|
 1/10 oldal 
|
Bejegyzések száma: 90
|
|
|
|
|
|
2011-05-27 13:27:35, péntek
|
| |
| |
Reviczky Gyula
Szeretem a magányt, a csendet,
Ha odahúz édes titok.
Ott szövök álmot, ott merengek,
Megenyhülőn csak ott sírok.
Szeretem a világi lármát,
Hol elkábul az öntudat,
Ha vérező szívembe vágják
Unalom, kétség karmukat.
S ha örömem van, úgy szeretném
Kitárni más előtt magam
És ráfonódni, mint a repkény
A szívre, mely virágtalan.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Magány |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-05-26 12:15:43, csütörtök
|
| |
| |
Ha most kérdeznéd, elmondanám,
Mit éreztem az első találkozásnál.
Elmondanám a félelmemet,
Lelkemben kétely mardosását,
A választ szemedben keresve:
Tetszem-e?
Ha most kérdeznéd, elmondanám,
Agyamba hasító menekülés vágyát.
Elmondanám a félelmemet,
Érezve szerelem csodáját,
A választ eszemmel keresve
Akarom-e?
Ha most kérdeznéd, elmondanám,
Érzésem vágyunk találkozásánál.
Elmondanám a zavaromat,
A legelső csók borzongását.
Szívedben riadtan kutatva:
Szeretsz-e?
Ha most kérdeznéd, elmondanám,
Szenvedéllyel élő szerelem csodáját.
De te nem kérdezed, mert tudod.
Sejtjeinkben érezzük egymást,
Tudjuk teljes bizonyossággal:
Csak együtt lehetünk boldogok.
Helen Bereg
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-05-26 12:13:57, csütörtök
|
| |
| |
Csak, ha magadat szereted, szerethetnek meg mások is.
Csak, ha magadat megtaláltad, találhatnak meg mások is.
Elsősorban tehát magaddal kell összetartanod.
(Müller Péter: Jóskönyv)
"Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Festmények 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-05-25 08:22:06, szerda
|
| |
| |
A legértékesebb, amit tehet életében az ember:
tegyen jót, legyen mindig vidám és fütyüljön a világra.
Bosco Szent János
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: GIF képek 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-05-24 12:44:51, kedd
|
| |
| |
Müller Péter Írása
Mi romlott el az évszázadok alatt, ami miatt egyre nehezebben találja a hangot a férfi és a nő a párkapcsolatokban? Miért torzult el a férfilélek, és mi ebből a tanulság a nők számára? Müller Péter írása arról, hogy férfi létére miért lett mégis nőpárti.
Olvasóim azt mondják - a nők is! -, hogy elfogult vagyok. Nőpárti. Igaz ez? Ha valakit bírálat ér, ajánlatos önvizsgálatot tartani. Erre még ifjúkoromban hívta föl a figyelmemet egy bölcs mester, akinek mondását a tárcámban hordoztam.
"Amit nemes ember keres, önmagában van. Amit a közönséges ember, másokban." - Ez Konfuciusz mondata. Nagyon férfi-mondat.
A "nemes ember": az eszményi férfi. A "közönséges" pedig ennek a torz, leesett változata. Igazi férfierény, ha a hibáimat nem vetítem másokra. Ha hazugságaimmal, hibáimmal önmagamban szembesülök. Miért? Először is, mert így igaz. Másodszor, mert elszámolással tartozom. Férfierény a felelősség. Semmit nem lehet másokra kenni. Ha romlás van körülöttem, az első kérdésem - de még egy párkapcsolatban is! -, én mit rontottam el?!
Az csak a második kérdésem lehet, mit rontott el ő.
Igen. Van igazság ebben a vádban. A nőkről több szeretettel írok. Megértőbben. Hiányoznak műveimből a női démonok, gonoszságok, elvetemült aljasságok és hazugságok leírásai. A rossz anyákról, például, alig írtam. Pedig mennyien vannak! Hogy mi mindent tudnak rombolni a nők, arról is keveset beszélek. A férfiakat pedig gyakran elítélem. A mai férfiakat.
Ez igaz. Valamit azért szeretnék felhozni a mentségemre. Először is: férfi vagyok. Tehát a bírálatom önbírálat is. Magamról írok, amikor a férfiakról írok. Ha rosszul látom, az nemcsak élet-, de önismereti hibám is.
Minden írásom, még ez a cikkem is: önvallomás. Mit látok? Azt, hogy az emberiség válságos állapotban van. Nagy bajban. És ezért a felelősség elsősorban a miénk, férfiaké. Mi formáltuk, irányítottuk, teremtettük a történelmünket. Mi vívtuk a háborúinkat évezredeken át - a bajokért és a kudarcokért is magunkat kell felelőssé tenni.
Férfiuralomban élünk. A történelmet, emberemlékezet óta, mi irányítjuk. Az Ádámok - nem az Évák.
A csődöt persze mindketten megéljük, de a felelősség Ádámot terheli. A Férfi-szemléletet. Nincs mese. A világtörténelem, minden válságával együtt: férfimű. És ahogy Madách mondja a nőről: "A jó sajátja, míg bűne a koré, mely szülte őt."
A kort pedig, tudjuk a Tragédiából, mi, Ádámok csináljuk. Nagyon vacak dolog volna, hogy most, amikor itt a totális csőd, a felelősséget gyorsan rákenjük arra, akit a mai napig szóhoz sem engedtük jutni, s akinek a sok évezredes történelme enyhén szólva kiszolgáltatott és méltatlan volt.
Minél gőgösebb volt a férfi, annál elvetemültebben bánt a nőkkel. Minél kevésbé ismerte önmagát, annál inkább lenézte, kihasználta, vádolta, és persze verte és kínozta őket. Iszonyattal olvasom a szadista, perverz boszorkánypereket. A lelkünkben néha ma is zajlanak még. Sok párkapcsolatban is. Így nővel akkor sem bánhat egy férfi, ha valóban bűnös.
S tették ezt azok a férfiak, akik közben szeretetről prédikáltak s könnyes szemmel imádkoztak a Szűzanyához, könyörületért.
Az eltorzult férfilélek egyszerre lesz igazságtalan, aljas és hazug - az önismeret teljes hiánya miatt. Ezt én magamban fedeztem fel! Ma már csak egy-egy villanás bennem a nőgyűlölet - de van."Te vagy a hibás!" a "Te tetted tönkre az életemet!" És a vak harag, ami ezzel jár.
Most mondom a lényeget.
Az, hogy ötvenöt éve élek egy harmonikus párkapcsolatban két gyerekkel és hét unokával, többek között azért is van, mert én mindazt, amit írok, korán fölfedeztem magamban. Fölfedeztem nemcsak az eltorzult, de az igazi férfit is. Olyan vagyok, mint egy tudós, akinek kísérlete az otthoni laborjában működik már, és most szeretné átadni a titkát, hogy mindenkié legyen.
Ha pl. egy férfi visszanyeri az igazi tekintetét, akkor nemcsak azt mondja a nőknek, amit hallani akarnak, hogy egyenlők velünk, hanem azt, hogy többek!
Az igazi férfiszemben - ahányszor sikerül azzal néznem - tisztelet van. Először anyámra néztem így. A szeretetem hasonlított az istenszeretetre, ha ugyan nem az volt. A Gondviselőm volt ő... igen. Azóta pedig akkor látok így, ha szerelmes vagyok. De még akkor is, ha a páromat egyszerűen "csak" szeretem. Ez a tekintet valóban nem objektív: elfedi a másik hibáit.
Fölfelé nézek, ha ránézek. Nem lenézek rá, nem is előttem van - hanem fölöttem. És ha látom is a sötét démonait - mert látom, hiszen mindketten sokat szenvedünk egymás démonai miatta -, inkább sajnálom őt, mint gyűlölöm.
Én ezzel a szemmel nézek - ha nyitva van. Ez egy fölfelé látó tekintet. Ezzel próbálok élni, írni is. Ajánlom férfitársaimnak, próbálják ki. Főleg akkor, ha sorsukon és a világon változtatni akarnak.
Tudom, hogy ezzel a szemmel nem a valódit látjuk. De az igazit!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nőkről 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-05-24 12:26:06, kedd
|
| |
| |
Azt gondolod,
hogy a kínok kínját állom,
hogy mennék feléd,
hogy bilincsek kötnek,
hogy rabja vagyok valaminek,
amin csak túl kell lépnem,
hogy meg kéne ráznom magam,
és mint a mesében,
lerázni mindent, mi akadályoz.
Igen láncaim vannak,
Sokáig selyemből voltak,
de az eperfát én ápoltam,
a hernyót én tápláltam,
mert vágytam erre a kötelékre.
Bilinccsé akkor vált,
mikor megszerettelek,
de ez a bilincs
mégiscsak a szeretet bilincse.
Hogy, hogyan képzelem,
hogy, hogy szeretnék élni veled,
és megmaradni
az általam választott kötelékben?
Úgy, hogy titkolni a szerelmet,
egymás előtt titkolni,
hogy azt játszani ez csak szeretet,
szeretet, amelyik megengedi a közelséget,
a hosszú sétákat és beszélgetéseket,
hosszú hallgatásokat, amiben benne
van a tilos szerelem némasága,
Ha fáradt vagy, hogy nálam megpihenhess,
ha szomjas vagy szomjadat vízzel oltsam,
ha lázas vagy hideg kezemmel
homlokod hűsítsem.
Ha fázol betakarjalak,
Ha eltévedsz az élet sűrűjében.
Társad szeretnék lenni, menedéked,
(Kaktusz)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tél van 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-05-23 13:33:31, hétfő
|
| |
| |
Weöres Sándor
Szeretném látni a mosolyt az arcodon,
Tisztán, szelíden úgy, hogy ragyogjon:
Szeretném látni a boldog szemeket,
Amelyekből más is erőt meríthet.
Szeretném hallani a boldog nevetést,
Amely mindig őszinte és békés.
Hallani, ahogy a jót dicséri szád,
S nem az elégedetlenség nehezedik rád.
Szeretném érezni, hogy békés a világod,
Hogy hiteddel a rosszat leigázod.
Felülkerekedsz a súlyos bánaton,
Hisz Isten veled van minden utadon.
Szeretném tudni, hogy jó döntést hozol,
Ha válaszút előtt botladozol.
Mindig tudd pontosan, melyik Isten útja,
Tudd, ha rálépsz boldogság vár rajta.
Szeretném, hogy vágyaid valóra váljanak,
De hinned kell, hogy imáid meghallgattatnak.
S ehhez legyen az a hely a templomod,
Ahol a válasz már a szívedben visszhangoz.
Szeretném, ha aggódó szíved lecsendesülne,
Ha minden gondod Isten elé lenne letéve.
Ha szíved ezáltal teljesen felszabadulna,
A fénysugár lelkedig hatolhatna.
Szeretném, ha veled érted imádkozhatnék,
A bánatodban is szívesen osztoznék.
Ha nyújtod a kezed, Isten elé vezetlek,
Hitem szikrájából lángot gyújtok neked.
Szeretném, akár a könnyeid árán is,
Hogy hinni tudj abban, aki felszabadít.
Egy kőhajtásnyira van az igaz szeretet,
De a követ neked kell a földről felemelned.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Boldogság |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2011-05-23 11:53:47, hétfő
|
| |
| |
A megbocsátás egy olyan kerítés, amelynek bármikor, bármelyik oldalára kerülhetsz.
Van úgy, hogy a bocsánatkérés a szájnak fontos, van úgy, hogy a fülnek.
De akár megbocsátasz, akár bocsánatra vársz, az csak akkor teljes, ha szívből jön és
nem követi ítélkezés!
Dorogi Gabriella
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Arany 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/10 oldal
|
Bejegyzések száma: 90
|
|
|
|
2011. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
90 db bejegyzés |
| e év: |
2969 db bejegyzés |
| Összes: |
35634 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 151
- e Hét: 3840
- e Hónap: 18087
- e Év: 18087
|
|
|
Offline
