|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 27
|
|
|
|
|
|
2012-02-10 21:20:56, péntek
|
| |
| |
Újítások Budapesten! A fonódó villamos után jön a csűrdöngölő HÉV
2011. január 27., csütörtök
Fásy Ádám üzleti lehetőséget is lát az új HÉV-ben
A fonódó villamos után további korszerű újításokkal gazdagodik Budapest az elkövetkező években - szerepel a BKV és a Fővárosi Önkormányzat közös nyilatkozatában. Jön a csűrdöngölő HÉV, az okádó troli, és a szuvasodó fogaskerekű.
A csűrdöngölő HÉV a Budai Fonó és a Szentendrei Skanzen között közlekedik majd. A járaton szabadon lehet pálinkát főzni, asztalra szarni, és örömapaként részegen, artikulátlanul katonanótákat ordítozni (a vőfélyi behugyozós őrjöngéshez kiegészítő jegy váltása kötelező).
Az okádó troli a Clark Ádám téri körforgalomban fog körbe-körbe közlekedni. A rövid várakozási idő javítja az egész BKV ún. ,,várakozási statisztikáit", mert a járatok 6 másodpercenként indulnak és a teljes menetidő a közlekedési viszonyoktól függően 7 és 13 másodperc között fog alakulni.
A szuvasodó fogaskerekű továbbra is a Városmajorból indul, de egy korábbi paktum szerint nem a mostani végállomásig, hanem a Demszky Gábor margaréta fehér fogait is megalkotó, Mephisto Szmájlí magánklinikáig közlekedik.
Az I. kerület sem marad ki a fejlesztésekből. A be/le sikló 2012-től egyenesen Schmitt Pál bronzáriumáig emelkedik a Sándor Palotában, visszafelé pedig fék nélkül ereszkedik egészen a Dunáig.
Állandó szakértőnk, Pista bá is kommentálta fontos hírt:
,,Fonódó bazmeg?! Mi az, hogy fonódik a villamos bazmeg?! Mert ha két szerecsen fasz fonódik össze egy méretes üzbég szenior pina bevételére, azt még megértem, de ez...?!"
http://hircsarda.blog.hu/2011/01/27/16926_ujitasok_budapesten_a_fonodo_villamos_u tan_jon_a_csurdongolo_hev |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-02-10 20:58:50, péntek
|
| |
| |
Holnaptól Boeingek szállítják a Combinók utasait
2012. február 10., péntek
A kormány és a főváros olyan megoldást dolgozott ki, amely egyszerre segít a MALÉV és a BKV szorult helyzetén.
http://m.blog.hu/hi/hircsarda/image/201202/201202_malev.jpg
Holnaptól a Malév Boeing-gépei járhatnak a 4-es és 6-os villamosok vonalán a Fővárosban, jelentették be a BKV illetékesei. A repülőgépeken továbbra is Hegyi Barbara és Rudolf Péter mondják be, hogy final station, és hogy suburban railway, kiegészítve néhány biztonsági előírással.
Az egyetlen dolog, ami az utasoknak, különösen a nyugdíjasoknak megnehezítheti a le- és felszállást, hogy a Boeing gépek 7000 méteres magasságban teljesítenek majd szolgálatot.
http://hircsarda.blog.hu/2012/02/10/holnaptol_boeingek_szallitjak_a_combinok_utas ait |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-02-10 20:47:18, péntek
|
| |
| |
A TÓTOK SE BÉKEMENETELNEK ,MEG A GÖRÖGÖK SE!!!!!!
Újabb tömegtüntetés Pozsonyban a politikai korrupció ellen
Starovic Tibor, az MTI tudósítója jelenti:
Ismét nagy tömegeket vonzott utcára Szlovákia több városában a politikai korrupció elleni tiltakozássorozat pénteken. A pozsonyi tüntetésen megtapsolták Zák-Malina Hedvig nevét.
A tiltakozások központjának számító szlovák fővárosban délután kezdődött a Gorilla-botrány kapcsán rendezett tüntetés. A tömeg - az 1989-es rendszerváltás idején megvalósult tüntetéseknek is otthont adó - Szlovák Felkelés Terének mintegy egyharmadát töltötte be; az első becslések szerint a tiltakozáson 3-4 ezer ember vett részt.
A téren összegyűlt tömeg plakátjain egyebek mellett a "Közvetlen demokráciát", "Nyitott polgári alkotmányt" és "Büntetőjogi felelősségre vonást" követelő feliratok voltak olvashatóak.
A megmozduláson "A magyar fiatalok is itt vannak" transzparenssel tüntetve ott volt a VIA Nova ICs ifjúsági szervezet több tagja is."Generációváltást akarunk a politikában és azt, hogy végre megtisztuljon a politikai élet Szlovákiában" - magyarázta a tüntetésen való résztvételüket Gubík László, a szervezet vezetője.
A szónokok sorában ismert közéleti személyiségek váltották egymást. Köztük volt Zuzana Wienk, a Fair Play szövettség vezetője, aki Zák-Malina Hedvig megveretéséről is szót ejtett.
"Ebben az országban olyan abszurd dolgok történnek, hogy tovább folyik az eljárás a megvert lánnyal szemben, ebben az országban 100 milliárdok tűnhetnek el nyomtalanul, ebben az országban a jog feje lehet egy olyan ember, akiről bebizonyosodott, hogy kapcsolatokat ápol az albán maffiával" - mondta a legfelsőbb bíróság elnökére utalva. Úgy fogalmazott, az ország vezetése adósa a polgárainak.
A tömeg tapssal jutalmazta Zuzana Wienket, amikor többször is példaként hozta fel Zák-Malina Hedvig esetét. "Ő egyedül volt, de mi sokan vagyunk, változtatni tudunk a helyzeten" - fogalmazott.
A szervezők bejelentették: február 17-ig adnak időt a kormánynak arra, hogy érdemi módon reagáljon a követeléseikre. A követelések sorában a politikai élet megtisztítása, a Gorilla-dosszié kivizsgálása és az érintettek felelősségre vonása mellett az előrehozott választások őszre való halasztása és a Legfelsőbb Bíróság vezetőjének menesztése is szerepelt. Követeléseik nem teljesítése esetén, február 19-re újabb tüntetést helyeztek kilátásba.
A Gorilla-botrány tavaly decemberben robbant ki, azt követően, hogy a Gorilla-dosszié néven elhíresült, állítólag titkosszolgálati lehallgatások leiratára alapozódó irat nyilvánosságra került. A Gorilla-dossziéban leírtak teljes egészükben mind a mai napig nem kerültek bizonyításra, de azok eredetiségét több közszereplő, köztük Daniel Lipsic belügyminiszter is megerősítette.
Forrás: MTI |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-02-10 20:46:24, péntek
|
| |
| |
Az iskolák fizetik a prémiumot a BKV-nál
bastya | 2012-02-10 13:43:25 | Módosítva : 2012-02-10 13:48:03
Mégis csak lett prémium a BKV-nál. Tudom, hogy mindenki vizesre izzadta a párnáját, és rémálmok gyötörték, hogy mi lesz a cégnél, és a mi lesz a vezetők prémiumával. Most már mindenki megnyugodhat, megszületett a megoldás.
Január végén a fővárosi közgyűlés megszavazta, hogy a BKV kilencmilliárd forintos kölcsönt kap április végéig, és ezen felül egy hatmilliárd forintos tulajdonosi támogatást. Ez összesen 15 milliárd forint, azért, hogy február végén ne menjen csődbe a BKV. Mert nagy bajok voltak ott: nem tudtak prémiumot fizetni a roppant jól dolgozó vezetőknek, sőt, még a bérkompenzációra sem futotta szégyenszemre.
Azonban azt se hagyjuk ki, hogy honnan is lett hirtelen pénz a Csődtömeg Zrt. megmentésére: a főváros zárolta az általa fenntartott iskolák költségvetésének 10%-át. Hiszen mit számít, ha Pistike, meg Juliska fagyoskodik a tanteremben, és Gizi nénitől még azt a kis béren felülit is elveszik, amit a fizetése mellé kapott. Bár igaz, hogy a Matolcsy által meghatározott megélhetési minimumon (47 ezer forint) ez felül van, úgyhogy valamennyire jogos ez a lépés. Szóval mit számít ez, lényeg, hogy a roppant jól gazdálkodó és eredményesen működő BKV-nak lehessen adni.
Erre fel mit csinálnak a BKV-nál, most, hogy pénzhez jutottak? Végre kifizetik a vezetők harmadik és negyedik negyedéves prémiumát, valamint több, mint 20 vezető a benzinkártyáját is visszakapta, mert nehogy már a havi jósokszázezres, milliós fizetéséből kelljen tankolnia. Hová is jutna ez az ország, ha így lenne.
Most kellene azt csinálni, hogy senki nem vesz bérletet, utazik illegálisan, maximum a metrót kihagyja, mert oda lejutni érvényes bérlet és jegy nélkül nem lehet. Esetleg kocsiba ül, biciklire pattan, előveszi a magyar királyi turistalábakat, de ennek a csődtömegnek nem ad fillért sem.
Remélem, hogy a holnapi újságokban láthatunk egy hirdetést, amiben a BKV főnökei megköszönik a fővárosi pedagógusoknak és gyerekeknek, hogy hozzájuttatták őket a jól megérdemelt prémiumaikhoz.
Én már csak annyit fűznék hozzá, hogy:
Tapsolj te is, Katie!
http://magyarcitrom.postr.hu/az-iskolak-fizetik-a-premiumot-a-bkv-nal
************************
ÉS TAPSOLJANAK A BIRKAMENET RÉSZTVEVŐI!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-02-10 19:09:03, péntek
|
| |
| |
A semleges nem
2012. február 10. 07:11:56
avagy
Lehet, hogy így egy szép napon visszajuthatunk a hímnős szaporodásig, ahogyan azt a csigák teszik?
Érdekes, hogy amikor tiltva volt a homoszexualitás, akkor voltak talán ötvenen az egész országban eltérő szexuális viselkedésűek, közülük is harminc olyan, aki külföldről járt haza a szabadságát eltölteni és akit már megcsapott a "felvilágosult nyugati kultúra" szele. Annak ellenére, hogy tiltott dolgot cselekedtek, a kutya se bántotta őket.
Amióta kultúra helyett az esetlegesség kultúrálatlansága regnál és megengedik, sőt propagálják a szexuálisan eltérő viselkedési formákat, azóta hirtelen ezrek nőttek ki a semmiből! Úgyhogy ezek szerint ez mégiscsak egy divatdolog lehet, amit bizony lehetséges propaganda-, vagy egyéb eszközökkel szabályozni: fokozni, vagy csökkenteni.
A többi embernek sincs megengedve, sőt nekik aztán végképp nincs megengedve, hogy minden hóbortjuk teljesülhessen. Az ő életük aztán nem a csupa szexuális élvezetről szól l´art pour l´art. Ilyen körülmények között pedig nem kell csodálkozni, ha a társadalom sok más tagja mérgesen reagál erre a jelenségre és erre a csoportra. Amely csoport paradox módon azt várja el a többségtől, hogy az befogadja őt, miközben betegesen ragaszkodik a másságához, amellyel semmi mást nem szignalizál, mint épp azt, hogy nem is akarja, hogy befogadják, sőt! Hiszen ő valami különlegesség.
Az pedig már tényleg mindennek a teteje, hogy egyesek ezt a viselkedésformát óhajtják mérceként állítani minden ember feje fölé és ezt a törekvésüket erőszakos és offenzív módon kívánják keresztül vinni.
A biológia-oktatás keretében mindenki megtanulhatja az emberi szervezet működését, annak mechanizmusát és funkcióit. A természet ezt egy teljesen világos célból hozta létre: a fajfenntartás céljából. Az, hogy előfordulnak egyedek, amelyek ezt a célt nem képesek teljesíteni, a természetben valóban létező jelenség. De ettől ez még nem lehet elvárás a természet által helyesen kódolt többséggel szemben is! Ez pont olyan, mintha a szklerózis multiplexes betegek hirtelen elkezdenék követelni, hogy holnaptól egyik gyerek se tanulhasson meg járni, csak, mert ők sem tudnak.
Ugyanezt művelik azok, akik arra kényszerítik a társadalmat, hogy a gyermekeit "semleges neműnek" nevelje, hogy elfogadja az ebben való szabad választás téveszméjét és ezzel predesztinálja utódait a szexuális dezorientáltság felé. Miközben a szexualitás a testi funkciókban (szervek létezése és felépítése, hormonális működés, stb.) - egy elenyésző kisebbség kivételével - teljesen világosan meg van határozva. Ezt a tényt nem lehet csak úgy egyszerűen megmásítani, letagadni, eltussolni, pláne eltüntetni! Önmagunk - többek közt biológiailag adott lényként való - el nem fogadása pedig nem más, mint a magasfokú infantilizmus jele.
A nevelés mindenkori végső célja az, hogy egy gyereket eljuttasson önmagához. Márpedig egy biológiailag szexuálisan egyértelműen és helyesen kódolt gyereket eltéríteni önmagától a legnagyobb gazemberségek egyike, amit a világ valaha látott! Ez egy emberiesség elleni bűncselekmény.
Radulovic Zsuzsanna
Forrás: radicalpuzzle.blogspot.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-02-10 18:51:16, péntek
|
| |
| |
Egy magyar munkanélküli 300 ezerrel kevesebbet ér a kormánynak, mint egy cigány
2012. február 9. 22:49:34
A Jobbik szerint a kormány által kedden bejelentett munkahelyteremtő támogatás igénybevehetetlen a hazai kis- és középvállalkozások számára, az csak egy "kommunikációs panel" - jelentette ki csütörtöki sajtótájékoztatóján Bertha Szilvia.
Czomba Sándor államtitkár kedden jelentette be, hogy a Nemzeti Foglalkoztatási Alapból (NFA) 10 milliárd forint keretösszeggel munkahelyteremtő beruházások támogatására pályázatot írt ki a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) mikro-, kis- és középvállalatoknak, akik február 8-tól március 30-ig nyújthatják be a pályázatukat, és május 30-ig döntés születik a támogatásról. A támogatás mértéke egy új munkahely esetében nem álláskereső személy foglalkoztatásánál 1,4 millió forint. Ehhez nyilvántartott álláskereső felvétele esetén további 500 ezer forint, "roma" álláskereső esetén további 300 ezer forint, hátrányos helyzetű kistérségben megvalósuló beruházás esetében 200 ezer forint, a leghátrányosabb helyzetű településeken 300 ezer forint kiegészítő támogatás igényelhető.
Bertha Szilvia csütörtökön úgy fogalmazott: szerinte megdöbbentő, hogy a kormány úgy gondolja, hogy gazdaságélénkítés és piacteremtés nélkül lehet munkahelyet teremteni. A Jobbik szerint attól, hogy támogatást kapnak vállalkozások munkaerő felvételére, még nem lesz több megrendelésük és piacuk, "pláne nem fizetőképes". A másik felháborító dolog a cigány származású munkakeresők pozitív diszkriminálása. "Egy magyar munkanélküli 300 ezer forinttal kevesebbet ér a kormánynak, mint egy cigány" - fogalmazott Bertha Szilvia.
Szerinte azért is igénybevehetetlen a támogatás, mert a vállalkozásoknak garantálniuk kell, hogy két évig foglalkoztatják az így felvett munkaerőt, holott a Jobbik szerint a legtöbb vállalkozás azt sem tudja, hogy két hónap múlva lesz-e megrendelése, és nem kell-e bezárnia. Aki ezt a támogatást igénybe fogja tudni venni, az vagy a korrupciós csatornákon keresztül, vagy pedig személyre szabott pályázatokkal teszi - értékelte.
Forrás: Kuruc.info
http://nemenyi.net/default.asp?SID=1&AID=0&Direkt=95119 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-02-10 18:40:38, péntek
|
| |
| |
Társadalmi tükör... avagy valami nagyon nem jól működik!
2012. február 10. 06:48:40
Magyarország, 22 év súlya alatt
Mindegy mit tesz, és fölöslegesen hoz intézkedéseket a magyar kormány annak érdekében, hogy munkahelyeket hozzon létre, adót fizettessen, és normális európai mederbe terelje a társadalmat, a vállalkozók erkölcsi normáját. Magyarországon ugyanis nem lehet ezen a téren rendet teremteni, két okból. A két ok egyike a most tapasztalható szegénység, amely rávetül minden magyar polgárra.
Akinek nincs semmije, az annyit is ér!
Munkaadóra és munkavállalóra egyaránt. Ehhez remekül kapcsolódik a másik ok, a magyar vállalkozó, illetve a magyar társadalom e téren tapasztalható erkölcstelensége, a szocializmusból megmaradt felfogása és elvárásai. A baj az, hogy ezekről a problémákról nem beszél senki. A sajtóban tabu, a kormány-munkavállaló, kormány-munkaadó, kormány-szakszervezet közötti hivatalos megbeszéléseken pedig olyan képet festenek a munka világáról, amely a legkevésbé sem hasonlítható össze a valósággal. Ég és föld - szokták mondani arra, ami teljesen ellentétes. A munka ügye Magyarországon ilyen. Nem lehet úgy beszélni és megbeszélni, megállapodni, mintha egy normális országban beszélnénk erről. Magyarország e téren nem normális ország... nagyon nem az!
Magyarországon a vállalkozók csaknem mindegyike azon ügyeskedik jól képzett könyvelők segítségével, hogy sem adót, sem bért ne kelljen fizetni, vagyis ne annyit amennyi a törvényekben szerepel. A munkavállaló ennek ellenére rabszolgamunkát végezni is elmegy, hiszen el kell tartania a családját, gyerekeit taníttatni, etetni, ruházni kell, s a mai gazdasági viszonyok és árak emellett ez - ha minden törvényt betartanánk - akkor igazán nem volna lehetséges. Az állam tehát annyit vár el, amennyit nem tud teljesíteni a polgár. A vállalkozó extraprofitot termel és bolond lenne azt az államnak, vagy a dolgozójának kifizetni, ha már ő lopta el tőlük, akkor legyen is az övé - alapon.
Ne egyél, inkább hallgass meg egy dakota közmondást!
A polgárt a villany és gázszolgáltatók, a víz és csatornakezelő cégek is meglopják az extraprofit érdekében, ezért a polgár kénytelen lopni, adót elkerülni vagy nem megfizetni azt. Többnyire előfordul, hogy a dolgozót a minimálbérrel jelentik be, és a pluszt kézbe kapja... zsebből-zsebbe, de ez a tisztességesebb megoldás. Másutt az is előfordul, hogy a minimálbért sem kapja meg, és a pofázik, elmehet, hiszen sorban állnak a kapunál az emberek munkáért. Ezt a sorban állást azonban a magyar vállalkozó nem a minőség javításának az érdekében használja, hanem saját extraprofitja növelésére, hiszen zsarolja a munkást, s megrövidíti. Hasonló a helyzet a betegszabadság és a szabadság kérdésében is. Számos vállalat és vállalkozás van, amelynek tulajdonosa embertelen módon a legvégsőkig kihasználja az alkalmazottakat, s ha valaki mégis betegszabadságra megy, a tulajdonos minden törvényt és emberi megfontolást félretéve kirúgja a beteg alkalmazottat. A szabadságot nem adja ki, nem is fizeti sok ezer vállalkozó, hanem aláíratja az alkalmazottal a ,,szabadságos papírt", hogy az ellenőrök ne köthessenek bele. A törvényeket tehát CSAK PAPÍRON tartják be, a munkás jogát pedig a legnagyobb mértékben korlátozzák, semmibe veszik.
Az állam is hibás mindezért, hiszen az adókkal a kisebb - és adott estben tisztességes vagy tisztességesen dolgozni akaró - vállalkozásokat lehetetlenné teszi. Hiszen a NAV sem a multikhoz szaladgál ellenőrizni, hanem a kisebb boltokat, a kisvállalkozókat igyekszik minél jobban büntetni... mert hát kell a bevétel.
Lássunk példákat is a fentiekre:
1. - Egy nagy cégnél dolgozom, karbantartó vagyok. Az év végén elmaradt a szokásos prémium, noha tudom, hogy mennyit keres rajtam a cég. Ha kiadnak más cégnek dolgozni, akkor én kapok 1200 Ft-ot, a cég pedig, a másik cégtől kap értem 3800-at. Ha bemegyek a központba a fizetésért, mert csak ott tudom felvenni, akkor levonják azt az időt, amivel korábban elmentem a munkahelyről... Béremelésre nem számíthatok, viszont majd felrobbanok, amikor látom a górét a vadi új húsz millás autójával. Hát ezért megyek ki külföldre melózni. Rühellem ezt a sok szemét újgazdag tetvet. Ja, hogy szakszervezet? Na, az nincs. De ha volna is, mit érne? Nézzed má' meg, hogy mennyit nyúlnak a szakszervezeti vezetők a semmiért a mi zsebünkből. Az csak egy ködösítés. A szabadságom? Idén még egy napot sem vettem ki, a tavalyiból bent maradt 20 napom, mert aláíratták, hogy kivettem. És tudok és pofázni? Nem! Négy gyereket kell eltartanom. Mihez kezdek, ha kirúgnak?
2. - Hülye vagy? Adózni én? Soha! Miből élek? Egyszerű. Árut utaztatok. Valahol az EU-ban veszek valamit, azt kiviszem oda, ahol kicsi az áfa. Kiperkálom az áfát mondjuk a tótoknál és behozom az árumat. Itt meg már nem kell áfázni, mert azt egy másik EU tagállamban leróttam. Tudod mennyit kaszálok havi szinten? Másfél millát tisztán. Bekaphatja mindenki. Nincs alkalmazott, nincs járulék és nincs semmi. Élek, mint Marci Hevesen. Csak pár telcsi, és jön a lé...
3. - Be kell zárnom a boltot. Most beszéltem a könyvelőmmel és elkeserített. Nincs nagy forgalmam, eddig is csak szerényen éltünk. Most azt mondja a könyvelőm, hogy az eddigi húsz rugó helyett hatvanat kell pengetni az alkalmazottak után. Hárman vagyunk. Az 180, az eddigi hatvan helyett. Tudod, mit csinálok? Kijelentek két embert, és napi megbízásos alapon fogom őket fogalakoztatni. Nem számít bele a nyugdíjba, tudom. De ha bezárok, ezt se csinálhatják. Nem értem az államot. Ha én ezt csinálom, sokan ezt fogják csinálni. Akkor ki fizet b.... meg? Nem normálisak komolyan mondom. Eddig eszembe sem jutott, hogy bármiben csaljak. Fizettem az áfát, az adót, a járulékokat, de mi a f...omból fizessek most ennyit? Vagy kimegyek innen bárhova szart pucolni.
Három példa, de a három példában minden benne van. A szegénység, a dolgozó kiszolgáltatottsága, a vállalkozók aljassága, a tisztességes vállalkozó csalásra kényszerítése, és a kivándorlásra való rábírás és az ügyeskedés által való megélhetés. Alapvetően tehát, az embertelenség, a szélhámosság, a bűnözés... Ez ma a munka világa Magyarországon.
Sajnos a magyar vendéglátás, az idegenforgalom és a szolgáltatások is ezért hírhedtek Európában. Évekkel ezelőtt írtam le, mint fiatalon a szálloda és vendéglátóiparban képzettséget szerzett újságíró, amennyiben ez így folytatódik, a magyar vendéglátás jó híre a visszájára fordul. Így is lett. Ez is többtényezős dolog, hiszen a mai hivatali elvárások, a HACCP és annak anyagi vonzata amúgy is nagy terhet rónak a vállalkozóra. Ha pedig a vállalkozó nem is képzett szakember, csak finanszíroz és hasznot húz egy-vendéglátóipari egységből, akkor a vendég az, aki a legkevesebbet várhat(el), viszont aránytalanul sokat fizet a semmiért... De ez már egy másik cikk. Hiszen Európában magára kicsit is adó ember, a korábbi ragaszkodással és a magyarok iránti szeretettel szemben ma csak legyint, ha Magyarországról beszélünk. S ez dráma. Mindnyájunk drámája, tragédiája.
Itt élünk, egy erkölcsileg leromlott, csak dúsgazdagokkal és mélyszegényekkel teli (középút nincs!) országban, rosszabbnál rosszabb adótörvények forgatagában, kizsákmányoló gengszeterek között és a kiszolgáltatott többség vagy elmegy, vagy tűr. Mert a fejekben a szocializmus alatt beprogramozott beidegződések élnek az egyik oldalon, a másikon az EU aljas és embertelen pénzvilága által irányított gazdaság. A valós problémákról pedig nem beszélünk, mert felhorkan a tablettás magyar, aki szerint a magyar társadalom bírálhatatlan, a magyar ember pedig a világ legbecsületesebbje. Igen, az volt valamikor. Azonban a környezet, a megélhetési gondok és a féktelen nagyravágyás olyanná tette, amilyennek ma látjuk (- magunkat)...
Végül még egy vélemény - a nép hangja:
- Na, hagyjál békén! Ezek dirigálnak nekem? Ezek akarnak tőlem dohányt? A f....mat! Egyik rosszabb, mint a másik.Tudod mikor lesz itt rend? Ha majd azok, akik okozták a bajt, lógnak b...szki. Taknyolni, meg bíróságokkal tökölni nem érdemes. Ezeket ki kell írni a történelemből... és azokat is, akik a tűzhöz közel voltak, meg az autópályásokat, meg a bankárokat, és azokat is b... meg, akik nem adnak nekem szabit, amikor kellene, hanem kirúgással fenyegetnek, pedig ott vagyok hat éve, de még a nevemet sem tudja az újgazdag görény buzi. Tudod b....meg, aki ma milliárdos Magyarországon, az egy sem tisztességesen kereste meg. Mindnek van vaj a füle mögött. Mindtől el lehetne venni. És akkor azt hallom, hogy a képviselők is genya módon felveszik a kest a lakáshoz, pedig van kecójuk? Na menjenek a p....ba kollektívan drága barátom. Nem tudják mi az, kifizetni a havi fűtés, meg villanyszámlát... és te szoktad írni, hogy még 22 év csürhéje mind szabadlábon van... Figyelj! Meddig még b...meg!? Ha ez a MALÉV-os dolog se csukja be a tetűt és a bandáját, én esküszöm, nem szavaztok még egyszer senkire...
Mi jól élünk.....22 éve.
Talán ezeket a fenti mondatokat kellene az egyeztető tárgyalásokon megbeszélni a szakszervezettel, a jól fizetett ,,munkavállalói oldallal" és a munkaadókkal. És nem kéne annak az ellenzéknek - amelyik ide juttatta erkölcsileg az országot - a vallás és erkölcstan oktatásának kötelezővé tétele ellen acsarkodnia... Mert az emberiességet és a közerkölcsöt a mérhetetlen önzés és a kapzsiság váltotta fel az egyik oldalon, amely a másik oldalon elkeseredett és mindenre képes, és szintén erkölcstelenségbe torkolló megélhetési lehetőségek garmadáját generálja...
Mindkettő végzetes az ország számára.
2012 tavaszán valami borzalom készül. Ideje, hogy a magyar nép a saját kezébe vegye a sorsát.....ugyanis a szakadék óriási, ember és ember között!
Forrás: prohungaria.ning.com
http://nemenyi.net/default.asp?SID=0&AID=0&Direkt=95130 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-02-10 18:31:53, péntek
|
| |
| |
Miért vannak magyar MIG29-ek Izraelben?
Egyszer már foglalkoztunk ezzel a kérdéssel. Annak kapcsán vetődött fel a dolog, hogy miért gyakorlatoznak Izraeli repülők Románia felett. Akkor azt a kérdéskört boncolgattuk, hogy valószínűleg az iránihoz hasonló magashegyi viszonyokat gyakorolják, a magyar gépekkel pedig a sivatagi körülmények között az Irán elleni légi harcot, mivel Irán rendelkezik ezzel a repülőgép típussal.
A történések mostani tükrében azonban sokkal veszélyesebb értelmet nyert a MIG gépek Izraelbe vitele. Ugyanis sokkal logikusabbnak tűnik az, hogy a magyar gépeket rövidesen beáldozzák. Irán ugyanis láthatóan nem olyan bolond, hogy önként beleugorjon egy háborúba úgy, hogy megtámadja az őt fenyegető amerikai hajókat. Megteszik ezt a magyar gépekkel az izraeli pilóták.
Olyan iráni színekkel és felségjelekkel ellátott gépekké alakítják át őket, mintha Iráni gépek lennének. Látványos, jól rögzített támadások az USA hajók ellen, melyen látható az iráni felségjel - elegendő ok lenne, hogy a világ közvéleménye és a NATO azonnali válaszcsapást követeljen. Még le is lőnének egyet-kettőt közülük, hogy a TV riporterek közvetlen közelről leadhassák az iráni felségjelekről készült képeket. Az elfogott katapultált pilóták pedig mindenki szeme láttára bevallanák, hogy ők bizony iráni pilóták. Ezzel a háború elkerülhetetlen, és jogilag is megalapozott. Irán hiába is fejtené ki az ellenkezőjét, senkit nem érdekelne, mert nyugaton alig várnak már valami apró ürügyre.
Könnyen lehet, hogy ez lesz az új Pearl-Harbor eset, és ezért vonszolta Irán közelébe magát az a pár kiselejtezésre váró rozzant bárka.
Kemény Gábor - Jövőnk.info
2012. február 10.
http://jovonk.info/2012/02/10/miert-vannak-magyar-mig29-ek-izraelben |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-02-10 18:30:31, péntek
|
| |
| |
Zenés buli a Balatonon!
Az esti órákban "Hummer"- bemutató a jégen,- később alatta és a mentési munkálatok alatt a helyi tűzoltó zenekar fúvósai szolgáltatják a talpalávalót! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Humor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-02-10 18:24:25, péntek
|
| |
| |
A budai vár védelmében (Egy csendőrtiszt visszaemlékezései)
2012. február 10. péntek
1944. dec. 28. - 1945. febr. 11.
1944. Karácsony délutánján bezárult az ellenséges gyűrű Budapest körül. Még azon a napon kiürítettük a Bolyai Műszaki Akadémiát, ahol több csendőr egység állomásozott. A kiürítést az tette szükségessé, hogy az oroszok megjelentek a hegyekből a turista utakon, munkaszolgálatosok vezetésével. A mi századunk a befagyott páncélos járműveket hátra hagyva a Rózsadombra húzódott, ahol a hadvezetőség az új védővonalat szándékozott meghúzni.
Budapest 1945 nyarán
Életem legszebb karácsonyi ebédjét költöttük el dr.Németh László író rózsadombi villájában. Az oroszok állandó akna és röppentyűtűzzel árasztották el a dombot. A lövedékek a villa körül robbantak. Az ebédlő hatalmas ablaka nyugatra nézett és minden percben várható volt a becsapódás, azonban szerencsénkre elkerülték a villát. Mi végig ettük az ebédet a házigazda két kislányával, akik ülve maradtak ,,férfias" bátorságot tanúsítva az ellenséges tűz közepette.
Másnap reggel tovább mentünk a parancs szerint a Várban lévő Nádor-laktanyába, ahová a Műszaki Akadémiáról kivont egységeket rendelték. Mivel az oroszok állandó tűzérségi tűz alatt tartották a Nádor-laktanyát, innen is ki kellett költöznünk. Más helyet nem találva, az Úri utcában levő Gyulai-Edelsheim palotába helyeztük át a szálláshelyet. A 150 emberre felduzzasztott gyalogosított páncélos szd.-dal nem fértünk el, tehát Szily István őrnagy zlj.pk. utasított, hogy keressek a századom számára valahol szálláshelyet. Egyúttal közölte, hogy én leszek a szd. parancsnoka , mivel dr.Horváth Zoltán szds. századparancsnok velük marad az Edelsheim-palotában. A parancs szerint a királyi palotába vonultam, és ott az Erzsébet királyné Múzeum alatti részben találtam egy több helységből álló légoltalmi helyet. Egyébként ez a rész volt Szálasi honvédelmi miniszterének, Kovarcz Emilnek az irodája. Remekül elhelyeztem a századot, én magam Kovarcz irodájába költöztem, ahol ráadásul egy jó karban lévő díványt is találtam fekvőhelyül. Pár napi semmittevés után Szily őrnagy közölte, hogy mostantól kezdve német alárendeltségbe kerülök és Dietz S.H.D. ezredes csoportjához tartozom századommal együtt. Nem tudtam elképzelni, hogy milyen oknál fogva kellett bennünket a németekhez áthelyezni és hogy miért nem maradhattunk továbbra is a zászlóalj kötelékében. De megszoktam, hogy a parancsot kritizálni nem lehet, csak teljesíteni. Ezután ugyanott az alagsorban találtam egy nagyméretű szenes-fás pincét, ahová beköltöztünk.
A parancsokat közvetlenül dr.Reichel obersturmführertől kaptam, aki civilben gimnáziumi tanár volt Grazban. Ő lett az összekötő tiszt a német parancsnokság és köztem.
Feladatom a következő volt: szervezzem meg a Várkert védelmét, a Duna felől várható esetleges orosz támadással szemben. A kertnek a siklótól a Döbrentei térig terjedő részét 12 golyószórós váltóállással rendeztem be, állásonként—amit fészeknek neveztünk—3-4 csendőr és sorcsendőrrel. Más nehézfegyverrel mint golyószóróval nem rendelkeztem. Még azon a napon megtörtént a beásás és megkezdődött a figyelés a Duna felé. Meg voltam győződve -persze magamban-, hogy erről az oldalról támadás nem várható, csakis nyugat felől, az Attila és Krisztina körutak vonalából. A következő napon a Miniszterelnökség és a sikló sarkán elhelyezett betonbunkerben is védőállást foglaltunk.
Pestre persze csak katonai személyeknek a Lánchídon keresztül lehetett közlekedni. Az orosz tüzérség a Csepel-sziget északi végén állott ütegeivel, ahonnan a 21 cm-es lövegeivel lőtte a Várat és a Citadellát. Ha az időjárás kedvező volt és nem volt köd és eső, akkor már reggel 8-kor megjelentek a bombázók a fejünk felett és egészen besötétedésig szórták ránk gyilkos bombáikat.
Január elején hírül hozták Pestről, hogy Horvay Attila hdgy, aki eredetileg a páncélos század létszámában volt, súlyos sebesülten a Szt. István kórházban fekszik. A Svábhegyen való bevetés alkalmával Ansaldó kisharckocsijából lőtték ki. Ez a tény is már a katonai vezetés tehetetlenségét és felelőtlenségét jellemezte, hogy a karhatalmi célokra vásárolt Ansaldó kisharckocsikat harcászati célokra alkalmazták. Az olaszok azért adták el többek között a magyar kormánynak, mart Abesszíniában sem váltak be a mezítlábas abesszínokkal szemben. Attilát a nyáron avatták csőhdgynak, majd hozzánk került a századhoz. A hír vétele után Szász cső-rel az öreg Harley Davidson oldalkocsis motorkerékpáron átrobogtunk a Szt.István kórházba. Itt igen magas lázban és általános szepszisben találtuk, ami egy gránátszilánk által a combján okozott sebesüléstől származott. Az orvos szerint felépülése teljesen reménytelennek látszott a gyógyszerek hiányában. Még csak Aspirinnel sem rendelkeztek. Forró, lázas kezeivel megragadva csuklómat mondta: " Laci, ne hagyjál itt, vigyél magaddal". Másnap meghalt. Mivel üzemanyagunk már nem volt, egy lovas szekéren mentem át a holttestér, hogy azt a Várkertben tisztességesen eltemethessük. Az oroszok már Kispestet elhagyva közeledtek a Nagyvárad térhez, ahol a kórház állott. A halottas kamrában a szó szoros értelmében egy hullahegy aljából kellett kihúzni a tetemet. Sürgősen kocsira rakva indultunk vissza a Várba. Az oroszok már kézifegyverekkel lőtték a kórház környékét.
Az állandóan harcrakész állapot mellett kiképzéssel is foglalkoztunk. Kaptam 30, különféle fegyvernemhez tartozó póttartalékos honvédot, akik már nem tudtak bevonulni csapattestükhöz. Tereskei Gábor hadnagynak adtam át őket kiképzésre , aki a három hadapróddal kezdte meg az oktatást puska és golyószóró kezelésre.
Tehetetlenül néztük az orosz bombázók gyilkos támadásait nap, mint nap után a vár ellen. Szuromi cső szerzett egy nehézpuskát, amit a palota gyönyörű rácsos kapujába rögzítve használtunk az alacsonyan támadó géppuskázó vörös gépek ellen. Nem sok eredménnyel sajnos mivel a gépek csak pillanatokig voltak láthatók és máris eltűntek a Sándor tér felett.
Ha jól emlékszem január 15-dikén hatalmas robbanás dobott ki az ágyból. Rohantunk, hogy megállapítsuk a robbanás okát. Amint felértem, láttam a Lánchidat a Dunába zuhanva. Valami összefacsarta a szívemet, keserűség és fájdalom töltött el abban a percben: hát ide jutott Széchenyi gyönyörű hídja. Ezzel aztán minden összeköttetésünk megszakadt Pesttel. Másnap, 16-án lesz a születésnapom, vajon megérem-e a következőt?
Leesett a hó, s az agyonbombázott várkert földjét fehér szőnyeggel takarta be, így legalább nem nagyon látszott a gyönyörű várkertnek a valamikor füves szőnyeggel borított teraszain a háborúnak halálosan vigyorgó torz pusztítása.
Ránk is nehezebb napok virradtak. Kenyér már csak ritkán volt, e mellett ivóvízhiány lépett fel. A kertben lévő két ciszternát fegyveres SS őrizte. Még én is csak szolgálatjegy ellenében vételezhettem fel vizet a század konyhájához. A németeknek a lőszer és élelmiszer utánpótlást ejtőernyővel dobták le a Várkert területére éjjelenként. Fehér ejtőernyővel élelmet, a pirossal pedig lőszert dobtak le. Másnak, mint németnek -különösképpen a ledobott élelem-tartályokhoz- halálbüntetés terhe mellet tilos volt hozzányúlni.
Az orosz légi és tüzérségi tevékenység megélénkült, ütegeiket áthozták Csepelről és a Várral szemben a pesti oldalon állították fel. Nappal a Várkertben minden mozgást meg kellet szüntetni. Az oroszok a Bazilika tornyába géppuskaállást építettek, ahonnan a Várkert területére minden kis mozgásra tüzeltek. Megnehezítette a golyószórós állásokban lévőknek meleg étellel való ellátását és váltani is csak a sötétség beálltával lehetett. Nagyon pontosan lőttek az oroszok. Amint valaki elhaladt a folyosón és a nyitott ajtónyíláshoz ért, rögtön megszólalt a Bazilikában lévő géppuska. A németek ezt látva azonnal eltorlaszolták homokzsákokkal a kritikus részt.
A Várhegytől nyugatra az oroszok a Naphegy vonalát érték el, onnan is lőni kezdték a Várat. Így most már két oldalról kaptuk az áldást. A gyalogos közlekedés megnehezedett, az Úri utcában lévő zászlóaljparancsnoksághoz naponta bementem és bizony csak kaputól kapuig futással tudtam célomhoz érni. A németek által ledobott tüzérségi lőszer felrobbant és az őrségen álló próbacsendőr tizedest egy szilánk megölte. Könnyen komolyra fordulható incidens történt három német katonával. Egy ablak nélküli fürdőszobában nyugodtan ették az ebédjüket nagy biztonságban érezve magukat, amikor hogy, hogy nem, egy 21cm-es tüzérségi lövedék a falat félig áttörve bevágódott és félig kilógva, katonai nyelven bedöglött. A németek ész nélkül rohantak védett helyre. Félórai várakozás után kimerészkedtünk a pincéből, hogy a felettünk lévő helységben a döglött gránátot megnézzük. A század fegyver és tűzmestere Gyergyószegi törzsőrmester jelentette, hogy a fel nem robbant lövedék elszállításához segítségre lenne szüksége. Látván az emberek önkéntelen visszahúzódását, mit tehettem volna, mint századparancsnok. Jó példát mutatva, kénytelen voltam segíteni a fel nem robbant lövedéknek a falból való kiemelését és elszállítását. Ketten karjainkba fogva, mint egy bébit vittük fel a Palota udvarába ahol azonnal elásták az emberek. Életünkben egyikünk sem izzadt meg annyira, mint akkor és az óta sem.
A hőmérséklet erősen lezuhant, -8 fokra. Szegény Attila teteme még mindig a Palota lépcsőházában feküdt egy hordágyon letakarva. Sírhely ásásáról egyelőre szó sem lehetett a csonttá fagyott talajban. A németek az ő halottaik holttestét a Palota egyik kis udvarán, mint a hasábfákat rakták fel. A hideg időjárásnak volt köszönhető, hogy nem tört ki járvány.
Egy-egy tűzszünetben felmentem a Palota második emeleti részébe, ahonnan a törött redőnyökön keresztül látcsővel figyeltem a vörös kézen lévő Pestet. Láttam a magyarok ezreit kényszermunkára hajtani. A Kecskeméti utcában az óvóhelyen maradt jövendő feleségemre gondoltam. Csak pár kilométer választott el bennünket, de mégis két külön világot jelentett akkor Buda és Pest.
Egyik nap meglátogatott dr.Balassa Bálint fhdgy évfolyamtársam és barátom, aki a Nemzeti Számonkérő Szék kötelékében szolgált. A volt tanárunk, Orendi Norbert ezds, aki a NSzK parancsnoka lett, pár évfolyamtársamat átvitt az új alakulatához. Ezek közül kettőt a háború után halálra ítéltek és kivégezték. Bálint volt az egyik, dr.Demeter Zoltán volt a másik. Nagyon megörültem Bálint látogatásának, közel hozzánk a Naphegy utcában volt a parancsnokságuk és amikor megtudta, hogy a Várban vagyok, felkeresett. Nagyon csendes és szomorú volt. Az orosz hangszórók naponta név szerint említették, mondva, hogy nemsokára felelni fog tetteiért. Tudta, hogy mi vár rá. Megöleltük egymást és búcsút vettünk a bizonytalan jövőnk elé nézve.
Esténként lejártam az egy emelet mélyen lévő Budapest Hadtestparancsnokságra, ahol v.Hindy Iván vezérezredes úr törzséhez tartozó tisztektől, többek között Darnóy vk.szds és Csergő Endre cső szds-tól érdeklődtem a harctéri helyzet jelenlegi állásáról. Február elején hívattak és örömmel közölték, hogy Bicske felől egy német páncélos ék útban van Buda felé. Állítólag egyes harckocsiknak sikerült a Hűvösvölgyet elérni. Lázasan folyt a szálláscsinálás a felmentő hadosztály embereinek. Már egészen közelről lehetett hallani a német és orosz harckocsik tüzérségi párbaját. Éjfélre azonban minden elcsendesedett. A felmentő egységeket részben az oroszok visszavetették, részben üzemanyag hiányában nem voltak képesek az áttörést folytatni és így a további kísérletezéstől elálltak. Amennyire a felmentés híre mindnyájunkat felvillanyozott, az újabb hírek vétele után sajnos hamar ki kellet ábrándulnunk. Másnap Törzsök Gábor hdgy eltűnt, már csak Kéry Kálmán hdgy, Birkás, Tereskey és dr.Tomzer hadapródok maradtak velem együtt a tisztikarból.
Egyik korai februári hajnalon a napostiszt hadapród azzal ébresztett fel, hogy a 6-os váltóállás egyik csendőrje jelenti, hogy fényjeleket látott leadni a felettünk levő ablakból.. Géppisztolyt ragadva rohanunk fel az emeletre, de mire felérünk egy lélek sincs a teremben, de a hóban és az ablaknál lábnyomokat fedezünk fel. Amint kinézek Pest felé látom, hogy a Bazilika tornyából ugyancsak fényjeleket adnak le. Nyilvánvaló, hogy a mi általunk keresett egyén fényjeleire adták a választ.
Másnap a Palota felettünk kigyulladt. Az egész szolgálaton kívüli századdal rohantunk a tüzet oltani, víz nem lévén havat hordtunk kosárban a tűzre. Nagy nehezen sikerült elfojtani a tüzet, sajnos azonban minden a csupasz falig a tűz martalékává vált. A gyönyörű aranyozott tapéták, aranyozott csillárok, képek mind füstté és hamuvá lett. Az orosz tüzérség kihasználta a kivilágítás lehetőségét és gránát-özönnel árasztotta el a Palota keleti szárnyát. Feltétlenül összefüggés volt a fényjelek és a tűz kitörése között. Másnap a németek kivégezetek 4 elfogott egyént, de hogy a gyanusítottak közöttük voltak vagy sem, azt nem tudom.
Isten különös kegyének tulajdonítottam akkor és még ma is, hogy a Vár kápolnájában lévő gyönyörű és értékes oltárkép és a kupola tetején lévő Szentkorona sértetlen maradt a tűztől.
Sikerült a nagy hideg ellenére a Várkertnek a Döbrentei térre néző teraszán csákánnyal sírt ásni, hogy szegény Attila földi maradványait végre átadhassuk az anyaföldnek egy koporsónak kinevezett ládába helyezve. A temetés előtt egy Luftwaffe repülőtiszt felkeresett, megkért, hogy az előző napon lelőtt két fiatal repülőtisztet ugyanabba a sírba helyezhessék. Természetesen beleegyeztem, hiszen a sírban egyforma bajtársak lesznek. Délben a temetésre kivonultattam egy csendőr díszszakaszt és mindenkit, aki nem volt szolgálatban. Lezajlott a temetés minden sebesülés nélkül, pedig az oroszok észre véve a szokatlan mozgást a kertben, a Gellérthegy Citadellájából tüzet nyitottak ránk. Csodáltam a pap bátorságát, aki az állandó ellenséges tüzelés ellenére befejezte a szertartást. Pár szóval búcsúztam a hősi halált halt fiatal bajtárstól, dísz sorozat puskatűz után visszatértünk a szálláshelyünkre.
Papok jelentek meg /katolikus, protestáns/ hogy gyóntassanak és úrvacsorát osszanak közöttünk.
Egyik sötét este a napostiszt Birkás hadapród őrm -akinek kötelessége volt végig ellenőrizni a golyószórós váltóállásokat és a meleg ételt szétosztani -jelenti ,,Főhadnagy úr kérem, nem merek egyedül lemenni a sötétben". Mit csinál erre a századparancsnok? Mondom neki: "na jól van kadét, lemegyek veled". Végig jártuk a védelmi fészkeket, sokszor a jeges lépcsőkön a fenekünkön csúszva le a következő teraszig. Amint leértünk az utolsó teraszra, halljuk ám egy repülőgép motorjának a búgását, majd pár pillanat múlva a zuhanó bomba suhogását. No mondom, ennek fele se tréfa, feküdj és Miatyánk. Egyszerre csak megszűnt a suhogás és látom, hogy pár méterre tőlünk egy fehér ejtőernyő ereszkedik le a végén egy hosszúkás tartájjal. Már más szabad terület nem lévén, a németek a Várkertbe dobták le a lőszert piros ejtőernyővel és fehérrel az élelmet. Ez is egy élelmet tartalmazó küldés volt és nem bomba, mint ahogyan mi ketten gondoltuk. Ezt is megúsztuk.
Jellemző volt a németekre, hogy még a háború utolsó napjaiban, amikor otthon már jóformán kenyerük sem volt, ide a bezárt védőknek rizst és csokoládét dobtak le. Ki volt adva parancsba, hogy ha más, mint német bontja ki azokat a palackokat, agyonlövik. Később jöttem rá, hogy Szuromi Feri honnan vette a nekem hozott tábla csokoládét.
Az éjjel a szó szoros értelmében hullottak a kitüntetések. A németek ejtőernyővel dobták le többek között Hindy vezérezredes lovagkeresztjét.
Egyik nyugodt este lementem a Vár alatt húzódó Attila körútra. A 12-es szám egy szép modern bérház volt, amit a volt belügyminiszter után Rakovszky Iván udvarnak neveztek. Ez egy belügyi bérház volt, ahol csakis a belügy kebelébe tartozók kaphattak lakást. Itt laktam 14 éves koromban a nagyapámmal, aki számvevőségi igazgató volt a Minisztériumban. Több rendőrtiszt is lakott itt, többek között Dr.Rajczy Géza főkapitány-helyettes, aki persze nem ismert meg, hiszen akkor, mint diákot látott és most, mint egy csendőrtiszt jelentem meg. Beszélgettünk, igen pesszimisztikusan nyilatkozott a város közeli elestéről, és hogy nem sok jót várhatunk sem az orosz, sem a magyar kommunistáktól. Mindenre, még a legrosszabbra is el kell készülnünk. Sajnos beigazolódott, amit megjósolt.
Ezt eddig nem említettem, de januárban 1945.január 1.-i ranggal m.kir.csendőr századossá léptettek elő és az előléptetéseket a Vérmezőn olvasták fel.
Február 11-ikére virradtunk. Mindenütt romok és állati tetemek feküdtek szerteszét. A Várkert gyönyörű fáiból csak csonkok és letört gallyak maradtak meg.
Mindennapi eledelünk a lógulyás -kenyér nélkül- ma is melegen párolgott a csajkáinkban. Ebéd közben a napos jelenti, hogy Dr.Reichel obersturmführer sürgősen kéret. Megértettem a sürgősség okát, amikor közölte velem, hogy Hitler elrendelte a Várból való kitörést, amiről eddig hallani sem akart. A kitörés tervét akkor nem közölte velem, csak annyit, hogy délután 17 órára gyülekezzünk a szemben lévő Honvédelmi Minisztérium épületében. Továbbá közölte, hogy ugyanebben az időben fog odaérkezni 3 német SS század is. Mindössze egy napi élelmet, kézifegyvert és lőszert vihetünk magunkkal. Még azt is hozzátette, hogy Bicskén -a számra már nem emlékszem- bizonyos dombon ilyen és ilyen háromszögelési pontnál találkozunk. Nagyon furcsának hangzott, amikor itt a Várban az egyik utcából a másikba való átjutás életveszedelemmel járt.
Visszaérkezve a század-körletbe azonnal összehívtam a századot, bevonva a váltó állásokban levőket is. Közöltem velük az előbb hallottakat. Láttam úgy az idősebb, mint a fiatal csendőrök arcán a megkönnyebbülést jelentő mosolyt, amelyben a másfél hónapos ostrom minden feszültsége feloldódni látszott.
Mindnyájan úgy gondoltuk, talán mégis sikerülni fog kijutni ebből az egérfogóból.
Lázas készülődés kezdődött, a század irományait, utasításokat, könyveket elégettük. Mind a 150 ember harci lázban készülődött az utolsó próbára. Már délután 3 órára indulásra készen álltunk, amikor egyre erősödő aknatűz árasztotta el a Sándor teret és a körülötte lévő utcákat.. Láttam, hogy még a HM-be való átjutás is nehéz lesz a Sándor téren keresztül. Aknatűzben indítottam a századot rajonként gyors szökellésekkel a Sándor téren keresztül, úgy hogy délután 5 órára a század minden egyes tagja beérkezett a Minisztériumba. Az SS hauptsturmführer századparancsnokkal elindultunk Dietz ezredest megkeresni a további parancsok átvétele céljából. Gyanúsan üres volt a Minisztérium épülete. Az alagsorban megtaláltuk parancsnokunk szobáját. Az iroda ajtaja tárva-nyitva, az asztalfiókok kihúzva üresen, iratok, könyvek szanaszét hevertek. Az egész iroda azt a benyomást keltette, mintha pánikszerűen hagyták volna el. Mindnyájan az irodában leültünk, várva a jelzett eligazítást. Velem volt még Tereskey hdp.őrm, aki a tolmácsolásnál volt segítségemre.
Kérdezem a németeket, hogy most mit csináljunk? Erre azt felelték, hogy az ezredes úr minden pillanatban megérkezhet. Közben az épületben szétküldött csendőreim jelentették, hogy a velem lévő német tiszteken kívül nincs több német a Minisztériumban. Ezt közöltük Dr.Reichellel, aki először meglepődött, de utána azonnal próbált megnyugtatni, hogy csak várjunk türelemmel. Úgy 18 óra körül igen erős csatazaj hallatszott északi irányból. Megint eltelt egy fél óra várakozással: semmi. Ekkor már én is kezdtem elveszteni a türelmemet, feltevésem szerint a kitörésnek már meg kellett kezdődnie. Ezt megmondtam a németeknek, mire az egyik hauptsturmführer emelt hangon kijelentette: ,,Ha egy német katona vagy tiszt parancsot kap az elöljárójától arra, hogy várjon, akkor annak minden körülmények között várnia kell, mert az elöljárója nem fogja őt cserbenhagyni". Ez a válasz nem elégített ki mondva, hogy a jelenlegi helyzet úgy néz ki, hogy mi minden eligazítás és tájékoztatás nélkül bent maradtunk a harapófogóban. Az időközben nyugati irányba kiküldött felderítő járőr két fő veszteséggel visszaérkezett, jelentve: ,, a kitörés megtörtént, északi irányban nincs többé védővonal, s az oroszok elözönlésének semmi sem áll útjában".
Az idő már 20 óra körül járhatott. A jelentést hallva hadapródommal az irodát elhagytuk. A németek ezt látva visszahívtak és most már igen csendes hangon közölték, hogy ezek után egymás között beszéljük meg a sürgős tennivalókat. Térképen próbáltuk a kitörés valószínű irányát lerögzíteni, azonban csak feltevésekre voltunk utalva. Egyet határozottan tudtunk, mégpedig azt, hogy másnap, 12-én 24 óráig Bicske X magassági pontot kellene elérnünk. Egy raj erejű harcjárőrt küldtek a németek az Ostrom utca irányába, hogy tájékozva legyünk az ottani helyzetről. Egy jó fél óra múlva két SS tért csak vissza véresen a járőrből. Jelentették, hogy az Ostrom utcán próbáltak lemenni a Szél Kálmán tér irányába, azonban olyan erős tüzet kaptak, hogy a harcjárőrből csak ők ketten tudtak visszatérni.
Elhatároztuk, hogy máshol próbálkozunk, ezért az épületből az embereket a keskeny Színház utcába gyülekeztettük. Nagyon lassan ment, mivel a kapu el volt torlaszolva homokzsákokkal és azokon keresztül csak két ember tudott kijutni egyszerre. Amikor már kb. 200 ember kijutott, hirtelen irtózatos aknazápor zúdult a szűk és rövid színházutcai részre. Akik már kint voltak, mint az őrültek, igyekeztek visszajutni a Honvédelmibe, a biztonságot jelentő falak közé. Pillanatok alatt a szűk utca megtelt jajgató sebesültekkel és halottakkal. Láttuk, hogy erre nem juthatunk ki, gyerünk más irányba. Az épületből egy keskeny alagúton lehetett déli irányba menni. Rövidesen a Lánchíd és a Krisztina közötti nagy alagútban találtuk magunkat. De itt már elszakadtunk a németektől, mivel ezekben a keskeny alagutakban csakis oszlop egyesével lehetett közlekedni. Itt a nagy alagútban óriási káoszt találtunk, a német SS lovashadosztály próbált kitörni a Lánchíd felőli kijáraton. Egymásra zsúfoltan vártak a lehetőségre, azonban az oroszok nyilvánvalóan tudtak a tervükről, ugyanaz volt a helyzet, mint fenn a Várban a Színház utcai kapunál, hatalmas aknatűzzel zárták le az Alagút kijáratát. A Krisztina felőli kijárat már napok óta be volt falazva. Tehát itt sem lehetett szó a kijutásról.
Más lehetőségünk nem volt, mint visszamenni a kis földalatti folyosóba, folytatni utunkat a Királyi Palota felé. Ez a folyosó tele volt jajgató és haldokló magyar SS sváb sebesültekkel, úgy, hogy mint azt már mondtam, csak oszlop egyesével lehetett haladni benne. Borzasztó gennyszaggal volt tele a keskeny folyosó. Beérkeztünk a Palotába, ahonnan kiindultunk.
Az emberek szétszéledtek, lehetetlen volt a rajokat, szakaszokat abban a káoszban és szűk helyen együtt tartani. Amikor az udvarlaki őrség épületéhez értünk, Dr.Reichel, aki eddig velünk próbált kijutni, megállt és kijelentette, hogy nem megy tovább, hanem próbál valahogy kijutni a Várból. Búcsút vettünk egymástól és a vele együtt levő 20-25 némettel az udvarlaki őrség épülete mellet levezető Zerge lépcsőn eltűntek. Vártam 5-6 percet, amikor heves puska és géppisztoly tűz után néma csend lett. Gondolom, a lépcső végénél nem jutottak tovább, ahol már nyüzsögtek az oroszok és elvezettel puskázták le a menekülni próbálókat. Szegény Francz nem jut már vissza többé Grazba és tanítani a gimnáziumba. Mi a példát nem követtük, a földalatti folyosón keresztül visszatértünk a Minisztériumba.
Az idő éjfél felé járhatott. Az épület egyik nagy termében összegyűltünk 30-an vagy 40-en a század csendőreiből. Többen nem kerültek elő, vártunk még egy órát. Nem tudtam, hogy mitévő legyek. Az oroszok pontosan tudták a kitörés időpontját, és mondhatni páholyból vadásztak a kitörő egységekre.
Itt búcsút vettem a körülöttem lévő bajtársaktól, megöleltük egymást és bizony a az egyébként katonás, kemény csendőreim közül kevésnek maradt szárazon a szeme. Kijelentettem, hogy tovább nem tudok felelősséget vállalni értük, próbáljon mindenki egyénileg valahol meghúzódni és eltűnni. Tudtuk, hogy jót nem várhatunk, hiszen naponta hangszórózták, hogy majd elbánunk a csendőrökkel, irgalom nem lesz számukra. Ezek után mindenki ment a maga útjára.
Átmentünk egy másik terembe, ahol hatalmas kötegekben civil ruhák voltak felhalmozva. Meglepetésemre ott találtam Bodur Karcsi cső.szds barátomat a feleségével. Ő is a galántai zalj-nál volt századparancsnok. Kérdezem, hogy veled mi történt? Mondja, átlőtték a lábát és most mozgásképtelen. Ezen kívül egy csomó törzstiszt is volt a teremben akik átöltözőben voltak civil ruhákba. Karcsiéktól búcsút véve mi is magunkhoz vettünk civil öltözetet és elhagytuk a termet. Legényemmel, Fehér Bélával visszamentünk az alagsorban lévő óvóhelyre, ahol a Palotában lévő postahivatal postafelügyelője és két női alkalmazottja voltak elszállásolva és én adtam már hetek óta nekik enni a lógulyásból. Itt lefeküdtünk, próbáltunk aludni, ami nem ment.
Hajnali 3-4 óra között valaki berohant és rekedt hangon súgta: itt vannak az oroszok. Buda és az ország elesett.
Dr. André László szkv.m.kir.cső. szds. USA
Forrás: www.csendor.com |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 27
|
|
|
|
2012. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
519 db bejegyzés |
| e év: |
4803 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 544
- e Hét: 2031
- e Hónap: 13142
- e Év: 166638
|
|
|
Offline
