Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Ülj ide mellém...
  2012-04-27 23:35:12, péntek
 
  Csukás István - Ülj ide mellém...






Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.


  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Forrás legyél
  2012-04-27 23:32:42, péntek
 
  Szabolcsi Erzsébet - Forrás legyél


Forrás legyél.
Tiszta, átlátszó, kristályszépségű cseppekből fakadó
hideg és jóízű éltető víz.
Csörgedezz alá magas hegyek sziklái közül,
kelj át méteres köveken, konok útvesztőkön,
friss levegőjű hegyi réteken.
Patak legyél.
Lágyan aláomló, hűvös érintésű;
hideg selymes vizedtől kapjanak erőre
a szomjas vadak. Kanyarogj kövek között,
fodrozódó bárányfelhők kék ege alatt,
zöld pázsit és őszi avar keretezzen,
míg tovagördülsz kavicsokat mosva,
s lomha folyóvá terebélyesedsz.
Folyó legyél.
Hatalmas hullám fodrokkal tovahömpölygő áradat,
mely mindent megragad,
magával sodor, míg meg nem érkezik
az őt is elnyelő végtelen tenger sírjába.
Tenger legyél.
Nyugodtan hullámzó beláthatatlan síkság.
Kiszámíthatatlanul változó,
tajtékokat dobáló, vihartól felkorbácsolt
szilaj erő, hullámsír,
vagy elcsendesült sima víztükör.
Óceán legyél.
Széles és határtalan.
Kincseket rejtő, ringató mély bölcső.
Vég nélküli korlátlan lehetőség.
Pusztító, tomboló őserő, roncsokat temető
kiismerhetetlen végtelenség.
Legyél víz, életet adó őselem,
legyél tűz, vízzel is legyőzhetetlen,
legyél levegő, mindent beborító láthatatlan,
legyél szikla, szilárd, megingathatatlan,
legyél forrás, patak vagy tenger.		  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Alkonyi elégia
  2012-04-27 23:30:52, péntek
 
  Radnóti Miklós - Alkonyi elégia


Ó, alkonyoknak könnyű vétkei:
semmittevés és pillanatnyi csönd;
az álmos hegyek fejére lassan
az este ringató folyókat önt.

A nap zaja elúszik messzire,
lépek s mintha suttogásban járnék,
fut macskatalpain a tompa fény,
halvány árnyat szűl a vastag árnyék.

Régi halottaimnak húsa fű,
fű és virág s mindenhol meglelem;
vékony illatukkal álldogálok,
s oly megszokott immár a félelem.

Fodrozó füst az ákácok sora,
a hallgató sötét rájukhajolt,
előgurul és tétován megáll
föltartott ujjamon a lomha hold.

Esti béke, téged köszöntelek,
az úton nehéz napom pora száll;
lassú szívemben ilyenkor lágyan
szenderg a folyton készülő halál.

  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Csendes félhomályban
  2012-04-27 23:29:54, péntek
 
  Kelemen Zoltán - Csendes félhomályban


Összetépett emlékek darabjait
rakosgatom a csendes félhomályban
Megáll az idő, lóbálja lábait
kutat álmom kusza világában

Fáradt napsugár fut végig a falon
majd lágyan pihen meg öreg kezemen
Mint száraz kenyérmorzsák az asztalon
ellopott évek fekszenek előttem

Tükrömből már nem az a fiatal arc
néz vissza rám mosollyal a szemében, s
hajam fútta el kóbor idők szele

Utat rótt arcomra minden egyes harc
mit vívtam fiatalságom hevében, s
bár küzdöttem, csatát nem nyertem vele

  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Sóhaj szonett
  2012-04-27 23:28:50, péntek
 
  Kelemen Zoltán - Sóhaj szonett


Bukdácsoló percekből lesznek órák
Fáradt napot váltanak le csillagok
Tegnapból, a mába szőtt lassú útján
születnek, némán, sejtelmes holnapok

Új horizont terül a régi fölé
Finom por lepi be a megtett utat
A végtelen hever le lábunk elé,
de a tekintetünk a múltban kutat

Hol könnyekkel átitatott emlékek
csalnak újabb könnycseppeket a mába
Vagy épp, mosolyt, szemmel alig láthatót

Régi, bátortalan megtett lépések
születnek újra. Mint akkor, hiába, s
megtört lelkem sóhajt alig hallhatót.

  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Érints is engem
  2012-04-27 23:27:56, péntek
 
  Kerekes Géza - Érints is engem


Érints is engem, mert
nem elég szavad!
Fénytelen világom
börtöne fél.
Érintésed nélkül
félelmem vadabb,
és társas magányra,
fagyra ítél.

Érints is engem!
A szó csak körülleng.
Érints, hogy érezzem
szent tüzedet!
Csak így hiszem bizton,
ha bajvulkán reng,
meg fogod óvni az
életemet.

  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Az alkalom
  2012-04-27 23:26:10, péntek
 
  Túrmezei Erzsébet - Az alkalom


Jön... elmegy... többé nem látod soha.
Szobádba száll, mint csillogó madár...
s ha nem csukod be jól az ablakot,
huss, odafönn a kék magosba jár.
Úgy csillan meg, mint napfelköltekor
a réten villogó gyémántszemek...
s ha meg nem látod, percek múlva már
fűszálakon csak fájó könny remeg.
És neked már csak fájó könny marad
befátyolozni vétkes, vak szemed.
Nem adtad akkor... most már nincs kinek.
Nem tetted akkor... most már nem lehet.
  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Köztem és köztem
  2012-04-27 23:21:46, péntek
 
  Bella István - Köztem és köztem


Mintha kihaltak volna az évszakok,
megdermedt zöldben fürödnek a fák.
Egyszerre nyár, ősz és tél vagyok.
Megkövült idő. Haláltalan világ.
Nem merek élni. Lélegezni sem.
Azt hiszem néha, nem is ver szívem,
csak mímeli, hogy van, s mert fél, dobog.
Rettenetes nehéz az idebenn.
Hát élek, félek, alakoskodok.

II.

Köztem és köztem ott áll a világ,
mint a tükör arcom és mása közt.
Ha rá mosolygok, ő rám: sírni ránt.
Örömet búra, bút örömre föst.
Telet játszom: hajamat behavaztam,
de velem szemben a tükörben tavasz van:
hó hullatja szirmát, vagy meggyfa-ág
Tejútja leng, az Androméda-füst
ködöl, görgeti fényét sár, virág.

III.

De jó is, hogy nem lehet ugyanaz
soha, ami magamagának látszik.
Hogy halandóban halhatatlan havaz,
hogy a mindenben esendő-én halálzik.
De ha majd szájam elé tesznek orvul,
s mosolyom dermedő jéggé csikordul,
mint gyermek, ha befagyott ablaküvegre áhít
ráírni egy szót, ródd sóhajomra azt
az egyet, Tükör, ami belülről átvilágít.

  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Dorombszó
  2012-04-27 23:19:47, péntek
 
  Bella István - Dorombszó


Ki tudja, miket gondol
egy macska, ha dorombol.
Ki se látszik a gondból.
Kiugrana karomból.
Élete kész karambol.
Szőrből van és koromból,
sok völgyből, kis halomból,
két ég-pupillagombból,
mit - bárki bármit gondol -
ha a lét begorombol,
mindig magára gombol.
S bár a világ künn tombol,
halál csahol a lombból,
úgy néz az álomalomból,
tudatalatti limlomból,
létanalízis-akolból,
mint fény egy csillagatomból.
Messze-magában barangol.
S egy kicsit elborongón
igazít a dorombon,
halálból hangokat hangol,
és dorombol és dorombol.



  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Vallomás
  2012-04-27 23:00:20, péntek
 
  Kovács Zoltán - Vallomás

Gyönyörű vagy.

Rövidke életutam,
Melyet bebarangoltam
Nem volt elég még arra,
Szebb lányt nálad, mostanra
Akár csak egyet is lássak.
De nem ez az oka annak,
Hogy nekem különleges vagy.
A külső részben hidegen hagy.

A mozdulataid, egyéniséged,
Mosolyod, lelked, tekinteted,
Hogy egyszerűen mondjam:
Minden, ami csak te vagy...
Engem levesz a lábamról,
Reménytelenül elvarázsol,
S a perc, melyben veled vagyok,
Gyorsan, elszáll, de nem búslakodok
A legszebb pillanat az életemben
Úgy hiszem nem megismételhetetlen.

Egy vers sem alkalmas arra,
Hogy tökéletesebben leírja
Amit érzek, ennél a szónál:
Szeretlek.

  
 
0 komment , kategória:  Szeretet  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2012.03 2012. április 2012.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 118 db bejegyzés
e év: 1342 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 290
  • e Hét: 1065
  • e Hónap: 6103
  • e Év: 135810
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.