Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
A titokzatos Karácsonyi...
  2011-12-17 23:39:35, szombat
 
  A titokzatos Karácsonyi dalocska


A városka előkelő negyedében csupa gazdag ember lakott. Hatalmas házakat, majdnem palotákat vásároltak maguknak. Mindegyikhez gyönyörű, hatalmas kert tartozott. Volt azonban köztük egy különös ház, ami első ránézésre ugyanolyan volt, mint a többi, de mégis volt benne valami fura, egy kis különálló épület tartozott hozzá...





A kis épületrész nem volt olyan díszes, és cicomás, mint a nagy ház. Látszott rajta, hogy eredetileg nem is tartozott a házhoz, csak később építették hozzá. Az emberek mindenfélét pletykáltak, hogy vajon mi lehet abban a kis házban. A csöpp házrész ablakai az utcára néztek, de azok is meglehetősen picik és sötétek voltak.

A ház szakácsnőjéhez minden nap járt egy fiatal fiú a pékségből, aki a friss kenyeret hozta.
Mivel tél volt, nagy hó, és közeledett a Karácsony, a fiú kedvetlenül végezte munkáját, hiszen szegény volt, nem volt meleg ruhája, csizmája és alaposan átfagyott a decemberi hóesésben.

Karácsony előtt pár nappal a szokásos kenyeret hozta a pékségből, mikor a kis épületrészből hangokat hallott. Megpróbált felmászni az ablakhoz, hogy belessen a szobába, de túl magasan volt az ablak, megállt hát hallgatózni. A hangokat egyre tisztábban hallotta. Valaki énekelt...
A kis karácsonyi melódia annyira elbűvölte a fiút, hogy hosszú percekig állt az ablakocska alatt, és hallgatta a már szinte unásig ismételt dalt.

Végül eszébe jutott, hogy sietnie kell, különben leszidják, hogy hol maradt ilyen sokáig, ezért nehezen bár, de elindult tovább.
Bekopogott a hátsó ajtón a szakácsnőhöz, aki beinvitálta a konyhába, és forró teát adott a didergő fiúnak.
-Ki lakik abban a kis épületben? - kérdezte a szakácsnőt. - Olyan szépen énekelt ott bent valaki, az imént hallottam.
Az idős hölgy nagyon meglepődött a kérdés hallatán. Végül így felelt:
-Nem lakik ott senki, biztos az egyik kisasszonyt hallottad énekelni. Az Uraság egyik lányát. Nagyon szép lányai vannak, gyönyörű szőke lánykák, biztos egyiküket hallottad.

A fiú megköszönte a teát, és elindult vissza a pékségbe. Elhatározta azonban, hogy este visszamegy a házhoz, és meglesi, ki éneket olyan szépen abban a szobában.
Így is tett. Este, nem törődve a hideggel, és a hóeséssel, megjelent a kis ablak alatt. Megint hallotta a kis karácsonyi dalocskát, és azt az édesen csengő hangot, amit reggel. Összeszedte hát minden erejét, és felmászott az ablakhoz és belesett.

A szakácsnőnek nem volt igaza. Aki énekelt, az nem az Uraság lánya volt. Egy kócos, fekete hosszú hajú lányt látott, meglehetősen kopott ruhában, és az egész szoba is olyan szegényesen volt berendezve, mintha nem is a fényes úri házhoz tartozott volna. A fiú elgondolkodott, vajon miért hazudott a szakácsnő, s ki lehet ez a kócos lány ebben a lehangoló szobában.

Másnap mikor a szokásos kenyérrel bandukolt a ház felé, megint hallotta az éneket. Megemlítette bent az idős hölgynek is:
-Láttam tegnap a lányt, aki énekelt a kis szobában. Nem volt úri kisasszony. Egy fekete hajú, kócos lány volt, régi ruhákban. Ki Õ?
A szakácsnő olyan fehér lett, mint a fal.
-Jaj - sóhajtott fel az asszony - tényleg lakik abban a szobában egy lány. Az Uraság legkisebb lánya. Mindenki elől titkolják, hogy él, mert szégyenlik. A lány ugyanis néma. Még sosem szólt egy szót sem senkihez, bezárták hát abba szobába, hogy ne tudjon róla a világ. Kizárt, hogy ő énekelt, biztosan tévedsz.
-Nem tévedek. Jöjjön ki velem, és hallgassa meg.

Kimentek hát a kis épület elé, és csöndeben figyeltek. Pár pillanat múlva édes kis hang szűrődött ki a szobából. A lány énekelt. Ugyanazt a kis karácsonyi dalocskát, mint mindig. A szakácsnő felsóhajtott:
-Egész évben némán hallgat, de Karácsony környékén mindig énekel. Ezt a kis dalt, mást nem tud. Ezt énekeltem neki 14 évvel ezelőtt, mikor megszületett...Karácsony éjjelén.

Forrás:Ahogy érzed - balkezes angyal

  
 
0 komment , kategória:  Advent,Karácsony, Újév, Húsvét  
Karácsonyi emlékfoszlányok
  2011-12-17 23:25:48, szombat
 
  Karácsonyi emlékfoszlányok


Ez a cikk tulajdonképpen egy levél. Én írtam Apukámnak. Joggal kérdezheti bárki, hogy egy magánlevél mit keres egy közösségi portálon. Az eredeti címzett már nem tudja soha elolvasni, de úgy gondoltam, hogy az a rejtett üzenet, ami a sorok között van, ha csak egyetlen kedves olvasónak elér a szívéig, és segít átértékelni a család fogalmát, szülőkét, és gyermekekét, akkor már megérte, hogy felkerült ide. "Ahogy érzed"! Nos én ÍGY érzem...





Kedves Apu!

Ne mondd el kérlek Anyunak, hogy írok Neked, szerintem nem örülne, ha megtudná. Na nem azért, mert neki nem hiányzol, sőt, biztos vagyok benne, hogy Neki is legalább annyira fáj, hogy nem vagy itt, mint nekem, csak ő nagyon erős, hiszen tudod, és nem mutatja, hogy mit is érez igazán.

Tudod, még mindig nagyon furcsa, hogy már nem vagy itt, és most, hogy jön a Karácsony, már csak ketten ülünk az asztalnál, de mikor terítem az ünnepi asztalt, akaratlanul is három tányérért nyúlok, de az egyiket sajnos vissza kell tenni a helyére.

Emlékszel még az utolsó Karácsonyunkra? Mikor Szent Este a vacsora előtt elmondtunk közösen egy imát, és Te úgy fejezted be, hogy "Édes Jézus, add, hogy a következő évet is békében, szeretetben, együtt éljük át." De sajnos nem így lett.

Azóta talán jobban vigyázunk egymásra Anyuval, én pedig végre megértettem a szó jelentését, (úgy értem az igazi értelmét) annak hogy Édesapa! Későn jöttem rá, ne haragudj érte!
...
Azóta sem ismerek senkit, aki inget és nyakkendőt viselne egy egyszerű vasárnapon. Rajtad mindig az volt.
És a zászló. Sosem felejtetted el kitenni, ha ünnep volt. A közelben egyik házon sem volt kint soha, csak a miénken.
És a vadászmesék. Emlékszel még a vadászmesékre? Ilyen sincsen egy mesekönyvben sem. És olyan jó mesélő sincs, mint Te voltál.
...
Karácsonykor én díszítem egyedül a fát. Emlékszel még, mikor kicsi voltam, sosem engedtem, hogy segíts, de nem értem fel a fa tetejét, ezért mindig együtt fejeztük be. Ma már elérem a tetejét, de bár ne érném el, és együtt díszíthetnénk újra. Tudod, úgy mint régen. Ugye emlékszel?
Na és arra, hogy az öcsédnek mindig fokhagymát csomagoltál a szaloncukros papírba, hogy megvicceld? Azon én mindig nagyokat kacagtam. Anyut pedig azzal viccelted meg, hogy úgy tudtad kiszedni a szaloncukrot, hogy a papíron nem látszott, hogy üres, és midig visszatetted a fára, mintha még lenne benne.

Apu! Nekem nagyon hiányzol! Nélküled kissé szomorkás a Karácsony. Veled volt teljes. A helyed még mindig ott van az asztalnál, és az emléked is, de ez ilyenkor kevés. Ha tényleg kívánhatnék valamit Karácsonyra, biztos azt kívánnám, amit Anyu is: TÉGED!!!

Édesapa! Szeretném, ha tudnád, hogy idén is sokat gondolunk Rád, nagyon szeretünk, őrzünk a szívünkben, és bárhol legyél most, Békés Karácsonyt Kívánok Neked:

a Te Kislánykád.

Forrás:Ahogy érzed - balkezes angyal

  
 
0 komment , kategória:  Advent,Karácsony, Újév, Húsvét  
Ünnepek előtt
  2011-12-17 23:19:37, szombat
 
  Ünnepek előtt

Lélek lecsendesítése az ünnepek előtt...




Számoltam a napokat kisgyerekként karácsony előtt, a várakozás izgalma
ott bizsergett a gyomrom tájékán.
Önzetlen, szeretetre vágyó kisgyerek szemén keresztül láttam a világot.
Akkori szeretet igényem felnőttként sem változott, de közben rájöttem,
sokkal jobb szeretet adni, mint elvárni.

Sokan vagyunk, akik várjuk, hogy szeressenek.
Nem tudjuk, előbb nekünk kell szeretni és adni.
Nem kell eltárgyiasult világunkban tárgyakban, drága ajándékokban gondolkodni,
ha adni akarunk.
Adjunk figyelmet, mosolyt, kedves szót, biztatást, ölelést, együttérzést!
Nyújtsuk a kezünk a bajba jutottaknak.
Nézzünk magunkba most ünnepek előtt, mikor adtunk valami jót a másiknak,
amitől vidámabb és örömtelibb lett a napja.
Még van jó pár nap ünnepek előtt, - tegyük meg, amit halogatunk,-
hallgassuk meg a gyermekünket ha arra vágyik,
látogassuk meg rég látott barátunkat, szánjunk időt, figyelmet szeretteinkre.

Lélekben felkészülve várjuk a karácsonyt!

Forrás:Ahogy érzed - Dömötörfy Ildikó

  
 
0 komment , kategória:  Advent,Karácsony, Újév, Húsvét  
Karácsonyi történet
  2011-12-17 23:14:36, szombat
 
  Karácsonyi történet


A "szeretni" ige után... a "segíteni" ige a világon a legszebb szó. (Berta von Suttner)






A Roosevelt rezsim után nehéz idők jártak. Az elnök fellendülést ígért, de Beasley-ék ebből mit sem érzékeltek abban a Texas állambeli kisvárosban, ahol laktak.

Amikor Bill Beasley meghallotta a hírt, hogy fia Kaliforniában megbetegedett és a halálán van, főhetett a feje, hogyan kaparja össze az utazáshoz szükséges pénzt a maga és a felesége számára. Bill egész életében teherautósofőrként dolgozott, de sosem volt megtakarított pénze. Büszkeségét félretéve felhívott néhány közeli rokont segítségért, de azok sem álltak jobban anyagilag, mint ő. Így tehát zavarban volt és kedvetlenül gyalogolt el a lházuktól egy mérföldnyire lévő benzinkúthoz.
- A fiam nagyon beteg, és nincs pénzem - mondta a tulajdonosnak. - Telefonálhatnék hitelben Kaliforniába?
- Beszéljen csak nyugodtan, ameddig jólesik - hangzott a válasz.
Amint tárcsázni kezdett, egy hangot hallott a háta mögül.
- Maga nem Bill Beasley?
Egy idegen férfi volt; éppen akkor szállt le egy államközi rendszámtáblát viselő kamion vezetőüléséről. Beasley-nak nem volt ismerős a fiatalember, ezért értetlenül bámult rá, miközben válaszolt.
- De igen, az vagyok.
- A fia az egyik legjobb cimborám volt. Együtt nőttünk fel. Amióta főiskolás lettem, nem tudok róla semmit. Egy pillanatra szünetet tartott, majd folytatta:
- Jól hallottam, hogy beteg?
- Méghozzá állítólag nagyon súlyos beteg. Felhívom és megpróbálom elintézni, hogy a feleségem vagy én elmenjünk meglátogatni.
Aztán udvariasságból még hozzátette:
- Boldog karácsonyt! Kár, hogy apád már nem ünnepelhet velünk.
Az öreg Beasley bement a töltőállomás irodájába és felhívta az unokatestvérét a nyugati parton, hogy közölje vele: vagy ő, vagy a felesége remélhetőleg hamarosan oda utazik.
A szomorúság csak úgy sütött az idős ember arcáról, amikor biztosította a benzinkút tulajdonosát, hogy igyekszik minél előbb megadni a tartozását.
- Már kifizették a hívást. Az a kamionos, a fia gyerekkori játszótársa itt hagyott 20 dollárt, és azt mondta, a maradékot adjam oda magának, ha megjön a telefonszámla. Meg hagyott magának egy borítékot is, tessék.
Az öregember nehézkesen nyitotta ki a borítékot és két papírlapot húzott ki belőle. Az egyiken ez állt: "Maga volt az első kamionos, akivel együtt utaztam. Az első, akire apám rá mert bízni, amikor még alig múltam 5 éves. Emlékszem, vette nekem egy Snickers szeletet." A második, sokkal kisebb lap egy aláírt csekk volt, és mellette egy üzenet: "Töltse ki az összeget, annyiról, amennyi az utazáshoz kell magának és a feleségének. És vegyen a fiának, régi cimborámnak egy szelet Snickerst. Boldog karácsonyt!"
(Ismeretlen szerző)

Forrás:Ahogy érzed - Beny


  
 
0 komment , kategória:  Advent,Karácsony, Újév, Húsvét  
Angyali üzenet
  2011-12-17 21:55:08, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Angyali üzenet Pusztai Orsitól  
Angyali üzenet a mai napra
  2011-12-17 20:53:22, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Angyali üzenetek  
Boldog Advent hétvégét!
  2011-12-17 18:19:08, szombat
 
  Kedves Barátaimnak, kedves Látogatóimnak

Szép estét!
és



  
 
0 komment , kategória:  Hétvégét  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2011.11 2011. December 2012.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 116 db bejegyzés
e év: 2798 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 308
  • e Hét: 1116
  • e Hónap: 15021
  • e Év: 144728
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.