|
2011-07-25 20:41:33, hétfő
|
| |
| |
Az Igaz Szeretet ötödik titka: AZ ÉRINTÉS EREJE
Az érintés - a szeretet egyik legerősebb megnyilvánulása, amely legyőzi a gátlásokat és megerősíti a kapcsolatokat!
Az érintés megváltoztatja a fizikai és érzelmi állapotunkat és érzékenyebbé teszi az embereket a szeretetre!
Az érintés megygógyítja a testet és felmelegíti a szívet.
Ha ölelésre tárod karjaid, azzal szíved is kitárod a másik ember felé!
Naponta 11 ölelés kell a lelki egyensúly megteremtéséhez!
Az érintés igazi csodája az életenergia. Évtizedek óta az orvosok és pszichológusok dicsérik az érintés
felbecsülhetetlen értékét és fontosságát. Újkori tanulmányok bizonyítják, hogy a babák, akiket nem vesznek kézbe, nem nőnek olyan ütemben, mint azok akiket rendszeresen felvesznek.
A lassúbb növekedés mellett ezeknek a gyerekeknek gyengébb az immunrendszerük, tehát gyakoribbak a megbetegedések. A babáknál, akiket szükségleteiknél kevesebbet tartanak, érzelmi károsodás léphet fel, sőt erőszakos viselkedés tapasztalható náluk. A majmokon végzett pszichológiai tanulmányok bizonyítják, a pusztító és romboló hatást a szülőktől elválasztott kölykök körében.Ha az érintés megvonása elmarasztaló, akkor igaz az állítás, hogy a bőséges érintés egészséges és jótékony hatású. Jaen Leedloff :"A folytatás eszméje" kitűnő könyvében azt vitatja, hogy a brazíliai dzsungelben kőkorszaki körülmények között élő Yequana indiánok ,,primitív" közösségekben a gyereket kicsi korukban szinte állandóan kézben tartják.
Ezeknél a gyerekeknél, felnőtt korban nyoma sincs az erőszaknak, brutalitásnak. A törzsben eltöltött két és fél év alatt azt tapasztalta, hogy a gyerekek szívesen engedelmeskednek az idősebbeknek, s ezek a gyerekek egymás között is békésen, vita és veszekedés nélkül játszanak. Ha ugyanezt megvizsgáljuk a ,,modern" társadalomban, még ma is szinte mindennapi gyakorlat, hogy az újszülöttet elválasztják az anyától, a kórházi osztályokon az egészségügyi intézkedések betartás céljából. Ezek az elszigetelt gyerekek nem hallanak mást, mint babatársaik sírását. Távol az anyai melegségtől, sírással ringatják magukat álomba. Bármennyire hihetetlen, a baba már az anya hasában érzi a szeretetet és kommunikál, így hát érez és gondolkodik. Szülők mindezeket ismerik, hiszen a pocaklakóval játszani lehet még születése előtt. Felismeri az apa a testvér hangját, különös mozgásokkal reagál rá! Ha ismeretlen hangosan szólal meg, úgy mozdulatlanul lapít. Születését követően mindezekről szinte valamennyi szülő megfeledkezik, és maga a baba is ,,vissza" fejlődik ezen a téren, talán a szülés borzalomprésének
túlélési esélyei miatt. Ha bele gondolunk, akkor a baba az első mikroértelmének megjelenésétől
teljes kötődéssel van az anya felé, hiszen annak pocijában él a nagy utazásig! Az állandó 36 fokból egy pillanat alatt aklimatizálódni kell a 25 fokra! Megszűnt a biztonságot jelentő társ, az anya szívdobogásának harmonikus üteme, muzsikája.
Magára maradt, hidegben, csendben, idegen illatokban, izolált, sterilizált
bölcsőjében. Apró elméje ha tiltakozik ez ellen, azt sírással jelzi. Elég mellre tenni, a szopáson kívül visszakapja az anyai szívdobogás megnyugtató zenéjét. Ilyenkor általában megbékélve elalszik, az anya pedig, na végre, azonnal megszakítja a békés megnyugvást, az érintés csodáját. Ágyba tételkor
általában ismét felriadnak és visszatért félelmük további sírásban jelenik meg. Sok anya mondja, hogy az első heteket átsírják a babák, biztos görcsölnek. - hangzik gyakran a magyarázat! Szülés és az azt követő fáradtság ellenére, ha az anya maga mellett tartja babáját, aki továbbra is érzi a testének melegét, szívének biztonságot jelentő lüktetését, szinte biztos az éjszakák nyugalma. Újkori szocializálódást sürgetők, éppen ezt nem gondolják át. Így beindul az ördögi kör, ami a babák elidegenedését generálja születésének pillanatától. Majd lekötésként megjelenik a baba életében a TV és a Videó, ami aztán
kialakítja a szülő helyett az ideálokat a gyermek lelkében. Rádöbben, hogy elhagyták, nincs szükség rá, egy felesleges rossz, aki csak gondot jelent az anyának, erősíti sok esetben ezt az érzést a szülő, amikor már pici korban megfenyíti a ragaszkodási kényszeréért a gyermeket. Az eltaszítottság érzése, egy dacot, ellenállást, bosszút és haragot vált ki a szülővel szemben. Gyakran tapasztalható a szocializálódás ellenére, amikor már egész pici korban a gyermek a szülő felé üt!
A helyzet kiteljesedéseként ilyenkor a szülő az okok keresése és a magyarázat helyett, további fenyítéssel reagál! Ekkor határozódik és rögzül a gyermekben a szét válás, a külön út ténye.
Érintés és szeretet helyett gyűlöletet érez, amit saját érdekében titkolni kell, hiszen teljes léte a szülőtől függ! Megindul a két én párhuzamos fejlődése. De ez már egy másik téma.
A kérdés, amit felteszek, a következő: Mi az érintés, és mi teszi olyan fontossá? Ha az érintés csupán fizikai kapocs lenne, a mechanikus hinta, vagy a mozgó játék maci szőre kielégítené a gyermek érintési szükségét. De én nem hiszem, hogy az érintési igény, csupán fizikai. Hiszem, hogy sokkal több, mint a mechanikus cirógatás. Véleményem szerint, az érintés igazi értéke az életenergia és a szeretet, ami két ember közt áramlik, létezik. Erre szüksége van az embernek az élete végéig! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: idézetek |
|
|
|
|
|
Offline
