|
2012-03-23 19:46:30, péntek
|
| |
| |
Ült a kislány a patak partján,
Szőke fürtjeit borzolta a szél,
És énekelt, s virágokat
Szedett csokorra,
S mosolygott, mint fák felett az ég.
S a kis halacskák
Vígan úsztak hozzá,
Fehér topánjára sárga lepke szállt,
És ott maradt, mert tudta, hogy nem bántják.
Háta mögött tücsök muzsikált.
És ült a kislány,
Lábát a vízbe téve,
A sodró árba virágot dobott,
És a virág eltűnt szemei elől,
A patakban vidáman tovább csobogott.
Kezeit összecsapva,
Hangos kacajjal felnevetett.
Hanyatt dőlt aztán a parton,
S nézte az égen
Úszó fellegeket.
Eső lesz. Indulni kéne haza.
De olyan jó még itt lenni.
Csöndes kis helyen,
Nyugodtan,
Veled beszélgetni.
...Nem gyerek már.
Nem. Nem az!
De szememben mindig így marad.
És én is. Boldog, vidám gyerek.
Idekint. Az akácfák alatt.
MIRJAM
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Barátaimtól kaptam |
|
|
|
|
|
Offline
