Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Zsidó viccek (Ember Mária 1985
  2011-07-21 15:00:21, csütörtök
 
  Alapvicc

A zsidó pap fia kikeresztelkedik. A hír nagy izgalmat vált ki a hitközségben. Az egyik agg súlyos szemrehányosokkal illeti a rabbit:
- Rebbelében! Hogyan engedhetted idáig fajulni a dolgokat? Hogyen lehettél ennyire elnéző? ...de várj csak, fogsz te még az Örökkévaló trónja előtt állni! Mit mondasz majd, ha az Úr kérdőre von?
- Mit mondok, mit mondok? Ez igazán nem gond. Hogyha bármit kérdez, azt fogom felelni: Na és a Maga fia?

Ugyanaz, tyúkperben

Kohnnak tanúskodnia kellett valami tyúkperben. De régen az volt a szokás, hogy a bíróság előtt, a személyi adatok felvételénél, kinek-kinek a vallási hovatartozása iránt is érdeklődtek. Így hát Kohntól is megkérdi a bíró:
- Vallása?
- Református.
A bírónak nem stimmel valami.
- És azelőtt?
- Római katolikus - feleli Kohn.
A bírónak egyre kevésbé stimmel valami.
- És még azelőtt? - kérdi.
- Csak úgy, mint mindenki más - feleli Kohn szerényen.

Behozhatatlan hátrány

Miután hittanból a vizsgát kitűnően megállta és már kitűzték a keresztelője napját is, Schwarcz megkérdi a tisztelendő úrtól:
- Még csak azt szeretném tudni, atyám, milyen öltözékben volna illendő felvennem a szent keresztséget?
- Őszintén szólva, nem tudom, fiam - mondja a pap. - Nálunk pelenkában szokás.

A kikeresztelkedés előnyei

A fasizmus előtti Berlinben történt állítóla, hogy az egyik nagy áruháztulajdonos (már régen kikeresztelkedett zsidó) eljegyezte a lányát egy fiatal bankemberrel, aki szintén gyerekkora óta ki volt térve.
- Micsoda szerencse! - mondogatta az örömapa. - Mindig ilyen vőre vágytam. Egy szimpatikus keresztény fiatalemberre, régi jó zsidó családból.

A kikeresztelkedés ártalmai

Schwarcz és Grün azon spekulál, nem kellene-e kikeresztelkedni. Végül úgy határoznak, egyikük megpróbálja és azután elmondja a másiknak, milyen is az.
Feldobnak egy pénzdarabot - Schwarczra esett a sors választása. Hát elkezdi tanulni az Újszövetséget, bevágja a katekizmus kérdéseire a feleletet, levizsgázik. A keresztelő napján Grün várja a templom kapuja előtt:
- Na, milyen volt? - kérdezi. - Megszórtak egy kis szenteltvízzel? Más ember lettél?
- Nem fogod be rögtön a pofád, te büdös zsidó?!

A kikeresztelkedés következményei

Schwarcz találkozik Grünnel.
- Szervusz Grün, rég nem láttalak! Hogy megy a sorod?
- Köszönöm, nem panaszkodhatom. Kikeresztelkedtem, már cégvezető vagyok... Nem rosszak a kilátásaim. Hát te?
- Köszönöm, én is megvagyok. Kikeresztelkedtem...
- És te miért?
- Meggyőződésből.
Grün éktelen dühbe gurul:
- Nem szégyelled magad, te gazember?

Klasszikus

Elmegy a szegény Schwarcz szerencsét próbáni. De mielőtt elindulna világgá, rábízza a papra egyetlen leányát:
- Aztán Rebbelében, jól vigyázzál, kérlek az én Rebekámra. Ő az én egyetlen kincsem, amióta szegény feleségem meghalt. Nincsen nekem semmi másom a világon.
- Jól van, Schwarcz, menjél csak nyugodtan - biztatja a rabbi. - Majd mi vigyázunk kincsedre, Rebekára.
- Igen, de én mégsem vagyok nyugodt. Az a növendék, aki.. a házatoknál lakik... máris nagy szemeket vet Rebekára.
- Ne félj - mondja a pap -, megvédjük mi a bóhertől a te kincsedet, Rebekádat. A feleségem mellett fog aludni.
Amikor egy fél év elteltével szegény Schwarcz megint visszatér, domborodik jócskán a Rebeka hasa.
Schwarcz beront a rabbihoz:
- Szépen vigyáztatok az én kincsemre, Rebekámra! Hát nem felcsinálta az a rusnya bóher!
- Ne orditozz velem, Schwarcz, az én házamban. Mi igenis vigyáztunk a te kincsedre. Rebekádra. A feleségem mellett aludt, szélról. A bóher nem érhetett el hozzá. Mert a bóher meg az én oldalamon aludt, az ágy másik szélén. És ha el akart volna jutni a lányodhoz, akkor előbb át kellett volna neki másznia énrajtam, aztán a feleségemen és arra mi biztos felébredtünk volna.
Schwarcz a haját tépi kínjában:
- És arra nem gondoltatok, Rebbe, hogy a bóher egyszerűen leszállhat az ágy túlsó pereméről, átmehet a szobán és eljuthat az ágy innenső peremén az én Rebekámhoz?
- A pap széttárja a karját:
- Hacsak úgy nem...

Elmegy a szegény Schwarcz szerencsét próbálni. De mielőtt elindulna világgá, rábízza a papra a kincsesládáját.
A pap behívja a rabbinövendékeket. Pontos leírás alapján, az ő jelenlétükben akarja átvenni a ládikát.
- Halandó emberek vagyunk mi is, barátom - mondja Schwarcznak. - Neked is megnyugtatóbb érzés lesz az úton, hogy a bóhereim is tudnak róla. És most menj nyugodtan.
Amikor egy fél év elteltével a szegény Schwarcz megint visszatér, a rabbi nem emlékszik semmiféle ládikára.
Schwarcz könyörög, sír, ordít, hiába.
- De Rebbelében, az nem lehet, hogy ne emlékezzél. Hiszen még a bhereket is behívtad. Leltár szerint vetted át tőlem a ládika tartalmát. Nekem azon kívül nincs semmim a világon. Ha nem adod vissza, koldusbotra jutok!
A pap a vállát vonogatja, aután behivatja a növendékeket. Megkérdezi tőlük sorban, egymás után, emlékeznek-e valami ládikára, amit állítólag az ő jelenlétükben... leltár szerint...
A rabbinövendékek nem emlékeznek semmire.
Sőt, amikor a pap megkérdezi tőlük, ismerik-e ezt az embert, még azt is letagadják, hogy valaha látták.
Schwarcz sírva indul az ajtó felé. Amikor már a kilincsen a keze, a pap visszahívja. És átadja neki a ládikát leltár szerint.
Schwarcz boldog. Nem győz hálálkodni. De azért megkérdi:
- Rebbe, tulajdonképpen miért tetted ezt velem? Meg akartál tréfálni? Leckéztetni?
- Nem. Csak azt akartam, hogy szánjál egy kicsit. Láthattad - mondja a pap és a növendékekre mutat -: micsoda bóherekkel vagyok körülvéve.

Égiekkel játszó...

Bemegy a zsidó az elegáns hentesáruboltba. Csodaszép rózsaszín sonka mosolyog rá. Vallása előírásai tiltják ugyan a disznóhús fogyasztását, de ezt most mégis nagyon megkívánta.
Nyel egyet, aztán megkérdezi:
- Hogy az a sonka?
Abban a másodpercben iszonyatos mennydörgés hallatszik az utca felől és a közeli villámcsapás következtében kialszik a villany az üzletben.
A zsidó felháborodva néz fel a mennyezetre:
- Kérdezni csak szabad?

Ugyancsak nem kóser

Bemegy a zsidó az elegáns étterembe. Az étlapon azonban nemigen ismeri ki magát, inkább azt figyeli, mi mindent visznek ki a pincérek a többi asztalhoz. Nagy kedve támad ahhoz a ... minden bizonnyal előírás szerinti ... húsféleséghez, amelynek fölséges illatát mindenekelőtt a tetejére szűrt...hm...szalonna adja.
- Én is abból a halból kérek - int a pincérnek.
- De uram, az a Dubarry sertésszelet szalonnával!
- Kérdeztem én, hogy mi annak a halételnek a neve?

Földiekkel játszó...

Jajveszékel a zsidó a felesége sírjánál:
- Lelkem szebbik fele, miért hagytál el engem? Szomorú azóta az én életem. Mit nem adnék érte, hogyha csak még egyszer...csak egyszer...egyszer...viszontláthatnálak...
Ebben a percben mintha megrezdülne a hant. Tán vakondok túrja.
A zsidó megborzong, szemrehányóan néz az égre:
- Már viccelni se szabad?

Valósághű jellemzés

A régi időkben nem egy házasságot hivatásos házasságközvetítők hoztak össze. Elvégre az emberek akkoriban még nemigen mozdultak ki lakóföldjükről, volt, aki élete végéig sem jutott túl faluja határán. A házasságközvetítők ellenben mozgékony férfiak, esetleg özvegyasszonyok voltak, akik a harmadik faluból is megvitték egy-egy házasodni akaró fiatalember hírét a lányos házhoz. Régi magyar (azaz latin) szóva: kommendaltak.
Esetünkben a házasságközvetítő - szerény javadalmazás reményében - épp elkíséri bemutatkzó látogatásra a vőjelölte a jövendőbelije családjához. Ilyenkor terített asztallal volt szokás várni a vendégeket.
- Nézze csak, milyen jómódú család! - mutat körül a házasságközvetítő. - Micsoda toledós abrosz! Ezüst evőeszköz! Porcelán étkészlet! Márkás festmények a falon!
- Tudhatom én? - bizalmatlankodik a fiatalember, mert tudja, hogy a házasságközvetítő (zsidó szóval: sadhen) hivatásához hozzátartozik, hogy feldicsér a siker érdekében. Egyszóval a vőlegény nem hisz el mindent, amit lát.
- Hátha mindez nem is az övék - aggodalmaskodik. - Csak úgy kölcsönkapták innen-onnan.
- Kölcsön? Ezek?! - háborodik fel a sadhen. - Ki ad kölcsön ezeknek?

Hogyan kell feldicsérni?

Avén Salamon maga mellé veszi fiát, Slojmit, hogy megtanítsa a házasságközvetítés fortélyaira.
- Egyelőre nincs más dolgod, csak az, hogy figyelj - magyarázza neki. - Valahányszor én dicsérni kezdem a házaknál, akit ajánlok, te rám licitálsz. Az sem baj, ha egy kicsit eltúlzod a dolgot. Azért még nem haragudott meg senki. Érted már?
Slojmi bólogat, hogy érti.
Az első háznál, ahová betérnek, menyasszonyt próbálnak ajánlani egy házasodni való korú fiatalembernek.
- Hű, hogy az micsoda jó család! - így kezdi az öreg.
- Mi az, hogy jó család? Előkelő család!...folytatja a fiú.
- És milyen művelt az a lány...- ingatja ábrándosan a fejét az apa.
- Mi az, hogy művelt! Három egyetemet végzett! - kicitál a fiú.
- És milyen gyönyörű! Erzsébet királynő elbújhat mellette!
- Dugdosni is kellett Bécsben a császár előtt, nehogy elhagyja érte a nagy színművésznőt, a Schratt Katalint...
Hallgatja, hallgatja a legény a sok dicséretet. Végül mégiscsak megkérdi:
- Azután hibája nincs is a leánynak,
- Hát, az igazat megvallva - feleli az öreg ...egy kicsit... hogy is mondjam... ferde a növése. És a hátán képződött... képződött egy kicsi... egy egészen kicsi... kis púpocska...
- Méghogy kicsi?! Egy egészen kicsi?! - Slojm nagyon lelkes. - Akkora nagy az a púp, mint a Himalája!

Slojmi, már mint önálló házasságközvetítő elviszi a házasulandó fiatalembert háztűznézőbe. Minden remekül sikerül - a vacsora is jó volt, a leány bájos, és a vőjelölt is tetszik a családnak.
Vacsora után azért néhány kérdést mégsem árt tisztázni.
- Aztán miből él maga, fiatalember, - kérdezi az apa.
- Van egy kis üzletem Soroksáron.
- Mit, egy kis üzlete? - háborodik fel ekkora álszerénység hallatán a sadhen. - Nem egy kis üzlete van, hanem egy egész áruháza! És nem Soroksáron, hanem az Andrásy úton!
- Ejha! - mondja az apósjelölt. Talán még kocsija is van?
- Van egy kis tragacsom - mondja a fiatalember.
- Mit, egy kis tragacsa?! - szavalja a sadhen. - Egy Mercedese van és hamarosan kicsrélli egy nagy Fordra!
A fiatalember ebben a pillanatban diszkréten elköhinti magát.
- Maga köhög? - kérdi aggodalmasan az apósjelölt.
- Egy kicsit.
- Mit egy kicsit? - dühöng a sadhen. - Egész éjjel úgy köhögött, hogy egy szemhunyás nem sok, annyit sem aludt senki az egész szállodában.

Kis hiba

Elmegy a dadhen a nősülni szándékozó fiatalemberhez:
- Tudnék én egy szép menyasszonyt magának.
- Aztán tényleg szép!?
Szép? Az nem kifejezés! Gyönyör!
- Pénze van?
- Mint a pelyva.
- Hozzám jönne?
-- Abban biztos vagyok.
- Na de valami hibája csak van.
- Semmi, semmi. legfeljebb...ha jobban belegondolok..egy icike-picike hibája.
- Éspedig,
- Egy icike-picike babát vár.

Nincs gond

Elmegy a sadhen a nősülni nem szándokozó fiatalemberhez.
- Tudnék én egy jó partit magának!
- Nem érdekel.
- Ha látná, milyen szép az a lány... Nem is szép. Gyönyörű!
- Akkor sem érdekel.
- Hát, ha inkább az a fontos, hogy sok pénze legyen... tudok én olyat is.
- Fütyülök a pénzére.
- Vagy úgy. Előkelő legyen. Nagyon tudnék ajánlani egy lányt egy bárósított, érdemdús családból...
- Hagyjon már békén. Én csak szerelemből fogok nősülni!
- Szerelem?!.... Olyan is van raktáron.

Még egy ajánlat

Elmegy a sadhen a házasulandó korú fiatalemberhez:
- Micsoda jó partit tudnék magának!
- Ne mondja.
- De mondom. Hatszobás ház. Minden ablak az utcára éz. Hátul nagy kert. Virágos, veteményes. Az egyik szoba úriszobának berendezve. Zongora, perzsaszőnyeggel letakarva. Egyáltalában annyi perzsaszőnyeg, hogy még a falak is azzal vannak beborítva...
- Ez szép. De milyen a nő?
...- Ugyan, mit törődik vele, Egy hatszobás lakásban nem is kell, hogy találkozzanak4

Megontolandó üzlet

- Mondd, kedves férjem, Salamon: ne próbáljuk meg hozzáadni a mi leányunkat, Leát a fiatal Schwarczhoz?
- Ahhoz az utolsó lumphoz? Ahhoz a naplópóhoz? Ahhoz a kártyáshoz? Aki képtelen megadni nekünk az adósságát? Hogy juthat ilyen az eszedbe, Sára?
- Éppe azért gondoltam, mert már annyival tartozik nekünk, hogy abból ketten is kényelmesen megélnének.

Garanciák

Beszélgetés a jövendő após és a vőjelölt között.
- De ki kezeskedik nekem arról, kedves fiatalember, hogy maga nem csak és kizárólag a hozománya miatt akarja elvenni a lányomat?
- Nos, igen, mindketten kockázatot vállalunk, mert ugyan ki garantálja énnekem, hogy a jelenlegi bessz mellett ön nem megy csődbe a jövő héten?

Gazdagon nősülni

Amikor a galíciai falvakban még gazdag menyasszonyokról ábrándozó szegény fiúk éltek, felment egy furfangos fiatal zsidó Lembergbe, a mai Lwovba, ahol a híres selyemipart megteremtő gyárosok között lengyelek, németek és zsidók egyaránt akadtak.
És így szólt a fiatalember az egyik nagy textiliparoshoz, miután nagy nehezen bebocsátást nyert a fényes palotába:
- Ragyogó üzletet ajánlok önnek, uram. Háromszázezer arany koronát kereshet rajta, mégpedig most rögtön.
- Háromszázezer arany koronát? - kérdezte a gyáros. - Szép pénz. Mégpedig most rögtön...Mi az elgondolása?
- Beszélik, hogy ön hatszázezer arany korona hozományt szándékszk adni a lányának. Én a feléért is elveszem.

Felment egy másik fiatal zsidó Lembergbe, hogy bebocsátást kérjem egy másik milliomos selyemgyáros elé.
.- Uram, halálosan szerelmes vagyok a lányába - így kezdte . Nem ehetem, nem ihatom, amíg feleségül nem kapom. Álmatlanul hánykolódom, már csak árnyéka vagyok önmagamnak, belepusztulok, ha...
A gyárosnak végre sikerült félbeszakítania a szóáradatot:
- Na de fiatal barátom, nekem nincs is lányom!
A fiatalember lekapja a kalapját, földhöz vágva felordít:
- Hát nem átvert Grün, az az akasztófára való?!


A gyanú árnyéka

- Nahát, Kohn, nem is tudtam, hogy a lányának gyereke született!
- Már hogy mondhatsz ilyet? Nem született annak semmiféle gyereke.
- Kohn, Kohn, hiába tagadod. Ezzel a két szememmel láttam a kerítésen át, hogy kint ült a házatok előtt az udvaron, és egy csecsemőt szoptatott.
- Na és mit bizonyít ez? Teje van, ideje van, miért ne szoptatna?

Blau, a szegény kántor büszke apa - négy szép fiú apja. Egy napon azonban eljut a füléhez a gonosz szóbeszéd, hogy a legkedvesebb, az elsőszülött ...nem is az ő fia.
Hazarohan, beront a konyhába, a hajánál fogva rántja el a feleségét a tűzhely mellől. És mindennek elmondja:
- Te utolsó, te cafat, te szégyentelen... Hogy tehettél velem ilyet? Az egész hitközség beszéli, hogy a Slojminak nem én vagyok az apja!
Az asszony zokog:
- Miért hiszel a gonosz nyelveknek? Amikor auszpetppelt a Slojmi tőled való!

Elmegy Sára asszony a rabbihoz, megtudakolni, mi módon válhatna el a hites urától.
- Na, de mi a kifogásod ellene? - faggatja a pap. - Hozzám ősziintének kell lenned, leányom.
- Jaj, Rebbelében - rebegi az asszony -, az igazat megvallva, az a szörnyű gyanúm, hogy a hetedik gyerek nem is tőle van.

Grün elmegy a rabbihoz, elbeszélni neki iszonyatos gyanját, hogy a felesége alighanem megcsalja.
- Mert gondold meg, Rebbelében - magyarázza a papnak -, a feleségem hollófekete, az én hajam is majdnem fekete, a gyerek meg lángvörös!...
- Milyen vörös? - kérdezi a rabbi. Rozsdavörös?
- Mit tudom én- háborog a sértett férj. - legyen rozsdavörös.
- És mondd csak, Grün: milyen gyakran szoktál házaséletet élni a hitveseddel? Mondjad csak bátran, előttem ne szégyenkezz. Hetente? Havonta? Évente?
Grün restellkedve bevallja:
- Úgy havonta kétszer.
- Havonta kétszer? - háborodik fel a rabbi. Azzal a szép, kívánatos asszonnyal? És aztán csodálkozol, ha a gyerek fején.. kiüt a rozsda?

Revans

Kohn rájön, hogy a felesége megcsalja őt a legjobb barátjával, Grünnel. Első dühében elrohan Grün feleségéhez és rábeszéli a pityergő asszonyt, hogy álljanak bosszút a házasságtörőkön.
Grünné enged a dühödt érvelésnek. Sőt, a bosszú első rohama után megkérdezi Kohntól:
- Na, ne álljunk rajtuk bosszút másodszor is?
Kohn kkászálódik az ágyból, öltözni kezd:
- tudja mit, Grünné asszony: én már nem is haragszom annyira.

Egyszerű ez
1.

Egy kupéba kerül a vonaton a katolikus pap meg a zsidó rabbi. Hosszan, barátságosan elbeszélgetnek a vallási szokásak különbségéről.
Mielőtt leszállna, azért még így szól a katolikus pap:
- Hiába minden na: borzasztóan szeretném látni, rabbi uram, amikor megkóstolja a sonkát.
- Látni fogja, főtisztelendő uram - bólogat a rabbi -, ha majd sonkát is szolgálnak fel az ön esküvői ebédjén.

2.

Egymás mellé kerül egy lakodalmi ebéden a katolikus pap meg a zsidó rabbi. A pap valami okból rossz kedvében van, fel akarja bosszantani asztalszomszédját.
- Iszonyú álmom volt az éjjel - fordul hozzá. - Azt álmodtam, hogy a zsidó Paradicsomban vagyok. Mindenütt tömeg, nyüzsgés, lökdösődés, hangos duma, izgatott hadonászás...
- Nagyon érdekes - feleli a rabbi. Álmomban én is jártam már a keresztény Paradicsomban. Csodálatosan szép volt: fény és ragyogás és tisztaság és a szférák z enéje. És sehol egy ember.

Történelmi jótanács

Vilmos német császár az első világháború alatt tábori kórházakba látogat... és örömmel tapasztalja, hogy a sebesültek harci szelleme töretlen.
- Győzni fogunk, felség! - kiáltják kórusban a katonák a kórtermekben. Akinek lába van, ha csak féllába is, az vigyázzba áll, aki nem vesztette el mindkét karját, az tisztelet.
Amikor ő császári felsége a nagybeteg Kohn ágyához ér, Kohn, alig hallhatóan így szól hozzá:
- Azért egy tanácsot fogadjon el tőlem felséged. Én a branderburgi tartományt mindenesetre átiratnám a nasaasszony nevére

Régi szép békeidők

Ugyancsak az első világháború alatt történt, hogy a szegény Slojmi gyerek sírva ment haza a sorozó bizottság elől. Kiszuperálták.
Édesapja vigasztalja:
- Ne sírj, Slojmi. Untauglichnak nyilvánítottak? Nem vettek be a seregbe? Nem szolgálhatod a hazát?!... Majd én segítek rajtad. Veszek neked csákót, ágyút... Leszel egy magánkatona.

Két eset lehetséges

Ugyancsak az első világháború idején történt, hogy a szegény Slojmi gyerek sírva ment haza a sorozó bizottság elől. Alkalmasnak találták!..
Édesapja vigasztalja:
Ne sírj, Slojmi. Besoroztak katonának? ... Akkor két eset lehetséges. Vagy elvisznek tényleg, vagy nem. Ha nem, akkor nincs baj, de ha elveisznek tényleg, akkor két eset lehetséges. Vagy kivisznek a frontra, vagy nem. Ha nem, akkor nincs baj, de ha kivisznek, akkor két eset lehetséges. Vagy meghagynak a hátsó vonalban, vagy nem. Ha a hátsó vonalban maradhatsz, nem baj, de ha a legelső vonalba küldenek ki, akkor két eset lehetséges. Vagy megúszod é pen, vagy nem. Ha megúszod épen, nincs baj, de ha nem, akkor még mindig két eset lehetséges Vagy megsebesülsz, vagy elesel. Ha megsebesülsz, akkor nincs baj és még még mindig két eset lehetséges: vagy könnyebben sebesülsz meg, vagy súlyosabban. Ha könnyebben sebesülsz meg, nincs baj, ha súlyosabban, akkor két eset lehetséges. Vagy felgyógyulsz. vagy nem. Ha felgyógyulsz, nincs baj, hogyha nem, akkor két eset lehetséges. Vagy zsidó temetőben fognak elföldelni, vagy nem. Ha zsidó temetőbe kerülsz, nincs baj, azt meg, hogy ne zsidó temetőbe kerülj... olyat azért csak nem fog megtenni veled az Úristen.

Kevélység

Új tanító kerül az iskolába, ismerkedik a gyerekekkel. Ahogy régen szokás volt, megkérdezte mindegyiktől azt is, hogy milyen vallású.
Móiriczka azt feleli, hogy ő ágostai hitvallású evangelista.
Szünetben az osztálytársai körülfogják, felelősségre vonják:
- Hogyan hazudhattál ekkorát, Móricka! Hiszen rád van írva az egész hitközség! Mindenki tudja, hogy zsidó vagy.
- Jól van, na - válaszolja nekik Móricka. - de azt mondta a tata, hogy nem kell minden jöttmentnek eldicsekedni vele.

Kedvenc zsidó vicceim

Egy amerikai zsidó, a Bostonban élő Kohn, most, hogy nyugalomba szándékszik vonulni, még befizet egy japán társasutazásra. Gyerekkorában annyit hallotta mesélni, hogy a zsidók az egész világon szétszóródtak, szeretné megnézni, vannak-e Japánban zsidók.
Tokióban a tolmács készséggel rendelkezésére áll és elviszi őt egy péntek esti istentiszteletre a zsinagógába. Kohn csodálkozva látja, hogy az istentiszteleten részt vevők mind alacsony növésű, törékeny alkatú, sárga bőrű, ferde szemű japánok, de a zsinagóga berendezése megfelel az általa ismert zsidó templomokéval, az imádkozók imaleplekbe burkolódzva hajlonganak, a férfiak fején kalap van, a fiúk feje búbján kapedli...
A szertartás befejeztével Kohn a tolmáccsal előremegy a rabbihoz. Bemutatkozik és meghatódott hangon előadja, hogy ez élete legboldogabb napja, boldoggá teszi őt a tudat, hogy Japánban is élnek hitsorsosok...
A rabbi megakasztja a szóáradatot.
- Szóval ön azt állítja, hogy Amerikából jött.
Igen, Rebbelében, Bostonból.
- És hogy önt Kohnnak hívják.
- Így van, Rebbelében.
- Érdekes - fordul a pap a köréjük gyülekezőkhöz. - Amint látjátok, nem ferde a szeme, nem sárga a bőre, nem törékeny alkatú, még csak alacsony növésűnek sem mondható. Nem látszik zsidónak.

Kedvenc Móricka-viccem

A tanító bácsi észreveszi, hogy Móricka tátott szájjal hallgatja őt. Hízeleg neki a dolog, mégis úgy véli, jó modorra is kell szoktatnia tanítványát.
- Móricka, nyitva van a szád! - figyelmezteti a fiút.
Móricka válasza:
- Tudom, tanító bácsi kérem, én hagytam nyitva.

Antiszemita papagáj

Egy szegény kolduló zsidó egyszer állítólag papagájt kapott alamizsna helyett valamelyik városszéli házban. Hazavitte, megetette, a madár a jó meleg szobában magához tért, és szárnyait csapdosva kiáltozni kezdett:
- Vesszenek a biboldók! Vesszenek a biboldók!
A szegény kolduló zsidó nézi, nézi, azután megszólal:
- Nem szégyelled magad? Ilyen orral!?

Még ey madár

Kohn és Grün ül egy padon a parkban és kölcsönösen panaszkodnak egymásnak a növekvő antiszemitizmus miatt. Egyszer csak arra röppen egy madár és ráejt valamit Kohn vállára... Kohn felugrik, tisztogatni kezdi a zsebkendőjével a zakóját, közben elkeseresedve mutat a madár után:
- Láttad, Grün, láttad? Ezek is velük tartanak!		  
 
0 komment , kategória:  Viccek  
Paraszt viccek (Ember Mária)
  2011-07-21 13:45:19, csütörtök
 
  Ami közös, az közös

Szöget ütütt egy napon egy parasztasszony fejébe, hogy az ura mindig csak úgy beszél a gazdaságukról, hogy: "Az én házam", "az én veteményesem", "az én disznaim" és így tovább.
Meg is mondta az urának:
- Én talán nem dolgozom abban a házban eleget? Nem kapálok, öntözök a veteményesben? Nem csinálok moslékot a disznóknak? ... Én mindig úgy tudtam, hogy minden az enyém is, vagy talán nem? Miért beszél úgy kend, mintha csak kendé volna?
- Hát hogy mondjam másképp? - morogta a férje.
- Mondja szépen úgy, hogy a mi házunk, a mi veteményesünk, a mi disznaink!
A férfi megigérte. Másnap kora reggel látja ám az asszony, hogy az ura kirámolja szinte az egész ruhásszekrényt.
- Mit keres kend? - kérdezi.
- Mit keresek, mit keresek - dühöng a férj. Hogy hová lett a gatyánkból a gatyamadzagunk?

Régi ismeretség

Új fakeresztet állítanak fel a falu végén. Az összesereglettek mind leveszik a kalapjukat, csak Kovács nem.
Észreveszi a pap. rászól:
- Kovács uram, kend miért nem veszi le a kalapját a mi urunk Jézus Krisztus előtt?
Kovács így felel:
- Azért nem, tisztelendő úr kérem, mert én még ismertem szilvafa korában.

Szállong a hír...
- Kit látnak szemeim? A mi régi jó kománk! Mi szél hozta erre?
- A hír, hogy a komaasszonyék tehene tud pipálni.
- Micsoda? Nem vagyunk mi cirkuszosok!
- Én is csodálkoztam. De akkor mi mástól füstöl az istálló?

Erdő mellett nem jó lakni...

Apa is fia fát vág az erdőn. Egyszer csak megszólal a fiú:
- Isten vele, édeesapám!
- Hová mész, fiam? - csodálkozik az apa.
- Én ugyan sehova. De édesapám felé dől a fa.

Pontos útbaigazítás

- Jó napot kívánok! Tessék mondani, jól megyek az állomás felé? Szeretném elcsípni a hatórás gyorsot.
- Menjen csak nyugodtan. Ha a falu bikáját most vezetik hazafelé, akár az öttórás személyit is elérheti.

Furfangos észjárás

Sírva panaszkodik egy fiatalasszony a papnak. Dolgozik mindennap látástól vakulásig, kiszolgálja az idős, beteg apját és erős, rabiátus férjét, ráadásul még verik is mind a ketten!
A pap magához hívatja az apát és összeszidja:
- Mit ütöd azt a szegény lányt? Elvesztetted a józan eszedet? Nem elég, hogy a vőd is kezet emel rá?
Az öreg paraszt furfangosan mosolyog.
- Hát nem érti a tisztelendő úr? - kérdezi. - Megadom neki! Ha ő veri az én egyetlen lányomat, én is verem az ő hites feleségét.		  
 
0 komment , kategória:  Viccek  
Skót viccek (Ember Mária 1985)
  2011-07-21 13:28:45, csütörtök
 
  Skót asszony a péknél

- Kérek két kiló kenyeret.
- Parancsoljon. De figyelmeztetnem kell, asszonyom, hogy a kenyér a mai naptól drágább lett.
- Akkor adjon tegnapit.

Skóték fogorvosnál

Fogorvoshoz viszi ifjú nejét a skót. Azt mondja nekik a fogorvos:
- A fiatalasszonynak ezt a két hátsó fogát már legalább három éve el kellett volna távolítani.
A skót megdöbben:
- Még lánykorában? - kiált fel. Aztán a feleségéhez fordul. - Rohanok az apádért. Minden költséget neki kell viselnie.

A skót a patikában

- Gyógyszerész úr, tud valami hatásos szert fejfájás ellen?
- Igen, kérem, egészen kitűnő kombinált porunk van. Gyomorgörcs ellen is hatásos, reumatikus fájdalmakat is enyhít.
- Köszönöm, akkor most nem kérem. Megvárom, amíg a többi is fáj.

Gyógyszerész úr, unom az életet. Úgy döntöttem, hogy mérget veszek be.
- Arzént vagy sztrichnint parancsol?
- Melyiket tudja olcsóbban megszámítani?

A skót a taxiban

- Uram - szólt halálra váltan a sofőr -, elromlott a fék! Mindjárt belezuhanunk a szakadékba! Mit tegyek?!
- Azonnal kapcsolja ki a taxiórát.		  
 
0 komment , kategória:  Viccek  
Régi szép idők (Ember Mária)
  2011-07-21 13:21:45, csütörtök
 
  - Ó, mamuska, a nevelőnőnk má egy órája bezárkózott egy idegen úrral és én olyan szomorú vagyok...
- Sose búsulj, édes kislánykám, majd én mindjárt megnézem, ki az és kizavarom.
- Beugrottál, hahaha! Nem is egy idegen úr van bent nála, hanem a papuska!

A terménykereskedő Bécsbe utazik előszerződéseket kötni. De mert terméskilátások erősen ki vannak téve az időjárás szeszélyeinek, néhány nap múlva hazatáviratozik a feleségének:
"Sürgönyválaszt kérek stop milyen idő van stop Ármin."
A feleség visszatelegrafál:
"Csepeg Laura."

Bécsben 1881. december 8-án a Hoffman meséi előadása közben kigyulladt a Ringtheater. Nem kevesebb, mint 386 néző lelte halálát a színház füstölgő romjai alatt.
Egy magyar terménykereskedő, nehogy a családja a szörnyű hír hallatára megijedjen, hátha ő is az áldozatok közöztt van, megnyugtatásul hazatáviratozott:
"Nem voltam a Ringtheateren."
De magyar földön lassan járt a posta, még nem volt rádió, televízió, a család nem sejthette, milyen csapástól menekült meg.
Visszatáviratoztak:
"Őszintén sajnáljuk."

Bécsbe, a Monarchia fényes fővárosába sokan vágytak felköltözni öreg napjaikra. Így az a kölcsönös szeretetben és megértésben megőszült házaspár is, melyről a Monarchia-szerte elterjedt vicc szól. Eszerint azt mondta a férj vagy a feleség valakinek:
- Ha aztán egyikünket elszólítja az Úr...: Bécsbe megyek lakni.

Régi alapvicc

- Nézd, barátom, én megértem, hogy elvetted ezt a nőt. Nagyon meg lehettél szorulva. De hogy bírsz vele élni?
- Egyszerű. Mielőtt belépnék a házunk kapuján, elkezdem mondogatni: "Nem is olyan ronda..." "nem is olyan ronda..." "Nem is olyan ronda..."

Sima elintézés

Ausztria főhercegasszony sebesült katonákat látogat a hadikórházban. Odalép az első ágyhoz és azt kérdi:
- Neve? Vallása?
- Kovács János, alázatosan jelentem. Római katolikus.
A főhercegasszony bólint:
- Jól van, fiam - és átad harminc cigarettát.
Odalép a következő ágyhoz és ott is megkérdezi:
- Neve? Vallása?
- Alázatosan jelentem: Molnár Gábor, református.
A főhercegasszony átad húsz cigarettát.
A harmadik ágyról odaszól Kohn:
- Tudja mit, fenség? Adjon tíz cigarettát és ne kérdezzen semmit!
  
 
0 komment , kategória:  Viccek  
Arisztid-viccek (Ember Mária)
  2011-07-21 08:58:31, csütörtök
 
  Régi tipusú Arisztid

Tengeri betegség gyötri Arisztidot a nagy óceánjáró hajón. A szokásosnál is nyúgösebb. Megint becsengeti az inasát, Jeant.
- Parancsol, uram?
- Azonnal hozasson ide egy szigetet!

Korszerű Arisztid

Arisztid tévét néz. Az inas belép, táviratot nyújt át egy tálcán. Arisztid kibontja, elolvassa, azután így szól:
- Gyászhírról értesítettek, Jean. Legyen szíves átkapcsoni színesről fekete-fehérre.

Logikus kérdés

- Jean! Érzésem szerint ma elmulasztotta megöntözni a kertben a rózsáimat!
- De uram, hiszen esik az eső!
- Na és...? Nincs esernyője?

Arisztid és Tasziló

- Hogy tetszik a beszélő papagájom?
- Gyönyörű. De miért nevezed beszélő papagájnak, amikor nem is beszél?
- Sajnos most haragban van velem, kérlek.

Öröm a háznál

Arisztid és Tasziló találkozzk az utcán.
.- Képzeld, Tasziló, ma boldog atya lettem! - úűjságolja büszkén Arisztid.
- Nahát! - álmolkodik Tasziló -, így titokban tartani... Semmi jelét nem lehetett látni... Add át, kérlek, hódolatteljes kézcsókomat és legőszintébb szerencsekívánataimat a grófné őnagyságának!
- Meg vagy őrülve kérlek?! Még csak az kéne, hogy értesüljön róla!

Ez is jó hír

Eulália grófnőnek nehéz szülése van. Már órák óta vajúdik, a párna csücskét harapdálja kínjában.
Agenor bejön, letérdel az ágy mellé, könnyes szemmel simogatni kezdi hitvese kezét.
A grófnő felnéz:
- Köszönöm... az együttérzését... - lihegi -. De... ne könnyezzen, kérem. Ön nem tehet róla.


Megingathatatlan apai büszkeség

Agenor gróf nagy estélyt ad elsőszülött fia tiszteletére. A család barátainak jelen szabad lenniük a csecsemő fürdetésénél.
Tasziló óvatosan megkérdezi a büszke apától:
- Mondd kérlek, nem törékeny ez a gyerek?
Mintha valamelyest fejletlenebb volna az általam már látott bébiknél...
--"Törékeny"... "fejletlen"...- bosszankodik Agenor. - Szerinted mekkora kellene, hogy legyen... háromhavi házasság után?!

Még egy büszke apa

Arisztid bemegy a klubba. Barátja, Tasziló jelentőségteljes mosollyal előhúz egy táviratot zsebéből és megmutatja neki.
Arisztid olvassa:
"Aagynak estem anginaava! stop. szeretoe fiad."
Arisztid felnéz:
- És te ezen nevetsz?
- Hát nem huncut egy fiú, kérlek szépen? - kérdez vissza Tasziló és ragyog az apai büszkeségtől. - Elment a zsivány kölyke Bécsbe és máris új nője van.

Másik angina

Arisztid izgatottan besiet a klubba. Rossz hírt kell közölnie Taszilóval:
- Képzeld Agennor barátunk meghalt. Anginában.
Tasziló elszomorodik. Azután megkérdi:
- És mit gondolsz, kérlek: ott is temetik el vagy hazahozzák?

Még egy halálhír

Arisztid feldúlva berohan a klubba. Rossz hírt kell közölnie Taszilóval:
- Képzeld, Agenor barátunkba belecsapott a villám a vadászaton. Azonnal meghalt.
Tasziló elszomorodik. Azután így szól:
- Jelzem, én nem is csodálom. Az utóbb időben feltűnően rossz bőrben volt.

Gyerekkorom kedvenc Arisztid-vicce

Arisztid sétál a feleségével a pesti Dunatorzón. Egyszer csak felröppen előttük egy galamb és rápottyant valamit a grófné prémgallérjára.
A grófné megborzong, azt kérdezi:
- Arisztid, kérem, nincs magánál egy kis papír?
- Van, drágám. De hogy repüljek utána?		  
 
0 komment , kategória:  Viccek  
Abszolútok (Ember Mária 1985)
  2011-07-21 08:42:59, csütörtök
 
  Mi az abszolút spienn?
- Ha van hol, kivel, mivel - de minek?

- Ki az abszolút apáca?
- Akinek már a nagymamája is apáca volt.

- Mi az abszolút zaj?
- Két csontváz csörög egy pléhkoporsóban.

- Ki az abszolút sovány?
- Aki ráül egy forintra és kilátszik alóla a nyocvan fillér.

- Ki az abszolút szegény?
- Akinek még az aranyere is rézből van.

- Mi az abszolút aszály?
- Amikot a fa fut a kutya után...

- Mi az abszolút szemtelenség?
- Odacsinálni valakinek az ablaka alá és becsipogni papirért.

- Ki az abszolút éber?
- Aki, mielőtt kesztyűt húz, belenéz, nincs-e benne az ellenség keze.

. Mi az abszolút osztályharc?
- Amikor a pártház macskája kergeti a templom egerét.

Vizsgán a közgazdaságtudományi egyetemen

- Mi az abszolút földjáradék?
- Hehe, ezt az abszolút viccet még nem hallottam!

Abszolút logikus

Gombócevő verseny után panaszolja barátainak az egyik versenyző:
- Ha tudtam volna, hogy ezt az utolsó öt gombócot ilyen nehezen tudom lenyelni, ezt az ötöt vettem volna előre.

Abszolút korszerű

- Mi az abszolút korszerű?
- Ha a számítógép pszichiáterhez fordul,mert nem érti a programozója...

Abszolút nemzeti elfogultság

Amikor más naprendszerekből idepottyan a legelső kicsi zöld emberke, és megtartja legelső sajtókonferenciáját, mi lesz a legelső kérdése:
Ez:
- Kérem szépen, vannak itt magyarok?		  
 
0 komment , kategória:  Viccek  
Abszurdok (Ember Mária 1985)
  2011-07-21 08:27:26, csütörtök
 
  - Mama, én nem akarok Amerikába menni!
- Ne nyafogj, kisfiam.
- De mama, én igazán nem akarok Amerikába menni.
- Eleget hisztiztél, kisfiam.
- De mama, én soha...én egyáltalán...én tényleg nem akarok Amerikába menni!
- Elég legyen most már, csukd be a szád és ússz tovább.

- Mama! Én úgy szeretem a nagypapát!
- Örülök, kisfiam.
- Szeretem simogatni a kopasz fejét...
- Csak túlzásba ne vidd, kisfiam.
- Szeretem huzigálni a szakállát...
- Hagyod mindjárt abba pimasz kölyke! Azonnal csukd vissza a koporsót!

- Mama! Én jobban szeretem a nagymamát.
- Nem baj, kisfiam.
- Mama! Én még Ödön bácsit is jobban szeretem.
- Rendben van, kisfiam.
- De mama! Én bárkit jobban szeretek, mint a nővéremet.
- Nem tudsz meghatni, kisfiam. Azt eszed, amiből kapsz.

- Mondd, kisfiú, muszáj neked a földön hemperegned? Nézd, micsoda porfelhőt vertél fel!
- De néni kérem, csak így tudok játszani a tesómmal, amióta átment rajta az úthenger.

Kései abszurd-ajdebájos

-. Gyerek már fel a járdára, mert még elgázolnak, kicsi paradics!
- ...
- Hát hiába beszélek neked, drága ketchhup?

  
 
0 komment , kategória:  Viccek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2011.06 2011. Július 2011.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 40 db bejegyzés
e év: 268 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1302
  • e Hét: 3624
  • e Hónap: 9865
  • e Év: 62131
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.