Belépés
klarika47.blog.xfree.hu
Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. Kiss Tiborné
1947.10.29
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Tanulok
  2011-10-22 17:51:37, szombat
 
  Tudja mi a lényeges különbség elvtárs? Hogy az a kommunizmus, ahogy maga
általánosítja a múlt rendszert egy valódi, megtörtént világháborút követően, újra
felépítette az országot. Összefogással, és persze a külföld anyagi segítségével.
Maguk, többszörös pénzt tűntettek el a semmibe, vagy szórták el olyan
nevetséges és felháborító dolgokra, ami nem a dolgozó népet szolgálja.
Ha akkor, amikor újjáépítettük a lerombolt országot, valaki is, egy téglát a maga
hasznára elsajátít, talán ott helyben, agyon is lövik nem pusztán a rendvédelmi
szerv maga a nép, aki megfosztva érezte magát Maga viszont az ország határán
túl dúló háborúra fogva, itt, Magyarországon, fosztja ki a népet és rombolja le az
országot, és nem szégyelli még az Istent is a szájára venni. Én, gyárakat,
gazdaságokat hagytam itt az más kérdés, hogy a világpolitikai helyzet, végül
megbillentette a gazdaságos működésüket. De álltak, termeltek, és a dolgozó
tudta, hogy létezik olyan: hogy holnap. Nem kell velem egyetértenie. Nem kell.
Azt sem kérem hogy mérjük össze egymás magánvagyonát az én, 89-es
állapotomat, és az ön, jelenlegi helyzetét. De egy valamit mondok magának:
Én milliónyi munkást hagytam itt, gyárakkal, traktorokkal, kultúrával, de maga
után, csak romok maradnak. És még kéz sem lesz, aki majd újjáépít, mert álnok
módon, szétbomlasztotta, és egymásnak uszította, a magyar népet. Az én
történelmi bűnöm megbocsájthatatlan, de ugyanonnan kaptam rá parancsot,
ahonnan most, maga is. Én színházat adtam a dolgozónak, ruhatárral míg maga
lenézve a saját választóit, úgy gondolja, hogy elég nekik a vitéz László, és az
ördög viadala egy vásári bódéban. Maguk gyűlölködő kiskirályokat teremtettek
annyi pénzből, ami magyar emberek tíz és százezreinek adna fedelet és
megélhetést. Magyar gyermekek jövőjének az anyagi alapját plakátokra és
mindenféle rágalmakra költik, csak hogy stabillá tegyék a saját anyagi és politikai
pozicíóját. És ha még egy megjegyzést megenged a végére: nem szégyelli magát
a nép egyszerű gyermekének mutatni, és közben ájtatos, hazug szólamokkal
felemlegetni az összmagyarságot miközben túl a maga anyagi hasznán, egy cél
hajtja, hogy a megmaradtakat is kettéválassza.
Nálunk, az embernek ember általi kizsákmányolása megszűnt. A kizsákmányoló
osztályok megszüntek. Nálunk osztályok még vannak, de ezek valamennyien,
dolgozó osztályok.
Magyarországon történelmileg úgy alakult, hogy egypártrendszer van és az is
marad.

( Kádár János 1985, március )

Ez nyílván, az én magánvéleményem. Félreértés ne essék, ez a poszt nem
Kádár János dicsőítésére született. Aki nem ért vele egyet, kérem spórolja meg
az időt arra, hogy komcsizós levelekkel bombáz, egyszerűen töröljön vagy tiltson
le. Nem érdekel. Le sem merem írni, mennyien várnak. És amíg engem szapul,
én valamiképp még ápolom is a magyar kultúra és történelem emlékeit, míg a
gyalázó, a legnagyobb keresztény szellemet mutatva magáról, mocskol másokat.
Én a veleményemet, minden esetben a nevemmel vállalom, és nem bújok szent
képek mögé. Hogy miért nem hallgatok inkább, és maradnak csak a régi fotók?
Épp a hallgatás nyújtja meg azt az állapotot, amit én magam egy erkölcsi
és társadalmi fertőnek érzek.

Sebestyén József





 
 
0 komment , kategória:  Hazám hazám 3.  
Depresszió
  2011-10-22 17:34:37, szombat
 
  Vagyunk egy páran, akik a következő huszonöt év minden aggodalmát magunkban hordozzuk egy-egy nap gondolatbatyujában. Félünk a holnaptól, és az évtizedek múlva esedékes dolgoktól. Nem bolondság ez az egész? Elgondolkodtam ezen, és igazat kellett adnom a szerzőnek. Milyen baromság olyan dolgokon rágódni, amik csak esetlegesen történnek meg velünk, hiszen lehet, hogy nem is lesz holnap, de az meg egészen biztos, hogy másmilyen lesz, mint ahogy mi azt elképzeljük. Az említett terapeuta azt javasolja: legközelebb, ha úgy érezzük, nyakunkba szakadt egy világ terhe, álljunk meg egy pillanatra, és tegyünk fel magunknak két kérdést. Az egyik az, hogy van-e elég levegőm, arra, hogy lélegezzek, a másik az, hogy van-e elég élelmem arra a napra. Ha ugyanis mind a két válaszra igen felelet születik, akkor már nem lehet olyan nagy a baj. Ez is egy álláspont. Ráadásul sokkal szimpatikusabb, mint a depresszió.

Talán tényleg ezt kellene csinálni. Folyamatosan kérdéseket tenni fel magunknak, elemezni az adott szituációt. Mit nem tudok elviselni benne? Miért okoz olyan irgalmatlan nagy fájdalmat? Milyen ellenszérumot tudok magamban kitermelni? Mi a legrosszabb, ami történhet velem? Mi a legrosszabb az adott helyzetben? Nem lehet, hogy túl komolyan veszem magam? Megfigyelted már a sikeres embereket? Találtál közöttük görcsöseket? Tudod, hogy a siker egyenes arányosságban van a könnyedséggel? Tudod, hogy egymást generálják? Hallottál már róla, hogy születnek a remekművek? Hogy az író elengedi magát, valami transz-szerű, laza állapotba kerül és ettől fogva nincs is más dolga, mint írni, gátak nélkül, szárnyalva? Olvastál már tudósokról, akiknek korszakalkotó ötletük egy spontán gondolkodási folyamat szüleménye volt?
Van ismerősöm, aki elhatározta, hogy véget vet évekig tartó, kínzó depressziójának. Csupa olyan dolgot csinált, ami örömmel jár: kizárólag vígjátékokat nézett, csak humoros írásokat olvasott, keresett egy optimista klubot és próbálta felvenni a kapcsolatot olyan emberekkel, akik boldognak tűntek. Élvezetet keresett (és talált is) az evésben, a fürdésben, sőt, uram bocsá, a munkában is. Igaz, nem maradéktalanul. Egy újság ügyfélszolgálatán dolgozott. Addig utálta már a gondolatát is, hogy jönnek, és megint jönnek az emberek a különféle panaszaikkal és úgy érezte, ennek soha nem lesz vége. Azt találta ki, hogy beszélgetni fog velük. Meghallgatta az adott bajos dolgukat, de kérdezgetni kezdte őket az életükről, apró-cseprő dolgokról.

Mindig rátalált valamire, ami érdekes volt, vagy vicces, vagy szórakoztató, vagy emlékezetes. Ennek két éve. Azóta gyógyultnak tekinti magát. Nem lett visszaeső beteg. Biztos voltál már pocsék helyzetben, amin azonban pár év múltán már nevetni is képes voltál. Mi lenne, ha ezt a nevetni-tudást, a rálátás képességét, az öniróniát előbb alkalmaznád? Ha menni fog, nemcsak sikerélménnyel gazdagodsz, hanem fizikai jóléttel is. Az öröm olyan, mint a nap. Ahogy a növény a Naptól színesedik, virul, növekszik, úgy az ember az örömtől teszi ugyanezt. Amikor örülsz, szép vagy, fényes, sugárzó. Arcod kipirul, szemed csillog, bőröd kisimul. A szélsőséges aggódás és önsajnálat oka az, hogy túl sokat foglalkozunk magunkkal. Sokkal kellemesebb az élet, ha inkább másokra fókuszálunk.





 
 
0 komment , kategória:  Lelkünk titkai 1.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2011.09 2011. Október 2011.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 110 db bejegyzés
e év: 2969 db bejegyzés
Összes: 34510 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1001
  • e Hét: 3813
  • e Hónap: 20494
  • e Év: 129138
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.