Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Ismét eltelt egy nap
  2011-08-13 20:23:46, szombat
 
 

Üvöltenek a Stadionban. Mennyi boldogság jut naponta osztályrészül a gondtalan börtön karmásoknak, s mennyi szenvedés a meghagyott embereknek, akiket titkos csatában győztek le. Nézem a televíziót, nyaralgatnak, ünnepelnek, szórakoznak, népünnepélyt tartanak a médiával, akik nem mentek vissza az elmeosztályokra, pedig féltek az orvosoktól, úgy, mint a sárga cédulások is immár ötven esztendeje.

Amikor nagyapát megölték, vasfüggönyt emeltek, s két év múlva már én lettem az angol meggyfürtös népének és a református Johannások kezdete után a Rákóczi téri hintás Mákostésztás Kiskati, akit jöttek meglátogatni az ébredő egyházak.

Amikor nagymamát megölték, a boszorkányok már emelkedtek, először a füvesek, majd jöttek az okkultista halak, okkultisták.

Reggel nem akaródzik kinyitni a szemem. Ismét egy értelmetlen nap, mint ahogyan az már 1986-os meghurcolásom, ,,strumás rontásom" óta a börtönnek, de különösen negyven éves korom óta, s immár 13 esztendeje ismétlik a Bertalan utcaiak 1956-os eseményeit, a forgószéllel, a nyomorult cigányok, elmebetegek emelésével, összes betegségével, csapásával együtt, azt az időt, amikor anyám és Begala nagyanyám kapta meg a csapásokat az elmeosztály teremtményei, mint Gábor Zsazsa helyett is, mert nem tudott rendesen gondolkozni.

A fogkiszedő Rákóczi tér és pók Keresztöltéses börtön népével lakom egy utcában, népeik fogorvosnak, asszisztenseknek tanultak. Milyen fura fintora ez a sorsnak!

Mikor Miskolc városa túsznak hozott engem is, miután a városa összes tagját kimentette innen karmikus bűnelhordozással, a zsidókat felemelte, mint Időjelek nyomorultjait - írták az adventisták, mindössze 130 éves Izrael, s azóta tart a titkos ember alázás, pusztítás. Fesztiválon ünnepel a nyomorultak serege, a börtön zenészek, Illés rock-szekere, a költők lírai karámja már megöregedett, s még mindig nem nyugszanak, termelik ki folyamatosan a menhely mellett az újabb elmebeteget. Oláh Ibolya helyett megcsonkították fogaimat, népe 1995-ben támadott rám hatalmas láthatatlan világával, de már ismételték anyám életét meg az öcsémét, akit megtettek bolondok és cigányok megváltójának.

Nem vagyok költő, a költő asszonya a lírai karámnak, sőt a hattyúja az Időjeleknek biztosan megvan, vagy tűzben égették meg, mert tisztán énekelt. Soha nem beszélik ezek az igazságot, s azt sem, hogy az Időjelek testenyészeti zsidói hét hónapos koromban kezdte el a bagoly hadműveletet, Bagoly Katalin közben valóságos neten fellelhető személyként éli csodálatos életét. Az angol Dorothy Livesay meggyfürtös Istene világ végét rendezett, miközben engem pöröltek el mindenkitől, megmentve a főhősük életét, mint mindegyikét, minden feszületessel együtt.

Nem akarok bibliai dolgokkal foglalkozni, józan logikával születtem a világra. Majd rájössz - mondták nekem a keletesek -, mit jelentenek azok a versek, amelyeket mi írunk, de hiába-tollal, hiába - írta Vass.

Közeledik az éjszaka, alig várom, hogy elaludjak, hogy kissé megpihenjen szenvedő testem és szívem, melyen egy hatalmas nyomást érzek negyven éves korom óta. Egész fiatalságom elment erre az értelmetlenségre, az elme önvédelmére, s viháncolva adtak a kezébe a börtön orvosainak.
 
 
0 komment , kategória:  Érzelmek  
Az ellenforr.újabb térhódítása
  2011-08-13 17:54:12, szombat
 
  Köztársaság tér 1956
Hollós Ervin-Lajtai Vera
Kossuth Könyvkiadó 1980

Október 29-ig a legtöbb alakulatnál még szép számmal voltak találhatók ifjúmunkások, diákok, de 30-a után a horthysta elemek, a szélsőjobboldaliak, a deklasszáltak és a lumpenproletárok elsöprő többségre jutottak. A vezetésbe is elsősorban ezek az elemek kerültek be. A Práter utcai csoportból például háromszázhetven főnek pontosan ismertek az adatai, s ezekből kitűnik, hogy negyven százalékuk többszörösen elítélt politikai és köztörvényes bűnöző volt.
A Corvin közben már 29-én alakult egy különleges csoport, amelyek maguk között "zöld vadászkalaposok társaságának" neveztek. Ezek 30-án estőtől kezdve tömeges letartóztatásokat foganatosítottak. A lefogott párt- és állami funkcionárisulat a Práter utcai iskolába vitték, ahol külön részleg őrizte és hallgatta ki őket. A letartóztatások nagyrészt összefüggtek a Köztársaság téri állítólagos föld alatti börtön titkainak megfejtésével, de nem korlátozódtak azokra, akiknek, szerintük, tudnia kellett valamit a börtönökről, hanem széles körű letartóztatási hullám indult meg. A Corvin köziek különleges osztagai a megszerzett címekre fegyveres csoportokat küldtek, akik az esetek többségében körbevették a házakat, megrohanták a lakásokat, házkutatást tartottak, s mindezzel a lakosságban félelmet keltettek.
A Práter utcában 30-a után már több úgynevezett begyűjtő és kihallgató csoport működött. Sőt, a Corvin közi parancsnokság, a IX. kerületi és a VII. kerületi fegyveres felkelő csoportokra is kiterjesztve befolyását, már úgy kezdett fellépni, mint ezeknek valamilyen központjuk. Még a Barosstér 19-ben működő és elég nagy létszámú csoport is a Corvin közieket ismerte el "felettesének".
Különben a fentiekhez hasonló "fejlődést" figyelhetünk meg a Baross tér 19-ben tanyázó felkelőknél is. Október 24-én hajnalban a Baross téren mintegy hatvan-hetven fegyveres gyülekezett, körülöttük több száz fegyvertelen emberrel, akik az eseményektől és a harci cselekményektől függően hol velük voltak, hol eltávoztak a tett színhelyéről. A nap folyamán azután a katonai és rendőri erők szétszórták őket, mint ahogy más csoportosulásokat is. Ezért kisebb csoportokban, mellékutcákban, nehezebben hozzáférhető helyeken próbáltak maguknak "harcállást" kialakítani. A Baross téri első hatvan-hetven főnyi csoport többsége a Timót utcai fegyverraktárnál, a Lámpagyárnál és más üzemeknél haracolt és szerzett fegyvereket. 26-tól megerősödött a pozíciójuk. Ekkor már tárgyalásban álltak néhány íróval, a Budapesti Főkapitányság egyes tisztjeivel, már összeköttetést teremtettek más felkelőkkel, közöttük a Corvin köziekkelss is, akiknek utasításait 27-28-tól kezdve elfogadták. Az ugrásszerű számbeli fejlődés itt is 30-a után következett be. November 3-án már több mint ötszáz fegyveres tartozott hozzájuk. Az ötszázból kétszázötvennégynek ismertek a személyi adatai, s ezeknek több mint ötven százaléka többszörösen bűntetett politikai vagy köztörvényes bűnöző volt.
Fegyverzetük ugyancsak 31-én gyarapodott tetemesen: százötven géppuskát, százötven puskát, három golyószórót, és ezekhez tartozó nagy mennyiségű lőszert kaptak. Itt is, akár aCorvin közben, propagandacsoport is működött, röpiratokat, újságokat nyomtak. Lapjuk "Magyar Felkelők Lapja" címen jelent meg. Létrehozták speciális, felderítéssel és letartóztatásokkal foglalkozó különítményeiket is. Az egyik speciális csoport vezetője egykori nyilas párttag volt. Összehívták a ház lakóit és felszólították őket, "hogy mindenki mondjon el, mit tud Lakatos Péter ÁVH-s őrnagyról és feleségéről". Egyébként Lakatos Péter soha nem dolgozott az ÉVH-nál, a pártfőiskola tanára volt, s a Budapesti Pártbizottság ostrománál gyilkolták meg.
A csoport politikai arculatát jól jellemzi, hogy parancsnoksága november 1-én kinyilvánította: "A Nagy Imre-kormány nem képez reális erőt, a reális erő a felkelők kezében van, ezért a hatalom őket illeti meg."
A Baross téri csoportot erősítette a vele szorosan együttműködő s a Thököly út 44. számú házat megszálló fegyveres társaság is, amely jórészt a Jobbágy utca környékérőlkikerült huligánokból, bűnözőkből tevődött össze. Hozzájuk csatlakozott 27-én a kiszabadult oroszlányi rabok egy csoportja, és sajátos módon egy Budapesten rekedt, ipari tanulókból álló nagyobb társaság is. Megpróbáltak közöttük katonai fegyelmet kialakítani,ami elég nehezen ment.
A különböző fegyveres alakulatok - most már nemzetőr-zászlóaljak - századok - valósággal versenyt futottak, hogy melyik tud több olyan pártmunkást elfogni, aki vallomást tehet a Köztársaság térre vonatkozóan. Kovács Antalért, a DISZ budapesti titkáráért november 1-én este öt fegyveres ment. Letartóztatták és közölték vele, hogy azért viszik el, mert neki, mint a budapesti DISZ-bizottság titkárának, "tudnia kell, hogy a Köztársaság téri pártházból hol vezet le az a titkos lejárat, amely a székház alatti börtönbe visz". Mivel apósát is a lakásán találták, őt is elvitték a Corvin közbe. Itt november 1-től 4-ig többször kihallgatták őket, amíg egy kedvező alkalmat kihasználva, másokkal együtt megszöktek. A kihallgatások hangneme rendkívül goromba volt, állandóan kivégzéssel fenyegetőztek. Időközben felbukkantak a Corvin közben nyugatról érkezett újságírók is. November 4-én este az egyik Corvin közi vezető a fogdába betérve közölte a foglyokkal, hogy ismét megkezdődött a harc a függetlenségérst, de nem lesznek egyedül, mert az amerikaiak biztosan segítenek a katonasággal, fegyverekkel, felszereléssel.
Kelemen Ágnest - róla már írtunk -, a Koltói Anna Kórházból vitték a Práter utcába, majd a Corvin közbe, ahol igen durva fenyegetések közepette kihallgatták. Természetesen őt is arról faggatták, milyen pincék és börtönök vannak a pártbizottság székháza alatt, de nem tudott felvilágosítást adni. "Semmire sem adtm választ nekik, azzal, hogy egy véletlen folytán kerültem a pártházba, és ha tudtam volna, hogy ott pince van, nyilván oda mentem volna."
Forgó Józsefet a székhűz fűtőjét is meghurcolták. November 2-án délután hat fegyveres ment a lakására és elvitték azzal, hogy neki tudnia kell, hol van a székhá titkos pincéje. Forgó kzöte velük, hogy ilyen ott soha nem volt. Az Erkel Színházba vitték, ahol hárman hallgatták ki. Egyik kihallgatója, aki minden bizonnyal a téren végzett kutatásokat vezette, egy alezredes volt. Forgó bajban volt, hiszen nem tudott semmilyen pincéről, semmilyen titkos lejáratról. De többen is kérdéseket tettek fel, kiabáltak, fenyegették, hogy neki tudnia kell a lejáratról, a börtönről, mert ott több százan vannak. Hosszas huzavona után végül is, miután meggyőződtek róla, hogy tőle nem kaphatnak segítséget, elengedték.
Ugyancsak a Baross tésriek egyik részlege hajszolta azt a mérnököt, aki állítólag részt vett a nem létező Köztársaság téri pincebösrtönök építésében. Tíz fegyveres "nyomozó" feladata volt az előállítása. Mintegy tizenkét-tizenöt tagú fegyveres különítmény valósággal megszállta Kiss Pálék lakását a Rákóczi út 30-ban. Többségük civil ruhában, nemzeti karszalaggal, mások katonaruhában, géppisztollyal. Ennek a csoportnak a vezetője, egy esőköpenyes férfi, Kiss Pált kereste, aki nem tartózkodott otthon. Feleségére géppisztolyt szegeztek és igen durva szitkozódások és fenyegetések közepette követelték, mondja meg, hol tartózkodik a férje. Nem tudta és nem is akarta megmondani. Erre megfenyegették, hogy apró gyermekeivel együtt őt viszik el, amennyiben a férje nem kerül elő. Az egyik fegyveres a hároméves kisgyermeket kezdte vallatni apja tartózkodási helyéről, míg egy másik Kissnét fenyegette géppisztollyal, sőt a fegyvert többször el is sütötte a padló felé. Az egész lakást felforgatták, majd Kiss Pálnét és a két gyereket a szomszéd lakóhoz vitték, akit szintén kihallgattak. Ezek után eltávoztak azzal, hogy "amennyiben nem kerül elő a férje, Kiss Pálnét fogják elvinni".
Lendvai Zoltánt először október 27-én kereste a lakásán egy négy főből álló fegyveres csoport. Ketten bementek, kettő pedig az ajtóban maradt. Igazoltatás után eltávoztak, de 30-án este ismét visszajöttek és Lendvai Zoltánt a Víg utcai rendőrkapitányságra vitték. A második emeleti parancsnoki szobában kihallgatták. Lendvai nem titkolta, hogy párttag, kommunista. Kihallgatása alkalmával többször is súlyosan bántalmazták, majd fogdába zárták. Másnap újból kihallgatták, és azzal fenyegették, hogy felakasztják. De november 3-án kiengedték.
Fehér László lakásán 31-én tizenöt fegyveres jelent meg. A feleségét keresték, de az még nem volt otthon. Így Fehér Lászlót igazoltatták és miután kitűnt, hogy a pártközpontban dolgozik, letartóztatták. Átkutatták a lakást, megtalálták a kitüntetéseit és igen sok könyvet. Ezek láttán az egyik megjegyezte: - Ezekből a könyvekből, úgy látom, hogy maga ortodox marxista. Fehér Lászlót először a Baross tér 19-be vitték, ahol kihallgatták. Főleg az iránt érdeklődtek, hogy milyen munkakörben dolgozik a pártközpontban. A kihallgatás befejeztével a Kilián-laktanyába szállították, ahonnan november 3-án átvitték a Gyűjtőfogházba. Az őt őrizetbe vevő csoport parancsnoka egyébként a Baross téri T. L. volt, aki a Köztársaság téren is jelentős szerepet játszott.
November 1-én késő este letartóztatták lakásán Sz. Klára könyvtárost. Három géppisztolyos fiatalember kísérte be a Práter utcai fogdába. Azzal gyanúsították, hogy az ÁVH-nál is dolgozott. S bár ez nem felelt meg a valóságnak, amit igazolványaival is bizonyított, állítását nem fogadták el. A teremben, ahová vitték, már sokan voltak. A rabokra három géppisztolyos vigyázott. A foglyok száma óráról órára nőtt. Sz. Klárának szerencséje volt, mert a Práter utcai fogdában megjelent egy újságíró, aki igazolta, hogy nem dolgozott az ÁVH-ná, így elengedték.
Az egyes ellenforradalmi alakulatok, amelyek már mint nemzetőr részlegek működtek, vagy pedig a kapitányságok, ügyészségek elfoglalása után rendőri és ügyészi hatóságként jelentkeztek, nemcsak a saját működési területetükön folytattak letartóztatásokat és házkutatásokat, hanem a bejelentések, feljelentések, valamint a megszerzett írások, dokumentumok alapján a legkülönbözőbb más városrészekben, kerületekben, sőt vidéki városokban és községekben is. Így a Víg utcai ellenforradalmárok, miután 30-án este a kerületi rendőrkapitányság végleg és szilárdan a kezükbe került, működési területüket kiterjesztestték a VIII. kerület határain túlra. November 2-án délelőtt például letartóztatták Kovács Miklósnét, aki a XI. kerületi Dinnye utcában tartózkodott a húgánál. Bekísérték a Víg utcai kapitányságra és kihallgatták. Kommunista funkcionáriusok után érdeklődtek tőle, fényképeket mutattak neki és azt kérdezték, hogy kiket ismer az illetők közül. Kovács Miklósnét nem bántották, csak fenyegették, de látta, amint egy idős embert vittek kihallgatásra, akit igen csúnyán bántalmaztak.Kihallgatója azzal dicsekedett, hogy "...azt a férfit ő hallgatta ki." Egyébként Kovácsnén kívül keresték a lakás tulajdonosát, Diósi Imét, aki a Budapesti Pártbizottságon dolgozott. A Köztársaság térre akarták vinni, hogy mutassa meg a föld alatti börtönöket.
A Víg utcai kapitányság úgynevezett politikai csoportjához egymás után hozták be a letartóztattokat. Előállítottak többek özött a Népszínház utca 16-ból egy ÁHV-s főhadnagyot, máshonnan egy tartalékos honvéd ezredest. Letartóztatták az egyik gyufagyár igazgatóját, s elfogtak egy karhatalmistát, aki a Rádió védelmében vett részt. A foglyokat mind fenyegestték, többségüket bántalmazták, majd átkísérték a Kilián-laktanyába. Ez az úgynevezett politikai csoport vidékre is küldött fegyvereseket letartóztatások és "reakciós fészkek felszámolása" céljából. A csoport azzal a kifejezett céllal jött létre 31-én, hogy "kommunistaellenes nyomozást" folytasson.
Kiterjedt hajszát folytattak Bíró László ellen, ak évekig a VIII. kerületi pártbizottság titkára, majd a Budapesti Pártbizottság egyik osztályvezetője volt. Október 31-től november 3-ig mindennap keresték: lakásán, barátainál, mindenütt, ahol feltételezték, hogy megtalálhatják.
Az említett kommunistaellenes nyomozással megbízott részlegnél nagy mennyiségű pénz, óra, ruhanemű, ékszer halmozódott föl. De szép számmal gyűltek össze személyi igazolványok, párttagsági könyvek is, mert ezeket minden házkutatás alkalmával elvették a letartóztatottaktól.
Apróságnak tűnő, de jellemző epizód, hogy a Baross tériek egyik fegyveres osztaga megszállta a párt Központi Vezetőségének apparátusához tartozó egyik bölcsödét és óvodát a Bezerédi utcában. Átkutatták az egész gyermekotthont és összeszedték a gyerekek egészségügyi törzslapját, mivel ezeken fel volt tüntetve a gyerekek neve, beosztása és lakcíme. November 1-én egy tizenöt-húsz tagú fegyveres csoport elfoglalta és november 5-ig ott tartózkodtak.
Itt térnénk vissza annak a pénznek a sorsára, amelyet a Budapesti Pártbizottság gazdasági osztályána vezetője, Kertész István azért hozatott el a bankból, hogy az esedékes fizetéseket a budapesti és a kerületi bizottságok munkatársai számára biztosítsa. A pénzt Várnai Vilmosné kezelte. A támadás megindulása után, mielőtt a kazánházba lement volna, az egyik páncélszekrénybe betett belőle hatvanezer forintot és a kulcsot magához vette. Amikor Várnainét a kazánházból kihurcolták, a nagy izgalomban és zűrzavarban elvesztette a kézitáskáját, összes irataival együtt. Sikerült épségben kikerülnie a házból és a térről, de már október 31-én délelőtt hat fölfegyverzett férfi kereste a lakásán. A fegyveresek megmutatták Várnainé személyi igazolványát és megkérdezték, hogyan került az igazolvány a pártbizottság épületébe. Várnainé megmondta, hogy ott van a munkahelye, és 30-án a pincében volt. Ezután kényszerítették, hogy menjen velük a Köztársaság térre.
Várnai Vilmos nem engedte el egyedül a feleségét, ő is vele ment. A székházhoz érve felszólították Várnainét, hogy mutassa meg "a titkos föld alatti folyosókat" - természetesen hiába. A pincében megparancsolták Várnainénak, hogy vezesse fel őket abba a szobába, ahol dolgozott. Itt azután észrevették a páncélszekrényt, s mot azt követelték, hogy adja át a kulcsát. Az asszony elmondta, hogy elvesztette a táskáját, amiben a kulcs volt. Ketten - sűrű fenyegetések közepette - ismét levistték őt a pincébe, hogy keresse meg a táskát, de nem találták sem a táskát, sem a kulcsot. Időközben a szobában maradt fegyveresek szétlőtték a páncélszekrény zárját. Mire Várnainét visszakísérték a szobába, a pénzt már kivették a páncélszekrényből. A csoposrt vezetője a hatvanezer forintot és a páncélszekrényben talált iratokat magához vette, majd kikísérték őket kés közölték, tartózkodjanak a laksásukon, mert ha szükség lesz rájuk, értük mennek a titkos folyosók ügyében. Másnap valóban újból megjelentek,házkutatást tartottak, feldúlták a lakást. Várnai Vilmost letartóztatták és a Corvin közbe vitték, ott kihallgatták, majd a Práter utcai fogdába kísérték a többi letartóztatott közé.
Azok a fegyveresek, akik a pénzt elvették, a Práter utcai csoporthoz tartoztak. Zsákmányukat nem adták át a parancsnokságnak, hanem egyszerűen eltulajdonították és szétosztották maguk között. Különben ők voltak azok, akik november 4-énkivégezték egyik társukat, mint árulót, mert azzal gyanúsították, hogy a Práter utcai iskolából az ott fogva tartott letartóztattotakat ki akarja szabadítani.
Október 3-én a Baross téri központ parancsa alapján a VII. kerületi "forradalmi bizottsáttól", valamint a Péterfy Sándor utcai Kórházból ellenforradalmások érkeztek az Ajtósi Dürer sor 21-be, a pártfőiskola épületébe. A parancs úgy szólt, hogy vegyék bisrtokba az épületet. November 1-én a Péterfy Sándor utcai Kórházból új parancsnok érkezett, aki őrszolgálatot szervezett, fegyvereseket állítottak a portásfülkéhez és az épület bejáratához, átkutatták a főiskolát, fegyvereket kerestek, de mindössze három ismétlőpisztolyt találtak. Még november 1-én hozzákezdtek a második emeleten egy külön rész berendezéséhez, mondván: Nyugat-Németországból egy kórházi szerelvényt vásrnak. A pártfőiskolát elfoglaló fegyveresek parancsnoka Tóth Ilona nevű doktornő volt, a Péterfy Sándor utcai Kórházban működő egyik ellenforradalmi szervezet vezetője, aki később részt vett egy brutális gyilkosságban is.
1-én és 2-án a pártfőiskola hallgatói közül többen telefonon érdeklődtek. Tóth Ilona úgy intézkedett, hogy minden érdeklődőt hívjanak be. akik aztán megjelentek, aoktól elvették a párttagsági könyvüket és felírták a címüket. Ezenkívül összeszedték az iskola oktatóinak és hallgatóinak munkakönyveit és elvitték először a Baross térre, majd a Péterfy Sándor utcai Kórházba, az ott székelő ellenforradalmárok irattárába. Nem szorul bőveb magyarázatra, hogy miért volt szükségük a pártfőiskolán szerzett dokumentumokra.
Bár Nyugat-Németországból nem jött kórházvonat, de feltűnt egy ismeretlen férfi, aki állítólag onnan érkezett. Tóth Ilonával lakott egy szobában és együtt intézkedtek. Később, amikor a helyzet kedvezőtlenül alakult számukra, Tóth Ilona és az illető férsfi a pártfőiskola hátsó udvarán, a kerítésen keresztül, két bőrönddel megszökött.
Különben a Péterfy Sándor utcai Kórház egy részét a felkelők még 25-26-án megszállták és november 4-e után ide vonultak vissza a Baross tériek és más felkelő csoportok. A kórházban levő ellenforradalmárok elkergették vagy megpróbálták elkergetni a számukra megbízhatatlanokat. 1956 novemberében, sőt még decemberében is, az ellenforradalmi csoportoknak titkos bázisuk volt a kórházban.
November-decemberben a kórház területén tartott razziák során nemcsak nagy mennyiségű lőszert, fegyvert, kézigránátot, de adóvevő készüléket és nitroglicerint is lefoglaltak. November 20-a körül az MSZMP VII. kerületi ideiglenes intéző bizottságának néhány tagja kint járt a Péterfy Sándor utcai Kórházban, egyrészt a kórház ügyinek rendezése, másrészt az ottani pártszervezet megalakítása végett. Ekkor derült ki, hogy a Köztársaság téri székházból összeszedett holmik egy részét odahordták. Így a kórházban találtak meg huszonhárom írógépet, egy számológépet, két rádiót, három kerékpárt, egy mentőládát, egy rekamiét, konyhafelszerelési tárgyakat, továbbá tizennégy szőnyeget, öt paplant, kilenc tollpárnát.
Már szóltunk róla, hogy a VII. kerületi pártbizottságot a felkelők 29-én elfoglalták. Két nap múlva nemzetőr-igazolványokat, rendőr és katonaruhát, felszerelést szereztek a Corvin közi parancsnokságról. 31-én és 1-én vita támadt közöttük azon, hogy részt vegyenek-e a letartóztatásokban, vagy sem. A vitában azok kerültek többségbe, akik a részvétel mellett voltak és a parancsnokváltás is ennek alapján történt. Bekapcsolódtak a járőrszolgálatba, körzetet kaptak. November 2-án a Corvin közi parancsnokság huszonhárom névre szóló nemzetőr-igazolványt juttatott a csoport tagjainak (A fegyveresek egy része nem volt hajlandó a nevét és adatait megadni, így csak azok kaphattak igazolványt, akik ennek eleget tettek.). Ez egyben azt is jelentette, hogy november 2-re a VII. kerületi pártbizottság épületében levő felkelőket katonai egységbe szervezték. Új fegyvereket kaptak és az új parancsnok az eddiginél "hatékonyabb" feladatokat akart megoldani.
Elfoglalták a VII. kerületi Tanács épületét is, ahol megalakították a kerületi "forradalmi bizottságot". Ennek tagjai többségükben a fegyverekből kerültek ki s elnökké is e fegyveres csoport vezetőjét választották. 30-a után ez a csoport is új erőkkel bővült. Rajokat, szakaszokat hoztak létre, őrséget állítottak, megszervezték a járőrözést, a razziákat. Részt vettek házkutatásokban, előállításokban és hozzáfogtak a tanács apparátusának átalakításához.
31-én százötven új géppisztolyt és nagy mennyiségű lőszert kaptak, s a Baross tériek irányításával folytatták akcióikat.
Október 31-e után őrséget adtak a Köztársaság téren, ahol folyt az állítólagos börtön keresése. Majd az egyik raj a börtön feltárása céljából a Baross téren is ásatásokhoz kezdett. Ez a csoport 4-én a Royal-szállóba vonult vissza, egyes részlegei pedig a Divatcsarnokot szállták meg.
Említettük, hogy 31-től a korábban kisebb jelentőségű csoportocskák is számszerűen megerősödtek. Ilyen volt például a Wesselényi utcai csoport, amely önmagát Wesselényi-zászlóaljnak nevezte. Eegyébként ez a csoport 31-én a szabók szakszervezetének Almássy téri székházába költözött át, mert az előző hely a Wesselényi utca 49. számú házban már szűknek bizonyult. November 1-én "forradalmi bizottmányt" választottak, új katonaruhát, fegyvereket, lőszert kaptak. Kihirdették azt is "...hogy mától kezdve mint katonaság működnek. Ha valaki el akar távozni, csak engedéllyel mehet, minden napra harminc forintot kapnak, és mindenki fegyverhasználati jogosítványt kap". Tudomásukra hozták továbbá, hogy mivel ők nemzetőrök, tehát katonák, igazolványuk feljogosítja őket arra, hogy igazoltassanak. Ha olyan emberrel találkoznak, akinek nincs megfelelő jogosítványa és fegyverrel rendelkezik, attól azt el kell venni, sőt a parancsnokságra is be kell kísérni. Azt is közölték, hogy rendszeres fegyveres kiképzést kapnak.
Ezek az intézkedések azt mutatják, hogy csökkenteni próbálták az anarchiát, s a fegyveres felkelőket valamiféle központi irányítás alá akarták vonni. De még inkább mutatják azt a folyamatot, hogyan válnak a fegyveres "felkelők" a hatalom elismert részeseivé, olvasztanak be, nem őket szelidítik meg hanem ők vonzzák magukhoz egy részét a hatalom birstoklóinak azért, hogy az egészet megszerezzék. Azon rendőrtisztek és katonatisztek közül, akiket 30-a után a nemzetőrség keretében a "felkelőkhöz" küldtek tanácsadóként vagy segítőként, sokakat az a cél vezetett, hogy megpróbálják befolyásolni, visszatartani az atrocitásoktól a fegyveres csoportokat. Ez azonban hiú ábrándnak bizonyult. Vagy teljesen át kellett állniuk az ellenforradalom oldalára, vagy gyanúsak lettek, veszélyes helyzetbe kerültek, elszigetelődtek és menekülniük kellett.
Mindenesetre az almássy tér 2-be befészkelődött fegyveresek is nagyobb szabású razziákat szerveztek, az utcákon igazoltattak. A Corvin köziek utasítására az Almássy térről egy raj a Vas utcai kórházban őrséget rendszeresített, hogy a kórházban levő sebesült kommunisták ne tudják elhagyni az épületet. Egy másik raj az utcai igazoltatásokat és razziákat gépjárművek szerzésére használta föl.
Nemegyszer találomra randalíroztak. Végigrazziázták például a majakovszkij utca egy részét. A Majakovszkij utca 15. számú ház második emelet 11-es lakásába Viczián Józsefhez 1-én hatoltak be. Házkutatást tartottak, igazoltattákés szidalmazták Vicziánt, bár nem tartóztatták le. Ugyanezen a napon a déli órákban betértek a Majakovszkij utca 31. számú ház földszint 10-be, Jankó Sándor lakásába. Mindenkit, aki a lakásban tartózkodott, igazoltattak, majd minősíthetetlen hangon szidták az ott levőket, mondván: "...kommunisták és fegyvert rejgegetnek". Jankó Sándortól el is vették a személyazonossági igazolványát és a pártkönyvét. Itt, ebben a lakásban tartóztatták le Jankóné Öccsét, Sipos Pál egyetemi hallgatót, azért, mert kommunista volt. Őket az albérlőjük jelentette fel.
A VII. kerület Kertész utca 4. szám alatti, második emelet 11. számú lakásba ugyancsak behatolt október 27-én este egy fegyveres csoport. Rácz Imrét keresték,aki nem volt otthon, csak a felesége. Őt a falhoz állították. A csoport parancsnoka kijelentette: - Most meg akarok fizetni azért, amiért a börtönben voltam. - Ezután eltávoztak, de másnap egy nagyobb csoport tért vissza. A lakásban senki nem tartózkodott. Nyomozni kezdtek Rácz Imréné tartózkodási helye után, meg is találták a Dohány utca 56. számú ház egyik lakásában. Visszavitték eredeti lakásába, ahol mintegy tíz-tizenkét fegyveres tanyázott. Itt közölték vele, hogy a lakást lefoglalták. A Madách téren és a környékén is tartottak razziákat, behatoltak lakásokba, pincékbe, padlásokra.
Október 30-a után mind sűrűbbé váltak a fölfejlődő ellenforradalmi alakulatok közötti tárgyalások, fokozódott a kapcsolatok kiépítése. A már említett Wesselényi-zászlóalj parancsnoksága például nemcsak a Baross tériekkel, és a Corvin köziekkel működött együtt, hanem november 2-án már a Széna tériekkel is felvette a kapcsolatot.
November 3-án reggel a Wesselényi-csoport parancsnokságára két osztrák férfi érkezett, akik közzölték, hogy felkelő központokkal kívánnak érintkezésbe lépni. Elkísérték őket a Corvin közbe, majd a Corvin köz egyik parancsnokával a Kilián-laktanyába Maléterhez, aki éppen az Országházban tartózkodott. Utánamentek, de az Országházban sem tudtak vele tárgyalni, ezért a Budapesti Főkapitányságra mentek, ahol végre sikerült Király Bélával találkozniuk. A tanácskozás során a két osztrák közölte, amennyiben írást visznek arról, hogy a felkelőknek fegyverre van szükségük, úgy Bécsből komoly mennyiségű fegyverzetet, például Thompson tipusú géppisztolyokat tudnának szállítani. Javaslatuk az volt, hogy a fegyvereket Bécsből vöröskeresztes-gépkocsival szállítsák a mosonmagyaróvári vöröskeresztes raktárba, onnan pedig Budapestre. Királ Béla közölte, hogy a segítségre szükség van, csak óvatosan kell viselkedni.
A IX. kerületben is több fegyveres csoport jött létre: A Tompa, a Berzenczey, a Liliom és a Ráday utcai, a Ferenc körúti és a Bakáts utcai csoportok. E csoportok 24én hajnalban egyenként körülbelül tizenöt-harminc fegyveresből álltak. Az említett utcákban elfoglaltak egy-egy házat, illetve egy-egy emeletet vagy pincét. 26-ig többségében önálló csatározásokat folytattak, ettől kezdve a Kilián-laktanya és a Corvin közi parancsnokság vezetése alá kerültek.
A Tompa utca 20. számú házban 24-25-én egy tizenöt-húsz főnyi csoport működött, 30-a után számuk kétszázra szaporodott. E csoport is szép számmal hajtott végre letartóztatásokat.
A Ráray utcai diákotthonban székelő fegyveres csoport diákokból, ifjúmunkásokból és bűnöző fiatalokból alakult. Teherautókat és személygépkocsikat szereztek, amelyeket felhasználtak arra, hogy házakat, lakásokat rohanjanak meg. Razziázó csoportokat létesítettek, ők tartóztatták le többek köött Ács Imre, Solti Józse, Toldi Ferenc pártfunkcionáriusokat. Letartóztatást foganatosítottak és házkutatást tartottak Győri Józsefnél, Jancsik Mihálynál, Abai Sándornál, Szekeres Károlynál és Takács Imrénél.
A Berzenczey utca 13. számú házban egy egész emeletet foglaltak le a felkelők. A létszám itt is 31-én ugrott meg. November 3-án egy "gyanús egyént" lelőttek. Október 31-től november 3-ig huszonkét karhatalmistát tartóztattak le.
 
 
0 komment , kategória:  Köztársaság tér 1956  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2011.07 2011. Augusztus 2011.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 50 db bejegyzés
e év: 268 db bejegyzés
Összes: 7233 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 286
  • e Hét: 1048
  • e Hónap: 12753
  • e Év: 51754
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.