|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2012-02-06 14:15:56, hétfő
|
|
|
Molnár Endre
Nagymamámhoz menni
nagyon szeretek,
habos kávé vár ott
s tortaszeletek.
Kalács is van nála,
benne mazsola,
legédesebb mégis
az ő mosolya.
Nagymamámnál lenni
mindig csodaszép,
jó uzsonna után
vár a hintaszék.
Amíg ringatózva
beszélek vele,
simogat mindig
lágyan a keze.
Én a nagymamámat
nagyon szeretem,
mert csak szépet és jót
ad mindig nekem!
S úgy köszöntöm
este, ha megyek haza:
Viszontlátásra
drága nagymama.
|
|
|
0 komment
, kategória: Család |
|
|
|
|
|
2012-02-06 14:11:09, hétfő
|
|
|
Oltárt kellene emelni a csöndnek és a nyugalomnak, mivel a csönd a világnak
az az eleme, amelyből az igazán világos és tökéletes dolgok születnek, hogy az
Élet fényességébe lépve, teljes pompájukban uralkodjanak. A csönd az örökké
valóságé. Az emberi gondolat a csöndben növekedik, ahogy a fák az éj
sötétjében.
Csönd pillanatai azok, amiket meg kell tanulni élvezni. Akkor valósulhat ugyanis
meg az idilli állapot, amit az emberek egyszerűen csak boldogságnak neveznek.
Akkor, ott, a csöndben.
Paolo Santarcangeli
|
|
|
0 komment
, kategória: Csend |
|
|
|
|
|
2012-02-06 14:10:56, hétfő
|
|
|
Néhány apró kis mosoly,
ma már csak erre futja:
a kacagás hol gyöngyözik,
áruld el hát! Ki tudja?
Mondd, csak mondd,
mi lett velünk,
s mi lesz, ha nemsokára
már nem rímelnek mondatok
a vágyak verssorára?
Nem talál többé a szó
a kettőnk ritmusára,
s mit nem mondtunk ki,
ott marad majd,
vers nélkül bezárva.
Minden ami versbe nő,
a szívemhez van kikötve,
és minden vers Te vagy:
most és mindörökre.
Kormányos Sándor
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek 1. |
|
|
|
|
|
2012-02-06 14:10:17, hétfő
|
|
|
Beleszakadhat a szíved, sőt, bele is fog, ha folyton csak adsz
és vissza sem kapod a másiktól - figyelmet, a törődést, a szeretetet.
Persze, nem azt kell nézni, hogy mit kapsz cserébe, az Élet úgyis
visszaadja valahol, de érdemes odafigyelned magadra. Arra, hogy
vajon mikor tolod az energiát feleslegesen, és mikor van az, hogy
már figyelmet sem kapsz? Csináld csak, de egyszer azon kapod
majd magad, hogy szép lassan elfogysz. Adnál, de nincs miből.
Mosolyognál, de nem őszinte. Olyankor kell átgondolnod: vajon
kiknek adtál pillanatot? Ugyan ki volt az, aki értékelte, becsülte,
mert nem kell több. A kérdés csak az, hogy mikor veszed észre,
hogy a másikat valójában nem is érdekled, és mikor képzeled azt
ennek ellenére is, hogy ez nincs így. Mert van, amikor olyanoknak
adsz energiát, akik valójában magasról tesznek rád és a mosolyaidra.
|
|
|
0 komment
, kategória: Lélekmorzsák 5. |
|
|
|
|
|
2012-02-06 14:09:49, hétfő
|
|
|
Arról nem beszélek,
csak gondolkodom,
hogy nagyon-nagyon
fáj bennem a lélek.
Hogy keserűséget
rejt a mosolyom:
arról nem beszélek,
csak gondolkodom.
Sóhajt fojtva élek
nem mutathatom
tenger bánatom.
Hogy belül mit érzek:
arról nem beszélek
(Charles D'orléans)
|
|
|
0 komment
, kategória: Szomorúság |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2012. Február
| | |
|
|
ma: |
1 db bejegyzés |
e hónap: |
382 db bejegyzés |
e év: |
3743 db bejegyzés |
Összes: |
34578 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 2075
- e Hét: 12317
- e Hónap: 21701
- e Év: 154255
|
|
|