|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2012-02-02 17:40:13, csütörtök
|
| |
| |
--------------------------------------------------------------------------------
: ...
.
--------------------------------------------------------------------------------
Mészáros László - Öregedni jó*
Öregedni jó, hisz ez azt jelenti, hogy nem haltunk meg fiatalon.
Vigasz öregeknek: mindig az alkony a nap legszínesebb időszaka.
A vén ember gyönyöre már csak a megkönnyebbülés.
A vén zsindelyt már egy könnyű szél is elviszi.
A szegény ember kandallója a mécses.
A halált nem győzhetjük le, de ha tisztességesen harcoltunk, akkor a megadás feltételeiről talán tárgyalhatunk vele.
Gerontologika: öregszem, tehát (még) vagyok.
Minden hullám új, csak a tenger a régi.
A lélek időigényes dolog: akinek nincs ideje, nincs lelke se.
Mindenki a saját életének a kapitánya: utolsóként kell elhagynia a süllyedő hajót.
Ne higgyünk feltétlenül az olyanoknak, akik más istenben hisznek.
Aki nem elég bölcs az élethez, az nem elég bölcs a halálhoz sem.
A jó életrajz egyúttal már jó nekrológ is.
Sírfelirat a szélbe: volt, nincs, lesz.
Sokan vénségükre is csak a szeszélyes viselkedést merik megengedni maguknak, de a rendhagyó gondolkodást már nem.
Aki nem érti meg mások halálát, nem érti meg a magáét se.
Az életet is csak úgy lehet megkönnyíteni, hogy kidobálunk belőle mindent, ami felesleges.
Egy öreg emberre már sok mindenki visszanéz a tükörből.
Isten igazságos: a jót és a rosszat egyformán megbünteti.
Egy íróember végrendelete: hamvasszatok el, hamvaimat szórjátok a szélbe, s ha találkozni akartok velem - olvassátok a műveimet.
Az öreg ember már hiába költözik új lakásba, új házba, az élete csak a régi marad.
A kicsorbult bögréből, a megkopott pohárból már az emlékeket is isszuk, nemcsak az italt.
A szépérzéket nehezen rongálja meg a kor: a női szépet még akkor is kívánja az ember, ha magát a nőt már nem.
Tágabb értelemben tulajdonképpen a szomorúság, a bánat és a fájdalom is az élet örömei közé tartoznak.
Nem tudja mindenki mérlegelni az életét: az egyiknek nincs mit, a másiknak nincs mivel.
Senkinek se lehetnek akkora érdemei, hogy nyugodt szívvel dicsekedni merhetne velük. Az igazán nagy érdemekkel nem kell dicsekedni, az aprókkal meg nem érdemes.
Nemcsak az hiba, ha a gyerekek túl korán kerülnek ki az utcára, hanem az is, ha túl későn ismerik meg az utcát.
A szépség a megfelelő távolság függvénye: minden kívülről és felülről szebb.
Nagy örömökre, nagy élvezetekre, nagy gazdagságra és nagy boldogságra főleg a kis emberek áhítoznak és törekszenek.
Sok felnőtt az illúziókkal együtt a nemes eszméket is kidobja az ablakon.
Nem az a helyes szóhasználat, hogy az öregek már csak az emlékeikből élnek, ha nem az, hogy már csak az emlékeikben élnek.
A balga öreg azon sopánkodik, hogy már nem futkoshat a lányok után, a bölcs viszont csak örül neki, hogy már nem kell a lányok után futkosnia.
Akinek van mire emlékeznie, az nem is felejt olyan könnyen.
A munkát még akkor is komolyan kell venni, amikor az életet már nem.
Vénségére elurasodik az ember: felszeleteli a kolbászt, késsel eszi az almát, belemártogatja a teájába az aprósüteményt és így tovább.
Az öregnek nem bele kell olvadnia a világba, hanem ki kell magát párolnia belőle.
Aki sok temetésen részt vett életében, azt a saját temetésén már semmi sem lepheti meg.
Azoknak a legnehezebb az öregedés, akik sose voltak felnőttek.
A dúsgazdagok gyakran nem veszik észre, hogy már nem ők birtokolják a vagyonukat, hanem a vagyonuk birtokolja őket.
A jó stílus a halálig finomodik.
A nyelv is csak azt termékenyítheti meg, amibe belemerül.
A sírásóknak előre illik odaadni a borravalót.
Az ember alkalmazkodó és gondolkodó lény: ezért nehéz alkalmazkodnia egy ostoba világhoz.
A templom egere az egész templomot az utódaira hagyja.
Tudjuk a véget, de nem tudjuk az órát: aki tehát tudja a véget, annak már nem kell számolnia az órákat.
Minden léleknek saját kapuja nyílik Istenhez.
Ha lehet véletlen a halál, lehet véletlen az élet is.
A túlvilágon egyetlen szilárd pontunk lesz: a saját lelkünk.
Az öregséget azért nehéz elviselni, mert az öregnek már nemcsak a világot kell elviselnie, hanem önmagát is
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-02-02 16:10:21, csütörtök
|
| |
| |
Egy jámbor lőcsei kereskedőnek viselős volt a felesége. Egy napon az asszonyra rájöttek a szülé-si fájdalmak. Ekkor a kereskedő magához hívatta a gyerekeit. Hat szép fia és lánya volt. Kiment ve-lük a kertbe, s ott így szólt hozzájuk:
Térdepeljetek le, és könyörögjetek Istenhez, hogy áldja meg anyátok gyötrelmeit.
A hat gyerek engedelmesen letérdepelt, két kezét összekulcsolta, s imádkozott buzgón. Több mint egy óráig imádkozott az apa a gyerekeivel, mikor a szobalány meghozta a hírt, hogy az asszonynak fia született. A jámbor kereskedő megajándékozta a szolgálólányt egy tallérral, a gyerekeire meg rá-parancsolt, hogy adjanak hálát Istennek. Maga is hálaimába kezdett.
Megint imádkoztak egy órát vagy kettőt. Újra megjelent a szolgálólány, megint kapott egy tallért, mivel időközben az asszony egy második gyereket hozott a világra. Az apa meg a gyerekei ismét térdre vetették magukat, s to-vább hálálkodtak Istennek, két vagy három óra hosszat.
Ekkor megint megjelent a szolgálólány az örömhírrel. S mindjárt tartotta a markát a jutalomért, mivel az asszony egy harmadik gyereknek adott életet. De nagyot csalatkozott, mert a jámbor kereskedő ijedten otthagyta, s a gyerekeihez ro-hant.
Hagyjátok abba a könyörgést! - kiáltotta. - Hagyjátok abba tüstént, különben az anyátok az egész házat teleszüli gyerekkel, és még a fejünket sem lesz hova lehajtanunk.
A körzeti orvost egy távoli tanyára hívják ki, ahol egy asszony éppen vajúdik. A házban nem volt villany, így az orvos kénytelen volt egy zseblámpát kérni a gazdától, és azzal világított. Éppen a megfelelő pillanatban az újszülött kibukkant Ám az orvos a lámpával rögtön látta, hogy nem egyet-len kis jövevény várható.
El ne menjen - szólt a gazdának -, úgy látom, hogy érkezik még a második és a harmadik is.
− Doktor úr! - kiáltott fel ijedten a gazda -, oltsuk el gyorsan a lámpát, mert ezek a fényre jön-nek!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: viccek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-02-02 16:00:11, csütörtök
|
| |
| |
Na, hogy tetszik a lány - kérdi a házasságközvetítő a fiatalembertől.
Rendben volna. Egyedül a múltja nem tetszik...
A múltja? Hiszen az feddhetetlen, makulátlan, abszolút tiszta.
Igen, igen. Csak egy kicsit hosszú!
--------------------------------------------------------------------------------- ----------------------------------------
Vacsoránál a házaspár öregecske lányuk sorsáról, további életéről beszélget.
Azt hiszem, most már ideje lenne férjhez adnunk a leányunkat - mondja a mama.
Erre a papa így válaszol, miközben kanalazza az ételt:
Nem kell azt elsietni, várja meg, amíg eljön az igazi.
Miért várjon? Én sem vártam meg.
--------------------------------------------------------------------------------- ------------------------------------------
Régen miért nem engedték a szerelmi házasságot?
Mert az apa úgy gondolta, hogy a lányt annak kell adni, aki nem csak elveszi, hanem el is tartja.
--------------------------------------------------------------------------------- ------------------------------------------
Más idők járnak.
A nagymama felsóhajt:
Valaha a tizennyolc éves lányok úgy tudtak főzni, mint az anyjuk. Ma viszont úgy tudnak mu-latni, mint az apjuk...
--------------------------------------------------------------------------------- --------------------------------------------
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: viccek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2012. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
463 db bejegyzés |
| e év: |
7161 db bejegyzés |
| Összes: |
70103 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 454
- e Hét: 9028
- e Hónap: 25428
- e Év: 147301
|
|
|
Offline
