|
2012-05-01 15:34:35, kedd
|
| |
| |
Két huszár hét francziát addig nyaggatott, mig megcsipte; egyet közülök levágván. - Jelentem alássan hadnagy uram, hét francziát fogtunk. A hadnagy csak hatot látott, meg egy lovat; - hol a hetedik? - kérdé, - Jelentem alássan, a hetedik megboldogult - felelt a huszár káplár.
-  -
Más alkalommal, boros fővel lévén egy kissé a verbungos, még könnyebben eljárt a szája, s meglátván egy szénás szekeret, mely még az utjából is kitért a verbungosnak:
- Ne kerülj! ne kerülj! lármáz a verbungos, - hadd ugrom át azt a kis talyigát; pedig a négy ökörnek is kidagad a szeme, mig a szekeret odább mozdithatja.
Neki készül verbungos, hogy átugorja; bámul a népség, némelyik szinte röstelli, hogy majd belesül a huszár, s azonközben, mig a huszár készülődik, odább megy a szekér, s nem marad egyéb előtte, mint egy kis pocsolya, melyben alig van tán tiz itcze viz; elkáromkodja magát a huszár, oda rug a pocsolyához:
- Czoki tenger, - félre az utamból! A talyigának keresztelt szénás szekeret nem tudván átugorni, segit magán, s a pocsolyára ráfogja, hogy tenger.
Huszár, huszár, jaj be sok eszed van!
-  -
Sz. T... ostrománál egy, ágyufödözésre kirendelt huszár megunván a hosszas nyeregben ülést, lábát kengyeléből kivette, s magasra fölemelve nyujtóztatá. Különös szerencséjére egy ágyugolyó épen akkor hordta el lova hasának szőrével együtt azon kengyelt, melyből lábát kiemelte. A huszár hidegen vette a dolgot, de egy pár percz mulva iszonyuan kezdett károm¬kodni. - Miért haragszol fiam, - szóla neki tisztje - hisz még örülnöd kellene, hogy lábodat nem hordta el a golyó. - Mit ér az nekem, a ki pontziussa és pilátusa van, ha már most nincs hova tennem az egyik lábamat!
-  -
Orbán káplártól kérdé egykor a tábori orvos: mikép mentette meg vezérét a haláltól? - Hát a mestervágással; - válaszolt ő. - De mi az a mestervágás? - Az uram furcsa dolog, huszár¬tempó; kardomat visszásan suhintom meg, s a gégénél kezdve ugy vágom el az ellenség nyakát, hogy egy kicsit fel is ugorjék. Ha az ellenségnek nyakacsigájánál vágom el a fejét, - ezt csak akkor teszem, mikor már kifáradt a karom - s ezt mi huszárosan parasztvágásnak nevezzük.
-  -
A l...i ütközet alkalmával a huszár összecsapott egy hosszú dzsidással. Ez leszurta amannak lovát. - Meglátván ezt pajtásai, segitségére siettek a huszárnak, ki azonban igy kiálta a közelgőkhöz: - Ide ne jőjjön, a kinek kedves az élete, mert ha édesapám volna is, leszurnám; - majd végzek én magam vele! - Erre pajtásai megálltak s a gyalog huszár megtámadá az uhlánt: mindenek előtt dzsidáját kiütötte kezéből, aztán kardra kerülvén a dolog, ellenét csakhamar levágta lováról.
-  -
Az is furcsa kis história, mikor a huszártrombitás ellenséget lopott.
Egy táborozás alkalmával délután beszélgetnek a huszárok, s az egyik azt mondja:
- Azt hiszem, megint nem lesz ma ütközet.
- Én is azt hiszem, - mondja egy másik.
- Mit csinálunk egész éjjel? - busul az első - csak már egy foglyunk volna, majd csak elbolondoznánk vele.
- Hozok én egyet, - mondja trombitás.
- Hozol a patvart, - mondja megint az első.
- Istenszentháromságugyse hozok, - bizonyitá a trombitás.
- Honnét hoznál? - kérdi amaz.
- Ne kérdezd, csakhogy hozok.
- Elevent? - kérdezék ujra.
- Elevent bizony, aki irgalma van.
- Eredj hát, - biztaták valamennyien.
- Megyek is, - felelé a trombitás, és lóra vetvén magát, szörnyü széles kukoriczatáblák mellett elmegy végre egy patakig, melynek szélén füzfák voltak, s innét már az ellenséges előörsöket is könnyen megláthatá. Leszáll a lóról, a füzfák egyikéhez köti a lovat, maga pedig vissza¬megyen a maga tábora felé, s a kukoriczaszélből leselkedve nézte a lovát.
A másikak később észrevették a lovat, s az egyik óvatosan odakullogván, hosszu leskelődés után leoldja a lovat, fölül rá, de akkor a trombitás is előveszi a trombitát, s a mint kifért tüdejéből, retirádot fuj, mire a ló a kétségbeesett foglyot sebes nyargalást hozta a tábor felé, s a trombitás trombitaszóval szépen a táborba kisérte.
És ez történt dolog
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: humor |
|
|
|
|
|
Offline
