|
2011-06-02 18:59:10, csütörtök
|
| |
| |
Ez lettem én, születésem óta
Rám terhelik előző életük bűneit,
Meg családtagjaimra, akik
Hordozzák kívül-belül
Bűneiket, míg a karmikusok
Híresek, államférfiak lettek.
Ildikók és Erikák, Ágnesek,
Gabriellák, Mariannák, Katalinok
Megváltva bűnös sorsuk
Következményeitől,
Imrék, Palik, Gáborok
Sorsát rajtam hajtották végre
Könyörtelenül, kegyetlenül.
A sánta bűne 1958 óta nemesnek számít,
Az ádámcsutkás 1991 óta,
Bűzös lehelet, kellemetlen testszag,
Mind karmikus eredettel elfedésre került,
1998 óta a Sátán karmikus népei
emelkednek már ismétlésben,
a sírral és halállal frigyet kötőkkel.
Miért kellett meghalnia apának
Kukó cigányság helyett,
Nagynénémnek a borsodi Északban
Megjelent írásaim miatt,
Melyen egykori időket ismételve
Haladtak végig könyörtelenül?
Nagymamám magányos volt,
Vártam, hogy nyíljon az ajtó,
Mikor meghalt feszülten.
Jégeső verte el apa szőlőjét,
A Nyírő Gyula zsidói nem
Kímélték szívét, három infarktusban
Hunyt el a szeretet.
Nem tudok már írni sem,
Karmikus kapott börtön betegségeim
Temetnek, bár még nem értek a végére
Az ostorozó áradat elméleti áldozatainak.
Csak egy foglalkoztat, elmúlni,
Vége legyen a szenvedésemnek.
Én soha nem voltam beteg,
Nem értettem, milyen hatalmak
Győztek le és diadalmaskodnak rajtam.
Karmikus börtön ítélkezett felettem,
Elmeosztályokat helyeznek el
Szociális otthonokban, eltartják őket
Az én nyomorba döntésem, mérgezésem mellett.
Öcsém túl tisztességes volt,
A bolondokat, cigányságot, nyomorultakat
Összezúzásával emelték, perverzekkel együtt.
Milyen világ, hatalom van az ország fölött,
Hogy ezek saját sorsukat így emelték,
S dicsekszenek nyomorult életük kincseivel?
Miért emelkedtek életével a római egyház
Hunnia börtönével?
Szerettem volna a világot, jó gyerekeket,
Öregeket szolgálni tanításommal,
Énekemmel, már soha többé nem jön
Vissza elszaladt ifjúságom,
Senki és semmi nem segít.
Fertelmesek hálójába kerülten
Egyetlen vágyam a halál,
Melyet az emberek soha nem ismerhettek.
Szépségek helyett ilyen szavakat
Írnak le megrontott kezeim,
Erre ítélt a börtön karmája,
Az emberi családomat kihalatásra,
Meggyalázásra ítélve
Neveti a tisztesség, a szorgalom
Megsemmisítését örökre.
A zenészek beállították az apokalipszist
Abban a sorrendben, ahogyan rajtunk
Végrehajtották, s bűneiket elhordoztatva
Eldeformálták a családom tagjait.
Hogyan fognak elszámolni
Majd következő életükben, ha lesz
Ezzel az iszonyattal?
csütörtök, 2011. június 2.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Offline
