|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2011-08-23 21:47:07, kedd
|
| |
| |
Szociális katasztrófa van elszabadulóban
2011. augusztus 22. 22:53:45
A Jobbik szerint az utóbbi időszakban történt gyilkosságokból és öngyilkosságokból is az látszik, hogy "szociális katasztrófa van elszabadulóban". Z. Kárpát Dániel hétfői sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: "a kormány klottgatyában nyaral és hagyja megdögleni a magyar embereket".
Z. Kárpát Dániel szerint "látható az utóbbi időszak gyilkosságaiból és öngyilkosságaiból is, hogy egy szociális katasztrófa van elszabadulóban", amellyel a kormány önös gazdasági és politikai érdekei miatt nem törődik. Véleménye szerint "ezt mutatja a devizahitelesek problémáinak rendezése is, amit nemes egyszerűséggel áttoltak a következő ciklusra". Hangsúlyozta: az "egyre mélyülő devizahiteles krízis magyar családok tízezreit sodorja olyan helyzetbe, hogy kétségbeesetten vesznek fel hiteleket olyan helyekről, ahonnan előtte eszükbe sem jutott volna" és ezzel az uzsora tevékenységek szaporodnak.
A Jobbik éppen ezért továbbra is fenntartja a szociális kártya országos bevezetésének fontosságát. Az ellenzéki javaslat értelmében a segélyek és szociális ellátások legfeljebb 20 százalékát kaphatnák meg a jogosultak készpénzben, a maradék 80 százalék pedig szociális kártyára érkezik. Ezzel a kártyával a helyi kisboltokban lehetne vásárolni többek között helyi termelők áruit.
jobbik.hu
Forrás: jobbik.hu
http://nemenyi.net/default.asp?SID=1&AID=0&Direkt=87050 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-08-23 21:38:27, kedd
|
| |
| |
Augusztus 20-a a ,,prágai tavasz" tükrében
Avagy: miért olyan ellenszenves minden magyar
- még a köztársasági elnök is - a (cseh)szlovákok szemében?
20-án folyt a könnyem, miközben néztem a tűzijátékot az RTL fiatal riportereinek kommentálásával és közvetítésével. Az egyik mondta, hogy neki ez a legszebb nemzeti ünnepe! Milyen jó ezeknek a tudatlan fiataloknak!
Hol a csudában voltak az ő őseik (Apjuk, nagyapjuk) hogy semmit nem tudnak elmondani mindarról, ami 1968. augusztus 20-án történt?
Mekkora történelmi mulasztás erről hallgatni aug. 20-án?
Akik akkor voltak sorköteles ,,kiskatonák" és átvezényelték őket Csehszlovákiába, azoknak megpecsételődött a sorsuk egész életükre!!!
Ők azok, akiket tartalékosként, 50 éves korukig nyilvántartásban tartottak és egész életükben mozgósíthatóak voltak!!! Rendszeresen berendelték őket un. továbbképzésre és nem mehettek külföldre 1968-at követően 5 élvig!!!
Majd később, őket irányították mindenhova, ahol a Varsói Szerződés tagállaminak - akár stratégiai szempontból - fontos ,,természetátalakító" munkát kellett végezni és ahol mindenféle konfliktust meg kellett ,,oldani"! Ott aztán összeszedtek mindenféle titokzatos betegséget, amibe hamarosan belehaltak!
Azok, az akkori sorköteles katonák, főleg, a harckocsizók, a mai napig - ha még életben vannak - miért nem mesélhetnek minderről?!?!?
Amikor olyan korúakkal találkozom és rákérdezek, hogy részt vett-e a ,,Prágai Tavasz" leverésében, egészen biztosan, hogy elmismásolja a választ!
Pedig, most már legalább 21. éve el kéne mondani - legalább az utódaiknak - hogy miért olyan hallgatagok és szomorúak aug. 20-án?
Egyáltalán mit is jelentett a ,,prágai tavasz"?
1968-ban, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának január 3-5-i ülésén felmentették Antoni Novothyt, a párt akkori főtitkárát, s helyére Alexander Dubceket, a Szlovák Kommunista Párt főtitkárát választották meg. Ez ellen való tiltakozásként létrejött a független nyilvánosság, a szabad közvélemény újjászületett. Spontán módon autonóm szervezetek és intézmények keletkeztek az országban. Legfőbb követelésük az állami függetlenség volt, s ezzel próbáltak nyomást gyakorolni a bizonytalankodó új CSKP-vezetésre. A ,,prágai tavasz" fogalma egy nép szabadságmozgalmát, a polgári társadalom megvalósulásának kezdeményezését jelentette, miközben politikusai közül mindenki ragaszkodott a Párt vezető szerepéhez és a régi politikai rendszer megmaradásához. Olyannyira, hogy segítséget kértek a Varsói Szerződés tagállamaitól egy esetleges ,,ellenforradalmi fordulat veszélyének" elhárításához.
A ,,prágai tavasz"-mozgalomnak öt szocialistának nevezett ország (Szovjetúnió, Lengyelország, NDK, Magyarország és Bulgária) 200ezer főnyi csapatai 1968. augusztus 20-i bevonulása vetett véget.
A CSKP ugyan elhatárolta magát az ország megszállásától, de a népi mozgalom hamar lehanyatlott, szertefoszlott az éledező polgári szolidaritás is, a helyére pedig mélységes kiábrándultság és csalódás lépett.
Maguk a ,,prágai tavasz" hősei arra kényszerültek egy év múlva: 1969. augusztus 22-én, hogy ,,törvényen kívül helyezzenek" mindent, amit korábban ünnepélyesen kinyilvánítottak.
Talán, mindezek ismeretében sikerülne megértenünk mindazt az ellenségeskedést a szlovákok részéről, amivel a magyarokhoz viszonyulnak.
A rendszerváltozással megvalósulhatott mindaz a törekvése minkét népnek - amikor létrehozták Cseh- és külön a Szlovák Köztársaságot - amit a Magyar Néphadsereg harckocsi századának segédletével 1968-ban levertek.
Micsoda paradoxona, vagyis ellentmondása ez is a magyarság sorsában, hogy mindez nem jöhetett volna létre a környező országokban, ha nem következik be az 1989-es ,,magyar fordulat"?!?
Vagyis, az un. ,,szocialista táborba" kényszerülő országok és államok mind kivívták függetlenségüket, csak egyedül a magyarnak nem sikerült ezt megvalósítania. Hiszen Magyarországon annak - a cseh- és szlovák nemzethez tartozók szemében - az olyan gyűlöletessé vált Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) jogutódjának tekinthető Magyar Szocialista Párt van még mindig hatalmon, amelyik már rég csak a nevében szocialista.
Mit is jelent az a fogalom, hogy szocialista?
Az bizony azt jelenti a világon mindenhol, hogy a szocializmus híve. Vagyis, olyan társadalmi rend, amelyben a termelőeszközök köztulajdonban (,,társadalmi" tulajdonban) vannak és az egész társadalom jólétét szolgálják.
A marxista megfogalmazásban (terminológiában) a tőkés társadalom megdöntését és a kizsákmányolás megszüntetésével a kommunizmus első szakaszát jelenti a szocializmus. Éppen ezért: feltételezhető, hogy a szocializmusban mindenki képességei szerint dolgozik és a termelt javakból teljesítménye alapján részesül.
A szocialisták alapvető célul jelölik meg a szélesebb tömegek, az alsóbb rétegek anyagi viszonyainak megjavítására irányuló (tisztázatlan elvi alapokon álló) törekvést.
Teljesen nyilvánvaló már réges-régen, hogy a magyarországi szocialistapárt mindezt csak HAZUDJA! Egyértelmű ez már a szlovákok és a csehek számára (no meg a románoknak és a szerbeknek is) és ezért szenvednek a határon túl rekedt, kisebbségben élő magyarok oly sokat, mert a ,,anyaországban" ilyen HAZUG POLITIKAI ERŐ VAN HATALMON.
Ezt azért tudnia kéne egy olyan köztársasági elnöknek, aki már 1968-ban sem volt egy hátulgombolós kisfiú és akiről már minden körülöttünk élő nemzethez tartozó tudja, hogy az ő asszisztálása nélkül ez a magát szocialistának hazudó kormánypárt nem tarthatta volna meg éveken keresztül az IGAZSÁG ELHALLGATÁSÁNAK HAZUGSÁGÁVAL megszerzett hatalmát!!!
A köztársasági elnök azt kapta, amit minden önérzetes nemzet vezetése megtett volna vele szemben.
Bp. 2009. augusztus 29.
Bóna Mária Ilona
http://www.nemzetihirhalo.hu/index.php?lap=public&iro=bmi&cikk=37#cikk |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-08-23 21:33:44, kedd
|
| |
| |
Tűzzel-vassal irtani kell a neoliberális eszméket
2011. augusztus 23. 11:47:18
Az oktatásért felelős államtitkár, Hoffmann Rózsa a Nógrád megyei tanévnyitó konferencián Salgótarjánban kijelentette: ideje az iskolát visszahelyezni eredeti pozíciójába, és nyíltan kimondani, hogy az iskola a személyiséget formálja, azaz nevel.
Ezért az új közoktatási törvény már a nemzeti köznevelési rendszerről szóló törvény nevet fogja viselni, és azt üzenik vele az egész társadalomnak, hogy olyan értékrendet próbálnak közvetíteni, olyan pedagógiai munkát szeretnének látni az egész országban, amely az emberért van és az emberről szól - tette hozzá.
Hoffmann Rózsa a köznevelési rendszer örökölt problémái között sorolta, hogy tisztázatlan az állam szerepe, a döntést laikusok (szülők, diákok) kezébe tették, az értékalapú nevelést felváltotta az értékrelativizmus, sikertelenek voltak a felzárkóztatási programok, romlik az oktatás eredményessége, s hanyatlik a fiatalok teljesítménye. Ezeket a problémákat szeretnék orvosolni - mondta.
Mint kifejtette, az új köznevelési törvényben közszolgálatnak, közszolgáltatásnak tekintik az oktatást és a nevelést. Az állam finanszírozza a közoktatást, és evidens joga lesz, hogy nagyobb szerepet kapjon az oktatási rendszerben. Az állam a közoktatási intézmények fenntartója, de a koncepció szerint az önkormányzatok - megfelelő paraméterek megléte esetén - átvehetik a fenntartást.
Hunhír.info kommentár:
A legfontosabb, hogy tűzzel-vasal irtani kell a neoliberális eszméket, és abszolút magyarszemléletű és központú oktatást kell bevezetni.
Forrás: hunhir.info
http://nemenyi.net/default.asp?SID=0&AID=0&Direkt=87072 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-08-23 21:31:36, kedd
|
| |
| |
Faji forradalom határán az Egyesült Államok
Az Amerikai Egyesült Államok átlagos belföldi állapolgárának megjelenése a közeljövőben drámaian megváltozhat. Most először a történelemben előállt az a helyzet, hogy a legtöbb amerikai gyerek nem fehér. Ha ez a tendencia folytatódik, a angolszász megjelenésű tipikus amerikai képe anakronizmusnak tekinthető.
Az Egyesült Államok jelenleg összegzi a tavalyi népszámlálás eredményeit. Az előzetes eredmények semmi jót nem mutatnak a fehér emberre nézve (akik még mindig többségben vannak). A nem fehér gyerekek túlsúlya azt jelenti, hogy húsz-harminc éven belül a politika és a gazdaság formálása olyan emberek feladata lesz, akik már nem azon angolszáz gyarmatosítók leszármazottai, akik évszázadokkal korábban Amerikát meghódították. A latin (spanyol anyanyelvű) amerikai nők sokkal több gyermeket szülnek, mint a fehér nők, ami nem csak a fehér lakosság számbéli csökkenését jelenti, hanem az angolul beszélő lakosság csökkenését is. A spanyol nyelv fokozatosan kiszorítja az angolt.
Érdemes megjegyezni, hogy a faji összetétel változása egészen mást jelent az Egyesült Államokban, mint Európában. Bár mindkét térségben a fehér lakosság van többségben, ennek összetétele eltérően alakul. Európa esetében mindig is a fehérek képezték a bennszülött lakosságot, a muszlim országokból érkezők és a feketék voltak a bevándorlók. Amerikában mindegyik csoport bevándorló. Fehérek, feketék, ázsiaiak - az őslakos indián és eszkimó populáció csak a teljes lakosság egy százalékát teszi ki.
Európa történelme sokkal régebbre nyúlik vissza, mint az Egyesült Államoké, de Európa csak most először szembesül a faji összetétel ilyen arányú átrendeződésével. Azonban az Egyesült Államok bizonyos mértékig ma egy korábbról már ismert helyzetben van.
Úgy tartják, hogy mire az európaiak a XV-XVI. században megérkeztek arra a területre, ami ma az Egyesült Államokat jelenti, ezt a területet mintegy 11 millió indián népesítette be. Az azt követő néhány száz évben a fehér lakosság száma ugrásszerűen növekedett, az indián lakosságé pedig csökkent. Az 1619-es év tovább bonyolította a helyzetet: ekkor importálták az első afrikai rabszolgákat Virginia területére. Azután a rabszolgák beáramlása folyamatos volt, és ennek eredményeként a népesség faji összetétele drámaian megváltozott.
A 2000-es népszámlálás szerint a feketék a lakosság 12,1%-át alkották, de volt már példa ennél nagyobb arányra is. 1790-ben, 14 évvel az Egyesült Államok születését követően az összlakosság 19,3%-a volt afrikai, és a déli területeken ők alkották a többséget. Egy évvel a polgárháború kitörése előtt (1860) a népesség 14,1%-a volt fekete. A fekete lakosság teljes létszáma folyamatosan nő, a teljes lakossághoz viszonyított arányuk azonban csökkent egészen 1930-ig, amikor is az összlakosság 9,7%-a volt fekete.
A fekete lakosság arányának csökkenését a fehér bevándorlók tömeges érkezése okozta a 19. század második felében. Nekik köszönhetően a fehér lakosság néhány év után már az összlakosság 80%-át jelentette. Az Európából érkező bevándorlók tömegeinek etnikai összetétele szintén folyamatosan változott. Angol, francia, spanyol, holland, svéd kolóniák alakultak az Egyesült Államokban. Voltak orosz erődítmények, és ennek megfelelően nagy számban orosz telepesek is a Csendes-óceán partvidékén. Mire a függetlenségi nyilatkozatot aláírták 1776-ban, az angolszász elem vált uralkodóvá az országban.
Később a XIX. század közepén leginkább ír és német bevándorlók érkeztek az Egyesült Államokba, kisebb mértékben hollandok és skandináv lakosok. A XX. század elején a bevándorlás ismét változott: ekkor a Dél-Olaszországból érkezők voltak túlsúlyban, de sokan vándoroltak be oroszok, és egyre többen érkeztek az Osztrák-Magyar Monarchia területéről is. Ekkorra a bevándorlók közt nagy arányban voltak jelen a zsidók is.
A XX. század első felében kínai, japán, koreai lakosok özönlöttek az Egyesült Államokba, a XX. század második felében pedig Latin-Amerikából érkeztek sokan: mexikóiak, kubaiak, és más dél-amerikai országok lakosai. Különösen sok bevándorló érkezett Mexikóból, mert nekik ehhez csak annyit kellett tenniük, hogy átmennek a határon. Ennek eredményeként a déli és nyugati Egyesült Államokban, valamint New Yorkban a spanyol beszéd néha elsőbbséget élvezett az angollal szemben.
A spanyolok helyzete nem mondható egyszerűnek, mivel a modern Kalifornia, Texas és a délnyugati rész rengeteg más állama egyszer Mexikó részét képezte. Puerto Rico szigete az Egyesült Államokhoz tartozik, lakosainak amerikai útlevele van, de nincs joguk képviselő választására.
2000-ben így nézett ki a faji összetétel: a fehérek tették ki a lakosság 69,1%-át, a feketék 12,1, a spanyolok 12,5, az ázsiaiak pedig 3,6%-át. A lakosság többi részét az indiánok, ill. óceánia lakói tették ki, illetve az olyan keverékek, mint pl. Obama. A fehér lakosság aránya máig is csökken, a feketék, latinok aránya folyamatosan nő.
Figyelemre méltó, hogy a faji arányok átrendeződése bár lassan, de a hatalom faji összetételét is megváltoztatja. 1960 előtt elképzelhetetlen volt, hogy valaki pl. ír származással elnök legyen. Hosszú ideig az olaszok, feketék, spanyolok és ázsiaiak sem férkőzhettek a hatalom közelébe. Leszármazottaik közül ma már sokan miniszterek, szenátorok, kongresszusi képviselők. Obama félig fekete, félig ír. Az 1950-es évek Amerikájában egy ilyen elnök még elképzelhetetlen lett volna.
Azonban akárhogy is alakultak a faji viszonyok, politikai értelemben az Egyesült Államok hű maradt az angolszász politikai hagyományhoz. A huszadik század eleje óta az ország a legtöbb esetben ugyanazt a szerepet játssza, mint a korábbi brit birodalom. Ez nem meglepő, mivel eredetileg az angolszász elem érvényesült, az ettől eltérőek nem juthattak szóhoz - ha mégis, akkor alkalmazkodniuk kellett a már kialakult politikai kultúrához.
Ugyanakkor Amerika még soha nem tapasztalta a nem-fehérek teljes dominanciáját a fehérek felett. Ha az angolszászok teljes lakossághoz viszonyított aránya extrém alacsonnyá válik, a feketék és latinok felülmúlják őket, az lassan, de befolyásolni fogja az amerikai politikát, mert ezeknek a csoportoknak teljesen más az értékrendje. Ekkor az amerikai külpolitikában is jelentős változások várhatóak.
Pravda.ru
2011. augusztus 23.
http://jovonk.info/2011/08/23/faji-forradalom-hataran-az-egyesult-allamok |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-08-23 21:29:49, kedd
|
| |
| |
Amiért sürgős lett Tripoli elfoglalása
Pár napja röppent fel a hír, miszerint Venezuela haza akarja vinni 211 tonna aranyát az Angol Nemzeti Bankból. Természetes, hogy a cionista bankárok egyből visítani kezdtek. Ugyanis az arany nincs sehol (persze az is bolond, aki ezekben megbízik egy pillanatig is). Hosszas magyarázatok jöttek, hogy a bank kiadta az aranyat kölcsönbe, és majd ha visszakapja, akkor esetleg szállíthatják.
Tripoliban a Nemzeti Bank közel 144 tonna aranyat őriz. Vagyis erős a gyanú, hogy Venezuela eltűnt aranyának jó részét ebből kívánják fedezni. Már érthető, miért lett ilyen sürgős elfoglalni a várost, miért kezdtek nehézfegyvereket szállítani a lázadóknak, és az is, hogy miért hangoztatják a főváros elfoglalását. Mivel onnantól már csak a rend megszilárdítása lenne feladat, melyhez az elismert új hatalom azonnal behívhatná a NATO csapatokat.
Kapcsolódó cikkek:
A NATO-nak semmi oka az ünneplésre
.
A NATO foglalhatta el Tripolit
.
Líbia: az információs háború újabb hulláma
A vallási alapon küzdő felkelők csoportjai (akik hallani sem akarnak a NATO beengedéséről és a Nyugat által meghonosított 'demokráciáról') is megtudhattak valamit, mert megkezdődött a versenyfutás a főváros felé. A NATO helikopterei és a légierő bombázza a főváros felé közeledő iszlám felkelő csapatokat, nem véletlenül. Hihetetlen, hogy a nyugati érdekeltségek másért semmit nem tudnak tenni, csak az aranyért, és az olajért. Annyira undorító féreg társaság, hogy egyszerűen nem lehet minősíteni.
A fővárosban helyenként elszórt harcok folynak, miközben más városokban is ugyanez a küzdelem folyik. Nehéz képet alkotni a pontos történésekről, mivel majdnem az egész sajtó hazudik.
Kemény Gábor - Jövőnk.info
http://jovonk.info/2011/08/23/amiert-surgos-lett-tripoli-elfoglalasa |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-08-23 21:28:02, kedd
|
| |
| |
Baltával, felfegyverkezve támadt a rendőrökre a cigány bűnbanda
2011. augusztus 23. 16:31
Hunhír.info
Baltával támadtak intézkedő rendőrökre egy hétfős cigány bűnbanda tagjai a Hajdú-Bihar megyei Bagaméron. A támadókat végül a készenléti rendőrség segítségével fogták el. Nem elfogni!. A rendőrre fegyverrel támadó bűnözőket jobb államokban ki szokták egyből lőni.
Rendőrökre támadt egy hétfős csoport a Hajdú-Bihar megyei Bagaméron - olvasható a rendőrség honlapján. A rendőrök hétfőn este csendháborítás miatt mentek ki egy cigány putrihoz. A bűnbanda tagjai szúró-vágó eszközöket dobáltak a rendőrök felé.
Az egyik cigány fejszével sújtott egy rendőr felé, aki nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. A hét embert a készenléti rendőrség segítségével fogták el és állították elő. Legalább szarrá vertétek őket? Ja, csak a tüntetőt volt szabad, a cigánybűnöző az tabu.
http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=44427 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-08-23 21:25:20, kedd
|
| |
| |
Ady Endre igenis megbolygatta a zsidó bolyt - Válasz Kácsor Zsolt gyűlöletbohócnak
2011. augusztus 23. 16:37
Ifj. Tompó László - Hunhír.info
tetuhintasok.jpgLiberális médiumaink korifeusai, közülük Kácsor Zsolt gyűlöletbohóc méltó utóda Eörsi (Schleiffer) Istvánnak, aki szerint klasszikusunk egész életében harcolt a buta historizálás, a hőzöngő kuruckodás, a hazaffyaskodás és a múlt meghamisítása ellen, világéletében liberálisnak és internacionalistának vallva magát, cikkek százait írva a sötét nacionalizmus, a politikai konzervativizmus és a világi hatalmasságok talpát nyaló, de a szociális problémák iránt érzéketlen klérus ellen, hallgatva azonban a lényegről, arról, hogy klasszikusunk kisgyermek korától rendszeresen, felnőtt korában pedig minden elnémíttatási kísérlet ellenére igenis gyakran szembeszállt velük, amint ezt honlapunkon tanulmánysorozatunkban (Ady tévedései és igazságai) már részletesen bemutattuk.
Már Ady barátai közül hangsúlyozta Hetey Zotán (Ady-Bandi - Ady Endre, 1942), hogy a zsidóság a külső látszatot használja ki, amikor azt harsogja, hogy Ady Endre az övék volt. Az az Ady Endre, aki kis Bandi korában a zsidó templom ablakát beverte és nem tudott elmenni egy zsidó fiú mellett anélkül, hogy hátba ne vágta vagy huncutkáját meg ne húzta volna, aki jogász korában magából kikelve tiltakozott egy zsidó kolléga megválasztása ellen és örömmel asszisztált a zsidóknak egy nagyváradi kávéházból való kitessékelésénél, aki már férfi korában a Duk-duk affaire című cikkében kikelt a beléje kapaszkodó ravasz kicsi emberek, a mellette és nevében morgó, dúló-fúló, harcoló lés író csomó senki ellen, akikhez nincs semmi köze, aki a Gábor (Greiner)Andor ízetlen kupléja miatt egy keresztény újságban régi teóriáit szándékozott bővebben kifejteni az országra szabadult vad, éhes, antiszociális, barbár zsidókról, aki a fajtáját féltette a magyarság karaktervonásait megmásító, elmosó és alacsonyabb rangúvá tevő zsidó vérkeveredéstől és aki nagy mecénásával, a zsidó milliomossal csak úgy tudott barátságot fenntartani, ha évenként csak néhányszor találkoztak: nem volt, nem lehetett az övék.
A Margita élni akar-ban (1912-ben) pedig megvallotta:
A zsidó-bolyt pedig megbolygatom,
De csak kettőnk kedvéért egyelőre,
Nem vagyok gróf, pap, léha vagy zsidó,
Ügyes vagy seftes: hát nem félek tőle.
A zsidótól mindent lehet követelni, de azt már nem, hogy magyarra tanítson
Tehát megbolygatta, ha burkoltan is, kifejtette 1910-ben a Nyugat hasábjain, hogy nem vállal semmi közösséget és sorsot azokkal, akik elfelejtettek magyarul is megtanulni,hiszen, amint ugyanitt Van-e még magyar nyelv? című írásában megjegyezte, a zsidótól igazán mindent lehet követelni, de azt már nem, hogy magyar nyelvre tanítson bennünket.
Ady legnagyobb tisztelői közül pedig Szabó Dezső világította meg legélesebben róla a zsidó felső tízezerről alkotott véleményét sorsregénye, Az elsodort falu egyik jelenetében, melyben (szokásához híven regényalakjainak nevét megváltoztatva) Farkas Miklós (Ady Endre) és Gyöngyi Oszkár (Györgyi Oszkár) beszélgetnek. Farkas Miklós kezdi a beszélgetést az alábbi kérdéssel:
Hát te is azt hiszed, hogy antiszemita vagyok? Te is, te is antiszemita értetted a regényemet? Te is, aki olyan intelligens vagy, akinek olyan széles emberi kultúrája van?
- Nem, nem, Miklós, mondta könyörögve a fiatalember. - Te nem is lehetsz antiszemita, te, aki minden embernek hangja vagy. Te csak az igazságot írtad meg. De vannak gyilkos igazságok, melyek ölnek hatod- és hetedíziglen. Vannak igazságok, melyek oly erővel izzanak át az elfogult lelkekbe, hogy már igazságtalansággá lesznek. Az én fajom annyit szenvedett. Én félek, Miklós, ez a félelem velem született, bennem még összeborzonganak a megkergetett ősök. Nem magamért, én már akár elpusztulhatnék, de szegény fajomért.
- És az én fajom? Én nem félhetek a fajomért!? Az én fajom nem szenvedett eleget?! A háború folyamán elvetődtem Magyarország minden pontjára. Voltam a frontokon, a front mögött, falun és városban. Láttam mindenféle embert, mindenféle viszonyokat. Voltam nyáron a fürdőkben, a Tátrában, a Balatonon, mindenütt, ahol egészséget isznak és örömet élnek. Kik voltak ott? Zsidók, zsidók, zsidók. Menj a színházakba, a mulatóhelyekre, mindenüvé, ahol élvezetet zabálnak. Kik élveznek? Zsidók, zsidók, zsidók. Menj a városokba, kiket emelt fel a sárból a háború, kiknek csordult teljes dézsával a háború emlője? Kik lettek az élet urai? Zsidók, zsidók, zsidók. Nézd meg, hova ömlik a föld, kik veszik meg a fejős birtokokat, kik lesznek gazdái az elbitangolt udvarháznak, kiké lesz a szőlő bora, a kalász magva, kik állják körül a föld csecseit? Zsidók, zsidók, zsidók. Menj a bankokba, ahol uralkodik a pénz, a szerkesztőségekbe, ahol uralkodik a betű, az üzletekbe, ahol összetorlik a másoktól végzett munka, a központokba, kirendeltségekbe, a trénhez, a gazdasági vállalatokhoz, mindenüvé, ahol biztos az élet és könnyű a haszon. Kiknek folyik pénzt az egész megbomlott élet? Zsidóknak, zsidóknak, zsidóknak. És hol van az én fajom, az én megrablott, kihasznált fajom? Menj Tirolba, Palesztinába, Flandriába, mindenüvé, ahol hősies gyermekkedvvel kell meghalni. Kik halnak ott az első sorban? Magyarok, magyarok, magyarok. Menj a kis hivatalokba, ahol becsülettel kell éhen halni, postára, vasútra, iskolába, törvényszékre és ezer más helyre, ahol buta becsületesen, vacogó foggal kell megállni a végsőig a sarat. Kik nyomorognak hatszoros munkával, kik fáznak, kik döglenek napról napra éhen? Magyarok, magyarok, magyarok.
Magyarország most egy mesebeli óriási koca, millió éhes szájjal, millió csorduló emlővel. A szájak magyar csontot, magyar húst, magyar velőt, magyar szívet rágnak, magyar verejtéket isznak, az emléket ti markoljátok, ti szívjátok, ti bitang grófi rablók. Hát az én fajom nem szenvedett a múltban? Igen, a tietek is szenvedett, de most részeg kedvvel fizet a jelen. Mi a fizetése az én fajomnak? És ezt nem szabad kiüvölteni? Oláh, szerb, tót, zsidó beleordíthatja faji jogait a történelembe, ha mi megmukkanunk, az barbár sovinizmus, elfogultság, antiszemitizmus? És te, te sem akarod ezt látni és érteni?
Pogrom, pogrom! Ezzel a szóval köttök ti le minden kritikát.
Gyöngyi Oszkár válasza önmagáért beszél: szerinte minden hiba, bűn ellenére, amit a zsidóság a múltban elkövetett és amit ma elkövet, joggal kéri jussát: Mi voltunk a lendülő erő az új Magyarország felépülésében, hisz a ti fajotokban rejlő mély kincseknek is mi vagyunk a bányászai s kikiáltói a világ piacán. Igaz, miénk a megnyert élet, de miénk volt a kockáztatás merészsége, a kezdés szent nyugtalansága. Minden fajnak kell a kritika, de éppen most kutatni rá ezekre, mikor szörnyű, éhes tömegek lesnek új meg új gyűlöletre. Néha éjszakánként hulló holttesteket látok és hallom a pogrom vad ordítását. Ezt te sem akarhatod. Ezért kérlek.
Farkas Miklós megáradt indulattal - fakadt ki (ha ma tenné, lehet, hogy három évvel fizethetne érte?):Pogrom, pogrom! Ezzel a szóval köttök ti le minden kritikát. A pogrom a vér őrülete, a vadállat részeg felriadása, a pogrom nem intéz el, nem ad igazságot, csak jogot és erőt újabb imperiumhoz. Ha pogrom volna, én dobnám legelőször magamat elébe s az én széttépett testemtől volna először véres a kezük. De van egy másik pogrom, egy szörnyebb, mert tartós, egyetemes és nem jajgatja fel a megtorló szánalmat. És ez alatt vonaglik, pusztul, vágódik el a magyar faj. Az a csendes kiválasztás s fajotok rettentő szolidaritása, mely minden szenvedéshez, vérhez, gyötrelemhez, nyomorhoz magyart juttat, minden lélegzethez, élvezethez, pénzhez, hatalomhoz titeket rohantat. Itt van az én pályám. Hiába volt zsenim, faj-megváltó, becsületes, nagy akaratom, széles emberi ölelésem, csak ti általatok lehettem, mert ti vagytok az üzlet, a megnyert verseny, a demokrácia. Ahogy megszűntem lobogótok lenni, az első kritikánál elhulltam, kiestem, meghaltam s most önmagam virrasztó hulla vagyok. Az a szörnyű pogrom, mikor ti oly sajátságokkal, olyan morállal, olyan eszközökkel, olyan szolidaritással rohantok a versenybe, amiktől elhúz, melyeket halálos lehetetlenné tesz ezer éves európai emberségünk, őskeresztény vérünk. És míg hibáinkban zsákmányaitok vagyunk, elhullunk a versenyben azáltal, ami bennünk jó és tiszta emberi. Én látom fajom roppant vonaglását, a bitorolt életet, a lencsén elcsalt örökséget, minden fajú kihasználók rettentő karmait, a vad parazita dzsungelt, mely ráhemzseg a balek magyarra, és ne szólhassak, ne jajgathasson ki belőlem az emberi felindulás egy elpusztult, kirabolt, megcsalt, nagyszerű fajért, mert Gyöngyi Oszkár ötezer koronát ad nekem s ezzel megvette testem, lelkem, minden napom és életem elrendeltetését. Te vagy az egyetlen, Oszkár, aki a nehéz napokban adó kézzel fordultál felém, de vidd a pénzed.
Gyöngyi Oszkár erre felfakadó sírással azt felelte, hogy tisztában van népe hibáival, bűneivel, gyűlöli szerencséjük szemérmetlenségét, pénz-moráljukat, mégis arra kéri, ha joga is van, hogy reájuk kiáltson a félrevezető utaknál, ne ostorozza őket, mondván, egyesek (sőt akár sokak) hibáiért, bűneiért mégsem lehet az egész közösséget megróni.
Vallomását csak megerősíti Jászi (Jakubovics) Oszkár (a regényben Kun Ernő) önmarcangolása, őmaga is kénytelen volt elismerni, hogy aki a huszadik század fordulóján megállapította a magyar zsidóság számbeli túltengését a szellemi élet vezető pozícióiban, mely éppen nem felelt meg sem országos átlagszámának, sem szellemi-erkölcsi fajsúlyának: aki megjegyezte, hogy a zsidóság túlzott érvényesülése gyakran nem magasabb intelligenciát, csak tekintet nélkülibb könyököt és vastagabb arcbőrt jelent: aki analizálni merte azokat a káros tulajdonságokat, melyeket az évszázados gettó fejlesztett ki a zsidóságban: aki utalni bátorkodott arra, hogy idegen uzsorásoknak beözönlő csapatai mily veszedelmesek az egyszerű falusi kultúrákra nézve: aki kritizálni merészelte a budapesti metropolisz zsidó intellektuel szellemi életének számos ízléstelenségét és ripők amoralizmusát: az ilyen ember rögtön közveszélyes, durva, műveletlen antiszemitaként lett beállítva, akit az egész sajtó lehurrogott, sőt lehetetlenné tett. (Magyar kálvária - magyar föltámadás, 1989)
Miért tartsam éppen a zsidó bankokráciát sérthetetlennek, kímélendőnek?
A mindenkori Kácsor-kirekesztők vagy nem tudnak, vagy szólnak arról, hogy amikor Ady például a Korrobori című cikkében (1917) egyenesen leszögezte, hogy a kultúra és a továbbmenés tehát a Balkánfajták közé ékelt korcs-magyarság számára: a nem éppen tökéletes, de hasznos zsidóság, óriási felháborodást keltett az érintettek körében, miként arról sem, hogy Erdély és a háború elvesztése, forradalmár barátai ígéretei hatására testileg-lelkileg összeomlott, ellenkezőleg, fő futtatói - amint Hetey megjegyzi -, Ignotus (Veigelsberg Hugo), Hatvany (Deutsch) Lajos, Révész (Rosenfeld) Béla úgy tüntették fel az őszirózsás forradalmat, mintha ez Ady Endre forradalma lett volna s mintha ő lett volna ennek vátesze, dalnoka, démona, sőt felbujtója is, holott a forradalom első napjaiban már köztudomású dolog volt, hogy Ady Endre magát ezzel a forradalommal nem azonosította. Testvéröccse, Ady Lajos pedig arra emlékeztet, hogy nem hallgatja el, mint mások, az igazságot és tárgyilagosan ezeket állapítja meg: Bizonyos, hogy amikor a Pogány Józsefek fokozatos térnyerését látta, ismételten hangoztatta az azóta sokat idézett mondást: Ez nem az én forradalmam. A forradalommal szemben való állásfoglalását egyébként elsősorban erdélyi patrióta volta determinálta. Ebből a szemszögből ítélte meg és ítélte el az októberi forradalom azon tényeit, amelyek, érzése szerint, a történeti Magyarországra kimondott halálos ítéletnek végrehajtását csak könnyebbé és teljesebbé fogják tenni.
Maga Révész (Rosenfeld) Béla elismerte ugyanakkor, hogy a Tisza-gyilkosság fátumos borzongással megdöbbentette, a forradalom merénylőit felelőtlen őrülteknek nevezte, nyugtalanul figyelte a kommunisták szereplését, és Ady Lajos életrajzi adataiból pedig megállapítható, hogy Ady Endrét a forradalmi politika abszolute nem érdekelte, a forradalmi kormány minisztereiről az volt a véleménye, hogy mindannyian a hónuk alatt hordozzák a fejüket s ismételten mondogatta: nem látok, nem várok semmi jót és nem bírok tovább Pesten maradni.
Hetey megvallja, hogy Ady az orosz-lengyel zsidóságnak Magyarországra való özönlését és a zsidóságnak a gazdasági téren való nagymérvű érvényesülését nagy aggodalommal nézte. Ezt az álláspontot sokszor nyíltan is hangoztatta. Úgy érezte, hogy neki ehhez joga van. Mint életében minden félig-meddig antiszemita ízű megmozdulásának, úgy ilyen kinyilatkoztatásainak is kárát vallotta. Állásfoglalását sok helyen érzékenyen vették s őt fakultatív antiszemitizmussal és sovinizmussal vádolták meg. Ady Lajos szerint keserűen, csalódottan mondogatta akkoriban: mi jogon vetnek sovinizmust szememre olyanok, akik az orosz-lengyel zsidóság kérdését nem tudják magyar, hanem csak általános emberinek nevezett zsidó szempontból elbírálni? S miért ne legyen jogom a magam fajtájának individuális vonásait megvédeni egy olyan nagymérvű beolvadástól, amely már keveredés s amely keveredés a magyarság karaktervonásait nemcsak elmossa, nemcsak megmásítja, hanem általános emberi szempontból is alacsonyabb rangúvá teszi? Miért tartsam éppen a zsidó bankokráciát s a zsidó merkantilokráciát egyedül sérthetetlennek, kímélendőnek? Ady Lajos szerint Ady Endre féltréfásan, félkomolyan sokszor használta a zsidó áfium kifejezést:, magyarnak és patriótának tudta magát, akinek szemében az egyetemes zsidóság sorsa csak másodrendű a maga fajtájának sorsa, jövője és céljai mellett s akinek szemében a magyarsághoz fűzött sorsú zsidóság is csak abból a szempontból fontos: nyer-e vele a magyarság vagy veszít. Tehetség dolgában a maga fajának vindikálta az elsőséget. Boros hangulataiban nem egyszer hallottam tőle mondogatni: Ötven év óta a magyar zsidóság előtt korlátlan volt minden szabad pályán az előretörés, a verseny lehetősége s mégis: legnagyobb poétájuk Kiss József lett, legnagyobb festőjük Fényes Adolf, legnagyobb írójuk Molnár Ferenc, akik valóban mind-mind kvalitásos emberek, de nem az igazán nagyok közül volt.
Nem bizony, és erre döbbent rá kurucos kifakadással már 1907-ben egyik, alig idézett versében (Én nem vagyok magyar?):
Ős Napkelet olyannak álmodta,
Amilyen én vagyok:
Hősnek, borúsnak, büszke szertelennek,
Kegyetlennek, de ki elvérzik
Egy gondolaton.
Ős Napkelet ilyennek álmodta:
Merésznek, újnak,
Nemes, örök-nagy gyermeknek,
Nap-lelkűnek, szomjasnak, búsitónak,
Nyugtalan vitéznek,
Egy szerencsétlen, igaz isten
Fájdalmas, megpróbált remekének,
Nap fiának, magyarnak.
(S az álmosaknak, piszkosaknak,
Korcsoknak és cifrálkodóknak,
Félig-élőknek, habzó szájúaknak,
Magyarkodóknak, köd-evőknek,
Svábokból jött magyaroknak
Én nem vagyok magyar?
Megöl a disznófejű Nagyúr
Ugyanez a felismerés szülte látomásos lírájának gyöngyszemei közül a Harc a Nagyúrral-t, amelyben anélkül, hogy nevesítette volna őket, ha nem is olyan határozottan, mint a Margita élni akarban, mégis végig róluk vallott, a bélyeges seregről:
Megöl a disznófejű Nagyúr,
Éreztem, megöl, ha hagyom,
Vigyorgott rám és ült meredten:
Az aranyon ült, az aranyon,
Éreztem, megöl, ha hagyom.
Sertés testét, az undokot, én
Simogattam. Ő remegett.
Nézd meg, ki vagyok - (súgtam neki)
S meglékeltem a fejemet,
Agyamba nézett s nevetett.
(Vad vágyak vad kalandorának
Tart talán?) S térdre hulltam ott.
A zúgó Élet partján voltunk,
Ketten voltunk, alkonyodott:
- Add az aranyod, aranyod.
Engem egy pillanat megölhet,
Nekem már várni nem szabad,
Engem szólítnak útra, kéjre
Titokzatos hívó szavak,
Nekem már várni nem szabad.
- A te szívedet serte védi,
Az én belsőm fekély, galád.
Az én szívem mégis az áldott:
Az Élet marta fel, a Vágy.
Arany kell. Mennem kell tovább.
- Az én yachtomra vár a tenger,
Ezer sátor vár énreám,
Idegen nap, idegen balzsam,
Idegen mámor, új leány,
Mind énreám vár, énreám.
Az egész élet bennem zihál,
Minden, mi új, felém üget,
Szent zűrzavar az én sok álmom,
Neked minden álmod süket,
Hasítsd ki hát aranyszügyed.
Már ránk szakadt a bús, vak este.
Én nyöszörögtem. A habok
Az üzenetet egyre hozták:
Várunk. Van-e már aranyod?
Zúgtak a habok, a habok.
És összecsaptunk. Rengett a part,
Husába vájtam kezemet,
Téptem, cibáltam. Mindhiába.
Aranya csörgött. Nevetett.
Nem mehetek, nem mehetek.
Ezer este múlt ezer estre,
A vérem hull, hull, egyre hull,
Messziről hívnak, szólongatnak
És mi csak csatázunk vadul:
Én s a disznófejű Nagyúr.
Be fogja piszkítani az egész országot. Veszedelmes fráter!
A mindenkori történelemhamisítók által félrevezetettek figyelmébe ajánljuk ezúttal a disznófejű Nagyúrak közül egykori magántanítványára, Kohn (Kun) Bélára vonatkozó, Herczeg Géza páratlan kortörténeti krónikája megörökítette vallomását (Kun Béla. Történelmi grimasz, 1929):
Súlyos betegségében Ady Endrének is fülébe jutott, hogy Kun Béla, az egykori magántanítvány, akinek ő valaha Kolozsvárott privátleckéket adott, visszatért a hadifogságból, és hogy egyre nagyobb jelentőségre jut, de elmondták neki azt is, hogy Kun Béla sohasem mulasztja el a vele való intim barátsággal kérkedni. A nagy költő sokat jelentő mosollyal, megvetéssel teljes szánakozással a hangjában reflektált az ilyen hírekre, majd egyszer nagyobb társaság előtt egy időben, amikor még senki sem sejtette volna, hogy mi lesz még Kun Bélából, egy próféta jós tehetségével figyelmeztette az érdeklődőket:
Vigyázzatok, nagyon vigyázzatok, ez egy nagyon veszedelmes fráter, ez még nagyon nagy csúfságot fog elkövetni. Ha nem vigyáztok rá, ugyanazt csinálja az egész országgal, amit egykor kisdiák korában a tanárjával csinált. Vigyázzatok a disznóra! Alig tíz éves volt, talán első gimnazista, valami miatt megharagudott az osztályfőnökére, talán beírták az osztálykönyvbe, furcsa módon bosszulta meg magát. Kora reggel bement az osztályba és - odarondított a katedra alá. Vigyázzatok rá, mert ha nem vigyáztok rá, azt fogja csinálni az egész országgal, amit egykor a katedrával csinált. Be fogja piszkítani az egész országot. Veszedelmes fráter!
Senki se hitte el, senki se fogta fel a jóslatnak az igazi komolyságát, senki se képzelte el, hogy Ady Endre szavai milyen rövid idő alatt és milyen végzetesen valóra fognak válni.
Nem a mindenkori gyűlöletbohócok, hanem értő-érző olvasók figyelmét hívjuk fel ismételten arra, hogy Ady Endre egy világnézeti-stílusművészeti ellentétek között vergődő eredendő költői tehetség, akinek világában a nemzeti-keresztény eszméknek hol az elfogadása, hol az irántuk való vágy, hol pedig egyenesen nyílt tagadása egyaránt felbukkan, ezért hatalmas, önfegyelemmel kevésbé párosult kifejező ereje a legellentétesebb értékeléseket szülte mindmáig: amíg egykor Tormay Cécile a nemzet daloló sírásójának nevezte, akinek azonban nemzete idővel meg fog bocsátani, addig Szentmihályi Szabó Péter szerint a magyar Ady óta idióta, így igazságai többnyire kínzó sorskérdéseink inkább művészi tökélyű felvetéséből, mintsem megválaszolásából állnak, és leginkább a magyar lét szorongásainak, töprengéseinek, lángolásainak kifejezései, különös tekintettel a seregesen senkik, vagyis a Németh László szerinti híg magyaroknak nevezettekre (Sorskérdéseink,1989), a mindenkire, csak a maga magyarságára nem gyanakvók, a kelet-európai élet iránt közömbös agy érzéketlen asszimiláltak elleni, elsősorban erkölcsi-szellemi küzdelemre.
Minderről persze Kácsor Zsolt makkabeusai mitsem tudnak, nekünk azonban Ady megmarad bolyukat megbolygató prófétának.
http://hunhir.info/?pid=hirek&id=44428 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-08-23 21:24:04, kedd
|
| |
| |
2011-08-23. 17:38
Az euró összeomlását jósolja a volt Fed-elnök
Az euró összeomlására számít az Egyesült Államokban a jegybank szerepét betöltő szövetségi tartalékbankrendszer volt elnöke. Alan Greenspan egy keddi washingtoni pódiumbeszélgetésen úgy vélte, hogy az amerikai gazdaság nehézségeit is az euró válsága okozza.
Greenspan szerint az euróövezetet szétfeszíti a bajba jutott tagok megsegítésének kényszere. Az eladósodott tagországokért indított mentőakciók nem lesznek sikeresek, és az euró végül összeomlik - vélekedett a szövetségi tartalékbankrendszer (Fed) volt elnöke.
Alan Greenspan szerint az Egyesült Államok gazdaságát elsősorban az euróövezeti válság keltette bizonytalanság hátráltatja. Az európai problémák miatt fogják vissza kiadásaikat az amerikai fogyasztók, és Európa miatt tartózkodnak a létszámbővítéstől az amerikai vállalatok - mondta Greenspan, aki szerint nőtt ugyan a recesszió valószínűsége Amerikában, de egyelőre nem kell tartani újabb visszaeséstől.
Az euró válsága azért fontos tényező, mert a világgazdaság rendkívül erősen összefonódott rendszerré alakult, ezt mutatja például, hogy az amerikai export 20 százalékát az euróövezet szívja fel - fejtette ki Greenspan.
A Fed elnöki tisztét 1987-től 2006-ig öt cikluson át betöltő szakember sok tapasztalatot szerzett válságkezelésben. Hivatali ideje alatt ért például hirtelen véget az informatikai részvények szárnyalása. Sokan az úgynevezett dotkomlufi 2000-ben történt kipukkadásához hasonló jelenségtől tartanak az arany esetében is, Greenspan szerint azonban ezúttal nincs piaci buborék, az arany rohamos drágulását az inflációs félelmek gerjesztik.
(MTI)
http://kuruc.info/r/4/83962/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-08-23 07:02:31, kedd
|
| |
| |
Zsidó KRESZ: tolasson el mindenki az egyirányú utcába behajtó telepes útjából!
http://www.youtube.com/watch?v=6NmdrPmWjSU&feature=player_embedded
http://kuruc.info/r/34/83916/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-08-23 06:52:55, kedd
|
| |
| |
Megvan a magyar kultúra új arca
Ha végigböngésszük a Nemzetierőforrás-minisztérium (Nefmi) állami vezetőinek juttatásairól szóló múlt szerdán közzétett legfrissebb beszámolókat, akkor azt hiszem, minden kétség nélkül kijelenthetjük, hogy a magyar kultúrának új arca van. Ugyan nem akarta, nem kereste senki. Egyszerűen csak lett. Mondhatnám, magától mintegy védjeggyé nőtte ki magát. És ott van mindenhol. Tárgyal, szervez, fesztiválokat nyit meg, prezentál. [a beszámolókért katt a linkre]
Szőcs Géza kulturális államtitkár nem kétséges, befutott. Ezt a napvilágra került adatok is fényesen bizonyítják.
A Nefmi közlése szerint ugyanis Szőcs vette fel a legnagyobb összegű deviza napidíjat, kinevezése óta több mint 1,2 millió forintot, ami alapján közel annyit utazott, mint Martonyi János külügyminiszter. Más összehasonlításban több közpénzt tapsolt el, mint Réthelyi Miklós miniszter, Szócska Miklós egészségügyért, Hoffmann Rózsa oktatásért és Czene Attila sportért felelős államtitkár együttvéve.
Kinevezésétől február közepéig 26 alkalommal járt hivatalos ügyben külföldön, és összesen 74 napot töltött távol, azaz a hivatali idejének közel harmadát. Megfordult Berlinben, Moszkvában, Brüsszelben, Kínában, Kazahsztánban, Romániában, Nagy-Britanniában, Franciaországban és Törökországban is. Többek között ő nyitotta meg a ningbói magyar gasztronómiai fesztivált, a Csontváry-kiállítást Isztambulban, de ő volt az is, aki prezentálta a Magyar Vadak-kiállítást Brüsszelben.
Arra kérdésre, hogy ugyan mi indokolta Szőcs államtitkár úr ilyen szerteágazó külföldi szereplését a minisztérium azt közölte, hogy ,,a kulturális ágazat a határon túli és világszerte szórványban élő magyarsághoz számos olyan pályázat, rendezvény és intézmény útján kapcsolódik, amelyek időnként állami vezetők személyes jelenlétét is megkövetelik".
Remek, mondhatnánk, de akkor hogy lehet az, hogy az államtitkár úrnak nem sikerült eljutnia a kolozsvári Mátyás szobor átadására? És vajon hogy lehet az, hogy nem fért bele az elmúlt hónapok nagy piárkodásba, hogy például leüljön tárgyalni Kelemen Hunor román kulturális miniszterrel?
Arról már nem is beszélve, hogy a forradalmi kormányzat 5 milliárd forinttal kurtította meg az idei kulturális büdzsét, a Nemzeti Kulturális Alap költségvetését pedig két körben végül 1,66 milliárddal csökkentették. Ehhez képest Szőcs államtitkár úrnak az utazgatások mellett júniusig havi 250 ezer forint lakásfenntartási térítést is kifizettek. Bár mondjuk az igaz, hogy a háromszobás lakás 250 ezer forintos bérleti díjából csak 230 ezret fizetett a minisztérium, mert a maradék 20 ezret Szőcs befizette. És azért így már tényleg más a helyzet...
Persze most sokan mondhatnák, hogy 1,2 millió forint nem fogja romba dönteni a magyar gazdaságot. Ez természetesen igaz, de azért egy-két dolgot ne feledjünk. A fenti összeg csak a napidíjat foglalja magába. A szállást, a kiutazás és a hazautazás árát, az utas- és poggyászbiztosítást, a vízum díját, valutaátváltási költségeket, a külföldi telefonhívások, az internethasználat költségét és az egyéb költségeket nem, azt közpénzből költségtérítésként külön fizetik. A napidíj csak és kizárólag a személyes költségekre van kifizetve, a költségtérítés ennek a sokszorosa.
Azonban még erre is rábólintana a gyanútlan polgár, hogy jó legyen, biztos volt valami Magyarország számára hasznos eredménye a sok utazásnak. De sajnos Szőcs államtitkár esetében erről se nagyon beszélhetünk. A minisztérium szerint Szőcs ,,kiküldetéseinek jelentős része az általa elnökölt kulturális és audiovizuális terület nemzetközi értekezleteihez, vagy pedig Magyarország nemzetközi megjelenéséhez volt köthető". Az utazások döntő többsége protokolláris jellegű volt, és nem nagyon lehet nyomára lelni semmilyen fontos nemzetközi kulturális egyezmény aláírásának, vagy előkészítésének.
De akkor itthon biztosan annyira jól végezte a dolgát, hogy jutalomból megérdemelte, hogy az adófizetők pénzén utazgasson - folytathatnák tovább a kétkedők. És valahol igazuk is lenne. Szőcs itthon valóban végezte a dolgát, bár hogy kinek az érdekében, az finoman szólva is kétséges.
Ugyan a székfoglalójában elhangzott programokból, mint a giccs- és pornóadóból, a magyar ősöket feltáró Julianus-programból, a géntérképkutatásból és digitalizálási programból nem lett semmi, de legalább a magyar polgárok eligazítást és útmutatót kaptak tőle az elmúlt hónapokban a honi kulturális értékek kapcsán: ,,Alföldi Róbert művész. Kiváló színész és rendező. Az ország és a világ sok színházában lehetne vezető művész és kellene is, hogy az legyen. Alföldi kiváló színész, és nem egy rendezése is kiemelkedő, például a Bánk bánjára minden iskolást el mernék vinni. Ellenállnék, ha valaki a színpadról kívánná száműzni."
De Szőcs akkor is tudta, hogy hova kell állni, amikor Heller Ágnes, Vajda Mihály, vagy Tamás Gáspár Miklós ügyei voltak terítéken: ,,Mindhármukat olyan gondolkodónak tartom, akik jelentős szellemi teljesítményekkel gyarapították nemzetünk presztízsét, renoméját. Nagyon nem örülök annak, hogy egy olyan rutinvizsgálat, ami nem fejeződött be, olyan helyzetet eredményezhetett, amely alkalmas vezető értelmiségiek lejáratására, velük kapcsolatos előítéletek gerjesztésére, prejudikálásra."
Tényleg nem kétséges. Szőcs Géza emblematikus alakká nőtte ki magát. Az államtitkári pályafutása pontosan bemutatja a narancsosok kultúrpolitikájának lényegét.
Nemzeti mázba bújtatott liberált nyomulás.
http://radicalpuzzle.blogspot.com/2011/08/megvan-magyar-kultura-uj-arca.html |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2011. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
204 db bejegyzés |
| e év: |
5608 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 522
- e Hét: 861
- e Hónap: 4606
- e Év: 158102
|
|
|
Offline
