|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 23
|
|
|
|
|
|
2012-02-12 21:44:44, vasárnap
|
| |
| |
Dióhéj(ban)
Közel és Távol-keleten, de lassacskán mindenütt, készülnek a háborúra, vagy már elkezdték, bár vannak akiknek csak folytatni kell. Elsődlegesen a szíriai helyzetre tolódik el a hangsúly, de azért másutt is ölik egymást. Szíriában a terrorista csoportok támadnak biztonsági és a katonai létesítményeket, miközben lázasan törik a fejüket az USA-ban, hogy milyen indokot lehetne kitalálni, az amerikai nép számára is "ehetően", hogy meg lehessen indítani a támadást. Legalább 26 embert öltek meg egy robbantásos merényletben egy rendőrőrsön al-Midan kerületben a szíriai fővárosban, Damaszkuszban január 6-án. A szíriai Homsz körzetében közel 10 ezer katona gyűlt össze. Nincs kizárva, hogy a csapatok a város ostromára készülnek - közölte a Sky News brit tévécsatorna.
A "kapj el, ha tudsz társasjáték" folytatódik, vagyis a győztes viheti Hágába a vesztest, emberiség ellenes bűncselekmények vádjával, legalábbis erről zeng ódákat a Haaretz. A szíriai tisztviselőknek szembe kell néznie háborús bűneikért a bírósággal Hágában. Arról nem ír a héber portál, hogy az ENSZ 95%-át, a NATO 100, és az USRaeli kormányok szintén 100%-át már régen fel kellett volna akasztani ugyaniyen indokok alapján! ,,Sem Oroszország, sem Kína, sem más országok, akiknek álláspontja hasonló, nem szeretnék, ha Szíriában megismétlődne a líbiai forgatókönyv" - mondta Alekszej Puskov, az Állami Duma Külügyi Bizottságának vezetője, mivel ,,a legutóbbi hírek szerint külföldi országok kommandói vannak Szíria területén".
Szíria arra kérte Iránt, hogy biztosítson számára 15 ezer kommandóst annak érdekében, hogy fenntartsák a rendet az ország kulcsfontosságú pontjain - közölte ma a Zsenmin Zsipao kínai lap. A lap rámutat, hogy a kommandósokat az ország kulcsfontosságú tartományaiban vezényelnék ki, ahol segítséget nyújtanának a zavargások letörésében. Korábban olyan hírek röppentek fel, hogy brit és katari kommandósokat dobtak át Szíriába.
Két héttel korábban, 55 embert öltek meg két autóba rejtett bombával elkövetett támadással a fővárosban. A múlt héten az Egyesült Államok próbált döntést kicsikarni, hogy Szíriával ismételjék meg a Líbiához hasonló háborút, ezúttal az Assad-kormány ellen, de Oroszország és Kína megvétózta a határozattervezetet. Nem csendesednek a harcok Közel kelet szerte. A Vörös Kereszt és Vörös Félhold Társaságok (IFRC) állítása szerint, a pusztító törzsi összecsapások miatt már kitelepített több mint 40.000 embert Észak-Kenyában. A harcok a Borana és Gabra klánok között, a vízhez való hozzáférés, valamint a legelőkért folyik, a már majdnem kihalt Moyale, egy északi városban, az Etióp határ mellett. Természetesen a harcok az "éghajlatváltozás" miatt törtek ki. Tulajdonképpen Izrael és a Palesztin állam között is a víz az egyik legnagyobb probléma, mivel Izraelnek az Egyesült Királyság segít ellopni palesztinoktól a vízet. Erről a globális liberális média hallgat. Még az Európa Parlament liberális tagjai sem tekintették törvénysértőnek a palesztinok kárára elkövetett 400 km-es fal emelését, amely 2,2 millió palesztint zár el a vízforrásoktól. A gázai mészárláskor 2008-ban, Izrael megsemmisített több mint 30 kilométernyi vízhálózatot és 11 kutat, de mára 22 liter víz jut egy palesztinra, és ennek tízszerese egy izraeli illegálisan területet foglaló telepesre.
Érdekes módon, Szaud-Arábiába nem küld az ENSZ, a NATO, és USRael csapatokat, pedig békés tüntetőkre lőnek. Tavaly február óta, szinte rendszeresen a keleti régióban, igényes reformokat, szólásszabadságot, és a politikai foglyok szabadon bocsátását követelik. Szemtanúk szerint, több száz szaúdi vonult az utcára az olajban gazdag keleti részen pénteken. A biztonsági erők tüzet nyitottak tüntetőkre, megöltek egy demonstrátort és megsebesítettek több mint 14 másik személyt. Megmozdulásokat jelentettek Qatif, Tarut, Rabi'iyah és Awamiyah városokból. A rijadi kormányzat 2012. eleje óta emelte a rajtaütések számát.
Legalább 14 embert öltek meg és több tucat másik megsérült a legutóbbi összecsapási hullámban a kormányzati erők és az al-Shabab harcosok között Szomália déli részén. A gyenge nyugati támogatású átmeneti kormány Mogadishuban küzd az al-Shabab harcosai ellen az elmúlt öt évben. Szomália egyike azoknak az országoknak, ahol a legtöbb lakóhelyét elhagyni kényszerült ember van a világon.
A világ testület megállapította, hogy mintegy 700.000 embernek nem elégséges az élelem Mauritániában, és "sürgős fellépést igényel segíteni a legszegényebb háztartásokat és így elkerülni egy nagy humanitárius válságot. Az élelmiszer-bizonytalanság szintje háromszor magasabb, mint az ugyanebben az időszakban 2012-ben," mondta WFP egy jelentésében, amit csütörtökön tettek közzé. A nemzetközi közösség egy 112 millió euró (148.000.000 $) "Remény 2012" projektet hajtott végre január óta. E segítségről nem a világ első mobil team adminisztrációs eutanázia egysége juthat eszünkbe, amely a beteg otthonában indul jövő hónapban Hollandiában, hanem Bill Gates 1,5 milliárdos fejlesztési, kutatási "támogatása", amely a sterilizációs, és "csendes népirtási" programok kifejlesztésére irányul. Ebben oroszlánrészt vállal a Monsanto is, mivel GMO "termékei", és Gates "szaporodást megelőző" vakcinái jól mutatnak a segélycsomagokban.
Ezek után csodálkozunk, hogy miközben Irán kínai támogatásának megvonását követelő USA felhívás után, India fejleszteni kívánja az Iránnal folytatott kereskedelmet. India nagy tételben gabonát és egyéb élelmiszercikket hajlandó szállítani Iránba - közölte Rahul Khullar kereskedelmi miniszterhelyettes. India bővíteni kívánja az iszlám köztársaságba irányuló exporttermékeinek listáját. Khullar elmondta, hogy országa ilyen módon fizeti ki az Iránból importált olajat. ,,Nem kívánjuk elszalasztani az üzleti előnyt. Az USA és az EU részéről az Iránba irányuló export beszüntetése saját választásuk, India viszont folytatja a kereskedést Teheránnal" - mondta a tisztségviselő.
Mindent meg kell ismételni a történelem során sokszor. Korea, Vietnam, Jugoszlávia, Irán, Irak, Egyiptom, Izrael, Afganisztán, Csecsenföld, Grúzia, stb, mivel a háborúk mindig először a propaganda fegyverrel kezdődtek.
http://hungarianrealnews.com/news.php?readmore=214 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-02-12 21:26:08, vasárnap
|
| |
| |
Mese vagy valóság?
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, a Bükküveghegyen is túl, ott ahol már a kurta farkú malac sem túr, volt egyszer egy kistérség. Ebben a térségben nagyon sok szegény ember élt. Nem azért voltak szegények, mert lusták voltak dolgozni, hanem mert hetedhét határon túl sem volt munkalehetőség. A legnagyobb hibájuk az volt, hogy messze voltak a királyi székhelytől, így a mindenkori igazságos király nem látta nyomorukat. A befektetők messzire elkerülték a tájékot, hisz oda még a madár sem jár, mit keresne ott egy multi? A szegény emberek élték szürke hétköznapjaikat, ha volt valami munka dolgoztak, utána ettek egy kicsit, ha nem volt munka összehúzták a nadrágszíjukat, ittak egy nagy adag vizet, hogy ne érezzék üresnek a hasukat, és csendben, nyugodtan várták, mikor lesz legközelebb valami, amivel egy kis kenyeret tudnak keresni. Titkon bizakodtak benne, hogy egyszer arra vetődik Mátyás király az igazságos, vagy Ferenc király a szegények istápolója. Esetleg újabban Viktor király a nemzet megmentője, aki megválasztásakor (igaz a kistérség lakói nem jutottak fel Budára, a Duna jegére megválasztani őt, mert az utolsó ló is feldobta a patáit az éhségtől, és a szánt Riska, a falu egyetlen tehene nem bírta elhúzni) a kisbíróval az ő falujukban is kidoboltatta, hogy ezentúl másképp fog sütni a nap és kolbászból lesz a kerítés. Arrafelé az óta sem süt a nap, kerítés még fából sincs, hisz azt már eltüzelték a tavalyi télen.
Történt egy szép napon, hogy Viktor király kincstárnoka, akit a köznyelv a két gyönyörű szeme miatt csak Kuszaszemnek hív, megállt a király előtt és imígyen szólt: Felséges királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom. Nagy baj van! Üres a kassza! Elvitte a pénzt a gonosz karvalytőke (meg a hűbéreseknek osztogatott vagyonok - súgta a király fülébe Kuszaszem, hogy még a verebek se hallják, hátha kicsiripelik, és akkor lenne ám belőle hajcihő). De a minoresek zúgolódnak, hogy búsás haszonnal kérik vissza azt a pénzt, amit a Duna befagyasztására adtak, hogy téged királlyá tudjunk választani. Hogy adjak én nekik üres kincstárból? A király némi gondolkodás után csak annyit mondott: vessetek ki új adókat! Kuszaszem erre majdnem elájult, még szerencse hogy közel állt a trónhoz így annak karfájában meg tudott kapaszkodni. Elfehéredve, a földig hajolva rebegte a király felé: Vezérem! A kölcsönből vett, gyémántokkal kirakott pecsétgyűrűd első lenyomata azon az oklevélen van, amit körbeküldtünk az országban, hogy csökkentjük az adók számát és mértékét. Nem vethetünk ki új adót. Nos, akkor találj ki valamit, nem azért tartalak, hogy mindent én oldjak meg. Csökkentsd az adókat, de arra figyelj, hogy a hűbéresek jól járjanak, és a kieső bevételt pótold valahonnan. És így is lőn! Így született meg az egykulcsos adó, és ezért csökkent a segélyek mértéke.
A kistérségben elkezdődött a zúgolódás, hisz eddig legalább egy kis segélyt kaptak, ha nem volt munka. Tudták etetni a gyerekeket, ha a mínuszok erősen röpködtek, időnként még be is tudtak gyújtani. De az új királyi rendelettel ez mind köddé foszlott. Mivel a hangjuk nemhogy az égig, de még a királyi trónusig sem hallatszott el, úgy döntöttek, hogy elindulnak kis falujukból (gyalogszerrel, mert új lovat azóta sem tudtak venni, Riska pedig még gyengébb lett) a király színe elé, és elpanaszolják neki a bánatukat.
Mentek mendegéltek, azzal sem törődve, hogy az Isten hidege majd megveszi őket. Jó kétnapi gyaloglás után elértek Mezőkövesdre. A városba érve melegség öntötte el a szívüket, hisz a térség képviselője, az állam egyik főszolgája várta őket. Tiszteletükre még sátrat is vertek, benne forró teával és kenyérrel. Ez az igazi magyaros vendéglátás, gondolták mosolyogva és kezet ráztak a fogadóikkal. Az első mondatok után lefagyott a mosoly a vándorok arcáról. A helyi kiskirály ugyanis kicsit borgőzös hangon kijelentette, övék a kenyér, ha megdolgoznak érte. Lapátolják el a havat az utcáról és utána ehetnek is. Erre igyunk felkiáltással megkínálta a fáradt csapatot egy teával. Aztán aki ivott a teából gyorsan megszondáztatta, Hopp, rikkantott fel vigyorogva a főszolga. Itt alkoholisták menetelnek az ingyen kenyér reményében. Skandalum! Ma Magyarországon, aki akar dolgozni, annak tudnak munkát és kenyeret adni. Látszik, hogy az ,,Éhségmenetesek" ingyenélő, lusta, alkoholista bagázs, akik jobb, ha visszatakarodnak oda ahonnan jöttek, mielőtt rájuk jön a királyi sereg. A fáradt vándorok lapátot fogtak és elhányták a havat az utcáról, majd az érte kapott kenyeret szétosztották Mezőkövesd szegényei közt, mert ugyan ők is éhesek voltak, de bennük él még a szolidaritás. Éjfél körül nyugovóra tért a fáradt csapat és másnap reggel folytatták a menetelésüket. Itt a vége, fuss el véle.
A mesének ugyan vége, de van egy kis hozzáfűzni valóm.
Kezdeném egy klasszikus idézettel (a'la Deutsch) ki a f.. ez a Tállai? Embernek nem nevezném, az állatokat pedig nem sérteném meg azzal, hogy bármelyikükhöz is hasonlítsam. Honnan veszi a bátorságot, hogy embereket így megalázzon? Persze valószínűsítem, hogy nem maga találta ki. Több okból sem. Az egyik, hogy az IQ-jából kiindulva el sem tudom képzelni, hogy valamit egyáltalán ki tud találni, még ekkora baromságot se, még akkor sem, ha jól leitta magát. A másik ok az, hogy a Pártunk és Kormányunk nem engedi az önjárást. Jóváhagyás nélkül senki semmit nem tehet, nem mondhat. Így viszont felvetődik a kérdés, ki találta ki és ki engedélyezte ezt a borzalmas, emberhez nem méltó tettet. Talán csak nem személyesen a Kedves Vezető?
Végül csak annyit tennék hozzá, szerencséje ennek a droidnak, hogy én nem voltam a menetben, mert egyben lenyomtam volna a torkán a kenyeret, és alaposan hátba vágtam volna a hólapáttal. Csupa emberi jóindulatból.
http://okos-tojas.blog.hu/2012/02/09/mese_vagy_valosag |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-02-12 20:09:01, vasárnap
|
| |
| |
2012-02-12. 18:48
Wass Albert helyett a Faludy-félék uralják a Fidesz Nemzeti Alaptantervét
A Jobbik felháborítónak tartja, hogy az új Nemzeti alaptanterv tartalmi elemeiben - preambulumával szemben - nem a hazafias felfogást közvetíti a diákoknak, hiszen például kötelező tananyag lesz a Prohászka Ottokár püspök szobrát ledöntő, magyarellenes Faludy György, ám többek közt egyik legnagyobb erdélyi írónk, Wass Albert neve nem is szerepel a központi elvárások között - írta Dúró Dóra, a Jobbik szóvivője és Oktatási Kabinetének elnöke, szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében.
Dúró Dóra szerint a Fidesz minden, a hazafias nevelést hangoztató kommunikációja ellenére nem szakít az eddig uralkodó liberális felfogással, és például a magyarság őstörténete elhanyagolható szerepet kap a történelemórákon, ellenben a cigányság történetéről mindenkinek tanulnia kell majd. A nemzeti radikális párt szerint a kormány említésre méltónak sem tartja a Szent Korona-tan eszmeiségét, míg az egypárti Alaptörvényt kötelező tananyaggá teszi. A világháborúk történetének tanításakor is az ún. holokausztot emelik ki külön témaként, míg például a délvidéki magyarirtást vagy a Rongyos Gárdát nem említik.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom kormányra kerülése esetén sürgősen szakít a hamis történelemtanítással, magyarságunk megőrzése és identitásunk erősítése céljából a nemzet pozitív példáit fogja közvetíteni a jövő generációnak - zárul a közlemény.
(Kuruc.info)
További részletek: http://kuruc.info/r/2/91987/#ixzz1mCEFeE8m
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-02-12 20:03:03, vasárnap
|
| |
| |
2012-02-12. 10:31
Bedőlés
Az elmúlt egy hét alatt közvetlenül több ezer, közvetve pedig több tízezer ember vesztette el a munkahelyét. Mindeközben a kormány a statisztikai bűvészkedéssel és egyes esetekben komoly állami támogatással másfél év alatt ,,elért" pár tízezer új munkahellyel dicsekszik.
Míg a Malév bedőlését a rossz és joggal bűnösnek is tekinthető gazdaságpolitikai intézkedések, privatizációk, valamint az állami támogatások visszafizetéséről szóló uniós döntés is okozták, addig a komáromi multinacionális cég többezres elbocsátása akár már természetesnek is tekinthető.
Ugyanis az idetelepült egyszerű betanított munkát igénylő multi cégektől többnyire ez várható. Addig maradnak, ameddig tart az állami támogatás, pl. társasági adókedvezmény. Felélik a munkahelyteremtő támogatást is - amit senki sem ellenőriz - kihasználják a helyi adókedvezményeket, majd távoznak.
Utánuk nem marad más, mint szél fújta konténer városok és az adott régió ugrásszerűen növekvő munkanélkülisége. Nem lehetünk meglepve, ha a korábbi termelés beszüntetése után nemsokára új gyár alapítását jelentik be - talán az ország egy másik szegletében - újra begyűjtve a kedvezményeket, egyben jó szolgálatot nyújtanak a mindenkori kormányok hazug kommunikációjának, a foglalkoztatás növekedéséről.
Vajon ki számolja ki, hogy mennyi kézzelfogható haszna, többlete van mindebből a magyar gazdaságnak? Jó lenne egy olyan elemzés, amely megmutatja, hogy a foglalkoztatás multinacionális cégeken át történő - átmeneti - megnövelése vajon mennyibe fáj az országnak? Vajon milyen lenne az egyenleg, ha mindezeket a súlyos milliárdokat inkább a hazai fejlesztéseknek, az innovációk támogatására adnánk, nem beszélve a kis-és közepes vállalkozások irdatlan adó- és járulék terheinek mérsékléséről? Vagy a szakképzés valódi fejlesztésére, amellyel a bonyolultabb, így komolyabb hozzáadott értékű munkát biztosító cégek is tartósan létrejöhetnének vagy megtelepedhetnének?
Ha mindezeket a száz-és ezermilliárdokat erre fordítanánk, akkor nem lennénk kiszolgáltatva a Helsinkiben, vagy máshol meghozott ,,ésszerű" piaci döntéseknek és nem kellene hirtelen szembesülnünk 2300 munkavállaló és hozzátartozójának szociális katasztrófájával, amit természetesen szintén a közösből kell majd valahogy megoldani.
Az idetelepült multinacionális cégek ,,bedőlésének" évtizedes történetéből úgy tűnik a jelenlegi kormányzat semmit sem tanul, továbbra is titkos szerződésekkel, súlyos piaci kamatozással megterhelt állami milliárdokkal támogatja őket. Sőt, van, amikor a kígyó saját magába mar. A hírek szerint a Malév bedőlése előtt, a kormány az egyik - most lecsapó - fapados konkurenciát támogatta meg súlyos állami pénzekkel.
Jobb helyeken ettől már a kormány is ,,bedől".
Bertha Szilvia
További részletek: http://kuruc.info/r/7/91965/#ixzz1mCCk7ZPZ
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-02-12 19:43:03, vasárnap
|
| |
| |
http://vilaghelyzete.blogspot.com/2012/02/elo-kozvetites-gorog-utcakon-zajlo.html
Világ helyzete: Élő közvetítés a görög utcákon zajló összecsapásokról - Egy nemzet a
pénzkartell ellen
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-02-12 19:26:04, vasárnap
|
| |
| |
Nem hatmillió, hanem mondjuk csak százezer... (ahogy Drezdában 18 ezer)
Európa legtöbb országában hosszú évekre a sitten találnánk magunkat egy ilyen kijelentésért, hiszen nemcsak relativizáljuk a mindennél szörnyűbb holokausztot, de egyenesen kevesebb, mint 2%-ára csökkentjük áldozatainak számát. Ilyent pedig nem lehet tenni az állítólagos zsidó holokauszttal. Lehet viszont a drezdaival, mert az nem zsidó, ugyebár. Sőt, zsidók bábjai valósították meg talmudista indíttatásból.
A holokamu-dogmának több ellensége is van sajnos. Az egyik a tények makacssága, karöltve az emberi kíváncsisággal és igazságvággyal. Ez ellen viszonylag egyszerűen el lehet járni: törvényt kell hozni kutathatósága ellen, s aki kétségbe vonja a véglegesnek tekintett számadatot, azt le kell csukni. Majd csak elmegy a többiek kedve.
Egy másik nagy ellensége viszont a "konkurencia", azaz más - horribile dictu - még meg is történt népirtások, legyen az kurd vagy örmény, merthogy akkor veszélyben az egyediség, hiszen ilyen csak és kizárólag a zsidókkal történhetett meg. Már ha legalább megtörtént volna.
Itt van például az az idegesítő drezdai népirtás, mely látszólag teljesen céltalan és értelmetlen volt, s egyben a történelem legnagyobb háborús bűntette. Recept: fogjunk egy történészbizottságot, és állapíttassuk meg vele, hogy: "az 1945-ös drezdai bombázásban a korábban becsült 1 milliónál, sőt, 35 ezernél is kevesebb, 18-25 ezer ember halhatott meg."
Hogy nem lehet dobálózni százezrekkel és az eddig ismert szám helyett annak 2%-át jelölni meg új kutatási eredményként? Ugyan már, hogyne lehetne százezrekkel üresbe dobálózni. Elég csak a hatmillióra gondolni.
A Die Welt cikke szerint a testület több, a szövetségesek bombázásával kapcsolatos "legendát megcáfolt". Az angol-amerikai légierő nem folytatott géppuskával embervadászatot civilekre (sőt, ők dobálták töltényekkel szegény repülősöket), a hatalmas tűzben nem porladhattak el nyom nélkül a holttestek (mint Auschwitzban milliószámra, ugyebár...). A bizottság ugyanakkor megerősítette: a nagyrészt civileket sújtó szőnyegbombázás katonailag teljesen indokolatlan volt. Öt év múlva majd ezt is "megcáfolják".
Máig vita tárgya, hányan is haltak meg 1945 februárjában Drezdában, amikor a vérszomjas szövetségesek lebombázták a várost. A kíméletlen támadás szinte a földdel tette egyenlővé a történelmi várost, a kísérleti gyújtóbombák pedig hatalmas tűzvészt okoztak. Az áldozatok számára vonatkozó becslések eddig a képtelen (jobbára a bűnösök által hangoztatott) 35 ezer és a reálisabb 1 millió között mozogtak.
"A német szélsőjobb az elmúlt évtizedekben szabályos harcot folytatott azért, hogy közelítse a német civil áldozatok számát a holokauszt áldozatainak számához. A német neonácik ezért Drezda katonai értelemben valóban nem túl indokolt elpusztítását következetesen csak “bombaholokausztnak" nevezik" - ez a legalább bevallott indoklás a történészbizottság bevetésére. Így már érthetőbb a versenytárs kiiktatása és a bűnös nép megregulázása, nem?
2004-ben az akkori drezdai polgármester egy 11 tagú történészbizottságot állított fel, hogy "tudományos alapon" határozzák vagy legalább becsüljék meg a február 13-i és 15-i bombázások áldozatainak számát, olvasható a német Die Welt című napilap cikkében.
A bizottság kedden, a 47. drezdai történészkonferencia első napján számolt be meglepő (mármint a be nem avatottak számára meglepő) eredményeiről. Jelentésük szerint "közvetett bizonyíték" mintegy 18 ezer olyan emberről van, aki a drezdai bombázásokban vesztette életét. A bizottság becslése szerint a februári bombázások idején Drezdában összesen 25 ezer ember halhatott meg.
A testület azonban - rendes lévén - leszögezi: ez így is elképesztően magas szám, tekintve, hogy a három bombázás összesen 63 percig tartott. A testület kinyilvánította azt is, hogy mivel a légicsapás nem katonai létesítmények, hanem civil célpontok ellen irányult, a művelet - legalábbis erkölcsi értelemben - bűncselekmény volt.
A szakemberek a becsléshez egészen cinikus képleteket is alkalmaztak. Helmut Schnatz, a légierő történetével foglalkozó kutató szerint például Drezdában 1 tonna ledobott bomba következtében átlagosan 8-9 ember halhatott meg. Csak összehasonlításképpen: az 1 tonna bombára jutó halottak számát az 1945-ös pforzheimi bombázásnál 11,3-ra, a kasselinél 5,5-re, az 1943-as hamburgi bombázásnál pedig 14-re becsülték.
A kutatók tanulmányukban pontról pontra tagadni próbálták a magasabb civil veszteségekről szóló "spekulációkat". Kitértek arra is, hogy a bombázás után a belvárosban kitört tűzben nem lehetett olyan magas a hőmérséklet, hogy holttestek teljes egészében elégtek volna, és semmi nem maradt belőlük.
A kutatók tagadták a holokausztcáfoló brit történész, David Irwing állításait is (ismét kiugrik a nyúl a bokorból), aki szerint több tízezer keletről Drezdába menekült, és a bombatámadásokban meghalt embert nem vettek nyilvántartásba. A bizottság szerint nem megbízhatók a Wehrmacht adatai sem, a német hadsereg ugyanis a bombázásokban elesett katonák számát sem tudta mindig pontosan. Mint a történészek megállapították, a városban állomásozó 17 ezer katona közül mintegy százan vesztették életüket a légicsapásban.
További kommentár nélkül csak annyi a hozzáfűznivalónk: szívesen felkérnénk ezt a derék kutatócsoportot, vizsgálja meg a hollókoszt számadatait, mérje fel, hogyan lehetett azokban a rozzant zuhanyzókban embereket elgázosítani, hogyan tudtak ennyi embert elégetni a kemencékben, hol van a belőlük származó hamu, miért nem csökkent a háború éveiben szinte egyáltalán a világ zsidóságának száma, ésatöbbi. Csak kíváncsiak volnánk...
Egy kis történelem
1945. február 14-15-én az angol és az amerikai légierő gyújtóbombákkal égette fel és tette a földdel egyenlővé Drezda városát. A II. világháború során egyetlen alkalommal sem pusztítottak el ennyi embert két nap alatt - még a Hirosima vagy Nagaszaki elleni atomtámadásokban sem.
A bombázások következtében Drezdában a földfelszín fölött órákon át tartó 1700-1900 C fokos pokoli hőmérséklet alakult ki, a városban sok négyzetkilométeres, előbb egymástól független, majd az összeérő körzetekben az együtt égő tűz miatt az oxigén 3-4 méter magasságig eltűnt a levegőből, akik nem haltak meg az összeomló házak alatt, azok elpusztultak a tűzben, megfulladtak a füsttől vagy az oxigénhiánytól, és futó, menekülő emberek tízezreit kapta fel az utcán nagy erővel lobogó tűz következtében kialakult légörvények sorozata: ők széttárt karokkal, lábakkal, csomagostól, kisgyerekestől a földről felrepülve pillanatok alatt nyomtalanul elégtek és egyszerűen hamuvá váltak a levegőben. 1945 februárjában az angol és az amerikai légierő Drezda városát a szó legszorosabb értelmében egy hatalmas krematóriummá változtatta.
1945. február 13-án este fél 10-kor az angol királyi légierő összesen 1049 Avro Lancester és De Havilland Mosquitos típusú bombázója két, egymás utáni hullámban berepült Drezda fölé, és kevesebb mint öt perc alatt több mint 3460 tonna hagyományos és gyújtóbombát dobott a légvédelem nélkül maradt városra. A három óra múlva bekövetkezett második hullámban újabb 529 Lancester támadt a már fáklyaként égő városra és az angol gépek ezúttal kizárólag 1950 tonna gyújtóbombákat szórtak le.
Az első légitámadást követő két napban az amerikai légierő B-17-es bombázókkal további négy támadást intézett az égő, füstölgő, már régóta csak egy óriási menekülttáborként működő Drezda ellen, aminek során az amerikaiak 3900 tonna hagyományos és gyújtóanyaggal töltött bombákat dobtak le a belvárosra. Drezdát ez idő alatt a nagy, sok száz géppel végrehajtott támadásokon kívül több, kisebb arányú bombázás is érte. A városra két nap alatt a hagyományos összetételű bombákon kívül 7560 tonna nagy hatásfokú, napalm, magnézium, termit, klorin-triflurid és fehér foszfor tartalmú gyújtóbombát dobtak le.
A 3-4 emelet magasságú romhalmaz miatt az utcákon közlekedni nem lehetett, és a pokolként lángoló városból az egyetlen kifelé gyalog járható utat az Elba partja jelentette. Ezt az életbe vezető kis ösvényt az alacsonyan szálló angol és amerikai gépek a nagy két napos bombázás után is napokon át többször bombázták, és a menekülő öregeket, nőket és gyerekeket a fedélzeti gépfegyvereikkel ezrével lőtték bele a folyóba.
Volt angol és amerikai kormánytisztviselők, nyugalmazott tábornokok és történészek a háború után évtizedekig arra hivatkoztak, hogy a támadások nem a német polgári lakosság ellen irányultak, hanem a még épségben maradt drezdai vasúti csomópontot és a környékére telepített ideiglenes kommunikációs központokat akarták megsemmisíteni. Ennek az állításnak sok más mellett az is ellentmond, hogy a szövetségesek az 1945. február 13-14-i drezdai bombázás előtt és után kétszer, összesen négy alkalommal (1944. október 7-én, 1945. január 16-án, 1945. március 2-án és 1945 április 17-én) bombázták a drezdai teher- és személyszállító pályaudvarokat és a mellettük katonai sátrakban felállított telefonközpontokat.A britek korábban azzal is magyarázták a kegyetlen drezdai bombázást, hogy az angol városok, pl. Coventry 1940 november 14.-i német bombázását akarták ilyen módon "egyensúlyozni." Coventryt azon a napon 449 német bombázó támadta meg, 4330 ház részben vagy teljesen összedőlt és 554 ember vesztette életét. Az arányokat a drezdai pusztítással még összehasonlítani sem lehet, a németek angol földre gyújtóbombát nem dobtak, és a londoni levéltárakban ma megtalálhatók és már tanulmányozhatók azok a titkosítás alól feloldott iratok, amelyek bizonyítják, hogy a Churchill vezette angol kabinet már jóval a Luftwaffe nagy-brittaniai légitámadásai előtt eltervezte a bombázásokat a német városok ellen.
Az angolok nem csak tervezték, de a Coventry elleni német bombázás előtt 14 hónappal már bombáztak is német városokat. Négy nappal a II. világháború kitörése, és két nappal azután, hogy az angol kormány háborút üzent a náci Németországnak, 1939 szeptember 5.-én az angol bombázók berepültek Wilhelmshaven és Cuxhaven fölé, ahol a katonai létesítményektől mentes, sűrűn lakott belső városrészeket bombázták. Ezt az első angol légitámadást követték az 1940 január 12-i és az 1940 március 20-i légitámadások más német városok ellen és csak ezután fél évvel bombázták a németek először Coventryt és a többi angol várost.
A háború során Drezda előtt az alábbi német városokat bombázták többé-kevésbé porig a brit és az amerikai légierő gépei: Kiel, Neumünster, Stralsund, Bremerhaven, Emden, Wilhelmshaven, Hamburg, Neubrandenburg, Neustrelitz, Prenzlau, Bremen, Hannover, Rheine, Osnabrück, Hildesheim, Braunschweig, Berlin, Potsdam, Odera melletti Frankfurt, Bocholt, Münster, Kleve, Wesel, Dortmund, Hamm, Soest, Krefeld, Mönchengladbach, Düsseldorf, Aachen, Düren, Bonn, Köln, Siegen, Koblenz, Trier, Bingen, Bad Kreuznach, Mainz, Worms, Kaiserslautern, Pirmasens, Karlsruhe, Pforzheim, Stuttgart, Freiburg, Friedrichshafen, Ulm, München, Augsburg, Straubing, Heilbronn, Nürnberg, Ingolstadt, Bayreuth, Mannheim, Ludwigshafen, Darmstadt, Offenbach, Hanau, Majna melletti Frankfurt, Schweinfurt, Würzburg, Gießen, Kassel, Nordhausen, Merseburg, Lipcse, Chemnitz, Eilenburg, Halberstadt, Magdeburg, Gelsenkirchen, Oberhausen, Witten, Duisburg, Hagen, Wuppertal, Solingen, Neuß, Remscheid, Brilon és Aschaffenburg.
Amerikai adatok szerint Berlinre 68,285 tonna, Kölnre 48,014, Hamburgra 38,319, Essenre 36,825, Duisburgra 30,535, Kielre 29,946, a Majna folyó melletti Frankfurtra 29,209, Brémára 25,513, Mannheimre 25,181, Stuttgartra 24,919, Dortmundra 24,783, Hannoverre 23,051, Gelsenkirchenre 22,885, Nürnbergre 20,401, Münchenre 18,851, Düsseldorfra 18,652, Lipcsére 11,427, Bochumra 11,177, Karlsruhéra 10,598, és Magdeburgra 9,914 tonna, zömmel hagyományos robbanóanyaggal töltött bombát dobtak a szövetségesek.
A német városok elleni szovjet légitámadások ebben nincsenek benne, a szovjetek nagyrészt a Vörös Hadsereg harckocsis alakulatai előtti hadszínteret, kisebb falvakat, német katonai egységeket, laktanyákat, raktárakat, stb. támadták az angol vagy az amerikai repülőgépeknél rosszabbul felszerelt, kisebb hatótávolságú és teherbírású, gyengébben felfegyverzett gépeikkel.
A német nagyvárosok közül a támadás napjáig egyedül Drezda úszta meg a civil lakosság elleni tervszerű szövetséges légitámadásokat. A háború előtt (1939-ben) 642 ezer lakosú nagyváros 1945 februárjában már 1,2-1,5 millió embernek adott menedéket, és a nagy, több emeletes bérházak szobáiban 30-50 fős csoportokba zsúfolódva éltek az emberek. Sok volt köztük a Breslauból, (mai neve Wroclaw, Lengyelországhoz tartozik) és a kelet felől közeledő szovjet Vörös Hadsereg kegyetlenkedései elől tömegesen menekülő idős ember, nő és gyerek, és a kórházakban ezrével feküdtek a hátrahagyott, ápolásra szoruló sebesült és többnyire mozgásképtelen német katonák. A támadás napján Drezdában sok száz Magyarországról, Lengyelországból, Fehéroroszországból, Ausztriából, Ukrajnából, Csehországból, Szlovákiából és Baltikumból menekült család is volt.
Drezdában 1945 februárjában a szervezett német államot már csak egyedül a polgári védelem képviselte, nem volt légvédelem sem, mert a legyőzött Wehrmacht a náci párt tagjaival és a köztisztviselői karral együtt, eleget téve a nemzetközi Vöröskereszt követelésének, 1944 karácsonyára kivonult a városból. Drezda a felgyújtásának napján már hetek óta a Vöröskereszt oltalma alá helyezett város volt, a háztetőkre hatalmas vörös kereszteket festettek, és az épületek ablakaiban kinn voltak a nagy, lepedőkből készített vöröskeresztes fehér zászlók.
Az 1945 augusztusi amerikai atombomba támadások és az azt követő években a radioaktív betegségek Japánban összesen 214 ezer (Hirosimában 140 ezer, Nagaszakiban 74 ezer) főként polgári áldozatot követeltek. Ezek amerikai forrásból származó becslések, a japán jelentések több, a két városban összesen kb. 300 ezer halottról számolnak be. A japán áldozatok pontos száma a drezdaihoz hasonló okokból szintén megállapíthatatlan, itt is elsősorban a nyomtalanul elégett emberek nagy száma miatt.
Az Európa sok országából Drezdába menekült polgári lakosság ellen 1945 február 13-án és február 14-én végrehajtott angol és amerikai kétnapos szőnyegbombázás volt az emberiség történelmének egyik legnagyobb háborús bűncselekménye és egyben ez volt a legrövidebb idő alatt elkövetett legkegyetlenebb és legtöbb áldozatot követelő tömeggyilkosság is, amelyben emberek százezrei szenvedtek borzalmas tűzhalált.
(Zsindex nyomán, történelem: Kriszcson)
Forrás: kuruc.info
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-02-12 19:25:43, vasárnap
|
| |
| |
Egy szőnyegbombázás volt az elmúlt 20 év
Nagyjából így lehet jellemezni az elmúlt 20 évet. Háború van. Sunyi, alattomos, de annál gyilkosabb háború. Ha két ellenséges fél áll egymással szemben, akkor mi is a háború célja? Az akaratomat rákényszeríteni a másikra, és megszerezni felette az irányítást. Ha a háború alaptörvényeit nézzük, akkor látható a mai helyzet. Állami vagyonunk nincs (ami van, az gyakorlatilag a nullával egyenlő). Megszűntek a gyáraink, a termelő struktúrát teljesen szétverték, a termőföldjeink a nyugati régióban már teljesen osztrák gazdák kezén vannak. Megjelent és folyamatosan nő a munkanélküliség, ami addig nem létező fogalom volt. A mezőgazdasággal összefüggő termelő üzemeinket lerombolták, felrobbantották. Gyárainkat szintúgy lerombolták. Történelmi jelentőségű cégek szűntek meg, mint például a GANZ, FÉG, VIDEOTON, IKARUSZ. Az elmúlt 20 évben gyakorlatilag felszámolódott a teljes önálló magyar ipari és termelői rendszer.
Ha kijelentem azt, hogy egy háborút viselő fél elsődleges célja, hogy lerombolja az ellenséges ország iparát, hogy elvágja a termeléstől, akkor a Nyugat teljes sikert aratott. A második világháború szőnyegbombázásai nem okoztak akkora károkat, mint a jelenlegi nyugati rablókapitalista horda! Ezt a fosztogató bandát nevezik Európai Uniónak, és minden egyes ember, aki ezekkel tárgyal, nekik bármilyen kedvezményt tesz, velük egyáltalán szóba áll, semmi egyéb, mint hazaáruló! Ha most egy pillanat alatt kivonnák a nyugati cégeket, az ország pillanatok alatt összeomlana, mert a hazai ipar még egy cipőfűzőt sem tudna legyártani. Ennél azonban sokkal rosszabb a helyzet.
Az állam 300 ezer milliárd forint állami vagyonnal rendelkezett 1989-ben. Ez a mai árfolyamon 1300 milliárd dollár, akkori árfolyamon 3700 milliárd dollár. Jelenlegi államadósságunk 150 milliárd dollár (egyesek szerint a valós adósság 170 milliárd dollár). Vagyis az állami tulajdon a mai árfolyamon a mai adósság majd 10 szerese volt. Jelenleg ez az állami vagyon eltűnt, nincs. Van helyette viszont 150 milliárd adósság. Egy teljes szőnyegbombázás abban a helyzetben, ha ipari várost ér, a legrosszabb esetben is pár milliárd dollár kárt képes okozni. Vagyis nekünk összességében annyi kárunk lett, hogy kijelenthetjük, a Nyugat a hazai cinkosai segítségével porrá, rommá bombázta az egész országot. De tovább megyek, mert ez még nem elég. Ha összességében nézzük az eltűnt vagyont és az összes adósságunkat, akkor a jelenlegi árfolyamon a hiány és az adósság összesen 1500 milliárd dollárt tesz ki. A Japánban végigsöpört cunami 150 milliárd dollár kárt okozott, és meghalt 16 000 ember. Nálunk a Nyugat irányítása alatt évente 75 000 ember hal meg a műtőasztalon úgy, hogy még meg sem született. Látható, mi is történik hazánkban? Az összes háborús veszteségünk pontosan tíz cunami kárösszegét teszi ki. Vagyis kormányaink semmi egyebet nem tettek, mint két évente a magyarság nyakába szabadítottak egy cunamit. Ezt követte el minden egyes kormány sorjában, ahogy hatalomra kerültek.
Felvetődik a nagy kérdés, vajon hová lett ez az iszonyatos összegű vagyon? Nagyon egyszerű. Legfőképpen a nyugati zsidó kezében, kisebb részben magyar zsidók és csicskáik kezében, valamint egy része szétosztva az ezeket kiszolgáló bűnsegédeknek. Vállalkozóknak, feltörekvő politikusoknak, ingyenélőknek. Nyugodtan kijelenthetjük, minden egyes politikus, aki az elmúlt 20 évben bejutott a parlamentbe, annak tudomása van erről, és pontosan ezért cinkos az egész műveletben. Az egyik mert segített benne, a másik meg mert legitimálta idő közben az egész hazaárulást.
Hazánkat szétbombázták, ez tény! A nemzet egy romhalmaz tetején ücsörög valójában, vagyonából teljesen kiforgatva. Mert amit itt látni mint működő gyárat, céget, ahhoz a magyarságnak semmi köze. Csak éppen itt van, de lehetne máshol is. Egy nyugati elemzés szerint a Nyugat teljesen ellustult, 35 órás munkahetekben dolgoznak, illetve egyáltalán semmit nem tesznek. Angol jelentés szerint már a harmadik olyan angol generáció nő fel, ahol rengeteg család a vendégmunkások lakásbérléseiből, helységek kiadásából él, és soha egyetlen percet sem dolgozott. Angol fiatalok tízezreinek fogalma sincs róla, mi az a munka, mert soha nem látott még embert dolgozni. Eközben a keleti régió - a jelentésben külön kiemelve Magyarországot - halálra dolgozza magát.
Igen, ez a helyzet. A Nyugat egyszerűen egy más háborús stratégiával elfoglalta az országot, és rabszolgasorba döntötte. Ehhez pedig nem tankokat használt, hanem magyarul beszélő hazaárulókat, akiket politikusnak hívnak.
Végezetül már csak egyetlen kérdés maradt. Lehet ebből kitörni? Meg lehet ezt a helyzetet változtatni? Igen, meg lehet. De tudni kell: a szabadságot soha nem adják ingyen. A szabadságért nagyon sok áldozatot kell hozni, azért a nemzetnek meg kell szenvedni. Kérdés, hogy van-e még a nemzetben annyi, hogy meghozza a szükséges áldozatokat. És ami szomorú de igaz: minél több áldozatot hoz meg érte, annál szebb lesz a győzelem, és annál jobban fog vigyázni a kiharcolt szabadságra!
Kemény Gábor - Jövőnk.info
2012. február 06.
http://jovonk.info/2012/02/06/egy-szonyegbombazas-volt-az-elmult-20-ev
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-02-12 18:51:35, vasárnap
|
| |
| |
FONTOS megérteni, tudni róla:
Hír jött, hogy az osztrák kormány sebbel-lobbal nemzetközi pénzügyi értekezletre küld meghívókat, Kelet- és Közép-Európa adósságválságának megakadályozását célként megjelölve. Még örülhetnénk is, de mégsem, hiszen más érintett fővárosok mellett Budapestre sem érkezett meghívó. (Bár lehet, hogy a macskaasztalnál majd üldögél azért néhány ,,honmentő, mérvadó balliberális szakértő".) Szóval rólunk, de nélkülünk tárgyalnak. Ott lesznek a nagyok az IMF-től, az EU-tól, az EBRD-től, az EKB-tól és a Világbanktól. A bécsi hírharsona, a Kurier a magasan eladósodott Magyarországot (hochverschuldenes Nachbarland Ungarn) emlegeti mint veszélyes etalont. Érdemes a tényeket sebtében megfaggatni. Ausztria külföld felé mintegy 750 milliárd dollárral tartozik, minden osztrákra jut ebből 90 000 dollár adósság, és az ország adóssága felette van az osztrák GDP kétszáz százalékának. Hazánk 150 milliárd dollárral adós a külföldnek, a vállunkat FONTOS megérteni, tudni róla:egyénenként 15 ezer dollár nyomja, és a GDP 115 százaléka eladósodottságunk mértéke. A számok alapján a mi sarunk pillekönnyű az osztrákokéhoz képest, mégis ránk ragad a gyalázat, mint szamárhoz a nagy füle. Az is közismert, hogy az osztrákok rengeteg pénzt helyeztek el Kelet- és Közép-Európában, egyebek mellett Magyarországon. Nálunk a legtöbb bank osztrák tulajdonban van. Az itt lévő osztrák pénz külföldi tartozásunk jó egyharmada. A térségben meg kint van mintegy kétszázmilliárd dollárnyi osztrák pénz. De megérte ez nekik? Mi az hogy, nagyon is, mondaná Gyurcsány, ha egy őszinte szó valaha is elhagyta volna a száját. Ausztria a pénzt eddig mint AAA minősítésű ország megkapta 2,5-3 százalékért, amit továbbhelyezett a térségbe 7-9 százalékért. Dolláronként nyert 5-6 százalékot. Egy kihelyezett dollár hozadékán finanszírozni tudott további két dollárt. Ez azt jelentette, hogy neki a 750 milliárd dollár adósság semmibe sem került, pedig annak jó részét otthon használták fel. Az osztrák életszínvonalat tehát azok az országok finanszírozzák, akiknél a pénz ki van helyezve, hiszen a források az osztrák államnak erre is kellettek. Most meg itt vannak ezek a magasan eladósodott (hochverschuldenes) magyarok. Új kormányunk megunta, hogy fejőstehénnek nézik az országot, és beleszólt a jövedelemelosztásba, a jövedelem egy csekély részét otthon akarja tartani. Ez tűrhetetlen, még a végén Ausztriáról is kitalálják, hogy el van adósodva. Intő jel, hogy az S &P egyet elcsent az AAA-ból, és ami maradt (AA), arra is negatív kilátást adott.
Ezt gyorsan meg kell beszélni az érintettekkel, de persze nem a kárvallottakkal. Erről szól ez a rapid módon összehívott tanácskozás. A francia leminősítés mögött is valami ilyesmi állhat. Közismert, hogy Görögországban ők is besokalltak, a pénzük egy részének búcsút is inthetnek. De érintettek Portugáliában is. A hazánknyi ország ötszázmilliárd dollárral tartozik, ami a GDP-je 220 százaléka. Francia befürdés itt is lehet. A jelenlegi IMF-vezér, a hajdani francia pénzügyminiszter, Christine Lagarde idején Franciaország is derekasan növelte adósságát. Barroso is volt portugál miniszterelnök, amikor nyakló nélkül adósodott az ország. Utána fedezték csak fel az EU-ban. Papademos görög miniszterelnök pedig az euróhoz való csatlakozáskor alkalmazott átverős trükkök idején volt a görög jegybank elnöke. A hajdani eladósítók most már a rendcsináló nemzetközi szervezetek élén fura módon akarnak rendet teremteni. Erről szól a bécsi értekezlet. Azt kell megbeszélni az érintettek háta mögött egyebek mellett, hogy hazánk (hochverschuldenes Ungarn) fizessen ezután is 6-7 százalék felárat a hitelekért, és viselje a ,,nemzetközi közösség" megvetését, ha a helyzeten egy kicsit változtatni akar a saját javára. Mint ahogy ezt a 2010-es választás után teszi. Nyilván azt is meg kell beszélni, miként kell lehidaltatni a renitenseket, ha vonakodnak engedelmeskedni. Ebbe beletartozhat, hogy hazai ,,nyálas-taknyos" szakértői kormányt telepítenek a nyakunkra, támaszkodva a hazai komprádorok és médiasiserék közreműködésére, ha a spekulatív forintrontás vagy az adósságdrágítás nem hat. Ezt már megtették Görögországban és Olaszországban is. Ezek a ,,demokratikus", nem választott kormányok.
Az efféle megoldásokhoz nincs szükség az érintettek jelenlétére, de ebből kirajzolódik a kétsebességes Európa. Mindennek azonban semmi köze az elfogadott európai eszmékhez, mint a kohézió vagy a felzárkóztatás.
A gyakorlat teljesen más, az maga az új gyarmatosítás, de kék színű, tizenkét csillagos lobogó mint álca alatt. Így lesz, ha megint hagyjuk!
Boros Imre
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-02-12 15:46:03, vasárnap
|
| |
| |
A nap híre:
,,A Svéd Királyi Akadémia döntése szerint az idei fizikai Nobel-díjat nem Stephen Hawking kapja a ,,A kvantumállapot változások, az energiafluktuáció és béta-bozon perdület non lineáris összefüggései" címet viselő kutatásáért, hanem Matolcsy György magyar gazdasági miniszter, aki az Einstein-féle relativitáselméletet megdöntve bebizonyította, hogy a sötétség gyorsabban terjed, mint a fény." |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-02-12 15:41:35, vasárnap
|
| |
| |
2012-02-12. 15:18
A zsidó spekulánsok óriási veszteségeket okoznak - külföldi lapszemle, 1939
1939. február 12.
Varsó, 1939. február 12. (Magyar Távirati Iroda) A Kurjer Warszawski budapesti tudósítója, báró Korsak, a lap vasárnapi számában ,,Magyarország a politikai hintán" címmel cikket írt.
Az Imrédy-kormány, 1938. május 14.
A tudósító kifejti, hogy Imrédy miniszterelnök abban a törekvésében, amellyel az országot fascizálni akarja, alkotmányos téren áthidalhatatlan nehézségekbe ütközik. Az Imrédy által alapított Magyar Élet Mozgalom, amelynek a jövendő egypártrendszer csirájának kellene lennie, a hivatalos csatlakozásokon kívül a toborzó utazások révén, csak kevés visszhangra talált és magában a kormánypártban is zavarokra vezetett. Ennek oka nemcsak az ellenzék egységes ellenpropagandájában, hanem a lakosságnak az ezeréves alkotmányhoz való ragaszkodásában, szabadságszeretetében, a proletarizálás megvetésében és Imrédynek vezéri pozícióra való alkalmatlanságában keresendő.
Imrédy miniszterelnök kétségtelenül kiváló európai pénzügyi kapacitás, ezt már egynéhányszor be is bizonyította, bár ma az ellenzék azt állítja, hogy az államháztartás egyensúlya veszélyben van. A miniszterelnök azonban annak ellenére, hogy nem rossz politikai teoretikus, sem szónoki képességekkel nem rendelkezik, sem arra nem képes, hogy a lakosságot beszédekkel hódítsa meg. A miniszterelnök véleményeiben és meggyőződéseiben ingadozó, határozatlanul cselekszik és a tömegeknél olyan ígéretekkel operál, amelyekkel - amint azt a parlamentben szemére vetették - a nemzetiszocialistákat akarja felülmúlni. A nemzetiszocialisták azonban túlerőben vannak és amellett nincsenek annyira megkötve.
A kormány a zsidótemplomra dobott bombákra rögtönítélő bíráskodással válaszolt. A hallatlan botránynak és feltétlen terrornak bélyegzett időközi választás kritikájával kapcsolatban pedig betiltotta a nemzetiszocialista Magyarságot és liberális a 8 Órai Újságot. A nemzetiszocializmus gyökerei azonban már nagyon mélyen vannak és életerejüket olyan rendkívül gazdag forrásból merítik, hogy azt rögtönítélő bíráskodásokkal vagy elkobzásokkal nem lehet kiirtani. Ehhez az ország egész politikáját át kellene állítani.
A tudósító ezután a zsidókérdéssel foglalkozik. Azt állítja, hogy mind a kormány, mind a nemzetiszocialisták hamis útirányt vettek fel. Ugyanis mind a ketten az úgynevezett galíciai zsidók ellen fordultak, akik nem jelentenek konkurenciát a magyar ifjúság számára, közben pedig a zsidó spekulánsok a kincstárnak óriási veszteségeket okoznak.
A tengely körül forgó magyar külpolitika - folytatja a cikk - dilemma elé állítja a magyarokat. Vajon Gafencu belgrádi utazása és a jugoszláv-román megegyezés valóban Ciano Jugoszlávia, Románia és Magyarország megegyezésére irányuló törekvéseinek következménye volt-e? A magyar hivatalos nyilatkozat ebben a tekintetben hangsúlyozza a magyar külpolitika függetlenségét. Egyrészről különösen az olasz sajtóban olyan hangokat hallani, amelyek azt látszanak igazolni, hogy Románia, Jugoszlávia és Magyarország már legközelebb egymás karjaiba vetik magukat, másrészről pedig a félhivatalos Vreme, a Romania és az Universul cikkei, azonkívül a tengelybarát Sztojadinovicsnak belpolitikai okokból közvetlenül Gafencu utazása után való lemondása másra mutat.
Csáky István gróf expozéjában, amelyben Magyarországnak az antikomintern paktumhoz való csatlakozásáról is szólt, bejelentette, hogy ez a lépés nem irányul a szovjet ellen.
(A tudósító megjegyzi, hogy Litvinovval kapcsolatban olyan hírek vannak elterjedve, hogy a szovjet népbiztos Berlinnel paktál. Ezt a tényt igazolná az, hogy Hitler birodalmi vezér és kancellár legutóbbi beszédében hallgatással mellőzte a szovjetet.)
Ruszinszkóról különböző hírek vannak forgalomban. A kormány tartózkodó magatartást tanúsít és kizárólag arra szorítkozik, hogy Fencik vezetése alatt kulturális kárpátaljai hetet rendez és írásbeli tiltakozásokat bocsát világgá, amelyekben kijelenti, hogy Volosin tűrhetetlen módon, lábbal tiporja a magyarok jogait.
Hitler hűvösen nyilatkozik Csehszlovákiával kapcsolatban és rendet akar csinálni, Göring lapja pedig a ruszinszkói nemzetiszocializmusért lelkesedik.
Ilyen helyzetben a magyar államférfiak valósággal Faust helyzetében vannak, aki kétségbeesetten kiáltott fel: ,,Hiába kérdem a csillagoktól!"
További részletek: http://kuruc.info/r/8/91978/#ixzz1mB8tKY9Y
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 23
|
|
|
|
2012. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
519 db bejegyzés |
| e év: |
4803 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 286
- e Hét: 6018
- e Hónap: 17129
- e Év: 170625
|
|
|
Offline
