Belépés
bongyi53.blog.xfree.hu
Higgy, remélj, szeress, hogy boldog ember lehess! Magyar Istvánné
1953.03.20
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
Özvegyember imája.....
  2011-05-30 18:48:42, hétfő
 
  Özvegyember imája.........

Élt egyszer egy ember, akinek sok kicsiny gyermeke volt.
Betevő falat már nem volt a háznál, minden kifogyott a kamrából, a polcok is üresen álltak.
A szegény embernek már csak a hite maradt.
Éjt, nap alá téve imádkozott. Hívta Urát, és a segítő Szellemeket.
Napok teltek el, de imája nem lelt meghallgatásra.
Számos sóhaj hagyta el az ajkát. Visszagondolt a múltra, a régi szép időkre,- arra, amikor még élt a felesége, a támasza, szívének legkedvesebb lénye, melegsége. Akivel minden búját, bánatát megoszthatta, de az örömben is emiképp osztoztak.
- Ó de szép idők voltak azok biz'á!
De ez mára csak a múlttá vált, egy emlékké, emlékképé, amit a szíve legrejtettebb mélyén, féltve őriz.
- Mi lesz velem és a gyerekekkel?
- Mi lesz velünk, ha már az Úr sem segít?
- Az Öreg Isten is elhagyott már minket?- sóhajtott fel.
Tovább fűzte gondolatait:
- Ez nem lehet, nincs olyan Isten, aki ne vetné szemét reám, ne hallgatná meg könyörgésem, szívből jövő imáimat.
Hisz biz'á, nem magamért teszem. De az éhes szájakat valahogy be kell tömnöm.
Ha már az anyai melegséget nem pótolhatom, legalább meleg tejet, kenyeret oszthassak szét...
- Tán még ebben érzik az anyai öl melegségét...
Könnyek buggyantak ki szeméből, fáradt, megtört arcán lefelé csurogtak, - nem szégyellte őket.
Siratta a múltat, a régi szép időket.
A családot, az asszonyt, ki hirtelen beteggé vált és elvitte az Úr, magához szólította.
Ő már jó helyen van. Őnéki már könnyű. Ő már az Angyalok közt énekel.
- Nem látja, (vagy vajon látja, - ha a Felső világ Szellemei léteznek ő is, látja) az éhes, kisírt, szomorú arcú gyermekeket?
Gondolatait így fűzte tovább:
- Asszony, legalább te segíts már nékünk!
- Odaföntről hullass egy pár édes almát, az Édenkertből!
Súlyos csend ülte meg a szobát, csak a gyermekek szuszogása törte meg néha a csöndet. Mintha megállt volna az idő, mintha megállították volna az adott pillanatot.
Fény villant az ,,öreg" szeme előtt. Megdörzsölte a szemét, azt hitte, nem jól lát, képzelődik.
Egy sugárzó fényű Angyal állt előtte.
- Ne a múltat sirassd ,,öreg", és ne a jövőben gondolkodj!
A mostban, a mában élj!
A jelen pillanattal törődj! - mondta az Angyal és széttárta a kezét.
- Menj békével, tedd el magad holnapra, gyógyír kerül a bánatodra.
Ki Istenben hisz, és remél, és még tudja is az Istent... Ő orvosolja bánatod!
Sohasem hagyna magadra téged, hisz legfontosabb számára a Kegyelem.
Ahogy jött a látomás, úgy tűnt el.
Az ,,öreg" megtörölte könnyáztatta arcát, nehézkesen felállt az asztal mellől, - kábán nézett előre.
Nem értette mi is történt vele. - Tán megzavarodtam?
- A fejemben hallottam a hangokat...
- Áh, badarság, és legyintett egyet.
- Nem hiszek a csodákban!
- Pont hozzám szólt volna egy égi lény, és nyújtana segítő jobbot.
Gondolatait tovább fűzte, de mire a végére ért, valami különös nyugalom, melegség járta át a lelkét.
Ledőlt a kemence mellé, hogy átmelegítse sajgó tagjait, - a meleg jót tesz neki...
Másnap reggel itt virradt rá a Nap.
Korán volt még, hajnal, mikor az ajtón kopogtattak.
Egy megtermett asszonyság állt az ajtóban, kezében ragyogó alma, a másik kezében egy hatalmas kosár, amely telis tele volt pakolva jobbnál jobb dolgokkal.
Az asszony kezet nyújtott.
- Én vagyok az új szomszéd.
- Özvegy vagyok. A férjem, Isten nyugosztalja, a múlt télen ment át az Örök Világba, a Fényességbe.
- Hallottam az asszonyoktól munka közben, hogy magukkal meg mi történt.
- Nehéz a férfiembernek egyedül a sok gyerekkel! Oszt meg nem is az a doga, hogy átvegye az anyaszerepet.
- Gondoltam egyet és összepakoltam egy pár dolgot, amire szükségük lehet. És már lépett is beljebb, hogy kipakolja a kosár tartalmát.
Meleg tej, és kalács illata csapta meg az ,,öreg" orrát, és az asszony csak pakolt, és pakolt...
Megtelt az asztal. Egy kamrát meglehetett volna tölteni avval a sok földi jóval, ami hirtelenjében az asztalon termett.
Az ,,öreg" nem tudott szóhoz jutni. Csak állt némán, nem tudta mire vélni a dolgot.
Könnyes szemeit az asszonyra emelte:
- Magát az Öreg Isten küldte...
- Áldott legyen, és az is, amit hozott áldássá váljék...
- Köszönöm...
Gyereksírás hallatszott, hüppögés, majd feltűnt az ajtóban egy álmos, kócos hajú kisleány. Öreg maciját magához szorította, (aki időtlen időt élhetett már meg, az állapotából ítélve), úgy szorította, mint aki soha nem akarja elengedni.
- Tati, megjött a Mami?
- Olyan illat van....
Az ,,öregnek" földbe gyökerezett a lába, erre a kérdésre nem számított.
Csak állt és nézte a hüppögő gyermeket.
Az asszony kitárta kezét, a következő pillanatban már magához ölelte a gyermeket.
- Én jöttem át hozzátok, én vagyok az új szomszéd.
A kislány végigmérte az asszonyt, és mind aki időtlen idők óta ismeri, - hozzábújt.
- Máskor is átjössz? - fészkelte beljebb magát az asszony ölébe.
Az asszony, kérdőn az ,,öregre" nézett, - ő hálásan bólintott.
- Biz'á átjövök én.- válaszolta kedvesen az asszony.


Lehet ezt Csodának nevezni?
Ki dönti el, hogy kinek, mi a Csoda?
A tanulságot mindenki a saját szíve, és érzése szerint vonja le belőle.
Ezek a Csodák, (én annak nevezem), jó lenne, ha megismétlődnének, megtörténnének napjainkban!

Mit kell ehhez tennünk?
Megnyitni szívünket, hallgatni arra a hangra, amely belülről, szívünk legmélyéről súg nekünk.
 
 
1 komment , kategória:  Tanulságos  
Ha jót akarsz NEVETN! NÉZD MEG
  2011-05-28 19:56:26, szombat
 
  Link  
 
0 komment , kategória:  Videó  
Fiamék kapták az eskűvőre
  2011-05-26 14:55:08, csütörtök
 
  Szuhanics Albert

A legszebb nap...

Legszebb napunk ma jött el nekünk,
kéz a kézben egybekelhetünk.

Örömkönnyek boldog arcodon,
fogod kezem, s a kezed fogom...

Ellenedre semmit sem teszek,
jóban-rosszban melletted leszek!

Nyújtsd hát felém remegő kezed,
hogy leéljem az életem veled!

Az oltár előtt kijelentem én,
azt akarom, te légy az enyém!

"Igen! - Igen!" Szebb szó nem lehet,
amit ajkunk vággyal elrebeg.

Végtelenség gyűrűjét fogadd,
melyben szívem vágya megfogant!

Rajtad kívül nem kell senki sem,
már ezután tied életem!

Hűségeskünk csókkal pecsételt,
szívünk szabad vágya vezérelt.

Utódoknak legyünk példakép,
hogy párosan élni csodaszép!

A szerelmem örökké tied,
legyen ebben töretlen hited!

Amíg élek, melletted leszek,
úgy segéljen Isten engemet!

Debrecen, 2011.01. 13.



Link
 
 
0 komment , kategória:  Család  
Fiamék eskűvője!
  2011-05-25 21:37:37, szerda
 
  Sok-sok boldogságot kívánok, erőt, egészséget és hosszú boldog életet. Puszi Édesanyád.




Link
 
 
1 komment , kategória:  Család  
Szeresd Édesanyádat
  2011-05-23 03:12:18, hétfő
 
 

Link
 
 
0 komment , kategória:  Írott képeim  
Szuhanics Albert: Naplemente
  2011-05-23 02:39:01, hétfő
 
  Szuhanics Albert: Naplemente


Az ég halk zsoltárt énekel,
mély altató zenét.
A nap oly vörös, álmatag,
már lehajtja fejét.

Fénye vígan táncra kél,
még áthidal felénk.
Tüzes híd remegve hív,
s már rajta lépkedénk.

Gondolatban átmegyünk,
fényhídján a napnak.
S véle együtt nyugszunk le
mélyén hűs haboknak.

Álmodván, az ő álmait,
milyen lesz holnapunk?
Kihunyó fénye vánkosán
nagy álmodók vagyunk.

Sötét a táj, sötét az ég,
ragyog a holdsugár.
Ezüstös fénye megtalál,
s az arcunkon szitál.

Lebben a szél, fodroz a víz,
vadvirág illatozz!
Aludj, pihenj fáradt napunk,
szép álmot harmatozz!
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
Alberth: Szeret az Isten ...
  2011-05-20 17:46:10, péntek
 
  Szuhanics Albert

Szeret az Isten tégedet

Ismer az Isten tégedet,
nem tudod mily régen szeret.
Álmodott saját képében,
megformált anyád méhében.

Szeret az Isten tégedet,
teremtett neked kék eget.
Csodás mezőket virággal,
minden betölt a madár dal.

Lehet hogy van ezer hibád,
ő mégis atyádként imád.
Ám de ha benne nem hiszel,
nem hagy ő téged még sem el!

Szeret az Isten tégedet,
letörli fájó könnyedet.
Mikor a szíved bánatos,
ő aki bűnödből kimos.

Az Isten tudja útjaid,
szíved legmélyén ott lakik.
Ismeri rejtett titkodat,
míg őrzöl féltetett álmokat.

Hozzá térsz meg majd mint gyerek
ki jó atyjához érkezett.
Életed mikor véget ér,
nála a kezdet és a cél!

Szeret az Isten tégedet,
nyújtsd ki hát felé két kezed.
Haza térsz hozzá, átölel,
soha többé nem vétkezel!

Tudd meg hogy félned nem szabad,
ha megismerted önmagad.
Benned ég az isteni fény
minden tudása, ős-erény...

Debrecen, 2010. 08. 30.
 
 
3 komment , kategória:  Általános  
Alberth: Jézus vízen jár
  2011-05-20 17:44:50, péntek
 
  Szuhanics Albert

Jézus vízen jár

Jézus vízen jár,
lépked könnyedén,
lehet ez a víz
a hit és remény...

Saruja alatt
hullám csendesül,
ajka hajlatán
mosolyra derül.

Ó kis hitűek
mért süllyedtek el?
Hisz a szilárd hit
kis hidat emel.

Azon járjatok
és ne féljetek,
csodás lényetek
bármit megtehet...

Péter hagyd el hát
bátran csónakod!
Te is vízen jársz
s titkom már tudod!

Ám nagyon vigyázz,
őrizd meg hited,
így nem süllyedsz el,
s mire vágysz tied!

Debrecen, 2010. 09. 19.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
Alberth: Régi édesanyák
  2011-05-20 17:42:58, péntek
 
  Szuhanics Albert

Régi édesanyák

Régi édesanyák, őrző angyalok,
boldogok voltunk míg ránk vigyáztatok.
Ételszagú konyhák emléke lebeg
illatokkal átszőtt pára-felleget.

Tűzhelyen főtt ebéd, meleg vacsora
ízei a szánkban, nem múlnak soha.
Kötényetek mögé bújnánk ma is úgy,
félelmeink ellen, ha kísért a múlt.

Simítaná fejünk ráncos kezetek,
ahogyan hűs árnyak megérintenek.
Sóhajok szárnyain vigasztalva még,
mint ahogy könnyű s szép álmot ad az ég.

Régi édesanyák, galambősz anyók,
mosóteknő mellett tanultuk a jót.
Ajkatokról folytak ősigék, szavak
s mi ittuk mint forrást megriadt vadak.

Úgy formázott kis szánk, hangot, mondatot,
hogy rajta szemetek fénye ragyogott.
Féltve és vigyázón adtátok nekünk
magyar anyanyelvünk, édes ételünk.

S ha néha udvaron teregettetek,
dalolva lépkedtünk olykor veletek.
Tiszta volt a szívünk, s mint fényes ruhák,
úgy őrzi meg lelkünk idők illatát.

Debrecen, 2010. 12. 12.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
A fiamék egybekelésére!
  2011-05-20 17:41:19, péntek
 
 
A fiadék egybekelésére! Puszi

Szuhanics Albert

A legszebb nap...

Legszebb napunk ma jött el nekünk,
kéz a kézben egybekelhetünk.

Örömkönnyek boldog arcodon,
fogod kezem, s a kezed fogom...

Ellenedre semmit sem teszek,
jóban-rosszban melletted leszek!

Nyújtsd hát felém remegő kezed,
hogy leéljem az életem veled!

Az oltár előtt kijelentem én,
azt akarom, te légy az enyém!

"Igen! - Igen!" Szebb szó nem lehet,
amit ajkunk vággyal elrebeg.

Végtelenség gyűrűjét fogadd,
melyben szívem vágya megfogant!

Rajtad kívül nem kell senki sem,
már ezután tied életem!

Hűségeskünk csókkal pecsételt,
szívünk szabad vágya vezérelt.

Utódoknak legyünk példakép,
hogy párosan élni csodaszép!

A szerelmem örökké tied,
legyen ebben töretlen hited!

Amíg élek, melletted leszek,
úgy segéljen Isten engemet!

Debrecen, 2011.01. 13.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2011.04 2011. Május 2011.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 23 db bejegyzés
e év: 262 db bejegyzés
Összes: 2526 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 38
  • e Hét: 247
  • e Hónap: 1113
  • e Év: 13452
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.