|
2012-02-17 12:20:12, péntek
|
| |
| |
Violeta Parra: MEGKÖSZÖNÖM, HOGY ADTAD...
Megköszönöm, hogy adtad, mit nekem adtál, élet:
két csillagot szememnek, hogy világba nézzek,
hogy meglássak tisztán feketét, fehéret,
fönn a magas égben fényes csillagnépet,
s lenn a sokaságban azt az egyet, téged.
Megköszönöm, hogy adtad, mit nekem adtál élet,
hogy két fülemmel halljam zajodat és zenédet,
hogy tücsökszót, madárdalt hallhatok nappal-éjjel,
ugatást és záport, dübörgő sok gépet,
és hogy néha reggel a te hangod ébreszt.
Megköszönöm, hogy adtad, mit nekem adtál élet,
nekem adtad a hangot s a szót, amivel élek,
szavaim csatáznak, szavaim becéznek:
szavak: anya, fivér, gyöngéd éji fények,
utamat mutatják hozzád, drága lélek.
Megköszönöm, hogy adtad, mit nekem adtál élet,
adtál két fáradt lábat, és utat, hova lépjek,
ismerem a járást síkon, hegyvidéken,
jártam völgyet, lápot, erdőt, várost, rétet,
s bárhová visz lábam, udvarodba érek.
Megköszönöm, hogy adtad, mit nekem adtál élet,
adtál dobogó szívet, melyet az öröm éltet,
vidul, hogyha látja virtusát az észnek,
vidul, ha a rút nem fojtja meg a szépet,
vidul, hogyha rám néz szemed tiszta kékje.
Megköszönöm, hogyha adtad, mit nekem adtál élet,
hogy tudom, mitől sírok, s nevetésre mi késztet,
bánat és öröm közt hányódik a lélek,
bánatól, örömből születik az ének,
amit én dalolok, enyém és tiétek.
ford.: Dobos Éva
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Világirodalom |
|
|
|
|
|
Offline
