Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 40 
Tréfás találós 1950-ből
  2011-07-31 19:35:34, vasárnap
 
 

- Mikor volt itt jó világ?
- Amikor a Vas még csak egy fém volt, a Farkas egy állatfajta, a Rákosi egy rendezőpályaudvar, a Révai egy lexikon.
 
 
0 komment , kategória:  Viccek  
A Budapesti Pártbizottság...
  2011-07-29 11:57:40, péntek
 
  A Budapesti Pártbizottság életéből, 1956. október 23-30.

Hollós Ervin - Lajtai Vera
Köztársaság tér 1956
Kossuth Könyvkiadó 1980

A pártbizottság élete, harca ezekben a napokban természetszerűleg összefonódott az ellenforradalmi felkelés leverésére, a támasába lendült ellenforradalmárok elszigetelésére irányuló kísérletekkel, erőfeszítésekkel. Ezek arra irányultak, hogy politikailag széválasszák az összekuszált frontokat, leválasszák a népköztársaság tudatos és szervezett ellenségeinek oldaláról a hozzájuk csapódott dolgozókat, a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből kikerült embereket, különösen a fiatalokat. A dokumentumok, a visszaemlékezések egyértelműen bizonyítjáks azt a küzdelmet, amelyet a Budapesti Pártbizottság is folytatott a fentiek érdekében. A kerületi pártbizottságok az üzemi, a vállalati, a minisztériumi pártszervezetekkel köösen a legkülönfélébb módszerekkel próbálkoztak. Figyelmet fordítottak azokra a pártbizottságokra, amelyekhez sok üzem tartozott és közvetlenül is kapcsolatba léptek igen sok üzemi pártszervezettel. A Budapesti Pártbizottság vezetői, munkatársai fenntartották az érintkezést a kerületi, az üzemi, a hivatali pártszervezetekkel, az egyetemekkel, munkásokkal, értelmiségi csoportokkal, ifjúsági szervezetekkel. Rendkívüli erőfeszítéseket tettek, hogy a Központi Vezetőségnek az első időben helytálló és helyes határozatait a pártszervezetek végrehajtsák.
A pártbiottság munkájának középpontjában az események valós értékelésének védelme és megindokolása állt. Intézkedései, a személyes kapcsolatok, a telefonok, az újságok, röpiratok, felhívások kiadása - mind azt a helyes törekvést mutatták, hogy megértessék a pártbizottságokkal, a pártszervezetekkel, a munkástömegekkel az ifjúság különböző rétegeivel, főleg az egyetemistákkal: ellenforradalom robbant ki Magyarországon.
Nincs módunk és nem is feladatunk e könyv kerestében az ellenforradalom kibontakozásának és az ellene folyó harc történetének megírása vagy akár csak felvázolása. De azt mindenképpen érzékeltetni szeretnénk, hogy a Budapesti Pártbizottság erőfeszítéseinek, harcának, tevékenységének középpontjában az ellenforradalom elleni politikai, szervezeti és fegyveres harc állt. A rohamos ütemben kibontakoó események közepette az első napokben a Budapesti Pártbizottság túlzás nélkül állíthatjuk - nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a pártbizottságok és az üzemek vezetése, az üzemi munkások egy része a népköztársaság védelmében, az ellenforradalom ellen kiállt. Igaz, súlyos belső politikai harcokról és nézeteltérésekről megosztva, de ez az egészséges erő október 23 és 28-a között kibontakozóban volt, megmutatta létét és erejét.
Csak vázlatosan van módunk felsorolni és érzékeltetni, ohgy a Budapesti Pártbizottság a kerületekben és a legfontosabb üzemekben milyen akciókat serkentett és támogatott. Segítséget nyújtott Budapest legnagyobb üzemének, hogy az ellenforradalmi csoportok betörését meg tudják akadályozni, ez az első napokban sikerült is. A Csepel Vas- és Fémművek pártbizottsága 24-én az üzem vezetőségével közösen felhívást adott ki, amelyben az üzemek dolgozóihoz fordult, hogy október 25-én jelenjenek meg a termelés tovább folytatása érdekében. Hasonló felhívást adott ki a MÁV Budapesti Igazgatósága is.
A Vörös Csillag Traktorgyárban a zavart keltőket el tudták szigetelni. A Láng Gépgyárban a munkások őrséget szerveztek az üzem védelmére. Hasonlóképpen a Ganz Vagon- és Gépgyárban is őrséget szerveztek azzal a céllal, hogy a gyárat megvédjék az ellenforradalmi támadásokkal szemben. A gyári munkásőrség nyilatkozatot adott ki, amelyben legszögezte: "Mélységese elítéljük aokat az ellenforradalmárokat, akik a munkáshatalmat akarják fegyveresen megdönteni" Továbbá: "Készen állunk gyárunk és épülő szocialista társadalmunk védelmére".
Amikor a katonai alakulatok a Rádió Bródy Sándor utcai épületét visszafoglalták az ellenforradalmárktól, ezt a tényt ismertették a pártbizottságokkal és üzemekkel. Az IKARUS-ban és az Elektronikus Mérőműszerek Gyárában sikerült a munkásokkal megértetni, hogy az ellenforradalommal szemben a gyárat, a kerületet védeni kell. A Csepel Autógyár munkásai táviratot küldtek a Központi Vezetőséghez, és a kormányhoz, amelyben elítélték az ellenforradalom támadásait.
Hasonló megmozdulásokra került sor más üzemekben is, amelyeket a Budapesti Pártbizottság a kerületi pártbizottságokkal együtt szervezett. A Ganz Hajógyárban háromórás ostrom után a pártizottság tagjai és a munkások kiverték a felfegyverzett ellenforradalmárokat az üzemből. Megvédték dolgozói a Danuviát és az Egyesült Ízzót is az ellenforradalmi támadásoktól. Éjjel-nappal őrséget álltak a MÁV Északi Járműjavítóban. A III. kerületi Óbudai Hajógyárban bent tartózkodó dolgozók szintén elítélték "az ellenforradalmi erők vezette támadást népi demokráciánk ellen". A Budapesti Pártbizottság a naponta váltakozó helyzetben megpróbálta a kerületi pártbizottságok, üzemi párthelyiségek, közintézmények védelmét biztosítani.
Október 24-én hajnalban a Budapesti Pártbizottság és a Fővárosi Tanács közös felhívással fordult Budapest dolgozóihoz és lakosságához: akadályozzák meg az ellenforradalmi támadóknak azt a törekvését, hogy támaszpontokat építsenek ki maguknak a házakban, a lakónegyedekben. "A Budapest Pártbizottság és a Fővárosi Tanács felhívja a lakosságot, hoy saját érdekében igyekezzék megakadályozni ezeknek az elemeknek a házakba való bejutását. Javasolja a lakóbizottságoknak, hogy szervezzenek lakóőrségeket, és akadályozzák meg, hogy a fegyveres elemek a lakóházakban elrejtőzzenek." A felhívást 25-én a Rádióban többször is beolvasták.
A központi Vezetőség és a kormány többször felszólította a támadókat, a harcban álló ellenforradalmi csoportokat is, hogy tegyék le a fegyvert. E felhívások kifejezték azt a törekvést, hogy visszalépésre bírják a támadó ellenforradalmárok befolyása alá került dolgozókat, fiatalokat. Az első napokban még sikerült elérni bizonyos eredményt egyes egyetemeken is. Például a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Veres Pálné utcai diákotthonában levő több, mint kétszáz diák állást foglalt az ellenforradalmi támadás ellen.
Mé 25-én is sikerült jó néhány üzemben visszaverni az ellenforradalmi támadást. Így a többi között az Április 4. Gépgyárban, a Chinoinban, a Beloiannisz Gyárban munkásokból és műszakiakból alakult gyárőrség megvédte az üzemet az "ellenforradalmi kísérletektől". Több helyen a telefonközpontokat is megvédték.
Ugyanakkor az ellenforradalmároknak sikerült elfoglalniuk a "Szabad Nép" székházát, ahol azután az egyik legjelentősebb ellenforradalmi alakulat ütött tanyát. Hamarosan nyilvánvalóvá vált a Budapesti Pártbizottság előtt is, hol vannak az ellenforradalmi csoportok centrumai.
A pártbizottság a Fővárosi Tanáccsal karöltve intézkedett, hogy Budapesten a közművek, a közlekedés, a gázszolgáltatás, az élelmiszer-ellátás működjön. Jelentékeny erőfeszítéseket tettek, hogy az ellenforradalmi támadás következtében mindinkább terjedő válságnak gátat vessenek. Ezekben a napokban a fővárosi kenyérgyárak teljes kapacitással dolgoztak. Teherautókkal szállították a kerületekbe a kenyeret. Biztosították, hogy a Nagyvásártelepen az élet a rendes kerékvágásba lendüljön vissza, és a Budapestre felhozott zöldség- és főzelékfélék, a gyümölcs és a burgonya a lakosság rendelkezésére álljon. 25-én a közértek ötven százaléka, a külső kerületekben nyolcvan-kilencven százaléka kinyitott. A Budapesti Pamutipar pártbizottsága jelentette, hogy a munkások negyven százaléka bent van az üzemben és dolgozik. Szorgalmazták, hogy a Fővárosi Villamosvasút Igazgatósága biztosítsa a közlekedést. El is érték, hogy 25-én reggel meginduljon a fogaskerekű, a HÉV ésa villamosok a Váci úton, az újpesti vonalakon és egy sor már útvonalon.
Október 26-án a Budapesti Pártbizottság újabb felhívással fordult Budapest dolgozóihoz. Ebben leszögezte, hogy a "rendszer ellenségei eddig ki tudták használni a múlt bűneit, a dolgozók jogos, hosszú ideig ki nem elégített követeléseit. Sok becsületes hazafit megtévesztettek." Majd a munkásokhoz fordult: "Minden becsületes munkást, minden hazáját szerető fiatalt, minden kommunistát pártmunkára hívunk, álljatok be a megalakult munkásőrségbe. Alakítsatok öntevékenyen mindn üzemben és háztömbben rendfenntartó bizottságot. Kövessetek el mindent a további vérontás elkerülésére." A Budapesti Pártbizottság felhívása 26-án este nyolc óra negyvenöt perckor elhangzott a Rádióban, majd többször is megismételték.
Október 27-én a VII, a VIII. és a XIII. kerületben a pártbizottság, több munkáscsoport, katonai és rendőri alakulat részvételével közreműködött a fegyveres ellenforradalmárok lefegyverzésében, a rend és a fegyelem helyreállításában.
A tények e korántsem teljes felsorolásával csupán érzékeltetni kívántuk általában azt a sokirányú politikai, katonai és szervezőmunkát, amelyet ebben a rendkívüli helyzetben a Budapesti Pártizottság végzett. A következőkben a pártbizottság életét, konkrét tevékenységét követjük nyomon, a 30-át megelőző hét folyamán.
Nézzük meg mindenekelőtt, kik tartózkodtak a Budapesti Pártbizottság épületében a támadás napján. Először is azok, akiknek ott volt a munkahelyük: Csikesz Józsefné, Mező Imre és Naegy mária, a pártibzottság titkárai, Chajesz Ida és Ferencffi Gyuláné, Dezső József, Erős Józsefné, Kállai Éva, Kelemen Pál, Keleti Ernő, Ketler Pál, Méhes Lajos, Nagy Károlyné, Prieszol Olga, Szilágyi György és Tapolcsányi László a párt- és tömegszervezetek osztályának munkatársai, Molnár László, Radnai György, Szatmári Miklós, Tóth Ágnes és Wiesner János az agitációs és propagandaosztály, Balla Ferenc, kocka György és Vándor Béla az ipari és közlekedési osztály, Baranyai Ferenc, Kornidesz Mihály, Kurucz Imre, Ladányi Sándor és Lovas Márton a kulturális és köznevelési osztály munkatársai, Kertész István, a gazdasági és ügykezelési osztály vezetői és beosztottai: Bartik András, Guzsella János, Krska Gyula, Kuhári Ferenc, Pusztai János, Solt Imréné, Tóth Ibolya, Várnai Vilmosné, a telefonközpontban Kajdi Lajosné és Rózsi Zoltánné, a technikai dolgozók közül Fazekas Lászlóné, Filó Józsefné és Faragó (tudakozó), Lenkó hadnagy és Ulicska Schulz László fodrász, Nagy Gyula szakács, Nagy Jakabné, Cseh jánosné, Flschoff Györgyné, Kurunczi Jánosné, Varga Jenőné és takarítónők, Forgó József fűtő, Ispán Antalné és Pechlov György-János és Fejfer gépkocsivezetők. Argyelánt a támadás előtt fél órával az osztály vezetője megbízatással elküldte, s mire visszatért, már folyt az ostrom.
A munkatársakon kívül a házban tartózkodott Nemes Dezső, a pártfőiskola igazgatója, Kelemen Lajos és Bassa Endre, a Központi Vezetőség munkatársai, továbbá a Honvédelmi Minisztériumból Asztalos János, Papp József és Tóth Lajos ezredes, Surányi Jenő és Szabó Lajos alezredes, Kovács László, Orbán István és Vágó János őrnagy, Szmokai Imre százados. Október 30-án sokan voltak a pártbizottságon olyanok is, akik azért mentek be, hogy segítsenek az ott dolgozóknak. Így Kalászi Antal a SZOT-tól, Lakatos Péter a pártfőiskoláról, továbbá Gaál Lajos, Kelemen Ágnes, Lakatos Péterné, Poór Antal, Takács Kálmán, Szántó Miklós és Vadász Frigyes. A pártbizottság, illetve a DISZ-bizottság titkára, Hollós Ervin, a DISZ KV titkára, továbbá Ambrusné, Boros Éva, Kiss mihály, Nagy Gábor, Petrovics Ilona, Tábor István, Tóth József, Uszokai Sándor, Vagyóczky Béla, Várnai Ferenc és Vásárhelyi József DISZ-vezetők. A felsoroltakon kívül gyerekek is tartózkodtak bent, néhány dolgozó - főleg asszonyok - magukkal hozták kisgyermeküket is.
Ezen a napon több ember volt a székházban, mint az előző két-három napban. Sokan azok közül, akik korábban másutt voltak elfoglalva vagy egyéb feladatokat kellett ellátniuk, visszatértek a pártbizottság székházába, mivel úgy gondolták, hogy e nap valamiféle kibontakozás kezdete, a fegyverszünet után a megnyugvás napja, s a pártmunka is normálisabb körülmények közzött folytatódhat. Mások pedig éppen azért mentek oda, mert úgy gondolták, hogy még csak most lesz igazán szükség rájuk. Általában 23-tól 30-ig igen sokan jelentkeztek üzemekből, hogy segítsenek, úgy goldolták, hogy leginkább a Budapesti Pártbizottságon van meg a lehetősége annak, hogy valamit tegyenek. Rengetegen érdeklődtek telefonon, vane-e rájuk szükség, sokkal többen, mint ahányukról a párttörténet valaha is tudni fog. Nem készült róluk lista. A Budapesti Pártizottság bizonyos értelemben centrum lett, sok pártmunkás látta az ellenforradalom növekvő veszélyét, a pártvezetőség és a kormány nagy részének nyilvánvaló fejetlenségét és tehetetlensgégét, s egyre inkább a Köztársaság téri pártház felé tekintett.
Mivel foglalkozott a pártbizottság október 23-a és 30-a között?
Már a jelenlevők összetétele is utal a pártintézményben folyó munka jellegére, az adott helyzet követelte eltéréssel. A pártizottságon 28-án estig nyolc, azutánnégyórás ügyeleti rendszert vezettek be. Az ügyeletet felváltva hárman vezették: Kelemen Lajos, Kovács János és Méhes Lajos. Bármiféle intézkedés csak valamelyikük személyes hozzájárulásával történhetett, még az éüüleet védő karhatalmisták parancsnokai is csak tőlük fogadhattak el utasítást. Később, miután a pártbizottság előzőleg eltávozott titkárai visszaérkeztek, az ügyelet vezetését Csikesz Józsefné, Mező Imre és Nagy Mária vette át, Kovács és Méhes pedig helyettesítette őket.
Október 23-án délután Mező Imre összehívta munkatársait. Mintegy negyvenen voltak jelen. Néhányuknak az volt a véleménye, hogy helyes, ha kimennek a tüntetésre, ha "mi, kommunisták igyekszünk lecsillapítani a tömeget és megakadályozni, hogy rendbontás történjék".
A tüntetésen főként pedig az utána tapasztaltak alapján szinte egyöntetűen arra a véleményre jutottak, hogy Budapesten ellenforradalom van. Mező a maga nyugodt modorában próbálta megnyugtatni őket: "Nem kell megijedni, meg fogjuk oldani a helyzetet". A pártbizottság vezetői, a titkárok, és a munkatársak csaknem valamennyien még a tüntetés ége előtt visszatértek a székházba. Mindenki megkapta megbízatását, s elindult a számára kijelölt helyre.
Az ellenforradalmi erők tényleges nagyságát egyelőre nem ismerték a pártbizottságon. Csak később a jelentésekből, valamint a kiküldött munkatársa személyes tapasztalataiból formálhattak viszonylag áttekinthető képet arról, mi is történik valójában Budapesten.
23-án este a Budapesti Pártbizottságra hívták a kerületi pártitkárokat, egyrészt azért, hogy tájékoztassák őket, másrészt, hogy segítségükkel mozgósítsák és behívják a kommunistákat a kerületi pártbizottságokba, az üzemi pártszervezeteket pedig felkészítsék a várható eseményekre. Felhívták a figyelmet arra, hogy politikai harcra, mégpedig igen komplikált és nehéz küzdelemre kell számítani. Kelemen Lajos, Méhes Lajos és Vékony Lajos javaslatára már egyöntetű volt a vélemén. "fegyvert kell adni a megbízható munkások kezébe". Egyes kerületekben, mint például a XIX.-ben, már kezdtek is fegyvereket beszerezni.
23-án késő este összehívták az MDP Központi Vezetőségét. Ennek ülésén a Budapesti Pártbizottság titkárai is részt vettek. Távollétük idejére Kovács Jánost, a Végrehajtó Bizottság tagját bízták meg a pártbizottság vezetésével.
Amikor hírek érkeztek a tüntetés továbbgyűrűzéséről, a Budapest különböző pontjain történt összecsapásokról és különösen a Rádió megrohamozásáról, a titkárság úgy döntött, hogy a székházat katonai erővel is biztosítani kell. Ennek megszervezésével Kovács Jánost és Kertész Istvánt bízták meg. Ők tárgyaltak a karhatalom parancsnokával és intézkedtek, hogy a karhatalmisták számára a DISZ Budapesti Bizottságának székházában azelső emeleti tanácstermet ürítsék ki. A kaput ekkor három rendőr őrizte.
A belső karhatalom központjábó két teherautón Várkonyi György hadnagy parancsnoksága alatt meg is érkezett két szakasz - két tiszt, hat tiszthelyettes és negyven államvédelmi sorkatona -, hogy a pártház védelmében őrjáratot teljesítsen. A legénység a katonai szolgálat befejezése előtt állt, többségének novemberben kellett volna leszerelnie.
A teherautók nem fértek be a kapun. A színház elé állították őket, a karhatalmisták pedig bevonultak a pártbizottság épületébe. Várkonyi és helyettese, Tompa, jelentkezett a pártbizottság titkáránál, Nagy Máriánál, majd a pártbizottság néhány munkatársával megtekintették az épületet. A szemle mintegy másfél-két órán át tartott, de azt már az elején megállapították, hogy védelmi szempontból az épület fekvése igen rossz: be van ékelődve a Rákóczi út, a Luther és a Kenyérmező utca bérházai közé, s ezeken keresztül könnyűszerrel megközelíthető. Ezután a kapuhoz, az első és a negyedik emeletre, a lépcsőházba és a Köztársaság térre néző ebédlőbe karhamatalmistákat vezényeltek. Várkonyi és Tompa körbejárta az épületet, minden csoportnek meghatározták a pontos figyeési körzetét és a lőirányokat. Szigorúan úgy rendelkeztek, hogy vegyverüket csak parancsra használhatják. Az őrszolgálatot Tompa szervezte meg, a két szakaszból az egyik mindig pihenőn volt, s a másik pedig az őrhelyén.
A pártház védelmében megbízott karhatalmistákat igen kevés fegyverrel és munícióval látták el. Az összesen nyegyvennyolc tagú őrségnek mindössze két pisztolya, hat géppisztolya és negyven puskája volt.
Este tíz órakor Várkonyit felhívta a parancsnokságra, s fokozott éberségre intette, mivel civil fegyveresek megtámadták a Rádiót. Az épületet védelmező katonák és karhatalmisták csak azután kaptak tűzparancsot, miután halottaik és súlyos sebesültjeik voltak. Ezért éjfél körül Orbán ezredes, Várkonyi felettese, parancsot adott telefonon: ha tüzelnek a pártbizottságra, ha fegyversesen megtámadják, abban az esetben vissza kell lőni. Ezek után Tompa a katonák között kiosztotta a tartalék lőszert. Várkonyi és Tompa ezen az éjszakán nem aludt, járták az őrhelyeket, beszélgettek a katonákkal, érezték, hogy a katonáknak szükségük van rájuk.
A pártbizottságon tartózkodó pártmunkások többségének ekkor még az volt a véleménye, hogy a helyzeten a párt és a kormányzat úrrá lesz. Nyugtalanságuk azonban egyre fokozódott, mind több hír érkezett a Rádiónál folyó tűzharcról, valamint arról, hogy megtámadnak fegyverraktárakat, üzemeket, laktanyákat.
A kerületi pártbizottságoktól az éjszaka folyamán egymás után jelentkeztek telefonon és érdeklődtek a Központi Vezetőség döntése felől, valamint arról, hogy milyen intézkedések történnek a kibontakozó ellenforradalommal szemben. De nagyon sokan mások is jelentkeztek: üzemektől, hivatalokból, szövetkezetekből pártfunkcionáriusok, egyszerű párttagok, dolgozók, tömegszervezeti vezetők, régi kommunisták. Útmutatást vátak és határozott cselekvést sürgettek. Egész este és éjjel szóltak a telefonok. Igen sokan otthonról telefonáltak: tudja-e a Budapesti Pártbizottság, mi folyik az utcákon?
A kerületekben megkezdődött a gyülekezés. A legtöbb kerületi pártbizottság titkára jelentette, hogy "igen sok párttag keresi fel a pártbizottságokat, fegyvert kérnek, intézkedéseket várnak". De fegyvert csak igen keveset vagy semmit sem tudtak adni. Néhány helyen aktívagyűlést tartottak, és bár erősen érezhető volt a politikai és eszmei zűrzavar, egy dolog világos volt: a pártot a népköztársaságot fegyverrel is meg kell védeni.
24-én reggel a pártbizottságnak csaknem minden munkatársa benn volt a székházban. A Központi Vezetőség üléséről visszatérő Mező Imre tájékoztatta őket: a Központi Vezetőség megállapította, hogy fegyveres ellenforradalom robbant ki, ezt fegyverrel le kel verni, s e célból mozgósítani kella fegyveres erőket és a pártszervezeteket. Mező Imre utasította a legexponáltabb kerületi pártizottságok titkárait, hogy szervezzék meg a pártbizottságuk fegyveres védelmét. Feladatukká tette, hogy a kerületekben és az üzemekben észlelt jelenségekről telefonon tájékoztassák a Budapesti Pártbizottságot, s mindenekelőtt segítsék a kommunisták és a megbízható munkások mozgósítását az ellenséges fellépések, támadások leszerelésére és visszaverésére.
A Budapesti Pártbizottság a kerületi pártbizottságokkal karöltve azon munkálkodott, hogy az üzemi szervezetek próbálják megakadályozni a sztrájk kibontakozását. Szorgalmazták, hogy minél többen menjenek a munkahelyükre, s akik bemennek, azok dolgozzanak. Amikor a kormány kijárási tilalmat rendelt el, azon voltak, hogy a kommunisták hatékonyan járjanak el a kijárási tilalom betartásának érdekében. A Budapesti Pártbizottság munkatársait beosztották a legfontosabb kerületekbe, üzemekbe azzal, hogy ezen célok megvalósítását segítsék.
A Budapesti Pártbizottság tehát nem sündisznóállásokat kívánt kiépíteni, nemcsak a pártbizottsági székházak védelmét akarta megszervezni, hanem megkísérelte, hogy az üzemekben munkásbázsokat teremtsen. Munkatársainak egy része e célból ment a nagyüzemekbe. Erre egyébként a Központi Vezetőségtől már 24-én utasítást is kaptak, s ezt a következő két-három napon megerősítették. De "az események sajnos azt igazolták, hogy nem ismertük a városban uralkodó helyzetet eléggé. A kiküldöttek nagyon általános eligazítást kaptak, nagyon általános volt a helyzetismeretük.
Várkonyi 24-én j elentette a pártbizottságra visszatért Mezőnek, milyen erőkkel rendelkeznek és hogyan osztották el azokat. Tompa Károly szóvá tette, hogy igen kevés a fegyver és a lőszer. Mező hozzáértő, szakszerű kérdéseketett tett fel. Felhívta Várkonyi és Tompa figyelmét arra, hogy a párthz sés a DISZ budapesti székháza között egy közvetlen átjáró van, erről Várkonyiék nem tudtak, így most az átjárót is biztosították. Mező Imre kérésére a Honvédelmi Minisztériumból ötven darab puska, három láda lőszer és két láda kézgránát érkezett. E fegyverek túlnyomó többségét a székházban tartózkodó pártfunkcionáriusok között osztották szét. Mivel sokan nem tudtak bánni a puskával, ezeket napközben és este Kálmán szakaszvezető és Holicza tizedes tanította. A pártbizottság a kerületekben gyülekező kommunistáknak is igyekezett fegyvert szerezni, de már 24-én nem egy kerületi pártbizottságon felháborodva szabotázsról beszéltek, mert az ígért fegyverek nem érkeztek meg.
24-én, ha még csak szórványosan is, de már megkezdődött a kerületi pártházak támadása. A XVIII. kerületből, majd rövidesen a XIX. kerületből is telefonáltak, hogy tömeg vette körbe a pártbizottság székházát s a tábla levételét követelte. Ezt a fegyveres összetűzés elkerülése érdekében meg is tették. 25-én már a II. kerületben és Csepelen is kisebb-nagyobb csoposrtok gyülekeztek a pártbizottság körül ellenséges, támadó szándékkal. Ahogyan az ellenforradalom előtört és hullámai ott csapkodtak a pártbizottságok körül, mindinkább a fegyverek szerzése lett a fő gond. A kerületi pártbizottságok egyre erőteljesebben követelték, hogy küldjenek nekik fegvert, hogy megvédhessék magukat. A VII. kerület, Újpest és Csepel katonai erősítést, harckocsikat és fegyvert kért. A Budapesti Pártbiottság minden kérést a Központi Vezetőséghez továbbított. "A vezetés mindent megígért. Biztattak, hogy lesz fegyver és a tankok is nemsokára megérkeznek Újpestre, Csepelre. " A kerületi pártbizottságok egyre kevésbé hittek ezekben az ígéretekben. "Mi is úgy ígértünk, ahogy nekünk ígértek".
A katonai alakulatok az ország különböző városaiban, a statégiailag fontos helyeken voltak és harcoltak. Jelentékeny részük részt is vett az ellenforradalom elleni harcban. Újpesten például egy ilyen kiküldött egység szét is szórta az ellenforradalmárokat. De egy-két nap múlva visszahívták, vagy elvezényelték őket. Ez jó néhány kerületben - Csepelen, a Széna téren - és több városban így történt. Vontatottan vagy egyáltalán nem történt meg a megbízható munkások, dolgozók, fiatalok, de mindenekelőtt a kommunisták felfegyverzése, harcba hívása.
A Budapesti Pártbizottság katonaruhákat tudott szerezni a kerületeknek, de fegyvert nem 25-én a X. kerületi bizottság jeentette, hogy a kerületi börtönt megtámadták, a rendőrség és az ottani őrség heltáll, de kevés a fegyverük. A X. kerületi pártbizottság is szüntelenül ostromolta a felső vezetést fegyverért. "Fegyvert, fegyvert - mindenhonnan ezt kértek tőlünk reggeltől estig minden vonalon. És mi beszéltünk, problémáztunk."
Október 25-ig a Timót utcai fegyverraktárat, ismételten a LAMPART fegyvergyárat és egész sor kerületi pártbizottságot megtámadtak és egy részüket el is foglalták. Csikesz Józsefné és Nagy Mária 25-én fél kettőkor mindenről beszámolt a Politikai Bizottságnak. Elmondták, hogy a párthoz és a népköztársasághoz hű kommunisták bementek a pártbizottságokra, fegyvert kérnek a Budapesti Pártbizottságtól, együtt vannak, várják, hogy cselekedhessenek. Mivel azonban segítséget nem kapnak, igen sokan már elhagyták a kerületi székházakat és mind nagyobb a bizalmatlanság a Budapesti Pártbizottsággal szemben is. De fegyvert csak néhány kerület, például a III., a VII., a X., és a XIII. tudott szerezni.
A X. kerületi pártbizottság hatszáz kommunistát szerelt fel a kerületi pénzügyőr laktanyából származó fegyverekkel. Ez a hatszáz felfegyverzett kommunista, katonai egységekkel karöltve, Kőbánya utcáin egészen október 30-án estig fenntartotta a rendet és megvédte a kerületi pártbizottság székházát a támadások ellen. Néhányan a kerületi kiegészítő parancsnokságoknál jutottak felszereléshez. De amikor azután a kiegészítő parancsnokságokat is megtámadták, ez az amúgy is sovány forrás is kiapadt.
Amikor elkezdődött az úgynevezett "forradalmi bizottságok, bizottmányok, üzemi tanácsok" álasztása, a Budapesti Pártbizottság vezetői úgy döntöttek, hogy ebbe be kell kapcsolódni és meg kell próbálni a kommunisták s a velük egyetértők befolyásának biztosítását. Ezt fontosnak tartották azért is, mert már az első jelekből nyilvánvaló volt, hogy az újonnan választott intézményekben sok becsületes ember is részt vesz. A "bizottmányokat, bizottságokat, tanácsokat" harci terepnek tekintették, ahol megpróbálták elősegíteni a reakciós ellenforradalmi befolyás visszaszorítását, elszigetelését. Ilyen elgondolások alapján adtak tanácsots, útmutatást és küldtek ki elvtársokatsss a kerületi pártbizottságokra. Jó néhány kerületben a pártbizottságok már öntevékenyen megkezdték e feladatok megvalósítását. A bizottságokba bevonták a volt koalíciós pártok helyileg ismertebb egykori vezetők közül aokat, akik kifejezték a kommunistákkal való együttműködési készségüket. A kerületi pártbizottságok azonban hamarosan jelentették, hogy részben ezek közül, részben ismeretlen szélsőséges emberek új választásokat kezdeményeznek a kommunisták és a velük együttműködők kiszorítására, s hogy a "forradalmi bizottságok" egyre inkább ellenforradalmi hatalmi szervezetté kezdenek válni. Később, a nemzetőrség megszervezésekor, a Budapest Pártbizottság ide is megpróbált a népköztársasághoz hű párttagokat és munkásokat beküldeni. De tapasztalnia kellett, hogy a terepet ott is hamarosan az ellenforradalmárok uralják.
Az első két napon mind a Budapesti Pártbizottságon, mind a kerületekben egyre az állandóan ülésező Központi Vezetőségtől vártak megoldást. Innen azonban, mint már utaltunk rá, érdemben segítség nem érkezett. Mert az első napokban, a helyes központi vezetőségi határozat ellenére, a legfelsőbb vezetésben levő szektások nem merték, a revizionisták nem akarták mozgósítani a párt- és a munkástömegeket. Sőt a revizionisták zöme az ellenforradalmi erőkre próbált támaszkodni, velük akart kiegyezni. A Központi Vezetőség és a kormányban levő forradalmi erők fokozatosan elszigetelődtek. A Budapesti Pártbizottság székházában levők is egyre inkább azt tapasztalták, hogy a Központi Vezetőség és a kormány nem tud úrrá lenni a helyzeten, nem tudja pontosan áttekinteni az országban, de még a városban uralkodó állapotokat sem.
A későbbiekben világos lett, hogy nem egyszerűen erről volt szó. Nem a tehetetlenség a helyzet nem ismerése volt a legnagyobb akadálya annak, hogy a Budapesti Pártbizottság sem a szükséges politikai útmutatást, sem a kellő katonai erőt nem tudta megkapni Ebben nem kis szerepe volt annak, hogy a krsitikus napokban felelős vezetők magatartására, cselekedeteire is rendkívül erőteljesen hatottak az elkövetett hibák. Ezek az emberek valósággal megbénultak, mert a hibák és különösen a törvénysértések eredményeként elvesztették politikai és erkölcsi alapjukat ahhoz, hogy a népköztársaság rendjének védelmében határozottan és szilárdan kiálljanak, bátran mozgósítsáksss a párt- és a munkástömegeket, azokat, akik minden elkövetett hiba és belső harc ellenére jól látták, hogy mi történik, hogy a 23-i tüntetés és az azt követő fegyveres támadás ellenforradalmat jelent.
A hibákért felelős vez etők részben nem tudtak, részben nem mertek támaszkodni a tömegekre, akiknek számára pedig nélkülözhetetlen volt a határozott forradalmi vezetés.
A vezetés megosztottsága, meghasonlása, főként azonban a vezetésen belüli árulás volt tehát az ok. Ezért nem mozgósították a még mozgósítható erőket, ezért záporoztak az ellentétes intézkedések, ezért segítették elő, hogy a harcolni kész és a már harcoló katonai, rendőri, belügyi osztagok és egységek nagy része elszigetelődjön, demoralizálódjon, széthulljon.
A támadás egyre inkább a párt ellen bontakozott ki, s ezt a kerületi pártbizottságok többsége jól megértette. Igaz, volt megingás a párttagok és természetesen a pártfunkcionáriusok és párttitkárok között is, de 23-át megelőző politikai bizonytalanság nagyrészt eloszlott, a kommunisták előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a rendszer létéről van szó, amelyet minden korábbi megrázkódtatás ellenére sajátjuknak éreztek és meg is akartak védeni. "De mert fegyvert nem vagy csak elvétve tudtak szereznis, a korábbi politikai bizonytalanság és tanácstalanság súlyos csalódottság formájában, lassanként visszatért. Az üzemi pártszervezetek mind súlyosabb helyzetbe kerültek. Érthetetlenségével és megmagyarázhatatlanságával politikailag és erkölcsileg egyaránt hallatlan romboló hatást gyakorolt az a tény, hogy azok, akik védeni akarják a pártházakat, üzemeket, kevés fegyverhez jutottak, a támadók - köztpk lumpenproletárok, vagányok, megrögzött reakciósok - kezében viszont óráról órára több van. A korább dogmatikus politika és a revizionista előretörés következtében súlyosan, végletesen és végzetesen összekeveredtek a frontok.
Nem kevesen azok közül, akiket a korábbi években megbízhatatlannak tartottak, jelentkeztek a kerületekben és a Budapesti Pártbizottságon. Feladatot és fegyvert is kértek. Voltak különös esetek is. A XIX. kerületben valósággal két központ alakult ki. Mindegyik a munkáshatalmat kívánta védeni, de nem bíztak egymásban.
A VII. kerületi pártbiottságot nagyobb létszámú fegyveres csoport támadta meg. Egy ideig tartották magukat, sőt vissza is verték a támadókat, amíg ezek újabb erősítést kaptak. 29-énmár nyilvánvalóvá vált, hogy a pártbizottság erői többé nem elegendők a fegyveres támadók visszaszorítására. A New York-házból és a Lucullus-étteremből tűz alá vették az épületet. Erről azonnal értesítették a Budapesti Pártbizottságot. Az ostromolt pártháznak a Budapesti Pártbizottság ígért is segítséget, de ígéretét nem tudta betartani.
Folyt az erőgyűjtés a VIII. kerületi pártbizottságon is mindaddig, amíg többszöri kísérlet után a pártbizottságot is el nem foglalták az ellenforradalmi csoportok. A III, VI., IX. és a XIII. kerületi pártbizottságok is gyűjtötték az erőt, fegyvert szereztek, s napokon keresztül próbáltak hatni a kerületükben kialakult eseményekre. Igen sok pártfunkcionárius és párttag személyes agitációval, életének kockáztatásával nem egy megmozdulás közepette fellépett és jó néhány esetben sikerrel. Ez tsörtént például egyik alkalommal a XIII. kerületi pártbizottság előtt is. Nagyobbtömeg prsóbálta elfoglalni az épületet, arra hivatkozva, hogy ott "fiatalokat tartanak fogva". A pártbizottság egyik vezetője, Kónyi Gyula kiment a tömeg közé, és bátor kiállásával el tudta szigetelni az ellenforradalmárokat. A kerületekben és az üzemekben sok elvtárs - felsorolásukra sajnos, nincs módunk - kitűnt szilárdságával és bátorságával. Személyes kiállásával különösen nagy hatást gyakorolt környezetére a III. kerületben Molnár Ernő, a IV. kerületben Andrásfi Gyula, a VIII. kerületben Bakó Ágnes, a X. kerületben Kerti Henrik elvtárs, akik hasonló akciókat vezettek.
24-én a XIX. kerületben a tüntetők először csak azt követelték, hogy vegyék le a pártbizottság falán lévő táblát, de 25-én már el is foglalták az épületet.
Ugyancsak 24-én a XIV. kerületben a vörös csillag levételét követelték. Jellemző volt, hogy a pártbizottságok elleni támadás során először csak kisebb csoportok tűntek fel kevés fegyverrel, és - ez a lényeges -, valamilyen részletköveteléssel álltak elő. Később azután már nagyobb tömeg, több fegyveres jelent meg és a pártbizottságok elfoglalására törekedett.
A XVIII. kerületi pártbizottság székházát 25-én elfoglalták, felgyűjtották a gépkocsikat, elégették az iratokat. A támadás során a pártbizottság egyik munkatársa tüdőlövést kapott. A kerületben olyan súlyos helyzet alakult ki, hogy a pártbizottság vezetése szétesett.
Október 25-e után sűrűsödtek és fokozódtak a kerületi pártbizottságok elleni támadások. Most már megostromoták a II, a XX ,és a XXI. kerületi pártbizottságot is.
Október 24-én a Központi Vezetőség a fegyveres védelem megszervezésére Katonai Bizottságot hívott életre. Ennek tagja lett Mező Imre is. A Honvédelmi Minisztériumban tábornokok egy csoportjával tárgyalt a Budapesti Pártbizottság és a kerületek felfegyverzéséről. Visszaérkezve, 25-én elmondta munkatársainak tapasztalatait, s ezek rendkívül lehangolóak voltak.
Vékony Lajos október 29-én az újpesti és a palotai pártszervezetek helyzetét vizsgálta meg. "Mindenütt voltak elvtársak, akik tartották a frontot, mind a kerületekben, mind az üzemekben, sőt még a körzetekben is. Gyakorlatilag azonban a pártra a szétesettség és a káosz volt a jellemző."
Lássuk, mi történt ezalatt a Köztársaság téren?
24-én reggel már megjelent ott néhány fegyveres csoport. Eze azonban még nem próbálkoztak támadással. Délelőtt újabb három fegyveres közelítette meg a pártházat, őrizetbe vették őket, s fegyvereiket - egy légpuskát meg egy hadipuskát - elkobozták.
Az első komolyabb kísérletre este került sor. Egy második emeleti ablakból észrevették, hogy hat-nyolc civil fától fáig szökell, és a karhatalmisták színház előtt parkoló teherautóihsoz kúszik. Értesítették Várkonyi Györgyöt, aki három karhatalmistával ebből az ablakból szemügyre vette a helyzetet. Közölte, hogy tüzelni csak az ő kifejezett parancsára lehet. Egyben utasította a kapuban álló néhány katonát, hogy álljanak készen és jeladására fogják el a támadókat. Így is történt, amikor azok elérték a teherautókat és beszálltak, sőt beindították a motorokat, s a gépkocsik lámpái kugyulladtak, Várkonyi parancsára az egyik karhatalmista a géépisztolyából rövid sorozatot adott le. Ez volt a jel, a kapuban álló katonák kiszaladtak, a támadók közül néhányat elfogtak és bekísésrték a székházba, majd innen a Mosonyi utcai rendőrlaktanyába. Egy támadó megsebesült, hozzá telefonon orvost hívtak. A Koltói Anna Kórhzból dr. Szokoli Dimitrov, a kórház párttitkára jött és részesítette elsősegélyben. Ettől kezdve rendszeressé lett a kapcsolat a pártház és Dimitrov elvtárs között. A "Szabad Nép" székháza előtt folyó harc során felrobbantott szovjet harckocsi két súlyosan sebesült katonáját 26-án a pártházba hozták, őket is Dimitrov doktsor látta el, aki ettől fogva ottmaradt a pártbizottság épületében. Példás odaadással, önfeláldozóan vett részt a székház védelmében, a sebesültek ellátásában.
 
 
0 komment , kategória:  Köztársaság tér 1956  
Kohut K.:Belül nem változom?
  2011-07-29 10:28:54, péntek
 
 

Olvastam egy verset
Fehér ruhás nőről.
Eszembe jutott régi álmom,
Mikor űrhajón álltam
Ismerős arcok között
Hófehér vászonruhában,
S huzigáltam a térdemre.
Felettem állt egy színész:
,,Ne dugja el, mikor annyira szép!"
- mondta, s már akkor sem
értettem, mit jelent a szépség,
mely végig kísérte életem,
de aki szép, nem tudja, miért
gyönyörködnek, vagy irigykednek mások.

Zoli bácsi, az üzemvezető
15 éves koromban közölte rám nézve:
,,Aki nálam szebb és okosabb,
az festi magát!"
Nem értettem, most fogtam
Fel szavainak jelentését, de
Minden késő, az igazságra csend borult.
Belenéztem a tükörbe, próbálgatom
A valóságot, de még mindig az a régi
Van előttem, vagy belül nem változom?

vasárnap, 2011. július 24.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin:Főnixes himnusz
  2011-07-29 10:27:00, péntek
 
 

Szeretnék széllel szállni nesztelen,
Ahogyan átsuhan a réteken
Hajlítva minden zöld növényt,
Remélni, látni jövő-reményt!

Szeretnék először búsan,
Majd egyre boldogabban
Énekelni szívemmel átérezve
A dalt, s megborzongni percekre

A zene ünnepétől, felemelve
Öreget, s fiatalt, olyan lenne
Akár egy muzsikáló álom,
Szívem szavai égnek az oltáron,

S mikor a nagyhimnuszt elzengem,
Nem bánom Főnixes végzetem,
Elillanó életem, miután minden ember
Megtanulja búcsúdalom, s velem énekel.



péntek, 2011. július 29.




 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Október 30-a II. rész
  2011-07-27 17:18:34, szerda
 
  Október 30-a, reggel tíz óra tíz perc

Kossuth Könyvkiadó 1980
Hollós Ervin - Lajtai Vera

Mielőtt azonban rátérnénk az ostromot ténylegesen "provokáló" okra, vizsgáljuk meg, mi volt az igazság azzal a bizonyos élelmiszert szállító teherautóval kapcsolatban! A pártbizottság munkatársai és az őrök valóban olyan jól és bőségesen el voltak látva élelemmel, hogy ez okot adhatott a lakosság felháborodására a pártházban folyó "dőzsölés", "dúskálás" miatt?
A gazdasági osztály október 24-én számba vette, mennyi élelem áll rendelkezésre. Hónap ége lévén, nem volt sok - az erősítésül érkezett mintegy ötve karhatalmista semmi élelmet nem hozott magával -, így tehát még a büfében található élelmet is a konyha raktárába vitték. "De a pártházban tartózkodókat mindezel is csak néhány napig, s csupán igen gyengén tudták ellátni". "Naponta kétszer kaptunk enni. A konyhaszemélyzet egy része dolgozott, több mint száz embernek főztek." "Nem voltunk ellátva: feltörtük a közértnek a pártbizottság épületében lévő büféjét, és az ott talált élelmiszert - ami igen kevés volt - kezelésbe vettük. Az épületben tartózkodók napokig ebből éltek. Nagyon szűkösek voltak az adagok. Például vacsorára egy darab öt dekagrammos májkonzerv jutott két személynek, hozzá egy bögre plantatea. A büfében talált élelemből a tartósabbakat, szalonnát, kolbászt, de még a nugátszeleteket is elsősorban az épület védelmére kirendelt katonáknak adtuk, hogy az ellátás miatt köztük ne legyen elégedetlenség. Ezzel mindenki egyetértett. Megjegyzem, az események megmutatták, hogy ezek a katonák olyan elvtársak voltak, akiknél az ellátáshiány nem okozott volna fegyelmezetlenséget, de döntésünket mégis helyesnek tartom. 29-én tehát közvetlenül a támadást megelőző nap estéjén, a vacsora sárgaborsóleves, egy szelet kenyér és egy darabka nugátszelet volt.
A székházból az ostrom után sok mindent elhordtak: bútorokat, szőnyegeket, függönyöket, lámpákat, irodai felszerelést, még ágyneműt is. Keresték a nagy mennyiségű élelmet, de nem találták, mert nem volt.
Egyébként említsünk meg egy apró epizódot, lehet, hogy egyik forrása volt a pártház bőséges ellátásáról szőtt legendáknak. Október 26-án a szemözt lévő színházból áttelefonált az ügyeletes tűzoltó a gazdasági osztályra. Elmondta, hogy nem tudott időben hazamenni, s most már nem is akar, nehogy valami baj történjen a színházban, sőt beteg feleségét is odahívta magához. Kérte, küldjenek nekik naponta valami élelmet. Kertész István, a gazdasági osztály vezetője először gyanúsnak találta a dolgot. Végül megállapodtak abban, hogy a tűzoltó a színház egyik kijáratán át a megadott időpontban induljon el, Kertész pedig, mivel provikációtól tartott, három fegyveres elvtárs kíséretében ment a kezében az ételhordót tartó öreg tűzoltó elé. Október 29-ig a tűzoltó minden délben átment a színházból a pártbizottságra az ételhordóval, hogy elvigye az ebédet: levest, kevés főzeléket és egy szelet kenyeret.s
Mi volt hát az igazság azzal a sokat emlegetett teherautóval? Az egyre szűkösebb helyzetben a gazdasági osztály vezetője 29-én a X. kerületi Pártbizottsághoz fordult segítségért: próbáljanak vásárolni valamit a kerületi konzervgyártól. A X. kerületi Pártbizottság, mely már több támadást sikeresen visszavert, s jól tartotta magát, másnap, 30-án küldött is egy szerény szállítmányt: kenyeret, konzervet és húst.
A kocsi kilenc óra után néhány perccel érkezett meg, s Kertész István három munkatársával lement, hogy a karhatalmistákkal együtt behordják az élelmet. Amikorra leértek, a téren már gyülekeztek a fegyveres csoportok. A Fővárosi Gázművek Köztársaság téri központja felől néhány fésrfi egy BSZKRT-alkalmazott vezetésével éppen a bejárathoz ért. Kertész megkérdezte tőlük, mit kívánnak, ők azonban felelet helyett az őrséggel kezdtek hangoskodni.
A pártház főbejáratánál kilenc óra után őrt álló Bozsó Imre sorkatona hallotta, amint a civilek a tehergépkocsi vezetőjétől megkérdezték, kik vannak bent a pártházban, majd föl is kiabáltak az emeletre: - Kik vannak itt és mit csinálnak? A helyzetet látva Kertész felment a második emeletre, hogy tájékoztassa Mezőt arról, amit a téren tapasztalt. Mező - szokásához híven - igyekezett megnyugtatni: - Nem kell megijedni, minden rendben lesz. - Kertész ekkor megkérte Mező Imrét és a szobában tartózkodó Kelemen Lajost, nézzenek ki az ablakon. Kiderült, hogy a fegyveres gyülekezés már sokkal nagyobb méretű, mint amekkorának a teherautó mellől látni lehetett.
Kertész, miután távozott Mezőtől, épp akkor ért a lépcsőházba, amikor a betörő fegyveresek a lépcsőt rohamozták. Sietve felment a negyedik emeletre és a gazdasági osztály munkatársaival együtt összecsomagolta az iratokat és az elsejei fizetésekre szánt százezer forintot. De óvatosságból nem zárták a páncélszekrénybe az egészet, hanem megosztva egy iratszekrénybe tettek belőle. Az ellenforradalmárok ezután ennek a pénznek egy részét gyrték kötegszámra az elfogottak és a legyilkoltak zsebeibe s szájába, azt a látszatot keltve, hogy ekkora fizetésük volt, szemben a dolgozók kicsiny átlagfizetésével. Így került nem egy sorkatona és pártmunkás zsebébe sok ezer forint. Egyébként a páncélszekrényben elhelyzett pénz sorsára még visszatérünk.
Kertész tehát nem láthatta a további eseményeket, ám az épületben tartózkodók közül jó néhányan megfigyelhették az ellenséges felvonulást és az épület bekerítését.
Méhes Lajos és Kelemen Lajos pártmunkások második emeleti szobájukból látták, hogy egy, a Csatornázási Művek dolgozóinak egyenruháját viselő géppisztolyos férfi, a székház ablakait kémlelve, néhány társával megindul a lerakódó teherautóhoz. Megfigyelték azt is, hogy ezzel egyidőben a Légszesz utcában teherautókról fegyveresek ugrálnak le és fedezékbe húzódnak a téren, más fegyveres csoportok pedig a Luther utca sarkáról vonulnak a színházba. Fél tíz előtt észrevették, hogy a Köztársaság téren, a Gázművek előtt is nagyobb fegyveres csoport gyülekezik, egy másik nagyobb fegyveres társaság benyomul a színházba, majd tagjai hamarosan feltűnnek az épület tetején.
Bozsó Imre és Vörös János is látták, amint a fegyveresek megszállják a környéket, a színházat és a tetejét, sőt azt is, amint a tér fái mögött géppisztolyokkal, golyószórókkal mind többen tüzelőállást foglalnak el.
Holicza István és Kálmán István az első emelet egyik szobájából figyelték meg, amint a fegyveresek felszedik a kövezetet, tüzelőállást építenek ki, golyószórókat helyeznek el a tér fái között.
"Reggel kilenc óra után a felkelő lövészcsoportok elhelyezkedtek az Erkel Színház tetején és ablakaiban, amelyekből a pártházat tűz alatt tarthatták, ugyancsak állást foglaltak a szomszédos lakóházak tetején és lakásaiban, sokan a tér fái mögött találtak fedezéket.
Az "Esti Budapest" pártházban levő szerkesztőségének a tére nyíló ablakaiból is látták a színház tetején a géppuskaállást, s hogy a téren már elrendeződtek a támadó láncok. Szántó Miklós, aki szintén ebben a szobában tartózkodott, miután látta a helyzetet, átment Mező Imréhez és itt tanúja volt annak, hogy Várkonyi izgatottan kérdezte Mezőt: "Lőjünk?
- Várjunk - mondta Mező. - Hátha tárgyalni akarnak. A kapu maradjon nyitva."
Szilágyi György a második emeleti ablakból figyelte, hogy egy fegyveres, breccsesznadrágos lány óatosan, lopakodva a színház előtti fa mögé bújik, majd őt követve, a fák védelme alatt, egyre több fegyveres nyomul előre és tüzelőállásba helyezkednek.
Kelemen és Méhes a második emeleti ablakból azt is látták, amint a foglyul ejtett hét karhatalmistát átvitték a téren a színház elé és szembeállították őket a pártházzal.
Majd hirtelen megkezdődött a tüzelés a székházra.
Körülbelül ennyit láttak a pártházból. Természetesen nem láttak mindent, s nem tudtak mindarról, ami a városban történt. Mi sem térünk ki minden részletre. De gondoljuk, ennyi is elég, hogy igazolja a fölvonulás tervszerűségét, szervezettségét, a pártbizottság székházának körültekintő bekerítését.
A pártbizottságon levők is éppen eleget láttak ahhoz, hogy biztosan legyenek benne: támadás készül.
Előző napi értesüléseik alapján is visszavonulhattak volna már kora reggel, elhagyhatták, kiüríthették, feladhatták volna az épületet, elkerülhették volna az egyetlőtlen harcot és következményeit. De a Köztársaság tér 26. számú ház nem egy volt a sok közül, hanem a Budapesti Pártbizottság székháza. Otthagyni, harc nélkül átengedni annyit jelentett volna, mint feladni az ellenforradalom visszaszorítására, további előretörésének megakadályozására tett kísérleteket.
A harc vállalása logikusan következett a pártbizottság vezetőinek és a székházban levő többi kommunistának a magatartásából. Ismerték az utcán, a közintézményekben, az üzemekben rohamosan előretörő, a kapitalista restaurációt célul kitűző erőket. Tudták, milyen harcol dúlnak az üzemekben, a kerületi pártbizottságok székházaiért, a tanácsokért, a rendőrkapitányságokért, a legfontosabb közintézményekért - a hatalomért. Nem akarták átengedni a terepet harc nélkül, nem akartak visszavonulni, mert érezték és megértették magatartásuk rendkívüli politikai súlyát.
Mező Imre fontosnak tartotta, hogy ha csak néhány percre is, de még egyszer beszéljen a pártmunkásokkal és a karhatalmistákkal. Ezért összehívta mindazokat, akik elérhetőek voltak, akiket nélkülözni tudtak az őrségnél. Azzal kezdte: "Aki akar, még elmehet". Mert "mind sűrűbben kapjuk a jelzéseket, hogy környékünkön fegyveresek gyülekeznek. A gyülekezők nyilvánvaló törekvése, nem is titkolt szándéka, hogy a pártbizottságot megtámadják. Mi nem fogjuk kezdeni a tüzet. Nem lövünk rájuk. Ha bejönnek, hogy tárgyaljanak velünk, megpróbálunk tárgyalni. De ha be akarnak hatolni a Budapesti Pártbizottság székházába, azt nem fogjuk megengedni. Lehet, hogy mindannyian itt fogunk elvérezni. Ezt a házat nem adjuk föl. Ezt nem adhatjuk föl, ez a pártbizottság székháza, ezt nekünk meg kell védeni. Ha valaki úgy gondolja, hogy inkább elmegy, az most még elmehet. Egyébként mindenkinek megvan a beosztása, mindenki el kell, hogy foglalja a számára kijelölt helyet. Ha harcra kerül a sor, mindenki fegyelmezetten, bátran kell, hogy viselkedjék." Elmondta azt is, hogy erősítést kér a kormánytól és igéretet kapott a segítségre. A tanácskozás egyöntetűen úgy döntött: "az erősítés megérkezéséig a pártházat megvédjük."
Ezután mindenki elfoglalja a helyét. A felszólítás után nagyon kevesen hagyták el a pártbizottság székházát. Volt egy elvtársnő, aki már reggel nagyon rossz idegállapotban jött be, és ezt mondta Csikesz Józsefnénak: "Érthetetlen ez az egész. A városban lüktet az élet, csak a Köztársaság tér olyan, mintha egy sziget lenne. Mi értelme, hogy itt maradjunk? Nem tudjuk megvédeni a házat, nem kapunk segítséget." A többiek azt mondták neki, ha akar, elmehet, de pánikot ne keltsen, főleg pedig ne magyarázgassa, hogy nincs ételme itt maradni és a székházat védeni. Csikeszné kijelentette: "Mi nem megyünk el, ha ő úgy látja, nincs értelme itt maradni, nyugodtan menjen el." Ennek az elvtársnőnek is még sikerült elhagynia a házat.
Lovas Márton, 30-án reggel a székház felé tartva, a Köztársaság tér és a Bezerédi utca sarkán egy fiatal, szakállas, géppisztolyos felkelőt vett észre, aki többedmagával állt ott. Lovas megnézte az óráját: még nem volt kilenc óra. Amikor beérkezett az épületbe, megtudta, hogy a felkelők a Köztársaság teret és a színház környékét megszállták, s Mező Imre megbeszélésre hívta össze a székházban levőket.
Dezső Józsefet és néhány munkatársát megbízták azzal, hogy a Köztársaság téren levő Fővárosi Gázművektől, ahol megfelelő kapcsolatokkal rendelkeztek, hozzanak néhány tucat kitöltött, aláírt és lepecsételt munkáltatói igazolványt, amelyeket az illegalitásra való fölkészülés érdekében szétosztottak a munkatársak között. Az igazolványok azonban nem bizonyultak elegendőnek, visszaküldtek néhány elvtársat a Fővárosi Gázművekhez, ők azonban már nem tudtak visszatérni, mert közben megkezdődött az ostrom.
Ezalatt az épületben tartózkodók, látva az ostrom előkészületeit, jelentetést tettek a pártközpontnak, a kormánynak, a főkapitányságnak és védelmet kértek. Ígéretet kaptak, hogy segítség érkezik.
Egyébként a legfantasztikusabb hírek keringtek arról, hogy mekkora katonai erők védik a Budapesti Pártbizottság székházát. A legképtelenebb számokat dobták be a köztudatba. Így az október 30-án reggel, a Bérkocsis utca felől közeledő fegyveres csoport azt híresztelte, hogy hatszázan vannak a Köztársaság téren, "nem akarják letenni a fegyvert, kilövöldöznek a békés polgárokra". Hyvták az utcán levő fiatalokat: - Gyertek, segítsetek!
A nyugaton megjelent könyvek nem beszélnek ilyan nagy számokról, de szintén erősen túloznak. Fejtő például kétszáz katonáról ír. S még azok is, akik a valóságnak megfelelően írnak a védők számáról - mint például Gosztonyi, aki azt írja, hogy október 23-án délután Tompa Károly hadnagy és Várkonyi Györy hadnagy parancsnoksága alatt két szakasz érkezett a pártház biztosítására, vagyis a két parancsnok "46 ember felett rendelkezett" -, legalább azt hangsúlyozzák, hogy "Fegyverekben nem volt hiány". Gosztonyi különben önmagának is ellentmondva megemlíti, hogy a pártházban levől "egy szombathelyi egység révén még egy golyószórót is szereztek. Nyilvánvaló, ha olyan jól fel lettek volna fegyverkezve, nem kérték volna el a szombathelyiek egyetlen golyószóróját. A fegyverhez jól értő védők létszáma negyven-ötven fő volt, s ezt a támadás vezetői elég pontosan tudták is. De lssuk, mi volt a helyzet a fegyverekkel.
A pártbizottság politikai munkatársainak és vezetőinek nem volt fegyverük, tőlük a Budapesti Rendőrkapitányság - különös módon - éppen október 23-a előtt visszavonta önvédelmi fegyvereiket. 23-án a pártbizottság munkatársai elhatározták, hogy a "Honvédelmi Szövetség kis céllövő puskáit az ott tartózkodók között szétosztják". Ez kilenc daarb úgynevezett leventepuska volt, némi tölténnyel. Komolyabb fegyverekkel és katonai felszereléssel nem rendelkeztek. 23-án, mikor látták, hogy az események tovább gyűrűznek, s úgy döntöttek, hogy benn maradnak az épületben, a legoltalmi pincéből hoztak fel takarót és lepedőket, majd a Kenyérmező utca felöli részen rögtönöztek ideiglenes hálóhelyiségeket.
Mivel a Budapesti Pártbizottságot a kerületi és az üzem pártszervezetek is valósággal ostromolták fegyverekért, a pártbizottság elsősorban a Budapesti Rendőrkapitánysághoz fordult, hogy gondoskodjék a kerületi és üzemi pártbizottság munkatársai részére önvédelmi fegyverekről. "Csak később derült ki, hogy a fegyverek miért nem jutottak el rendeltetési helyükre." A pártbizottság már október 25-én és 26-án javasolta a Központi Vezetőségnek, hogy helyeztessen a hatáskörébe egy zászlóaljnyi katonaságot, ezzel az erővel, valamint a kerületekben gyülekező kommunisták és munkások felfegyverzésével részt akart venni a főváros utcáinak és fontosabb központjainak megtisztításában az ellenforradalmi csoportoktól. Ám hamarosan nyilvánvalóvá lett, hogy a pártbizottság sem a zászlóaljat, sem a kerületi pártszervezetek számára a fegyvereket nem kapja meg. Ez természetesen igen leverően, demoralizálóan hatott.
Hiába sürgettek megfelelő intézkedéseket a támadás elhárítására, a tűzszünet biztosítására, a kormányszervek - beleértve a fegyveres erők irányítóit is - ígértek ugyan segítséget és megfelelő intézkedéseket -, de ezek elmaradtak. "Ígérték a HM-ből - emlékezik vissza Nemes Dezső -, hogy félóra múlva jön a segítség". De eltelt egy félóra, majd egy óra is és segítség nem érkezett. Nemes Dezső újból érdeklődött a HM-ben, s azt a választ kapta, hogy "küldtünk egy repülőgépet". "Megütköztem ezen a válaszon és megkérdeztem, miért repülőgépet küldtek, mit érünk vele. a válasz az volt, hogy felderítse a teret. Ez a felderítés rajtunk mit sem segített." De ez már később, az ostrom idején volt.
A fegyverszerzési akciók közül azonban néhány sikerrel járt. Kovács János, a pártbizottság osztályvezetője például megbízta munkatársát, Szilágyi Györgyöt, hogy személyes ismeretségei révén a Zrínyi Akadémiáról szerezzen fegyvereket. Kaptak is, de néhány kerületi pártbizottságnak is juttattak belőle.
Egyes szerzők a pártbizottság székházát azon az alapon minősítik kaszárnyává, hogy ott tulajdonképpeni pártmunka ezekben a napokban nem folyt. Így már idézett tanulmányában Gosztonyi is ezt állítja. Ha ugyanis a pártbizottságon nem pártmunka folyik - írja , hanem katonák szállják meg, "az egész épületet, felkészültek egy esetleges támadásra", mindezek következtében tehát, hogy a pártházat katonailag így megerősítették, nem érhette őket váratlanul a támadás. Továbá: "nyilvánvaló", hogy a biztonsági alakulatok kezdeményezték a lövöldözést, hiszen ahol a felkelőket nem provokálták..."orvul tüzet nyitva a tünretőkre, ott általában október 30-i nem bántottak senkit a felkelők".
Gosztonyi úgy tünteti fel a dolgot, mintha a Budapesti Pártbizottság élete és székházának védelme valamiféle légüres térben folyt volna, mintha nem egy fegyveres ellenforradalmi lázadás kellős közepén levő intézményről lett volna szó. Mintha nem támadták volna meg ezekbaen a napokban fegyverrel a középületek, kerületi párthelyiségek egész sorát! Itt csak arra utalunk, hogy október 24-től Budapesten egyre több és több pártintézményt, kerületi pártbizottságot és körzeti párthelyiséget támadtak meg. Teljesen indokolt és jogos volt tehát a budapesti pártház védelme, s ehhez szervesen hozzátartozott környékének, a térnek a felderítése és lehetőség szerinti megtisztítása.
Nem azért támadták meg a Budapesti Pártbizottságot, mert az ott l evő kétszakasznyi karhatalmista négy-öt alkalommal igazoltatott embereket, leszerelet kisebb-nagyobb fegyveres csoportokat. Annál kevésbé, mert e csoportok megjelenése részben már a támadás előkészítő része volt, 28-a után mind sűrűbben kísérelték meg földeríteni a pártházat és megállapítani, milyen erők védik.
A Budapesti Pártbizottságot azért támadták meg, mert ellenforradalom volt. A Budapesti Pártbizottság, éppúgy, mint a hadsereg jelentős része és mindazok, akik még reménykedtek valamilyen politikai megoldásban, be akarta tartani a kormány által 28-án meghirdetett tűzszünetet. Nem akarta azonban betartani az előrehömpölygő ellenforradalom. A pártbizottság a törvényes rend védelmezéséért harcolt. Jogos és törvényes lett volna harca akkor is, ha igen jól el van látva fegyverrel és élelemmel, és ha nem ötven, hanem ötszáz karhatalmista védi a székházat. Nem azért szállunk vitába a nay mennyiségű élelmiszerre, a fegyverekre, a nagyszámú karhatalmistára és katonaságra vagy egyéb kérdésekre vonatkozó revizionista, polgári vagy kifejezetten ellenforradalmi állításokkal, mintha igaznak bizonyulásuk esetén indokoltnak ismernénk el a pártbizottság elleni támadást. Ha az említett könyvekre hivatkozunk, amelyek a legkülönbözőbb érveket, ürügyeket kutatják, keresik a pártbizottság elleni támadás igazolására, ezt csak azért tesszük, hogy kimutassuk eszmefuttatásuk alaptalanságát. Mint ahogy alaptalanok és minden igazságot nélkülözők voltak az 1956 . október 30-a után Magyarországon megjelent újságokban napvilágot látott hasonló híresztelések is.
Hiszen a súlyos hiba éppen az volt, hogy nem állt rendelkezésre megfelelő katonai alakulat, nem volt elég élelmiszer, nem volt elég erő az aktív támadáshoz az ellenforradalmárok ellen. Miután már 23-án a tüntetés a népi demokratikus rendszer elleni ellenforradalmi fegyveres felkelésbe ment át, a párt Központi Vezetősége a 24-re virradó éjjel jogosan állapította meg: "Aki fegyverrel támad, fegyverrel kell megsemmisíteni". Az idézetekkel csupán azt próbáltuk érzékeltetni, hogy az ellenforradalom, amely már 23-a előtt és után is bőven élt a provokáció eszközeivel, a Budapesti pártbiottság elleni ostromban is igénybe vette ezt a fegyvert.
Térjünk vissza most röviden Gosztonyi Péter könyvéhez, annak is egyik legképtelenebb állításához: "...a nemzetőrség támadása - s itt nagyon fontos - , nem az MDP Budapesti Pártbiottság székházának, hanem kizárólag az ott befészkelt és forradalmat többször is provokáló áHV-nak szól..."
Mi volt a Köztársaság téri pártház 1956. októberében? Próbáljuk meg érzékeltetni azt a harcot, amit e pártbizottság folytatott az ellenforradalom napjaiban. Elevenítsük fel, ha csak vázlatosan is, az október 23 és 30-a közötti hét zaklatott, nyugtalan, visszavonulásokkal, vereségekkel, súlyos harcokkal és hősi helytállással terhes napjait!
 
 
0 komment , kategória:  Köztársaság tér 1956  
Október 30-,reggel tíz óra tíz
  2011-07-26 11:58:40, kedd
 
  Október 30-a, reggel tíz óra tíz perc

Kossuth Könyvkiadó 1980
Hollós Ervin - Lajtai Vera

1956. október 30-án reggel, pontosan tíz óra tíz perckor minden irányból, a Köztársaság tér fái mögül, a Városi Színház (ma: Erkel Színház) és a környező házak alakaiból és tetejéről össztűz zúdult a Budapesti Pártbizottság székházára.
Az előző napok késő délutáni szürkületében és esti sötétjében a pártház környékén már kisebb-nagyobb fegyveres csoportok jelentek meg. Október 30-án viszont az őrség parancsnokának már reggel kilenc óra köül fegyveresek gyülekezését jelentették... igazoltatni akarták az őrséget.
Röviddel 9 óra után egy újabb kisebb, részben fegyveres csoport - közüttük néhány nemzetiszínű karszalagos nemzetőr - jelent meg a főbejáratnál. Körülnéztek, a kapuban álló rendőrtől megkérdezték, kik tartózkodnak a házban. - A Budapesti Pártbizottság munkatársai - volt a válasz. Ezután körülvettek egy, éppen a ház felé érkezett teherautót, s az iránt érdeklődtek, mit hozott és kiknek. A kocsi kísérői megmondták, hogy a pártház személyzetének élelmiszert hoztak, erről a "kiváncsiskodók" különben saját szemükkel is meggyőződhettek.
Alig tíz perc múlva egy rendőr érkezett két civillel, s a kapuban álló rendőrt felszólította, hogy igazolja magát és adja át a fegyverét. A kapuőr ezt megtagadta. Az előcsarnokban tartózkodó őrség egyik tagja jelentette az eseményeket Várkonyi Györgynek, az őrség parancsnokának. Várkonyi - miközben a kapuban folyt a vita, határozott parancsot adott az "igazoltatás visszautasítására".
Rövidesen két karszalagos civil állított be, s név szerint Várkonyi Györgyöt kereste. Az előcsarnokban tartózkodó karhatalmista Göbölyös László beszélt velük, majd fölment az első emeletre, hoegy Várkonyi hadnagynak bejelentse "látogatóit". Amikor azonban Várkonyi Göbölyössel és Zsótér Jánossal együtt lement, a két karszalagos már nem volt az előcsarnokban.
Az ablakokból, különösen a második és harmadik emeletről ekkor már világosan lehetett látni, hogy a pártház körül a téren tömegesen gyülekeznek a fegyveresek, s hogy "felkelők" jelennek meg az Erkel Színház tetőteraszán, és az épületben tüzelőállásokat létesítenek. Majd a színház épülete mögül és a szomszéd utcákból jönnek a "felkelők", akiknek egy része a téren levő fák mellett foglal állást. Jól látták mindezt az ablakokból figyelő karhatalmisták is.
Várkonyi az addig történteket jelentette Mező Imrének, a Budapesti Pártbizottság titkárának. Mező világosan látta, közvetlenül küszöbön áll a támadás. De mint az elmúlt napokban annyiszor, ismét azt kérte: ne hagyják magukat provokálni, s tekintettel a tűzszünetre, kerüljenek minden fegyveres összecsapást.
Itt hangsúlyozzuk azt a rendkívül fontos tényt, hogy a kormány és a "felkelők" között október 28-án, egy órától tűzszünet volt, amihez az adott helyzetben olyan elképzelések és remények fűződtek, hogy segítségével véget lehet vetni a fegyveres harcnak. Az ellenforradalmárok viszont a tűzszünetet arra használták fel, hogy még eőteljesebb akciókkal törjenek a hatalomra. A közvélemény, az emberek előtt igazolni akarták, hogy a tűzszünetet a "szabadságharcosok" betartották, nem úgy a Budapesti Pártbizottság, amely fegyveres harcot kezdeményezett. Ez maegyarázza Mező Imre és a többiek óvatosságát 30-án reggel.
Ezután - még mindig jóval tíz óra előtt - harminc-negyven civil, néhány rendőr, katona, tűzoltó és BSZKRT-alkalmazott megindult egyenesen a pártház felé. Ezzel egyidőben a bejáratnál szolgálatot teljesítő rendőr megpillantott egy másik, még nagyobb, de fegyveres csoportot is, amely a Luther utca és a Köztársaság tér sarka felől közeledett. Az előbbi társaságból egy rendőr és egy tűzoltó előresietettssssssss, s a bajáratot őrző rendőrnek pergőtűzszerűen kérdéseket tett fel: - Kik vagytok? Kik vannak a pártházban? Kik vannak itt szolgálatban? - Közben a többiek egyre közelebb nyomultak, néhányan a kabátjuk alól hirtelen géppisztolyt rántottak elő, nekiestek a kapuőrnek, elvették a pisztolyát, s közölték vele: most még a Kenyérmező utca irányában elmehet. A rendőr, mivel látta, hogy túlerővel áll szemben, távozott, s visszatért a Mosonyi úti rendőrlaktanyába.
A most már nyíltan fegyverrel hadonászó társaság ezután betört a portásszobába, ahol éjjeli szolgálata után két rendőr pihent. Felverték, fegyvert fogtak rájuk, s kituszkolták őket az előcsarnokba. Itt derékszíjukat a pisztolytáskájukkal együtt levágták, majd tovább lökdösték őket kifelé, hevesen vitatkozva, mit is csináljanak velük. A rendőrök, támadóik tanakodását kihasználva, elmenekültek a Kenyérmező utca felé.
Ekkorra a Luther utca és a tér sarka felől közeledő nagyobb fegyveres csoport is a pártház elé ért, behatolt az őrség nélkül maradt bejáraton, és elözönlötte az előcsarnokot. Mindez rendkívül gyorsan történt. S abban, hogy ilyen módon be tudtak hatolni, minden bizonnyal szerepe volt annak is, hogy az őrséget előzőleg többször és nyomatékosan figyelmeztették, ne kezdeményezen fegyveres harcot és ne hagyja magát összeütközésbe beugratni. A társaság egyik része körbefogta és váratlanul lefegyverezte az ott tartozkodó hét karhatalmistát. Majd kihurcolták őket a tér és a színház elé, s a karhatalmisták ott álló két tehergépkocsija előtt arccal a pártház irányában sorba állították őket, rájuk parancsoltak, hogy tartsák fel a kezüket.
A csoport nagyobbik része előretartott fegyverrel megindult felfelé a lépcsőn. Közben az első emelet hátsó folyosóiról előrerohant Csalai József, Göbölyös László és Várkonyi György. Várkonyi a lépcsőről támadókat felszólította az épület elhagyására, mivel azok a felszólításnak nem tettek eleget, intett Göbölyösnek, aki kézigránátott dobott a támadók elé, majd mindhárman fegyverrel a kezükben, lerohantak a lépcsőn. A támadók visszafordultak, és igyekeztek kijutni a kapun. Közben a földszinti oldalfolyosóról előrefutott Gyurkovics Sándor és Urbán Károly karhatalmista, ők is részt vettek a támadók visszaszorításában. Végül is az épületből kifelé igyekvő támadók közül nyolcan-tizen az előcsarnokban rekedtek, köztük egy sebesült és a velük jött két rendőr. Ezután a karhatalmisták megerősítették a főkapu védelmét, az elfogottakat lefegyverezték, a sebesültet pedig elsősegélyben részesítették.
Mező Imre kihallgatta az egyik ott rekedt támadót. Megtudta tőle, hogy azért akartak betörni a pártházba, mert azt mondták nekik, hogy ott több száz fegyveres ártatlan fiatalokat tart fogságban, s ezeket akarták kiszabadítani. A kihallgatott személy a VIII. kerületi rendőrkapitányságon kapta nemzetőr-igazolványát, egy piros-fehér-zöld csíkos kartonlapot, rajta Budapest rendőrkapitányának aláírásával. A "nemzetőrt" ezután elvezették a földszintre, a társai közé (az ostrom megindulásakor valamennyien a kazánházba menekültek). Mező a mindössze néhány percig tartó kihallgatás után így szólt Várkonyihoz. - Ezek most már egészen biztosan meg akarnak támadni bennünket -, s elrendelte, hogy a védelem készüljön fel a támadás visszaverésére.
Ezalatt az előcsarnokban elfogott, kihurcolt és a színháznál, a pártházzal szemben sorba állított hét karhatalmistát megmotozták. További fegyvereket kerestek náluk, s elvették igazolványaikat. A motozás után mindnyájukat arccal a párt székháza felé felsorakoztatták, s néhány ellenforradalmár többször a székház felé kiáltott - Adjátok meg magatokat! Ha nem, a foglyokat kivégezzük! - Ám válaszra sem várva, valaki hirtelen kézigránátot vágott a hét karhatalmista közé. Ezek egyike, Zsótér János, idejében észrevette, s felkiáltott: - Vigyázz, gránát! -, mire mindnyájan szétfutottak. Őreik utánuk lövöldöztek és kézigránátokat dobáltak feléjük. Zsótér mintegy harminc-negyven méterre jutott, amikor jobb karját gránátszilánk érte. Evágódott és halottnak tettette magát. Órákig feküdt így, majd közvetlen közelében ismét robbanást hallott, s bal karjába is éles, szúró fájdalom hasított. Valószínűleg megmozdult, ezt észrevették, s újabb gránátot dobtak feléje. Az ismét megsebesült és erősen vérző Zsótér segítségért kiáltozott. A színház mellett álló mentőautóktól visszakiabáltak, hogy kússzon hozzájuk,mert ők a lövöldözéstől nem tudják megközelíteni. Zsótér erejét megfeszítve odakúszott. Elsősegélyben részesítették, majd később egy teherautóval beszállították az Üllői úti Sebészeti Klinikára.
Orczi Károly ugyancsak sorban állt, ő is látta a repülő kézigránátot és hallotta a figyelmeztető kiáltást. Előbb az egyik gépkocsi mögé vetette magát, majd a tőle mintegy tizenöt méterre álló fa mögött keresett fedezéket. Egy utánadobott kézigránát szilánkja azonban mindkét lábát megsebesítette. Négyszer is megkísérelte, hogy biztosabb fedezék mögé kerüljön, de mindannyiszor lőttek rá. Míg végre sikerült biztonságosabb helyre kúsznia, három golyót kapott, egyet a karjába, egyet a bal combjába és egyet a lapockájába. Fél három után elveszítette eszméletét, s csak arra tért magához, hogy egy fehér köpenyes nő segítségével hordágyra teszik, a Koltói Anna Kórházba szállították.
Ugyanabban a pillanatban, amikor a kiáltás elhangzott a pártház felé: - Adjátok meg magatokat! Ha nem, a foglyokat kivégezzük! - a Köztársaság tér fái közül,a színház és a környező házak tetejéről és ablakaiból fegyveres össztűz zúdult a székházra. Minden oldalról megkezdődött az ostrom.
Mező Imre, a Budapesti Pártbizottság titkára, azután tűzparancsot adott.
- Miért csak most? Miért cselekedett így a pártház őrsége, s miért értettek ezzel eget az ott levő pártmunkások? Talán nem tudták, mi a fegyveresek célja? Ez nem valószínű, hiszen az események minden kétséget kizártak. Jól látták a fegyverrel, golyószórókkal, géppisztolyokkal, gránátokkal felszerelt csoportokat, a pártház bekerítését. Az emeletekről könnyen tűz alá vehették volna legalább azokat, akik nem fedeztk magukat a foglyokkal. Nem ez történt. A támadók nagy része visszavonulhatott csak azért, mert a székházban levők még ebben a pillanatban is tartották magukat a kormány és a "felkelők" közötti fegyverszünethez. El akarták kerülni a fegyveres harcot, hogy ne nehezítsék, ne akadályozzák a kormányt a "kibontakozásban". Csak akkor lőttek, amikor már nem lehetett mást tenni.
A Köztársaság téri pártház ostromának nemcsak a magyarországi, de a nemzetközi osztályharc szempontjából is rendkívüli jelentősége van. Minden mozzanatának megvan a maga fontossága, de több oknál fogva a legfontosabbak közé tartozik a kezdete.
Az október 30-a után megjelenő lapok többsége azt írta, hogy a támadás a pártházból indult. A "Népszava" 1956. október 31-i száma idillikus képet fest az előző nap reggeli Köztársaság téri helyzetről: "Zöldellő pázsit, a lágyan ringó faágak, az Erkel Színház lépcsőin játszó gyerekek mind a békét, nyugalmat mutatják". Egy szó sincs készülő, felvonuló, támadásra induló fegyveres lázadokról. "Folyik a mindennapi élet". És ebben a nyugodt képben, ahol játszadoznak a gyerekek, zöldell a pázsit és lágyan ringó faágak hirdetik az őszt, egyszerre csak "A Budapesti Pártbizottság épülete előtt teherautó fékez. A ponyva alól hízott sertések vége lóg ki. Megkezdődik a lerakodás. A sarki közért előtt hosszú sor áll. A tekintetek kérdően néznek a hússal telt kocsira. A munka hamar befejeződik, s a kocsi üresen folytatja útját.
Fegyveres csoport közeleg. A sorbanállók elmesélik a gyanús látottakat. Egy állítólag üres pártbizottság részére egy kocsi hús? Felette hihetetlen. A fegyveresek a ház átkutatásához látnak. Bentről lövéd dörren. Tűzharc alakul ki. A sarki sorbanállók gyorsan eltűnnek a kapu alatt. Erősítés érkezik. A harc órákon át tart. Káderlapok. Felgyújtják. A harcnak igen sok áldozata van."
Valóban lírai hangulat uralkodott Budapesten? Valóban egy élelmiszert szállító teherautó váltotta ki a támadást? Véletlenül arra járkáló fegyveresek csupán át akarták kutatni a pártbizottság "állítólag üres" épületét, de bentről lövés dörrent?
"Mint ismeretes, fegyveres harcokban a "szabadságharcosok" megtörték a volt pártházban rekedtek ellenállását és a járókelőkre lövöldözők közül tizenegyen elestek a küzdelmekben. Világos azonban, hogy nem csupán ők tartózkodtak a székházban, hanem jóval többen. Ugyanis a pártház elfoglalása után nagy mennyiségű félig kész palacsintát találtak a konyhában, úgyszintén igen sok, száznál jóval több személy részére elegendő fasírozottat is készítettek ott. Az ÁHV-sok azonban szőrén-szálán eltűntek."
A Köztársaság téren tehát állítólag október 30-án "délelőttig csend és nyugalom volt, de... három teherautó ÁVH-s érkezett a pártház elé, bevonultak a pártházba, elfoglalták az ablakokat, és minden indokolás nélkül lőttek a térre. A téren járó, nagyobbrészt munkásemberek meglepődve, majd felháborodva először a Mosonyi utcai, majd később a kőbányai rendőrséghez fordultak. Mind a két rendőrség kivonult, és fedezékek mögül lőni kezdték a pártházat." Majd "előkerült azonban egy magyar páncélos, amelyik felállt a pártházzal szemben és ezzel a pártház sorsa eldőlt".
A harc nem volt rövid, de nemsokára benyomultunk a pártházba. Elfogtuk az ÁVH-sok parancsnokát, egy ÁVH-s ezredest, akinél különböző igazolványok és tizenkétezer forint volt. Nem menekült el. Ezenkívül még két foglyunk van." Az egykorú pesti (s nyomukban a vidéki) sajtócikkek számtalan ellentmondást, hazugságot tartalmaztak. A következő oldalakon próbáljuk meg azt áttekinteni, mit írtak a pártház ostromának kezdetéről nyugaton.
A Köztársaság téri pártház megtámadása során történtekkel az ellenforradalomról később megjelent számos nyugati könyv, tanulmány, cikk csak igen kevéssé foglalkozik. Szemmel láthatóan el akarják kerülni elemzését, értékelését és mint valami kellemetlen jelenséget, vagy jelentéktelen,komolyabb szerepet nem játszó apizódot próbálják feltüntetni. Vajon miért? Úgy tűnik, mintha e lakarnának menenkülni arról a helyről, ahol az ellenforradalmi események lényege különösen egyértelműen megnyilvánult. A maguk szempontjából logikusan járnak el, hiszen a tizenhárom nap jelentőségét e nap nélkül nem lehet felmérni.
A szóban forgó művek írói, ha nem is értenek mindenben egyet, többségük abban megegyezik, hogy a Budapesti Pártbizottság kezdeményezte a harcot. Épületéből október 30-án reggel kilőttek, fegyveresen megtámadták a járókelőket, s ezzel magukra zúdították a téren és a környéken tartózkodók haragját. Provokálták a lakosságot azzal is, hogy míg Budapest lakossága "éhezett", a székházban "dúslakodtak".
Mikes György például egészen meglepő képet fest az ostrom kirobbanásáról: "Október 30-án szabadságharcosok hatoltak be a párt Köztársaság téri (azelőtt Tisza Kálmán tér) székházába.
Nagyszámú foglyot szabadítottak ki a pincékből, azután pedig felmentek a harmadik emeletre, ahol magas rangú ÁVH-s tisztek éppen ebéden vettek részt. Nők is voltak közöttük. Összesen mintegy százhúszan ültek az asztal körül."
Mikes nagyvonalú, nem részletezi, hogyan "hatoltak be" a "szabadságharcosok", milyen módon "mentek fel", miért evett közben nyugodtan a sok "magas rangú ÁVH-s tiszt", arról azonban többé-kevésbé "pontosan" beszámol, hogy százhúszan voltak. Ekkor - miért nem előbb? - "az ÁVH-sok ellenálltak, heves harcra került sor, amelyben tizennyolc szabadságharcos esett el, körülbelül negven ÁVH-st öltek meg és további hatvanat elfogtak". "Valamennyinél - folytatja a szerző - sok pénzt és ékszert találtak". Majd "a hatvan elfogott ÁVH-st levitték a térre, az ékszereket és a bankjegyeket a ruhájukhoz gombostűzték és mind a hatvan embert felakasztották a tér fáira és lámpaoszlopaira."
Látjuk, Mikes, bár elismétli a rengeteg pénz és ékszer akkor közszájon forgó legendáját, a téren történt brsutalitásokat nem tagadja, viszont éppen az ostrom oly fontos kezdetéről meglepően primitív történetet talál ki.
Urbán György 1957-ben megjelent könyvében szintén elismétli, hogy "október 30-án reggel kilenc órakor hossz sor állt a pártközpont közelében levő közért előtt. A fővárosban élelmiszerhiány volt és a háziasszonyoknak órákon át kellett sorba állniuk. Nem sokkal kilenc óra után egy hússal megarkott teherautó érkezett a párt épülete elé és éppen amikor befejeződött a kirakodás, egy csoport felefgyverzett szabadságharcos jött arra őrjáratban. A sorban álló emberek elmondták nekik, mit láttak. A pártépületről azt gondolták, hogy üres, akkor vajon miért volt szükség érstékes húsra a lerombolt házban?" (Az nem világos, miért "rombolta le" Urbán a pártházat 30-án eggel már kilenc órakor.) Mindenesetre így folytatja, az egyik fegyveres járőrt idézve: "Huszonnégyen voltunk, az épületen belül két egyenruhás férfival találkoztunk. - Mi történt, fiúk? - kérdezte az idősebb. Mi azt mondtuk nekik,hogy minden rendben van, de minthogy mindketten új ruhát viseltek, csoportvezetőnk megkérte őket, mutassák meg a személyazonossági igazolványukat. E szeint az idősebbik fűtő volt. Gyanőssá vált számunkra. A fal felé fordítottuk és megkértük a másikat, a fiatal egyenruhás férfit, mutassa meg a személyazonossági igazolványát. Azt mondta, nincs neki. Ebben a pillanatban négy kézigránát összekötözve lehullott a szűk lépcsőházban. Véletlenül nem robbantak föl, de ez elég volt ahhoz, hogy a harc elkezdődjék." "... a járőr kirohan az épületből, a szomszédos háztömböket elfoglaló szabadságharcosok tűz alá vették az épületet."
Itt is önkéntelenül felvetődik - sok más egyéb között - néhány kérdés: hogyan kerültek ilyen váratlanul a szomszédos háztömbökbe "szabadságharcosok"? Hogyan tudták ilyen gyorsan tűz alá venni az épületet? Még ágyúval is! Urbán ezekre nem válaszol, hanem megismétli az ostrom kezdetéről szóló egyik leghazugabb variánst, mégpedig azt, hogy "A pártház, hasonlóan a legtöbb kommunista rendőrségi épülethez, föld alatti folyosórendszerrel volt ellátva", s ebben szabadságharcosok százait tartották fogva. (Emlékezünk, mit írt Mikes: "Nagyszámú foglyot szaabdítottak ki a pincékből...") Továbbá e folyosókon keresztül..." az ÁVH-sok a tér egyik pontján váratlanul felbukkantak és tüzet nyitottatk a várakozó tömegre."
Urbán hosszan részletezi a föld alatti folyosórendszer utáni kutatást, de arról nem ír, hogy ha az őrség innen felbukkanva lövöldözött, akkor miért kellett ezt a sok ember által látott "titkos" lejáratot, mint később még kitérünk rá, egy minden vonatkozásában hazug, lármás kampány közepette öt napon át keresgélni? Azért, mert nem is létezett, hiszen nem volt hova vezetnie! Vagy talán azért, hogy mindenáron bebizonyíthassák: a Köztársaság téri ostrom azzal kezdődött, hogy a polgári lakosságot támadás érte, mégpedig orvul, tehát ezt joggal követte a véres megtorlás.
Méray Tibor 1959-ben megismétli a már leírtakat az élelmiszert szállító teherautóról, mint az ostrom megindulásának okáról. A kezdetet viszont egy rövid mondattal "nagyvonalúan" ködbe burkolja: "s miután sok fegyveres lázadó volt a környéken, a nép ezt azok tudomására hozta. A lázadók a pártépület kapuja felé nyomultak."
Arról megint nincs szó, honnan, hogyan, kik, miért szervezték meg a sok fegyveresnek a térre tódulását. 1966-ban, az ellenforradalom tizedik évfordulóján megjelent könyvében Méray az ostrom közvetlen előzményeit még inkább kiszinezi. De azután meglepő pontossággal folytatja: "a környéket körülzárják, a felkelők elfoglalják az épülettel szemben levő színházat. Tíz óra tíz perckor megkezdődik a szabályszerű ostrom".
Egy ugyanabban az évben Párizsban megjelent könyv is az élelmiszert szállító teherautó históriáját ismétli meg.
Gosztonyi Péter ugyancsak ír a kezdetről. Az ő változata a következő: "A pártház kapujánál "öt-hat fegyveres fiatal" jelenik meg "minden támadó szándék nélkül". Megállapítja előzőleg, hogy akkora a támadást a pártházban levők már provokálták, mégpedig azzal, hogy az előző napokban a téren járkáló jámbor fegyvereseket igazoltatták és néhányukat őrizetbe vették. Szóval a provokált fegyveresek akarnak visszaütni, vagyis támadni? Vagy a provokáció nem igaz, vagy a jámbor szándék! Arról azután Gosztonyi végképp nem vesz tudomást, hogy "a beszélgetők" - nem féltucatnyian - lefegyverezték a külső őrséget, foglyul ejtették a hét sorkatonát, s fölfelé nyomulva a lépcsőn, már megkezdték belülről a székház elfoglalását, amikor védekezésből elrepült az a bizonyos kézigránát. Mégpedig elkésve, hioszen a behatolásnak súlyos, halálos áldozatai lettek. Az a fegyveres csoport, amely Gosztonyi szerint minden támadó szándék nélkül ment be a pártházba, s mégis kézigránátot dobtak és tüzeltek rájuk, nem hét és nyolc óra között ment be - ahogyan ő állítja -, hanem tíz óra előtt néhány perccel, már a támadás nyitányaként. Ezt cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy lefegyvereztek és foglyul ejtették a behatolók egy csoportját. A támadás kezdetének időpontját Gosztonyi a valóságnak megfelelően írja le, viszont adós marad a közvetlen előzmények leírásával. Azaz: az első lövés perdöntő tényén ő is átsiklik. "Az első lövést akkor a pártházból vagy a pártházra adták le, nem állapítható meg, s az előzmények után e kérdés vizsgálata feleslegesnek is látszik". Valóban felesleges vizsgálni, hogy ki lőtt először? Akkor nyilván azt is felesleges megvizsgálni, ki lőtt először a rádió elleni rohamnál, 25-én a Parlament előtt, a Központi Vezetőség székházára, vagy a többi állami középület és párbizottság elleni szervezett támadásnál.
Miért tartja ezt Gosztonyi feleslegesnek, illetve miért nem veszi át azt a verziót, hogy a székházból lőttek először, mégpedig ártatlan járókelőkre? Talán csak nem azért, mert 1966-ban ez már tarthatatlanná vált? De miért nem írja akkor meg az igazat?
És miért járt el hasonlóan Molnár Miklós? Könyvében a többi között elsősorban dulakodásokról, összecsapásokról, kisebb csetepatékról ír, amelyek "csak arra szolgálnak, hogy növeljék a tömeg gyanakvását és sejtéseit, amelyet még inkább felizgattak az arra vonatkozó híresztelések, hogy az épületben olyan pincék léteznek, amelyek állítólag tele vannak foglyokkal". Így azután "október30-án a pártház előtt tartózkodó csoportok viselkedése egyre feszültebbé, kiélezetebbé vált. Végül is az incidens az állandó támadásokban és rohamokban érte el csúcspontját". "Incidens" - mint a Budapesti Pártbizottság székháza megostromlásának végső kiváltó oka!
Néhány nyugati szerző a támadás okát abban látja, hogy Mező Imre október 30-án két hadseregtábornokkal tárgyalt. Méray Tibor is említi a már idézett könyvében, hogy Mező Imre "akkor reggel a Honvédelmi Minisztérium egyik küldöttségével tárgyalt az irányban, hogy egy fegyveres munkásmiliciát szervezzenek, amely a gyárakat megvédené és a kormányt támogatná. a küldöttséget Asztalos és Papp ezredesek vezették."
Mező Imre valóban tárgyalt a Honvédelmi Minisztérium küldöttségével, de nem 30-án reggel, hanem 28-án. De miért írják azt, hogy 30-án reggel? Azért, hogy mindenáron azt bizonyíthassák, a támadást közvetlenül azelőtt a pártház provokálta. A nyugti szerzők többsége azt akarja elhitetni, hogy a támadás minden szervezett előzmény nélkül, spontán robbant ki. Ha nem volt lövöldözés, akkor élelmiszerrel megrakott teherautó volt, ha az sem, akkor két tábornok... De mindez kevés magyarázatnak, és már akkor is kevés volt. Nagyobb, meggyőzőbb "ok" kellett és ezt meg is találták, illetve kitalálták. Mégpedig azt, hogy a Budapesti Pártbizottság tulajdonképpen kaszárnya, katonai erődítmény! Majd pedig eljutottak ahhoz a még nagyobb hazugsághoz, hogy a Budapesti Pártbizottság voltaképpen egy olyan belügyi objektum, ahol több emelet mélységban titkos börtönök vannak. Ennek a legendának főként utóbb lett nagy szerepe, de beletartozott az ostrom széles körű pszichológiai-politikai előkészítésébe is, ez is bizonyítja az előzetes készülődés tényét. Sok másra is jó volt ez a változat. Ha ugyanis a pártház több száz felfegyverzett katona laktanyája, akkor könnyebben el lehet hitetni az emberekkel, hogy innen megtámadták a szomszédos házak békés lakóit, továbbá, hogy az épületben, illetve a pincebörtönökben és a tér alatti alagutakban több száz foglyot őriznek.
Szép számmal akadtak, akik mindezt elhitték. A nyugaton megjelent könyvek közül is nem kevés állítja, hogy október 30-án a Köztársaság téren egy kaszárnyát, egy belügyi erődítményt rohamoztak meg. Kovács Imre az ellenforradalomról szólva például ezt írja: "a felkelők megostromolják a biztonsági rendőrség főhadiszállásait Budapesten, felgyújtják a pártházakat budán". Elismeri tehát, hogy pártházakat gyújtogattak, azaz támadtak meg, de csak Budán. Miért éppen csak ott került volna erre sor?
Abban, hogy mi az igazság a pártház megtámadásával kapcsolatban, nem lényegtelen, hogy mit mondott Mező Imre. Dersi Tamás újságíró beszélt erről vele, amikor a Péterví Sándor utcai Kórházban felkereste 1956. október 31-én délután.
Hosszas keresgélés után egy ápolónő segítségével találta meg Mező Imrét. Dersi bemutatkozott és elmondta, hogy meg szeretné tudni tőle, mi történt valójában a Köztársaság téren. Mező Imre nyolc-tíz percig halkan, de összefüggően, érthetően és tisztán elmondta a Köztársaság téri székházban történteket. Dersi egy kicsit Mező Imréhez hajolt és erősen koncentrált, hogy mindent megjegyezzen, mert nem akart a kórteremben, az ágyon ülve jegyzeteket készíteni. Mező Imre a következőket mondotta: "Ők senkit sem provokáltak, nem lőttek ki a pártházból. Ott csupán pártmunkások és katonák voltak, együttvéve is igen kevesen." Ezért "több esetben fordultak - ő is személyesen - segítségért Nagy Imre titkárságára, közölve, hogy lövik a pártházat. Amikor ő személyesen kérte Nagy Imrét a telefonhoz, Nagy Imre azt üzente vissza, hogy nem ér rá." Dersi szerint a rövid, tízperces beszélgetés alastt Mező többször is hangoztatta: "Ők nem provokáltak senkit és sehonnan sem kaptak segítséget."
 
 
0 komment , kategória:  Köztársaság tér 1956  
Buta szőke nő lettem 1986-ban
  2011-07-25 21:34:33, hétfő
 
  1986-os évben, válásom utáni évben a struma mellett iszonyatos csapások értek a kisvárosban, amit szülővárosomnak gondoltam. M. Nóra, akiről azt beszélték, olyan, mint egy béka, kisfiúkkal kezdett ki. Ő a bestia népéhez tartozik. Miatta és K-né B. Marianna "baba" miatt nagyon nagy meghurcolásra kerültem. Remegett az egész testem, az utcákon csak kapualjakba kapaszkodva tudtam közlekedni, kiment a vér a testemből, vérnyomásom 70-90 között volt, melyet naponta méretnem kellett. Ilyen állapotban dolgoztam. H. Attila, M. Nóra egyik fiúja azt mondta nekem:
- Te csak addig nézel ki valahogy, amíg meg nem mukkansz.

Nem sejtettem, hogy a szőke nők miatt mondta ezt, hogy őket így iskolázzák be, egészen tavalyig, míg egy szőke focista feleség az egyik játékban nem mondta, hogy ő nem barna és egy mázsás. Azóta leadtam tíz kg-ot, de iszonyatosan elváltozott minden részem, pedig mindig kislányos alkatú voltam feltűnő arckarakterrel, tiszta zöld szemekkel.
Hegyi Barbara is azt sziszegte a fogai közül, hogy ő azért lett színésznő, mert szőke volt és kiválasztották, de már Halász judit óta tart az emelkedésük, ember támadásuk azért, mert szerintük a szőkék lassabban, vagy nehezebben tudnak gondolkozni, vagy butaságokat mondanak.
 
 
0 komment , kategória:  Időjelek - Leplezés  
Saját termés (Ember Mária 1985
  2011-07-25 20:45:28, hétfő
 
  Szörnyű sci-fi
(Az előbbi vicc mintájára)

- Ébredjen, uram, elvégeztük önön a kívánt agymosást. Parancsoljon, itt az orvosi számla
- Köszönöm, úgy érzem, valóban jól kiszellőztették a fejemet.
- Hogyan?! Öncsak fejszellőztetést akart?!.. Nem agymosást kért?
- Látja, doktor úr, ezért is kellett már orvoshoz fordulnom. Egyre sűrűbben fordul elő velem, hogy nem jutott eszembe a precíz kifejezés.

Fogyókúrás alapvicc
(ismert vicc mintájára)

A sokfajta "biztos tipp" között, amit a hízni nem akaró asszonyok súgnak meg egymásnak, mostanában egy új készítmény nevét hallani: "meggyes teacsepp".
Elmegy az asszony a gyógynövényboltba, a kezébe kap egy üveggel, nézegeti, forgatja, azután az elárusítónőhöz fordul.
- Csak az nincs ráírva - mondja -, hogy mikor kell bevenni? Evés előtt, vagy utána?
- Helyette.

Házkezelőségi nézőpont

- Az emberiség mind csak ara vágyik, hogy legyen neki folyó hideg-meleg vize, aztán meg ideront felháborodva, hogy csőrepedés van!

Zárdai hangok

- És tudod, drágám, az is megtetszett rajta mindjárt, hogy olyan net az ember. Annak soha egy pecsét a szőrcsuháján.

Nemzedéki különbségek

Tegnapi Éva

- Mondd, kedvesem, azért vettél el, mert szeretsz, vagy azért, mert ellene voltak a szüleid?

Mai Éva

- Most azért akarsz lelécelni, mert bedumálták neked az őseid, hogy egész jól bírnak engem?

Egyenlő esélyek

- Apu, rosszul vagyok. Mindjárt hányok.
- Akkor menj oda gyorsan anyádhoz.

Részlet egy ünnepi beszédből

-...és végül örömmel megnyugtázhatjuk, hogy sikerült csökkenteni a belváros és a külvárosok közt nívókülönbségeket, ma már a belváros is sötét.

Zum (s)rucc

- Hiába hunytam szemet - panaszkodott barátnőinek dr. Nruczné született Strauss Csokréta -, mindent láttam. Kénytelen voltam beszerezni egy lavór homokot.

Rövid emlékezet

- Ismerlek benneteket, de nem tudom, hová tegyelek - mondta a kenguru a kis kengurunak, amikor ugrándozás közben összetalálkoztak a mezőn.
- De anyuka, hiszen az előbb tetszett kitenni a zsebéből!
- J? Akkor már tudom, hova tegyelek.

Prompt

-... ért engem, biztos úr? Lépéskényszerben voltam...
- Na, lépjen már, az istenit magának!

Fogadáson

- .. és azok ott X rendezőék.
- A férsfi a filmnél van?
- Nem színházi ember.
- És a feleség mit csinál?
- Jeleneteket rendez.

Egy asszony meséli

- Az én férjem olyan érzékeny lélek...látni sem bírja, hogy mosogatok... inkább kimegy a konyhából.

Igényesség

-... megyek már... megyek, csak még megpucolom a szemüvegemet. Elvégre vasárnap van.

Nem politikai

- Tartsd a szád, nem hallod?
- De mama, én igazán...
- Már csak két kanál spenót van. Tartsd a szád!

Fokozhatatlan

-...Ez mind semmi. A mi szomszédunk a fényképezőgépét kattogtatja, csak hogy bosszantson minket!

Mai örömanya

- Jaj, drágám, olyan boldogok vagyunk. Tegnap volt a lányunk eljegyzése.
- Gratulálok. Remélem, jó partit csinál az a szép gyermek.
- Fényeset. Képzeld, elveszi a szenesember.

Rémkép

Társaságban arról esik szó, hogy sajnos nemegyszer előfordul, magányos öreg emberek meghalnak a bezárt lakásajtó mögött, és olykor csak napok múlva találnak rájuk...
- Nekem túl jó orrom van - mondja egy idős hölgy és megborzong. -Írtó szerencsétlennek érezném mageam, ha sokáig kéne szagolnom a saját hullaszagomat.

Modern újgazdagék

- Jaj, drágám olyan boldog vagyok. Képzeld, a férjem egy Rembrandttal jött haza!
- Gratulálok, drágám. Majd megmutatod, ugye, miféle extsrák vannak beépítve.

Ősforrás

Ugyan mit mondhatott Góg, valahányszor nem értett egyet fivérével?
Ezt:
- De Magóg!
 
 
0 komment , kategória:  Viccek  
Összevisszák (Ember Mária)
  2011-07-25 20:06:27, hétfő
 
  Régi, de igaz

A két suszterinas a műhelyben egyszer csak arra figyel fel, hogy igen nagy a csend, a meser nincs sehol.
Kiderül, hogy a szoba felé az ajtó be van zárva. Az egyik inas bekukucskál a kulcslyukon, aztán odainti társát.
Látják ám, hogy odabent a mester a feleségén fekszik és erősen lihegve táncoltatja maguk alatt az ágyat.
Megszólal a kisebbik inas:
- Te, ez valami jó dolog lehet.
Azt kérdi a nagyobb:
- Miből gondolod?
Azt feleli a kicsi:
- Ha rossz lenne, biztos velünk csináltatná.

Régi, de felújítható

Kovács egy nagy késsel a hátában ohan a pesti utcán.
Szembejön vele az egyik rég nem látott barátja.
- Hová rohansz, az istenért?
- Jaj, ne is kérdezd, annyi bajom van - kezdi hadarni Kovács -, lázas a gyerek, nem vették be a bőlcsődébe, a feleségem elájult az idegességtől, mert nem tud ma otthon maradni vele, valami küldöttséget kell fogadnia a hivatalában, odajött az anyósom, hogy segít, de az első tíz percben leesett a létráról, mert le akarta törölgetni a csillárt, megpróbáltam elérni a sógornőmet, el is indult felénk, de útközbenelgázolta egy autó, most rohanok a baleseti kórházba, ráadásul ezekben a pillanatokban érkezik egy unokafivérem Kanadából .... és még itt van ez a kés is a hátamban.
- És nem fáj? - kérdi részvéttel a barát.
- Csak olyankor, ha nevetek.

Pontos időmeghatározás

Fiatal nő áll meg egy férfi előtt az autóbuszban:
- Kérem, legyen szíves átadni a helyét. Terhes vagyok.
A férfi felugrik, nem győz mentegetőzni.
- Ó, bocsánat, nem vettem észre. Mióta?
- Félórája.

Pontos terminus hiányában

A gondos szülők nagy nehezen beleegyeznek, hogy kislányuk egy buliból csak másnap eggel jöhessen haza. De azért egész éjjel nem jön álom a szemükre.
Végre megzörren a kulcs a zárban...
- Mi volt? Mi volt? - esnek neki a kislánynak.
- Jaj, isteni klassz volt.
- Na, mégis. Mégis. Mit csináltatok?
- Mindjárt az elején sokat ittunk...
- Csak nem lettél rosszul?
- Nem, anyukám, ne aggódj. Csak szörnyen melegem lett.
- Csak nem kezdtél el vetkőzni?
- Nem, apukám, ne izgulj. Csak a belúzom cipzárát húztam le hátul a nyakamnál egy icipicit. Aztán a farmerem cipzárát elől a hasamon egy icipicit...
- És ez nekem nem sok?
- Nekem hogy lett volna sok, amikor minden mást a többiek csináltak?... Olyan kedves volt mindenki.. És amikor aztán elkezdtem fázni, rám feküdtek a fiúk, hogy ne dideregjek.
- Rád feküdtek? És ezt te csak így mondod?!
- Én nem tudom, hogy hívják az ilyet, én csak azt tudom, hogy mostantól kezdve ez lesz a hobbim.

Pontos válaszok

- Kedvesem, miért állsz meztelenül a szoba közepén?
- Úgysem jön senki.
- De akkor miért van kalap a fejeden?
- Hátha mégis jön valaki.

Felhőtlen kedély

- Jó reggelt, Csermer úr. Na, mit hozott a postás bácsi? Pénzesutalványt hozott a postás bácsi!
- Nagyon kedves, de engem nem hínak Csemernek.
- Semmi baj, nem is az van az utalványra írva.

Variáns egy amerikai lapból

- Halló, Mary, felmehetek hozzád ma este?
- Gyere, Tom, várlak.
- Na de én nem vagyok Tom.
- Semmi baj, én sem vagyok Mary.

Még egy változat, hazai

- Halló, kislányom.
- Szia, anya!
- Mi volt az iskolában?
- Semmi.
- Lecke?
- Semmi.
- Nálatok soha nincs lecke?
- Arról is én tehetek?!
- Na jó. Most mit csinálsz?
- Magnózok.
- Már megint azt a hülye készüléket nyekergeted?
- Miért ne?
- Ne feleselj.
- Azért hívtál, hogy veszekedjél velem?
- Na jól van, kislányom, küldd az aput!
- Még nincs itthon.
- Hogyhogy nincs otthon?! Ilyenkor!
- Erről is én tehetek?!
- Na mindegy. Szervusz, Zsófi.
- De néni kérem, én Kriszta vagyok.

Autó, autó, autó

Kovács karambolozik a kocsijával, eszméletlen állapotban beszállítják kórházba. Amikor magához tér, a műtőben fekszik és vérátömlesztést kap. Nézi-nézi a karjára csatolt gumicsövet, aztán reménykedve megkérdi a fölébe hajló ápolónőtől:
- Szuper?

A bíróságon

- Ez hihetetlen! Vádlott, hogy jutott eszébe, hogy tisztes öregember létére autót lopjon?
- Tudja, bíró úr, az én fiatalkoromban még nem volt autó...

A börtönben

Két elítélt beszélget:
- Te miért kerültél ide?
- Túl gyorsan hajtottam. És te?
- Én meg túl lassan.
- Az hogy lehet?
- Utolért a krapek, akié a kocsi volt.

Megfontolt autós mondja

- Micsoda könnyelmű alakok vannak! Úgy megy ez az Opel Rekord, mint az őrült. Legalább egy órája százhússzal száguld mögöttünk.

Jól mondja

- Mit szól, szomszéd úr, hogy elgázolták a kéményseprőnket?
-Borzasztó! Az ember már a háztetőn sem lehet biztonságban!

Aggodalomra van ok

Este a férj idegesen jár fel-alá a ház előtt.
- Szörnyen aggódom a feleségemért - magyarázza a szomszédnak.
- Miért, mi van vele?
- Vele van az autó!

Van remény

- Mondd, sikerült átmennek az autóvezetői vizsgán?
- Még nem tudhatom. A vizsgabizottság minden tagja megsérült.

Ajdeblőd

- Mi a különbség egy autó meg egy tű között?
- ?
- A tű nem tudja utánozni az autót, de az autó tudja mondani, hogy tütü.

Ajdevadnyugati

1.
Új legelőkre tereli a csordát a cowboy. Mire úgy istenigazából megszomjazik, látja ám, hogy a pusztaság közepén áll egy csárda.
- Jó helyen van ez a sallon - mondja elismerően a csaposnak. - Az se lenne baj, hogy ilyen üres, nagy hodály. Csak azt nem értem, miért van fűrészporral felszórva. A mezei bolhák ellen?
- Nem uram -feleli a csapos. - Az, amit ön fűrészpornak nevez, az volt a berendezés tegnap estig.

2.
Félszemű Joe, ha meg is vénült, még mindig könnyedén ugrat át lóháton az útmenti sallon alacsony ajtaján. Így tesz most is - de odabent a változatosság kedvéért épp lövöldözés folyik... és Joe-nak, amint nyakát behúzva és a ló sörényébe kapaszkodva átúszik a kapunyílás fölött, golyó éri a megmaradt fél szemét.
- Oké, ffiúk, bravó fiúk - bömböli Joe -. Ezt prédikáltam nektek mindig: először a világítást kell szétlőni!

Borisszák vizet isznak

Két szesztestvér utazik a vonaton. A torkuk már megint öblítést kívánna, de ez az a ritka eset, amikor a mozgóárusnál csak ásványvíz kapható.
Ráfanyalodnak. Egyikük nagyot húz az üvegből, a vonat közben alagútba ér.
- Milyen? - kérdi aggodalmasan a másik.
- Nehogy igyál belőle! - kiáltja a bátor kísérletező. - Én már megvakultam!

Bajor behozatal

A bajorok földjén régóta kísérleteznek erős fésrfiak azzal, hogy egyhuzamban kiigyanak egy-egy kupa sört, mégpedig nem is akármekkora kupából. Egy szép napon valaki kitalálja, hogy most egész vödörrel kellene megpróbálni.
Hogy semmi részrehajlás ne legyen, az izgalmas versenyre más városból hoztak párttlan versenybírát. Az végül Kraxelmeyernek ítélte a kitűzött jutalmat, mert a sörösvederben egy csepp nem sok, annyi sör sem maradt, úgy lehúzta.
Valaki tiltakozott:
- Nem igazság! Nem egyből iitta ki. Már napok óta gyakorol a kocsmában.

Részegek beszélgetnek

- Ismered a ko... Ko...vács Lacit?
- Ko...Ko...vács Lacit? Hogy hívják?
- Látod, azt én is elfelejtettem.

Olthatatlan szenvedély

- Ön tehát a szerződéses kötelezettséget válal, hogy halála után a Kórbonctani Intézet rendelkezhet a tetemével? - kérdezik az intézmény jogügyi osztályán az öreg csavargót.
-Mondtam már - morogja a kérdezett.
- És miért? - faggatják. - Készpénz reményében vagy talán a tudomány iránti lelkesedésből?
- Szeretnék alkoholban ázni.


Bezzeg a régi ifjúság!...

- Renyhék ezek a mai fiatalok. Én valamikor harminc kilométert is képes voltam gyalogolni egy jó kis verekedés kedvéért.
- Szép tá. És gyalog is mentél haza?
- ugyan. Mindig elvitt a mentő.

Már gyakorlata van

- Mondja: tegnap is megpofozták a kocsmában?
-. Meg bizony.
- És mit csinált?
- Mint máskor. Borogatást tettem rá.

Hajnali párbeszéd

A rendőr a sértett fölé hajol:
- Hát magát alaposan helybenhagyták, barátom. Nem tudja, ki tette? Megpróbálná jellemezni?
- De hiszen éppen...jellemezni próbáltam...

Áldozat

A papa a változatosság kedvéért a kocsmában ül. A mama leküldi Pistikét, mondja már meg neki, hogy ideje hazamenni.
Pistike beóvakodik. A papa odainti magához:
- Megengedem, hogy igyál egy kortyot a poharamból. Na milyen? Jó?
A gyerek belekóstol a snapszba, egész testét elfutja a libabőr.
- Szörnyű rossz - mondja borzongva.
- Na látod - mondja a papa. - Akkor most visszamész anyádhoz és megmondod neki. én sem szórakozásból ülök itt.

Aki vesébe lát

Engesztelő istentisztelet után, a templomból kijövet, Kohn odamegy Grünhöz, kezet nyújt neki:
- Béküljünk ki, Grün. Minden jót kívánok neked az ünnepre.
- Rendben van - feleli Grün. - Szívből kívánok neked ugyanazt, amit te nekem.
Kohn felháborodva:
- Már megint kezded?!

Ugyanaz, másképpen

- Hová rohansz? állítja meg egyik kollégája a hivatal folyosóján kovácsot...
- Bocsáss meg, tényleg sietnem kell - hadarja Kovács -, az osztályvezetőmnek ma van a születésnapja és elmulasztottam gratulálni neki.
- Ne menj sehova - mondja a kolléga -, éppen az imént hallottam, hogy a főnököd lezuhant a lépcsőn és már el is vitték a mentők.
- Nahát - álmélkodik kovács -, pedig még nem is kívántam neki semmit...

Szaván fogva

1.
- Szép kis vicsaft! - dühöng a férj. - A krumpli már megint csak félig van megfőve...
- Akko csak félig edd meg - mondja nyugodtan a feleség.

2.
Éktelenül bömböl a csecsemő, a fiatal házaspár ágya mellett. Az anya felkel, tisztába teszi, teát ad neki, de képtelen lecsillapítani. Végül elveszti a türelmét, odamegy a férje ágyához:
- Légy szíves, foglalkozz egy kicsit a gyerekkel te is! Elvégre a tiéd is!
A férj a fülére húzza a paplant:
-- Nekem te csak hagyjál békét! Az én felem hadd sírjon!

3.
Weisz panaszkodik Schwarcznak:
- Szörnyű helyzetbe hoztam magamat. Végre komoly kérője akadt a lányomnak és örömömben akkora hozományt igértem... Tudod, már nem olyan fiatal a lány... és egy kicsit sánta is...
- Na és mennyi pénzed van? - érdeklődik Schwarcz.
- A fele hiányzik.
- Nahát akkor add oda a felét.
- De ha pont az a fele hiányzik!

4.
- Klárika, drága, meg fogja látni, ha hozzám jön, nem lesz gondja. Keresek én annyit, hogy akár két nőt is eltartsak.
- Jaj de jó. Akkor a mama is velünk lakhat.

Szülői tapintat

A fiatal anya tanácstalanul áll síró csecsemője fölött.
- Nemrég tettem tisztába. Már teát is kapott. A mesét még nem érti. Próbáljak énekelni neki valamit?
A férj gondterhelten csóválja a fejét:
- Kérlek, ne. Ahhoz még nem elég erős.

Művészi tapintat

A neves énekeshez becsönget egy hölgy.
- Mester! - mondja. - Könyörgök, hallgasson meg. Életem egyetlen vágy, hogy operaénekesnő legyek. Csak az Ön ítéletében bízom.
A művész - mit tehet máset - int, hogy:
- Tessék.
A hölgy lelkesülten belefog az áriába. De ijedten el is némul rögtön, mert látja, hogy bálványa kitárja az erkélyajtót és kilép az erkélyre.
- Csak tessék folytatni - mondja az énekes.
- De hiszen a Mester... nem is figyel rám... - szepegi a hölgy.
- Dehogyisnem! Csak azért álltam ki az erkélyre, hogy a szomszédok lássanak idekint. Különben még azt találnák hinni, hogy én ütöm-verem magát odabent.

Próbaéneklésen

- Tanár őr, kérem, nekem azt mondták, hogy kincs van a torkomban.
- Alighanem az zavarja az énelésben.

Egy karrier vége

- Hallom, visszavonultál.
- Muszáj volt abbahagynom. Nem énekelhetek többé.
- Miért nem? Történt valami?
- Csak annyi, hogy eltiltott az orvos.
- Az, aki a szomszédodban lakik?

Nehéz ügy

Kovács egy átvirrasztott éjszaka után úgy dönt, hogy nem bírja tovább, és átmegy a szomszédba a kutya miatt.
- Kérem, szomszéd úr kezdi -, én igazán béketűrő ember vagyok, de am isok, az sok. Az önök kutyáját be kell adni valamilyen intézetbe, hogy leszoktassák az ugatásról. Tegnap délután is vonítani kezdett a lányom énekórája alatt és hajnalig abba sem hagyta.
- Sajnálom, Kovács úr - feleli a szomszéd -, de tanúm az egész ház, hogy a maga lánya kezdte.

Illatszerboltban

- Mit ajánlanának, hogy megőrizhessem ezt a néhány szál hajamat? - kérdezi az elárusítótól a kopaszdó vevő.
- Sok szép műanyag dobozunk van!

Fegyverkereskedésben

- Kérnék egy pisztolyt.
- HatlövetűT, vagy nyolclövetűt parancsol?
A vevő int, hogy egy perc türelmet kér, odalép a telefonhoz, tárcsáz, majd megkérdezi:
- Halló, takarékpénztár? Igen? ...Kérem, szíveskedjék megmondani, mekkora önöknél a napi létszám és most éppen hányan vannak bent?

Bármely munkahelyen

A főnök a beosztotthoz
- Sajnálom kérem, de nem teremthetek ilyen veszélyes precedenst. Ha most kivételt teszek önnel, és engedélyezek egy szabadnapot, akkor a jövőben minden dolgozó elvárhatja, hogy neki is adjak, mihelyt négyesikrei születnek!

Tapasztalatcserén egy élszakácsnál

Most, hogy hazánk szállodai kapacitása számottevően növekedett, a fiatal szakácsokat elvitték az egyik nagyszáló főszakácsához tapasztalatcserére. De bármit kértektek tőle a tudnivágyó fiatalok, hogy mennyit vesz ebből vagy abból ehhez, vagy ahhoz a recepthez, mindenre azt felelte:
-Nem tudom, én azt gyerekeim, se kilóra, se dekáa. Én mindent vakon hányok bele az üstbe.
Az egyik szállodaigazgató el van bűvölve:
- Hát igen, fiatal barátaim, ilyen egy élszakács. Oda se néz.
- Így van - mondja az élszakács. - Már rá sem tudok nézni az ételre.

Vezetők egymás közt

-Gratulálok, látom, új titkárnőd van. Csini baba. Mit tud?
- Ne is bosszants. Hat hétig ír ey levelet.
- Az sok. Az túl drága.
- De milyen drága addig a hat hétig!

A szokás hatalma

A férj - hogy is lehetne másképp? - újságot olvasva, tempósan reggelzik. Aztán kiszól az újság mögül:
- Kérek még egy csésze kávét!
A feleség bejön a konyhából, csudálkozva kérdezi:
- Mi az, apukám, ma nem mész be a hivatalodba?
- A hivatalba? - csodálkozik a férj. - Azt hittem, már rég benn vagyok.

Sikeres élet
- Egy szál rongyos nadrágban érkeztem Amerikába és most tízmillióm van! - dicsekszik régi barátai körében egy távolba szakadt hazánkfia.
A társaságból valaki megszólal:
- És mondd öregem, mit kezdesz most tízmillió rongyos nadrággal?

Nagylelkűség

- Szomszédasszony, kölcsönadná a partvisát?
- Jaj, lelkem, az uram megtiltotta, hogy bármit is kölcsönadjak, de itt, nálunk használhatja.

Nem elveszett ember

- Vigye, jóember, itt ez a nadrág. Elsőrangú minőség. Nézze: akár az új.
- Hálásan köszönöm. Ellenben ...nem érdekelné önt véletlenül egy elsőrangú mnőségű nadrág? Olcsón megszámítanám. Méltóztassék megtekinteni: akár az új.

Élettapasztalat

Az ifjú házaspár szöget készül beverni. A férj feláll a hokedlire, kezébe veszi a kalapácsot. Az asszonyka adogatja a szögeket.
- Jaj, add csak vissza, amit most...tettem a tenyeredbe - szól fel a fiatalasszony. - Annak a másik oldalon van a feje. Az a szemközti falba való.

Hacsek és Sajó emlékére

Hacsek ül a kávéházban. Kisvártatva beront az ajtón Sajó, leroskad melléje. Ömlik a szájából a panasz.
- Jaj, istenem, hogy nekem micsoda napom volt ma barátom! Ha elmondom, el sem hiszi... Halálfáradt vagyok. Ólomból vannak a tagjaim...
Mire Hacsek, komoran:
- És akkor pont most kellett ráülnie a kalapomra?

"Nem igazság"

1.
- Nem igazság - morfondírozik Petike félhangosan az osztályban, amikor a tanító az anyák napja jelentőségét ecseteli.
- Mi nem igazság? - kérdi a tanító. - No csak bátran ki vele, Petike!
- Hát az nem igazság, tanító bácsi kérem, hogy nekem virágot vagy ajándékot kell vinnem a mamámnak. Elvégre nekem köszönheti, hogy anya lett.

2.
A mezőgazdasági vásáron bemutatják a népes érdeklődő közönségnek a díjnyertes ötmázsás malacot.
Egy kisfiú megszólal a tömegben:
- Nem igazság! A százkilós tyúk miért nem kapott díjat?
Szülei zavartan csititgatják:
- Hol van itt százkilós tyúk? ... Miket beszélsz, Ferike?
- A pénztárnál mondta az apu a nőnek, hogy ő pont az ilyen százkilós tyúkokat szereti.

3.
A kiöregedett statiszta vaskor kéziratköteget visz be az egyik könyvkiadóba.
- Az emlékirataim... - leheli átszellemülten.
- Bocsásson meg, uram - ujed meg a lektor -, de nem tudom, vállalhat-e kiadó ekkora kockázatot. Az ön személye nem eléggé ismert...
- De a könyvemben leleplezem mindazokat -emeli fel hangját a megbántott szerző -, akik elhappolták előlem a nagy szerepeket!

Nyaralóvásárlás

- Kérem szépen, erről a nyaralóról állt az a hirdetésben, hogy "egy kőhajtásnyira van a Balatontól"?
- Igen, uram, erről. Parancsoljon megtekinteni.
- Köszönöm, látom. Most már csak azt az embert szeretném látni, aki azt a követ elhajította.

Patakparti házvétel

- Tudnék én egy szép kis nyaralót a családna - ajánlja az egyik szomszéd a másiknak. - Közvetlenül patakparton épült a ház... Nincs idegnyugtatóbb, mint patakcsobogást hallgatni...No és a víz tele van pisztránggal, sebes hegyi patak...
A szomszéd aggályoskodik:
- De az ilyen sebes patakokról időnként azt is olvassa az ember az újságban, hogy megduzzadnak és kiöntenek...
A válasz megnyugtató:
- Akkora távolságból?!

Manapság, a Balatonnál

- Még azt az ablaktalan kamrát is kiadtátok?
- Mit akarsz, minek az ablakon kinézni egy vak zongoristának?

Albérlet

1.
A bőbérlő bizalmatlanul méregeti leendő albérlőjét:
- Akkor tehát tudomásul vette, hogy kutyát nem tarthat?
- Igen. Nincs is kutyám.
- Hogy semmiféle zeneszerszámon nem j átszhat?
- Nem fogok. Még rádióm sincs.
- Nagyon jó. Gyerekek sem látogatják?
- Nem, de ha ilyen zajérzékenynek tetszik lenni, akkor be kell vallanom, hogy...
- Mit?
- ...a töltőtollam néha kapar.

2.
Az ifjú házaspárnak nagy nehezen sikerült albérleti szobára szert tennie. Egyik nap rémülten ohan ki a fiatal férj az idős főbérlőhöz a konyhába:
- A feleségem elájult!... Tessék mondani, mit tegyek?
Mire a főbérlő:
- Itt nem lehet, kérem ájuldozni! Nem megmondtam előre, hogy extra juttatásokra ne számítsanak?

Egy bankár a tudás fájáról

Okos Majom és Buta Majom ül szépen a banánfán. Buta Majom éppen hámozgat egy banánt, Okos Majom a magáét hámozotlanul kezdi enni.
- Meg sem hámozod? - kérdi Buta Majom döbbenem.
- Minek hámoznám meg? - feleli Okos Majom. - Tudom, mi van benne.

Nyelvtudás hiányában

1.
Nyár. Balaton. Magyar fiú csónakázni hív német lányt.
Egy idő után a parton ijedten felkiált valaki:
- Nézzétek, a csónakban nincs senki! Ezeket baj érte!
Többe úszni kezdenek a csónak felé. Már majdnem elérik, amikor a csónak aljából előbukkan egy borzas fiúfej.
- Ki tud itt németül? - kérdezi. - Mit jelent az, hogy "Noch einmal"?

2.
Nyár. Balaton. Külföldi autós nem ismeri ki magát. Szerencsére megáll mellette egy rendőrautó.
- Bitte, sprechen Sie deutsch? - próbálkozik az idegen.
A rendőrök nem értik.
- Do you speak english?
-Fejcsóválás a válasz.
- Parlez vous francais?
Vállvonogatás. A külföldi autós továbbhajt.
Azt mondja az egyik rendőr a másiknak:
- Azért nagy dolog, komám, a nyelvtudás.
Azt feleli a másik:
- ugyan, hagyd el. Ez is hányféle nyelven karattyol, oszt mire megy vele?

Biztató

- Döglött macskát találtam a kocsiban. Mit csináljak? - kérdezi a taxis a rendőrtől.
- Vigye a talált tárgyak osztályára! Ha három hónapig nem jelentkezik senki érte - a magáé.

Ne fogadj el rendőrviccet idegentől

- Hát uram, igazán örülök, hogy megismerkedtünk. Mielőtt búcsúzóul még elmondanám önnek a legújabb rendőrviccet, meg kell állapítanom, hogy önnek sem akármilyen gyűjteménye van belőlük.
- Na hallja? Szégyellném is magam, ha zsaru létemre nem gyűjteném be... amit éppen lehet.

Micsoda szerencse

Az utasokkal zsúfolt luxushajó süllyedni kezd, a matrózok már osztogatják a mentőöveket. A kapitány kétségbeesve figyeli a műveletet a parancsnoki hídról, aztán felkiált:
- Van valaki önök között, aki igazán tiszta szívből tud imádkozni?
- Én! - jelentkezik egy öreg hölgy.
- Remek - mondja megnyugodva a kapitány -, ugyanis épp azt számolom, hogy egy mentőövvel kevesebb van.

Fapofa

Az utasokkal zsúfolt luxushajó süllyedni kezd. Schwarcz felébred, rázi kezdi kabintársát, Grünt.
- Grün, Grün, ébredj! Süllyed a hajó!
- Mit orditasz! Enyém az a hajó?!

Állati

- Hogyan lehet eleven nyulat fogni?
- ?
- Az ember beül a szántóföldön egy barázdába és utánozni kezdi a répa növését.

Ajdeblód

- Csak annak örülök, hogy nem születtem százlábúnak.
- Hogy jut ilyen hülyeség eszedbe?
- Mert akkor száz lábam fájna, így meg csak kettő.

Krokodil gross

- Nem lehet megérteni a nőket - búsong a férj a sarki kocsmában. - A feleségem úgy imádja a krokodilt... csak azok a cipők, táskák érdekelték a kirakatban mindig...
- Bizony, komá, drága jószágok - igyekszik megértőnek mutatkozni az egyik szesztestvér.
- Most meg, hogy szereztem neki egyet - kesereg tovább a férj -, az istennek se akarja etetni!

Krokodil klein

Felszáll egy ember a kis földalattira, hóna alatt egy törpe kajmán. Az utasok döbbenten elhúzódnak. Egy ideges hang felcsattan:
- Azonnal vigye azt a dögöt az állatkertbe!
Emberünk mosolyogva feleli:
- Állatkertben tegnap voltunk, ma operába megyünk.

Szemszög

1.
Egy idős hölgy új lakásba kíván költözni. De mielőtt kivenné, meg akar bizonyosodni afelől, hogy a környéken sehol sem tartanak kutyát.
- Nyugodt lehet, asszonyom - mondja a háztulajdonos. - Közel, s távoban nincs itt kutya egyik háznál sem.
- Ez az, amit keresek! - örvend az idős hölgy.
- Ahol mostanáig laktam, volt egy nagy németjuhász kutya. Képzelheti, uram, mennyire feszélyezte az én öt kis pincsimet.

2.
Az Állatvédő Egyesületben cseng a telefon:
- Halló, kérem, jöjjenek ki gyorsan, itt sörnyű állatkínzás folyik! - kiáltja egy izgatott női hang.
- Rendben van - próbálja csillapítani az ügyeletes -, de tessék valami közelebbit mondani.
- Gondolja el, a postás felmenekült az almafára, hogy ingerelje a kutyánkat!

3.
A rendőrségen kora hajnalban cseng a telefon.
- Kérem, küldjék ki azonnal az URH-t. Akut életveszély! A macska megint bejött a szobába!
Az ügyeletes tiszt felháborodva:
- Na de hogy képzeli? ... Ilyen sületlen réfát!... Ki beszél ott?
- Csak én - jön a megszeppent válasz. - A papagáj.

Tromf

Kutyák gazdái igyekeznek túllicitálni egymást a dicsekvésben. Eyikük, amikor már végképp semmi más nem jut eszébe, kivágja:
- Akár hiszitek, akár nem, az én kutyám a napokban emberi hangon szólalt meg.
- Tudok róla - mondja egy másik kutya gazdája.
- Hogyan? - Akarom mondani, honnan?
- Az enyém mesélte.

Kártyások kutyái

Csak nem kedvez ma egy kutyás embernek a kártyajárás. Már elveszítette minden pénzét, már a bőrstárcáját is utánadobta, végül nem marad hátra más, felajánlja a nyertesnek a kutyáját.
A kártyapartnere nem tudja, belemenjen-e ebbe a megoldásba.
- Legalább hűséges? - néz fitymálva az ebre.
- Mi az, hogy? Valahányszor eljátszom, mindig visszaszökik.

Jajjj!

- Azonnal távolítsák el az asztalom mellől a kutyát! - k öveteli a zöldvendéglőben a vendég. . Ezt nem lehet kibírni! Kinézi a falatot a számból!
- Jaj dehogy a falatot - nyugtatja a vendéget a pincér. - Csak a tányért lesi, mert abban szokott enni kapni.

Kutyavásár

Harap utca 3 alatt megnyílott a kutyatár. Bemegy egy srác, kutyát akar venni.
Először feltnik neki egy hatalmas újfulandi.
- Mibe kerül? - kérdi.
- Kétezer-ötszáz.
Aztán megtetszik neki egy karcsú agár.
-Hát ez?
- Kétezer-nyolcszáz.
Akkor meglát egy kedves kis foxit.
- És ez?
- Háromezer-négyszáz.
Amott észrevesz egy törpe pincsit.
- Na és az a kis vacak?
- Négyezer-egyszáz.
A srác megdühödik.
"És akkor mibe kerül egyáltalán semmi kutya?

Hátha valaki csak a poénját ismeri...

A határon a vámos rábök egy zsákra a csomagtartóban:
- És ebben mi van? - kérdezi.
- Madáreledel - feleli az autós. - CVan otthon egy kis sársga papagájunk.
A vámos int:
- Tessék kinyitni!
Kiderül, hogy a zsákban szemes kávé van.
- Micsoda? - háborodik fel a vámos. - Maguk babkávéval etetik a papagájukat?
Az autós csak vonogatja a vállát:
- Eszi, nem eszi, nem kap mást.

Elfajult hitvita

Egyre ingerültebben vitatkozik egy katolkus pap meg egy zsidó pap a hitük tételei felett. Végül a katolikus pap odavágja nagy érvét:
- Ha igaz lenne egyáltalán, hogy ti vagytok az Úr választott népe, és a szövetséget újra meg újra meg kell erősítenetek ezáltal, hogy a kisfiúkat körülmetélitek - akkor miért nem úgy intézte a dolgot az Úr, hogy nálatok a fiúgyerekek már körülmetélve jöjjenek a világra?
- Miért? - feleli a zsidó pap -, ha az Úr kedvét leli abban, hogy a római katolikus papok szigorú önmegtartóztatásra vannak ítélve, miért nem intézte a dolgot úgy, hogy már kiherélve jöjjenek a világra?!

Még egyszer egy kényes témáról

Elmegy egy férfi az orvoshoz:
- Doktor őr, legyen szíves engem kiherélni.
Az orvos megdöbben:
- Na de uram, tisztában van ön azzal, hogy ez miféle következményekkel jár?
A férfi nagyvonalúan:
- Mindennel tisztában vagyok, doktor úr. Kérem, végezze el ezt a kis operációt. Hálám nem marad el.
Na jó, rendben van, a sebész bemosakszik, a páciens kap egy nagy adag fájdalomcsillapító injeiciót a műtét megtörténik. Amikor a férfi magához tér első bódulatából, boldogan szorogatja az orvos kezét:
- Igazán köszönöm, doktor úr. Olyan boldog lesz a menyasszonyom! Meglepem őt vele. Tetszik tudni, ő vallásos zsidó családból származik, és azt akarta, hogy...
- Azt akarta, hogy metéltesse magát körül? - kapcsol az orvos.
- Igen, pontosan így mondta. Ez a precíz kifejezés.
 
 
0 komment , kategória:  Viccek  
Közgazdasági gondolatok
  2011-07-25 18:04:10, hétfő
 
  Aktuális vicc a mai magyar népgazdaságról

Alkudni próbál a vevő a boltban. Valami keveset sikerül lefaragnia az árból, de aztán a boltos megmakacsolja magát:
- Kérem, kérem, ne akarjon már lehetetlent. Engedtem, amíg engedhettem, de higgye el, uram, most már nekem is többe van. Ez az egész üzlet tiszta ráfizetés.
- Ugyan, ugyan - inti le a vevő. - Ha ráfizetéses lenne a bolt, akkor miből élnének?
- Miből, miből? Abból, hogy szombat-vasárnap zárva vagyunk.

Ugyanaz, másként

- Ez az üzlet már csak tiszta ráfizetés.
- Akkor miért nem csukják be a boltot?
- Na de kérem! Akkor miből élnénk?

Szabadáras termék

- Mondja, kérem, hogy lehet az, hogy itt kettőnyolcvan a tojás? A szomszéd standon csak egyhúsz van kiírva!
- Akkor ne nálam tessék tojást venni, hanem a szomszéd standnál.
- De ott pillanatnyilag nincs tojás.
- Rendben van. Majd ha nálam is elfogy a tojás, nálam is egyhúsz lesz darabja.

Az új gazdagági mechanizmus óvatos bevezetésének vicce

Összehasonlító statisztikai adatokkal bizonyítható, hogy Magyarországon túlságosan magas a közlekedési balesetek száma. Nálunk jóval motorizáltabb országokban, amilyen például Anglia, sokkal kedvezőbb a helyzet.
A megfelelő főhatóságnál úgy döntenek, hogy népes delegációt küldenek két hónapra Agliába a közlekedés rendjének tanulmányozása és megfelelő javaslatok kidolgozása végett.
Letelik a két hónap, hazatér a delegáció, útijelentést ír, és megteszi javaslatait. Alapos megfigyelésük szerint - állapítják meg a küldöttek -, Angliában nem "jobbra hajts!" van, mint nálunk, hanem a "balra hajts!", alighanem ez az oka, hogy kevesebb a közlekedési baleset.
A megfelelő grénium megvitatja a küldöttség jelentését és úgy dönt, hogy levonja a levonandó tanulságot. De mert nem volna helyes hűbelebalázs módjára egyik napról a másikra bevezetni nálunk a közlekedési rend széles körű reformját, a miniszterális testület a tapasztalatok fokozatos hasznosítását rendeli el.
Bevezető kísérletképp tehát ezentúl, visszavonásig, minden csütörtök délután kettő és négy között a "balra hajts!" szabálya szerint közlekednek a közutakon...egyelőre csak a fővárosi taxivállalat gépkocsi-állományából... a dohánybarna színű bérkocsik.

Tudományos előrelátás

Ragyogó szép ősz volt az idén. Még az indiánok is halogatták a favágást. Végül azonban mégis úgy dönt az öreg indián, hogy ideje hozzákezdeni a tüzelő beszerzéséhez. Egyik fiát maga mellé veszi, a másikat pedig leküldi a városokba, puhatolódzon, próbálja megtudni, enyhe, vagy kemény télre számítanak-e a sápadtarcúak.
Megy a fiú településről településre, de sehol sem tud meg semmit. Már hetek óta úton van, szomorúan elhatározza, hogy visszafordul.
Végre az utolsó útmenti kocsmában sikerül kihallania egy beszélgetésből, hogy az a barázdás arcú, tapasztalt vén farmer kemény telet jósol.
- Miből gondolja? - kérdezik többen is a kocsmaasztal körül.
A ravasz öreg jelentőségteljesen int, hogy maradjanak csendben.
- Nem halljátok? - kérdi aztán. - Hetek óta vágják az indiánok a fát a hegyekben!

Tudományos logika

A bolhák tanulékonyságát vizsgálta egy híres professzor. Sikerült egy különösen intelligens példányra szert tennie és be is mutatta a televízióban. Ország-világ csodálhatta, hogy valahányszor a tudós kísérletező így kiáltott: "Ugrás!", a bolha ugrott.
A további tudományos megfigyelések arra irányultak, vajon tud-e a bolha utasításra ugrani akkor is, ha eredetileg hat lábából egyet-egyet eltávolítanak. Ezt a kísérletet is a televízió nyilvánossága előtt mutatta be a professzor. A bolha még öt, sőt négy, de még három, sőt két lábbal is ugrott, valahányszor vezényszót kapott. Még féllábbal is...
Végül a professzor eltávolította csipeszével a bolha utolsó végtagját is és rákiáltott: "Ugrás!", ám a bolha nem mozdult. Ekkor a tudós eltette a csipeszét és így szólt a szomorú tévénézőkhöz:
- Íme, láthatták, hölgyeim és uraim: ha egy bolhának az utolsó végtagját is amputáljuk, akkor a bolha megsüketül.

Gyakorlati logika

Leváltják egy nagy gyár vezérigazgatóját. Mielőtt távozna, nagy borítékot hagy hátra az utóda számára.
A nagy borítékban számott levél van.
Az elsőnek a szövege így hangzik:
"Mindent kenj rám."
A másodiké:
"Szervezz át."
A harmadik:
"Készíts három borítékot."

Nem Pesten történt

Egy étteremben ki van írva, hogyha a kedves vendég olyan ételt rendel, amivel a konyha nem szolgálhat, a főpincér letesz az illető elé (mondjuk) száz forintot.
Bemegy egy furfangos vendég, tengeri csillagsültet kér fecskefészekkörettel.
Perceken belül kihozzák.
Akkor oroszlánsörényt kér rántva, kakaóbabfőzelékkel.
Már ott is gőzölög előtte.
Rendel hát pekingi palotapincsifarok levest rósejbnivel.
Ekkor a konyhából izgatott szóváltást hallani, végül megjelenik a főpincér és letesz emberünk elé egy százast.
- Na mivan, döcög a kínai behozatal? - kérdezi a nyertes.
A főpincér kényszeredetten mosolyog.
- Kínai palotakutyánk még csak lett volna uram. De a krumpli kifogyott.

Pesten ilyen nem is történhet

A vezérigazgató hivatja az egyik fiatal beosztottat és így szól hozzá:
- Gratulálok, fiatalember. Ilyen gyors előmenetelt még nem is láttam. Ön fél évvel ezelőtt egyszerú előadóként kezdte nálunk. Egy hónappal később már osztályvezető volt. Alig telt el további egy hónap, már főosztályvezető...! Ezennel pedig kinevezem részlegvezetővé. Mit szól hozzá?
- Igazán kedves tőled, papa!

Lehet, hogy ez Pesten történt?

- Főnök - mondja a titkárnő - , elönt minket a papír. Ha legalább a harminc évvel ezelőtti dossziékat kiselejtetezhetném...
- Teljesen egyetértek, Mancika. De előbb készítsen mindegyikről pontos másolatot.

És ez vajon hol...?

Gyárlátogatás után azt mondja a nevezetes vendég:
- Minden nagyon szép, mindennel naegyon meg vagyok elégedve. Most már csak azt szeretném tudni, hányan dolgoznak önöknél?
A kísérők egymásra pislognak. Végre valaki megszólal:
- Hát... Mintegy a fele.

Egy minisztériumban

Két tisztviselő találkozik a lépcsőházban.
- Szervusz. Rég láttalak - mondja az egyik.
- Most is rohannom kell - feleli a másik. - A főnök megőrült, négy ember helyet dolgoztat.
- Borzasztó!
- Csak az a szerencse, hogy nyolcan vagyunk.

Önkritika

Egy orvos, egy mérnök meg egy közgazdász azon vitatkoznak, melyikük hivatása ősibb.
- Természetesen az orvosi - mondja az orvos. - Elvégre mindenki tudja, hogy a középkorban híres orvosok működtek, szakmánk ma is görög Hippokratész esküjét idézi, de végeredményben még Ádám oldalbordájának kioperálása is orvosi feladat volt!
- Szép, szép - mondja a mérnök -, de még annál is előbb, az őskáosz állapotából létrehozni a természet rendjét... szabályozni a tengereket, elkülöníteni a szárazföldeket...megteremteni a fényforrásokat.... mégiscsak mérnöki munka!
- És arra senki sem gondol - kérdezi a közgazdász -, hogy ki csinálta az őskáoszt?

Miből él a posta?

- Valamit nem értek - jelentkezik óra égén a közgazdász hallgató. - Professzor úr elmesélte nekünk a posta történetét, elmagyarázta a postai díjszabások kalkulációs rendjét... de tessék nekem megmondani, miből él a posta? Mert a bélyeg értéke, ugye, annyi, amennyi rá van írva, és annyiért is adják. Azon nem keres a posta egy fillért sem!
- Jó kérdés - mondja a professzor - Hát figyeljen ide, fiatal barátom. A postai úton továbbítandó leveleknek, ugyebár, megengedett maximális súlya van minden kategóriában. Namármost előfordul néha, hogy egy-egy levél súlya nem éri el a megengedett mértéket. Hát ebből a résből él a posta.
 
 
0 komment , kategória:  Viccek  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 40 
2011.06 2011. Július 2011.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 40 db bejegyzés
e év: 268 db bejegyzés
Összes: 7228 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 182
  • e Hét: 453
  • e Hónap: 3295
  • e Év: 42296
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.