|
2011-10-20 15:15:24, csütörtök
|
| |
| |
Mert mi is a csoda?
Amikor együtt nézel a napfénnyel a fákra; amikor a szél megborzolja a hajad,
s a szabadság illatát érzed, szinte szárnyalsz, s a gondolatod bárhová elér;
amikor "meglátjuk" a láthatatlant a megnyilvánulások mögött, s így annak
látjuk őket amik valójában; amikor nem titkoljuk érzéseinket, s ha kell utat
engedünk a könnynek, vagy éppen engedjük, hogy az öröm érzése töltsön
el bennünket; amikor együtt érzel embertársaddal, s megérted az ő szíve
titkait; amikor egy mozzanat, mely valódból tör a felszínre a másik lelkéig ér,
s megsimogatja őt. Mindannyian képesek vagyunk rá, s mindannyian
hajlamosak vagyunk erről megfeledkezni, s csak élni, de nem megélni az
életet, átélni a pillanatot.
Minden nehézség tanít valamire, s minden lecke által többek leszünk.
A sors nincs kőbe vésve, lehetőségeket rejt magában, s iránya rajtunk
is áll. Mégis gyakran érzed úgy, hogy mélyponton vagy, gondok és
szomorúság költözik a te házadba, s azt gondolod:
"Nincsen varázspálcám, mellyel bármit eltüntethetek?"
Ha ily eszközöd nincs is, de olyan képesség birtokában vagy, mellyel
átformálható a lét, könnyebbé tehetőek az anyag terhei, széppé s
áldottá a lélek útja. Ennek egyetlen, ám leggyakrabban a legkomolyabb
nehézségét az adja, hogy csak utalásokat találsz rá, iránymutatókat, de
végső soron önmagadnak kell felfedezned, egyszerűen azért, mert
tebenned van. Azonban ha időt és energiát szentelsz e megismerésnek,
akkor nemcsak hinni, de tudni is fogod, hogy "vannak még csodák."
Mert Te magad is az vagy!
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Lélekmorzsák 3. |
|
|
|
|
|
Offline
