Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Kohut Katalin:Szurtoslány....
  2011-08-22 21:09:53, hétfő
 
  Szurtoslány lettem

Tikkadok, ernyedek a déli hőségben,
Miközben szemeimmel riadtan tekingetek
A buszvezetőre és előtte az útra:
Ennyi kanyart bevenni szűk helyeken!
Ma a szokásos ábrándozásra, bámészkodásra
Sem tudtam koncentrálni,
Sejtjeim veszélyérzetet nínóztak.
Az emberek türelmetlenül utaznak,
Miközben én átadom magam
A gondolataimnak, ámulva bámulom a várost.
Most nincs miben gyönyörködni,
Feltúrt utcák, terek szerteszét.
Utam végét lelombozta egy
Hangos káromkodó női hang,
Mikor a busz az utca közepénél megállt:
Friss szurokban landoltunk,
Örökké megjelölt a mai nap,
Legalábbis, míg a fehér cipőm megmarad.
Sosem tudtam hozzászokni
A ,,tömegközlekedéshez", pedig
Gyakorlom tehetetlenül.
Szeretnék ismét autóval utazva
Bejárni városokat, falvakat,
Éjszaka csak cél nélkül
Nekiindulni a nagyvilágnak,
Betérni egy-egy csárdába...
Rég volt, nekem ez maradt,
Én lettem a szurtoslány
Holle anyó kapuja alatt,
Pedig serénykedtem, igazul éltem,
Nem is igaz ez a sors,
Csak játék baba voltam
Kegyetlenek kezében?!

hétfő, 2011. augusztus 22.


 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Játék a tűzzel 8. rész
  2011-08-22 17:43:29, hétfő
 
  Roger J. Morneau: Játék a tűzzel
Kiadja: Avent Kiadó 1992
Budapest, Borsfa u. 55.
Felelős szerkesztő. Erdélyi László
Fordította. Varga Dániel
Tipográfia: Hunyadvári András
Dürer Nyomda Kft, Gyula
Felelős vezető: Székely András ügyvezető igazgató

Még egy kevés kegyelemidő

Kedd este 7 órakor érkeztem Grosseékhoz. Figyelmünket azon az estén a halottak állapota köttötte le. Úgy tűnt előttem, hogy a Biblia nagyon világosan beszél erről a kérdésről és választ is ad. Halhatatlan-e az ember? Dicsérik-e a halottak Istent? Kaphat-e az ember információkat a halottak birodalmából?
Az első kérdésre így válaszol Pál apostol: "Azé egyedül a halhatatlanság, Aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik, akit az emberek közül senki nem láthat..." (1Tim 6:15-16). Egyedül Isten halhatatlan, ami azt jelenti, hogy az ember halandó.
"Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, akik alászállnak a csendességbe" (Zsolt 115:17), - volt a felelet a második kérdésre. Derült égből villámcsapásként hatott rám és ezer darabra zúzta gyermekkori vallásműveltségemet.
A harmadik kérdésre adott felelet előbb rámutatott Isten szeretetére és igazságosságára, és arra, hogy Isten törődik velünk nyomorult halandókkal. Azt olvastuk róla: "Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő. Mint a virág kinyílik és elhervad és eltűnik, mint az árnyék és nem állandó...Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja, ha megszégyenülnek, nem tudja" (Jób 14:1-2.21)
Amikor elolvastam ezeket a bibliaverseket, nagyon megkönnyebbültem és azt mondtam Cirilnek és Cynthiának:
- Milyen nagyszerű az a tudat, hogy halott rokonaink nincsenek sem a tisztítótűzben, sem a mennyekben, és nem látják szenvedéseinket, amit átélünk és hogy a feltámadásig a sírjaikban alszanak.
Isten megértette velem, hogy a halál az élet ellenkezője, s hogy az teljes, öntudatlan állapot. Akkor értettem meg, hogy az az elképzelés, hogy az embernek halhatatlan lelke van, teljesen hamis, főleg amikor elolvastam a hírt Ádám teremtéséről Mózes könyvében: "És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké (1Móz2:7). Tisztában voltam azzal, hogy Isten életet adó lehelete egy eszköz, amely élteti a szervezetünket. Ezen életet adó leheletnek köszönhetjük, hogy lélegzik a tüdőnk, ver a szívünk és ereinkben kering a vérs. Azzal, hogy Isten az Írásokban megmagyarázza, hogy az ember élő lénnyé (élő lélekké) lett, ellentétben az általánosan elterjedt elképzeléssel, hogy az ember halhatatlan lelket kapott, elzárja sátán és angyalai előtt azt a hozzáférhető utat, amit használnak, amikor megjelenésükkor azt állítják, hogy ők az elhunyt rokonok lelkei, akik állítólag elérték létük magasabb fokát.
Az ember halála utáni állapotáról való elmélkedésünk végén teljesen új szemszögből láttam istent. Megértettem azt, hogy a keresztény világ Istent teljes valójában hamisan mutatja be. Ha valaki meg akarná érteni, milyen állapotban voltam azon a héten, egy olyan ember helyzetébe kellene magát beleélni, aki nemcsak hogy nem tanulmányozta még eddig a Bibliát, hanem ez a könyv azelőtt soha, még csak a kezében sem volt! Az ilyen ember számára az élet nem valódi öröm, mert amikor olyasvalamit fedez fel, aminek örülhetne, hirtelen eszébe jut a halál, amely a következő pillanatban mindennek véget vethet. Jóllehet minden ember számára biztosítva van az öröélet, de erről kevesen tudnak valamit. Ha az ember váratlanul találkozik valakivel, aki kezében tartja az a könyvet, amely magától az élet Ajándékozójától származik, és amely minden olyan kérdésre feleletet ad, amelyek őt évek óta foglalkoztatják, aligha érhet el az ember ettől többet!
Rájöttem arra, hogy a Biblia mindenkinek egyenlő esélyt ad a halhatatlanság elnyerésére: "Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk, nagy hirtelen egy szempillantásban az utolsó trombitaszóra, mert trombita fog szólni és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban és mi elváltozunk. Mert szükséges, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára (...), akkor bteljesül amaz igen, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadala. Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?" (1Kor 15:51-55).
Jézus az Élet Fejedelme amikor ismét eljön, halhatatlanságot ad azoknak, akik Őt elfogadták Uruknak. Ismét életet ad azonak, akik azt Őbenne vagy Őérette veszítették el. A feltámadás az a nag esemény, amelyre a Biblia írói is vártak.
Pál apostol Krisztusért mindent elveszített, ennek ellenére boldog volt, mert övé volt a feltámadás reménysége (Fil3:7-8:10-11, 20-21). Gondolatait a menny felé irányította: "Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk. Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket".
Érdekes, ahogy Pál az ázsiai nehézségeiről beszél. Kétségbe volt esve, mégis így ír: "hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat" (2Kor 1:8-9) Az apostol nem állítja, hogy halálakor találkozik az Úrral, mint ahogy azt sokan tanítják. Reménységét a feltámadásba veti.
Amikor a Szentírásban azt kerestem, hogy az igazak mikor kapják meg jutalmukat és a hamisak a büntetést, megtudtam, hogy nem halálukkor, hanem a feltámadáskor. Megleptek Jézus szavai: "Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat, És boldog leszel, mivelhogy nem fizethetik vissza néked, mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor" (Lk 14:13-14)
Felismertem, hogy Pál Krisztus második eljövetelére irányította figyelmét és tudta, hogy az igazság koronáját személyesen Krisztustól kapja majd. Krisztusnak ez a harcosa élete végéig a hátán horta az ötször 39 korbácsütés sebeinek a helyét (1Kor 11:24). Azonban a feltámadás reménye buzdította őt. Habár Pál tudta, hogy nemsokára találkozik a hóhér pallosával, rendületlenül hirdette azt az üzenetet, amely a hívő emberek nemzetédeit buzdítja évszázadok óta. Ő a jutalomra mutatott, ami az örökélet. "Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró, nemcsak nékem, hanem mindazoknak, akik vágyva várják az ő megjelenését" (2Tim 4:6-8).
A feltámadásról szóló egész tanulmány alatt arról tanúskodtam, hogy ha az Újszövetség írói hitték volna, hogy az embernek halhatatlan lelke van, amely az ember halála után a menybe megy, akkor minden bizonnyal megemlítették volna azt, hogy Krisztus ezeket a hívőket magáva hozza, hogy itt ismét egybekapcsolja őket eredeti testükkel. Sehol azonban ezt a gondolatot nem találtam meg. Ellenkezőleg, a Biblia több helyen éppen az ellenkezőjét bizonyítja. A Korintusi első levélben Pál részletesen ír az igaz holtakról és a feltámadásról és többször említi azt, hogyan támasztja fel Krisztus a halottakat.
Az utolsó és talán a legfontosabb felfedezésemet, ami a feltámadást illeti, a Zsidókhoz írt levél 11. részében találtam. Ez a fejezet a hithősőkről beszél, akik különböző időszakokban éltek, az ő megpróbáltatásaikről és nehézségeikről, de az ő bátorságukról és az örökéletben való reménységükről is, amely örömmel töltötte be őket akkor is, amikor a halállal néztek farkasszemet.
"Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat, mások kínpadra vonattak, visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek. Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is. Megkövetkeztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve. Akikra nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban. És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mifelőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak." (Zsid 11:35-40)
Az volt a vágyam, bárcsak én is rendelkeznék a feltámadásnak és az örökéletnek ezzel a gyönyörű reménységével! De az elmémben hirtelen kipattant gondolat elrontotta lelkesedésemet. Balgaság lenne azt hinni, hogy Isten meg tudja bocsátani gyűlöletemet, amelyet hosszú ideig tápláltam szívemben Vele szemben! Talán jobb lesz, ha egyáltalán nem foglalkozom az örökélet reménységével! Végül is a démonokkal kötöttem szövetséget! Ne is gondolj erre Morneau! Már túl későn van, mondtam önmagamnak!
Tanulásunk végén Cynthia elolvasta Titus 2:11-13 verseit: "Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon: Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsőséges megjelenését."
Ennek az Igének az értelmezése arra indított, hogy megköszönjem a Grossé házaspárnak baráti készségüket, amelyet irántam tanúsítottak a Biblia tanulmányozása által. Kifejeztem, hogy nagyon szeretnék az Úr eljövetelének reménységében élni, de előbbi életem olyan volt, ami ezt lehetetlenné teszi számomra.
- Van reménység! - mondta Cynthia. - Van egy hatalmas, erős Főpapunk, az igazságos Krisztus, aki a mennyei szentélyben szolgál érettünk. Ő eljött és meghalt a golgotai kereszten, hogy Főpapunk lehessen. Őáltala és egyedül csak Őáltala van számunkra szabadulás.
Arra gondoltam, ha tudna a démonokkal való szövetségemről, biztosan nem mondaná, hogy van remény.
- Van még számodra remény, ez teljesen bizonyos - folytatta -. Jézusban mindannyiunk számára van remény! Amíg az ember él, és Jézus segítségére vágyik, van remény! Be akarom bizonyítani a Bibliából, amit mondok!
A következő igéket olvasta: "Mert nem oly Főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül" (Zsid 4.15-16).
- Megengeded, hogy megnézzem? - kérdeztem, miközben kivettem kezéből a Bibliát.
Hiszem, hogy Isten Lelke valóban megtöltötte az elmémet reménységgel, és Ő vezetett arra, hogy a Bibliát elvettem a kezéből. Abban az időben, amikor még a kanadai tengerészetnél szolgáltam, egyszer egy bajtársamnak, aki a fedélzetről a vízbe esett, mentőövet dobtam. Ő kétségbeesve belekapaszkodott és a segítségével sikerült kimenteni. Most én is hasonló helyzetben voltam.
Felismertem, hogy veszve vagyok, de reményt láttam és belekapaszkodtam.
Elég későn volt már, ezért megkértem Cirilt, hogy még imádkozzon. Megkérdeztem, hogy a következő napon eljöhetek-e ismét bibliaórára. Beleegyeztek, Ciril imádkozott, és én hazamentem.
Ültem a villamosban, a kerekek csattogtak, az ajtók hangosan nyíltak és záródtak, az emberek beszálltak és kiszálltak, a vezető kiabálta a megállók nevét, de én csak néztem ki az ablakon és gondolataim azzal voltak elfoglalva, amit hallottam. Újból és újból visszhangzott elmémben: "Van reménység számodra, ez teljesen bizonyos. Jézusban mindannyiunk számára van remény. Amíg az ember él, és Jézus segítségére vágyik, van remény!"
Egy belső hang azt súgta nekem, hogy van remény a reménytelennek, érdemtelennek, de talán még a démonimádók számára is.
Harminckét évvel későb feleségemmel együtt találkoztunk a Grosse házaspárral a kanadai Torontóban. Ők ugyanis röviddel a megtérésem után elköltöztek az Egyesült Államokba és így az időtől fogva hosszú éveken át nem láttuk egymást. Amikor együtt azokra az 1946-os őszi napokra emlékeztünk, Ciril olyasvalamit mondott, ami felbuzdított, mert abban Isten Lelkének érdekemben való hatását láttam.
- Néhány nappal házasságunk után - mondta -, a bibliaórákon vettem részt, amelyet Warren Taylor, a montreáii angol gyülekezet prédikátora vezetett. Amit mondott, nem volt nehéz elhinni, mivel mindent a Bibliával támasztott alá. Aztán egy este a bibliai szombatról szóló leckét vettük át. Ekkor arra kellett gondolnom, hogy egyszer Halifaxban feltettem nagymamámnak a kérdést, melyik az igazi szombat, amit ünnepelnünk kell. De Taylor prédikátornak ez a bibliaórája sem elégített ki engem egészen. Anélkül, hogy valakinek is mondtam volna, azon az estén letérdeltem, és imádkoztam, kérve Istent, hogy segítsen hittel elfogadni a szombatünneplést. Kértem Őt, tegyen alkalmassá arra, hogy a szombat felől mást is meggyőzhessek.
A következő hétfőn szokásom szerint munkába mentem. Azonban fáradt és nyugtalan voltam. Hirtelen elhatároztam, hogy felmondok. Mivelhogy tudomást szeresztem az új üzemről, amely szakmámbeli munkásokat keres, elhatároztam, hogy szerencsét próbálok ott. Azonkívül, nagyobb fizetést is kaptam. Visszamentem ezért régi munkahelyemre és felmondtam.
Végre elérkezett az idő, amikor az új munkahelyemen munkába álltam. Azon a hétfőn egy olyan munnkás mellett ültem, akinek két különleges szokása volt, hogyha a gép nem j ól működött, rázúdította az átkok hihetetlen sokaságát. Már nem tudom akkor pontosan, mit kértem Istentől, de Ő sohasem feledi el gyermekei imáját. Soha nem gondoltam volna, hogy épp ez a fiatalember itt mellettem kér fel, éspedig sürgősen, bibliaórákra még aznap este. Ne gyanítottam, milyen problémák gyötrik Roger Morneaut, amikor Montreálban a gépje mellett ült.
Az élet Adományozója úgy intézte, hogy a néhány nappal azelőtti álmatlan éjszaka és rövid ima után, amikor Cirillel először találkoztam, segítséget kapjak a lehető legjobb módon.
Amikor Cirilkérte Istent, hogy segtsen neki elfogadni a szombatünneplést, és kifejtette azt a kéését, hogy másnak is beszélni akar róla, az Úr azt válaszolta: "Elkészítettem számodra azt az igazi embert." Azután a Szentlélek rákényszerítette Cirilt, hogy munkahelyet változtasson.
Amikor növekvő nyomást éreztem arra, hogy az életemben megtegyem a legfontosabb lépést, Isten kész volt nekem ebben segíteni. A Szentlélek csodálatosan előkészített minden részletet. Gondolok most Harryra, az én zsidó főnökömre. Az ő kívánsága volt megtudni, hogy melyik egyházhoz tartozik Ciril. Az is különös volt, hogy éppen engem kért meg ennek kinyomozására.
A bibliaórák, amelyeket azon a keddi estén közösen átvettünk, röviden megismertették velem az örök igazságokat. A Szentlélek adott értelmet a megértéshez és így nem volt szükségem az igazság megismeréséhez méyebb teológiai kutatásra, ami hosszabb időt vett volna igénybe. Mivel válsághelyzetben voltam, nem pocsékolhattam az időt! Tudtam, hogy rövidesen szembesülnöm kell a démonokkal! Éppen olyan volt ez, mintha csak egy kevés kegyelemidő maradt volna számomra!
 
 
0 komment , kategória:  Játék a tűzzel (advent)  
Játék a tűzzel 7. rész
  2011-08-22 16:30:01, hétfő
 
  Roger J. Morneau: Játék a tűzzel
Kiadja: Avent Kiadó 1992
Budapest, Borsfa u. 55.
Felelős szerkesztő. Erdélyi László
Fordította. Varga Dániel
Tipográfia: Hunyadvári András
Dürer Nyomda Kft, Gyula
Felelős vezető: Székely András ügyvezető igazgató

Bibliaóra dohányfüstben

Amikor Ciril bemutatott a feleségének, és néhány percet beszélgettünk, azt mondta, hogy szeretné nekem megmagyarázni az adventista egyházhoz való viszonyát. A gyárban nem volt idő a részletekre. Ő maga tulajdonképpen még nem volt tagja az egyháznak, csak rendszeresen látogatta az istentiszteleteket és a következő szombatra volt kitűzve a keresztsége.
Felesége tudta nélkül - aki adventista volt - elolvasta a házban található összes folyóiratot és könyvet. Mindezt néhány hónap alatt. Szorgalmas olvasó volt. Isten igazságára L.W. Taylor lelkész tanította és így a Bibliát mélyebben megismerte. Úgy döntött, hogy csatlakozik ehhez az egyházhoz, Ciril azt javasolta, hogy ezt a tanfolyamot a felesége vezesse. Nekem ez megfelelt. A Biblia tanulmányozását imával kezdtük.
A bibliai tanfolyam anyagának a címe ez volt: 27 bibliaóra tanítók részére. Minden óra anyaga 15-20 kérdést tartalmazott egy-egy témához. Tetszett nekem a terv, így megkezdtük az első óra tanulmányozását. A címe: Isten Igéje. Nekem úgy tűnt, hogy az első óra nagyon gyorsan eltelt. Nagyon tetszett az, amit Isten kijelentéseiről megtudtam. A második lecke Dániel könyve 2. fejezetéről szólt: a nagy világbirodalmak keletkezéséről és bukásáról, valamint Jézus visszajöveteléről. Ciril azt javasolta, hogy egyezzünk meg a következő időpontban. Én megkérdeztem, nem folytatnánk-e most azonnal. Ők beleegyeztek és így folytattuk.
Különösen a 44 .vers kötötte le a figyelmemet: "És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol... szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké (Dán 2:44).
Amikor elolvastam ezeket a verseket, tudni szerettem volna, hogy Dániel ezen kívül még mit tudott meg Istennek erről az országáról. Tanítóim a Dán 7:27-re irányították figyelmemet: "Az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek szentjei népének, az ő országa örökkévaló ország, és minden hatalmasság néki szolgá és engedelmeskedik."
Cynthia azt mondta: hogy ekkor teljesülnek az Úr Jézus szavai: "Boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a földet" (Mt 5:5)
Meggyőződtem arról, hogy Jézus eljövetelekor az emberek feltámadnak vagy elváltoznak.
Nemsokára készen voltunk a 3. óra anyagával is és úgy tűnt, hogy nagyon rövid volt. Ilyenekről azelőtt sohasem hallottam. Szívemet megragadták a hallottak és egyre többet akartam tudni.
- És miről szól a következő lecke? - Már nem emlékszem, mi volt a címe, de tudom, hog yerős volt a vágyam megtudni, mit mond Isten Igéje. És így rábeszéltem őket a további tanulásra.
Újabb cigarettára gyújtottam, jól megszívtam és tudtam, hogy Ciril udvarias lesz és kiüríti a hamutartót. Így készültem a további tanulásra. Ő pedig volt olyan kedves és visszahozta a kiürített hamutartót.
- Ne vesztegessük az időt, hogy ne kelljen túl későn aludni mennetek!
- Úgyis tizenegy körül megyünk aludni!
- Hát ez óriási! - mondtam. - Még csak pár perccel múlt kilenc! Tanuljunk tovább!
Úgy emlékszem az akori reagálásukra, mintha tegnap lett volna. Cynthia férjére nézett. Ő jelezte, hogy folytathatja. Közben azonban már elszívtam utolsó cigarettám felét, ezért megkérdeztem, nem zavarnám-e őket, ha szivarra gyújtanék. Szokásom szerint ezt akkor tettem, amikor úgy éreztem, valami nagy dolgot teszek. Hittem, hogy ez a bibliatanulmányozás a legnagyobb és legértékesebb dolog, amit valaha életemben tettem.
Cril gondolkodás nélkül válaszolt:
- Azt akarjuk, hogy jól érezd magad közöttünk! Tégy úgy, ahogy jónak látod!
És így a szoba nemsokára megtelt kék füsttel.
Meg vagyok győződve arról, hogy akkor Isten előttem járt, és megérttette a barsátaimmal, hogy erősen függök a dohánytól és szükséges, hogy kibírják ezt a kellemetlen füstöt. A cél, hogy megismertethessék velem Jézust és a Szentírás igazságait.
Évekig hálálkodtam Istennek, amiért megállták helyüket ebben a kényes helyzetben. Egymásután hét napig tanulmányoztuk a Bibliát, minden este négy órát. Csak amikor az "Egészséges életmód" című leckéig jutottunk, döbbentem rá, mit okozott nekem a dohány, és mit kellett kibírni a barátaimnak. És ez a téma majdnem a tanfolyam végén volt!
Amikor később megkérdeztem őket, miért tűrték a dohányzásomat, Cynthia azt válaszolta:
- Örültünk annak, hogy hozzánk jöttél. És amikor kimondtad a kérésedet, elhatároztuk, hogy tűrni fogjuk. A fontos az, hogy kész vagy tanulmányozni Isten Igéjét és Jézus Krisztus követője akarsz lenni.
És most még pár szót ahhaoz abizonyos hétfő estéhez! Isten igéje új lehetőségeket mutatott nekem és ivel erről többet akartam tudni, újabb témát kértem tőlük. - Nem vehetnénk át még ezt az anyagot? Azután már hagylak benneteket aludni.
Arcukon meglepetés látszódott. Azután Cirill azt mondta:
- Jó lenne, ha találkoznánk egy másik este és akkor vennénk át a következő anyagot!
- Remélem, el fogok tudni jönni holnap este, ha még élni fogok!
S közben az volt az érzésem, hogy a démoni lelkek el tudtak volna engem tenni láb alól. Ezt azonban nem mondtam el barátaimnak, de ők megértették, hogy számomra ez a dolog sürgős, s ezért hajlandók voltakk velem még ezt a további leckét is átvenni.
Azon az estén, amikor Rolanddal először látogattuk meg az ún. "istenek házát", meg kellett esküdnünk a papnak, hogy arról, amit látni és hallani fogunk, nem beszélünk senkinek. Egy bizonyos szöveget mondtunk el utána, és ígéretünket azzal pecsételtük meg, hogy a fekete gyertya tüzébe lassan füstölőszert szórtunk. A pap hangsúlyozta, hogy a házon kívül be kell tartani a teljes hallgatást, nehogy magunkra vonjuk az istenek nemtetszését!
Valamivel később, amikor meglátogattuk a gyülekezést, ahol a lélekimádók a démonokat dicsérsték, elmondta nekünk a pap, hogy mindenki, aki a lelkeket megharagítja, nagy veszélybe kerüls.s Például említett egy embert, aki hűtlen lett egy látszólag mindennapi dologban. Annak ellenére, hogy ez az ember állítleg megsemmisíthetetlen épületben lakott, a lelkek ezt a házat rágyújtották és az áruló feleségével együtt bennégett. Georg elmondta nekünk, hogy ő ezeket az embereket személyesen ismerte.
Máskor a lelkek a hűtlen tagot a saját lakásán terrorizálták. A lakásban különféle tárgyakat vertek nagy erővel a falhoz, sőt még nagy bútordarabokat is. Egy ilyen férfi sokkot kapott, és amikor ilyen állapotban a szomszédok rátaláltak, kórházba kellett őt szállítani. Ez a férfi majdnem egzavarodott.
Ezekre a tapasztalatokra kellett gondolno, és ezért volt olyan fontos a számomra a Biblia tanulmányozására szánt idő. Azért kértem oly sürgetően a negyedik bibliaórát is. Azt a merészséget, amellyel ilyen körülmények között tanulmányoztam a Bibliát, nem lehet saját igyekezetemnek betudni. Ma úgy látom, ez közvetlen következménye volt annak, hogy aznap nekem a munkahelyünkön Ciril felkínálta Isten Igéjét. Isten Igéje - ez az élet! Neki van hatalma az embert úgy vezetni, hogy kész magára venni még a sötétség fejedelmének a haragját is. Isten azt akarta, hogy halljam az ő szent Igéjének nagy igazságát, és ez meg is történt. A démoni lelkek ezt semmiképpen sem tudták megakadályozni.
Találkozót beszéltünk meg a követkeő este hét órára. Mielőtt elmentem volna, megkértem Cirilt, hogy olvasson valamit a Bibliából és imádkozzon. Elolvasta a Zsoltár 46:2-4 verseit. "Isten a mi oltalmunk és erősségünk, igen biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha a hegyek ömlanának is a tenger közepébe."
Amikor már indultam és kezem a kilincsen volt, Cynthyától tudni akartam a további leckék címét. Az egyik cím így hangzott: "A halottak állapota".
Amikor elbúcsúztam, alig tudtam kivárni az újabb bibliaórát. A valóságban azonban nem az volt a legfőbb gondom. Amikor a villamossal mentem hazafelé, önmagamtól kérdeztem, hogy vajon a követkeő este hét órakor életben leszek-e még. Azon a hétfői estén nem ismertem védekezési módot. Meghalni féltem. Isten Lelke megőrizte az életemet az Úr Jézus érdeméért, még ha én ezt nem is érdemeltem meg.
Amikor az ágyban feküdtem, állandóan a Biblia szavaira kellett gondolnom, amit Cirill olvasott. Amit ezután hallottam, az az ébresztőóra csengése volt. Kedd reggele volt, és nekem korán munkába kellett mennem. A 46. zsoltár szavai azon a napon nekem sokat jelentettek, mert rámutattak Istenre, mint az élet és az erő forrása. Ő az, Aki meg tudja változtatni a legreménytelenebb helyzetet és csodálatos módon megszabadít a megsemmisüléstől.
 
 
0 komment , kategória:  Játék a tűzzel (advent)  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2011.07 2011. Augusztus 2011.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 50 db bejegyzés
e év: 268 db bejegyzés
Összes: 7233 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 309
  • e Hét: 1071
  • e Hónap: 12776
  • e Év: 51777
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.