|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 27
|
|
|
|
|
|
2011-12-30 23:58:22, péntek
|
| |
| |
2011-12-30. 21:55
Egy ujjal sem nyúlnak Simorhoz - biztosította Orbán Barrosót
Orbán Viktor pénteken levélben tájékoztatta José Manuel Barrosót arról, hogy az Országgyűlés elfogadta a Magyar Nemzeti Bankról (MNB) szóló törvényt, egyúttal elküldte a jogszabály teljes szövegét az Európai Bizottság elnökének - mondta Szijjártó Péter, a kormányfő szóvivője.
A miniszterelnök tájékoztatást adott arról is, hogy a jogalkotási folyamat során az Országgyűlés figyelembe vette az Európai Központi Bank javaslatait, és azok elsöprő többségét be is építette az új törvénybe. Szijjártó Péter közölte, a miniszterelnök arról is biztosította az Európai Bizottság elnökét, hogy az új MNB-törvény minden tekintetben összhangban van az európai uniós joggal és előírásokkal.
Orbán Viktor jelezte, hogy készen áll, ha bármilyen részletet illetően tisztázó konzultációra vonatkozó igény merülne fel.
Levelében a kormányfő világossá tette, hogy a jelenlegi jegybankelnök mandátumának ideje alatt nem áll a kormány szándékában élni a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének összevonására vonatkozó lehetőséggel - húzta alá a miniszterelnök szóvivője.
(MTI)
További részletek: http://kuruc.info/r/2/90144/#ixzz1i3sresqn
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-30 23:16:34, péntek
|
| |
| |
2011 nem volt a Fidesz éve
Political Capital 2011. december 30. péntek
Az elmúlt egy évben az Orbán-kormány eddigi politikája megbukott, nem pusztán gazdaságpolitikai értelemben, hanem kormányzás egészét tekintve, itthon és nemzetközi szinten egyaránt. A gazdasági válság mellett belpolitikai válság van kialakulóban. Ezt jelzi, hogy az év végére a kormány stabilitásával kapcsolatban kérdőjelek merültek fel, holott a Fidesz kétharmados többséggel rendelkezik a parlamentben. Utóbbinak vélhetően jelentős szerepe van abban, hogy a kormányoldal jól láthatóan képtelen józanul felmérni saját valós pozícióját a hazai és a nemzetközi politikai erőtérben.
Kormányzás: fejjel a falnak
Ahogy egy korábbi elemzésünkben rámutattunk, 2011-ben a második Orbán-kormány teljesítménye és megítélése egyre inkább hasonlítani kezdett a második Gyurcsány-kormány teljesítményéhez és megítéléséhez. A közvélemény-kutatások szerint ma a választók több mint kétharmada úgy véli, hogy Magyarországon rossz irányba mennek a dolgok.
A kormányzásból fakadó hibákat a kormánypárti politikusok a kedvezőtlen külső környezettel (,,válság"), illetve a nehéz örökséggel (,,az elmúlt nyolc év") magyarázzák. A ,,kifelé" és ,,visszafelé" mutogatás azonban egyre kevésbé működik, egyre nehezebben fedi el a rossz kormányzás belső okait. Jelentős részben ugyanis a kapkodó, kiszámíthatatlan kormányzás, az értelmetlenül vállalt hazai és külpolitikai konfliktusok, valamint a jogállami normákat sértő, a fékek és ellensúlyok rendszerét nyíltan leépíteni kívánó hatalmi törekvések eredményeként erősen romlott Magyarország és vele együtt a kormány helyzete.
Pártpolitika: a parlamentbe szorult kétharmad
A pártpreferenciákat tekintve a kormánypárt másfélmillió szimpatizánsát veszítette el 12 hónap alatt (a választások utáni közvélemény-kutatásokhoz képest), így ebben a vonatkozásban egyértelműen a Fidesz a 2011-es év legnagyobb vesztese. Ráadásul a kormánypárt úgy politizál, mintha a nem érzékelné a közhangulat változását, és az ellenzék gyengeségéből adódó relatív politikai előnyét még mindig jelentős társadalmi támogatottságként fogja fel. Erről azonban nem beszélhetünk: a Fidesz által - sokszor joggal - lesajnált ellenzéki pártok összesített támogatottsága harmadik hónapja megelőzi a kormánypárt támogatottságát. A kormányfő személyes népszerűsége pedig áprilisban már alulmúlta az első kormányzása idején (0-100 pontos skálán) mért 41 pontos mélypontját is. Idén decemberben pedig a népszerűségi indexe csupán 32 volt a Szonda Ipsos felmérése szerint.
Az ellenzéki pártok közül az LMP politizálásában bekövetkezett látványos karácsonyi fordulathoz az is hozzájárulhatott, hogy a párt eddig alig tudott új szavazókat megszólítani. Az MSZP bázisa szintén csak minimális mértékben, mintegy ötvenezer fővel bővült. A volt kormánypárt helyzetét nehezíti, hogy az ősszel kivált Demokratikus Koalíció 2-3 százaléknyi, mintegy 190 ezer szimpatizáns szívott el tőlük. Egyelőre nem látszik, hogy Gyurcsány Ferenc miatt a párttól korábban elfordult szavazók kezdenének visszavándorolni a megújulást hirdető MSZP-hez.
A pártok közül egyedüli győztesnek a Jobbik tekinthető, amely kimászva a 2010-es választások utáni gödörből több mint 300 ezer új szimpatizánst szerzett egy év alatt. A párt támogatottságban őszre lényegében beérte az MSZP-t, így kiélezett küzdelem folyik a legerősebb ellenzéki párt szerepéért. Amennyiben a Jobbik stabilan maga mögé tudja utasítani az MSZP-t 2012-ben, az jelentősen erősítheti a párton belül a váltópárti szerepre való törekvést.
A pártoktól elfordulók, a pártpreferencia nélküliek száma óriásira duzzadt. Számuk egyetlen év alatt 960 ezerrel nőtt. Összesen a felnőtt lakosság majdnem felét jelentik, tehát akkora méretű tömegről van szó, amelynek a még aktivizálható része önmagában is képes arra, hogy egy új, számukra elfogadható párt megjelenése esetén vagy már létező politikai szereplők támogatásával gyökeresen változtassa meg a jelenlegi erőviszonyokat. A 2011-ben megjelent - a nyilvánosságban ,,civilnek" nevezett - új politikai szereplők azonban egyelőre csak néhány sikeres tömegdemonstráció megszervezésére voltak képesek, közülük egyelőre még egy sem tűnik olyan szervezetnek, amely pártként is ütőképes lehetne.
Gazdaságpolitika: a zsákutca végén
Bár úgy tűnik, a kormány ezt nem látja be, az ország gazdasági helyzete, megítélése és finanszírozási lehetőségei is jelentősen romlottak az utóbbi egy évben, ami visszatükröződik a gyengébb forintárfolyamban, a növekvő csődkockázati felárban, a sikertelen államkötvény-aukciókban és a leminősítésekben.
Gazdaságpolitikai szempontból az idei év nagyon hasonló módon fejeződik be, mint ahogy kezdődött, de összességében a helyzet mégis jelentősen romlott. 2011 elején a kormány már az első hiányadatok megjelenése után azonnal 200 milliárd forintos zárolásról döntött, ami nélkül a büdzsé az első hónapokban tarthatatlanná vált volna. Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb nyomás nehezedett a kormányra mind a nemzetközi szervezetek, mind a befektetők részéről, hogy az unortodox lépések helyett fogjon hozzá a hosszú távú fenntarthatóságot megteremtő strukturális reformok végrehajtásához. A helyzetre a kormány a Széll Kálmán Terv bejelentésével reagált, miután az ország megítélése jelentősen javult.
Az ősz folyamán, az eurózóna válságának hazai kezelésére az Orbán-kormány újfent önsorsrontó eszközöket vetett be. A legnagyobb gondot az alig három nap alatt elfogadott végtörlesztés jelentette, amely jelentős, előre nem kalkulálható veszteséget jelentett a bankok számára, így a hitelpiac teljesen befagyott Magyarországon. Ezen kívül a kormány - szemben a Széll Kálmán Tervbe foglaltakkal - elsősorban folyamatos, ötletszerű adóemelésekkel próbálta tartani a költségvetési hiánycélt. Mindezek eredményeként a növekedési kilátások jelentősen romlottak.
A következmény: az államháztartás finanszírozási helyzetének bizonytalanná válása, a forint gyengülése, az államadósság elleni harc elbukása, majd végül az IMF-tárgyalások újrakezdése és újbóli megrekedése, valamint a leminősítések sora. Mára világossá vált: az újabb IMF-hitel és az azzal járó finanszírozási biztonság csak nyíltan is vállalat 180 fokos gazdaságpolitikai fordulat esetén valósulhat meg, ami hatalmas politikai vereség lenne mind a kormány, mind személyesen Orbán Viktor számára, így ennek vállalása egyáltalán nem vehető biztosra.
Mivel a régióban csak Magyarország pozíciója romlott ilyen drasztikusan, kijelenthető, hogy ez csak kisebb részben az egyre mélyülő uniós válság következménye, nagyobb részben a kormány rossz lépéseinek köszönhető.
Magyarország nemzetközi pozíciója: egyedül a világban
Az év végén több irányból is erős nyomás nehezedik a kormányra (egyes uniós tagállamok, Európai Unió, Egyesült Államok). Míg a politikai (és ezzel párhuzamosan a gazdasági) kapcsolatok a nyugati országokkal sokat romlottak az elmúlt egy évben, nem bizonyult sikeresnek a ,,keletre nyitás" politikája sem: az Oroszországgal, Kínával vagy éppen Szaúd-Arábiával a kormány által fejleszteni kívánt kapcsolatok nem jutottak el arra a szintre, hogy segítsenek Magyarország növekedési vagy finanszírozási problémáin.
A kormány külpolitikai szempontból elszigetelté vált, ami a mélyülő európai gazdasági válság közepette, Magyarország magas külső finanszírozási igényére való tekintettel végzetes lehet.
Az Orbán-kormány ,,szabadságharcnak" nevezett politikája az ,,erős Magyarország" és nemzeti szuverenitás kiteljesítésének ígéretét fogalmazta meg, de teljeséggel kontraproduktívnak bizonyult. Erős ugyanis csak az ország lehet, amelynek a nemzetközi pozíciója is erős. Magyarországot a rendszerváltás óta egyetlen kormánya se tette még ennyire gyengévé.
http://www.politicalcapital.hu/blog/?p=1938234 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-30 22:46:57, péntek
|
| |
| |
Orbán Achilles-sarka, avagy a nyomor halálraítéltjei
Sebők János
2011.12.30., 04:00 Frissítve: ma, 00:59 16447 44
Az életpálya-modellek után itt az ideje, hogy megismerjük a magyar halálpálya-modelleket is, mert akkor nem fordulhat elő, hogy a mélyszegénység tömeges megjelenése, megszokottól eltérő látványa valósággal sokkolja a budapestieket és a világhálón szörfözőket.
December 24-én, délidőben, Budapest szívében, a Blaha Lujza tértől a Rókus kórházig folyamatosan több ezren várakoztak türelmesen, hogy a krisnások jótékonysági akciója keretében egy tál meleg ételhez jussanak. Nagy többségük nem hajléktalan, koldus volt, hanem a tönkrement, lecsúszott középosztály tagja. Egész családok, anyukák gyerekekkel, nyugdíjasok, állásukat vesztett emberek reménykedtek az ünnepi falatokban.
A Belváros szívébe belemetsző 300 méteres tömött sor valóban döbbenetes látvány volt, de csak azoknak, akik eddig nem pillantottak bele a magyar valóság sötét bugyraiba, mert a hétköznapok drámái a legritkább esetben érik el a lakáj és kereskedelmi médiumok ingerküszöbét. A szociális nyomor mifelénk nem szenzáció, hacsak nem egy celeb nyugdíjáról, kilakoltatásáról, netán öngyilkosságáról van szó.
hirdetés
Lázár János igazsága: pusztuljon a gyenge
Születésem óta ismerem az alföldi nyomor és szegénység fokozatait, de csak akkor döbbentem meg először igazán, hova jutottunk, amikor 2009-ben arról olvastam egy eldugott hírt, hogy az egyik budapesti multicégnél egy 53 éves munkásasszony rosszul lett, s mire a mentő kiérkezett, meghalt. Utóbb kiderült, éhenhalt. Előzőleg önkormányzati lakásából a rezsitartozásai miatt kilakoltatták, egy ideig hajléktalanszállón élt, aztán albérletben lakott. Volt ugyan munkája, de hetvenezer forint körüli fizetéséből törlesztenie kellett a fennmaradt rezsitartozását (levontak 40 százalékot), az albérlet kifizetése után pedig a betevő falatra sem nagyon futotta neki. A történet nem kavarta fel az érzelmeket, ezért aztán a hasonló esetekkel nem is nagyon foglalkozott a média.
2010-ben viszont előkerült egy másik megrendítő történet, ami szintén elérte az ingerküszöböt. Egy nagymama még életében eladta a holttestét egy klinikának, hogy hiteltörlesztő gyermekeinek ne kelljen temetést rendeznie, mert nem lett volna rá pénzük. Példáját még sokan követték, de velük már nem foglalkozott a sajtó. A figyelem a megfagyott, kihűlt nyomorultakra terelődött, mert azon a télen már ötszáz ember halt meg a fűtetlen lakásában, illetve az utcán. Cinikus politikus ismerősöm persze tudta a választ: a kapitalizmust választottuk, a létharc pedig veszteségekkel jár. Vulgárisabban fogalmazva: pusztuljon a gyenge, hulljon a férgese. Ahogy Lázár János fogalmazott: ,,Aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér."
Idén aztán a fidesznyik szavait bőséggel igazolta az élet, mert már eddig is elképesztő, új halálnemeket produkált a nyomor. Volt, aki a lakása ablakából ugrott ki, amikor megjelentek a végrehajtók. Mások kétségbeesésükben, mielőtt végeznének magukkal, vagy megbolondulnának, előbb a gyermekeiket fojtják meg, mert nem képesek élelemmel, gyógyszerrel ellátni őket, ismét mások a férjük, a feleségük ellen fordulnak végsőkig feszített idegállapotukban. Nemrég például annak az 56 éves rokkant férfinek a tragédiája volt 15 perces szenzáció, aki a veszprémi nyugdíjbiztosítási igazgatóságon szúrta szíven magát, amikor megtudta, hogy jelentősen csökkenni fog a rokkantnyugdíja.
A szegénységgel kapcsolatos hírek háttere azonban még napjainkban sem érdekli a széles közvéleményt vagy a politikai táborok szimpatizánsait. A ,,gördülő éhségsztrájkot" folytató médiamunkások szinte minden percéről tudósítanak a blogok, a közösségi oldalak, de az éhező százezrek mindennapjairól, a nyomortelepek lakóiról szinte semmit sem tudunk. Pedig a hétköznapokban egyre gyakrabban sejlenek fel a készülő tragédiák, illetve egy szociális robbanás körvonalai. Ha valaki a helyszíneken konfrontálódik a valósággal, hamar talál példákat.
Ősszel, vidéki utam alkalmával betértem egy Budapest közeli plazába. Hétköznap délután két óra volt, s rajtam kívül csupán néhányan mászkáltak a gondolák között. Fizetéskor beszédbe elegyedtem a pénztárosnővel, s kérdeztem, miért nincs vevő az üzletben? ,,Óh, hát mifelénk már huszadika táján hóvége van. Addigra elfogy az emberek pénze." Egy nappal később ugyanezt mondta egy pesti bevásárlóközpont pénztárosa is, aki vasárnap délután látványosan unatkozott a kasszában.
Mai Tiborcok: a szükség lopni kényszerít
A peremvidékeken, a hátrányos helyzetű régiókban, kistérségekben, falvakban, városokban ma már ennél is sokkal rosszabb a helyzet. A pénztelenség ott egész hónapos nincstelenséggel párosul. Nemrég jártam olyan városkában, ahol a főutcán a kínai bolt is kénytelen volt bezárni. Ahol a közalkalmazottak is borítékolni kénytelenek a hó elején beosztott pénzt: benzinre ötezer, kultúrára pedig nulla forint jut. Az utazás, az étterem vagy a szolgáltatások igénybe vétele már az ő esetükben sem kerül szóba, s ha jövőre az önkormányzatok bajba kerülnek (hiteltörlesztések, elvonások), akkor még rosszabb lesz a helyzet. A sárga csekkek, az adóságok már most is elviszik a jövedelmek nagyját, ami marad, az megy kajára, a gyerekekre, s néha valami ruhára, iskolaszerre, ajándékra.
A kis falvakban még ennél is sivárabb a helyzet. Sok helyen karácsony előtt már nincs disznóvágás, nincs komatál, eszem-iszom, vendégjárás István-János napkor. Lámpagyújtás után kihal a falu, mindenki visszahúzódik a vackára. Vadász ismerős mondja, hogy egyre több kóbor ebet lőnek ki a határban, mert a tulajdonosok - az ebadótól tartva - megszabadulnak tőlük. A mezőőr szerint orvvadászok lepték el a faluszéli erdőket, a gátőr naponta órákat tölt azzal, hogy az ártéren összeszedi a nyulakra, fácánokra kitett csapdákat. Korábban a rendőrök ugyan gyakran igazoltatták a mellékutakon felbukkanó autókat, kerékpárosokat, de mostanában ritkán látni őket. A csomagtartókon, csomagtartókban ezért bezsákolva zavartalanul visznek minden mozdíthatót, főleg a felfűrészelt fát. Most a fiatal akácost ritkítják, s nemcsak a cigányok, mert tudják, hogy a hónap vége felé már a faluban is ,,béke van", mert a benzinkeretből a helyszínelésekre sem futja. A kerékpárlopás pedig már annyira nem ,,téma", hogy legfeljebb jegyzőkönyvet vesznek fel, aztán ad acta kerül az ügy.
A történelem most szó szerint megelevenedik előttünk. A mai Tiborcok is lopni kényszerülnek. Vadat, halat, pénzt, fát, áramot, gázt, bármit. Amit és ahogy lehet. Mert enni kell, a gyerekek iskolázására kell, a nagyi gyógyszerére kell. Mások inkább összehúzódnak, egy szobát fűtenek, a legolcsóbb termékeket veszik, mindent eladogatnak, fáznak, éheznek, nélkülöznek, és imádkozva, tisztességes szegénységet emlegetve valami csodában, s valakinek az eljövetelében reménykednek, mert ebben a mostani Megváltóban is csalódtak.
A politikusok igen, a számok nem hazudnak
Pedig a miniszterelnök februárban még azt ígérte, hogy 2011 a megújulás éve lesz. Nem lett az. Helyette kaptunk vért, verítéket, nélkülözést és könnyeket. S miközben folyamatosan harcban álltunk, s a ,,háborús propaganda" folyamatosan győzelmekről papolt, sem az elmélyülő gazdasági-pénzügyi válságon, sem a szociális nyomoron nem sikerült felülkerekednünk. A számok nem hazudnak:
- A reálbérszínvonal továbbra is az uniós átlag ötöde, eközben az árak számos területen már utolérték az uniós plafont. A 2500 eurós német bruttó átlagbérhez mérten a magyarországi bruttó átlagbér csak 700 euró.
- A minimálbér összege 2011-ben 78.000 (nettó 60.600) Ft volt, ami 2012-ben a gyermektelen munkavállalók esetében 93 000 (nettó 60 916) forintra emelkedik.
- Tavaly Magyarországon egymillióan éltek mélyszegénységben, hárommillióan a létminimum szintje alatt, további három millióan pedig létminimum közeli szinteken. (létminimum 71736 Ft).
- A legelmaradottabb, ún. szegény vidékeken (Nyírség, Békés, Baranya, Borsod) az évtized elején a gyerekes családok körében az országos átlag 2-3-szorosa (50 százalék) volt a szegények aránya. 2009 és 2011 közt viszont ez az arány 62 százalékra emelkedett.
- Napjainkban a mintegy 3200 településnek már csaknem a fele (1400) a "hátrányos falu" kategóriába tartozik.
- Tavaly két aktív korú személyből és két gyermekből álló háztartás létminimumértéke 228 334 forint volt havonta. További létminimumszintek: 1 felnőtt 78 736 Ft, 1 felnőtt 1 gyermekkel 129 914 Ft, 1 felnőtt 2 gyermekkel 169 282 Ft, 2 felnőtt 137 788 Ft, 2 felnőtt 1 gyermekkel 188 966 Ft, 2 felnőtt 3 gyermekkel 259 829 Ft, 1 nyugdíjas 70 862, 2 nyugdíjas 122 041 Ft. A hivatal becslése szerint ma 3,7 millió ember (a lakosság közel 40 százaléka) él a fentieknél alacsonyabb jövedelemből.
- Hazánkban az öregségi nyugdíjasok száma év elején 2 100 537 volt, az ellátásuk átlaga pedig 97 090 forintot tett ki. -Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnál összesen 260 227 darab 30 ezer forint alatti tételt tartottak nyilván. A korhatár alatti rokkantsági nyugdíjasok száma ugyanakkor 339 628 fő volt, ők havonta átlagosan 69 973 forintos ellátásban részesültek.
- A munkanélküliek száma lényegében megegyezett az egy évvel korábbival (462 ezer fő),amely 10,7 százalékos munkanélküliségi rátát eredményezett.
- A KSH adatai szerint hazánkban kb. 2,5 millióra tehető az inaktívak száma. Közülük 40% korhatár alatti nyugdíjas, 30%-a tanuló, 10%-a gyermekgondozási támogatásban részesül, 20 százalék (350-400 ezer ember) pedig semmilyen ellátásban sem részesül.
- A közmunkáért fizetett összeg (73 500 Ft) 2010-ben még megegyezett a minimálbérrel. A közfoglalkoztatási törvény 2011 augusztusában viszont már csak bruttó 57 000 (nettó 40 ezer) forintot írt elő. A kormányzati szakértők azonban ezt az összeget nem találták elég alacsonynak ahhoz, hogy munkavállalásra ösztönözzön. Ezért 2012. január 1-jével újabb 20 százalékkal, bruttó 45 600 forintra csökkentik a teljes munkaidős közfoglalkoztatásért fizetett összeget. Ennél még nagyobb mértékben csökken az az összeg (42 000 Ft), amelyet - a gyerekek számától függetlenül - egy család kézhez kaphat munkanélkülisége, illetve szegénysége okán.
- Tavaly már kb. félmillió ember élt szegénytelepeken.
- Magyarországon 2,2 millió gyermek közül 430 ezren nagyon szegénynek tekinthetők. A szegénység valamilyen formában mintegy 750 ezer gyereket érint ma Magyarországon. Közülük minden ötödik gyerek él olyan családban, ahol nincs aktív kereső. 200 ezren semmiféle támogatást nem kapnak.
- Egyes régiókban, elmaradottabb megyékben az átlagnyugdíj mindössze négy-ötezer forinttal magasabb a létminimumnál, de a családok jelentős részénél az átlagkereset is csak a létminimumon való megélhetéshez elég. A gyermeküket egyedül nevelő szülőknél a jövedelem pedig alatta is maradt a létminimumnak.
- Magyarországon ma minden negyedik ember mondja azt, hogy a jövedelme nem elég a megélhetésre.
- A magyar lakosság 26,5 %-a (EU 9,5%) minőségi éhező, ami azt jelenti, hogy étkezései során nem fogyaszt legalább kétnaponta húsféléket, minimális mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt, tejtermékeket.
- Magyarországon a felnőtt korúak közel fele él egyedülálló (szingli, elvált, özvegy) háztartásban.
- S végül egy adatpár a szegényekről és gazdagokról: az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének vizsgálatai alapján a négy és fél millió hazai adózó közül a legjobban kereső háromtized kezében koncentrálódik a bevallott jövedelmek hetven százaléka. Ugyanakkor Magyarország magánvagyonának a 48 százaléka a lakosság 3 százaléka tulajdonában összpontosul, 9,7 millió ember pedig a maradék 52 százalékon osztozik.
Kádár tudta, Orbán nem tudja
2012-ben ezek az arányok valószínűleg tovább torzulnak, hiszen a kormánynak és a kormányzó koalíciónak esze ágában sincs letérnie a kijelölt útról, s a tervezett alapján a szegények még szegényebbek, a gazdagok még gazdagabbak lesznek. Kimondhatjuk, a mai politikai vezetés a szegények millióinak nem kínál semmilyen alternatívát. Leírták őket. Hozzá kell szoknunk, hogy a korábbi életmodellek helyett most már halálmodellekben is gondolkodjunk, s ezekből kiindulva próbáljuk megteremteni a kitörési lehetőségeket. Erre már csak azért is szükség van, mert új fejleményként értékelhetjük, hogy 2012-ben a középosztályhoz tartozó társadalmi rétegek lecsúszása, elszegényedése is felgyorsul, tömegesedik.
Az emberek, természetesen, ahogy tudnak, megpróbálnak majd védekezni (továbbra is lopnak, adót csalnak, feketén dolgoznak), ám miután egyre kevesebb vesztenivalójuk lesz, s a rezsim már az egzisztenciájukat fenyegeti, a többség szakítani fog Orbán legnagyobb szövetségesével, az apátiával, s lesznek, akiket a szükség már tettekre is sarkall. Egyelőre csak helyben, a mikroközösségek szintjén, aztán társadalmi szinten is. Mert ennek a politikai elitnek, amelynek uralkodó része most a kétharmadra hivatkozva kormányoz, ehhez a rákként burjánzó szociális állapothoz egyetlen érdemi szava nincs. Hazug, érdektelen, érzéketlen, kapzsi, vak, s ezért meg fogja fizetni a tévedése árát. Az emberek megkóstolták a szabadság ízét, a kádári gulyáskommunizmus konszolidációs évtizedei után a jóléti hitelkapitalizmus hitelen megvásárolt bőségéből is részesültek. Ám az elit ennek a zsákutcás fejlődésnek a következményeit most csakis velük akarja megfizettetni. Nem fog menni! Az emberek nem fogják tűrni, hogy a hallgatólagos társadalmi közmegegyezést - leben und leben lassen - a pártokrácia felrúgja, semmibe vegye.
Kádár tudta, hol vannak a tűrésküszöb határai, s azokat nem lépte át. Orbán nem tudja. Ezért nemcsak politikai ellenfelei fordulnak szembe vele, hanem a tömegek is, s egy ellenzéki összefogás akkor lehet majd valóban eredményes, ha új vezetőket emel a reflektorfénybe, s közben szakít a megosztó, gyűlöletkeltő, kiüresedett, egymás ellen hergelő és régóta sehova sem vezető bal-jobb osztatú politizálással, s helyette a fent és lent alternatívájában kezd el gondolkodni és cselekedni. Akkor a most még bizonytalan tömegek is megmozdulnak, s csatlakozni fognak, s a mostani rezsim, illetve annak vezére sem lesz többé olyan pökhendi és magabiztos, mert sebezhető pontjára, az achilles-sarkára (szociális kérdés) lehet irányítani a politikai harc nyílvesszőit.
Nem fáklyásmenet, hanem harc lesz
Magyarország az elmúlt évszázadokban nemcsak kompország, de páternoszter-ország is volt. Miközben Kelet és Nyugat között navigált, a folytonos újrakezdések nyomán állandóan küzdenie kellett a belső problémáival, az elitváltással, a sorskérdésekkel, a szociális egyenlőtlenségekkel, a társadalmi igazságosság és béke megteremtésével, az elnyomottak felemelésével, s a korábbi elnyomók megbüntetésével is. Rendszerváltáskor azt hittük, hogy mindkét problémát megoldjuk, majd sokáig ebben a tévhitben ringattuk magunkat, mert a kialakult új rendszer politikusai azt hazudták, hogy meg is oldhatjuk, ha rájuk szavazunk, s ehhez két évtizeden át bizalmi hitelt adunk, cserébe azokért a forintosítható, majd svájci frankra cserélhető hitelekért, amelyekért jóléti boldogságot és talmi álmokat vásárolhatunk magunknak. Napjainkban ennek az alkunak a hamissága nyilvánvalóvá vált, ennek a terheit nyögjük, s a kiábrándulás olyan tömegessé vált, hogy momentán nincs hiteles politikai erő és alig maradt hiteles politikus ebben az országban, s szinte mindent újra kell kezdenünk megint.
Orbán ott volt ennek az új Magyarországnak a születésénél, részese volt az átalakulási folyamatnak, a torzulásoknak. Tevőleges szerepet játszott a demokratikus berendezkedés oligarchikus rendszerré átformálásában, kihasználta az újonnan kialakult pártokrácia kínálta előnyöket, s miután ellenségei az elmúlt nyolc évet ,,elkúrták", bukásukból okulva visszasétált a hatalomba, s rezsimjének kiépítésével, bebetonozásával függetlenségi harcot, és forradalmat hirdetve mindent el is követett az elmúlt másfél évben, hogy hatalmát évtizedekre bebiztosítsa, s megvédje a feltételezett külső és belső ellenség ellen. Az általa elképzelt rendszer azonban működésképtelen, ő maga pedig alkalmatlan az államférfiúi feladatok elvégzésére. A következmények ismertek. Rendszere, ő maga, s ezáltal országa elszigetelődőben van, külső segítség nélkül képtelen navigálni ,,gyorsnaszádját", és források nélkül nem tud úrrá lenni a pénzügyi-gazdasági-szociális problémákon sem. Rajongóinak, támogatóinak száma ugyan még ma is jelentős, de kétharmada már rég a múltté, s diktatórikussá váló rendszere is csak úgy működőképes, ha folyamatosan zabrál, államosít, elvesz, eltulajdonít, zárol, visszatart... Aminek következtében kompország egyre inkább távolodik a Nyugattól, a páternoszter-országban pedig milliók süllyednek korábban elképzelhetetlen nyomorba, létbizonytalanságba.
Mindebből következik, hogy az igazi rendszerváltás nem lesz fáklyásmenet. Harc lesz, mert millióknak - idelent - hamarosan már nem lesz, viszont százezreknek - odafönt - most már nagyon sok a veszítenivalója. Orbán pedig - tapasztalhatjuk - a végsőkig eltökélt, ha a hatalma megvédéséről van szó. Ha győzni nem tud, akkor bukni fog, s magával rántja az országot.
Vagyis bukása árát is mi fogjuk megfizetni.
http://hirszerzo.hu/velemeny/2011/12/30/Orban_Achillessarka_avagy_a_nyomor_halalr ai_4SA7KP |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-30 19:31:02, péntek
|
| |
| |
Kovács Pisti naplója a nyári táborból
Anyuék azt ígérték, hogy ha egész évben jól tanulok, akkor nyáron elmehetek sporttáborba. Mindent megtettem. Csak két négyesem lett. A tábori jelentkezésünket aztán elkeverhették, mert kiderült, hogy egy liberális táborba kellene mennem. Az idő rövidsége miatt már nem lehetett visszacsinálni a jelentkezést, ezért aztán a liberális táborba mentem.
1. nap
Délután érkeztünk meg a többi gyerekkel együtt. Mindenki elköszönt a szüleitől, aztán ismerkedési est kezdődött. Én abban bíztam, hogy mégis csak jó táborba kerültem, és sokat úszhatunk, mert több tábori felügyelő is kis úszósapkát hordott, pedig teljesen fel volt öltözve.
Hamar összebarátkoztam egy Walter nevű sráccal. Németül is kiválóan beszél, és azt mondta, hogy a dédnagypapája valami lovagos keresztet is kapott a háborúban. Este mindjárt filmvetítés volt DVD-ről. Valami Spíler listáját néztünk. Mindannyian szomorúak lettünk.
2. nap
Reggel abban reménykedtem, hogy horgászni is megyünk majd, mert valami Halmud nevű könyvből olvastak föl részleteket. De nem mentünk.
Délelőtt geometriai foglalkozás volt. Megtanultunk egyetlen körzővel és egyetlen vonalzóval szabályos hatszöget szerkeszteni. Aztán össze kellett kötnünk bizonyos csúcsokat bizonyos másik csúcsokkal. Azt mondták, hogy a kapott alakzat sokkal erősebb, mint a négy derékszöget tartalmazó alakzatok. Nem tudom, ez mit jelent, mert még csak most megyek negyedikbe.
Nekem csak zöld ceruza jutott. Amikor megpróbáltam egy függvénydiagramot rajzolni, azt mondták, hogy ne merjek a tengelyek mindkét végére nyilat tenni, mert felpofoznak. Nem mertem.
Délután célbaköpő versenyen vettünk részt. A céltábla piros-fehér csíkos volt. Biztos azért, hogy jobban lássuk. Az első három helyezett kis úszósapkát kapott ajándékba.
Este egy izgalmas társasjátékkal játszottunk, amelynek Multipoly a neve. Az a szabály, hogy mindenki egy-egy európai nagyváros polgármestere. Az nyer, aki minél több afrikai és ázsiai bevándorlót tud betelepíteni. Pluszpont jár valami hollókoszt-emlékmű állításáért, segélyosztásért, hitelfelvételért és tehetetlen rendőrség kiépítéséért. További előnyökhöz jut az, aki arab országokba küld megszálló katonát.
3. nap
A szomszéd táborban is sok gyerek van. Észrevettem, hogy az ő tábori zászlójuk pont olyan mintázatú, mint amilyen nálunk volt a céltábla. Meg is kérdeztem az egyik tábori felügyelőt, hogy kik ezek. Úgy tűnik, hogy abban a táborban mindenkit Ignácnak hívnak, a felügyelő pedig régi barátjuk lehet, mert a becenevükön szólítja őket. Azt mondta, hogy ez mind Náci.
Beharangozták, hogy délután toleranciát gyakorolhatunk. Nagyon vártuk, de a toleranciát nem adták oda. Ehelyett szomorú dolgokat meséltek hátrányos helyzetről meg kirekesztésről. Később kisebbségi gyerekek érkeztek vendégségbe, akikkel játszanunk kellett. Közülünk páran maszkot kötöttek az orruk elé, este pedig sokan vakarni kezdték a fejüket, de nagyon.
A kisebbségi gyerekek távozása után többen jelentették, hogy eltűnt a bicskájuk, elemlámpájuk vagy órájuk, de a felügyelők jól lehordták őket, hogy nagyon kelekótyák, és egyszer a fejüket is elvesztik.
4. nap
Elvittek bennünket egy igazi hollókoszt-emlékműhöz. Egy szakállas, kalapos bácsi mesélt szörnyű dolgokat. Már majdnem mindannyian bűnösnek éreztük magunkat, amikor Walter bekiabált, hogy ez nem is így volt, és ha szót kap, akkor szívesen elmondja, hogy mit mesélt a dédpapája. A táborvezetők nagyon utálhatják, ha valaki bekiabál, mert elrángatták.
Délután az önkéntesség szépségeivel ismerkedtünk. Valami régi temetőt raktunk rendbe. Szemetet szedtünk és virágokat ültettünk. Furcsa temető volt ez, mert keresztet egyet sem láttam. Biztos azért, mert mindenki föltámadott. Aki a temetőben nem dolgozott rendesen, nem kapott uzsonnát.
Már besötétedett, mikor visszaértünk a táborba. Útközben több gyereket felismertünk a tegnapi vendégek közül egy gyümölcsöskertnél. Tényleg nagyon szomorú sorsuk lehet. Úgy tűnik, a gazda arra kényszerítik őket, hogy sötétben, lámpa nélkül szedjenek gyümölcsöt nagy kosarakba. Nekik sem tetszhetett ez a dolog, mert nagyon gyorsan tevékenykedtek. Biztos már haza akartak menni.
Az egyik lány az egyik gyümölcsszedőn fölismerni vélte a tegnap eltűnt szoknyáját. Jelentette is a felügyelőnek, de az ráförmedt, hogy ne legyen rasszista.
Vacsoránál kerestem Waltert, de a felügyelők azt mondták, hogy megbetegedett, és a szüleinek érte kellett jönniük.
5. nap
Néhány Ignác odajött a kerítéshez, és azt mondták, hogy meghívnak bennünket babgulyást enni, mert annyit főztek, hogy jut mindenkinek. Mikor megkérdeztem az egyik felügyelőt, hogy átmehetünk-e páran, ránk kiabált, hogy ír redenták vagy mik leszünk.
Délután ketten átszöktünk az Ignácokhoz. Kaptunk babgulyást! Megmutatták az íjaikat, sőt még a lovakra is fölülhettünk. Nagyszerű dalokat tanultunk! A mi táborunkban nem szabad a ,,magyar" szót kiejtenünk, de ezekben a dalokban bizony sokszor előfordult. Olyan kulcstartót is kaptunk, amelynek alakja régi térképeken meg néhány autón látható a H betű körül.
Mikor megpróbáltunk visszaosonni a mi táborunkba, lebuktunk. Elkobozták a kulcstartókat, és büntetésből egész vacsoráig matekfeladatokat kellett megoldanunk. Furcsa módon minden feladat megoldása az volt, hogy 6 000 000, pedig háromszor is átszámoltam mindent.
Este csillagászfoglalkozás volt. A szerkesztésnél tanult csillagokat kellett keresnünk budapesti épületekről készült fotókon. A legügyesebb úszósapkát kapott.
6. nap
Reggelre nagyon lehűlt az idő, ezért nagyon örültünk, amikor azt mondták, hogy délután melegsátrat állítanak föl az udvaron. Világoskék és rózsaszín ruhás bácsik biztattak bennünket arra, hogy fiú fiút is ölelgessen, ha unatkozik. Aztán olyanokat is mondtak, amitől a víz is kivert bennünket, úgyhogy tényleg jól működött a melegsátor. Aki figyelt, azt kedvesen megsimogatták a bácsik. Valószínűleg nagyon rosszul látnak ezek a bácsik, mert furcsa helyen simogattak bennünket.
Este vendég érkezett. Tompinak hívják, és valami Európában viseli a parlamenti képet. Németes hangzású neve volt, csak már nem emlékszem rá. Jó fej volt. Amikor a felügyelők kimentek, még új káromkodásokat is tanított nekünk. Sokat beszélt, de csak ez maradt meg bennem.
Késő este ismét nézhettünk filmet. Az volt a címe, hogy Sótalanság. Ismét nagyon szomorúak lettünk.
7. nap
Az éjjel nagyon rosszat álmodtam a tegnapi bácsikról. Szóltam a felügyelőnek, de azt mondta, hogy semmi baj, és jobb, ha hozzászokok a gondolathoz, merthogy ez a jövő társadalma.
Ma tájvédelmi munkára mentünk. Azt hittem, parlagfüvet szedünk, de valami vad indiai növényt kellett keresnünk a csalitosban. Aki a legtöbbet szedte és leadta a felügyelőknek, úszósapkát kapott ajándékba.
Délután azt mondták, hogy felnőttesdit fogunk játszani. Vékony papírt kellett tekernünk a szedett növény levelei köré és el kellett szívnunk. A nap további részére nem emlékszem.
8. nap
Ma lőgyakorlat volt! A bokrokba elrejtett életnagyságú bábuk fejére kockás konyharuhát tettek, pánttal átkötötték, majd kispuskákat osztottak ki. Azt mondták, hogy a bokrokban páleszszín tenoristák rejtőzködnek, és azokat kell lőnünk. Aki a legtöbb tenoristát lőtte szét, az úszósapkát kapott. Csak tudnám, hogy miért utálják itt ennyire az operaénekeseket!
A felügyelők igazán tisztán tarthatják a lőszert, amit kispuskánál lebecsülhetnek, mert hallottam, amikor az egyik azt súgja a másiknak, hogy ,,jól kimostuk az agyukat a szemét kis golyóknak".
Azt ígérték, hogy délután bemutatják nekünk a Dórát. Sokan vártuk, mert biztos jó csaj lehet, de aztán kiderült, hogy Dóra egy tekercs, és az igazán rendes emberek ezzel élnek. Sőt nekik mindent szabad, nekünk pedig hozzá kell szoknunk ehhez, és akkor majd nekünk is majdnem mindent szabad lesz.
Dóra bemutatása után elvittek bennünket egy vasúti múzeumba. Nagyon vártam, mert imádom a mozdonyokat, de csak pár régi marhavagont mutattak meg. Az egyikbe betereltek bennünket, és azt kellett éreznünk, hogy ez milyen rossz.
Este aztán búcsúbuli volt. Jött egy úszózenekar is! Ügyesen klarinétoztak. Külön körben kellett a lányoknak és a fiúknak táncolniuk, de jól esett a mozgás.
Holnap megyünk haza. Jövőre inkább mégis sporttáborba mennék. De még az is lehet, hogy Ignácékhoz. Talán akkor is bevesznek, ha Pistinek hívnak.
http://www.kuruc.info/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-30 19:26:20, péntek
|
| |
| |
Japán és Kína egyértelmű gazdasági lépése. Rövid, de velős!
Kossuth Esti Krónika 2011. december 28.
Japán és Kína eddigi egymással történt dollár és euro elszámolásról áttértek saját valutáikra.
(Eddig a fenének kellett dolár és euro elszámolás? Nagy lehetett rajtuk a külső nyomás. Amely ezek szerint megszűnt. Tehát már Amerika és Európa labdába sem rúg. A nyugati rendszerek gazdasági csődje a kiteljesedés felé rohan.)
A többi maszlag nem számít, mondjanak bármit is. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-30 11:39:47, péntek
|
| |
| |
Interjú Harold Wallace Rosenthal-lal (1976-ból)
Az Egyesült Államokban 1976-ban Walter White a Western Front nevű szervezet vezetője interjút készített a 29 éves Harold Wallace Rosenthal-lal, aki akkor Jacob K. Javits new yorki szenátor mellett adminisztrációs segédként dolgozott. Nevezett szervezet már nem létezik, és e két személy is elhunyt. Rosenthal 1976. augusztus 12-én állítólag egy eltérített, Isztanbulba repülő izraeli gépen terroristák halálos áldozata lett. Ám Walter White kutatásai szerint Rosenthalt nem a repülőgépen érte a halálos golyó, ahol négyen meghaltak és harmincan megsebesültek, hanem az isztanbuli repülőtéren gyilkolták meg a saját hittestvérei. Halála után az Amerikai Zsidó Bizottság Washingtonban megörökítette a nevét és alapot létesített ‘The Harold W. Rosenthal Fellowship In International Relations' címmel, amelynek tiszteletbeli elnöke Walter F. Mondale és Jacob K. Javits szenátor.
-“Bennünket zsidókat ámulatba ejt, hogy az amerikai keresztények milyen könnyen estek a hatalmunkba. Míg a naív amerikaiak arra várnak, hogy Hruscsov eltemesse őket, mi megtanítottuk őket, hogy minden követelményünknek alávessék magukat" - kezdte Rosenthal.
A kérdésre, hogyan lehet egy nemzetet a tudta nélkül meghódítani, Rosenthal e műveletet a média teljes irányításának tulajdonítja. Azzal dicsekedett, hogy a hírek kezelése zsidó irányítás alatt áll. Amelyik folyóirat szerkesztősége nem hajlandó elfogadni hírszolgálatok ellenőrzött híreit, azt úgy kényszerítik térdre, hogy fizetett hirdetőiket megvonják [megfenyegetik, elidegenítik] a laptól. Ha még ez sem használ, akkor a zsidók letiltják a tinta-, és papírkészletet. -“Ez ilyen egyszerű dolog" - mondta Rosenthal.
És politikusok magas hivatalokban?
- “Az elmúlt három évtized alatt senkinek sem sikerült politikai hatalomra jutni a zsidók jóváhagyása nélkül. Az amerikaiak 1932 óta nem választottak maguknak való elnököt; Roosevelt a mi emberünk volt, Roosevelt óta minden elnök a mi emberünk."
Amerika külpolitikájáról úgy nyilatkozott, hogy “az ostoba nép képtelen átlátni H. Kissinger külügyi munkásságán, ami az elejétől végig cionista-kommunista politika. S mégis a polgáraink azt hiszik, hogy e politika majd Amerikának előnyöket jelent."
-“Mi zsidók különféle társadalmi kérdéseket tárunk az amerikai nép elé, igyekszünk minden oldalt támogatni, ami persze teljes zűrzavart okoz. Vizsgálgatják a felvetett kérdéseket, de azt nem látják, hogy kik vannak a háttérben. Mi zsidók úgy játszadozunk az amerikai közvéleménnyel, mint macska az egérrel."
A beszélgetésünk alatt éreztem, hogy az amerikai nép talán megérdemli a szomorú sorsát. A zsidó egymás ellen uszítja a különféle nemzetiségi csoportokat.
-“A tömegek vére folyik majd az utcán, míg mi várjuk világgyőzelmünk nagy napját" - mondta Rosenthal hidegen.
A Rosenthal-lal folytatott beszélgetésem után még hosszú ideig elgondolkoztam azon, hogy lehetséges-e embercsoportban ennyi gonoszság mások iránt? Hiszen erre az elhangzott szavak egyértelmű bizonyítékok. Világos, hogy amit ez a fiatalember őszintén és nyíltan bevall, egyáltalán nem dajkamese. Lehetséges-e az, hogy az amerikai nép jámbor marad mialatt az életadó vérét kiszívják? Mit jelentsen mindez nekünk?
Sok mindent írtak már a Világzsidóság Összeesküvéséről, de e tényt ennyire nyíltan még soha senki nem világította meg, mint Rosenthal. Szinte megáll a józan ész! A tervszerűen elkészített program szinte döbbenetes...
Visszatekintve a beszélgetésre, az őszintén nyilatkozó Harold Rosenthalt úgy kell tekintenünk, hogy a dicsekvései mellett meglehetősen tájékozott, értelmes ember, ugyanakkor öntelt is. Időnként nem tudta megállni, hogy vitriolos szavakkal ne szóljon a “karácsony hülyeségeiről" vagy a ránk vonatkozó “gójokról". [A kifejezés nemcsak keresztényekre, hanem általában a nemzsidókra vonatkozik. -TJ] Ez meglepett engem mivel a mi nyelvezetünkben “gój" szó nem létezik. Láttam, hogy gondolatai teljesen elmerültek a zsidóság Egyvilág-Programjában. Teljes arroganciával dicsekedte, hogy ‘a zsidók már majdnem meghódították a világot - hála a keresztények ostobaságnak'.
Amikor megkérdeztem őt, hogy cionista-e, így válaszolt:
- “Hát ez pokoli kérdés! A kérdés alapja a hagyományos cionista elgondolás az ‘aliyah', - héber meghatározás, - ami annyit jelent, hogy ‘a szétszórt zsidóság összegyűjtése és hazatérítése a palesztin hazába.' Amióta 1948-ban létrejött az izraeli állam, az ‘aliyah' az izraeli kormány politikájának az elsőszámú, a legfontosabb és alapvető célja."
- És mit jelent az, hogy cionizmus? - kérdeztem.
- “Első vezérünk, egykori miniszterelnökünk David Ben-Gurion azt mondta, hogy ‘a cionizmus, a zsidók visszatérése nélkül Sionba merő képmutatás'.
Nemsok amerikai zsidó vándorol véglegesen Izraelbe. Néhányan azt vallják, hogy ‘minden zsidó alapvetően cionista'. Mások szerint ‘egy zsidó nem lehet cionista, ha nem fizető tagja valamelyik cionista szervezetnek'. Amióta a zsidóhaza megvalósult a meghatározásokat ide-oda dobálják."
- Adómentes dollármillókat küldenek Izraelbe minden évben - folytattam - és mi igaz-amerikaiak ezt nem nézzük jószemmel. Rosenthal így válaszolt:
- “Washington naív politikusai meglehetősen hiszékenyek. Legtöbbjük elég ostoba, így az erős zsidó lobbizók ezt az amerikai politikát már évek óta kézben tartják, és nincs elég erős hatalom, amelyik megállíthatná.
A pénz egy része visszakerül az USA-ba, amit — a B'nai B'rith szervezeten, a Zsidó Szervezetek Konferenciáján és a Zsidó Világszövetségen keresztül — cionista propagandára használnak fel. A segélyezési alap a Zsidó Ügynökség, a B'nai B'rith hivatalos ágazata. Nem találok semmi kivetni való abban, hogy adómentes amerikai dollárokat küldenek Izraelnek, amennyiben ezt ügyesen, minden akadály nélkül végezhetjük. De most fordítsuk meg a társalgást. Ön egyértelműen bevallotta, hogy nem szereti a zsidókat. Mondja kérem, Önök miért gyűlölnek bennünket?"
- Mr. Rosenthal, én senkit sem gyűlölök. Én azt mondtam, hogy azt gyűlölöm, amit a zsidók velünk művelnek, ami különösképpen érint mindent, ami keresztény. Gyűlölöm a csalásaikat, szemfényvesztéseiket, dörzsöltségüket és az utálatos becstelenségüket. Most én mindettől leszek antiszemita? Ha igen, akkor kijelentem, igenis antiszemita vagyok!
- “Az antiszemitizmus nem a szemitizmussal való ellentétet jelenti. Ilyen nincs. Ez egy kifejezés, amit mi zsidók, mint rágalmat elég hatásosan használunk — az olyan bigottokra használjuk, mint például Ön — vagyis bárki, aki kritizálni merészeli a zsidókat. A gyűlöletkeltők ellen használjuk.
Krisztus idejében a zsidók a világ gazdagságát és földi birodalmat áhították, de Krisztus a zsidóknak lelkivilágot javasolt. Mivel a zsidók ezt nem fogadhatták el, elutasították Jézus Krisztust és ezért megfeszíttették."
- Mi az, hogy megfeszíttették őt? A történelem nem bizonyítja azt, hogy a zsidók feszítették meg Krisztust?
- “ Igen, gondolom, így lehet. Nézze, én nem kertelek, de kétezer évvel ezelőtt az Önök népe is ugyanúgy cselekedett volna valakivel szemben, aki annyi rosszat tett volna, mint Krisztus tett a zsidóságnak."
White: Ön úgy beszél Jézus Krisztusról, mint közönséges emberről.
Rosenthal: “Mert az is volt, egy ember, aki úgy járkált e földön mint bárki más. Az egész mítosz Krisztusról, miszerint halála után feltámadt és visszatért a földre a tanítványaihoz, nem más, mint egy rakás szar, hülyeség [crap]. A zsidók azért űzték ki az arabokat Palesztinából, hogy megsemmisítsék Krisztus szellemi birodalmának misszióját. Nézze, a vezető nem alapított birodalmat a zsidók részére, ugyanakkor az Önök fajtája egy Krisztus nevű békés szónokot adott a zsidóknak, aki azt vallotta, hogy 'szemet-szemért' helyett az arc másik oldalát kell odafordítani. A fenét! Mi már megépítettük a földi birodalmunkat, az Önök fajtája és a maguk bosszantó Messiása nélkül."
W: Világos, hogy a maguk fajtája akarja Krisztust kivenni a karácsonyi ünnepekből. Csak sajnálni tudom Önöket.
R: “Nekem ne jöjjön ilyen hülyeséggel. Nincs szükségem a sajnálkozására. Nem kell! Nagyon sok zsidónak nincs mersze maguknak megmondani, hogy mi hogy élünk és tervezünk, de engem semmi és senkisem félemlíthet meg. Tudom merre tartok."
W: Miért cserélik a zsidók a nevüket olyan gyakran?
R: “ A zsidók a világ legintelligensebb népe, és ha nekik a névváltozás az előnyükre válik, akkor megteszik. Ennyi az egész. Belekeverednek az Önök társadalmába, ami eléggé züllött. Amíg a zsidók a saját előnyeiket nézik, az ostoba gójok nem veszik észre, hogy a nemzsidó neveket viselők, tulajdonképpen zsidók. Tudom mire gondol, nemzsidó nevű zsidók a kormányban. Ne aggódjék emiatt, mert a közeljövőben már nem lesz elnöki hatalom az Egyesült Államokban. A láthatatlan kormány egyre jobban erősödik."
W: Ön szerint az oroszországi zsidókat valóban üldözik, vagy élveznek némi szabadságot?
R: “A legtöbb zsidó világszerte mondhatnám 90%-a tudja mi történik a népünkkel. A közöttünk működő kapcsolat példa nélküli. Az Önök társadalmában csak az ostobák, a tudatlanok, és a hülyék találnak békét és a magukfajta fattyúk bűneikkel együtt bújnak báránybőrbe. Önök a képmutatók, nem pedig a zsidók, ahogy ezt megírják és mondják.
Oroszországban két különböző kormány van: az egyik látható, amely különböző nemzetiségekből tevődik össze. A másik meg a zsidók alkotta láthatatlan kormány. A hatalmas szovjet titkosrendőrség a láthatatlan kormánytól kapja a parancsokat. Mintegy 67 millió kommunista van Szovjet-Oroszországban: 50 százalék zsidó és 50 százalék gój, de ez utóbbiak megbízhatatlanok. A kommunista zsidók összetartanak és megbíznak egymásban, míg a többiek csak kémkednek egymáson. Minden 56 évben egy titkos zsidó vezetőség elrendeli a Párt megtisztítását és sokakat menesztenek."
W: Miért?
R: “Azért, mert túl sokat tudnak és rájönnek a láthatatlan zsidókormány titkaira. Az orosz kommunistáknak van egy titkos Csoport Szervezete, amely kizárólag zsidókból áll. Ők uralkodnak minden felett, ami a láthatókormányt illeti. Ez a szervezet vitte át a Kommunista Központot Tel Avivba, ahonnan most jönnek az utasítások."
W: Az Önök kormánya Washingtonban és az ENSZ vajon tud minderről?
R: “ Az ENSZ egy nagy csapóajtó amely a Vörös Világ végelláthatatlan koncentrációs táborába vezet. Nagyjából az ENSZ is a mi irányításunk alatt áll."
W: A kommunisták, mihelyt megszállnak egy országot, azonnal tönkreteszik a középosztályt, az értelmiségieket és azoknak családjait. Miért?
R: "Hagyományos szabályunk elpusztítani a létező kormányt, családjaikat, de sohasem a zsidókat. Megsemmisíteni a rendőrséget, a katonatiszteket és családjaikat, de sohasem a zsidókat. Nézze, mi tudjuk, hogy amikor a kormány kommunisták után kutat az ország határain belül, valójában a zsidókról akarja lerántani a leplet. Bennünket nem lehet hülyíteni! A kommunista országok láthatatlan urainak világméretű hatalma van a propaganda és a szabad államok kormányai felett. Mi irányítjuk az összes hírközlőszervet, folyóiratot, újságot, képeslapot, rádiót és televíziót. Még a zenét, és kiadásra váró énekeket is! Még az Önök gondolkodása is nemsokára a mi irányításunk alatt lesz! “
W: Ahogy Ön dicsekszik, ha mindez igaz félelmetes még gondolni is a jövőnkre, és a kereszténység sorsára.
R: “Az Egyesült Államokban rövidesen mesterségesen kierőszakolt osztályharc tör ki, s ezalatt majd sokan megsemmisülnek. Ön is kétségtelenül közöttük lesz. A zsidókat nem éri baj. És én nem dicsekszem, csupán feltárom a tényeket! Túl késő az Ön keresztény híveinek az ellenállásra. Az az idő már rég elmúlt. Régen, nagyon régen történt, hogy nem volt más választásunk, mint támadófélnek [aggressors] lenni. Kétségtelen, hogy ez életünk egyik legfontosabb célja. Támadófelek lettünk! Mert a maguk fajtája kilopta a csalárd vallásos hitet a Talmudunkból."
W: Ön intelligensnek tűnik, mégis úgy vélem, hogy nem tudja, mit beszél!
R: "A judaizmusnak, mint kultúrának nincs párja, és a világon sehol semmihez nem hasonlítható. A judaizmus kulturális és szellemi hatása érezhető szerte a világon, sőt az egész civilizáción is."
W: Ön szerint milyen nehézségek merülhetnek fel a jövőben a feketék félelmetes szaporodása, illetve térnyerése miatt a fehérek hátrányára? És a színesbőrűek, akik áttérnek a judaizmusra?
R: “A feketék a mi céljainkat szolgálják, több téren. Tudjuk, hogy színesbőrűből nem lehet zsidó pl. Sammy Davis továbbra is színesbőrű. Lehet, hogy az előnyére szolgált az áttérés, de azért még mindig néger és nem zsidó."
W: Hosszú kutatásaim során kellemetlen dolgokra jöttem rá, arra, hogy a zsidóságban nincs erkölcs.
R: "A pénz sokkal fontosabb az erkölcsnél. Pénzzel akármit megoldhatunk. Népünk ezt az erőt bizonyítja Izraelben, ahol a háborús támadások ellen állandó készenlétben kell állni. Izrael, bármilyen ellenséggel szemben mostmár csak nyerhet. A kibbutzokban felnevelt értelmiségiek azt a pici államot majd a Közel-Kelet csodaállamává építik fel, amely végül a világkormány központja lesz."
White: - Felhoztuk a Watergate-botrányt a Nixon idejéből és beszélgettünk úgy általában a kormányok minden ágában tapasztalható züllöttségről, mire Rosenthal ezeket mondta:
Rosenthal: -"Mi a fészkes fenét ért a nép ahhoz, hogyan kell kormányt vezetni? Nagy többségük segg ... lósegg!!"
White: - Megengedi, hogy szavait idézzük?
R:- "Nem érdekel, mit csinál - ahogy mondtam, kevesen vagyunk, akik szólni mernek. Sokkal jobban megérthetnénk egymást - zsidók és nemzsidók, - ha nyíltan beszélhetnénk. De Önök gyávák. Mi állapítjuk meg azt, hogy Önök hogyan gondolkozzanak, még a bűntudatot is magukba oltjuk, nehogy nyíltan kritizálni merészeljék a zsidókat."
W: -Más fajok, népek hogyan fogadják el a zsidókat?
R: - “Nagyon régen, amikor a vágy fűtött bennünket, hogy megtaláljuk helyünket a világban, a zsidók valamilyen eszközt kerestek, ami elvonja a figyelmet a fajkérdésről. Mi hatásosabb, s minden gyanú felett, mint kölcsönözni valamelyik közösség vallási elképzeléseit? Kényszerítve voltunk ezt kölcsönözni az árjáktól. Nekünk zsidóknak soha nem volt olyan vallásos intézményünk, amely a saját öntudatunkból fejlődött volna ki, mert bennünk hiányzik az idealizmus. Ez azt jelenti, hogy földi életünk utáni bármilyen élet nekünk idegen elgondolás.
A Talmud nem készíti elő az egyént a földöntúli életére, ugyanakkor szabályokat ad gazdag földi élethez. Utasítások, parancsok gyűjteménye [a Talmud] a zsidó faj fenntartásához, és köztünk és a gójok közti kapcsolatokhoz. Tanításaink nem törődnek erkölcsi problémákkal, inkább azzal, hogyan lehet ‘szerezni.'(...)
Mi vagyunk a legjobb példa arra, hogy vallásos neveléssel mit lehet elérni. A mi életünk kizárólag ebből a világból való és a mentalitásunk az igazi keresztény szellemiség előtt olyan idegen, mint az egyéniségünk volt ezen új hitvallás kétezer évvel ezelőtti megalapítójának. A kereszténység alapítója nyíltan kimondta mennyit érnek a zsidók, és azt a tényt, hogy ő soha nem tartozott hozzánk. Amikor szükségét látta, kiüldözött bennünket az Isten templomából, mert akkor is, mint mindig, a vallásunkat használtuk fel kereskedelmi érdekeink előmozdításához.
De akkor, az irántunk tanúsított magatartása miatt sikerült Jézust keresztre szegeznünk; holott a modern keresztények pártpolitikába keverednek, s hogy választásokat nyerjenek, a földig alázkodnak zsidó szavazatokért. Még politikai cselszövésekbe is hajlandók velünk együttműködni, a saját nemzetük érdekei ellen."
Rosenthal: - “Mi mindaddig élhetünk más nemzetek között, amíg sikerül meggyőzni őket arról, hogy a zsidók nem tőlük eltérő nép tagjai, hanem csak egy vallás képviselői, akik alkotják ‘vallási közösségüket', bár ez a különös jellegzetességük. Sőt, ez a mi legnagyobb hamisságunk...
Kénytelenek vagyunk elrejteni a saját különös egyéniségünket és életmódunkat, hogy szabadon gyakorolhassuk parazita jellegű létünket a nemzetek között. Ezt eddig sikerrel végeztük, és sokan hiszik, hogy a köztük élő zsidók tulajdonképpen valódi franciák, angolok, olaszok vagy németek, akik csupán egy, az ezekben az országokban a nagytöbbségtől eltérő vallásfelekezethez tartoznak. Különösen olyan kormánykörökben sikerül elszórni hírhedt megtévesztésünket, ahol a honatyáknak minimális a történelmi ismerete. Tehát soha nem merül fel a legkisebb gyanú, hogy mi zsidók egy megkülönböztetett nemzet vagyunk és nem csupán egy ‘felekezet' tagjai. Pedig egy pillantás az általunk befolyásolt/irányított sajtóra és máris ott van a bizonyíték az ellenkezőjére, s ennek felismeréséhez túl sok intelligencia sem szükséges!
White: - Milyen módszerekkel tettek szert a zsidók a hatalomra?
R: - “Hatalmunkat a nemzeti pénzrendszerrel való mesterkéléssel szereztük. Jelszavunk: ‘A pénz hatalom. 'Amint a nagy tervezetünkben is írva van, meg kellett alapítanunk a privát nemzeti bankot. A Federal Reserve rendszer, mivel ez is a miénk, szépen beleillett a tervünkbe, csak a neve sugallja azt, hogy állami intézmény. Kezdettől fogva az volt a célunk, hogy összeszedjük az összes aranyat és ezüstöt, és helyettesítsük értéktelen, ‘beválthatatlan papír pénzjegyekkel'. Ez nekünk sikerült is!"
W: - Mi az hogy ‘beválthatatlan papír pénzjegy'?
R: -" 1968 előtt az ostoba gój egy dolláros Federal Reserve papírjegyét elvihette bármelyik amerikai bankba és beválthatta egy dollárra, ami a törvény szerint 412.5 szemer 90%-os ezüstöt tartalmazott. 1933-ig valaki beválthatta ugyanezt a papírjegyet 24 4/5 szemer 90%-os arany tartalmú pénzre. [a dollar which was by law a coin containing 412 1/2 grains of 90 per cent silver. Up until 1933, one could have redeemed the same note for a coin of 25 4/5ths grains of 90 per cent gold.] Mi nem teszünk egyebet, csak a gójnak adunk még több papírjegyet, vagyis rézdarabokat. De soha nem adunk nekik ezüstöt és aranyat. Csak sok papírt. Mi zsidók papírcsalásból gazdagodtunk meg. Ez a mi módszerünk: elvesszük a pénzt és adunk helyette papírt."
A Federal Reserve és egyéb pénzügyek
Rosenthal: - “A zsidók a forgalomba hozott papírpénzen gazdagodtak meg."
W. White: -Tudna-e nekem erre példát adni?
R: - “Számos példa van rá: néhány kézenfekvő példa a részvények és kölcsönkötvények, a biztosítások minden fajtája és a Federal Reserve tartalékrendszere, nem is beszélve az aranyban és ezüstben nyert milliárdokról, amit cserében kaptunk a papírért, amit elég ostobán úgy hívnak, hogy pénz. A pénzhatalom szükséges volt a propaganda által megvalósított hatalmas világhódítási tervünkhöz.
Hogy tudtuk ezt keresztül vinni? Először is, a bankrendszer irányításával kézbe vettük a vállalatok tőkéjét. Ezen keresztül monopóliumot nyertünk a filmipar, a rádióhálózatok és az újonnan kifejlődő televízió-hálózatok felett. A nyomdaipar, újságok, folyóiratok és technológiai nyomtatványok már mind a kezünkben vannak. De a legzsírosabb falatot akkor kaptuk, amikor az iskolai tankönyvek kiadása is hozzánk került. Ezekkel az eszközökkel sikerült átgyúrnunk a közvéleményt a saját céljainkra. Az emberek olyan ostoba disznók, akik röfögik és nyivákolják a mi nótáinkat, legyen az igazság vagy hazugság."
W.: -“Félnek-e a zsidók az úgymond csendes többségtől?
R: - “Nevetséges! Olyan nincs, hogy csendes többség, mert mi irányítjuk még a sírásukat és bőgésüket is. Csak nem gondolkodó többség létezik, amely az is marad mindaddig, amíg a szinte kábítószer hatású szórakoztató iparunk szolgáltatja nekik az egyetlen menekvést.
Az ipar kézbentartása által munkafelügyelőik lettünk, és a nép rabszolga. Amikor a napi fáradalom nyomásától robbanásig feszül a hangulat, az embereknek mi szolgáltatjuk a pillanatnyi élvezettel a biztonsági szelepet. A televízió és filmipar szolgáltatja a szükséges kikapcsolódást. A műsorokat nagy gonddal tervezzük, hogy még a legérzékibb érzelmeket is kielégítsék, de sohasem a logikusan gondolkodó agyvelőt. Emiatt az emberek programszerűen a mi sugallataink szerint reagálnak és nem az eszüket követve. Csendesek és megfontolatlanok maradnak."
Megfélemlítésen és félelmen keresztül kiheréltük a társadalmat. Férfiassága csak nőies külső megjelenéssel egyetemben mutatkozik. Így kiherélve, a nép engedelmessé lett és könnyen irányítható. Mint a kiherélt ló gondolataikat nem a jövő és az utókor foglalja el, hanem egyedül a mindennapi munka és kenyér."
W.: - És a nemzet ipara?
R.: - “Sikerült a társadalmat megosztanunk azzal, hogy a munkásságot a vezetőség ellen fordítottuk. Talán ez volt a legnagyobb tettünk mivel a valóság háromszög, de mindig csak két pontja látható. A modern iparban a csúcsponton van a tőke, amit mi képviselünk. Az igazgatóság és a munkásság a háromszög alapját képezi. Állandóan szembeállnak egymással és figyelmük sohasem irányul problémájuk csúcspontjára.
Az igazgatóság kénytelen az árakat emelni, mert mi folyton növeljük a tőke árát. A munkásságnak munkabéremelés, az igazgatóságnak áremelés kell, így keletkezik a ‘circulus vitiosus'. Minket sohasem vonnak felelősségre szerepünk miatt, ami az infláció igazi oka, mivel az igazgatás és a munkásság között oly éles az összetűzés, hogy egyiknek sincs ideje a tevékenykedésünk megfigyelésére. A tőke árának az általunk történő emelése az, ami az inflációt okozza. Mi nem dolgozunk, és nem igazgatunk, mégis mi húzzuk a hasznot.
Pénzügyi manipulációinkon keresztül a tőke, amit az iparnak szolgáltatunk nekünk nem kerül semmibe. Nemzeti bankunkon a Federal Reserve-en keresztül könyvhitelt nyújtunk az összes helyi banknak, amit semmiből teremtünk. Ők szintén könyvhitelt nyújtanak az iparnak. Így mi még Istennél is többet teszünk, hiszen összes vagyonunkat semmiből teremtettük. Ön megdöbbentnek látszik. Ne legyen! Ez valóban igaz, többet teszünk, mint Isten. Ezzel a látszólagos tőkével mi ipart, igazgatást és munkásságot egyaránt adósunkká teszünk, amely adósság csak növekedhet, soha sincs letörölve. E folytonos növekedésen keresztül a vezetőséget a munkássággal szembeállítjuk úgy, hogy soha sem lesznek képesek összefogni, és minket támadni egy adósságmentes ipari utópia létrehozása érdekében.
Mi vagyunk a szükséges tényező, mivel mi semmit nem fordítunk rá.(?) Az igazgatás megteremthetné saját tőkéjét és megtarthatná a haszon javát. Vállalata növekedne és a haszna is gyarapodna. A munkásság is gazdagodna, miközben az árucikkek ára nem változna; mind az igazgatóság, mind a munkásság jómódja állandóan növekedne. Mi zsidók örülünk annak, hogy az ostoba gój sohasem észlelt rá, hogy mi paraziták a termelés egyre nagyobb részét tesszük zsebre, miközben a termelőknek egyre kevesebb jut."
W.: - Mi a véleménye a vallásról?
R.: - “A vallást is tanítani kell, és ezen, mi sokat fáradoztunk. Mivel kezünkben tartjuk a könyvkiadó ipart és a híradó ipart is, magunkat vallási szakértőknek tudjuk feltüntetni, rabbijaink közül sokan professzorok állítólagosan keresztény teológiai szemináriumokon. Ámulatba ejt a keresztények ostobasága, amint a mi tanításainkat elfogadják és továbbterjesztik, mint sajátjukat. A Judaizmus nemcsak a zsinagógák tananyaga, hanem Amerika minden ‘keresztény templomának' vallási dogmája is. Propagandánk következtében a keresztény egyház leglelkesebb támogatónkká lett. Ez még speciális helyet is biztosított számunkra társadalmukban, mivel elhiszik azt a hazugságot, hogy mi a “választott nép" vagyunk, ők pedig, az idegen. Ezek az egyházak becsapott gyermekei saját kultúrájuk elpusztításáig védenek bennünket.
Ez az igazság még a fajankónak is nyilvánvaló lesz, amint a történelmet vizsgálja és látja, hogy az összes háborút fehér a fehér ellen vívta, hogy mi nyeregben maradhassunk. Kezünkben volt Anglia a forradalmi háború alatt, Észak az amerikai polgárháborúban, és Anglia valamint Amerika az első és második világháborúban. A vallásokra gyakorolt befolyásunkon keresztül egymás elleni hadviselésre tudtuk késztetni a fehér keresztényeket, amely mindkét felet leszegényítette, miközben mi pénzügyi és politikai sikert arattunk."
H. W. Rosenthal: “A vallás eszközével teljesen magunkévá tettük a társadalmat, a kormányt és a gazdasági életet. Ma már egyetlen olyan törvényt sem fogadnak el, amelyeknek az érdemeit előzőleg a szószékekről tanítottak. Példa erre a fajegyenlőség, amely az emberiség egyesüléséhez és végső elkorcsosításához vezet. A könnyen befolyásolható klérus egyik lélegzetével azt tanítja hívőinek, hogy mi zsidók rendkívüli, választott nép vagyunk, a másik leheletével pedig kijelenti, hogy minden faj egyenlő. Tehát mi zsidók külön helyet foglalunk el a társadalomban, mialatt más fajokat lealacsonyítottak a közönséges egyenlőségbe. Ezért van az, hogy a szerzői mi vagyunk ennek az egyenlőség-csalásnak, ami lealacsonyít mindenki mást az alsó szintre.
Nekünk azt tanították, hogy a jelenlegi gazdászati politika jótékony jellegű, azaz keresztény. Ugyanakkor a szószék-papagályok a mi jóságunkat magasztalják azzal, hogy templomaik építésére pénzt kölcsönöznek tőlünk, miközben észre sem veszik, hogy éppen a saját szent könyveik marasztalják el az uzsorakamatot. Alig várják, hogy nekünk kifizethessék a csillagászati kamatokat. És az egész társadalmat ugyanezzel a politikával vezették a mi irányításunk alá.
Politikailag dicsőítik a demokrácia áldásait, de nem értik, hogy mi éppen a demokráciával kaparintottuk meg a nemzetek feletti irányítást. Jótékony politikát folytató, a szent könyvek törvényeit tiszteletben tartó zsarnoki kormányt hirdetnek, míg a demokrácia annak a csürhének az uralma, amelyet mi irányítunk az Egyházaikon, a hírszolgálatokon és gazdasági intézményeken keresztül. A vallásuk csupán egy másik csatorna, amelyen át mi gyakorolhatjuk a propagandánk hatalmát. E vallásos bábuk ostobaságát csak a gyávaságuk haladja túl. S milyen könnyen irányíthatók!"
(Walter White közben megjegyzi: “Ritkán találkozunk Rosenthalhoz hasonló emberrel, aki a lelkének legbensőbb titkait ennyire feltárná. Tisztánlátásunk azt sugalmazza, hogy ezt az embert valamilyen nagyobb erő hajtotta arra, amit itt leírtunk. És az interjú további része is ezt bizonyítja.")
H.W. Rosenthal: “Mivel mi nem hiszünk a halál utáni földöntúli életben, ezért minden erőnket a ‘jelenre' összpontosítjuk. Nem vagyunk olyan bolondok, mint Önök, és nem teszünk magunkévá olyan elveket, amelyek az önfeláldozásban gyökereznek. Míg Önök élnek és halnak a közösség jólétéért, mi is élünk és meghalunk, ám a saját egyéni érdekeinkért. A zsidók irtóznak az önfeláldozás elvétől. Legalábbis nekem irtózatos.
Egyetlen ügy sem éri meg, hogy valaki az életét áldozza fel, mert a halál a végső állomás. Mi csak akkor egyesülünk, ha a saját magunk személyének a megmentéséről van szó. Éppen úgy, mint amikor a farkasok falkája egyesül és összefog az áldozat támadására, de miután jóllaktak, szétszélednek, ugyanígy mi zsidók is veszély idején egyesülünk, nem azért, hogy a közösség megmaradjon, hanem hogy a saját bőrünket mentsük.
Ez a viselkedés áthatja az egész lényünket és filozófiánkat. Mi nem vagyunk alkotók, mert az alkotás csak másnak lenne előnyös. Mi ‘a szerzés mesterei' vagyunk és érdekeltek az ‘én' igényeinek a kielégítésében. Hogy a filozófiánk érthetőbb legyen, először meg kell érteni a ‘szerezni' kifejezés értelmét. Mi sohasem ‘adunk', csak mindig ‘veszünk'. Sohasem munkálkodunk, ám élvezzük a mások munkájának gyümölcsét. Mi nem alkotunk, hanem elsajátítunk. Nem vagyunk termelők, hanem paraziták. Élhetünk fizikailag egy társadalomban, de lelkileg mindig távol vagyunk tőle. A munka a termelést jelentené, és annak a legmagasabb formája az alkotást eredményezné.
Az Önök fajtája megelégszik a munka örömével. Mi soha nem dolgoznánk senki hasznára, csak arra, hogy mennyit szerezhetünk. Mi az árjáknak ezt a felfogását használtuk ki a saját gazdagodásunkra. Önök a munka öröméért dolgoznak, mialatt sohasem törődnek a fizetéssel. Mi az Önök termelőképességét jelentéktelen összeggel fizetjük meg, amit aztán magunknak valóságos vagyonná varázsolunk.
Eddig a kétkezimunka szakszerűsége túlhaladta a magas jövedelem követelményeit. Ugyanakkor, a saját pénzhatalmunkhoz rabszolgásítottuk a társadalmat, azzal, hogy bennünket igénybe vegyenek. Az embereket átalakítottuk a mi filozófiai felfogásunkra, ami az anyagiasság illetve ‘a szerzés' elvén alapszik. Az elégedetlen emberek csupán parasztok a világhódítási sakktáblánk játékában. Tehát szüntelenül keresik az elégtételt, de soha meg nem találják. Amikor magukon kívül keresik a boldog elégedettség pillanatát, azonnal a mi önkéntes szolgálóinkká válnak.
Önök nem veszik észre, hogy mi csak hasztalanságokat, csecsebecséket adunk nekik, amelyek sohasem hoznak elégedettséget. Elfogyasztanak egyet belőle, megemésztik, de soha jól nem laknak.
És íme egy másik példa. Számtalan olyan kikapcsolódást, szórakozást teremtettünk, amelyből az életben nincs többé visszaút az elégedettség felé. Önök rabjai lettek a kábítószereinknek, s ezáltal mi vagyunk az Önök teljhatalmú urai.
Az első alapvető hazugság célja elhitetni Önökkel, hogy mi nem vagyunk nemzet, hanem vallás, majd ezt követi a többi hazugság. A legnagyobb félelmünk az, hogy erre a hamisságra egy napon rájönnek, és abban a pillanatban eltaposnak bennünket, mihelyt a közvélemény kezébe kerül az igazság és intézkedik.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy valamiféle ébredezés történik itt Amerikában. Reméltük, hogy a keresztény Németország semlegesítésével, bármilyen bennünket érintő téma félelmetes és tiltott lesz. De úgy tűnik, hogy [ez az ébredés] éppen ebben az általunk legerősebben irányított nemzetben kerül elő újra. E pillanatban gyors kivonulást tervezünk. Tudjuk, hogy amikor elérkezik a hajnalhasadás, nem lesz többé megállás. Minden eddigi erőfeszítésünk csak tovább fogja éltetni ezt a fényt.
Attól félünk, hogy ez a fény egyre jobban erősödik ebben az országban, az Önök országában is. Bámulattal figyeltük, hogy Önök ilyen sikerrel értek el néptömegeket, miután gyakorlatilag bezártuk minden hírközlés ajtaját. Félő, hogy ez jel az Amerikában elkövetkező pogromokra. Az amerikai közvélemény rájött arra, hogy mi irányítunk mindent, ami ránk nézve végzetes lehet. Ez az ország mindaddig nem lehet a szabadok országa, amíg a zsidók országa. Ez az a jövendölés, ami majd romlásunkhoz vezet.
Az amerikai nép könnyen elhitte a propagandánkat, miszerint a toll hatalmasabb mint a kard. Így valósággal elkerülünk mindenféle megtorlást [‘getting away with murder'], mialatt a gójok egyebet se tesznek, mint erről beszélnek, ami azért hatástalan, mert mi a propaganda mesterei megjelentetünk ellentétes véleményeket is. Ha az árják újra tanulmányoznák a történelmet és a múlt tapasztalatait alkalmaznák, akkor a tollat undorral eldobnák és helyette a kard villogna a kezükben. Eddig elkerültük a kardot, kivéve néhány időnként megjelenő névtelen kiadványukat, vagy egy-egy csekély számban nyomtatott szórólapot. Persze az ő tollukat nem lehet a miénkhez hasonlítani, ugyanakkor állandó félelmünk, hogy egyszer majd kinyílik a szemük és rájönnek, hogy tollal semmiféle változás nem történhet.
A történelmet vérrel írták, nem pedig tintával. Egyetlen levél, szerkesztői üzenet, vagy könyv még nem hozta össze az embereket vagy állította meg a zsarnokságot. Mi értjük ezt a fogalmat és szüntelenül sürgetjük az embereket, hogy írjanak leveleket az elnöknek, a Kongresszusnak és a helyi sajtónak. Mialatt a fehérbőrű amerikaiak azzal foglalatoskodnak, hogy nyomtatott kiadványaikkal tömegeket oktatnak, mi biztonságban kiaknázhatjuk, megfélemlíthetjük és korlátozhatjuk a szabadságjogaikat. De jaj nekünk, ha egyszer rájönnek, hogy igyekezetük hasztalan és a toll helyett kardot emelnek.
A történelem azt bizonyítja, hogy egy felizgatott kisebbség szenvedélye, mindegy milyen kicsi csoport, elég erős, kifejlett, hogy ledöntse a leghatalmasabb birodalmat. A végzetet irányító mozgalmak sohasem a tétlen többségből indulnak el, hanem kicsi, de tevékeny csoport erejéből. Az Akarat Hatalom, nem pedig létszám, mert tömegek felett mindig az Erős Akarat uralkodik.
Biztonságban vagyunk mindaddig, amíg a mi Akaratunk erősebb, és/vagy a néptömeg félrevezetetten, szétszórtan él, vezető nélkül. Bennünket soha nem lehet megsemmisíteni szavakkal, csak erővel!"
VÉGE
http://ujvilagrend.wordpress.com/2008/05/04/interju-harold-wallace-rosenthal-lal- 1976-bol/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-30 11:16:17, péntek
|
| |
| |
Kellemes karácsonyi szorongást
2011.12.25. 09:29
A pénteki nagy parlamenti ralliban a Fidesz-frakció elfogadta az egyik olyan sarkalatos törvényt (az egykulcsos szja bebetonozását tartalmazó gazdasági stabilitásról szóló törvényt), amelynek visszavonása az IMF-fel és az EU-val folyó tárgyalások megkezdésének feltétele volt. A másikat, az MNB és a PSZÁF összevonását lehetővé tévő alkotmánymódosítást december 30-án fogja vita nélkül elfogadni a nyomogatógép. Nem mintha ez kérdés lett volna, de rögzítsük, hogy az IMF visszahívása is csak egy blöff volt Orbán részéről.
Orbán eleve komolytalan tárgyalódelegációt küldött az IMF-hez komolytalan állásponttal, majd amikor az IMF az Európai Bizottsággal a háta mögött felállt az asztaltól, Orbán másnap szemrebbenés belehazudta a Kossuth rádió mikrofonjába, hogy az IMF a mi bankunk, és akkor adnak nekünk hitelt, amikor csak akarunk. De még a Bankszövetséggel is úgy ült le tárgyalni, hogy elhallgatta a bankvezérek előtt, hogy valójában mit tervez az IMF-tárgyalásokkal. Vajon meg tudott volna állapodni velük a devizahitelesek mentőcsomagjáról, ha tudják, hogy valójában nem akar megállapodni az IMF-fel?
Majd amikor már személyesen Barroso írt levelet Orbánnak, hogy állítsa le magát, a kormányszóvivő először megpróbálta meghamisítani a levél tartalmát, majd amikor Mong Attila kiszivárogtatta az eredetit, kitört belőlük a jó öreg pártállami reflex, és a kiszivárogtató után vetették magukat. Erről persze a közmédiából és a jobboldali sajtóból tájékozódó polgárok mit sem tudhattak meg.
Az IMF-EU kölcsön első részletét jövő tavasszal kell visszafizetni. Így, hogy Orbán végérvényesen lehetetlenné tette a megállapodást, nem marad más választása, mint hogy tényleg összevonja az MNB-t és a PSZÁF-ot, leváltsa Simort, és a helyére ültetett báb révén rátegye a kezét az MNB devizatartalékára, amivel hite szerint függetlenítheti magát az IMF-től és az EU-tól. Ha kell, azon az áron, hogy elkölti azokat a devizatartalékokat, amelyeket elsősorban a forint elleni támadások megelőzésére és kivédésére kellene fordítani.
Orbán Barrosónak írt válaszlevelének tartalma ma még nem ismert (és nincsenek kétségeim, hogy meg fogjuk ismerni, ha nem a magyar kormánytól, akkor Brüsszeltől), de Martonyi nyilatkozatának fényében (,,ha az Európai Bizottság úgy ítélné meg, hogy a jegybank függetlenségén csorba esik, vagy azt valami veszélyezteti, akkor lehetősége van rá, hogy kötelességszegési eljárást indítson") kikövetkeztethető, hogy Orbán újra az időhúzásra játszik.
Martonyi egy másik figyelemre méltót érvet is felvetetett: ,,csak elvi lehetőségét teremti meg arra a jövőbeli esetre, ha követni akarjuk azt az európai tendenciát, ami a jegybanki és pénzügyi felügyeleti tevékenység egységes szervezet keretében történő végzésére irányul".
Martonyi hazudik, és ezt három nyilvánvaló okból tudhatjuk:
1. Orbán Viktor parlamentje az elmúlt másfél évben egyszer sem terjesztette ki a központi hatalom alkotmányos mozgásterét radikálisan, kivéve minden alkalommal, amikor ki is akarták használni, azonnal és előre megfontolt szándékkal.
2. Játsszunk el a kéjes gondolattal, hogy 2014 után nem Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt. Bárki is legyen az, arra nem lesz joga, hogy meghatározza az szja kulcsát, sőt, még költségvetést sem hagynak majd neki készíteni, de azért a két alkotmányosan független legfőbb pénzügyi hatóságot Orbán engedélye nélkül összevonhatná. Ne már, fiúk! Ennyire azért ne nézzétek már hülyének a Magyar Nemzet olvasóit!
3. Nincs ilyen ,,európai tendencia". A jegybank és a pénzügyi felügyelet feladatainak szervezeti megosztására számos működő modell van az EU-ban, és semmi jele nincs annak, hogy modellszinten bármelyik is eredményesebben vizsgázott volna a pénzügyi válság megelőzésében vagy kezelésében.
Látszik tehát, hogy Orbán egyik oldalról a nyugati szervezeteknek, a közvéleménynek és a piacoknak szóló blöffökkel húzza az időt, a másik oldalon pedig észvesztő sebességgel betonozza a pártállam alapjait. Sejti, hogy nincs sok ideje, mielőtt kimondják rá a diplomáciai ítéletet, amivel kiírják a nemzetközi politikai közösségekből és a piacokról is.
Hogy ez nem egy véletlenszerű és téves döntés-sorozat következménye, hanem egy tudatosan felépített, ámde őrült stratégia, az abból látszik, hogy a törvényhozásban hónapok óta készítik elő az államcsőd és a rendkívüli állapot esetén szükséges és lehetséges kormányzati intézkedések jogi hátterét. Karácsonyi szorongásunk tárgya, hogy Orbán tudatosan készül az államcsődre. Nem hiszem, hogy azért, mert nem tudja felmérni, hogy mit jelent egy államcsőd. Szerintem nagyon is fel tudja, és az államcsőddel akarja majd igazolni közelgő kilépésünket az Európai Unióból .
Egy lehetséges államcsőd első hulláma az önkormányzati alrendszert fogja elsöpörni. Bezárnak az óvodák, bölcsődék, iskolák. Leállnak a szociális ellátások, az egészségügyi ellátások, a közalkalmazottak nem kapják meg a bérüket, tüntetések kezdődnek. A bankok leállítják az önkormányzati vállalatok folyószámla-hiteleit, leáll a a tömegközlekedés, a közterület-fenntartás, a szemétszállítás. Kosz lesz, mocsok és kupleráj, mint egy athéni sikátorban.
Mivel mindannyian függünk így vagy úgy az önkormányzatok szolgáltatásaitól, még azoknak az élete sem folyhat tovább a régi kerékvágásban, akik egyébként nem az önkormányzati szférában dolgoznak és nem kapnak pénzbeli transzfereket az önkormányzatoktól. Nem fogunk tudni eljutni a munkahelyünkre, és egyébként nem is akarunk majd, mert a gyerekről kell gondoskodni, akit nem fogad az iskola, az óvoda, a bölcsőde, mert magánorvost kell találnunk a szüleinknek, mert bezárt a háziorvosi rendelő stb.
Az elmúlt időszakban az állam számos, korábban önkormányzati tulajdonú intézményt — például kórházakat, iskolákat — vett át, illetve tette lehetővé, hogy a magasabb törvényi normatívákat élvező egyházak átvegyék. Tágabb kontextusban szemlélve ezek az államcsőd első, legfájdalmasabb hatásainak tompítására szolgáló intézkedések. Az így kiemelt intézmények az államcsőd első hullámát még átvészelhetik.
Amikor Orbán kinevezte Fellegit az IMF-tárgyalások vezetőjének, ő inkább bedobta a törölközőt. Azért nem lehet ilyen egyszerűen szabadulni a cosa nostrából: Fellegi búcsúzóul megkapta a biztos kudarccal és bűnbak-sorssal járó IMF-tárgyalásokat, és hogy teljes legyen a veresége, utódjául Fellegi riválisa, Simicska Lajos egy klónját nevezte ki, aki akkora nímand, hogy az utókor csak Lászlónéként fog rá emlékezni, tisztelt bíróság. Fogy az idő, gyorsan be kell zsákolni a maradék uniós támogatást, mielőtt elzárják az összes pénzcsapot.
És akkor magunkra maradunk a sötétben a rezsimmel.
http://orulunkvincent.blog.hu/2011/12/25/kellemes_karacsonyi_szorongast#c15343999 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-30 11:09:21, péntek
|
| |
| |
Petőfi Sándor
AZ ORSZÁGGYŰLÉSHEZ
Sokat beszéltek, szépet is beszéltek,
Jót is, de ebbül a hon még nem él meg,
Mert nincs rendében eljárásotok,
Ti a dolog végébe kaptatok,
És így tevétek már régóta mindig;
Látják, kik a multat végigtekintik.
Ki képzel olyan templomépitőt,
Ki a tornyot csinálja meg előbb?
És azt a levegőbe tolja, hogy
Ott fönn maradjon, míg majd valahogy
Alája rakja szépen a falat,
S legeslegvégül jőne az alap.
Ti vagytok ilyen mesteremberek,
Ezért ad a hon nektek kenyeret,
Ezért fizet szivének vérivel!
Jobbat tesz, aki semmit sem mivel.
Időt, erőt eltékozoltok, és ha
Sikert mutattok is föl néha-néha,
Csak olyan az, mintha hogyha engemet
A szomjuság bánt, s adnak víz helyett
Ételt, s talán még épen olyan ételt,
Mitől szomjúságom csak jobban éget.
Ha ez siker, ha ez jótétemény:
Elmémet a bölcsőben hagytam én.
Hiába minden szép és jó beszéd,
Ha meg nem fogjátok az elejét,
Ha a kezdetnél el nem kezditek...
Sajtószabadságot szerezzetek.
Sajtószabadságot, csak ezt ide!
Ez oly nagy, oly mindenható ige
A nemzetben, mint az isten "legyen"-je,
Amellyel egy mindenséget teremte.
Hol ez nincs meg, bár máskép mindenek
Eláradó bőségben termenek,
S bár az utósó szolga és a pór
Zsebébül aranyat marokkal szór:
Azon nemzetnek még nincs semmije,
Azon nemzetnek koldus a neve.
S hol ez megvan, bár rongyban jár a nép,
Nyomorg, tengődik mindenfélekép:
Azon nemzet gazdag végtelenűl,
Mert a jövendőt bírja örökűl.
Haladni vágyunk; de haladhatunk?
Én istenem, milyen golyhók vagyunk!
Lábunk szabad, de a szemünk bekötve,
Hová megyünk? ... meglássátok, gödörbe.
Szemünk bekötve, fogva szellemünk,
Az égbe szállnánk, s nem röpülhetünk,
A szellem rab, s a ronda légbe fúl,
Mely dögvészes már önnön átkitúl.
A szellem rab; mint a hitvány kutyát,
A ház végére láncba szoriták,
S láncát harapva tördeli fogát,
Amellyel védni tudná a hazát...
A szellem rab, s mi fönn tartjuk nyakunkat,
S szabad nemzetnek csúfoljuk magunkat!
Szolgák vagyunk, rabszolgánál szolgábbak
Megvetésére a kerek világnak!
Pest, 1848. (február) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-30 10:59:51, péntek
|
| |
| |
2011
dec.
30.
06:49
Észak Korea tanul a magyar közmédiától?
A Lomnici-ügy felelősei közül csak kettő vesztette el az állását. Ráadásul a már korábban is riportot hamisító Papp Dánielnek csak az egyik állása szűnt meg, mert továbbra is közéleti főszerkesztő maradt (nyilván csak az egyik minőségében hamisító).
Úgy tűnik azonban már nemcsak az EU érdeklődését kelti fel a Fidesz-kormányzat alatti média-ügyi események, hanem Észak Koreáét is. A kép baloldalát zavaró alak(ok) kiretusálását ugyanis ők is alkalmazták Kim Dzsong Il temetésénél (igaz csak egy fénykép esetében).
A retusált Lomnici és az eredeti felvétel.
És akkor nézzük, mi történt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban:
Kiretusált filmesek Észak Koreában
Az észak koreai retusálás egyébként az állami propaganda által valószínűleg tévedésből kiadott, két másodperc eltéréssel készült felső kép miatt derült ki, ott ugyanis még a helyén volt a stáb.
(A poszt természetesen ironikus, Észak Korea egy zárt diktatúra, nem a magyar közmédiától tanulta a retusálást - mindössze a párhuzam érdekességét szerettük volna megosztani.)
http://egyenlito.blog.hu/2011/12/30/eszak_korea_tanul_az_magyar_televiziotol |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-12-30 10:57:47, péntek
|
| |
| |
Aki nem lop az államéból, az a családját rövidíti meg |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 27
|
|
|
|
2011. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
443 db bejegyzés |
| e év: |
5608 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1117
- e Hét: 4881
- e Hónap: 8626
- e Év: 162122
|
|
|
Offline
