|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 37
|
|
|
|
|
|
2011-10-04 18:35:03, kedd
|
| |
| |
Mióta viselnek jegygyűrűt?
A gyűrű alakja megszakítás nélküli kör: nincs eleje, nincs vége. Ezért az ókorban, az egyiptomiaknál is a végtelenséget jelképezte. Az emberi képzeletnek innen csak egy lépést kellett tennie ahhoz, hogy a gyűrűt a végtelen hűség, a soha el nem múló szerelem jelképének tekintse. Nem tudjuk, hogy ennek a gondolatnak emléke a 16. században általánosan élt-e, vagy Balassi Bálint költői meglátása, hogy menyasszonyának ezekkel a szavakkal küld gyűrűt:
Mihelyt ez gyűrűt foglalták összve,
Nincs sehol vége,
Legyen így vég nélkül hozzám a szerelme...
De az eljegyzési gyűrű használata sokkal prózaibb eredetű. Ősi szokás szerint a vőlegény, vagyis a vevőlegény megveszi az "eladó" lányt. A házasság megkötése előtt foglalót, zálogot adott, később már csak jelképesen.
Nem tudjuk, hogy a gyűrű mikor lett ilyen jelképes zálog. Ezt a szokást a rómaiak már ismerték, az eljegyzési gyűrű náluk vaskarika volt. A jegygyűrű használata tehát világi eredetű. A szokást később a keresztény egyház is szentesítette; gyűrűt megáldó formula már a 11. századból ismeretes. Eleinte csupán a menyasszony kap a házasság szertartásában gyűrűt, s csak a 13. századtól kezd mindkét házasfél jegygyűrűt viselni.
Meg kell állapítanunk, hogy a jegygyűrűnek csak újabb időben alakult ki egységes típusa, csak a 19. századtól következetesen sima karika. Alakja korábban meglehetősen változatos volt. A középkorban a köves gyűrűt használták, de a két egymásba fonódó kéz és az úgynevezett ikergyűrűk is kedveltek voltak. Luther Márton eljegyzési gyűrűje a keresztre feszített Krisztust ábrázolta. S hogy a gyűrűproblémához végezetül hozzáadjunk egy színfoltot, megemlítjük azt a jegygyűrűt, melyet a velencei dózse dobott a tengerbe, így jelképezve a város "eljegyzését" az Adriával.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: képek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-10-04 17:52:52, kedd
|
| |
| |
Vendég-panasz:
Portás! Egész éjszaka egy halott poloskán feküdtem.
Ne haragudjon, de hogyan zavarhatta magát egy halott poloska?
Az nem zavart, csak a többi ezer, amelyik a temetésre érkezett.
A szomjhalál szélén:
Az ír nagypapa háborús élményeiről mesél az unokájának.
Körülvett minket az ellenség. Élelmiszer tartalékaink teljesen
kimerültek. Nem volt mit ennünk, és nem volt egyetlen csepp whiskynk
sem. Már majdnem szomjan haltunk.
Papa, víz nem volt a közelben?
Az volt, fiacskám, de mosakodni nem értünk rá.
Halálos nászéjszaka:
Az idős férfi feleségül veszi a csinos, fiatal nőt. A nászéjszakán a
menyecske elkezd sopánkodni :
Úgy is meghalunk, úgy is meghalunk.
Már miért halnánk meg - lepődik meg a férj -, amikor előttünk az élet ?
Hát - mondj a nő -, te az erőlködéstől, én meg a röhögéstől.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: viccek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 37
|
|
|
|
2011. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
806 db bejegyzés |
| e év: |
8628 db bejegyzés |
| Összes: |
70103 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1137
- e Hét: 12349
- e Hónap: 28749
- e Év: 150622
|
|
|
Offline
