|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
|
|
2011-05-28 19:17:50, szombat
|
| |
| |
Karay Lajos - Krédó........ /Juhászné Szunyogh Máriától kaptam
Az Én örök. Mi lenne más?
A létben nincsen elmúlás.
Ha élek, akkor voltam is.
Az ősiét az én múltam is,
s ha talpam itt lenn földobom,
megszülnek egy új csillagon
X, Y vagy Z nevén
(oly mindegy), - én maradtam én
s magamnak hívom önmagam.
Hogy más minek hív, tárgytalan.
Ilyenformán halálomat
úgy nézhetem, mint álmomat,
kissé kívülről, tudva jól,
hogy közben élek, - és ha szól
a vekker, vagy ha tetszik, a
világítéletharsona,
anyám fölkel, tisztába rak,
grófné legyen vagy gályarab,
én meg ordítok és szopok,
s a Mindenről mitsem tudok,
amelynek élményét pedig
öröktől fogva észlelik
őrségük-váltó sejtjeim
énem világnagy termein.
Hiszem, hogy minden lét anyag,
mely így vagy úgy, de megmarad,
ám ennyit más is elhisz. Én
túljárok napjaink hitén:
azt is hiszem, hogy nemcsak ők,
a láthatóan létezők
adnak ki mindig egyazon
végösszeget végső soron
a mindenség leltárívén,
de a fonákján (vagy színén,
egyszóval másik oldalán)
a láthatóknak, magyarán
a holt anyagnak, a Tudat
összege is örök marad
világviszonylatban, vagyis
minthogy a tudat anyag is,
a Lavoisier-szabály
ha egyáltalán, rá is áll.
Következésképp, ha a legtávolibb
csillagrendszerek
fénygyorsasággal táguló
partjáig hatna számológépeink
hatósugara,
az ömlő számniagara
(amely az élethordozó
kis és nagy lényeg nem-fogyó
és nem-növekvő összegét
dobná ki folyton) mindig épp
úgy ismételné önmagát
únott évmilliókon át
egy számjegyen sem zökkenőn,
sem duzzadón, sem csökkenőn,
ahogy a lét is, mely halott
s élő anyagra osztatott,
ismétli ősarányait.
S garanciája? - Hát a hit.
Nem élhetek, ha nem hiszek.
Iskoláinkból nem viszek
használható tudást haza.
Okitóink még a haza
mibenlétét sem ismerik
(nem óhajtják vagy nem merik),
hát még a Földhaza, vagy épp
a mindenség üzenetét
hogyan tolmácsolnák nekem,
ha annyijuk sincs, mint nekem?
Nekik a lét csak ,,környezet",
méghozzá pont az emberé,
s ki tudja mért: e szörnyeteg
alá rendelnék (s nem fölé,
ha rajtuk állna) a világ
egész összefüggéstanát,
mint hogyha legalábbis a
szegény jó Föld golyóbisa
volna miértünk, senkikért,
szabott pályánkról messzi tért,
átkódolt, átprogramozott,
botor voltunkban átkozott
burjánozó ráksejtekért,
idegenült anyagokért,
s a Föld csak arra volna jó,
hogy mint a Titanic-hajó,
vigyen nyögő gépeivel,
kimúló készleteivel
egy buta Túlparthoz, ami
pont olyan, mint az inneni,
csak éppen túlpart, istenem...
(S egy kékszalag. Más semmisem.)
Én nem törekszem, nem futok,
hisz így is éppúgy eljutok
önnönmagamként bárhová,
(mert létidőm határtalan),
mint ha kapkodnék lázasan.
Mi több, hiszem, hogy voltam is
már mindenütt: igaz s hamis
tudását mindeneknek én
kiszűrtem rostám szövetén
ha itt, ha másutt. Össze sem
számlálható, hogy összesen
hány életnek hallottam át
csikorgását vagy dallamát
öröknagy álmomon, amely
úgy száll velem, mint hópehely
vagy forró gőzfelhő, jegek
s tobzódó trópusok felett
a vízcseppel, amelyből áll.
Megforgatódom, szétzilál
atomjaimra az idő,
és mégsem pusztulok. Kinő
belőlem (aki most vagyok)
önmagam (aki majd vagyok),
s utánpótlásom végtelen.
A Földnek nem volt híre sem,
midőn már tudtam, mi a rák,
hány köbmérföldnyi a világ,
van-e Isten, s ha van, mi ő,
dimenzió-e az idő,
sorskönyvem-e a DNS,
létezik-e a fénysebességnél
vakítóbb gyorsaság,
tud-e beszélni a virág,
a delfin és a vadliba,
bűnebb-e bűnnél a hiba
s hibább-e a hibánál a bűn.
Tudtam, hogy egy szikrányi tűn
hány angyal fér el összezárt
térdekkel, - éljen-e a párt,
s melyik párt éljen és miért.
Én tudtam azt is, hogy kimért
idő lévén perc-életem,
e tudás mitsem ér nekem,
hisz holnap már nem létezik,
ami megszabta sorsom itt,
mert testem elhull, s bár vagyok
továbbra is, más ég ragyog
holnap fölöttem. Messzi, tán
egy szomszédos galaktikán
gyullad ki (holtom itteni
percében) újból fényleni
a Nagy Fény engem illető
szikrája (mert a temető
csak részigazság), - sőt az is
lehet, hogy majd egy gyöngykavics
atomvilágegyeteme
tárul ki és fogadja be
színes bolygói egyikén,
ki ily néven leledzik: Én.
És tiszta szemmel ébredek
ott is, miként itt: új egek
s tájak viharzó vagy szelíd,
fakó vagy tarka fényeit
ízlelgetem, tanulgatom,
élem, szemlélem, hallgatom
bölcsebb vagy éppen ostobább
tudattal, mint ma, - s így tovább,
újabb s újabb végemig,
amíg a lét csak létezik.
Az állatok nagy, bölcs szemén
talán tükörbe nézek én.
Sőt egyre inkább úgy hiszem:
varázstükörbe, mely kiszenvedett
évmillióimat
őrzi, mint rozsdás víz alatt
beléhullt kincseit a kút.
A mindhiába megtanult
tudás emiéktelen, kihűlt,
időiszappal elvegyült,
időfenéken szétterült,
lényegtelenné lényegült,
de minden élővel közös
kíntalan kínja, mely ködös
tekintetükben bujdokol.
Olyan mennyország (vagy pokol),
amelyről mitsem tudnak ők,
a benne folyvást résztvevők,
sőt egy prcig sem érzik azt,
hogy bármiféle kis vigaszt
is érdemelnének. Miért?
Hisz létük véget sosem ért.
Nem tudnak semmit, ami nincs.
Ilyen egyszerű az egész.
Az állaton nincsen bilincs,
a halál anyja csak az ész.
Csak én ,,tudom" (vagy képzelem),
míg embertestem cipelem,
hogy azzal együtt meghalok,
ami mindenestől vagyok,
tehát az ad-hoc fölszedett
tudásanyag és bölcselet
fölött a vér, a hús, a csont
anyagcseréjéből kivont
kvintesszenciám, a Tudat
is mindörökre kinyuvad
(sit levi verbo venia)
attól, hogy nem tud élni a
Földön tovább X-Y.
Kit érdekel X-Y?
Az állatoknak nincs eszük,
s az ember ösztönkincse szűk.
S mivel az ösztön az anyatermészetnek
parancsszava,
az ész pedig csak a szülő
tilalma ellen feszülő
gyerekdac, melyre felelet
csak mosoly vagy pofon lehet,
ezért világos, hogy nekem
meg kell tagadnom az eszem
s át kell lépnem, törik-szakad,
hitvány kis emberárnyamat,
hogyan, hogyan se, nem tudom,
míg emberpályámat futom,
de kell, muszáj, akárhogy is,
hogy ha lélegzetem fogy is,
halálomat, mint létező
véget, percig se higgyem el
s ne borzongjak, mondván: ez Ö,
ha ásóm csontdarabra lel,
ember- vagy állatcsontra bár,
hisz minden én vagyok: madár,
egysejtű, kétéltű, rovar,
egy teremtésnyi hangzavar
belső fegyelme, sorbavett
sorrendű, végigvezetett
végtelen lajstrom, földi és
tejúton túli létezés,
formától függhetetlenül,
hisz a méret nem érdemül
minőséggé sosem. - S ez az,
amit az állat érez, az
élők közös fölénye, e
minden lélegzők lényege,
e csak elménk előtt vitás
öröklő kontinuitás, -
ezt sejti ő, míg ballag a
vágócsarnokba vagy haza
(oly mindegy), és ha fél, csak a
kíntól, mely mint az éjszaka,
elmúlik egyszer. S ő marad,
egy föld felett s egy ég alatt.
Hiszek Szentlélekben. Hiszem
egy világmindenségnyi Szem
öröklő létét, mely maga
a lények önkormányzata.
Egy Szem jelenlétét, amely
mindent betölt, amerre hely,
tér és idő van, fény, sötét,
entrópia és zsenge lét,
ásványok, lángok és vizek,
egy lévén Őrző s Őrizett.
S örökkön egy (ezt is hiszem)
a tűz e drága íriszen:
se éledőbb, se lankadóbb,
se újjongóbb, se fáradóbb,
mivelhogy (és ezt megtanuld)
az élőnek nem sors a múlt.
Az élők apró fényrögök
s a sok fény összege örök:
ahány kialszik, annyi kél
s egy sem fakóbb a többinél,
amőba, bélféreg, bogár
vagy emberlény hordozza bár,
akár a Földbolygón, akár
másutt. A létnek nincs határ.
Egymásba változunk, s a Szem
tőlünk világít fényesen,
velünk, nekünk és általunk,
mert csillogása mi vagyunk, -
s magunkat érző tudatunk,
melyet egymással tudatunk,
nem kevesebb, mint maga a
világ lelkének anyaga.
Ebben a versben nem holmiféle lélekvándorlás-közhelyekről, hanem a tudatmegmaradás elvéről van szó. Mivel pedig én nem emberben, hanem életben gondolkodom, nyilvánvaló, hogy tudaton
nem valami kizárólagos emberi sajátságot értek, hanem az élőknek azt a közös tulajdonságát, amellyel létrezésüket érzik, felfogják és környezetükkel tudatják. (A szerző)
KARAY LAJOS"
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-05-28 15:58:16, szombat
|
| |
| |
A Galileai-tenger Izrael legnagyobb édesvizű tava. Más nevei: Kinneret-tó, Tiberias-tó, a Bibliában Genezáreti tó.
A Genezáreti tó Izraelben
.........
a Világörökség várólistáján szerepel, a Jézus és az apostolok galileai útvonala.
Jézus működésének helyszíne jórészt a tó és környéke. Az ő idejében a tavat települések szinte folytonos lánca vette körül és jelentős volt a kereskedelmi és az átkelőforgalom a tavon. A szinoptikus evangéliumok (Márk, Máté és Lukács arról számolnak be, hogy Jézus négy apostola is a tó mellől származott: Simon, a halász (Szent Péter) és bátyja, András, és a másik két testvér: János és Jakab. Jézus a tóra néző egyik hegyen tartotta a híres hegyibeszédet. Itt járt a vízen, csendesítette le a vihart és adott enni 5000 embernek (Tabghában).
Via Dolorosa (Jeruzsálem)
Kereszténység
A keresztények számára Jeruzsálem Jézus városa, ahol az evangéliumi történetek szerint kínhalált szenvedett, feltámadt, s ahová majd az ítélet napján visszatér. Itt szolgálták fel neki az utolsó vacsorát, s pünkösdkor itt jött létre maga a keresztény egyház. Nincs is a keresztényeknek fontosabb zarándokhelye. A keresztények középkori térképein Jeruzsálem a világ közepe. A várost felkereső vallásos keresztények elzarándokolnak Jézus keresztre feszítésének helyéhez, s a sírhoz, amelyből feltámadt. Ugyanezen oka volt annak is, hogy a keresztes háborúk során Jeruzsálem megszerzéséért folytak a legvéresebb harcok. A Vatikán szeretné, ha az ENSZ nemzetközivé nyilvánítaná Jeruzsálemet. II. András óta a mindenkori magyar király egyben Jeruzsálem királya is.
Zsidóság
A zsidók Dávid király vezetésével elfoglalták a jebuziaktól a várost. Akkoriban a város neve Ura-szalim volt, a héberek a nép után Jebuznak nevezték. A Jeruzsálem forma valószínűleg a két korábbi névalak kombinációjával alakult ki. A zsidók számára itt állt Salamon temploma, majd a helyén a babiloni fogság után felépült és a rómaiak által 70-ben lerombolt második templom. Ennek egyedül megmaradt fala, a Siratófal vallásuk legszentebb kegyhelye: hitük szerint Isten (számukra Jahve) az itt összeszedett porból teremtette Ádámot, itt ölte meg Káin Ábelt és akarta Ábrahám feláldozni Izsákot. S ami a legfőbb: ide várják a Messiás eljövetelét, aki majd újjáépíti a templomot. A Biblia 667-szer említi Jeruzsálemet. A szétszóródott zsidóság évezredek óta mondogatja köszöntésként, hogy ,,Jövőre Jeruzsálemben!" Valamint él a mondás a zsidóság körében: "Ha elfeledlek, Jeruzsálem, száradjon el a jobbom!"
Iszlám
A muszlimok számára Jeruzsálem fontos vallási emlékhely. Jeruzsálem óvárosában a Templom-hegyen áll az Al-Aksza mecset, vallásuk harmadik szent helye Mekka és Medina után. Mohamed próféta azt vallotta, hogy e városban voltak az őt megelőző próféták, ezért eleinte parancsára Jeruzsálem felé fordultak az imádkozó (ma Mekkára tekintő) muszlimok. Hitük szerint Mohamed próféta innen emelkedett fel a mennybe arról a szikláról, amelyen Ábrahám kínálta áldozatul a fiát (az ő hitük szerint nem Izsákot, hanem annak féltestvérét, Izmaelt). A Templom-hegyen lévő Sziklatemplom állít ennek a helynek emléket.
Betlehem a Biblia szerint Jézus szülővárosa.
Jeruzsálemtől kb. 10 kilométernyire délkeletre található.
A világ egyik legrégebben működő temploma, amelyet a legenda szerint Jézus születésének helyén emeltek. Építését Szent Ilona császárné szorgalmazta 326-ben. Makariosz püspök kezdte meg a munkálatokat, 333-ban volt befejezve. Betlehem leghíresebb látnivalója.
...... ........... .........
...... ........... ........
Jordán folyó
A Jordán folyó a bibliai időkben természetes határként választotta el a tőle Nyugatra fekvő Kánaánt a Keleti part vidékeitől. Üdvtörténeti jelentőségre János keresztsége által tett szert, melyet felvéve a Jordán vizében Jézus is megfürdött (Mt 3,13-17; vö. Jn 1,19-34).
Sokak szerint vallásos és kulturális értelemben a világ legszentebb folyója.[1]
Két ország folyója: Izraelé és Jordániáé.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-05-28 12:00:54, szombat
|
| |
| |
Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén /Bakóné, Rózsikától kaptam
valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem |
|
| |
|
1 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-05-28 11:44:58, szombat
|
| |
| |
Wégnerné, Zsuzsától kaptam
Légy velem
Ha gyötörnek a földi kínok,
S ha szenvedés az életem,
Kínjaimat könnyebben bírom,
Óh, Uram, csak Te légy velem.
Légy velem a hosszú éjszakákon,
Vigasztalj, hogyha csüggedek,
Lelkemnek égő sebeivel
Uram, Elédbe térdelek.
Nem félek a sötét éjszakától,
Ellenségtől sem reszketek,
Mert felettem őrködve állnak
Az örökké vigyázó szemek.
S ha majd egyszer eljön az óra,
Örök álomra lezárom szemem,
Könnyebben hajtom fejem nyugovóra,
Óh, Uram, csak Te légy velem. Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-05-28 10:49:16, szombat
|
| |
| |
Szia Maroka !
Este esett eső jéggel mára hideg őszies idő lett. Kivánok szép hétvégét és vidám gyereknapot, hogy kicsit vissza mehessünk a nemrégi múltba! Fidger Ildikó
Válasz a Ning oldalon |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Barátaim képei és videói |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-05-28 10:45:08, szombat
|
| |
| |
Gyerekeknek hoztam ajándékba és kívánok nekik kellemes, vidám GYERMEKNAPOT.
7 -8 évesen a diavetítőn néztem ezt a kedves mesét. Gondoltam megosztom minden kis gyerekkel a videót és a dal szövegét
Egyszer egy királyfi
Szabó Gyula előadásában
Videó link Link
Egyszer egy királyfi mit gondolt magába,
Hm, hm, hm, ha-ha-ha, mit gondolt magába.
Felvette magára kis kocsis gúnyáját,
Hm, ... kis kocsis gúnyáját.
Elment megkérni a gazdag bíró lányát.
Hm, ...
"Jó estét, jó estét gazdag bíró lánya!"
Hm, ...
"Jó estét, jó estét szegény kocsislegény!
Hm, ...
Kerüljön belülre, üljön a rengőre."
Hm, ...
"De nem azért jöttem, hogy én itt leüljek,
Hm, ...
Hanem azért jöttem: jössz-e hozzám vagy se?"
Hm, ...
"Nem megyek, nem megyek, szegény kocsislegény,
Hm, ...
Van a szomszédunkban kosárkötő lányka."
Hm, ...
"Jó estét, jó estét, kosárkötő lányka!"
Hm, ...
"Jó estét, jó estét, szegény kocsislegény!
Hm, ...
Kerüljön belülre, üljön le a székre!"
Hm, ...
"De nem azért jöttem, hogy én itt leüljek,
Hm, ...
Hanem azért jöttem: jössz-e hozzám vagy se?"
Hm, ...
"Nem megyek, nem megyek, szegény kocsislegény,
Hm, ...
Van a szomszédunkban szolgálóleányka."
Hm, ...
"Jó estét, jó estét szolgálóleányka!"
Hm, ...
"Jó estét, jó estét szegény kocsislegény!
Hm, ...
Kerüljön a házba, üljön a lócára."
Hm, ...
"De nem azért jöttem, hogy én itt leüljek,
Hm, ...
Hanem azért jöttem: jössz-e hozzám vagy se?"
Hm, ...
"Elmegyek, elmegyek, szegény kocsislegény!"
Hm, ... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Dal szövegek és videó |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-05-28 09:21:36, szombat
|
| |
| |
Szuhanics Albert:
Debrecen, 2011. 05. 19.
Nem akarok többet, mint egy nyugodt percet,
mikor a tűz lángja teám alatt serceg.
Máris időtlenné válik a pillanat,
ezer év telhet el egyetlen perc alatt...
Nem akarok többet, mint egy meghitt órát,
mikor felragyognak a bölcs lelkű hórák.
Csend ül a jobbomon, a balomon béke,
egy órája ülök..., s talán ezer éve...
Nem akarok többet, egy önfeledt napot,
amelyen lelkemben újra gyermek vagyok.
Biztonságot érzek anyám, apám mellett,
s időtlen időkig lennék boldog gyermek...
Nem akarok többet..., kicsit nyugton lenni,
legalább fél órát ne zavarjon senki!
Csak a csend és béke járja át a lelkem,
s megkerül elvesztett, nagy kincsem..., türelmem. |
|
| |
|
1 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2011. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
209 db bejegyzés |
| e év: |
4538 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3178
- e Hét: 8979
- e Hónap: 42133
- e Év: 275880
|
|
|
Offline
