|
2011-10-16 15:36:31, vasárnap
|
| |
| |
* *
*Érints meg, - erre kérlek, - ha kisbabád vagyok! **
Ölelj gyakran magadhoz, nélküled "megfagyok"! **
Ne csak pelenkázz, mosdass, ha éhezem etess! **
Puszild meg arcom százszor, mert így természetes! **
Ringass el két karoddal, nyugtasd meg lelkemet, **
öledbe bújva érzem, hogy jó szülőm szeret! **
Érintésed ha érzem, az biztonságot ad, **
Érints meg, ez az érzés, mindig velem marad! **
Érints meg, - erre kérlek, - ha gyermeked vagyok, **
s nem értem a világot, s félelmeim nagyok. **
Ne tarts magadtól távol, ha veled dacolok, **
helyemet nem találom, sok még az új dolog! **
Keresd az utat hozzám, próbálj megérteni! **
könnyű álmokat hozz rám, s akarj érinteni! **
Jó éj puszid oly édes, olyan megnyugtató, **
mesélő érintésed álomba ringató! **
Kamasz fiaddá váltam? Érints meg akkor is! **
Lelkem nem érzéketlen, csak más világba visz! **
Ne hidd, hogy azért bántlak, mert most komisz vagyok. **
Ezer tüském is vágyja az ölelő karod! **
Magam felnőttnek érzem, - s hangodra szomjazom, **
az élet viharához így alkalmazkodom. **
Ketté szakadt világban, még helyem nem lelem, **
viselj el hogyha bántlak, s maradj mindig velem! **
Érints meg! - erre kérlek, - ha barátod vagyok! **
megnyugtat ölelésed, ha más felzaklatott! **
Biztató szép szavakkal lelket is önts belém. **
értelmet adj a létnek, és tarts tükröt elém. **
Kétségeimet vesd el, tudasd: fontos vagyok! **
Lehet hogy érintésed, minden, amit kapok. **
Ha szomorú a lelkem, vidámíts végre fel, **
legyél velem ha baj van, s nem hagylak én sem el! **
Kedvesem, éltem párja, most hozzád fordulok, **
érintésed, szerelmed, a legszentebb dolog. **
Ám tévedés azt hinned, a szenvedély elég. **
Ezer félelmem kerget a karjaidba még. **
Megnyugtat ölelésed, vigaszt nyújtasz nekem, **
lágyan szoríts magadhoz és szebbítsd életem! **
Ilyenkor végre érzem, - szemünk együtt ragyog. **
Olyannak szeretsz engem, amilyen ÉN vagyok. **
Felnőtt gyereked lettem, most már csak az leszek, **
s van már saját családom, kiket ölelhetek. **
Anyám, s apám karjára mégis számíthatok. **
Érints meg most is, kérlek, mikor gyenge vagyok. **
Szülői ölelésed, ma is sokat jelent, **
így segíts értékelni, múltat jövőt, jelent. **
Már én is másképp látlak, jobban becsüllek már. **
Ami fájt elfelejtem, az élet jó tanár. **
Érints meg még! - ezt kérem - idős szülőd vagyok. **
Erős karodra vágyom, mielőtt meghalok! **
Érints meg, ahogy egykor érintettelek, **
amikor apró voltál, kis, védtelen gyerek. **
Ülj le a közelembe, fogd kezem, adj erőt, **
simíts az öreg arcon, sok ráncot, vad redőt! **
Melegítsd át a szívem, megfáradt tagjaim, **
te rólad szólt az élet, a legszebb álmaim.*
--
/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
Offline
