|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 28
|
|
|
|
|
|
2012-05-14 21:32:27, hétfő
|
| |
| |
Inkább a frontális ütközés, mint a barbár Európa
2012. május 14., hétfő, 16:01
Rohamosan távolodik Görögország az eurózónától, miután hétfő reggelre a parlament két jelentős baloldali pártja is kiszállt a koalíciós tárgyalásokból, és így elúszni látszik a kormányalakítás esélye. A jövő alakítását egy kommunistákat, zöldeket és fiatal forradalmárokat tömörítő pártszövetség ragadhatja magához, amely megszorítások helyett pénzt osztana a népnek.
Görögország legfiatalabb pártvezérének, a karizmatikus, 37 éves Alekszisz Ciprasznak az élete új fejezethez érkezett múlt vasárnap. A pénzügyi válságban vergődő, az EU és az IMF hitelein csüngő Görögországban tartott választások ugyanis földindulásként döntötték le a pénzügyi mentőövért kapálózó nagy pártok hatalmát, és a politikai káoszban születő új erőket segítették hatalomra. Ciprasz radikális pártszövetsége, az eddig démonizált, marginális szélsőbal egyik pillanatról a másikra a parlament második legnagyobb ereje lett.
Ez az erő mindent elkövet azért, hogy letérítse Görögországot a 2010 óta egyengetett útról, amelyre az államcsőd elkerülése érdekében kényszerült. "Be fogjuk bizonyítani az európaiaknak, hogy a program, amelyet ránk kényszerítenek, barbár és hatástalan" - nyilatkozta a választások után Ciprasz. Az általa vezetett Radikális Baloldali Koalíció, rövidített nevén Szüriza lenullázhatja mindazt, amit az unió eurószázmilliárdokkal próbált stabilizálni az elmúlt két évben.
Programját mostantól mindenki kénytelen komolyan venni, mivel hétfőre kiderült: az új parlamenti erőviszonyok között az uniós megszorító programot támogató pártok nem képesek kormánytöbbséget összehozni. Vasárnap a Szüriza, hétfőn a másik szóba jövő baloldali párt, a Demokratikus Baloldal is bejelentette, hogy nem asszisztál az eddigi kormánypárt és a választásokat megnyerő ellenzéki párt további megszorításaihoz, és nem áll össze velük nagykoalícióba. Ez pedig megismételt választásokhoz vezethet, ahol a közvélemény-kutatások szerint az egyre elkeseredettebb görögök akár győztest is faraghatnak a radikális baloldalból.
Forradalmárok és munkásmozgalmak
Ciprasz pártszövetsége, a különböző radikális szervezetek laza koalíciójából álló Szüriza egyáltalán nem tartozik a mérsékelt politikai fősodorhoz: legnagyobb tagszervezete, a Szünaszpiszmosz radikális újbaloldali párt, de tagjai között kommunista, antikapitalista mozgalmak, munkásszervezetek, valamint zöldpártok és -mozgalmak is találhatók. A német Bild tavasszal arról írt, hogy Ciprasz szimpatizál a megszorítások ellen tüntető maszkos görög anarchistákkal is, akik az elmúlt években rendszeresen csatatérré változtatták a görög utcákat: igaz, a politikus ezt tagadja, és a lapot be is perelte jó hírneve megsértése miatt.
A Telegraph című brit lap athéni tudósítása szerint ugyanakkor a párt székházában is sok minden árulkodik a radikális nézetekről: az irodákban forradalmat követelő poszterek és radikális baloldali gyűlések plakátjai vannak kifüggesztve mindenfelé. Nem meglepő: a Szüriza a 2000-es évek elején a globalizációellenes tüntetésekből, anarchista demonstrációkból nőtt ki, és egy ideig a görög kommunista párttal is választási szövetségben állt.
Történetét szűk egy évtized alatt többtucatnyi különböző radikális kommunista, anarchista és zöldszervezet szövetkezése, konfliktusa és szakadása határozta meg: szinte mindenféle választási koalíciót és együttműködést kipróbáltak. A sokszínű szervezet 2004 óta benn is volt a görög parlamentben, bár akkor még csak hajszállal lépte át a 3 százalékos küszöböt, és 2007-ben is csak 5 százalékot szerzett.
A koalíciós tárgyalásokból hétfőn kiugró másik baloldali párt, a Demokratikus Baloldal szintén a Szürizából született, annak mérsékeltebb balos ága, amely 2010-ben lépett ki a szövetségből. Az önálló párttá alakuló csoport a válság miatt széthulló szocialista kormánypártból, a PASZOK-ból is szívott fel tagokat, és így tudott bekerülni a parlamentbe a májusi választásokon. Bár korábban szétváltak, vezetőjének nyilatkozataiból egyértelmű, hogy ők is Ciprasz mellett képzelik el az ország megmentését: a pártelnök hétfőn közölte, hogy csak a Szürizával koalícióban látja értelmét kormányt alakítani.
Minden gránáttal közelebb a hatalomhoz
Alekszisz Ciprasz, ennek a sokszínű radikális csoportnak a fiatal feje eredetileg mérnökként dolgozott építőipari cégeknél, és a görög kommunista párt ifjúsági szervezetében, a Görögország Kommunista Ifjúságában kezdett politizálni. A BBC szerint akkor hagyta ott a hagyományos kommunistákat, amikor azok szakítottak a Szünaszpiszmosszal: a Moszkva felé tekintő kommunisták és az új "eurokommunisták" közötti szétválás után az utóbbiak között maradt, és fiatal, kommunikatív vezetőként gyorsan a szövetség csúcsára emelkedett.
2009-ben már parlamenti frakciót vezetett, és a görög pénzügyi válságot meglovagolva a kormány egyik leghangosabb kritikusává vált: sikeresen vette fel a brutális megszorítások miatti felháborodás hangját, és populista módon támadta a csőd elkerüléséhez szükséges hitelek miatt hozott megszorításokat. "Legközelebb majd azt fogják mondani, hogy adjuk fel a demokráciát is az újabb hitelek kedvéért" - mondta egyszer a parlamentben.
A Szüriza plakátjai
A jellemzően idősebb görög politikusok között gyorsan felkeltette a figyelmet fiatalos közvetlenségével, amellyel sikeresen szólította meg a felháborodott, elkeseredett fiatalokat, a munkásokat, bevándorlókat és a megszorításokban csalódó kisvállalkozókat is. Az InsideGreece című politikai blog szerint Ciprasz a kampányban végiglátogatta az összes elkeseredett társadalmi réteget, ahova a kormánypártok nem is mertek elmenni: a fiatal politikus gyári munkásoknál, utcai tüntetők között, nyomorgó nyugdíjasoknál és munkanélkülieknél kampányolt a nap 24 órájában.
Mivel viszonylag új pártját még nem fertőzték meg a többi politikai erőt behálózó korrupciós botrányok, az emberek hittek neki. Azzal, hogy pártja a tüntetők mellett állt, amikor a megszorítások elleni tiltakozókat a kormány könnygázgránáttal lövette Athén utcáin, egyre jobban megerősödött: "Minden könnygázgránát, amelyet kilőttek a Szintagma téren, újabb és újabb szavazókat taszított a szélsőbal táborába" - írta róluk az InsideGreece blog.
Megszorítás helyett
A görög szélsőbal üzenete a kampány során egyszerű volt: tagadták mindannak a szükségességét, amire az országot az EU és az IMF rákényszerítette az államcsőd elkerüléséhez nyújtott hitelekért cserébe. Alekszisz Ciprasz egyértelművé tette: felrúgná az EU-val kötött paktumokat, és újratárgyalná a kapott hitelekért vállalt feltételeket, megszorításokat és reformokat. Bár azt mondja, az eurózónából nem feltétlenül lépne ki, az alku érvénytelenítése gazdasági elemzők szerint egyértelműen ezt vonná maga után, hatalmas válsághullámokat vetve Európában.
"Az elmúlt két évben helyrehozhatatlan károkat szenvedett a görög nép" - nyilatkozta a CNBC amerikai gazdasági hírtelevíziónak a választás után. A probléma nem Görögországgal van, hanem azzal a recepttel, amelyet Európa kínált az országnak - állította. Ciprasz azt harsogja, hogy az lenne a helyes gazdaságpolitika, ha megszorítások helyett inkább növelnék a béreket és a nyugdíjakat, mert az növelné a fogyasztást, és felpörgetné a gazdaságot. Ez tenné Görögországot versenyképesebbé, nem az EU által előírt megszorítások - állította, hozzátéve: az az út, amelyen a kormány eddig haladt, harmadik világbeli országgá züllesztené vissza hazáját.
Tüntetők a Szüriza demonstrációján Athénban
Ellenzékből könnyű volt beszélni
Mégis amikor kiderült, hogy választásokon második helyen végeztek, a Telegraph szerint még a Szüriza vezetői is meglepődtek. A korábbi megszorításellenes tüntetések helyszínén, Athén központjában tartott ünneplés után Ciprasz kijelentette: "eljött a baloldal ideje", majd nyilatkozatot küldött az Európai Uniónak, amely szerint a görög szavazók elutasították a megszorításokat, így az EU-val és az IMF-fel kötött megállapodásokat "érvénytelennek és semmisnek tekinti".
Kritikusok szerint azonban a radikális baloldal továbbra sem adott választ arra, hogyan oldja meg a görög gazdaságot sakkban tartó strukturális problémákat és a túlduzzasztott, fenntarthatatlan köztisztviselői szektort. Ellenzékből könnyen kritizált ugyanis minden megszorítást, de nem mutatott be semmilyen számokkal igazolható tervet, amellyel Görögország talpon maradna.
Övék a jövő?
A Szüriza persze egyelőre nem is alakít kormányt, de megakadályozta azt is, hogy a többi pártnak ez sikerüljön. Mivel a parlamentbe a szélsőjobbtól a szélsőbalig összesen hét párt került be, amely a megszorításokról formált véleménye és ideológiai hovatartozása miatt sem nagyon képes együttműködni, az ország egyetlen esélye az volt, ha a baloldali pártok hajlandóak koalícióra lépni a május elején nagyot bukó régi kormánypártokkal. Miután azonban bejelentették, hogy kilépnek a tárgyalásokból, erre nincs esély.
Ciprasz a Demokratikus Baloldal vezetőjével, Fotisz Kouvelisszel
Az elhúzódó kormányválsággal egyre nő az esélye, hogy Görögország nem teljesíti a beígért reformokat, elesik az EU és az IMF hiteleitől, és csődbe megy: ez pedig azt is jelentheti, hogy kihullik az eurózónából, és visszatér korábbi pénzéhez, a drachmához. A pártokra pedig megismételt választás vár, amelyen az egyre radikalizálódó szavazók győzelemre juttathatják a Szürizát. A BBC által idézett becslések szerint a következő választáson a mostani 16,7 százalék helyett akár 28 százalékot is szerezhetnek, ami elég lehet a győzelemre. A görög választási rendszerben a győztes párt 50 extra képviselői helyet is kap a szavazatok alapján járó helyek mellé, ez pedig a a többi kommunista és megszorításellenes párttal elég is lehetne a kormányalakításhoz.
Parlamenti matek
A görög parlamentben eddig a szocialista PASZOK és a konzervatív Új Demokrácia volt a két meghatározó párt, akik mindketten támogatták a megszorításokat. A két ellentétes oldalon álló nagypárt azonban a májusi a választások után együtt sem adja ki a parlamenti többséget. Az eddig kormányzó szocialista PASZOK 41, a választásokat megnyerő Új Demokrácia 108 helyet szerzett, így együtt is csak 149 helyük van a 300 fős parlamentben (Az Új Demokráciának azért van ilyen sok helye, mert bár csak 2 százalékkal előzte meg Szürizát, a győztes párt a választási szabályok szerint plusz 50 képviselői helyet kap a parlamentben.)
A Szüriza 52 képviselőt, a Demokratikus Baloldal 19 képviselőt küldhet a parlamentbe, az Új Demokráciából korábban kiváló Független Görögök pártja pedig 33 képviselővel rendelkezik. Közülük azonban egyik sem támogatja a megszorításokat, így nem áll össze a régi nagypártokkal. Nem tud koalíciót alkotni a reformokat ellenzők tábora sem, mert a parlamentbe jutott 26 képviselővel a Görög Kommunista Párt, és 21 képviselővel az Arany Hajnal nevű szélsőjobboldali párt is, a szélsőjobb és a szélsőbal pedig nem áll szóba egymással.
A cikket az alábbi címen találja az [origo]-ban:
http://origo.hu/nagyvilag/20120514-akik-felrugtak-a-gorog-koalicios-targyalasokat .html |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-05-14 21:29:34, hétfő
|
| |
| |
Csá, Vityesz!
Pilu
320, 262. Szép számok, szép nagyok. Vitán felül áll, hogy a gyorsnaszád helyzete egyszerre kezd kritikussá és kezelhetetlenné válni. Nem kell és nem is lehet jóslatokba bocsátkozni ezen a téren, de valószínűleg közel járunk ahhoz ponthoz, mikor a hangulat percek alatt képes önbeteljesítő pánikrohammá válni, és egy ilyen valutaválság az ország azonnali összeomlását hozná, függetlenül a fundamentumoktól.
A napnál világosabb, hogy helyzet orvoslása azonnali beavatkozást igényel, ami teljes gazdaság(politikai)i arculat és irányváltást jelent. Rendben, de kivel is? Bejelenti Matolcsy egy sajtótájékoztatón, hogy holnaptól ortodox(?) lesz? Ne röhögtessünk, kérem! Ez az ember olyan szinten veszítette el hitelét/hitelességét, hogy egy szelet csokit nem lehet már a nevével eladni, nemhogy egy ország gazdaságát. Azt sem hiszik el, amit kérdez, nemhogy azt, amit ígér(ne). De van itt ennél egy még nagyobb probléma: már Orbán szava sem ér semmit. És ezen a ponton elérkeztünk a válságunk legfontosabb eleméhez: a bizalom elvesztéséhez.
Tán' november elejére tehető az a legutolsó időpont, mikor még ki lehetett volna tolatni ebből a zsákutcából Matolcsy menesztésével. A kutya nem érti, hogy miért ragaszkodott/ragaszkodik Orbán a személyéhez, de egy dolog biztos: ez volt OVI életének egyik legnagyobb hibája. Merthogy a bizalmatlanság pestise félelmetesen gyorsan fertőz, előbb csak a minisztert, aztán a hozzá ragaszkodó miniszterelnököt, majd a kormányt, végül az egész pártot elviszi a fekete halál. Jelenleg a folyamat második fázisának vége felé járunk. A fertőzés megállításához már biztosan amputálni kell, és az is tény: minél tovább húzza a Fidesz az időt, annál nagyobb lesz a vesztesége.
A tucatnyi front, amelyen a kormány - saját hibájából - harcolni kénytelen, bármelyike önmagában is komoly véráldozatokat jelentene még békeidőben is, nemhogy most. Szembeköpni a pénzvilágot, nekimenni a piacoknak, rászarni Brüsszel asztalára, bajszot akasztani Washingtonnal, és mindezt eladni a hazai választóknak: vesztes háború. Apropó: Washingtonból egy magunkfajta légypiszoknyi állam csak három esetben kap levelet: 1, ha gyásztáviratot küldenek; 2, ha valamelyik támaszpontunk kell az éppen aktuális bombázásukhoz; 3, ha azt közlik, hogy kinek kell mennie. Se háború, se halottunk, úgyhogy kizárásos alapon...
De már a nemzetközi vonatkozásnál járunk, érdemes egy kicsit elgondolkodni azon, hogy a zsúfolt liftben fingással fenyegetőző hülyegyerekre milyen veszélyek leselkednek azon kívül, hogy összefoshatja magát! A válasz egyszerű: utastársai közül valakinek eszébe jut, hogy egy jól irányzott sallerrel ártalmatlanítsa Pistikét, mielőtt az beválthatná fenyegetését. Magyarra fordítva ez annyit jelent, hogy senki ne gondolja, hogy országunk esetleges összeomlása ne jelente nemzetközi problémát, és tucatnyi államnak nemzetbiztonsági-, gazdasági-, és politikai kockázatot, amit jelen helyzetben nem engedhet meg magának Európa. Nyilván, Brüsszelben nagy ívben tesznek arra, hogy éhen hal-e az ország fele, vagy sem, viszont a régió destabilizálását még Orbánnak sem nézik el. Ezen kizárólag azért érdemes elgondolkodni, hogy megértsük annak a brutális nemzetközi nyomásnak az okát, amit vezérünk manapság ,,kénytelen elszenvedni".
No, de ugorjunk vissza az ugarra:
Egyértelműen irány(vonal)váltásnak kell jönnie és ez már csak személycseréken keresztül lehetséges. Tegnap még lett volna más alternatíva, ma már nincs. Illetve van még egy forgatókönyv: Orbán a falnak viszi az országot - viszont ez nemcsak hazánk kinullázását jelentené, hanem a Fidesz teljes megsemmisülését is. És ez itt a megoldás kulcsa. Bár tudjuk, hogy nem Fidesznek van Orbánja, hanem Viktornak van pártja, azért ugye senki nem gondolja komolyan, hogy az a több (tíz)ezer egzisztencia, amelyik a párt csöcsein él, majd szó nélkül végignézi, hogy Orbán romba dönti őket?! Tetszenek emlékezni arra az aprócska momentumra, mikor az ,,LMP láncos akciója" alkalmával Kósa a feleségével sétált ki a Parlamentből és néhány tüntető pár méterről ,,Hazaáruló, hazaáruló" skandálásba kezdett? Szemtől-szembe. Szép! Debrecen üdvöskéjével ez megtörténhet? Az ember, akinek neve három éve még, mint esetleges miniszterelnök-jelölt merült fel, nem mehet ki az utcára a nejével, mert leköpik? Ki az az eszement, aki a főnöke miatt hajlandó lesz ezt hosszútávon benyelni? Bár az eset csak szimbolikus, de mégis jól mutatja, hogy a Fidesz számára már tarthatatlanul terhes Orbán személye. Hogy az ,,Operabálról" ne is tegyünk említést, ugye. Tízezrek tüntetnek Orbán ellen? Ráadásul nem a kukaborogató ultrák spontán akciójáról beszélünk, hanem a gondolkodó(bb) réteg teljesen kulturált megmozdulásáról. Ne legyenek illúzióink, a párt elitje a süllyedő hajóból gondolkodás nélkül fogja kivágni a ballasztot. Ja, és a nehezék neve: Orbán Viktor. Ha ezt a válságot a Fidesz túl akarja élni, meg kell szabadulnia vezérétől. Márpedig a kór iszonyatosan gyorsan terjed, nincs idő a teketóriázni. Hogy ki jön helyette? Gyakorlatilag mindegy is.
Orbánnak legfeljebb néhány hete van hátra. Nem azért mert idióta, és nem is annak okán, mert foskupacba vezette az országot, hanem azért, mert veszélyezteti ezernyi pártkatona, és több száz káder egzisztenciáját, jövőjét. Egyébként pedig nem kell sajnálni, hiszen egy történelmi lehetőségből másfél év alatt összehozta az évszázad bukását. Egyszerűen szar politikus. Pártot építeni, választást nyerni tud, de kormányozni nem. Oda kerül ahová való, Gyurcsány mellé a szemétdombra.
http://pilu.blog.hu/2012/01/06/csa_vityesz |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-05-14 21:22:57, hétfő
|
| |
| |
Most ez a módi
http://wuk.uw.hu/19/myfrend.jpg
Ez meg egy évvel ezelőtti transzparensük
http://kepek.freemail.hu/fototar/kepek/00/02/91/39/40/U0002913940/T00000001301174 710299/5293213.jpeg
Az új adók bevezetése után pedig:
http://kepek.freemail.hu/fototar/kepek/00/00/34/76/21/U0000347621/T00000001336461 146009/5393256.jpeg
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-05-14 21:11:43, hétfő
|
| |
| |
Leon De Grelle emlékei Hitlerről
2012. 05. 14. hétfő. - 20:35
,,Ön ismerte Hitlert. Milyen volt?" Ezerszer feltették nekem ezt a kérdést 1945 óta; nehezebbet nem is kérdezhetnének.
Körülbelül kétszázezer könyv foglalkozott a második világháborúval és annak központi alakjával, Adolf Hitlerrel. De vajon volt-e egy is, mely feltárta Hitler igaz valóját? ,,A Hitlert övező rejtély minden emberi felfogóképességet meghalad" - ahogy egyszer a baloldali német hetilap, a Die Zeit fogalmazott.
Salvador Dalí, a művészet egyedülálló géniusza, egyik erősen drámai hatású képében megpróbált a rejtély nyomára bukkanni. Minden oldalról hegyek tornyosulnak, majd az egész képet betöltve, csak néhány méternyi finoman kidolgozott és aprócska emberalakokkal kipontozott fényárban úszó tengerparti sávnak adnak helyet. Az alakok a haldokló béke utolsó szemtanúi. Egy vércseppeket hullató telefonkagyló csüng egy halott fa ágáról, imitt-amott esernyők és denevérek lógnak, egyértelműen ugyanazt a baljós érzetet keltve. Dalí szavaival: ,,Chamberlain esernyője baljós fényben jelenik meg a képen, melyet a denevér tesz egyértelművé. Megütközve vettem észre, hogy úgy festettem le, mint ami óriási aggodalomra ad okot".
Aztán bizalmasan hozzátette: ,,Mélyen profetikusnak éreztem ezt a képet, de megvallom, nem jöttem rá Hitler titkára. Csak mint őrült képzelgéseim egy tárgya vonzott, és mert olyan embernek láttam, aki egyedülálló módon képes a dolgokat feje tetejére állítani".
Micsoda lecke alázatosságból azoknak a kritikusoknak, kik szamárordítást hallatva tülekednek 1945 óta nyomtatásban megjelenni ,,jellemrajzot adó" és többségében megvető hangvételű könyveik ezreivel arról az emberről, aki olyannyira nem hagyta nyugodni az introspektív Dalít, hogy még negyven év múltán is szorongás és bizonytalanság töltötte el saját vízióját ábrázoló festménye előtt. Dalín kívül ki próbált meg objektív portrét festeni erről a különleges emberről, akit Dalí úgy emlegetett, mint az emberi történelem legnagyobb feszültségeket szító alakját?
A vak gyűlöleten és tudatlanságon alapuló könyvhegyek elégtelenek ahhoz, hogy jellemzést vagy magyarázatot nyújtsanak a világ által valaha is látott leghatalmasabb emberről. Azon tűnődöm, hogy egyáltalán van-e ezekben az ezerszámra megjelenő, egymással össze nem egyeztethető Hitler-portrékban valami is, ami emlékeztet arra a férfira, akit ismertem. Arra a Hitlerre, ki helyet foglalt mellettem, felállt, beszélt, figyelt. Ma már lehetetlen megmagyarázni olyan embereknek, akiket évtizedeken keresztül fantazmákkal etettek, hogy amit olvastak vagy a televízióban hallottak, az nem felel meg a valóságnak.
Az emberek végül elfogadták igazságként az ezerszer újraismételt mesét. Pedig soha nem látták Hitlert, soha nem beszéltek vele, soha nem hallották egyetlen szavát sem. Hitler nevének puszta említése egy vicsorgó ördög képét idézi fel, belőle ered az emberek minden rossz érzése. Mint a pavlovi csengő, olyan ez, Hitler nevének említésére az emberek elveszítik józan ítélőképességüket. Idővel azonban a történelem majd többet követel, mint ilyen elnagyolt ítéleteket.
Mindig magam előtt látom Hitlert: békeidőben 1936-ban, a háborúban 1944-ben. Nem lehetséges szemtanúként részese lenni egy ilyen különleges ember életének anélkül, hogy ez örökre ránk ne nyomná bélyegét. Nem múlik el nap anélkül, hogy Hitler ne jutna eszembe, nem úgy, mint aki rég halott, hanem mint élő ember, ki járkál irodájában, leül székére, piszkálja az égő fahasábokat a kandallóban.
Mikor nyilvánosság elé lépett, először mindenki piciny bajuszát vette észre rajta. Számtalanszor javasolták neki, hogy borotválja le, de nem akarta, mert az emberek ilyennek szokták meg.
Nem volt magas - nem volt magasabb, mint Napóleon vagy mint Nagy Sándor.
Hitlernek mélykék szeme volt, melyet sokan megbabonázónak találtak; én nem találtam annak, és azt sem érzékeltem soha, hogy a keze elektromos áramot bocsátana ki. Elég sokszor ráztam vele kezet, de soha nem csapott belém a villám.
A pillanat hevétől vagy lanyhaságától függően tükrözött arca érzéseket vagy érdektelenséget. Néha nem szólt egy szót sem, mintha megnémult volna, de közben állkapcsai mozogtak, mintha egy akadályt akarnának felőrölni. Aztán egyszeriben megelevenedett, beszélni kezdett hozzád, de úgy, mintha a berlini Tempelhof repülőtéren százezres tömeghez szólna. Ilyenkor mintha teljesen megváltozott volna. Még egyébként jellemző sápadtsága is eltűnt, ahogy beszélt és ilyen alkalmakkor Hitler, mintha mágikus erőket bírna, meglepően magával ragadó volt.
Ha túl keménynek tűnhetett valami megjegyzésében, azon nyomban egy csipet humorral enyhítette. A képekkel tarkított világ, a találó kifejezés készségesen álltak rendelkezésére. Egy szempillantás alatt olyan szóképet kanyarított, mely mosolyt fakasztott, vagy váratlan és lefegyverző hasonlatokkal jött elő. ítéleteiben szigorú, sőt ellentmondást nem tűrő tudott lenni, és szinte ugyanakkor meglepően békére törekvő, figyelmes és kedves.
1945 után Hitlert minden elképzelhető kegyetlenséggel megvádolták, de természetével nem fért össze a kegyetlenség. Nagyon szerette a gyerekeket. Teljesen természetes volt, hogy ha fiatal biciklisták mellett vezetett az útja, leállította autóját, és megosztotta velük étkét. Egyszer odaajándékozta esőkabátját egy esőben caplató földönfutónak. Éjfélkor megszakította munkáját, hogy elkészítse kutyájának, Blondinak az ételét.
Nem tudta elviselni, hogy húst egyék, mert az egy élőlény halálát jelentette. Nem értett egyet azzal, hogy akár egy nyulat vagy pisztrángot is feláldozzanak azért, hogy neki legyen mit ennie. Csak tojás kerülhetett terítékre, mert ha tojt a tyúk, az a tyúk életét és nem halálát jelentette.
Hitler étkezési szokásai szüntelen bámulattal töltöttek el. Hogy lehet, hogy valaki, akinek ilyen szigorú volt az időbeosztása, aki tízezer számra vett részt fárasztó tömeggyűléseken, melyekről izzadságban fürödve, gyakran kettő-négy fontot is veszítve súlyából került ki, aki csak három, négy órát aludt egy éjszaka, és aki 1940-45 között 380 millió európait kormányozva az egész világ súlyát hordta a vállain, hogy lehet - tűnődtem gyakran -, hogy a szervezetének elég volt napi egy főtt tojás, néhány paradicsom, két vagy három palacsinta és egy tányér tészta? Mégis való, hogy súlya gyarapodott!
Nem ivott. Nem dohányzott, és jelenlétében nem tűrte a dohányzást. Hajnali egy-két óra tájban kandallója mellett ő még beszélt, felhőtlenül, élénken, gyakran szórakoztatóan. Soha nem látszott rajta a fáradtság semmilyen jele. Hallgatósága holtfáradt lehetett, Hitler soha.
Úgy festik le, mint egy megfáradt öregembert. Semmi nem áll messzebb az igazságtól. 1944 szeptemberében, amikor jelentések szerint már alig botorkált, egy hetet töltöttem vele. Fizikuma és mentális ereje még mindig kimagasló volt. Ha valami új erővel töltötte el, akkor az az élete ellen július 20-án elkövetett merénylet volt. Oly nyugodtan teázott szállásán, mintha saját kis rezidenciáján lett volna a Kancellária épületében a háború előtt, vagy mintha a havas tájban és a ragyogó kék égben gyönyörködne hatalmas berchtesgadeni völgyre néző ablakán kitekintve. Kétségtelen, hogy élete legvégén háta meggörnyedt, de elméje oly világos maradt, mint a villámfény. Azon tanúságtétel, melyet halálát megelőzően, 1945. április 29-én hajnali 3-kor, különleges tartásával elénk tárt, el nem múló példaként szolgál. Napóleont, mielőtt Fontainebleau-nél lemondott a trónról, nem kerülték el a kétségbeesés pillanatai. Hitler csendben kezet rázott bajtársaival, megreggelizett, mint más napokon, aztán úgy ment meghalni, mintha sétára indulna. Mikor láthattunk a történelemben ily hatalmas tragédiát ily vasfegyelemmel beteljesíteni?
Hitler legfigyelemreméltóbb tulajdonsága mindig is egyszerűsége volt. A legösszetettebb problémák elméjében néhány alapproblémává egyszerűsödtek. Cselekedetei olyan ideákon és döntéseken alapultak, melyeket bárki megérthetett. Az esseni munkás, a világtól elzárt földműves, a Ruhr-vidéki gyáriparos, és az egyetemi professzor is könnyen követni tudta gondolatmenetét. Okfejtése oly világos volt, hogy az mindent magától értetődővé tett.
Viselkedése és életstílusa még akkor sem változott, amikor Németország vezére lett. Szerényen élt és öltözött. A Münchenben eltöltött fiatalkori évek alatt naponta 1 márkánál többet nem költött étkezésre. Életének nem volt olyan időszaka, amikor magára költött volna. A Kancelláriában eltöltött tizenhárom év alatt soha nem volt saját pénze, és soha nem hordott magánál tárcát.
Hitler önmagát képezte, és ezt nem rejtette véka alá. Az entellektüelek önelégült felfuvalkodottsága, ragyogó, gondosan ,,előrecsomagolt,, elképzeléseik néha bőszítették. ő tudását szelektív és lankadatlan tanulmányok során szerezte, és mérhetetlenül többet tudott, mint diplomájukkal ékeskedő akadémikusok ezrei.
Nem hiszem, hogy bárki is oly sokat olvasott volna, mint ő. Átlagban napi egy könyvet olvasott el, mindig először a könyv végkövetkeztetését és az indexet, hogy felmérje, mennyire érdekes számára a könyv. Megvolt hozzá a képessége, hogy megragadja minden könyv lényegét, és azt szinte számítógépszerű elméjében elraktározza. Hallottam őt bonyolult tudományos könyvekről tökéletes pontossággal beszélni, még a háború csúcspontján is.
Intellektuális érdeklődése nem ismert határokat. Naprakészen ismerte a legkülönfélébb szerzőket, és felfogóképessége soha nem ütközött akadályokba. Mélyrehatóan értette és ismerte Buddhát, Confuciust és Jézus Krisztust, csak úgy, mint Luthert, Kálvint és Savonarolát; olyan irodalmi óriásokat, mint Dante, Schiller, Shakespeare és Goethe; és elemző írókat, mint Renan és Gobineau, Chamberlain és Sorel.
A filozófia terén is képezte magát, Platón és Arisztotelész olvasásával. Emlékezetből tudott teljes bekezdéseket idézni Schopenhauertől, és hosszú ideig magánál hordott egy kis Schopenhauer-kötetet. Nietzschétől sokat tanult az akaraterőről.
Tudásszomja kielégíthetetlen volt. Sok száz órát töltött Tacitus és Mommsen, hadvezérek, mint például Clausewitz, birodalomépítők, mint Bismarck tanulmányozásával. Semmi sem kerülte el figyelmét: civilizációk története vagy a világtörténelem, a Biblia és a Talmud, Aquinói Szent Tamás filozófiája, Homérosz, Szophoklész, Horatius, Ovidius, Titus Livius és Cicero összes mesterműve sem. Úgy ismerte Julianus Apostatát, mint kortársát.
Tudása a mechanika területére is kiterjedt. Ismerte a motorok működési elvét, értett a különféle fegyverek ballisztikájához, az orvostudományokban és biológiában való jártasságával megdöbbentette a legjobb orvoskutatókat.
Hitler tudásának széleskörűsége meglepheti vagy elégedetlenséggel töltheti el azokat, kik nem tudtak róla, de ez mindazonáltal történelmi tény. Hitler e század egyik legműveltebb embere volt. Sokkalta műveltebb, mint Churchill, az intellektuális mediokrata, vagy Pierre Lavaal, az ő érintőleges történelemtudásával, műveltebb, mint Roosevelt vagy Eisenhower, aki soha nem jutott túl a detektívregényeken.
Hitler már kora gyermekkorától különbözött a többi gyerektől. Belső erővel rendelkezett, szelleme és megérzései vezették.
Még csak tizenegy éves volt, és már nagyon ügyesen rajzolt. Ez időben készült vázlatai jelentős szilárdságról és lendületességről árulkodnak. Első festményei és akvarelljei, melyeket 15 éves korában készített, érzékeny költőiséggel áthatottak. Egyik legmegdöbbentőbb korai műve, ,,Az Utópia Erőd" szintén ritka képzelőerővel megáldott művésznek mutatja. Művészi érdeklődése szerteágazó volt. Ifjú korától kezdve írt verseket. Egy teljes színművet diktált le Paula húgának, akit megdöbbentettek elképzelései. 16 éves korában, Bécsben egy opera komponálásába kezdett. Még a díszletet, jelmezeket is megtervezte. A szereplők természetesen wagneri hősök voltak.
Hitler nemcsak művész, de mindenekelőtt építész volt. Műveinek százai legalább annyira építészeti, mint festői szempontból említésre méltóak. Emlékezetből minden részletre kiterjedően meg tudta jeleníteni egy templom hagymakupoláját, vagy egy kovácsoltvas bonyolult cirádáit. Hitler azért is ment a század elején Bécsbe, hogy vágyaival összhangban építész lehessen.
Amikor valaki azt a sok száz festményt, vázlatot, rajzot látja, amiket az idő tájt készített, és amelyek nyilvánvalóvá teszik, hogy tökéletesen értett a térbeli ábrázoláshoz, akkor megdöbbenve veszi tudomásul, hogy a Szépművészeti Akadémia két egymást követő felvételiéről is kibuktatták. A német történész, Werner Masen, aki nem Hitler-szimpatizáns, súlyosan elítéli e vizsgáztatókat: ,,Minden műve kivételes építészeti tudásról és tehetségről árulkodik. A Harmadik Birodalom megalkotójával szemben az egykori Bécsi Szépművészeti Akadémia szégyenben maradt".
Hitler szobájában mindig ki volt rakva édesanyjának egy képe. Halála napjáig végigkísérte hőn szeretett édesanyjának emléke. Mielőtt 1945. április 30-án eltávozott e földről, édesanyja fényképét helyezte maga elé. Kék szeme volt, mint Hitlernek, és hasonló arca. Anyai szíve tudta, hogy fia különbözik a többi gyerektől. Szinte úgy viselkedett, mintha ismerte volna fia végzetét. Nehéz szívvel halt meg, a fiát övező óriási titokzatosság miatt.
Fiatalsága évei idején Hitler szinte remeteéletet élt. Legfőbb vágya volt, hogy visszahúzódjék a világtól. Magányos szívvel járt magában, szegényes étkeket evett, de három közkönyvtár könyveit befalta. Tartózkodott a társalgástól, és kevés barátot számlált.
Szinte lehetetlen még egy oly sorsot elképzelni, amikor is valaki ily kevéssel indul, és ily magaslatokra jut fel. Nagy Sándor király fia volt. A jó családból származó Napóleon 24 évesen már tábornok. 15 évvel a bécsi évek után Hitler még mindig egy ismeretlen tizedes. Sok ezer embernek ezerszeresen több lehetősége volt nyomot hagyni a világban.
Hitler körülményeivel nem sokat törődött. Bécsben egy lerobbant, szűkös albérletben lakott, de ez nem érdekelte. Bérelt egy zongorát, mely a szoba felét elfoglalta, és operája komponálására összpontosított. Kenyéren, tejen és zöldséglevesen élt. Valóban szegény volt, nem volt még kabátja sem. Havat lapátolt, ha leesett a hó. Csomagokat cipelt a pályaudvaron. Heteket töltött hajléktalanszálláson, de a festést, az olvasást nem hagyta abba.
Mélységes szegénysége ellenére Hitler mégis mindig tisztán, rendesen járt. Háziurak és házinénik Bécsből és Münchenből is megemlékeztek kellemes modoráról, előzékenységéről. Viselkedése kifogástalan volt. Szobája mindig makulátlan, szegényes vagyontárgyai gondosan elrendezve, ruhái szépen vállfára akasztva, összehajtva. Maga mosta és vasalta ruháit, ami abban az időben férfiaknál ritka volt. Nagyon kevéssel beérte; az a pénz, amit néhány képének eladásával szerzett, minden szükségletét fedezte.
Egy bencés kolostor templomának szépsége, ahol kórustag és ministráns volt, oly mélyen érintette, hogy röpke vágy ébredt benne, hogy Benedek-rendi szerzetes legyen. Furcsamód ebben az időben volt az is, hogy amikor misére ment, útja a kolostor bejáratának kőcímerébe vésett szvasztika alatt vezetett el. Ez volt az első szvasztika, amit életében látott.
Hitler apja vámhivatalnok volt, és azt remélte, fia majd nyomdokaiba lép, és ő is köztisztviselő lesz. Tanítója a szerzetesi életre biztatta. Hitler végül Bécsbe ment, vagy inkább menekült. Bécsben az akadémia bürokratikus középszerűsége miatt művészi törekvéseiben megakadályozva, Hitler gondolataiba mélyedt és elzárkózott a világtól. Ausztria-Magyarország hatalmas fővárosába beleveszve sorsát kutatta.
Hitler életének első 30 évében az 1889. április 20-i dátum néhány embernek jelentett csak valamit. E napon született Braunauban, az Inn-völgyének egy kis városkájában. Bécsi számkivetettsége alatt gyakran gondolt szerény kis otthonára és főleg édesanyjára. Amikor édesanyja beteg lett, Hitler hazatért Bécsből, hogy gondját viselje. Hetekig gondozta, elvégezte a házi munkákat, és támaszként állt mellette, mint a legszeretőbb fiú. Amikor végül meghalt, karácsony estén, Hitler fájdalma óriási volt. Bánattól sújtottan temette el édesanyját a kis vidéki temetőbe. ,,Soha nem láttam ekkora fájdalmat" - mondta édesanyjának orvosa, aki egyébként zsidó volt.
Hitler még nem koncentrált a politikára, de anélkül, hogy ez kikristályosodott volna benne, erre volt leginkább hivatott. A politika végül is egybeolvadt művészetszenvedélyével. Az emberek, a tömegek lettek az agyag, melyből a szobrász halhatatlan formát farag. Keze alatt az ,,emberagyag" olyan mesterművé vált, mint amilyen Myron egy márványszobra, egy Hans Makart festmény vagy Wagner Ring Tetralógiája.
Zene-, művészet- és építészetszeretete nem távolította el a bécsi társadalmi problémáktól és politikai élettől. Hogy fennmaradhasson, más munkásokkal együtt közönséges munkásként dolgozott. Csendes szemlélő volt, de figyelmét semmi nem kerülte el; sem a burzsoá hiúság és önzés, sem az emberek erkölcsi és anyagi nyomora, sem a százezres munkástömeg, amint haraggal szívében hömpölygött tova Bécs széles sugárútjain.
Meghökkent attól is, hogy Bécsben egyre nőtt a kaftános zsidók száma, Linzben ez ismeretlen jelenség volt. ,,Hogy lehetnek ezek németek?" - tette fel magának a kérdést. Elolvasta a statisztikát: 1860-ban 69 zsidó család volt Bécsben, 40 évvel később 200.000. Mindenhol ott voltak. Megfigyelte beáramlásukat az egyetemekre, jogi- és orvosi pályákra, és látta, hogyan kaparintják meg a sajtót.
Hitler közvetlen szemlélője volt azoknak a szenvedélyes reakcióknak, amiket ezen invázió a munkásokból kiváltott, de a helyzet nem csak a munkásokat aggasztotta. Ausztriában és Magyarországon is sok jelentős személy fejezte ki nemtetszését amiatt, hogy úgy látták, hazájukat idegenek özönlik el. Hitler lelkesen hallgatta a meggyőző kereszténydemokrata szónokot, Bécs polgármesterét. Hitler a 8 millió ausztriai német sorsát is szívén viselte, akik Németországtól elszakadván megfosztattak jogos német állampolgárságuktól. Ferenc József császárt keserű, jelentéktelen öregembernek látta, aki nem tudott megbirkózni sem a napi problémákkal, sem a jövő kihívásaival.
A fiatal Hitler csendesen összegezte elméjében a tapasztalatokat. Először is: Az osztrákok Németországhoz, a közös hazához tartoznak.
Másodszor: A zsidók idegenek a német társadalomban.
Harmadszor: A hazafiság csak akkor bír érvénnyel, ha az minden társadalmi osztályra kiterjed. Azok az egyszerű emberek, akikkel Hitler bánatban, megaláztatásban osztozott, ugyanúgy részét képezik a hazának, mint a felsőbb körök milliomosai.
Negyedszer: Az osztályharc előbb vagy utóbb egyaránt arra kárhoztat munkást és főnököt, hogy tönkretegyék az országot. Egyetlen ország sem élheti túl az osztályharcot; csak a munkás és munkaadó közötti kooperáció szolgálhatja az ország javát. A munkást tisztelni kell, rendezetten és megbecsülésben kell élnie. Az alkotókedvet nem szabad megtörni.
Amikor Hitler később úgy nyilatkozott, hogy társadalmi és politikai nézetei Bécsben alakultak ki, igazat szólt. Tíz évvel később mindenki azokról a problémákról beszélt, amelyeket ő akkoriban Bécsben megfigyelt.
Hitlernek tehát hosszú éveket kellett Bécs zajgó városában mintegy számkivetetten élnie, és mégis szép csendben mindent megfigyelt. Ereje belülről fakadt. Nem várta senkitől, hogy helyette gondolkozzék. Kivételes emberek, dacára az emberek tömegeinek, mindig magányosnak érzik magukat. Hitler magányosságát úgy tekintette, mint csodálatos lehetőséget a magába mélyedésre, és arra, hogy ne merüljön el a nemtörődömség tengerében. Hogy ne vesszék el a terméketlen és kopár sivatagban, az erős lélek magában keres menedéket. Hitler ilyen lélek volt.
Hitler villáma a szó volt.
Minden művészi tehetsége mesteri kommunikációs és szónoki képességén keresztül tört magának utat. Hitler nem akart volna a szó erejének felhasználása nélkül vezér lenni. Csak szemfényvesztő lett volna, akit magát is elragad mutatványa. Akkor volt teljesen elégedett, amikor szavainak mágikus ereje megérintette azok szívét és szellemét, akikhez szólt.
Minden egyes alkalommal, amikor életében szerzett tudását misztikus szépséggel átadta az embereknek, úgy érezte, újjászületett.Hitler szónoki képességének igéző volta még nagyon hosszú ideig jelentős kutatási területet fog a pszichoanalitikusoknak biztosítani. A rejtély kulcsa Hitler szavának ereje. E nélkül soha nem lett volna ,,Hitler-éra".
Hitt Hitler Istenben? Mélyen hitt. Mindenható úristennek, minden tudott és nem tudott dolog Urának tekintette.
Propagandisták úgy állítják be, mintha ateista lett volna. Nem volt az. Megvetette az álszent és anyagias klérust, de ezzel nem állt egyedül. Hitt a teológiai dogmák és szabályok szükségességében, és hangoztatta, hogy ezek nélkül a keresztény egyház grandiózus építménye összeomlana. Szelleme összeütközésbe került e dogmákkal, ugyanakkor felismerte, hogy az emberi elmének nehéz a teremtéssel kapcsolatban felmerülő összes problémát, annak határtalan perspektíváit és lélegzetelállító szépségét felölelnie. Vallotta, hogy minden embernek vannak szellemi szükségletei.
A csalogány dala, egy virág színe és mintázata újra és újra a teremtés nehéz kérdéseihez vezették vissza. A világon senki nem beszélt nekem ily ékesen Isten létéről. Nem azért, mert kereszténynek nevelték, hanem mert felismerte Isten létének szükségszerűségét.
Hitler hite meghaladta a formulákat és érintőlegességeket. Isten volt számára mindennek alapja, mindenek irányítója: úgy az ő sorsának, mint mindenki másénak is.
(harcunk.info, Fordította: Parragh Mónika, Pannon Front)
http://kitartas.mozgalom.org/hirek/leon-de-grelle-emlekei-hitlerrol |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-05-14 21:01:05, hétfő
|
| |
| |
Orbán: Nem tudunk változtatni a földbérleti rendszeren
Index
2012. május 14., hétfő 11:16
Nem tudunk változtatni a bírálati szempontokon és módszereken - jelentette ki Orbán Viktor abban a levélben, melyet a Professzorok Batthyány Körének azon felvetésére válaszolt, mely szerint nem megfelelő a kormány által irányított Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) földbérleti pályázati feltételrendszere.
A Professzorok Batthyány Köre még múlt hét csütörtökön adott ki közleményt, melyben bírálja a kormány által irányított NFA állami földek bérbeadási konstrukcióját, írja a Szabad Föld [1]. A kormánypártokkal szimpatizáló tudósszervezet szerint az nem a kis- és középméretű családi és magángazdaságok földhöz jutását segíti, hanem a tőkeerős vállalkozókét. Ezért arra szólította fel a kormányt, hogy változtasson a bérleti kiírások pályázati feltételein.
Erre válaszolta Orbán Viktor miniszterelnök, hogy ,,a kemény és egyértelmű kritérium kizárása azonban magával hozta - ahogy Önök fogalmaznak - a puhább, vagyis a szakmai kritériumok térnyerését. Tekintettel a kereszténydemokrata-polgári kormány által támogatni kívánt kis- és középbirtokos réteg tőkeszegény helyzetére [...] nem tudunk változtatni a bírálati szempontokon és módszereken [...] engedjék meg, hogy vitatkozzunk azzal az állítással, miszerint az állattartás megkövetelése a tőkeerős birtokosoknak adna előnyt. Ugyanis mindenki számára elérhetővé tettük azokat a pénzügyi hitelkonstrukciókat, amelyek a mezőgazdasággal foglalkozók számára lehetővé teszik az állatállomány beállítását".
A miniszterelnök azt írja, hogy ,,a közvélemény érdeklődésére tekintettel megvizsgáltatta a Nemzeti Földalap bérbeadási pályázatait. Megállapítható, hogy a földterületek helyben lakó gazdáknak, elsősorban kis- és középbirtokosoknak jutottak. Megállapítható továbbá, hogy helyes volt az a kormányzati döntés, amely a pályázati versenyből kizárta a bérletidíj-versenyt, mert az a tőkefölénnyel rendelkezőknek nyitott volna teret."
Mint ismeretes, az állam idén hosszú távú földbérleti pályázatokkal földosztásba kezdett [2] , ahol a kinyilvánított cél [3] elvileg a kis, családi rendszerben üzemeltetett gazdaságok támogatása. Az elképzelés vitatott, egyes szakértők szerint életképtelenül kis gazdaságok jönnek így létre. De lehet, hogy a szándék meg sem valósul: egyre többen sérelmezik, hogy a pályázatokon végül úgyis a nagyok,Fideszhez közeliként emlegetett cégek [4] nyernek. Ami biztos: aki most nyer, nagyot nyerhet, hiszen a hazai termőföld értéke két év múlva várhatóan a mostani sokszorosa lesz. Sőt, a most kínált állami bérleti díjak a piaci árak harmadára tehetők.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-05-14 20:44:51, hétfő
|
| |
| |
Szülj adófizetőt
2012-05-11 06:02:00
Merengek tegnap reggel az internet előtt, a kávé felénél tartok, szóval nem vagyok még teljesen ébren. Ránézek a hírekre és ezt találom: Beszélje meg a főnökével, mikor szeretne gyereket!
Forrás: Femina.hu
Siránkoznak kicsit, hogy alacsony a gyermekvállalási kedv, de hosszú és céltudatos kutatások és kimutatások után most aztán már tudják is tutit. Kissé felmegy bennem a pumpa, mikor arra is kitérnek honatyáink, hogy ,,A gyermekvállalás nemzetgazdasági érdek, minden gyerekkel leendő adófizető születik." Csodás. Ezt látja az állam? Hogy a gyerek arra jó, hogy felnőve adót fizessen? Ez különösen vicces annak tükrében, hogy kicsit lejjebb kifejtik, hogy kutatások szerint negatívan ítéli meg a társadalom a gyermekvállalást. Az állam ezen hozzáállása biztos sokat segít majd...
Alapvetően jó ötlet, hogy segítsük a nőket visszatérni a munkába és lehessen mondjuk 4 vagy 6 órát dolgozni, esetleg mindezt otthonról. A bökkenő ott van, hogy senki nem akar mondjuk egy két gyermekes anyát alkalmazni 4 órában, úgy, hogy ő ezért teljes fizetést kap (igen, ez is része a tervezetnek).
Namármost. Van nekem is gyerekem, hiszek abban, hogy össze lehet egyeztetni a munkát és a családot, de nem így. Ha az én cégemhez jelentkezne gyes után egy anyuka, és ő teljes állású bért kérne a 4 órás munkáért (így használva ki a felgyűlt szabadságait), hát én bizony nevetnék egyet, majd búcsút intenék neki. És itt tök mindegy, hogy kapok-e utána támogatást vagy sem. Egyszerűen csak olyan emberre van szükségem, aki elvégez napi 8 órányi munkát. És ez mindenhol így van, nincs mit tenni.
Szó van még egy bizonyos kismama menedzsmentről is, mely szerint beszélgessünk a főnökünkkel a gyermekvállalás tervezett idejéről és ehhez hasonlókról. Úgy rémlik nekem, hogy szoktak ám ilyet csinálni, mint például:
- Még egy kérdésünk lenne Önhöz: mikor tervez gyermeket?
- Hát úgy 1-2 éven belül.
- Ühüm, köszönjük, majd értesítjük...
Vagy: Családi állapota férjezett? És gyerek van már? Igen? Kettő is? Ühüm, majd értesítjük...
Szóval amit mondani akarok, az a következő: nem lehet cégeket kényszeríteni, hogy gyerekeseket vegyenek fel egy posztra, és nem lehet tőlük elvárni, hogy a családi állapota miatt több pénzt kapjon kevesebb munkáért, mert ezt úgy hívják, hogy pozitív diszkrimináció. Ugyanakkor azt sem tartom helyesnek, ha valakit azért ítélnek el, mert gyereke van. Mindkét esetre van példa, az utóbbira nyílván több. Nincs szükség beszélgetésre a főnökkel, hogy mikor akarok gyereket, nincs szükség lélekápolásra a munkahelyen, nincs szükség indokolatlan kedvezményekre, hiszen senki nem örül, ha a kollégái csúnyán néznek rá, mert ő leléphet pénteken már délben.
Szükség lenne viszont az egyenlő elbírálásra, igen. Hogy megbízzon a képességeimbe, a tudásomba, függetlenül attól, hogy van-e gyerekem, és ne amiatt kerüljek egy állásinterjún hátrányba, mert szeretem a nagy családot. Jó megoldás lenne mondjuk az is, ha lehetne otthonról dolgozni, de itt először szemléletet kéne váltani és elhinni, hogy aki akar dolgozni, az otthonról is lelkiismeretesen el fogja végezni a munkáját (ez is független attól, hogy van-e gyereked, sokaknak jól jönne ez a lehetőség).
Nem kell ám azt feltételezni, hogy a munkahelyeden te nem tudsz figyelni, mert csak a gyerek jár a fejedben, vagy állandóan otthon vagy vele, mert beteg. Többségünknél ez nem így van, nem vagyunk hülyék, és 2-3 év kihagyás után is képesek vagyunk rendesen elvégezni a feladatunkat, ugyanúgy, mint bárki más. Ezekkel az intézkedésekkel talán kicsit átesünk arra a bizonyos túloldalra, talán jobb lenne egyszer végre megtalálni a középutat valamiben.
Gogolák elvtársnő
http://magyarcitrom.postr.hu/szulj-adofizetot |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-05-14 20:40:51, hétfő
|
| |
| |
Az a zsidó, aki a Magyar Himnuszt gyalázza, az egy büdös zsidó
2012. május 08. 18:33
Kostás Roland - Hunhír.info
Székhelyi József 2005-ben az SZDSZ tisztújító közgyűlésén országos vezérként Orbán Viktorra utalva őt Tokaj hímvesszejének nevezte, aki nektárt csepegtet mindenhová. Székhelyit ezért a gyalázatos megszólalásáért egy hangfelvételen büdös zsidónak nevezték. A mazsihisz feljelentést tett zsidózásért.
A Fidesz szegedi szervezete követelte, hogy Székhelyit a városvezetés mondassa le a nemzeti színház igazgatói posztjáról, mert ,,minden magyar lelkébe belegázolt a Himnusz sorainak elferdítésével".
A kettős mércés mazsihisz akkor nem határolódott el a himnuszgyalázó büdös zsidótól, amikor kigúnyolta nemzeti imádságunkat, mert a gójnak ezt is tűrnie kell. Most meg feljelent. Bravó! Megint rátesz egy lapáttal az antiszemitizmus erősítésre. Mert Székhelyi nem azért lett egy büdös zsidó, mert simán csak egy zsidó származású ember. Hanem azért, mert magyarok millióit sértette vérig, uszított ellenük, önérzetükbe, becsületükbe gázolt.
http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=53389 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-05-14 20:38:45, hétfő
|
| |
| |
A 2014-es választás zsidó kampányguruk harca lesz Magyarországon
2012. május 14. 07:54
Koldus Kálmán - Hunhír.info
A Népszabadság szerint az amerikai elnök kampánystábjának ZSIDÓ származású szakemberei segíthetik a szocialistákat felkészülni a választásokra. Korábban beszámoltunk róla, hogy Fidesznek meg olyan amerikai zsidók készítik a kampánytervét, akik Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök kommunikációs háborúját vezényelték. A Fidesz és az MSZP választási háborúja tehát amerikai zsidó kampányguruk harcává válik. A kérdés ugyanaz lesz, mint 2002-ben, hogy ki lesz a jobb. A Fidesz akkor egy szerény képességű zsidóban bízott, hogy megnyeri nekik a csatát, az akkoron profibb szocionok a fideszes segítőnél százszor profibb Ron Werbert hívták meg Izraelből. Az eredmény ismert. A Fidesz nyert ugyan, de kormányt nem tudott alakítani, és következett a szocionok nyolcéves, a 2006-os terrordiktatúrába torkolló ámokfutása. Felmerülhet a kérdés, hogy ebben a helyzetben hogyan rúg labdába a Jobbik?
A lap úgy tudja, Mesterházy Attila pártelnök az elmúlt napokban tett amerikai körútján találkozott az Obama-stáb több prominens tagjával, akikkel a lehetséges jövőbeni együttműködésről egyeztetett. Az amerikai elnök internetes kampányáért felelős szakember részletesen bemutatta az MSZP-elnöknek és munkatársainak a közösségi portálokon szervezett Obama-kampány koncepcióját, előnyeit és hibáit.
Hírportálunk korábban az index információira hivatkozva beszámolt arról, hogy amerikai zsidó profi tanácsadók segítik a Fidesz és a kormányzat politikai lépéseinek előkészítését. George E. Birnbaum, aki a 90-es évek végén Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök kabinetfőnöke is volt, és társa, Arthur Finkelstein a Republikánus Párt két tanácsadója rendszeresen felbukkan a magyar fővárosban, mert már évek óta dolgoznak a Fidesz agytrösztjének.
Hunhír.info kommentár:
A Fidesz és az MSZP választási háborúja tehát amerikai zsidó kampányguruk harcává válik. A kérdés ugyanaz lesz, mint 2002-ben, hogy ki a jobb. A Fidesz akkor egy szerény képességű zsidóban bízott, hogy megnyeri nekik a csatát, az akkoron profibb szocionok a fideszes segítőnél százszor profibb Ron Werbert hívták meg Izraelből. Az eredmény ismert. A Fidesz nyer ugyan, de kormányt nem tudott alakítani, és következett a szocionok nyolcéves, a 2006-os terrordiktatúrába torkolló ámokfutása. Felmerülhet a kérdés, hogy ebben a helyzetben hogyan rúg labdába a Jobbik? Mondjuk az első, legkézenfekvőbb választ már most meg tudjuk adni. A többit majd adott időben. Ezekben az idegen kommunikációs - fogadjuk el, tényleg - ászokban egy valami közös, és ez a legmeghatározóbb. Harcoljanak bármilyen zsoldban és zászlók alatt, a hovatartozásuk mindent felülír. A kampányokban tehát mindegyik csapata kerülni fogja azt a témát, amely a zsidó vezér Magyarországot is megszereztük állításával kapcsolatos. Pedig ez a kulcsmondat...
http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=53595 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-05-14 20:26:27, hétfő
|
| |
| |
Amit soha, sehol nem hallottál és láttál Izraelről
http://kkbk.blog.hu/2009/08/06/amit_soha_sehol_nem_hallottal_es_lattal_izraelrol |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-05-14 20:18:24, hétfő
|
| |
| |
12.05.14. 05:22
Matolcsy Lipóton
Lipótra veled, Lipótra, Gyuri! - ezt hajtogatja Orbán Viktor kusza tekintetű szobatáltosának az ország gazdasági szakembergárdája oldaltól függetlenül egy ideje. Ez a mi Gyurink meg magára vette, és mivel az OPNI bezárt ő addig keresett, kutatott, amíg nem talált egy Lipótot magának. Odaérve szétnézett, sok beteget nem látott de nem esett kétségbe: legalább ő lesz az első gazdasági miniszter szindrómás kezelt, kisebb lesz a konkurenciaharc. Tóth József Péter pék-polgármesteren rajta maradhatott a fehér köpeny, azért orvosnak nézte, és igazolni akarta menten, nem ok nélkül küldözgeti őt minden "a Lipótra".
"Nem csak a következő évekre, hanem a következő évtizedekre is konszolidáltuk a magyar államháztartást. Nagyarányú adócsökkentés jön a következő években, a jövedelmek adóját fogják nagyon nagy mértékben levinni. Nagyon közel állunk ahhoz, hogy jövőre egy, ma senki által nem elgondolt, és elképzelhető növekedési ütemet érjünk el. " - mondta Kusza Szem, hogy igazolja, ő valóban egy másik univerzum lakója.
Nem csak én akadtam fenn ezen, a szomszéd várban TuRul kolléga sem érti milyen konszolidációról beszél a szerencsétlen, és hát ügye ez a rejtélyes növekedés is zavart okozott az erőben. Pedig nincs itt zavar, ez az egy világos lesz abban a pillanatban, ahogy elhagyjuk az ortodox tézist, miszerint a növekedés az fölfelé ívelést jelent. Unortodoxiában az egyetlen ami növekedik az a sebességünk, amivel a lejtőn száguldunk a gazdasági bányászbéka segge alá. És ahogy a dolgok mennek tényleg nagyon közel állunk ahhoz, ebben jövőre egy senki által nem álmodott (sebesség)növekedést érjünk el.
A konszolidáció is egészen mást jelentett pl még a halálra nosztalgiázott Horthy korszakban is. A Bethlen kormány elbíbelődött vele vagy tíz évet amíg átálltunk a háborús (forradalmi, höhö) gazdaságpolitikáról a békés termelésre. Ehhez persze tőkére is szükség volt, úgyhogy - lepődj meg, nem Kádár volt az első aki a rohattnyugathoz ment végül pénzért - elment szépen az akkori IMF-hez, bekopogott, hogyaszongya: jó napot kívánok kedves Népszövetség, mi vagyunk az ágrólszakadt rokonok, adjatok egy kis pénzt. Azok meg adtak. 250 millió aranykoronát. Ebből futotta szerkezetváltásra, az új pénz bevezetésére (pengő), a közlekedés, az energiaszektor, a mezőgazdaság, a turizmus fejlesztésére. Szépen lassan talpra álltunk, de már akkor is az "idegen tőke" kellett hozzá. Mégse lettünk gyarmata senkinek.
Bethlen gazdasági konszolidációja ha nem is nevezhető tökéletesnek, azért alapvető különbséget mutat Orbán nem létezőjével: kiszámíthatóságot hozott. Vele nem fordulhatott elő olyan, hogy a szava egy marék átizzadt szotyihéjat sem ért, hogy nem hisz annak a világon senki, mert a gazdasági élet szereplőivel kötött egyezségei nem érik meg az ötödik hónapfordulót.
Nagyarányú adócsökkentésről beszélni a héten, mikor három új adónemet szavaztak meg, maga a hasfalszaggató röhej. Lenne, ha volna kedve a dilettantizmuson röhögni még valakinek. Nem is értem, miért nem az ezotévén lép föl ezzel a műsorszámmal a kócos tekintetű Nemzeti Táltos. Ha ekkora látomások kínozzák akkor érdemes lenne megállapodni a csatornával: emelt díjas hívásokért csupa biztatót hallhatna tőle az erre még vevő közönség, egyúttal a haszon risztelésével kiélhetné magából a kényszeres adókivetési fóbiája egy részét is.
Egy ilyen műsor maga lenne a nettó boldogság és igazságosság. Egyrészt a megelevenedett matolcsyzmust élőszóban hallani biztos boldogság lenne az ország egy részének, másrészt végre csak azok fizetnének egy adófajtát, akik a ciklusfelezőig elkövetett számtalan baklövés, töketlen tehetetlenkedés után még mindig beérik azzal, hogy jósok, látók, médiumok kezében legyen a gazdasági kormányzás.
http://varanus.blog.hu/2012/05/14/matolcsy_lipoton |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 28
|
|
|
|
2012. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
434 db bejegyzés |
| e év: |
4803 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4535
- e Hét: 10267
- e Hónap: 21378
- e Év: 174874
|
|
|
Online
