munkával - végezték ki a pirospozsgás arcú ifjút. Amint azt az évtizedek múltán megtörtént exhumálása is bizonyította: a megbánást nem mutatott Mansfeld Péter nyakcsigolyáját a bakó nem törte el, hagyta szenvedni a kötél gyilkos szorításában, egészen a vég beálltának pillanatáig.

A szabadságharc legfiatalabb mártírja a kivégzési jegyzőkönyv tanúsága szerint - 13 percen át vergődött, haláltusája közel negyedórán át tartott, az eseti orvos, dr. Szabó Ernő és a jutalomból szemlélőként jelen volt karhatalmisták asszisztálásával. Sisa főtörzsőrmester, a Kisfogház főfoglárja a szerzőnek és a krónikással együtt ott raboskodott politikai elítélteknek mesélte el évek múltán, hogy a sokszáz kivégzéshez képest is szokatlan kegyetlenséggel végzett hóhérmunkára azért volt szükség, mert az elítélt, útban az akasztófa felé a szabadságharcot éltette.

Mielőtt az öt életben hagyott fiú - a "nép ellenségei" - egkezdhették volna a rájuk mért évek letöltését, Bóna Rezső elítéltre, Péter legjobb barátjára még egy "halál" várt a Gyűjtő falai között. Az idegileg, fizikailag teljesen összetört gyermekkel játszatták el Mansfeld szerepét a bíróságon, majd az akasztófa alatt egy, a Belügyminisztérium oktatási osztálya számára készített filmen. - B. Rezsőnek a dokumentumfilm rendezője utasításait kellett követnie, a "könnyebb rész", a 13 év ( ! ) börtönbüntetés letöltése, csak ezután következhetett. Csúcs Mátyás állami ítéletvégrehajtót olykor szórakozásképpen is megsétáltatták a felsorakoztatott rabok előtt - unaloműző játéka volt ez a börtönőrség tisztjeinek.

A lapátkezű rémember nem egy alkalommal kedvtelve simogatta meg Bóna "Rudi" fejét, harsány röhögés közepette hozzátéve: "Pontosan olyan a nyakad, mint a Péteré volt..."


Egy zárkában Göncz Árpáddal

A megtorlás legfontosabb perei (lásd 56-os Intézet "Megtorlás és emlékezés" c. gyűjteményét) - nyilvánvalóan csak az ábécérend okán - azonos oldalon szerepel két ügy: dr. Bibó István államminiszter és társai (dr. Göncz Árpád és Regéczy-Nagy László) büntetőpere illetve a Széna téri fiúké, "Blaski József és társai" címszó alatt.

A reformkommunistákra, azokra, akik nem eltörölni, hanem csak jobbítani akarták a szocializmusnak nevezett diktatúrát, vonatkozott az 1963-ban meghirdetett közkegyelem - ily módon napjaink közéletének legismertebbjei (Göncz Árpád, Fónay Jenő, Mécs Imre, Eörsi István, Haraszti Sándor, Márton András, Vásárhelyi Miklós,stb) néhány év vagy hónap letöltésével szabadulhattak . A gyermekharcosoknak azonban nem kegyelmezett a Rendszer: Bóna Rudinak és társainak az utolsó percekig végig kellett szenvedni a rájuk kiszabott büntetést.

Nem véletlenül soroltam fel napjaink médiasztárjait, száz meg ezer névvel egészíthetném ki a fenti sorokat - az utókor legünnepeltebb egykori szabadságharcosai (ha nem lennének elfoglalva önmagukkal) elmondhatnák: szemtanúi voltak Bóna Rudi véget nem érő szenvedéseinek. Szemtanúi... és rövid ideig tétlen, közeli szemlélői is, hiszen dr. Göncz Árpád rövid ideig zárkatársa volt az ifjúnak akkor is, mikor a börtönbeli éhségsztrájkot, a provokált verekedést követően 1 esztendővel megtoldották a renitens fiatal büntetését.

Bóna utolsó börtönéveiben ismerkedett meg Hidegkuti Nándorral, az ötvenes évek labdarúgósztárja fiával. Az ifjabb Nándi elzüllött..., köztörvényes bűncselekményekből tartotta fenn magát és ha a szemérmes hatvanas-hetvenes évek, majd a demokrácia zsurnalisztái írhattak volna őszintén, ma már senki előtt nem lenne titok: az Aranycsapat kapitányának a fia hosszú-hosszú éveken át házimunkásként raboskodott a Budapesti Fegyház és Szigorított Börtön falai között...

Nándi és Rudi barátsága később a szabadlábra helyezést követően is megmaradt, mint két elátkozott lélek kapaszkodtak egymásba, a pokoli örvényben egyre mélyebbre süllyedve.Azután is, hogy Bóna Rudinak a letöltött 11 év múltán még kettőt a rácsok között kellett töltenie, hiszen közvetlenül a "szabadság" első napjaiban tiltott módon akarta elhagyni az országnyi börtönt - a disszidálási kísérletet pedig, mint ismert, a szocialista demokrácia őrei szigorúan büntették.

13 év múltán az összes ajtó bezárult körülötte..., szó szerint és átvitt értelemben is. Soha többé nem állt talpra, hátralevő éveiben mindinkább hanyatló erővel viaskodott a börtönben szerzett betegségével - az alkoholmámorral és azzal a nyomorral, melyhez foghatót csak társai némelyike szenvedtek el Kádár alkirálysága idején.

Az 1990. esztendő számára már túlságosan későn érkezett meg.
- Volt egy délelőtt, amikor fél órán át fontosnak látszott egykori zárkatársa számára, Göncz Árpád tűzte kopottas zakójára a boldog-boldogtalannak osztogatott érdemérmet, de az a tűzfényes csillagóra is elmúlt, jöttek a légszomjas órák, az éhezés hónapjai és az elfeledés, ahová Őt az ünneplők lökték.



A II. kerületi Török u. 2 sz. alatti lakásán egyetlenegyszer felkereste Őt Fónay Jenő, aki nem segíteni jött, csak aláírását kérte: igazolni azt, hogy ő, a POFOSZ akkori vezetője a forradalom résztvevője, valódi szabadságharcos volt a Széna téren. - Rudi csak nézte, nézte a börtönből ismerős arcot..., nem írt alá, nem igazolt semmit..., hangtalanul kifordult az ajtón, saját lakásában egyedül hagyta a hívatlan vendéget. Ott, a Török utcai lakásban, amely 1996 tavaszáig még az övé volt, nem élt egyedül. Együtt vegetált, morzsolgatta napjait Hidegkuti Anikóval, az Aranycsapat csodacsatára másik gyermekével - kettejüket gyakran látták együtt a Duna-parti Fény presszó elé kitett asztalok mellett ülve, ahol sohasem beszélgettek, csak bámultak maguk elé, a semmibe.

Az 1956-os szabadságharc negyvenedik évfordulója úgy múlt el, hogy környezetükből, a legendás időkre emlékező ünnepségekből nem érzékeltek semmit..., őket sem kereste senki. A házban lakók mesélték (és a minden szempontból későn érkezett egykori bajtársak) hogy Bóna Rudi élettársa, Anikó holtteste hetekig ott volt a lakásban, bejelentést senki sem tett, a hullát már erősen bomlott állapotban szállították el a lakásnak alig-alig nevezhető sötét odúból.

Bóna Rezső magyar állampolgárnak, a Köztársasági Érdemrend tulajdonosának két héttel később már nem volt hova hazatérni. Az önkormányzati hatóságok elvették az utolsó menedékét is - ezt követően az emberi ronccsá vált egykori szabadságharcos budai és pesti kapualjakban húzta meg magát éjszakánként, vagy a parkokban a többi csavargó között.


Akit elfelejtettek eltemetni

1996 október végén, egy szokásos epilepsziás roham közepette, valamelyik kapualjban kirabolták a nincstelent, a támadók más érték híján ruhájától szabadították meg a vézna áldozatot. Így találtak rá hajnalban az arra járók. - A súlyos állapotban lévő embert a pszichiátriai vizsgálat után az elmegyógyintézetbe utalta a munkáját csak kötelességből végző orvos. "...Ott térdepelt előttem a kórház folyosóján, csak az én címemet ismerte - számolt be sorsáról az egyik volt börtöntársa Szlama Árpád ny.á ezredes - Rudi engem nevezett meg egyetlen hozzátartozójának. Könyörgött, hogy vigyem ki abból a pokolból, de hát mit tehettem... Sajnos sokat nem. Adtam neki egy kis pénzt, elintéztem, hogy vigyék át a János Kórházba..." Így emlékezett "Púpos", az egykori börtöntárs Rudira, aki valamikor, évtizedekkel ezelőtt oly' sokat segített neki a Gyűjtő falai között. Mansfeld László, a mártír Mansfeld Péter bátyja hasonlóan nyilatkozott az újságírónak.

- "... Igyekeztünk segíteni a kétségbeejtő körülmények közé került Rudin. Én, amikor csak jelentkezett nálam, elláttam pénzzel, élelemmel, kötelességemnek éreztem a vele való törődést. Beszéltem az 56-os Szövetség és a POFOSZ vezetőivel is, igyekeztem elhelyeztetni Őt a mátyásföldi Szabadságharcos Otthonban, de maga Bóna Rudi tiltakozott ez ellen a legjobban. Nem akart az "elfekvőnek" nevezett szociális lágerba kerülni. Én talán megértem,miért nem..."
Bóna Rezső 1996. november 28-án halt meg a János Kórházban. Előbb Szlama Árpádot értesítették, a "hozzátartozót", majd - mivel hivatalos papírok nélkül került a kórházba, rokona, gyámja nem volt - a holttestet átszállították a főváros központi gyűjtőjébe, oda, ahol az ismeretlen, azonosítatlan hullákat tárolják az elhantolásukig. Fónay Jenő, a Politikai Foglyok Szövetsége elnöke, mintegy utolsó szolgáltatásul annyit elintézett (s ebben Fürcht Klára minisztériumi főtanácsos is segítségére volt) hogy a POFOSZ november 30-án saját halottjának nyilvánította Bóna Rezsőt - de más intézkedés nem történt, a derék bajtársak egészen egyszerűen elfeledkeztek a hullakamrában lévő "sajátjukról".


Ladányi Jenő, a Fővárosi Temetkezési Intézet akkori vezérigazgatója, így nyilatkozott a meglehetősen szokatlan esetről:

"...Fónay Jenő aláírásával 56.320.-Ft átutalás érkezett számlánkra az egykori politikai elítéltek szövetségétől. Ez a szokásos "grátisz" temetés ára, ennyit utal át minden önkormányzati hivatal is, azok a hatóságok, melyek területén hozzátartozó nélküli hullát találnak. Mondhatnám úgy is: mi ingyen is eltemettük volna a halottat... Az átutalás minden egyéb utasítás híján a 410-02076-1997 számlaszámon érkezett meg intézetünkhöz 1997. február 21-én..."
A TIB vezetője (Regéczy-Nagy László) nem nyilatkozott.
A kegyeleti bizottság csak átiratban hagyta meg, illetve engedélyezte, hogy az elhamvasztott urnáját a Fővárosi Temetkezési Intézet elhelyezhesse a Kozma utcai temető 300-as parcellájában. Az elhantolás - igaz, hogy botrányos és méltatlan körülmények között - de 1997. március 4-én megtörtént..., a részére juttatott talpalatnyi földbe helyezték el Bóna Rezső hamvait.


Jelenetek a diktatúra virágoskertjében

Nyolc egykori rabtárs, akik még emlékeztek Bóna Rudira és csak a véletlen folytán értesültek a késői elhantolás napjáról, dél körül jelent meg a rákoskeresztúri temető ravatalozójában. Eredetileg érdeklődni jöttek, hiszen azt sem tudhatták, hogy a temetést hány órára tűzték ki.

- Útközben találkoztak azzal a két sírásóval, akik elunták magukat a várakozásban s még úgy ebéd előtt az urnát sietősen a hónuk alá kapva elindultak a temető legtávolabbi sarka felé, oda, ahol a Történelmi Igazságtétel Bizottság döntése szerint az elhantolás helye ki volt jelölve...

A rabtársaknak vitatkozni, érvelni kellett, hogy a "szakemberek" vigyék vissza a ravatalozóba az urnát. Fél kettőkor elindult a menet, Bóna Rudi urnáját egy "Puli-4" típusú járgányra téve.
A mártírok parcellájában néhány centi mélységű földbe helyezték a hamvakat s mert pap sem volt jelen, az urnát letakarták egy nemzeti zászlóval.

A bajtársak egyike ima helyett egy emigráns költő két versét olvasta fel ("Leszünk múzeumi tárgyak..." és a "Csak a bátrak testéből nő virág..." kezdetű sorokat) majd a Szózatot elénekelve temették el azt, ami Rudiból megmaradt.

Szemenyei-Kiss Tamás

ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR
BIBLIOTHECA NATIONALIS HUNGARIAE
KÉZIRATTÁR, FOND 567 JELZETŰ GYŰJTEMÉNY
FELHASZNÁLÁSÁVAL
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Titkok nehéz batyui, Bóna Rudi
  2011-05-02 00:59:16, hétfő
 
  TIBORCA története
IV. f., 19. r.
ADJÁTOK VISSZA A GYÖKEREIMET!


A titkok nehéz batyui

Ezért sem éreztem tisztességesnek, hogy pont ők tették nyelvvizsga-függővé a diploma-védést!
Ez, rám nézve: nemcsak tisztességtelen, de egyenesen tragikus volt! Én, ugyanis azért lettem főiskolai hallgató, mert szükségem volt a diplomára, amellyel munkát vállalhattam volna!

Az után a szörnyű Agárdi-féle szigorló vizsga után - talán, mert nem láthattam az indexemet - olyan érzéssel kezdtem a tanévet, mintha lopni mentem volna az órákra! Hiába voltam tudatában, hogy a tandíjat hiánytalanul én is befizettem!
Annyira bántott a dolog, hogy egy alkalommal, illusztris társaságban elpanaszoltam az engem ért sérelmet.
Kifakadásomat döbbent csönd követte, majd nem sokkal később találtam egy könyvet a postaládánkban. A könyv, Kósa Csaba: Alhattál-e kisfiam? című műve volt.
Ebben, Mansfeld Péter, az 1956-os szabadságharcos bebörtönzésének és kivégzésének körülményeit írta meg a szerző. Részben, a testvére: Mansfeld László kéziratos visszaemlékezése, részben a korabeli dokumentumok alapján. Akkor nem volt időm sorról-sorra elolvasni a történetet, mert olyan magánéleti problémák alatt roskadoztam (Anya, apa betegségei, ápolásuk, haldoklásuk, majd a temetés- a ,,hagyatéki" ügyek intézése, a származási múltam utáni hiábavaló kutakodás, a saját családom, a három gyerek iskoláztatásának, nevelésének problémái).

Évekkel később, amikor felmerült, hogy szobrot szeretnének készíteni Mansfeld Péterről - így adózva emlékének - vettem újra a kezembe a könyvet és olvastam el részletesen. A negyvenegyedik oldalon a következőt olvastam meglepve: ,,Egy másik osztálytárs, ... Rezső szintén írt egy novellát. Nem novellának szánta, igaz. A Gyorskocsi utcai börtönben íratták vele ezerkilenszázötvennyolcban, vizsgálati fogságban." ,,...Egy pesti srác a forradalomban. Dokumentum elbeszélés, Mansfeld Péter ötvenhatos portréjával."
Már attól, hogy a saját családi nevemet láttam leírva úgy, hogy az egy 1956-os szabadságharcos volt, a torkomban éreztem a szívdobogásomat. Akkor, amikor az ötvenegyedik oldalra érve olvasom: ,,... az osztálytársam volt, Agárd"y" Péter is, aki a Rádiónál lett nagy ember..." elsötétült előttem a világ.
Hát ezért kell nekem is bűnhődnöm? Lehet, hogy rokonom volt Rezső, akit Rudinak becéztek?
Emlékeimben megjelent a kunszentmiklósi református templom. Amint jövünk ki a templomból, és nagyapát kérdezgetik, hogy ,,... melyiké ez a szép, fekete szemű kislány?". Suttogóra fogják a hangjukat, de én nagyon figyeltem és csodálkozva hallom:
- ,,...a Rudié..." Hallani vélem a saját hangomat, amint suttogva, inkább csak magamnak mondom: ,,... de hát, az én apukámat Györgynek szólítja a nagymama..."

Ezek az emlékek úgy törnek a felszínre, mintha nem is én éltem volna át, hanem egy öt éves kislány...
Ma már tudom, hogy nem véletlenül, hiszen én voltam öt éves akkor, tehát nem lehet véletlen a sejtelem. Lehet, hogy mégis igaz: ...Rudi volt az édesapám, és ...Rezső a testvérem? Lehet, hogy apja után becézték ,,Rudi"-nak?
Lehet, hogy ezért mondta Györgyi, amikor nagybetegen feküdt az édesanyja_
- Bűnhődniük kell! Ne menj át ápolni őket, mert velük bűnhődsz te is!
Lehet, hogy... Lehet, hogy... Ebbe bele lehet őrülni!
Biztosat szeretnék tudni végre!
Hogyan, ha egyszer még mindig nincs önálló jövedelmem. Nyugdíjba majd csak évekkel később mehetek... Arra nem is merek gondolni, hogy bárkit beavatok, azzal hogy segítséget kérek...
De még mindig iskolába járnak a gyerekek. Igaz, már nem asztmásak, és nem kell velük orvoshoz rohangászni.
Orsit is visszavették az ELTE Tanárképző Főiskolájára - majd két évvel később - 2000-ben kitűnő eredménnyel diplomázott.
Volt iskolájába ment tanítani...
Oda, az ,,oroszlánbarlangba", ahova átköltöztették a régi, patinás iskolát...
Nagyobbik fiam is egyetemi hallgató. A kisebbik most felvételizett... Elvihetik őket katonának, ha ,,ugrálok"!
A telefonomat lehallgathatják... A postámat ,,elveszejtik"... Minden a férjemé, hiszen évtizedek óta csak ő ,,keres"!
És ő - még mindig - nagyon elítéli az 1956-os ,,hőbörgőket"!

*
Szeptember első vasárnapján egyedül mentem a templomba. Nagyon vágytam az együttlétre: Isten házában Vele, és a Benne hívőkkel.
Tiszteletes urunk - a tanévnyitó kapcsán - arról a ,,magvetésről" szólt igehirdetésében, amely akkor veszi kezdetét, amikor az édesanyák megtanítják az első imádságot kisgyermekeiknek.
Iszonyú lelki gyötrelmet okozott, hogy hiába erőltettem az emlékezetemet, nem jelent meg senki arca, személye előttem. Ezt csak az árvák értik.
,,Ó, ha álmomban megjelennél;
Számomra ez kinccsel felérne.
Áldott karoddal átölelnél -
Édes Anyácskám: csillag fénye.

Tudom, velem vagy, hiszen érzem.
Átemelsz árkon, sziklabércen,
Köd-útvesztőkön óvod léptem
És nincs rá mód, hogy megköszönjem.

Mert hiába esd'lő fohászom,
Nem hoz el Téged hőn várt álmom.
Hiába kérem esdve Istenem;

Mutassa arcod, fogd a kezem,
Hogy lelkem így nyugalmat leljen -
Nem láttat Ő Téged sohasem."
Sz. Fehér Viola: Édesanyám

Ott, a templomban annyira elfogott a vágyakozás édesanyám után, hogy hulló könnyek között imádkoztam, esdve kérve Istent:
,,Mutassa arcod..."!

Ráadásnak keresztelő is volt aznap. Egy lánycsecsemőt kereszteltek.

Megpróbáltam elképzelni, amint korábban engem is a karjában tartott valaki...
Ha nem anya és apa, akkor ki az, akinek átengedték a személyi okmányaikat?
Csakis közelálló rokon lehetett az illető.

És kicsoda az a Kettler Győző? Ha keresztapám, akkor miért nem gyakorolta keresztszülőségét?

És Rónai Ilona? Milyen szörnyűség történhetett közvetlen megszületésem után, édesanyámmal, édesapámmal és keresztszüleimmel?

Ma már tudom, hogy családunkra nézve - a szovjet megszállás és minden, ami ezzel járt - szörnyű csapást jelentett.
Ugyanakkor, más családokban nem szűntek meg szeretni egymást.
Nem tekintettek a saját gyerekükre úgy, mint a legádázabb ellenségükre!

Egy biztos, hogy a puszta létem is problémát jelentett környezetemnek, mióta csak az eszemet tudom.

*

Hazafelé menet, gondolataimba merülve lepergett előttem egész, addigi életem. Egyszer csak ,,tisztán" láttam négy éves valómat, amint ülök a vetett ágyban, Borika nénikém az ágy szélén, és két kezében tartja két kicsi, összekulcsolt kezemet. Imádkozunk. Ő mondja a ,,Mi Atyánk!" imádságát - mondatról mondatra én, pedig utána.

Olyan elevenen megjelent lelkem láthatatlan képernyőjén, hogy nem is értettem hogyan felejthettem el? Ettől az ,,emlékkép"-től elapadt a könnyem és békességes nyugalmat éreztem legbelül.

Már a ,,mi" utcánkon ballagtam, amikor rám köszönt egy kedves, régi ismerős bácsi. (Azok közül való, akik nem türelmetlenkednek, ha őszintén válaszolsz a kérdéseikre.)
- Szervusz Ilonka! Hogy vagy?
- Csókolom! (Köszöntem Lajos bácsinak azzal a köszönéssel, amire anya kényszerített - még felnőtt koromban is. Tudtam róla, hogy azok közé tartozik, aki régről ismeri, és szeretve tiszteli anyukáékat.)
- Olyan régen láttalak, hogy azt hittem beteg lettél, vagy már elköltöztetek.
- Köszönöm, jól vagyok. Vagyis, nem vagyok beteg inkább ,,csak" a lelkem fáj... mióta anyu megmondta nekem, hogy nem ő szült engem. Addig is rossz volt, mert mindig csak a Györgyinek adtak mindent: szeretetet, anyagiakat.
- Hogy van Györgyike? Őt is olyan régen láttam.
- Bizony, ez nekem is nagy gondot okoz. Nem tudom, hogy tetszik-e tudni, hogy anyu már második éve nem tud fölkelni. Azóta én ápolom. Vagyis, délelőtt apu, délután, pedig én. Van úgy, hogy éjfél-körül tudok csak hazamenni, és bizony akkor próbálom a dolgokat elrendezni a saját háztartásomban. Hát ezért sem találkozhattunk mostanában.
- Miért nem beszélitek meg Györgyivel anyuka ápolását?
- Nem lehet. Ő ragaszkodik ahhoz, hogy anyuka szociális otthonba kerüljön, vagy kórházba...
- Hát, ez nem szép dolog tőle!
- Azt hiszem, nem akar velem osztozkodni sem a szülein, sem az ,,örökségen"! Még a gyerekeinek is megtiltotta, hogy kijöjjenek. Ennek is teljesen betegei lettek anyuék.
- El is hiszem! Nagyon helytelenül viselkedik Györgyike, mert te ugyanolyan gyerekük vagy, mint ő. Azért, mert örökbe fogadtak...
- A napokban elkezdtem nyomozni, mert semmit nem tud anyu - apu, meg nem akar(?) - mondani nekem az igazi szüleimről, a csecsemőkoromról. Az volt az érzésem mindig is, hogy él valahol egy bátyám...
- Keresd meg Ilonka! Én is hatvannyolc éves koromban találtam meg a féltestvéremet. Igaz, soha nem volt annyi pénzem, hogy kiutazzak hozzá Kanadába... Aztán nemrég hazajött, látogatóba. Sírtunk mindketten.
Utána kell járni. Ne hagyd magad!
- Hát igen. Én is tudom, hogy ezt kellene tenni. De nekem sem időm, sem pénzem nincsen. Egy jó ügyvéd segíthetne.
- Kérd meg a férjedet. Ő befolyásos ember...
- Neki sincs ideje ilyesmire, és a pénz kell a három gyerek nevelésére, iskoláztatására... Nem akarom tőlük elvenni.
- Hát, akkor keresd meg te magad! Neked is jogod van a rokonaidhoz!
- Köszönöm a tanácsot és, hogy meghallgatott! Minden jót kívánok! Csókolom.
- Szervusz Ilonkám. Vigyázz magadra!
- Lajos bácsi is!

Elindultam hazafelé és éreztem, hogy a lábaim már megint nem akarnak engedelmeskedni. Mintha ólomból lennének. Pedig, a lelkemben éreztem a nehéz terhet, nem a testemen.

Olyan volt ez az egész, mint amikor a cirkuszi mutatványos mosolyog a fizikai erőfeszítés közben.
Én is ilyen mosolyogva cipeltem múltam minden terhét, miközben abban reménykedtem, hogy majd egyszer mindent megtudok az ,,Igazság"-ról, és akkor megszabadulhatok a nehéz tehertől.

Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Meddig kell még várni?
  2011-05-02 00:11:35, hétfő
 
  MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG
(LEVELESLÁDÁJA)


MEDDIG KELL MÉG VÁRNI (MKMV)?

1/ MKMV, hogy az országot tönkretevők felelősségre vonása megtörténjen?

2/ MKMV, hogy a Szabadság téren lévő szovjet emlékművet áthelyezzék (a szoborparkba)?

3/ MKMV, hogy az egykori MSZMP-s főguruk távozzanak a közéletből?

4/ MKMV, hogy Alföldit eltávolítsák a Nemzeti Színház éléről?

5/ MKMV, hogy Simort eltávolítsák a Nemzeti Bank éléről?

6/ MKMV, hogy Demszkyt felelősségre vonják Budapest eladósodásáért és tönkretételéért?

7/ MKMV, hogy Biszku rács mögé kerüljön?

8/ MKMV, hogy a hazaárulást erkölcsi és/vagy fizikai értelemben is büntessék?

9/ MKMV, hogy parlamentünkben a az MSZMP utódpártjainak tagjai vihorásszanak és vádaskodjanak?

10/ MKMV, hogy a Heti-Hetes gyűlölködő-trágárkodó-félművelt-intrikus röhencsei eltűnjenek a képernyőről?

11/ MKMV, hogy a primitív és semmitmondó m1, m2, EMER(EGY, KETTŐ, HÁROM) eltűnjön az életünkből?

12/ MKMV, hogy az oroszok visszaadják a szovjetek által elrabolt műkincseinket?

13/ MKMV, hogy az oroszok fizessenek a szovjetek 56'-os agressziójáért?

14/ MKMV, hogy százmillió ember haláláért és több száz millió szenvedéséért felelős kommunista (utód) pártokat feloszlassák?

15/ MKMV, hogy a bíróságok gyorsabban, rugalmasabban, pontosabban és objektívebben dolgozzanak, ne várják ki az elévülési határidőt?

16/ MKMV, hogy gyógyvizeinket a rászoruló betegek igénybe vehessék, mivel a gyógyfürdők zöme "alapjáratban" üzemel, sokan képtelenek megfizetni a magas belépőjegy árát, és nehezen igazodnak a szigorúan korlátozott benntartózkodási időtartamhoz. Eközben megszámlálhatatlan ezres nagyságrendű köbméter gyógyvíz folyik nap, mint nap a Dunába? Meddig lesz még, az immáron kb. három éve (átmeneti műszaki okok miatt) lezárt gyógyvíz-csap megnyitva a Dagály fürdő bejáratánál? Kitől sajnálják a gyógyvizet az illetékesek? Nem találtak még egy vízszerelőt fővárosunkban? Vajon kinek a tulajdona a föld mélyén lévő gyógyforrás?

17/ MKMV, hogy az EP-be olyan kompetens személyek kerüljenek, akik hazájukban elismert szakemberek és nem egyes pártok vagy holdudvaraik delegáltjai? Kifejezetten példaként említünk meg néhány személyt, mivel tevékenységükön keresztül - esetleg - más hazai vagy külföldi személyek EP-s tagsága is megkérdőjelezhető. Hangsúlyozzuk, hogy nem csak erről a három személyről és egy bizottságról van szó, nem is a sértegetés ösvényére léptünk, csupán a rideg tényeket vettük alapul.
Kovács László például alkalmasnak érezte magát mind az energiai ügyek, mind pedig az adóügyek biztosi feladatának ellátására, bár eredetileg vegyésztechnikusi munkakörben dolgozott, bár vitathatatlan, hogy később foglalkozott külügyi, biztonságpolitikai, honvédelmi kérdésekkel is, amelyek csak laza összefüggésben vannak az adóügyektől...
Tabajdi Csaba a mezőgazdasági és vidékfejlesztési bizottságban tette és teszi a dolgát Európáért, bár volt már filozófus, külügyis, "vallásügyis", "emberjogis", "nemzetiségis", kultúros, stb., stb. Talán ezért nem vette észre, hogy hazánk mezőgazdaságát "padlóra küldte" az EP. Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottsága (EP. MVB.). Gyakorlatilag megszűnt vagy jelentősen csökkent a cukorrépa, a napraforgó, a szőlő, az alma és a dohány termesztés, a gabonatermelés, a sertés, a juh és a szarvasmarha tenyésztésünk (ezen belül a tejtermékek forgalmazása). Feltehető, hogy az EP. MVB. egykori biztosa is annyit érthetett a mezőgazdasághoz, mint T. CS., mert most, amikor egyre többet emlegetik a világ növekvő élelmiszer hiányát, az éhezők vagy alultápláltak több száz millióit, addig EP. MVB. legnagyobb gondja: a tyúkok (vagy csibék) "lakás-komfortjának" a létrehozása, de egy szóval sem foglalkoznak a tönkrement parasztgazdaságokkal vagy az emberek lakásgondjaival, bár az utóbbi mellőzése még érthető, mert nem is tartozik a kompetenciájukba.
Deutsch Tamást sem hagyhatjuk ki a felsorolásból, mivel sem a képzettsége, sem az eddig végzett munkája nem predestinálta ilyen európai szintű, magas funkció betöltésére, még akkor sem, ha volt: az OGY mentelmi és jogi, az önkormányzati, a közigazgatási, a belbiztonsági, a rendőrségi, a választási és mandátumvizsgáló, a rendészeti, az alkotmány-előkészítői, az igazságügyi, a kulturális és a sajtó bizottságoknak a tagja. D. T. most az EP. Regionális és Fejlesztési Bizottság tagja, várható, hogy még számos bizottság tagja lesz, de mindez semmit sem változtat azon a tényen, hogy célszerű lenne, ha az EP-ben olyanok foglalnának helyet, akik pártállástól függetlenül az adott állam szakmailag legképzettebb emberei közül lennének kiválasztva.
Végezetül: irritálja az embereket az EP-ben foglalatoskodó képviselők irreálisan magas illetménye (és járulékai), az EP. képviselők magas létszáma (736), mivel ilyen nagyszámú testületet lehetetlen működtetni, valamint egyes képviselőknek az ülésteremben "produkált" (napi plusz 304 EURÓVAL honorált) magatartása. Az EP. tagországok képviselőinek számát helytelen volt az adott államok lélekszáma alapján meghatározni, célszerűbb lenne egységes "kvóta" alapján a bizottságok számához igazítani.
Az is logikátlan és felesleges kiadásokkal jár, hogy az EP. két helyen ülésezik (Brüsszelben és Strasbourgban) nem kevés plusz kiadással jár 736 személy "ingázási" költségének biztosítása.

Begyűjtötte:
(Prof. Dr. Bokor Imre)
az MJB elnöke
 
 
2 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2011.04 2011. Május 2011.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 33 db bejegyzés
e év: 399 db bejegyzés
Összes: 7719 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 19
  • e Hét: 361
  • e Hónap: 3487
  • e Év: 35217
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.