|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
|
|
2011-07-22 16:10:20, péntek
|
| |
| |
Jogsegélyszolgálat
Az ügyvéd a következő tanácsot adja a kliensnek:
- A legjobb, amit az ön helyzetében tenni lehet, ha haladéktalanul visszatér a feleségéhez.
Mire az ügyfél:
- Ezek után igazán kiváncsi vagyok, hogy ügyvéd úr szerint mi lenne a legrosszabb...?
Bíró előtt
1.
Bíró: Felismeri ezt a kést?
Vádlott: Felismerem.
Bíró: Na, végre jobb belátásra tér és beismerő vallomást tesz!
Vádlott: Hogyhogy beismerő vallomást? Jól néznénk ki, ha nem ismerném fel azt a kést! Három hete mutogatják nekem!
2,
- Bíró úr, kérem, tessék enyhítő körülményként tekintetbe venni az én nehéz helyzetemet. Bennem két lélek lakik...
- Ezért követ el sorozatos zsebtolvajlásokat?
- Igen, ezért. Mert úgy tessék elképzelni, hogy felszállok példának okáért a villamosra. Csak gy. És mialatt a bennem lakozó jó lélek lelkére próbál beszélni a bennem lakozó rossz léleknek, addigra az már rég kihúzta a pasas farzsebéből a bukszáját. Csak úgy.
3.
Orgazdasággal gyanúsítanak egy holland kereskedőt. A következőképpen védekezik:
- Na de tisztelt bíróság, hogyan lehetnék orgazda? Én, aki tíz guldent adtam az áruért!... Ha sejtettem volna, hogy lopott, bizony nem adtam volna érte többet háromnál.
4.
- Mondja kérem - kérdi a bíró a tanútól -, tett ön már esküt bíróság előtt?
- Igen, bíró úr, de azt már leültem.
Útonállás, sakk
- Vádlott! Továbbra is fenntartja azt a vallomását, hogy a károsulttól elrabolt lovat sakkjátékban szerezte?
- Igenis, bíró úr.
- Akkor adja elő, hogyan történt!
- Hát tekintetes bíró úr... Amíg a pajtásom leütötte a parasztot, én léptem a lóval.
Két kicsi ember
1.
Gyermektartásért egyszerre három nő perli Takácsot. A bíró ismerteti az adatokat. Az alperes zsámbéki illetőségű. Az egyik gyermek 1983 november 3-án született Tinnye községben. A másik 1983. november 4-én Tök községben. A harmadik 1983. november 5-én Páty községben...
A bíró felnéz az aktákból, szemügyre veszi az előtte álló nyeszlett alakot.
- Elismeri az apaságot? - kérdezi.
- Igenis, bíró úr.
- Mindhárom esetben?
- Igenis, bíró úr.
- Ha meg nem sértem - hajol közelebb a bíró -, hogy bírta ön ezt energiával?
Takács kihúzza magát:
- Van biciklim.
2.
Feleséggyilkosság vádjával kerül bíróság elé Kovács. A bíró felnéz az aktákból, szemügyre veszi az előtte álló nyeszlett alakot.
- Megértette a vádat? - kérdezi.
- Igenis, bíró úr.
- Elismeri, hogy agyonverte a feleségét?
- Igenis, bíró úr.
- Ha meg nem sértem - hajol közelebb a bíró, hogy bírta ön ezt fizikai erővel?
Kovács kihúzza magát:
- Aprókat ütögettem a fejére.
Bírónő előtt
- Vádlott, magyarázza meg nekem, miért a feleségét ölte meg? Ha a feleségének - miként védekezésében előadta minden héten új szeretője volt, miért nem állt bosszút valamelyik férfin?
- Na de tisztelt bírónő kérem, csak logikusabb egyszer agyonütni az asszonyt, mint minden héten egy másik illetőt!
Hírek, otthonról
A nevelőintézetből hét végére hazautazik az egyik gyerek. Amikor megjön, az egyik falubeli srác kérdésekkel árasztja el. Mi újság otthon?
- Nincsen semmi újság - morogja a másik. Hacsak az nem, hogy veszettül ugattak a kutyák.
- A klutyák? Miért?
- Mert összefutott a fél falu.
- Ne mondd! És miért futott össze a fél falu?
- Látni akarták, amikor a rendőrök vasra verve elviszik a bátyádat.
- Elvitték a bátyámat? ... De miért?
- Állítólag betört valahová.
- Megint betört? ... Ez, sajnos, már nem újság.
- Mondtam én, hogy nincs otthon semmi újság.
Tervszerűen
- Tessék mondani, nem hamis a kutya?
- Nem, nyugodtan bejöhet fiatalember, nem harap ez.
- És tessék mondani, nem is ugat?
- Nahát, hogy valaki így féljen a kutyáktól!...Nem.
- Jaj, de aranyos egy szőrpamacs vagy, hadd simogatlak meg!... Aztán megismerj majd, hogyha zsákkal jövök, csíkos trikóban...
Egyenes válasz
A jövendő jogász vizsgázik:
- Mi a bigámia büntetése?
- Két anyós! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Viccek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-07-22 11:52:00, péntek
|
| |
| |
Vasúti közjáték
Három férfi ül egy vasúti fülkében.
Az egyik felsóhajt.
A másik is sóhajt eyet.
Megszólel a harmadik:
- Uraim, ne politizáljanak. Még baj lehet belőle.
Amikor nem a tejes zörgetett..
Egy cigány putriján hajnali háromkor vadul verik a falat. A reszkedő, halálsápadt cigány kibújik az ajtófüggönyként szolgáló zsákdarab alól - hát ott áll a Halál a kaszájával.
- Hála Isten! - sóhajt a cigány. - Már attól féltem, hogy az ÁVO.
Magyar, hajnal hasad...
Egy pesti bérházban hajnali háromkor vadul csengetnek minden lakás ajtaján. A reszkető, halálsápadt lakók kitódulnak a gangra.
Az udvar közepéről a házmester kiabál:
- Semmi baj, elvtársak! Csak a ház ég!
1949-es ajdebájos
- Mi a különbség a női mell és az úttörővasút között?
- Semmi. Mindkettő a gyerekek számára készült és a felnőttek élvezik.
Tréfás találós 1950-ből
- Mikor volt itt jó világ?
- Amikor a Vas még csak egy fém volt, a Farkas egy állatfajta, a Rákosi egy reendezőpályaudvar, a Révai egy lexikon.
Szomorú találós
- Kik az igazi pesszimisták?
- A jól informált optimisták.
Szomorú informálódás
Kovács találkozik Takáccsal.
- Mit szól, mit szól? - kérdezi. - Mi lesz?
-Hogy mi lesz, azt tudom - feleli Takács. - De hogy addig mi lesz, azt nem tudom.
Annak idején ez is politikai vicc volt
- De szörnyű büdös van maguknál szomszéd!
- Igazán? Biztos az a nagy loboncos kutya...
- De hiszen a kutya kint van a kertbe'!
- Majd bejön.
Előmenetel
A Teleki téri utcaseprő felszólal egy szabad pártnapon. Olyan talpraesetten beszél, úgy fejükön találja az összes imperialistákat, hogy a gyűlés végeztével odamegy hozzá a pártnapi előadó, kezet ráz vele és megigéri, hogy hamarosan kiemelik.
Az utcaseprő búsan ingatja a fejét:
- Sejtettem én, hogy fúrnak...azért is gondoltam, hogy egyszer fel kéne szólalni már...
Ugyanaz, másképpen
A Teleki téri utcasprő felszólal egy szabad pártnapon. Azonnal kiemelik, irányító pozícióba.
Egy szép napon meglátogatja a Mátyás téri régi barátja, behúzza irodája ablakán a drapériás függönyöket, bezárja a párnázott ajtót, kihúzza a falból a telefon zsinórját, az után bizalmasan közel hajolva, súgva megkérdezi:
- Nem tudod, ki fúrt meg?
Kedves emlék, 50-es évek
- Hogy hívták az első emberpárt?
- Adamov elvtárs és hitvese, Bordácska.
Szokások, divatok, 50-es évek
- Miről ismertek fel első látásra, tartóztattak le és tettek ártalmatlanná egy imperialista kémet Budapesten?
- Nem viselt lódenkabátot és nem a sportrovatnál kezdte olvasni az újságot.
- És miről ismertek fel első látásra, tartóztattok le és tettek ártalmatlanná egy imperialista kmet Budapesten?
- Nem viselt lódenkabátot és nem volt állapotos.
Óvodai életkép
Hazajön Pistike az óvodából. Kérdi anyuáját.
- Na Pistike, mi szépet és jót tanultatok ma az óvodában?
- A molyirtásról tanultunk - felelia gyerek.
- A molyirtásról? - csodálkozik anyuka. Mit tanultatok a molyirtásról?
- Fel kellett állni és tapsolni kellett és kiabálni kellett - magyarázta Pistike.
- Úgy. És mit kiabáltatok?
- Ezt: "Éljen naftalin!" "Éljen naftalin!"
Iskolában
1.
Tanfelügyelő látogat az iskolába. Amikor a tanító néni azt kérdezi, milyen eredményeket értünk el az első ötéves tervben a burgonyatermesztés terén, Móricka jelentkezik:
- Az első ötéves terv erőfeszítéseinek köszönhetően -hadarja - ma már annyi burgonya terem hazánkban, hogyha azt mind halomba raknánk a Sztálin téren, felérne az égig, a jó Isten lábáig!
A tanító néni elszörnyedve rászól:
- Na, de Móricka! Hogy mondhatsz ilyet, amikor pontosan tudod, hogy nincs Isten.
Mire Móricka:
- Na és krumpli van?
2.
- Na, gyerekek - mondja a tanító néni -, ki tudna nekem egy szép nagy folyót mondani? Pistike?
- A Nílus.
- Jól van, kisfiam. Hát te, Jancsika?
A Volga.
- Még jobb. És te, Móricka?
Móricka fogja magát, kimegy a katedrához és a tanító néni fülébe súgja:
- A Duna.
- Rendben van, Móricka - mondja a tanító néni -, de miért kellett súgni?
- Azért, tanító néni kérem, mert tegnap este azt mondta a papám, hogy arról, ami nálunk folyik, csak súgva lehet beszélni.
Szomorú (Anno 1951)
"Épülő-szépülő" életünk megannyi adatát elsorolta már a párnapi előadó. Most a hozzászólókon a sor.
Kohn jelentkezik:
- Én csak annyit szeretnék mondani, hogy éljen Rákosi elvtárs...
Taps. Mindenki el van ragadtatva. Milyen talpraesett ez a Kohn, milyen szellemesen nyilvánvaló összefüggést teremtett "épülő-szépülő" életünk fényei és népünk szeretett vezére között, akiknek mindezt köszönhetjük.
Amikor a taps elül, Kohn újra szólásra jelentkezik:
- Én csak annyit szerettem volna mondani, hogy éljen Rákosi elvtárs...
Újabb tapsvihar, mindenki feláll. De azért már vannak, akik rossz néven veszik Kohntól, hogy így akarja élvezni sikerét.
Mihelyt a vastapsnak vége és mindenki leül, Kohn ismét felnyújtja a kezét.
- Elvtársak, én csak azt szerettem volna itt felvetni, hogy éljen Rákosi elvtárs...
A párttitkár szelíden közbeszól:
- Már felvetetted, Kohn elvtárs.
- De egyszer sem hagytátok végigmondani. Mert én csak azt szerettem volna felvethi, hogy éljen Rákosi elvtárs havi hétszázötven forintból!
Még szomorúbb (Anno ugyanakkor)
Amikor a taggyűlésen elhangzik a kérdés, kinek van valamilyen kérdése, Kohn jelentkezik és egy egész sor kérdést tesz fel, mondjuk a megemelt ötéves terv célkitűzéseit illetően.
A legközelebbi taggyűlésen újra a feszített tervről esik szó. Grün jelentkezik:
- Emlékeztek, elvtársak - kezdi -, hogy a legutóbbi taggyűlésünkön Kohn elvtársunknak egy egész kérdéslajstroma volt? Nekem már csak egy kérdésem maradt: Hol van Kohn?
A legszomorúbb (Anno ugyanakkor)
Az egyik tagrevízió alkalmával Kohnt kizárják a pártból. Kohn mélyen lesújtva hazamegy és lefekszik aludni.
Másnap felkeresi barátja, Grün.
- Hogy vagy? - kérdezi részvéttel.
- Jaj, csodálatos álmom volt! - meséli kohn ragyogva. - Képzeld, azt álmodtam, hogy amerikai ejtőernyősök szálltak le a Parlament előtt!
- Pszt! Megőrültél?!
- Várj, még nincs vége. Ahogy leszálltunk, mindjárt díszszázad formájában el is helyezkedtek a Kossuth Lajos téren és akkor egy csodaszép ezüst Zeppelinből maga Eisenhower ereszkedett alá egy hófehér lovon...
- Kohn, neked teljesen elment az eszed! Én ezt hallgatni sem bírom!... Eljön az ember hozzád és te halálos veszedelembe hozod? Én elhatárolom magam tőled!... Téged igenis joggal zártak ki a pártból, ha ilyeneket álmodsz!
- Várj egy percig. Mert ezután az történt, hogy bilincsbe verve odahozták Eisenhower elé Rákosi elvtársat... súlyos kéz- és lábbilincsben...
Grün szeme felcsillan, hangos lelkendezésbe kezd:
- És te, életed kockáztatásával megmentetted? Kiszabadítottad? Mert akkor már értem, hogy mertél ilyen borzasztót álmodni!
Kohn int, hogy még folytatni akarja:
- ... És odakísérték Eosenhower elé és akkor Eisenhower felemelkedett a nyeregen és azt kiáltotta: "Kohn! Hozzák ide Kohnt!" és én ott voltam a tömegben és odafurakodtam eléje és akkor azt mondta az Eisenhower a Rákosi elvtársnak: "Jól nézze meg, Rákosi elvtárs, ezt az embert! Ez az ember annak ellenére hogy minden őse a magánszektorban tevékenykedett egy igazi, ey lelkes kommunistea! Rosszul tette, Rákosi, hogy a felülvizsgálatkor kizáratta a pártból!"...
Nahát ez volt az én gyönyörűszép álmom.
Választási lehetőség
Az ötvenes évek egy komor hajnalán szünni nem akaró csengetésre riad a Koh-család. A családfő kicsoszog az előszobába, kinyitja a kisablakot...
- Államvédelmi Hatóság! Kinyitni! - ordít valaki.
Azután betódulnak öten és már viszik is szegény Kohnt, úgy, ahogy van, hálóingben.
Az Andrássy út 60. egyik pincéjében kemény vallatásnak vetik alá:
- Azonnal beismeri, hogy bizalmas barátjával, Schwarczcal a Gourmand eszpresszóban mindennap fontos politikai értesüléseket cseréltek.!-szólítja fel az egyik vizsgálótiszt.
Kohn csak csóválja a fejét:
- Schwarcz nevűt nem is ismerek...
Ráüvölt a másik vizsgálótiszt:
- Azonnal beismeri, hogy bizalmas barátjával, Grünnel a Brazil eszpresszóban mindennap fontos politikai információkat adtak egymásnak tovább!
Kohn szomorú arcot vág:
- Grün nevűt sem ismerek...Akkor már inkább legyen a Schwarcz.
A kém Kohn
Az ötvenes évek egy komor hajnalán szünni nem akaró csengetésre ébred a Kohn-család. A családfő kicsoszog az előszobába, kinyitja a kisablakot...
- Államvédelmi Hatóság! Kinyitni! - ordít be valaki.
- Nyitom már, nyitom - bulgólkodik Kohn és zörög a kulccsal -, de szabadjon felhívni az elvtársak figyelmét, hogy a kém Kohn egy emelettel feljebb lakik.
Ugyanaz régebbről
A Weiszék Mórickája igen jóban van a szomszéd gyerekkel. Annál fájdalmasabban érinti, amikor azok kijelentik, hogy többé nem játszhatnak együtt.
- Miért nem? - kérdezi Móricka döbbenten.
- Szüleink felvilágosítottak minket, hogy ti feszítettétek keresztre a Jézuskát!
Mórickának könnybe lábad a szeme:
- Mi biztos nem. Azt csak a másik Weiszék tehették, az alvégről.
Feljelentve
Kohnt hívatja a párttitkár.
- Kohn elvtárs, súlyos vád van ellened. Valaki megfigyelte, hogy minden reggel keresztet vetsz.
- Én? - kérdi Kohn döbbenten. - De hisz nem is tudom, hogy kell keresztet vetni!
A párttitkár szomorúan csóválja a fejét:
- Kohn elvtárs, a párthoz őszintének kell lenned. Nézd, itt van írásban ez az ellened tett jelentés. Az áll benne, hogy minden reggel keresztet vetsz mégpedig tüntetően a nagy nyilvánosság előtt, mindjárt, ahogy kilépsz a házatok kapuján.
Kohn arca felderül:
- Ja, ahogy kilépek a házkapun? Az így egészen más!
- Szóval beismered, Kohn elvtárs?
- Hát persze! Mert minden reggel, ahogy kilépek a házból, a fejemhez kapok és azt mondom magamnak: "Észnél légy, Kohn!" És hozzáértetem a kezem a sliccemhez, megérintem a zakóm bal zsebét, aztán a jobb zsebét és azt kérdem magamtól: "Slicc, szemüveg, párttagsági könyv rendben?"
Szakmai gőg
Az ötvenes években, amikor a villamosok nem csak akkor indultak el, miután az ajtók bezárultak, nem is lehettek a villamosvezetők ilyen finnyásak, hiszen nem egyszer fürtökben lógtunk a szerelvények oldalán..., az ötvenes években tömegsportként útjára indult a Munkára, Harcra Kész mozgalom (röviden MHK).
Történt pedig egy szép napon, hogy csinos kis nő rohant a villamos után, a kanyarban utolérte és a kalauz segítségével (még kalauz is volt!) felugrott rá.
- Kis emháká? - kérdezte barátságosan a kalauz.
- Nem, kérem - felelte a nő indignálódva. - Privát.
A cigány feltalálja magát
Az ötvenes évek rengeteg tanfolyama közül, amelyekre mind jártunk, csak az egyik volt a kötelező elsősegély-nyújtási tanfolyam. Végeztével tekintélyes vizsgabizottság előtt kellett számot adni az elsajátított közhasznú ismeretekről.
Moset épp egy cigány résztvevő felel a kérdésre, hogyan kell kimenteni egy fuldoklót.
- Haladéktalanul beleugrok a vízbe, erős karcsapásokkal a fuldokló felé úszom, nem engedem, hogy rám csimpaszkodjon és lefogja a karomat-lábomat, hanem ellenkezőleg, én fogom az egyik kezemmel az ő hadonászó karjait és egy jól irányzott rúgással a víz alatt lefékezem a lábait, s ha még mindig magával akar rántani, akkor egy alapos pofonnal is el lehet kábítani, végül a hajánál fogva kihúzom a partra...
- Nagyon jól felelt az elvtárs - dicséri meg a cigányt a vizsgabizottság elnöke. De mert az ötvenes években mindenféle vizsgán kaphatott az ember provikatív kérdést, még az elsősegély-nyújtási tanfolyamon sem maradhatott el. Már jön is:
- És most még, végezetül, feladnék az elvtársnak egy fogas kérdést. Mit tenne, ha az a fuldokló, a mi szeretett vezérünk, Rákosi elvtárs lenne? Akinek, mint tudvalevő, nincs haja?
A cigány kezdi újra felmondani a leckét, úgy, ahogyan bemagolta:
- Haladéktalanul beleugrok a vízbe, erős karcsapásokkal a fuldokló felé úszom, nem engedem, már engedelemmel szólva, még ha Rákosi elvtárs is az, hogy rám csimpaszkodjon és lefogja a karomat-lábomat, hanem ellenkezőleg, én fogom le a egyik kezemmel az ő hadonászó karjait, esetleg egy jól irányzott rúgással a víz alatt lefékezem a lábait és ha még mindig magával akar rántani, akkor egy alapos pofonnal, már bocsánat, ugye, el is lehet kábítani, végül a hajánál fogva... - Itt megakad, de diadalmasan kivágja: - ...és ha nincs haja, hát nincs haja!
Az a rossz, aki rosszra gondol
A pesti villamosmegállóban kifakad valaki:
-... Azt is neki köszönhetjük, hogy fürtökben kell lógnunk a villamos oldalán! Meg hogy a házaink omladoznak... És nincs tüzelő, nincs vaj, nincs tojás...
Nem folytathatja, mert két bőrkabátos férfi jobbról-balról belekarol és beviszik az Andrássy út 60-ba.
Emberünk tiltakozik:
- De hát én Trumanról beszéltem! Az elvtársak kire gondoltak?
Hasonló, későbbről
Amikor elmúltak az ötvenes évek és már utazni is kezdtek a magyarok, az egyik külkereskedelmi vállalat kiküldött tisztviselője táviratot küldött kedves kollégáinak az első nyugati útjáról. Ez állt benne:
" A szaabdsaagot vaalasztottam."
Amikor aztán a megfelelő időben hazajött és bement a munkahelyére, ott nagy konsternáció fogadta.
- Kedves kartársam, hát mégis visszajött? - k érdezte tőle a főnöke is.
- De hiszen megtáviratoztam - csodálkozott a hazatérő. - Miért, a kollégák mire gondoltak?
Vasgyűjtés
Az idő tájt, amikor az egyik jelszó az volt, hogy "Gyűjtsd a vasat és a fémet, azzal is a békét véded!", az iskolákban arra buzdították a gyerekeket, szedjenek össze otthon mindent, ami nélkülözhető, mert nagy versengés folt az úttörőcsapatok között.
Móricka is derekasan ki akarta venni a részét a vasgyűjtésből. Bevonszolt egy jókora lélegeztető készüléket az iskolaudvarra.
- Honnan hoztad ezt a vastüdőt, Móricka? - kérdezte a leleteket összeíró tanár.
- Apukám ágya mellől - felelte büszkén Móricka.
- Apukád ágya mellől?!... És mit szólt apukád, hogy elhoztad?
- Ezt: "Hhhhhhhhhhhh..."
Másfajta begyűjtés
Az ötvenes években, amikor a mezőgazdasági termények még nem a piacon cseréltek gazdát, hanem szoros beszolgatási rendszer volt, az egyik faluban kidobolta a kisbíró, hogy ankét lesz a beszolgááltatási kötelezettség még nem százszázalékos teljesítése miatt és a megjelenés minden nagykorú férfinak kötelező.
Kezdődött az ankét, mondjuk, délután négykor, de a mi történetünk főszereplője csak éjféltájban került haza.
Kérdi tőle a felesége, aki ébren várta:
- Mostanáig tartott az ankét? Mit csináltak ott?
A férfi csüggedten nézett rá.
- Mit csinálnak egy ankéton? ...'an két pofont kaptam, hogy még mindig cseng a fülem.
Legmagasabb szintű látogatás
Vidéki körútján Rákosi Mátyás ellátogat az egyik iskolába. A tanító megindult beszédben üdvözli Sztálin elvtárs legjobb magyar tanítványát, népünk bölcs vezérét.
Rákosi Mátyás kicsit vizsgáztatni akarja a tanulókat:
- Na, pajtások.Akkor halljuk, mit tanultatok az én küzdelmes életemről. Tudjátok-e, mennyit kellett nekem tanulnom... harcolnom.... börtönben ülnöm?
Senki sem jelentkezik.
Rákosi kiszólítja a padból Mórickát:
- Na fiam. Hát hogyan letten én az o rszág első embere? Nem tanultátok? Ne félj, mondd csak bátran.
Mire Móricka:
- Tanulni nem tanultuk, de el tudjuk képzelni.
Növénynemesítés
Jókora dinnyét lopott a cigány a téesz földjéről. De pechére, mire falatozni kezdhetett volna belőle, észrevette, hogy a földúton a téeszelnök közeledik.
Mit volt mit tennie - felmászott a legközelebbi fára. És mit tesz Isten - a téeszelnök épp az alá a fa alá dűlt le szundikálni.
Szorongott a cigány a fa tetején, hóna alatt a dinnyével, de azután elálmosodott ő is. És akkor elbóbiskolt, a dinnye kicsúszott a hóna alól. Ráesett egyenesen a téeszelnök fejére.
Felpattant a téeszelnök, vizsgálni kezdte a fát. Körtefa volt, közönséges körtefa. Hogyan teremhetett azon dinnye?
A téeszelnök bosszúsan rázta az öklét az ég felé. De azután eszébe jutott valami, lekapta a kezét, még körül is pillantott, nem látta-e meg valaki az ő meggondolatlan, indulatos mozdulatát és még egyszer szemügyre vette a dinnyét:
- Hej, Micsurin, Micsurin, hogy te micsoda keresztezésekre vagy képes!
Arisztid disszidálni akar
Arisztid hosszas töprengés után úgy dönt, hogy mégsem fog a régi kastély egykori cselédházában lakni és kegyelemkenyéren tengődni - inkább disszidál. Barátja, Tasziló, aki legalább autót tudott vezetni, elhelyezkedett egy porcelángyárnál, mint teherautósofőr és időnként még az osztrák határon túlra is visz szállítmányokat. Megbeszélik hát, hogy Arisztid legközelebb belebújik egy üres ládába és Tasziló őt is "exportálja" a sok láda porcelán között.
Így is tesznek.A határon nincs semmi fennakadás, a határőr inkább csak tessék-lássék mozgat meg egy-két ládát. Éppen csak megzörrennek a porcelánok, amikor az egyik ládában megszólal Arisztid:
- Csöröm, csöröm...
Erkölcsi felháborodás
-... amikor azon az építkezésen dolgoztam - meséli társaságban egy disszidens -, elképesztő volt, mi mindent nem próbáltak összelopkodni az emberek. Volt, aki gépalkatrészeket rejtett a talicskába, a sóder alá, volt, aki egy stósz munkaruhát vitt ki a talicskában, a homok alatt, egyszer valaki lebukott, mert a tűzoltófelszerelést akarta kivinni a talicskában... de a palack nyaka kilógott...
- És te nem loptál semmit? - kérdezik.
- De - ismeri be kényszeredetten.
- És te mit tudtál lopni?
- Mindennap egy talicskát.
Történhetett 1956 novemberében a határon
1956 novemberében, majd kétszázezredmagával, kisodródik az öreg Kohn is a magyar-osztrák határon. A túlpartra érve, az els őrszobán kérdezik, kiféle-miféle, végü pedig nyilatkoznia kell, hová kíván továbbmenni Ausztriából.
Az öreg spekulál, spekulál, nem jut eszébe semmi.
- Na jó - mondja az osztrák zsandár, elunva a dolgot -, nézze, uram, itt van az asztalon ez a kis földgömb, én most kimegyek a körletembe, fél óra múlva visszajövök, addig legyen szíves és döntsön.
Kohn bácsi forgatja, forgatja a földgömböt, egyre tanácstalanabb.
- Na döntött már? - tér vissza a zsandár.
Kohn bácsi búsan ingatja a fejét. Aztán hirtelen mentőötlete támad.
- Tessék mondani, zsandár úr - kérdi -, nem kaphatnék egy másik glóbuszt?
Történhetett 1963 táján, Pesten
Csípős hideg van az utcán. Kohn besiet a kávéházba. A pincértől forró teát rendel.
- Orosz vagy kínai teát parancsol? - kérdi a pincér.
Kohn eltöpreng:
- Tudja mit? Hozzon inkább egy kávét.
Két disszidens alapvicc
1.
Kovács a reggeli újságlepedővel a kezében beállít az egyik nagy amerikai cirkusz impresszáriójához.
- A hirdetés miatt jöttem - mondja.
- De hát ön olvasta a feltételeinket, nemde? Untermannt keresünk, akinek mindkét vállán állhat egy-egy artista. Mindkét csuklójára egy-egy forgó kereket akasztunk. A fogai közé szorított pipán egy trapéztáncosnő egyensúlyoz majd...ő közbenm ég sztepptáncot is jár! Erre jelentkezik ön?
Kovács, önérzetesen:
- Nem, csak meg akartam mondani, hogy rám ne számítsanak.
2.
A kis dakli disszidál. Odakint körülszaglásszák új ismerősei: régebbi disszidensek. Mi másról esne szó, mint arról, mi van otthon? ... Később meg arról, mi volt otthon...
- Ha ti azt tudnátok, micsoda kutyaházat hagytam én ott! - ugat fel az egyik távolba szakadt magyar kutya. - Valóságos palotát...
- És micsoda csontok, micsoda csontok... Micsoda józű, fűszeres csontokat rakott elém az én régi gazdám...- csahol egy másik.
- De ha ti tudnátok, hogy én mi voltam otthon!- tereli ismét saját személyére az új jövevény.
- Miért, mi voltál? - kérdik a többiek.
A kis dakli büszkén végigtekint magán:
-- Bernáthegyi.
Vidám zsidó vicc
valamikor a hatvanas években, valamelyik dzsungelháborúban mint idegenlégiós részt vesz Grün is. Reszketve húzódik meg egy bokor alján, lélegzetét visszafojtva figyel - mintha a túlsó bokor mélyéből szuszogást hallana...!
Egy idő után hozzászokik a füle a dzsungelneszekhez és a szuszogás is ismerősebb.
Lehetséges volna, hogy ez...
- Weisz! - ugrik ki Grün, kitárt karokkal a bozótból. - Weisz, te vagy az?
A frontonal túlsó oldalán üdvözült mosollyal ugrik ki a takarásból Weisz is. Rohannak egymás felé, összeölelkeznek.
- Mondd, Grün, mi történt veled, amióta utoljára ültünk együtt a Hungária kávéházban? - kérdezi a heves érzelmi kitörés csillapultával Weisz.
- Láthatod. Nyitva volt a határ, hát eljöttem, de sehol se kívántam letelepedni, így az után Marseille-ben bementem az idegenlégió laktanyába és felcsaptam légionáriusnak. Hát te?
- Velem ugyanez történt, azzal a különgséggel, hogy én nem jártam Marseille-ben, hanem engem még a bécsi pályaudvaron leszólított egy hatalmas termetű papas és beszervezett az ő sivatagi gyorshadtestébe... és most itt vagyok. De mondd Grün, nem tudsz véletlenül valamit a Schwarczról?
- A Schwarcz, kérlek szépen... az a kalandor Pesten maradt.
Bánatos zsidó vicc
Kohn, disszidálása után, Belgiumban ragad. Egy idő után azonban behívják katonai kiképzésre.
Az első sorakozónál az őrmester kiáll a laktanya udvarára és ezt üvölti:
- Flamandok, hozzám! Vallonok a túlsó kerítéshez!
Mindenki futásnak ered, csak Kohn marad a helyén.
- Hát maga mi az Isten csudáját szerencsétlenkedik ott? -mordul rá az őrmester.
- Kérem szépen - feleli Kohn verejtékezve -, azt nem tetszett mondani, hogy a belgák hová álljanak? |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Viccek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-07-22 11:27:13, péntek
|
| |
| |
Egy berlini iskolában
Azokban a napokban, amikor a nácik felgyújtották a Birodalmi Gyűlés (a parlament) épületét, az iskolák alsó tagozataiban még nyugodtan folyt a tanítás. Történelemórán vagyunk.
- Mit tudsz az ősgermánokról, Móricka? - kérdi a tanító.
Móricka feláll, összedörzsöli a kezét, meghajol:
- Csakis a legjobbakat, tanító bácsi kérem.
Jogos félelem
- Na jól nézünk ki - mondta Kohn Grünnek, amikor Adolf Hitler birodalmi kancellár lett. - Most már az utcára se mehetünk ki többet.
- Már miért ne mehetnénk? - kérdezte Grün.
- Mert akinek három tojása van, annak ezek böllérbicskával levágják az egyiket.
- Aha - mondja Grün és elgondolkozik. Azután felderül az arca. - De mondd csak, Kohn, miért ne mehetnénk mi ki az utcára? Elvégre egyikünknek sincs három tojásunk!
- Mit gondolsz - néz rá szomorúan Kohn -, számolnak ezek, mielőtt vágnak?
Üzemi lopás
Gyereket vár egy fiatal német munkásházaspár. Pénzük nincs gyerekkocsirea, de a leendő apa úgyis egy nagy gyerekkocsigyárban dolgozik, megállapodnak hát egymás közt, hogy a férj rendszeresen hazahoz a gyárból egy-egy alkatrészt, pongos tervrajzok alapján összeszerelik, mire meglesz a kicsi, meglesz a kocsi is.
Már-már megszületik a gyerek, ám a férj még mindig nem készült el a szerelési munkákkal. Egy napon kifakad:
- Nem értem, nem értem!... Akárhogy rakom össze, mindig tank lesz belőle.
Utcai közjáték
Megy egy ember a berlini utcán, nagyot köp. Hátulról rászól valaki:
- Idefigyeljen néptárs, jobban tenné, ha a véleményét megtartaná magának.
Egy berlini óvodában
Biliztetik a gyerekeket az óvodában.
- Ne nyögjél kérlek - mondja az egyik gyerek a másiknak. - Ha nem tudnád, a bilinek is füle van.
Francia válasz
Párizs hitleri megszállása idején belép az egyik kávéházba egy német tiszt egy kis francia nővel. Leülnek az asztalhoz, a tiszt megkérdezi partnernőjét, mit szeretne:
- Keffe? Oder lieber Tee? (Kávét? Vagy inkább teát?)
Mire a nő:
- Liberte! (Szabadságot!)
Népszerűség
Hitler elhatározza, hogy a nép közé vegyül, tapasztalni kívánja, mennyire népszerű. Útjában egy mozi mellett halad el, úgy dönt, hogy bemegy.
Az előadás az ő arcképének a vetítésével kez dődik. A terem egy emberként talpra ugrik, előrelendülnek a karok, csak úgy mennydörög a kiáltás: "Hei Hitler!'
Hitler karba font kézzel ülve marad, boldog.
A szomszédja oldalba löki:
- Megőrült? - sziszeg rá. - Emiatt az utols strici miatt börtönbe akar kerülni?
Olasz történelem
Göring birodalmi marsall telefonál Hitlernek.
- Képzeld, Olaszország belépett a háborúba. Most kaptam a jelentést.
- Nem baj - feleli Hitler. - Küljd ellenük egy hadosztályt.
- De Führerem: Olaszország mellettünk avatkozott be!
- Igazán? Akkor küldj oda két hadosztályt!
Német történelem
Panaszkodik egy férfi az óvóhelyen, hogy Németországban is romlanak az erkölcsök.
- Képzeljék - mondja -, megérkeztem Nünbergbe, a pályaudvaron beteszem a bőröndöt a poggyászmegőrzőbe, értemegyek, nincs meg a csomagom.
- Ez semmi - legyint valaki. - Megérkezem Frankfurtba, beteszem a csomagom a poggyászmegőrzőbe, értemegyek, nincs meg a pályaudvar.
Pespektíva
Hitler és Göring rosszkedvűen ül egymással szemben. Elmúlt a mámorító hadijelentések kora.
- Te mit csinálsz? - fordul Hitler hirtelen a régi baáthoz és fegyvertárshoz -, ha mégis elveszítenénk a háborút?
Göring habozik.
- Hát... amit az első világháború után. Fogom a kalapom, és...
Hitler gúnyosan figyeli.
- És... mire teszed?
Igazi szomorú vicc
Londonban ünnepélyesen búcsúztatják az inváziós csapatokat. Kohn és Grün, akiknek sikerült idejében elmenekülni Németországból, ott áll az egyik tribünn és nézi a díszszemlét.
Egyszer csak megszólal Kohn:
- Most mondd, hogy nem tudják kivágni a díszlépést!
- Igen - sóhajtja Grün -, én is épp azon füstölgök magamban: ez ezeknek díszszemle?... Látnák csak a mienket!
Magyar történelem
Nagybaczoni Nagy Vilmos honvédelmi miniszter a keleti arcvonalon néhány zsidó munkaszolgálatos századot is megszemlélt. Az egyik aknaszedő alakulatnak, amelynek különösen nagy a vérvesztesége, a kórházbarakkjába is belátogatott.
- Magának mi a polgári foglalkozása?
- Jelentem alássan, egyetemi magántanár.
- Hát magának? - kérdezte egy féllábútól.
- Jelentem a lássan, zongoraművész.
- És magának? - kérdi egy félkarú roncstól.
- Jelentem alássan, szobrász.
A miniszter megcsófálja a fejét, fel akar jegyezni valamit a noteszébe.
- Hányadik század is ez? - kérdezi.
A kórterem, kórusban:
- Huszadik század. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Viccek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2011. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
40 db bejegyzés |
| e év: |
268 db bejegyzés |
| Összes: |
7246 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (1225)
- Belső kör (6)
- Család (6)
- Munka (10)
- Haverok (2)
- Iskola (4)
- "Darabokra hullik a Biblia..:" (25)
- A lélek rajza (12)
- A Nagy Karola-rejtély (18)
- A sánta Jézus -Edom Talmud (30)
- Állaatokról (54)
- Beat, Hippi, Punk, Rock (21)
- Dalok (92)
- Egészség, betegség (155)
- Éjszakáim, álmaim (124)
- Élők, vigyázzatok (2)
- Emberi bölcsesség és ami marad (646)
- Érzelmek (102)
- Esti, Jó éjszakát versek (23)
- Fejezetek a szexualitás ... (1)
- Filmajánló (60)
- Füzes László (53)
- Földönkívüliek (7)
- Gyermekeknek (25)
- Halottak napja (8)
- Horoszkópok (9)
- Hozzátok szólok, magyarok! (18)
- Idézetek (398)
- Időjelek - Leplezés (76)
- Ismeretterjesztő (141)
- Játék a tűzzel (advent) (17)
- Karácsonyi versek (33)
- Kelet örökségek (181)
- Kéz analízis (1)
- Kínzások és büntetések (1)
- Kodály Zoltán: Forr a világ (1)
- Kohut Katalin (1636)
- Könyvajánló (35)
- Köztársaság tér 1956 (21)
- Le nem fordított versek (7)
- Lélekemelő írások (216)
- Magyar nyelv (24)
- Magyarország harmoniakártyája (37)
- Marketing (16)
- Meditációk (4)
- Napi harmoniakártyáim (369)
- Napi jóslás (87)
- Névnapok eredete, versek (18)
- Nyugati örökségek (10)
- Otthoni munka (4)
- Receptek (160)
- Rock Évkönyv 1981. (37)
- Számmisztikai elemzések (12)
- Szépség, fitness (45)
- Szólások, mondások (1)
- Szórakozás (13)
- Történetek, novellák (58)
- Újévi köszöntők (19)
- Vas-Forgószél 1945-től (65)
- Versek (356)
- Viccek (249)
- Viselkedés kultúra (10)
- Ünnepek (121)
- Zirkuli Péter: Katalin (29)
|
|
|
| |
- Ma: 1639
- e Hét: 3961
- e Hónap: 10202
- e Év: 62468
|
|
|
Offline
