Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Egyszerű vallomás
  2011-08-10 23:29:20, szerda
 
  Szőnyi Bartalos Mária - Egyszerű vallomás


Beérem azzal, ha rád sem nézek...
Beérem azzal, ha csak éppen érzem,
hogy mellettem vagy,
hogy itt vagy,
hogy vagy
nekem.

Beérem azzal a végtelen csönddel...
Beérem azzal a védtelen közönnyel -
csak mellettem légy,
csak itt légy,
csak légy -
nekem.

Beérem azzal a feszültséggel...
Beérem azzal a szokatlan érzéssel,
hogy fontos vagy,
mert itt vagy,
és vagy
nekem.

Legyen elég, ha rád sem nézek!
Érezned kell, mert én is érzem,
hogy melletted vagyok,
hogy itt vagyok,
hogy vagyok
neked...

Legyen elég a végtelen csönd!
Érezned kell az erőltetett közönyt,
mert melletted vagyok,
mert itt vagyok,
mert vagyok
neked.


 
 
0 komment , kategória:  Szerelem, boldogság  
Ötvenen túl
  2011-08-10 23:25:12, szerda
 
  Szőnyi Bartalos Mária - Ötvenen túl


inkarnálni magamból küzdő képességet
időtlenül feszülő szunnyadó késztetést
kudarc nélkül megélni türelmetlenséget
próba tétel e spirituális tér igény

emlékektől éled az elme a hit útján
fiatalít a megértő isteni anya
tükrözheti arcodra gyermeki mosolyát
mély érzéssel hajtóerővel akarattal

sejtjeid külső héja beérett gyümölcsöd
arathatod már hited termését kertedben
szerető szíveden a lánc talp is átmehet
ötvenen túl szeretve nincs már mi összetör

letisztulttá válik az elme lélek és szív
látod kívülről a hajszát mások félelmét
pénz hatalom ösztönök kéje meg nem rendít
tudod belőled már itt maradt isteni fény

megszületett nevet rád gyermeki mosollyal
gyümölcsök magja termékenyült hát általad
szellemi gazdagságod hagyod rá örökül
elmehetsz nyugodtan - lelked nem törpül


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Térben
  2011-08-10 23:21:55, szerda
 
  Gát Anna - Térben


Láttam már napokat újra előbújni
Az elszalasztott lehetőségek fiókjából,
Ezért nem aggódom.
Szétfolynak körülöttem az órák, ne lásson senki,
Szétfolyok én is, megijesztene,
Hogy egy darabban lát, aki rám néz.
Ha eltakarom a szemem, eltűnik a világ.

Zokniban csoszogok a konyhába,
Egy kávé, két kávé, három,
Miközben Európa ropog és szétkorhad alattam
És ágakat rajzol családfámba az idő.
Képek cserélődnek a naptáron,
Sort helyett pulóver lóg a fregolin.
De nálunk végtelen a konzerv készlet
És, azt hiszem, számtalan sok a csatorna.

Két kezem van, s ha úgy akarom,
Be tudom görbíteni az ujjaim,
Hogy mire megyek ezzel,
Rájönnöm még nem sikerült.
Termetem telik és fogy, azt mondják,
A táplálkozástól függően,
És az arc, amit hordok, kékesen sápadt,
És csillog, mint amikor megszülettem.
Átnyúlok a tükrön. Hajamba barna csíkokat
Rejtenek az évek, még nem fehéret.
Talán egy nap úgy nézek majd ki, mint egy értelmiségi.

Oda ki csak ritkán megyek,
Nagyok a terek és én kicsi vagyok.
Az utcák zaját magamban őrzöm napokig
Mint bizonyítékot, hogy kint voltam.
Nagyon kedves a gesztus, uram,
Tudom, hogy nem bántana,
De meg kell értse, ebben az állapotban
Nem oszthatom meg a testemet
(gyöngécske lány vagyok még, ijeszt is fű-fa, uram).

Test. Kezdete van, vége nincs.
Idegen tárgyakat átmelegít,
Hozzá tartoznak attól kezdve
(amíg ki nem hűlnek?).
Puha lett a hátam, mint egy kislánynak,
Hajlítható.
Nézem elkerekedett izmaim,
És a színtelen hal-bőr rezdüléseit.
Ujjbegyeim emlékeznek az ember-bőrre is,
De a hát, az nem.
A hát csak saját régi erejét idézi,
A gazdája akkor az istennel kelt harcra,
Vas akarat feszítette, akarás, Szun-Vu Kung háta volt,
A lehetetlent hívta ki.
A vállak ma békésen nyugszanak,
Nincs súly, amit vigyenek, viszik a másokét,
Akik küzdenek még ököllel meg szavakkal,
Akik építenek még tornyokat.

Eltűnnek a színek, szürke lesz a szoba,
Beleveszek.
Már hideg a kád vize, amiben ülök,
Keserű lett az étel és lába kelt,
Véget ért a film, amit fél szemmel néztem.
Lehet, hogy ma éjjel itt fogok aludni,
A sellő lány-szereplő és a sellő lányt vizionáló
Egy és ugyanaz, ahogy mindig is.
Ezért kell most vonalaimnak elmosódniuk,
Ezért nem láthatom tisztán a tenyerem,
Rám unt az álmodó, és így szertefoszlok
A saját képzeletemben.

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Engedj
  2011-08-10 23:19:02, szerda
 
  Engedj


Engedj szabadon szállnom a széllel,
magasan messze az égbe,
hagyd látni, mivé leszek véled.
Kinek adom a szívem?
S kitől kapok egyet cserébe?
Kinek teszem kezébe törékeny kezem?
Kinek párnájára hajtom álomra fejem?
Kivel teszek csendes sétát a kihalt téli utcán?
Engedj szabadon szállnom a széllel,
magasan messze az égbe.
Szívem kezedbe adom, de lelkemet
engedd szabadon, kérlek! Engedd szabadon, kérlek!
Ne hagyd, hogy kalitkában,
rab madárként éljen.
Ezt szerelmeddel nem teheted, nem teheted!
Kinek cserébe adod szíved. Nem teheted!
Ezzel kettévágod létét,
szerelmed szerelmét.
Engedj szabadon szállnom,
engedj a széllel szállnom,
engedd lelkem rád had találjon!

Adda Habib Poet. hu




 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Egy barát
  2011-08-10 23:13:07, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Barátság  
Igazi - igaz
  2011-08-10 22:57:14, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Verses képeslapok  
A békesség
  2011-08-10 22:53:14, szerda
 
  Sék Gusztáv - A békesség


Egy festőt egyszer arra kértek,
rajzolja le a békességet.
A feladat egyszerűnek látszott,
s ő nyomban neki is látott.
Rajzolt tengert, széltől mentesen,
rajta egy hajót, mely állt csöndesen.
Utasa mind lusta álomba merült ...
s a kép összegyűrve a szemétre került.
Nem békesség volt a papíron,
hanem szélcsend és unalom.
Aztán újabb rajzba kezdett,
s egy szundító öreg bácsit festett.
De békességet nem ábrázolt ez sem,
nekiállt hát, hogy tovább keressen.
Rajzolt virágot, csöndes téli tájat,
békésen legelésző birkanyájat ...
A papírkosár lassan tele lett,
s közben be is esteledett.
Ám az este sem volt békés,
messziről hallatszott a mennydörgés.
Vihar közeledett, az ég rengett,
a festő az ablaknál töprengett.
Nézte a szélben sodródó leveleket,
a villámokat, mik átjárták az eget.
A ház előtti tölgy recsegve hajlongott,
kövér esőcseppek verték az ablakot.
A festő nem tudta, tovább hogyan legyen,
Istent kérte hát, hogy csodát tegyen.
Tekintete ekkor ismét a fára esett,
s ott meglátta, amit egész nap keresett.
A fa egyik vastag benső ágán,
úgy a fának szíve táján,
a viharról szinte mit sem sejtve,
ült egy madár, fejét szárnya alá rejtve.
Nyugodtan aludt, miközben zengett az ég.
Ez hát az igazi békesség.
"Uram, te megmutattad békességedet!"
- szólt a festő, és nem tévedett.
Csodálatos isteni békesség ez,
mit a viharban alvó madár jelképez.
A világ legyen bármily nyugtalan,
ha szívünkben Isten békessége van.
Ő minden gondot vállára vesz,
s bennünket szabaddá, békéssé tesz.
Az Ő békessége tökéletes,
minden félelemtől mentes.
Nekünk szánja ezt a békességet,
s tőlünk csak egyet kér: engedelmességet.

 
 
0 komment , kategória:  Szeretet írások  
Angyali üzenet
  2011-08-10 19:52:38, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Angyali üzenet Pusztai Orsitól  
Angyali üzenet a mai napra
  2011-08-10 19:11:57, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Angyali üzenetek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2011.07 2011. Augusztus 2011.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 195 db bejegyzés
e év: 2798 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 489
  • e Hét: 5003
  • e Hónap: 10041
  • e Év: 139748
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.