|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
|
|
2012-06-04 21:22:27, hétfő
|
| |
| |
A trianoni diktátum aláírói
Benárd Ágost és Drasche-Lázár Alfréd
2012.06.04. 09:00 | szempontpuska | 16 komment
Tudjuk-e kik voltak azok, akik Magyarország részéről aláírták a trianoni békeszerződést? Honnan jöttek, és utóbb mi lett a sorsuk?
Most van 92 éve annak, hogy a versailles-i Trianon kastélyban a magyar kormány delegáltjai aláírták a történelmi Magyarország feldarabolását szentesítő trianoni diktátumot. Kik voltak ők, akik kézjegyükkel ellátták a dokumentumot?
A Vincentblog most — a sokszor lejáratott történelmi rigmusok és lózungok helyett — bemutatja azokat, akik részt vettek az alig negyedórás ceremónián. Bűnösökről, bűnbakokról, felelősökről és következményekről sokan és sokfélét írtak már. Most nézzük azokat, akik akkor és ott voltak azon a sötét órán, tollal a kezükben...
Horthy Miklós 1919 augusztusában a Szövetséges Katonai Misszió engedélyével bevonult Magyarországra. Novemberben érte el Budapestet. A következő év március 1-én a Nemzetgyűlés az 1920. évi II. törvénycikkben Magyarország kormányzójává választotta.
Horthy két héttel ezután kormányfővé nevezte ki Simonyi-Semadam Sándor ügyvéd-politikust, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának vezetőjét.
A Simonyi-Semadam kormány (nagyításért klikk a képre)
A békeszerződést e kormány két, sokszor politikailag súlytalannak (???) minősített tagja írta alá. Kik voltak ők?
Benárd Ágost
1880-ban született Budapesten. Orvos volt. Az első világégés során ötven (!) hónapot töltött frontszolgálatban. A háborúból visszatérve lépett politikai pályára.
Az ehhez szükséges népszerűséghez az ismertséget és a kezdő lökést budai orvosi tevékenysége adta. Keresztényszocialista politikusként szenvedélyesen bírálta a Károlyi-kormányzatot. Az őszirózsás forradalom bukásával, majd a Tanácsköztársaság kikiáltása után többször is tettek kísérletet a letartóztatására, de sikerült Ausztriába szöknie, és ott folytatta a szervezkedést. Távollétében halálra ítélték.
Kun Béláék bukása után a Munkásbiztosító átszervezését kapta feladatul. Politikai tisztogatásba kezdett, hogy a szervezetből eltávolítsa a bolsevik tisztviselőket (a Munkásbiztosító tagja volt az 1920-ban kivégzett Lévai Oszkár).
Pályájának erről a szakaszáról később így nyilatkozott: Százával voltam kénytelen tisztviselőket elbocsátani állásukból, s jól esik az a tudat, hogy, hogy ezeknek a megtévedt embereknek a kilencvennyolc százaléka nem a mi fajunkból való volt, de abból az idegen fajtából, amelynek fiai voltak mindenütt a rombolás apostolai, és akik ránk hozták a kettős forradalom minden átkát.
1919-ben a Népjóléti Minisztérium államtitkárává nevezték ki, és ezután lett 1920 márciusában Simonyi-Semadam kormányának minisztere.
1920 júniusában eljött a pillanat, a kinevezett kormány legnagyobb próbatétele: aláírni a békeszerződést a Trianon Palotában.
Sem Horthy, sem kormányának tagjai, sem pedig a tárgyaló delegáció vezetője, gróf Apponyi Albert nem vállalta a feladatot. Erre a hálátlan szerepre kellett keresni olyan meghatalmazottat, akinek politikai karrierje ezzel nyilvánvalóan megpecsételődik.
Egyes források és visszaemlékezések szerint sorsolással, mások szerint hosszas alkudozással és jelölgetéssel találták meg a jelölteket. Benárd fiatalkorában éveket töltött Franciaországban, így — pechjére — megvolt a misszióhoz szükséges nyelvtudása is. Horthy jóváhagyta és aláírta a kinevezéseket.
Ez azon a május 31-i kormányülésen dőlhetett el, amelynek a jegyzőkönyve hiányzik. Az igazi okot csak találgatni lehet. Benárd "megbízatása" akkor dőlt el, amikor a franciák felismerték azt, amit Horthy ügyes látszatnak tartott, és aláíróként egy "igazi" minisztert követeltek. Így került Benárd Ágost népjóléti miniszter a delegáció élére.
"A felbomlott birodalom területén 1918 novemberében négy köztársaság alakult meg: a magyar, a lengyel, a csehszlovák és az osztrák. Ezek közül kettő, Csehszlovákia és Ausztria azonnal területi igényeket jelentett be a magyar köztársasággal szemben...
A győztes hatalmak jóváhagyásával a francia hadsereg által megszállt Szeged városában szervezkedő Horthy Miklós ellentengernagy, Ferenc József császár volt hadsegéde, fővezérként ellenforradalmi csapatokat szervezett, és szintén az entente jóváhagyásával, bevonult Budapestre és felváltotta a román megszállókat.
Az ideiglenes nemzetgyűlés 1920. március elsején Horthy Miklóst kormányzóvá választotta. A királyság intézményét is visszaállították az utódállamok közül tehát Ausztria, Csehszlovákia és Lengyelország maradt, Magyarország viszont királyság lett, király nélkül. 1920. június 4-én Párizsban a magyar kormány megbízottai aláírták a Trianon-i békeszerződést....
Horthy Miklós a németek általi eltávolításáig (1944. október 16.) nem tudta kiheverni azt a tényt, hogy a magyar területi egységért a Vörös Hadsereg harcolt, ő maga és katonasága semmit nem tett az ország függetlenségéért, hanem a román és francia hadsereg oltalmában jutott hatalomra. Fegyverrel kizárólag a magyar kommunisták és demokraták ellen lépett fel. Ezért ennek ellensúlyozására (is) vált a magyar revizionista politika olyan harsánnyá, agresszívvé és harciassá."
Nemeskürthy István: KIS MAGYAR MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET Pannonia könyvkiadó Bp. 1992 *
Trianon aláírása után a kormány lemondott. Benárd Ágost az újonnan megalakuló kabinetben is miniszteri megbízatást kapott: Teleki Pál ugyanazt a tárcát bízta rá.
Az 1920-ban alakult Teleki-kormány (nagyításért klikk a képre)
1921. április 14-én a Teleki-kormány lemondásával ért véget miniszteri pályafutása, de képviselőként aktív közéleti szereplő maradt.
Benárd szervezte meg az I.vh után a rokkantak, sebesültek, özvegyek és árvák ellátását.
1922-ben ismét beválasztották a Nemzetgyűlésbe. 3 évvel később kivált a Wolff-pártból, majd elvesztette fővárosi mandátumát is.
Tudatosan készült arra, hogy a visszatérjen a politikai életbe. 1935-ben Gömbös Gyula felkérte kormánypárti jelöltnek, és meg is nyerte a választást Veszprémben. Ezután 4 évig újra parlamenti képviselő volt. Mandátumának utolsó évében részt vett annak az elmegyógyászati szakvéleménynek az elkészítésében, amelyben Szálasi Ferenc "Cél és követelések" című munkáját elemezték.
A későbbi nemzetvezetőre meglehetősen dehonesztáló megállapítások és nyíltan nyilasellenes nézetei miatt 1944-ben a Német Birodalomba menekült. 1968-ban, 88 évesen halt meg Budapesten.
Benárd Ágost — tiltakozása jeleként — állva írta alá a trianoni békeszerződést.
Drasche-Lázár Alfréd
1875-ben született Dorogon flamand bevándorlók gyermekeként. Családja eredetileg vászonkereskedő volt, de a Monarchiában már a szénbányászat újrateremtőiként jelentek meg. Elsősorban az Esztergom és Dorog környéki kitermelés megindításával a család megsokszorozta vagyonát. 1883-ban felvették őket a nemesi jegyzékbe.
Drasche-Lázár Alfréd Bécsben tanult: eredetileg katonának készült. Egy baleset okán erre alkalmatlanná vált, ezután jogi tanulmányokba kezdett. Először a miniszterelnökségen helyezkedett el, majd — nem utolsósorban kiváló nyelvérzékének köszönhetően — rövidesen külügyi pályára állt.
A külügy, pénzügy és a miniszterelnökség kötelékében igen gyorsan haladt felfelé a ranglétrán, a világháború alatt már miniszteri tanácsos volt. A Monarchia összeomlása után az önálló magyar külügyminisztérium megszervezésébe kapcsolódott be, a Tanácsköztársaság kitörésekor azonban Kun Béla külügyi népbiztos nem tartott igényt szolgálataira, ezért visszavonult Balatonfüredre, és ott vészelte át a vérzivataros 133 napot.
1919 szeptemberében már ismét a külügyminisztériumban dolgozott. Amikor 1920 tavaszán eldőlt, hogy a trianoni békeszerződést alá kell írni, az egyik legkézenfekvőbb választás a fegyelmezett és nyelveket beszélő, jelentős diplomáciai tapasztalattal rendelkező államtitkár volt.
Erre a kényszerű misszióra rendkívüli és meghatalmazott miniszterré nevezték ki.
Az első és második ágfalvi csata: 1921 augusztus 28-án és szeptember 8-án a később hírhedté vált Rongyos Gárda, néhány száz főből álló alakulatai, soraik között bosnyák és albán (muszlim) önkéntesekkel, fegyveres harcokban megállították a Sopron körzetébe bevonuló osztrák csendőrséget. A második csatában foglyul ejtették Burgenland kormánybiztosát is. A harci cselekményeknek körülbelül egy tucat áldozata volt. Ezek az incidensek vezettek végül a Sopron hovatartozásához vezető népszavazás kiírásához. (Az első ágfalvi csata emlékműve a soproni Károly Kilátóhoz vezető erdei út mellett található)
A békediktátum aláírása után Drasche-Lázárt semmilyen vád vagy bírálat nem érte. 1922-ig maradt a Külügyminisztérium kötelékében.
47 évesen visszavonult a politikától; tudását az üzleti életnek és a szépirodalomnak szentelte.
Novellák, regények tucatjait publikálta — nem túl nagy sikerrel. Utolsó regénye, az Amyr egyenesen lebőgés volt, aminek következtében felhagyott írói ambícióival.
Annál sikeresebb lett üzletemberként. Már 1913-ban tagja volt a Fonciere Pesti Biztosító Intézetnek, majd igazgatósági tagja a Polonia Naphta Rt.-nek.
1930-tól az IBUSZ Rt. elnöke, két évvel később a budapesti napilapok szindikátusát irányította.
1944 augusztusában elhagyta az országot a közeledő front elől. Az ausztriai Meyerhofenbe menekült, ott élte le életének utolsó 5 évét. 1949-ben, 74 éves korában halt meg.
A trianoni békeszerződés teljes szövege
* "A Vörös Hadsereg főparancsnoka Böhm Vilmos volt szociáldemokrata vezető, tényleges irányítója pedig vezérkari főnökként egy tehetséges és a háborúban már kitűnt vezérkari ezredes, Stromfeld Aurél lett. Vele és mellette küzdött Lakatos Géza, Werth Henrik, Sztójay Döme, Szombathelyi Ferenc, Jány Gusztáv, s még vagy tucatnyian a második világháborús magyar hadsereg majdani tábornokai közül. A román támadás után a tisztek jelentkezését egyébként elő is írtá
http://orulunkvincent.blog.hu/2012/06/04/a_trianoni_diktatum_alairoi#c16900421 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-06-04 20:57:52, hétfő
|
| |
| |
Megjelent a Nemzeti Konzultáció javítókulcsa
2012. június 4., hétfő
Sokat segíthet az állampolgároknak, hogy a Miniszterelnöki Hivatal nyilvánosságra hozta a Nemzeti Konzultációs kérdőív helyes megoldásait.
A megoldásokat egy fideszesekből, KDNP-sekből és egy történelemtanárból (Fidesz-KDNP) álló stáb készítette el. A helyes megoldás minden estben az első. A megoldókulcsot Szijjártó Péter mutatta be, akinek magától 11 pontosra sikerült kitöltenie a kérdőívet.
Akiknek sikerül a konzultáció során legalább 10 pontot elérniük, azok július 1-jétől továbbra is kapnak nyugdíjat és az adójuk sem emelkedik. A konzultációt a miniszterelnök is sikeresnek nevezte, annak ellenére, hogy még nem ért véget.
Péterfalvi Attila is nyilatkozott az ügyben, aki szerint nem aggályos, hogy a konzultációs ívek alapján következtetni lehet arra, kinek milyen a politikai elkötelezettsége, hiszen éppen ez a célja.
http://hircsarda.blog.hu/2012/06/04/megjelent_a_nemzeti_konzultacio_javitokulcsa |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-06-04 20:50:11, hétfő
|
| |
| |
Demokrata-e, aki a Fidesz-vezért védi?
Orbánista szabaddemokrata magyar államtitkára lett Hessen tartománynak
Rendhagyó karrier: Breier Zsuzsa, az ELTE volt docense, majd az első Orbán-kormány berlini diplomatája német államtitkár lett - holott nem is német állampolgár. Nem a szövetségi kormányban kapott ilyen magas tisztet, ,,csak" a hatmilliós Hessen tartományéban, ahol tárcája az európai ügyekért felelős. A CDU és az FDP irányította tartomány ellenzéki pártjai hevesen bírálták és nem szavazták meg kinevezését, miután Breier mind a sajtóban, mind meghallgatásakor Orbán Viktort és pártját védelmezte és ,, a baloldal aljas támadásának" minősítette a kormányfőt ért bírálatokat. Ez viszont kritikusai szerint őt teszi alkalmatlanná teszi a magas tisztség betöltésére.
Német államtitkár és védence
,,Aki Orbán Viktor demokratának nevezi, nem fogja fel, mit értenek demokrácia alatt a Hessenben élő emberek és az Európai Unió. Ezért kétséges, megfelelő-e a beállítottsága ahhoz, hogy egy német szövetségi tartományt Brüsszelben képviseljen"- fogalmazott a Zöldek képviseletében Sigrid Erfurth. A Zöldek arról is szóltak, hogy Orbán ,,nyilvánvalóan nacionalista indulatokkal politizál a kisebbségek ellen" és felszólították jelölőjét, a tartomány liberális igazságügyi miniszterét, Jörg-Uwe Hahnt, nyilatkozzék: össze tudja-e egyeztetni pártjának liberális elveivel az igazságszolgáltatás és a sajtószabadság magyarországi helyzetét?
Thorsten Schäfer-Gümbel, az SPD frakcióvezetője szerint ha valaki olyan kormányt védelmez, amely ellen az EU alapvető jogi kérdésekben több eljárást is indított, nem lehet német tartomány államtitkára. Michael Roth, a szociáldemokraták hesseni főtitkára kijelentette: ,,Súlyos, ha éppen liberális miniszter választ ki olyan államtitkárt, aki szépíti a magyar helyzetet, hiszen Michael Link, a szövetségi kormány Európa-ügyi minisztere és Markus Löning, a kormány emberjogi megbízottja - mindketten az FDP tagjai - ugyancsak bírálták már Orbánt."
A miniszter azzal védte választottját, hogy bár Breier ,,meggyőződéses demokrataként" jellemezte Orbán Viktort, sajtónyilatkozatában elismerte, hogy annak kormány hibákat is elkövetett, amelyeket ki kell javítani. Hahn hozzátette: Hessen kormánya is elégedetlen egy sor fejleménnyel Magyarországon." A szokatlanul éles ellenzéki bírálatok ellenére az új államtitkár kinevezését a CDU-FDP többség megszavazta.
Az 48 éves politikusnő meghallgatásán ,,európai állampolgárként" jellemezte magát. Mint elmondta, hamarosan belép a liberális FDP-be, amely tisztére jelölte. Az ötgyermekes Breier férje egyébként második házasságában Thomas Ilka, a szövetségi kormány egészségügyi államtitkára.
A germanista Breier Zsuzsa kultúrattaséi megbízatásának megszűnése után Berlinben telepedett le és évekig egy, a kibővült Európa kulturális együttműködését támogató egyesület ügyvezetője volt. E munkában a jelek szerint kitűnő hazai és nemzetközi kapcsolatokra tett szert, az egyesület honlapján a fotók sora csak azt tanúsítja, milyen fontos személyiségekkel találkozott ebben a munkában. Hesseni támogatói is azzal érveltek jelölése mellett, hogy hasznos nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik.
http://www.168ora.hu/globusz/nemetorszag-hessen-spd-zoldekorban-viktor-breier-zsu zsa-97135.html |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-06-04 20:41:38, hétfő
|
| |
| |
1920. június 4. - Nemzeti gyásznap, 1947 szintén
2012.06.04. 00:074 komment
Botrány Párizsban
Trianon gyászfátylas neve örökké él a magyar tragédia lapjain. Apponyi Albert gróf ötnyelvű szónoklatában csodálta meg részvéttel kultúránkat és szerencsétlenségünket a világ. Teleki Pál tudós készültségével tárultak fel az igazságtalanság adatai és mindenki figyelemmel kísérte a tárgyilagos tudás bravúrját, amellyel ő történelmi életjogainkat bizonyította.
De a világtörténelemnek még sohasem volt oly megbotránkoztató jelenete, mint az 1947-ben Párizsban megkötött magyar békeszerződés. A nyilvánosság jóformán semmitsem ismer a részletekből.
Párizsban, az idegen fajú, szovjet állampolgár Rákosi Mátyás vezette bábkormány tudatlanságával írták alá Magyarország “megbízottjai" a második Trianont. A magyar delegáció egykori kommunista partizánok többségéből állott, akik naponta kísérték Rákosit a Hotel Terminus kávéházba. Ott tanyáztak az oroszok, akik Rákosi számára naponta adták utasításaikat. Minek is kellett volna térkép meg tolmács, hiszen Magyarország halálos ítéletét a moszkvai és new yorki megbízottak már készen hozták magukkal.
Mi párizsi magyarok, akiknek a delegációhoz semmi közünk nem volt, ott ültünk a Café Marignon asztalánál és kétségbeesetten tárgyaltuk a béketárgyalás eseményeit. Különösen azt a botrányt, amelyre a diplomácia életében a jövőben is aligha lesz példa, hogy tudniillik ... a magyar delegáció sem adatokat, sem térképeket nem hozott magával. A bizonyítás egész anyagát, megcsonkításunk ellen való védekezésünk minden lehetőségét egyszerűen Budapesten ‘felejtették'.
A konferencia termében, amikor sor került volna arra, hogy Gyöngyösi János békéscsabai könyvkereskedő, Magyarország akkori népidemokratikus külügyminisztere szólásra emelkedjék és a magyar nemzet képviseletében igazunkért harcoljon (!), megdöbbentő és váratlan tény derült ki: az ország “hivatalos" szónoka a magyar külügyminiszter nem tudott franciául! Ugyanis azt a francia nyelvet, amit Gyöngyösi megpróbált kerékbetörni, senkisem értette meg. Így felkérték a “magyar" külügyminisztert, hogy beszédét a saját anyanyelvén mondja el és a delegáció gondoskodjék tolmácsról.
Ekkor újabb botrány derült ki: a magyar delegáció tagjai között senki sem volt, aki alkalmas lett volna a tolmács szerepére. Tehát a magyar küldöttség készületlenül jelent meg Párizsban.
Szégyenszemre, a Párizsban élő dr. Meszlényi nevű régi magyar külügyi tisztviselőt kérték fel erre a szerepre, aki a kongresszusteremben volt a közönség soraiban, s kitűnően beszélte a francia nyelvet, mert évekig volt korábban a párizsi magyar követség tisztviselője.
Az egész helyzet oly botrányos volt, hogy még ellenségeink is szánakozással tekintettek a magyar delegáció tagjaira. Szinte sokallták azt a léha lelketlenséget, amellyel a magyar állam állítólagos képviselői elherdálták területeinket, határainkat és elmulasztották még a kínálkozó lehetőségek legcsekélyebb kihasználását is a magyar érdek javára.
A magyar külügyminisztérium néhány kirendelt régi tisztviselője és más jóérzésű magyarok, akik tanúi voltak ennek az országeladásnak, tehetetlenül kínlódták végig az egész aktust. Valamennyinek a keserűség és a megdöbbenés könnye csillogott a szemében és voltak, akiknek a feje hirtelen zokogva bukott az asztalra.
A tárgyalóterem előtt feltűnést keltett, amikor Péter szerb király egyik volt tényleges tisztje, Jovanic Jovanic szerb százados a hallgatóság soraiból, magát tűrtőztetni képtelen, odakiáltotta a magyar delegátusok felé:
“- Ne írják alá! Nem kötelesek aláírni!! ...
De Moszkva érdeke mást diktált, és Rákosi, Moszkva állampolgára, tudatosan végezte az egész komédiát.
A nagyszláv imperialista törekvés vörös álarca sem volt más, mint annak idején Trianonban Benesék pánszlávizmusa. Az egész Európa elszlávosítására indított vörös hadjáratnak kicsiny áldozata lett csupán Magyarország a párizsi asztalnál. Ám a tét sokkal nagyobb. Európa és a világ látja már, hogy az út Európa és a világ nyugalmához csak a trianoni és a párizsi békedöntések megsemmisítésén át vezethez.
Hogy a külföld miként ítélte meg a magyar delegáció szerepét a történtek után, arról felesleges szólni, de jellemzésül megemlítjük Jean Pecol francia újságírónak, majd Jean Mistler D'Auriol francia államtitkárnak a béke aláírásakor tett megjegyzését. Mindketten azt találgatták, hogy vajon kik lehetnek most majd az új budapesti kormány tagjai. Ki jöhet sorra? Mert olyan ember még a külföldiek között sem akadt, aki ne gondolta volna, hogy a budapesti kormány a megalázó békeszerződés aláírása után lemond. Mint ahogyan ezt Trianon után az akkori magyar kormány is tette... Rákosinak és kormányának az eszébe se jutott a lemondás, a szégyenérzet.
[Sőt, az 1989 utáni demokratikusnak mondott budapesti kormányok sem tették ezt, miután területéhes szomszédainkkal kötött “alapszerződéseikkel" örökre lemondtak az ősi magyar területek visszaszerzéséről. - szerk.] Ők elfogadták és vállalták ezt a megaláztatást is.
A magyar nemzet azonban soha nem fogadja el, mint ahogy nem ismerheti el egyetlen magyar sem jogosnak a párizsi békeszerződésnek magyar részről történt aláírását. Az idegenek, akik Párizsban Magyarország nevében ténykedtek, nem voltak jog szerint a magyarság képviselői.
(Nemzetvédelem, Óváry Sándor, 1954)
"Ott voltam Óváry, Párizsban sétálni
nézni ahogy hullnak a falevelek
ahogy megállt az óra.
Csend van a Café Marignonon
és eleredt a téli zápor a hideg asztalokon"
http://www.youtube.com/watch?v=AGu4Tkvnjaw&feature=player_embedded
(Ott voltam Mohácsnál, részlet, BM)
Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány-népek langy szivű sihederje,
Verje csak, verje, verje.
Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:
Én magyarnak születtem.
Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,
Üssön csak, ostorozzon.
Ha van Isten, földtől a fényes égig
Rángasson minket végig.
Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
Mert akkor végünk, végünk.
http://kkbk.blog.hu/2012/06/04/1920_junius_4_nemzeti_gyasznap_1 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-06-04 20:33:43, hétfő
|
| |
| |
Zoltai Gusztáv és a ,,túlélés záloga"
2012. júniuss 4. 06:19:24
Pénteken ünnepséget tartottak a zsidó hitfelekezet által fenntartott Benjamin óvodában: az intézményt húsz évvel ezelőtt hívták életre. Az ünnepségen beszédet mondott Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz örökös ügyvezető igazgatója. Beszédét a Síp utca honlapja is közölte ezzel a címmel: ,,A jövőnket látom ma itt".
Zoltai úr szövegéből mindössze két bekezdést, összesen három mondatot emelek ki:
,,Egy olyan ember áll Önök előtt, akinek volt 'szerencséje' túlélni egy szörnyű világégés poklát. A zsidóság története a kezdetektől napjainkig egybeforrt az újrakezdés küzdelmével, melynek egyik pillére a jövő zsidó nemzedékének nevelése jelentette mindig is.
Elődeink és mi is tisztában voltunk és vagyunk azzal, hogy túlélésünk záloga az, ha gyermekeinknek és unokáinknak átadjuk hitünket, megtanítjuk őket vallásunk alapjaira, tanításaira, a szokásainkra és hagyományainkra."
Az első mondat igaz állítást tartalmaz: Zoltai tíz éves volt a háború végén, s mind édesanyját (Tusák Piroska), mind édesapját (Zucker Béla) elvesztette. Az örökös ügyvezető igazgatónak azonban ,,szerencséje" volt - túlélte a háborút.
Az idézet második mondata jellegzetes Zoltai-mondat: a kezdete még értelmes, a vége felé azonban egyre zavarosabb lesz, akárcsak a gyermekként ,,szerencsés" Zoltai későbbi pályafutása.
A harmadik mondat az igazi csemege, Zoltai megható önvallomása. Az örökös ügyvezető igazgató szerint elődei és ők (tehát a Zoltaik) is tisztában voltak és vannak azzal, hogy át kell adni a gyermekeknek és unokáknak a zsidó hitet, szokásokat, hagyományokat.
Igen, Zoltai Gusztáv hosszú élete azt példázza, hogyan kell átörökíteni a vallási hagyományokat, szokásokat az utódokra. Zoltait a ,,túlélés záloga" foglalkoztatta már akkor is, amikor a kádári korszak első éveiben a Magyar Hirdető osztályvezetőjeként ténykedett. Hitbéli buzgalma csak növekedett, amikor - 1968 és 1976 között - a szintén hithű Komlós János művészeti titkáraként a zsidó hagyományok átadására áldozta minden percét. Ugyanez a buzgalom fűtötte akkor is, amikor a Játékszín művészeti titkára lett a szintén mélyen hívő Rigó László lelki vezetése idején. Aztán eljött az 1987-es év, Zoltai végre meglelte honját e hazában: a Budapesti Zsidó Hitközség kulturális (majd később ügyvezető) igazgatója lett, 1991-ben pedig a Mazsihisz élére került. Azóta is ügyvezető igazgatóként buzgólkodik, nézi a jövőt.
A gyönyörű pályafutás kezdetéről megfeledkeztem. Pedig Zoltai Gusztáv mély hite, a ,,túlélés záloga" melletti őszinte, tántoríthatatlan elkötelezettsége 1956-ban és az utána következő egy-két évben kapott gránitkemény alapot. Az örökös ügyvezető igazgató az 1956-os forradalom napjaiban a kecskeméti repülőtéren teljesített katonai szolgálatot, a forradalom után munkásőr lett a Kőbányai Textilgyárban, és - képzavarral élve - belépett a ,,túlélés zálogába", az MSZMP nevű hitközségbe. Akkor az volt a jövő.
Tagadhatatlan: Zoltai Gusztáv már ifjú legényként felismerte, hogy népe ,,túlélésének záloga", ha átadják gyermekeiknek-unokáiknak a hitet, megtanítják őket vallásuk alapjaira, szokásaira, hagyományaira. A mellékelt fénykép is ezt bizonyítja: a pufajka és a veres csillagos sipka szerves része a Zoltai-féle hagyománynak, szokásoknak.
Zoltai már akkor látta a jövőnket. Akarom mondani: a jövőjüket. Tényleg ,,szerencsés" ember.
Szalay László
Forrás: Szalay László
http://nemenyi.net/default.asp?Location=_arc&SID=1&AID=11&Direkt=1005 16 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-06-04 20:21:54, hétfő
|
| |
| |
Jó, ha nem feledjük: Egyperces néma felállás, a Fidesz képviselői kivonulnak
2012. júniuss 4. 04:05:24
Időpont: 1990. június 4-e, a Trianoni békeszerződés hetvenedik évfordulója. Helyszín: A Magyar Köztársaság Országgyűlése, plenáris ülés. Forrás: a Magyar Parlament jegyzőkönyve.
Az ülést megnyitja Dr. Szabad György házelnök.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt jelenlétellenőrzést tartunk. Kérem képviselőtársaimat, nyomják meg az “igen" gombot (308). A tábla 308 jelenlevő képviselőt mutat. A bejelentetten távollevJó, ha nem feledjük: Egyperces néma felállás, a Fidesz képviselői kivonulnakő képviselő száma 13. ÁIlamtitkáraink közül többen feltartották kezüket. Kérem, ismételjék meg (6). Azokról az államtitkárokról van szó, akiknek jelenlegi ülőhelyén a képviselői gomb megnyomására nincs lehetőségük. Ezek szerint a jelenlevők száma 314-re módosul. Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim? Több oldalról fordultak hozzám képviselőtársaim, hogy a mai napon emlékezzünk meg a számunkra oly tragikus trianoni béke 70. évfordulójáról egyperces néma felállással. Kérem képviselőtársaimat, álljunk fel! (Egyperces néma felállás, a FIDESZ képviselői kivonulnak.) Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyûlés! Engedjék meg, hogy ismertessem a mai és a holnapi ülésnap várható programját!
*
Bauer Tamás a húsz évvel ezelőtti kivonulásról: “Kövér László ingerülten utasította el a koronás címerhez ragaszkodók érveit, Orbán Viktor pedig még közel két évvel később is avíttnak nevezte az MDF történelemszemléletét, amelyből a trianoni megemlékezés is következett."(Népszava, 2010. május 22.)
*
Kövér László (Fidesz) 2010. május 21-én ugyanabban a Parlamentben ugyanarról a kérdésről, amely miatt 20 évvel ezelőtt kivonult (a Nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényjavaslat benyújtása előtt).
“A magyar nemzet tragédiái között a trianoni történelmünk legmeghatározóbb, legmesszebb mutató és legösszetettebb következményekkel járó eseménye. Nem folytatható, hogy nem nézünk szembe a kérdéssel...Ez a javaslat különleges az emléktörvények sorában, mert a 90 évvel ezelőtt történteknem tudtak történelemmé sűrűsödni, nem váltak kitörölhetetlen részévé a múltnak, vitathatatlan elemévé a jelennek, és eligazító erejű tanulságává a jövőnek, hanem feldolgozhatatlan kollektív traumaként nehezednek a magyarság és a szomszéd népek közgondolkodására. "
*
Részlet az Akik téged teljesen hülyének néznek című ciklusból
“Eperjes Károly szerint a magyar nép három Trianont élt át, amikor elválasztották a kenyér héját a belétől, noha a héjában van a vitamin. Egyfelől, amikor elveszítettük az ország kétharmadát, majd szellemi Trianon pusztított 1994-ben, amikor a többség Isten nélküli civilizációt szavazott meg. 1994-ben a balliberális kormány bebetonozta az egészségügyet, a tanügyet, a médiát, a társadalom alappilléreit. Harmadrészt 2004. december ötödikén, amikor a többség nemmel szavazott, a határon túli magyarok ügyében." (Talabér Márta Fidesz-képviselő honlapja)
nagyhenceg
Forrás: internetfigyelo.wordpress.com
http://nemenyi.net/default.asp?SID=1&AID=0&Direkt=100514 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-06-04 20:19:39, hétfő
|
| |
| |
Sajtóközlemény: Nürngberg vívmánya Strasbourgban összeomlott
2012. júniuss 4. 09:59:03
Fizessen a magyar állam kártérítést a vörös csillaggal hivalkodó, a BTK-t semmibe vevő a totalitárius államokat istenítő polgárnak 4.000 EUR-t kárpótlásul.
Ez a bírósági verdikt.
Az ítélet szerint törölni kellene az önkényuralmi jelképek közül a vörös csillagot, annak ellenére, hogy a magyar Alkotmánybíróság is a BTK idevonatkozó rendelkezését jóváhagyta.
Nekünk, kelet-közép-európai népeknek a vörös csillag több, mint vörös posztó. A kommunizmus hatalma, sapkájukon vörös csillagos katonákkal, verette le az 1956-os, majd az 1968-as magyar és csehszlovák forradalmakat. A háború után a kitelepítettek tízezrei szenvedtek a terrortól, a vörös csillagosok "mozgalma" százmillió embert küldött a halálba. Lásd példaként lengyel testvéreink katyni sorsát.
Mi magyarok, fajra, vallásra, felekezetre tekintet nélkül egyaránt elítéljük a nácizmust és a kommunizmust. Minden magyar ember elveti a totalitárius rendszereket.
Ez az ítélet felveti azt a kérdést, hogy az elfogadott és elutasított szimbólumok vonatkozásában egy ország, egy nemzeti közösség nem dönthet szabadon. Milyen közös Európa az, ahol közösségi értékeinket bírálják felül, ahol valaki jogot formál arra, hogy megmondja egy másik népnek, mit szabad és mit nem szabad elvetnie erkölcsiek terén.
A magyar állam nem fizethet kártérítést, egyetlen petákot sem a vörös csillag híveinek, mert ártatlan zsidó, keresztény és cigány polgárai már életükkel fizettek meg a "nagy vezérek" őrületeinek.
A Civil Összefogás Fórum (CÖF) és a Civil Együttműködési Tanácskozás (CET) vezetősége kéri a Kárpát-medence magyar polgárait, hogy jelen nyilatkozathoz minél többen csatlakozzanak.
Csatlakozni lehet a www.civilosszefogas.hu weboldalon a ,,Csatlakozás" fül/A vörös csillag totalitárius jelkép alatti űrlap kitöltésével.
Közleményünket eljuttatjuk a Strasbourgi Nemzetközi Bírósághoz.
Szabó Dezső szavaival: "Minden magyar felelős minden magyarért".
Budapest, 2012. június 4.
CÖF-CÖKA, CET elnökség
Forrás: internetes körlevél
http://nemenyi.net/default.asp?SID=0&AID=0&Direkt=100523 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-06-04 20:12:07, hétfő
|
| |
| |
"Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát!"
2012. május 30. - 23:53
"Jönnek a férgek" - ezzel a címmel adott ki nagylemezt sok-sok évvel ezelőtt a Tankcsapda, és ez a lemezcím jutott eszembe, amikor szemtanúja voltam, hogyan játssza át Hajdúsámson képviselő-testülete a város egyetlen általános iskoláját a szektának.
Teljesen nyilvánvaló számomra, hogy ha ezzel a címmel - "Jönnek a férgek" - adok le egy írást a jobb sorsra érdemes Szebb Jövő szerkesztősége felé, akkor én is óhatatlanul masin-, gil- és fasiszta leszek. Na meg persze antiszemita, ami korunk legszégyellnivalóbb megbélyegzésének számít. Csupán az a körülmény vigasztal, hogy eme jelzőkre én már nyilvánvalóan sokkal korábban érdemes lettem. Tehát nincs mit vesztenem.
Vesztenivaló tekintetében azonban most nézzük meg a II. Rákóczi Ferencről elnevezett tanintézményt, Hajdúsámson egyetlen általános iskoláját.
Hét igennel, négy nem ellenében, egy tartózkodás mellett Hajdúsámson közgyűlése az iskolát a Hit Gyülekezete rendelkezésére bocsátotta.
Ott voltam a helyszínen. Láttam édesanyákat sírni. Láttam meglett férfiakat ökölbe szorult kézzel tehetetlenül álldogálni. Láttam önkormányzati képviselőket kétségbeesni. És láttam hitgyülis potentátokat vigyorogva édelegni.
"Kinek a polgármestere vagy te?", "Nem szégyelled magad?" "Téged nem a Hit Gyülekezete választott meg, hanem a sámsoniak!" - Effélék harsogtak a nagyon független polgármester felé, miután a szavazás végeztével felszínre tört a népharag.
Az a baj, kedves magyarok, hogy mi teljesen hülyék vagyunk. Először csak az iskoláink lesznek a szektásoké, aztán a templomaink, végül pedig mindenünk.
Az a baj, kedves magyarok, hogy nem bírjátok felfogni, így vették el tőlünk például Erdélyt. Először kevesen jöttek a bocskorosok, aztán meg sokan, végül pedig Trianonban a javukra döntöttek. És manapság már abba is beleugatnak, hogy nyughatnak-e egy magyar író hamvai Székelyföldön.
Most még csak egy iskola...
Egy?... Dehogy! Országosan beindult a Hit Gyülekezete. Valamiért nagyon kellenek nekik az iskoláink. Példának okáért Ajkán is. Meg úgy általában országszerte.
Precedenst teremtünk. Az a nagy baj. Mert nemsokára majd elmondják, sulykolják és kőbaltával verik be a fejekbe, hogy lám, a Hit Gyülekezete micsoda elragadó és lenyűgöző eredményeket ért el teszem azt Ajkán. Vagy Hajdúsámsonban. És szép sorban kerülnek majd birtokukba az iskoláink, ilyen-olyan szavazás eredményeképpen.
"Jönnek a férgek!" - ez a Tankcsapda-idézet jutott eszembe tegnap, a hajdúsámsoni közgyűlésben (amitől a zenekar nyilván elhatárolódna), mert nincs jobb eszközöm ahhoz, hogy pofán csapjam a valósággal az átlag magyar szavazót.
Most még van lehetőségünk nemet mondani. Van lehetőségünk odaállni, együtt mozdulni, tüntetni és tiltakozni, minden lehetséges eszközzel. Később már nem lesz. Mert akkor már rég jobbágyok leszünk a saját hazánkban. Ha lesz még egyáltalán hazánk.
Én időben szóltam: "Ne hagyjátok a templomot! A templomot s az iskolát!"
Szebb Jenő
szebbjovo.hu
http://szebbjovo.hu/content/ne-hagyjatok-templomot-templomot-s-az-iskolat |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-06-04 20:07:28, hétfő
|
| |
| |
Nem titkolhatjuk el megütközésünket a békefeltételek mérhetetlen szigorúsága felett
hétfő, június 04, 2012
A béketárgyalásokra meghívott magyar küldöttség 1920. január 7-én érkezett Párizsba, gróf Apponyi Albert vezetésével, soraiban gróf Bethlen Istvánnal és gróf Teleki Pállal. A delegációt azonnal a Neuilly-ben lévő Château de Madrid nevű szállóba internálták, és ott házi őrizetben tartották, azaz valójában nem vehettek részt a konferencián. Csak 1920. január 16-án - a béketervezet végleges lezárása után - nyílt lehetőség arra, hogy a magyar küldöttség is előadhassa az álláspontját. Ekkor tartotta meg gróf Apponyi Albert a francia Külügyminisztérium földszinti dísztermében, a békekonferencia Legfelső Tanácsa előtt, híres "védőbeszédét".
Az ötnegyed órán keresztül tartó, remekül megszerkesztett, franciául és angolul előadott, majd olaszul is összefoglalt beszéd bravúros szónoki teljesítmény volt. Hallgatósága, amely már jóval korábban elhatározta Magyarország feldarabolását, bámulattal, de csekély megértéssel hallgatta a szónokot. Magyarország - függetlenül a békedelegáció erőfeszítéseitől - azokat a határokat kapta, amelyeket a győztes hatalmak már 1919-ben megállapítottak számára.
Gróf Apponyi Albert és a magyar békedelegáció 1920. január 5-én a Keleti pályaudvarról Párizsba indul
Igen tisztelt Elnök úr, Uraim!
Engedjék meg, hogy még egyszer megköszönjem, hogy alkalmat adtak nekünk álláspontunk kifejtésére. Tulajdonképpen szóbeli tárgyalást kívántam, mert nézetem szerint ez az egyedüli eszköz, amely bennünket a megértéshez és az előttünk fekvő szövevényes kérdések helyes megismeréséhez vezethet. A Legfelsőbb Tanács azonban akaratát más irányban már megállapította, így meg kell ez előtt hajolnom. Elfogadom tehát az elém állított helyzetet és hogy idejüket túlságosan igénybe ne vegyem, egyenesen a tárgyra térek.
A mi szemünkben a tegnapot a mai naptól a békefeltételek hivatalos megismerése választja el. Érzem a felelősség roppant súlyát, amely reám nehezedik abban a pillanatban, amikor Magyarország részéről a békefeltételeket illetőleg az első szót kimondom. Nem tétovázom azonban és nyíltan kijelentem, hogy a békefeltételek, úgy, amint Önök szívesek voltak azokat nekünk átnyújtani, lényeges módosítás nélkül elfogadhatatlanok. Tisztán látom azokat a veszélyeket és bajokat, amelyek a béke aláírásának megtagadásából származhatnak. Mégis, ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének elfogadása vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lennie, nehogy megöljék.
Szerencsére még nem tartunk ilyen messze. Önök felszólítottak bennünket, hogy tegyük meg észrevételeinket. Ezek közül bátrak voltunk már egynéhányat a békefeltételek átvétele előtt átnyújtani. Meg vagyunk győződve róla, hogy Önök a már átnyújtott és a jövőben átnyújtandó megjegyzéseinket a viszonyok nehézsége által követelt komolysággal és lelkiismeretességgel fogják áttanulmányozni. Reméljük tehát, hogy meg fogjuk győzni önöket. Reméljük ezt annál is inkább, mert nem áll szándékunkban sem ma, sem későbben érzelmeinkkel kérkedni, vagy kizárólag azoknak az érdekeknek szempontjára helyezkedni, amelyeket feladatunk megvédelmezni. A legjobb akarattal iparkodunk keresni oly álláspontot, amely a kölcsönös megértést lehetővé teszi. És, Uraim, ezt az álláspontot már megtaláltuk. Ez a nemzetközi igazságosságnak, a népek szabadságának nagy eszméje, amelyet a Szövetséges Hatalmak oly fennen hirdettek, továbbá a béke közös nagy érdekei, az állandóság és Európa rekonstrukciója biztosítékainak keresése.
Ezeknek az elveknek és érdekeknek szempontjából vizsgáljuk meg a nekünk felajánlott béke feltételeit.
Nem titkolhatjuk el, mindenekelőtt, megütközésünket a békefeltételek mérhetetlen szigorúsága felett. E megütközés könnyen megmagyarázható. A többi háborút viselt nemzettel, Németországgal, Ausztriával és Bulgáriával kötött béke feltételei mindenesetre szintén szigorúak. De közülük egyik sem tartalmazott a nemzet életére lényeges oly területi változtatásokat, mint azok, amelyeket velünk elfogadtatni akarnak. Arról van szó, hogy Magyarország elveszítse területének kétharmad- és népességének majdnem kétharmadrészét, és hogy a megmaradt Magyarországtól a gazdasági fejlődés majdnem összes feltételei megvonassanak. Mert az ország e szerencsétlen középső része, elszakítva határaitól, meg lenne fosztva szén-, érc- és sóbányáinak legnagyobb részétől, épületfájától, olajától, földgázforrásaitól, munkaerejének jórészétől, alpesi legelőitől, amelyek marhaállományát táplálták; ez a szerencsétlen középső rész, mint mondottam, meg lenne fosztva a gazdasági fejlődés minden forrásától és eszközétől, ugyanakkor, amikor azt kívánják tőle, hogy többet termeljen. Ily nehéz és különös helyzet előtt állva, kérdezzük, hogy a fent említett elvek és érdekek mely szempontja váltotta ki ezt a különös szigorúságot Magyarországgal szemben?
Talán az ítélkezés ténye lenne ez Magyarországgal szemben?
Önök, Uraim, akiket a győzelem a bírói székhez juttatott, Önök kimondották egykori ellenségeiknek, a Központi Hatalmaknak bűnösségét és elhatározták, hogy a háború következményeit a felelősökre hárítják. Legyen így; de akkor, azt hiszem, hogy a fokozat megállapításánál a bűnösség fokával arányban kellene eljárni, és mivel Magyarországot sújtják a legszigorúbb és létét leginkább veszélyeztető feltételekkel, úgy azt lehetne hinni, hogy éppen ő az, aki az összes nemzetek közül a legbűnösebb. Uraim! Anélkül, hogy e kérdés részleteibe bocsátkoznék, hiszen ezt benyújtandó okmányaink fogják megtenni, ki kell jelentenem, hogy ezt az ítéletet nem lehet kimondani oly nemzet fölött, amely abban a pillanatban, amidőn a háború kitört, nem bírt teljes függetlenséggel és legfeljebb csak befolyást gyakorolhatott az Osztrák-Magyar Monarchia ügyeire és amely nemzet ezt, mint a legutóbb nyilvánosságra hozott okmányok bizonyítják, fel is használta arra, hogy helytelenítse azokat a lépéseket, amelyeknek a háborút elő kellett idézniök.
Nem hiszem továbbá, hogy ítélettel állunk szemben, mert hiszen az ítélet oly eljárást tételez fel, amelyben a felek egyforma körülmények között hallgattatnak meg és egyformán tudják érveiket érvényre juttatni. Magyarországot azonban mindeddig nem hallgatták meg; lehetetlen tehát, hogy a békefeltételek ítélet jellegével bírjanak.
Vagy talán a nemzetközi igazságosság elvének oly alkalmazásáról van szó, amelynek célja a poliglott államalakulatok helyett, amelyek közé Magyarország is tartozik, olyan új alakulatokat létrehozni, amelyek igazságosabban oldják meg a területi kérdést a különböző nemzetiségek között és amelyek hatásosabban biztosítják azok szabadságát? Ha a tényeket tekintem, úgy kénytelen vagyok kételkedni, hogy ez a törekvés eredményezte a kérdés ily módon való megoldását.
Mindenekelőtt a Magyarországtól elszakítandó 11.000.000 léleknek 35%-a magyar, amely három és félmilliót jelent akkor is, ha a mi érdekeinkre legkedvezőtlenebb számítást vesszük is alapul. Elszakítanak még a békefeltételek körülbelül egy és egynegyed millió németet, ami a magyarság százalékszámával együtt az egésznek 45%-át jelenti. Ezekre nézve a nemzetiségi elv ilyen alkalmazási módja nem előnyt, hanem a szenvedések sorát jelentené. Ha feltesszük tehát - amitől távol állok -, hogy a nemzetiségi elv alkalmazása a fennmaradó 55%-ra nézve előnyösebb állapotot teremtene, mint a történelmi Magyarországon, még mindig az elszakítandó népesség majdnem felére nézve ez az elv nem vonatkozhat, vagy ha vonatkozik, úgy fordított értelemben. Nézetem szerint pedig, ha elvekről van szó, úgy azokat egyenlő módon kell alkalmazni mindazokra, akiket a szerződés rendelkezései érintenek.
Menjünk azonban tovább és tekintsük a Magyarország romjain megnövekedett államokat. Megállapíthatjuk, hogy faji szempontból ezek is éppen úgy, vagy talán még jobban részekre lesznek darabolva, mint az egykori Magyarország. Nem célom Önöket, Uraim, kifárasztani azoknak az adatoknak felsorolásával, amelyeket az e kérdésben benyújtandó okmányaink különben is tartalmazni fognak. Addig is azonban, amíg ezeket megismerhetik, kérem Önöket, fogadják el állításaimat, hogy követhessék következtetéseimet, amelyeket levezetni bátor leszek.
Nem látom be, hogy a nemzetiségi elv, a nemzeti egység elve nyerne ezáltal a feldarabolás által. Egyetlen következménye volna ennek, amelyet bátor leszek megemlíteni, anélkül, hogy bárkivel szemben is támadó szándékom lenne. Csak egyszerűen megállapítani kívánom azt a tényt, hogy e következmény a nemzeti hegemóniának átruházása volna oly fajokra, amelyek jelenleg többnyire alacsonyabb kulturális fokon állanak. Következtetésem igazolására egy pár számadatot idézek.
A magyarságnál az írni és olvasni tudók arányszáma megközelíti a 80%-ot; a magyarországi németeknél a 82%-ot; a románoknál a 33%-ot; a szerbeknél az 59 és egynéhány tizedet, majdnem a 60%-ot. Ha a felsőbb társadalmi osztályokat tekintjük és számításba vesszük azokat, akik gimnáziumot végeztek és letették azt a vizsgát, amely Franciaországban a baccalaureat-nak felel meg, úgy megállapíthatjuk, hogy a magyarok arányszáma azok között, akik ily tanulmányokat végeztek, vagy az érettséginek megfelelő képzettséget érték el, 84%, jóllehet a magyarok az összes népességnek csak 54,5%-át teszik; a románok arányszáma az ily tanulmányokat végzettek között 4%, pedig az egész népesség 16%-át alkotják; a szerbeké 1%, jóllehet számuk az egész népesség 2,5%-a. Ismétlem, hogy ez a megjegyzésem nem bír senkivel szemben bántó éllel. Ennek a helyzetnek egyedüli oka, hogy ezek a szomszédos népek történelmük szerencsétlen eseményei folytán későbben léptek be a művelt népek családjába, mint mi. A tény azonban tagadhatatlan.
Nézetem szerint a nemzeti hegemóniának egy alacsonyabb kulturális fokra való átruházása nem közömbös az emberiség nagy kulturális érdekei szempontjából. Ebben az irányban már most vannak bizonyítékaink. Szomszédaink, akik területünk egy részére törnek, már legalább egy éve hatalmukba kerítették azokat; a fegyverszüneti szerződés értelmében ugyan joguk lett volna ezeknek a területeknek katonai megszállására, de ők kisajátították a kormányzás egész gépezetét is. Ennek látjuk már a következményeit. Külön okmányban fogjuk bemutatni, hogy ez alatt az egy év alatt mily nagy kulturális értékek romboltattak le. Látni fogják, Uraim, ezekben az okmányokban, hogy két egyetemünk, amelyek a kultúra legmagasabb fokán állanak, a kolozsvári, a magyar kultúra egyik régi székhelye és az újabb keletű pozsonyi egyetem, tönkretétettek. A tanárok elűzettek és szeretném, ha megtudnák Önök, hogy kiket ültettek a helyükbe. Felhívom Önöket, hogy küldjenek ki tudósokból álló bizottságokat, hogy a való helyzetet megismerjék és hogy az összehasonlítást megtehessék. Lehetetlen, hogy ezek az egyetemek és ezek a tanári karok, amelyeknek történelme a messze múltba visszanyúlik és amelyek most megsemmisíttettek, helyettesíthetők legyenek a megszálló nemzetek szellemi erőtartalékaiból. Ezek a nagy kulturális intézmények belátható időben nem pótolhatók.
Hasonló a helyzet az egész közigazgatási gépezetnél és a tanítótestület mindegyik fokánál. Csupán a román megszállott területeken több mint kétszázezer gyermek az utca porában nevelődik a tanítóhiány folytán, mivel a magyar tanítók kiutasíttattak és pótolni őket nem bírják.
Uraim! Azt hiszem, hogy az emberiség nagy érdekei szempontjából nem lehet sem közömbösen, sem megelégedettséggel szemlélni azt a körülményt, hogy a nemzeti hegemónia oly fajokra száll át, amelyek ha a legjobb reménységgel kecsegtetnek is a jövőre nézve, de ma még a kultúra alacsony fokán állanak.
Láttuk már, hogy a szigor, amellyel Magyarországot sújtják, nem eredhet az ítélkezés tényéből. Láttuk, hogy a nemzetiségi elv sem nyerne ezáltal semmit. Talán akkor oly szándékkal állunk szemben, amely a népek szabadságának eszméjét követi?
Úgy látszik, hogy ennek a szándéknak kiinduló pontja az a feltevés, amely szerint Magyarország idegennyelvű lakosai szívesebben tartoznának oly államhoz, amelyben az államfenntartó elemet fajrokonaik alkotják, mint Magyarországhoz, ahol a magyar hegemónia érvényesül. Ez azonban csak feltevés; és ha a feltevések útjára léptünk, úgy bátor vagyok megjegyezni, hogy e feltevés fordított értelemben alkalmazható arra a 45% magyarra és németre, akik most egy új államhoz csatoltatnak és akikről feltehető, hogy szívesebben maradnának a magyar állam polgárai. Ez az okoskodás nem jelentene mást, minthogy az előnyöket a másik oldalra helyezzük. De miért induljunk ki sejtésekből és miért helyezkedjünk feltevésekre, amikor a valóság megállapítására rendelkezésünkre áll az eszköz, egyszerű, de egyetlen eszköz, amelynek alkalmazását hangosan követeljük, hogy e kérdésben tisztán lássunk. És ez az eszköz a népszavazás.
Amidőn ezt követeljük, hivatkozunk Wilson elnök úr által oly kiválóan szavakba öntött nagy eszmére, amely szerint az embereknek egyetlen kapcsolata, az államok lakosságának egyetlen része sem helyezhető akarata, megkérdezése nélkül, mint valami marhanyáj, egy idegen állam fennhatósága alá. Ennek a nagy eszmének a nevében, amely különben az erkölcsi alapon nyugvó egészséges emberi felfogásnak egy axiómája, követeljük a népszavazást hazánk azon részeire vonatkozólag, amelyeket tőlünk most elszakítani akarnak. Kijelentem, hogy előre is alávetjük magunkat e népszavazás eredményének, bármi legyen is az. Természetesen követeljük, hogy a népszavazás olyan körülmények között tartassék meg, hogy annak szabadsága biztosítva legyen.
A népszavazás annál is inkább szükséges, mivel a Nemzetgyűlés, amely végső fokon hivatott a javasolt békefeltételek fölött dönteni, csonka lesz. A megszállt területek lakói nem lesznek itt képviselve. Nincsen olyan kormány vagy Nemzetgyűlés, amely jogi vagy erkölcsi szempontból jogosult volna dönteni azoknak a sorsa fölött, akik ott képviselve nincsenek. Különben a békeszerződés e tekintetben oly kifejezéseket tartalmaz, amelyekben e nehézség sejtelme rejlik. "Magyarország a maga részéről lemond, amennyiben számottarthatna..."; ezek körülbelül a békeszerződés szavai. Valóban nem érezzük magunkat feljogosítva oly határozatok hozatalára, amelyek akár jogi, akár morális kötelezettségeket rónának a lakosságnak arra a részére is, amely a Nemzetgyűlésben képviselve nem lesz.
Maga az eszme kívánja, hogy ezt a követelésünket a Békekonferencia elé terjesszük. Ha egykori területünk, a történelmi Magyarország érdekében felhozandó érveink az önök szemében nem lesznek eléggé döntőek, úgy azt javasoljuk, hogy kérdezzük meg az érdekelt népességet. Előre is alávetjük magunkat ítéletüknek. Ha pedig mi ezt az álláspontot foglaljuk el és ha ellenfeleink követeléseiket és aspirációikat nem merik a nép ítélete alá bocsátani, úgy vajon kinek a javára szól a föltevés?
Még egy szempontból vehetjük tekintetbe a népek önrendelkezési jogát. Megkockáztatható volna az az állítás, hogy talán a nemzeti kisebbségek jogai hatásosabban lennének biztosítva az új államok területén, mint ahogyan Magyarországon voltak. Ez alkalommal nem akarok védőbeszédet tartani azon eljárás fölött, amelyet Magyarországon a nem magyar fajok állítólagos elnyomása tekintetében követtek. Csak annak állítására szorítkozom, hogy nagyon örülnénk, ha a tőlünk elszakított területeken magyar testvéreink ugyanazon jogoknak és előnyökben birtokában lennének, amellyel Magyarország nem magyar ajkú polgárai bírtak. Erre a kérdésre lesz alkalmunk még visszatérni. Ebben a pillanatban nem vagyok hivatva erről beszélni, már csak azért sem, mivel nem állanak rendelkezésemre a nélkülözhetetlen okmányok. De kész vagyok bármikor és bárkivel szemben e kérdést behatóan megvitatni. Állíthatom azonban, hogy ha az egykori Magyarország nemzetiségi politikája még annál is rosszabb lett volna, mint azt elkeseredettebb ellenségeink állították, még akkor is jobb annál a helyzetnél, amelyet szomszédaink és csapataik a megszállt területen teremtettek.
Elő fogunk terjeszteni, Uraim, egy egész sorozat okmányt, különösen azokra a tényekre vonatkozólag, amelyek Erdélyben történtek. Szigorúan megvizsgáltuk az összes jelentéseket, amelyek e tekintetben beérkeztek és jóllehet ezeknek az okmányoknak hitelességét az erdélyi három keresztény egyház, a katolikus, kálvinista és az unitárius egyház vezetői erősítik meg, mégsem kívánjuk - nem kívánhatjuk -, hogy puszta állításunknak hitelt adjanak, mert hiszen szavaink ellentétben állanak más oldalról származó nyilatkozatokkal. Kérjük azonban Önöket, hogy vizsgálják meg a helyszínen a történteket, küldjenek ki a végső döntés előtt a helyszínére szakemberekből álló bizottságot, hogy meggyőződhessenek azokról a tényekről, amelyek az említett területen végbemennek. Egyedül mi követeljük Uram, hogy a helyzetet borító homály eloszlattassék, egyedül mi törekszünk olyan döntésekre, amelyek a kérdés helyes ismeretéből fakadnak.
Kérjük még továbbá azt is, hogy abban a végső esetben, ha terület-változtatásokat fognak reánk kényszeríteni, a nemzetiségi kisebbségek jogainak védelme hatásosabban és részletesebben biztosíttassék, mint azt a nekünk átnyújtott békejavaslat tervbe veszi. A mi meggyőződésünk szerint a tervbe vett biztosítékok elégtelenek. Erősebb biztosítékokat kívánunk, amelyeket a Magyarország területén megmaradó idegenajkú lakosokkal szemben mi is készek vagyunk alkalmazni. E tekintetben meghatalmazottjaikkal már teljes egyetértésre jutottunk. Azt hisszük azonban, hogy szomszédainknál erőteljesebb biztosítékok elérése nehézségekbe fog ütközni, mert hiszen elfogultságuk fajtestvéreikkel szemben ismeretes. A múlt tanulságai is kényszerítenek bennünket arra a feltevésre, hogy e kérdésben szívós ellenállásra fogunk találni. A román csapatoknak a demarkációs vonalra való visszavonása tekintetében, amelyet több ízben kértünk és amelyet kormányunk a békedelegáció Párizsba való kiküldésének feltételévé tett, a Szövetséges Hatalmak oly erélyesen léptek fel a román kormánynál, hogy lehetetlennek látszott, hogy ne teljesítsék a Szövetséges Hatalmak követelését. És mégis így történt. Azt hiszem megértik tehát, Uraim, aggodalmainkat testvéreinket illetőleg, ha ők ezen idegen uralom alá kerülnének.
Sorra vettem, Uraim, az elveket, amelyek a békefeltételek megállapításánál számbajöhetnek és megállapíthatom, hogy nem tudtam a nemzetközi igazságosság, a nemzetiségi és a népek szabadsága elvének oly alkalmazását megtalálni, amely a nekünk felajánlott béke indító okait kellőleg megvilágította volna. Talán a fejtegetéseim bevezetésében már említett érdekek, a béke nagy érdekei, az állandóság és Európa rekonstrukciója sugallták őket?
Uraim! A magyar probléma az általános problémának nem oly kis része, mint azt a statisztika nyers számaiból következtetni lehetne. Ez a terület, amely Magyarországot alkotja és amely jogilag ma is Magyarország, századokon át rendkívül fontos szerepet játszott Európában, különösen Közép-Európában a béke és a biztonság fenntartása tekintetében. A magyar honfoglalást és a magyaroknak a keresztény hitre való áttérését megelőző évszázadokban hiányzott itt a nyugalom és a biztonság. Közép-Európa a legkülönbözőbb barbár népek támadásainak volt kitéve. A biztonság csak ettől a pillanattól fogva állt fenn, amikor a magyar védővonal kialakult. Az állandóság és a béke általános szempontjaiból rendkívül fontos, hogy a zavarok kelet-európai főfészke ne nyerjen tért és ne terjeszkedjék ki Európa szívéig. A történelmi fejlődésnek azonban gátat vetett a Balkán-félszigeten a török hódítás és így az egyensúly ott nem állott helyre. Adja az Ég, hogy ez mielőbb bekövetkezzen. De ma rendkívül fontos, hogy e zavarok, amelyek Európa békéjét oly sokszor háborították meg és amelyek bennünket már több ízben a háború küszöbére sodortak, onnan ne terjedhessenek tovább.
A történelmi Magyarország töltötte be azt a feladatot, hogy oly államot tartva fenn, amelyben egyensúly és biztonság uralkodott, megvédte Európát a keletről fenyegető közvetlen veszedelmek elől. Ezt a hivatását tíz századon át töltötte be és erre egyedül organikus egysége képesítette. Idézem a nagy francia geográfusnak, Reclus Elisének szavait, amelyek szerint ez az ország oly tökéletes fölrajzi egység, amely Európában egyedül áll. Folyóink és völgyeink rendszere, amelyek a határokról kiindulva a középpont felé törekszenek, oly egységet alkotnak, amely csak egységes hatalom által kormányozható. Részeinek gazdasági függése szintén a legteljesebb, miután a közép hatalmas gazdasági üzemet alkot, a szélek tartalmazzák pedig mindazt az anyagot, amire a gazdasági fejlődés szempontjából szükség van.
A történelmi Magyarország tehát Európában egyedülálló természetes földrajzi és gazdasági egységgel rendelkezik. Területén sehol sem húzhatók természetes határok és egyetlen részét sem lehet elszakítani anélkül, hogy a többiek ezt meg ne szenvedjék. Ez az oka annak, hogy a történelem tíz századon át megőrizte ezt az egységet. Önök visszautasíthatják a történelem szavait mint elvet egy jogi konstrukció megépítésénél, de a történelem tanulságát, amelyet az ezer éven át hangoztatott, figyelembe kell venniök. Nem a véletlen, hanem a természet szavai beszélnek itt. Magyarország az organikus egység minden feltételével rendelkezik, egyet kivéve, és ez a faji egység. De azok az államok, amelyeket a békeszerződés értelmében Magyarország romjain építenének fel, szintén nem rendelkeznének a faji egységgel. Az anyanyelv egysége hiányzott egyedül Magyarországon az egység feltételei közül, és hozzáteszem, hogy az alakítandó új államok az egység egyetlen alapelvével sem fognak bírni. Az alakítandó új államok átvágnák a földrajz természetes határait, megakadályoznák a hasznos belső vándorlást, amely a munkást a kedvezőbb munkaalkalmak felé irányítja; megszakítanák a tradíció fonalait, amelyek a századokon át együtt élőket közös mentalitásban egyesítették, akik ugyanazon eseményeket, ugyanazt a dicsőséget, fejlődést és ugyanazokat a szenvedéseket élték át. Jogosult-e a félelmünk tehát, hogy itt az állandóságnak kipróbált oszlopa helyett a nyugtalanságnak újabb fészkei fognak keletkezni? Nem szabad magunkat illúziókban ringatnunk. Ezeket az új alakulatokat az irredentizmus aknázná alá, sokkal veszedelmesebb formában, mint azt Magyarországon egyesek fölfedezni vélték. Ez a mozgalom, ha létezett is Magyarországon a műveltebb osztály egy részénél, a nép nagy tömegeit sohasem hatotta át. Az új alakulatokat azonban oly nemzetek irredentizmusa aknázná alá, amelyek nemcsak idegen hatalom uralmát éreznék, de az övékénél alacsonyabb kultúrájú nemzet hegemóniáját is. És itt organikus lehetetlenséget kell megállapítanunk. Mindenesetre feltételezhetjük, hogy még egy magasabb kulturális fokon álló nemzetiségi kisebbség is képes a hegemónia gyakorlására egy alacsonyabb fokon álló többséggel szemben, de hogy egy alacsonyabb kulturális fejlettséggel bíró kisebbség, vagy egy igen csekély többség hegemóniával bírhasson, elérhesse a felsőbbség önkéntes elismerését és a morális egybeolvadást egy magasabb kulturális fokot elért nemzetiséggel szemben, ez, Uraim, organikus lehetetlenség.
Előszeretettel vádolnak meg bennünket azzal a szándékkal, hogy a kérdések nekünk nem tetsző elintézését erőszakkal fogjuk megváltoztatni. Távol állunk, Uraim, az ily kalandos tervektől. Mi reményeinket az igazságnak és azoknak az elveknek morális erejére alapítjuk, amelyekre támaszkodunk és amit nem tudunk elérni ma, annak megvalósulását a Népek Szövetségének békés akciójától várjuk, amelynek egyik feladata lesz orvosolni azokat a nemzetközi helyzeteket, amelyek a béke fennmaradását veszélyeztethetnék. Ezt kijelentem, nehogy szavaimban gyermekes és fölösleges fenyegetést lássanak. De kijelentem azt is, Uraim, hogy olyan mesterkélt rendelkezésekkel, mint amilyeneket a békeszerződés tartalmaz, Európa ennek az általános béke szempontjából oly fontos és sokat szenvedett részében alig lehetséges békés politikai helyzetet teremteni. Közép-Európát a keletről jövő veszedelmekkel szemben egyedül a történelmi magyar terület stabilitása tudja megőrizni.
Európának szüksége van gazdasági rekonstrukcióra. A gazdasági fejlődést azonban az új alakulatok bizonyára meg fogják gátolni. Ez a körülmény a megmaradt Magyarországon szükségképpen be fog következni. De hasonló lesz a helyzet az elszakított részeken is. E területek alacsonyabb kultúrájú nép alacsonyabb fokú adminisztrációja alá rendelve, elszakítva ennek az organikus egységnek többi részeitől, amelyekkel kapcsolatban újból virágzásnak indulhatnának, a stagnálásra, vagy valószínűleg a visszaesésre vannak kárhoztatva.
Európának szüksége van szociális békére. Önök jobban ismerik azokat a veszélyeket, amelyek ezt a békét fenyegetik. Önök jobban tudják mint én, hogy a háború következményei megzavarták és egyensúlyából vetették ki a gazdasági élet szellemét és feltételeit. A múlt szomorú tapasztalataiból tudjuk, hogy a felforgató elemek sikerei mind annak a következményei, ami aláásta a társadalom morális erejét, tehát mind annak, ami meggyöngítené a nemzeti érzést és előidézte a munkanélküliség nyomorát. Ha Európának ebben a részében, amely még mindig közel áll a bolsevizmus égő fészkéhez, megnehezítik a munka feltételeit, megnehezítik a munka újból való megkezdését, ezáltal csak a társadalmi béke veszélyei nyernek újabb tápot. Védővonalak tehetetlenek a járványok, különösen a morális járványok ellen.
Mindezekkel a teóriákkal szemben Önök felhozhatják mint döntő tényezőt, a győzelmet és a győzők jogait. Elismerjük ezeket, Uraim. Elég reálisan gondolkozunk politikai kérdésekben, hogy ezzel a tényezővel kellőképpen számoljunk. Ismerjük tartozásunkat a győzelemmel szemben. Készek vagyunk vereségünk váltságdíját megfizetni. De ez lenne az újjáépítésnek egyedüli elve? Az erőszak volna az egyedüli alapja az építésnek? Az anyagi erőszak lenne az egyedüli fenntartó eleme annak a konstrukciónak, amely összeomlóban van, mielőtt az építés befejeződött volna? Európa jövője igen szomorú lesz ebben az esetben. Nem hisszük, Uraim, hogy a győztes hatalmaknak ez volna a mentalitása; ezeket az elveket nem találjuk meg azokban a nyilatkozatokban, amelyekben Önök megállapították azokat az eszméket, amelyeknek győzelméért harcoltak és amelyekben megjelölték a háború céljait.
Ismétlem, nem hisszük, hogy ez volna a győzelmes nagy nemzetek mentalitása. Ne vegyék rossz néven, hogy a most győzelmes Franciaországon, Anglián és Olaszországon túl meglássam a körvonalait annak a másik Franciaországnak, amely mindig a nagylelkű törekvéseknek előőrse és a nagy eszméknek szócsöve volt, annak a másik Angliának, amely a politikai szabadságok szülőanyja volt, és annak az Olaszországnak, amely a reneszánsznak, a művészeteknek és a szellemi fejlődésnek a bölcsője volt. És ha duzzogás nélkül ismerem el a győző jogát, úgy azzal a másik Franciaországgal, Angliával és Olaszországgal szemben egész másképp érzek; hálával hajlok meg előttük és szívesen fogadom el őket mestereinkül és nevelőinkül. Engedjék meg, Uraim, hogy azt tanácsoljam: ne veszélyeztessék örökségüknek ezt a legjobb részét, ezt az erkölcsi fölényt, amelyre Önöknek joguk van, az erőszak fegyverének alkalmazásával, amely ma az Önök kezében van, de amelyet holnap más ragadhat meg, míg amaz megmarad.
Bízva ezeknek az eszméknek az erejében, a bennünket környező minden nehézség, minden rosszakarat és minden akadály dacára, amelyeket utunkon felhalmozni iparkodnak, bizalommal lépünk arra az útra, amely végre megnyílt előttünk, hogy részt vehessünk a béke munkájában; és tesszük ezt a legteljesebb jóhiszeműséggel. Bízunk azoknak az eszméknek az őszinteségében, amelyeket Önök kijelentettek. Jogtalanság volna Önökkel szemben másképpen gondolkoznunk; bízunk az erkölcsi tényezők erejében, amelyekkel ügyünket azonosítjuk, és kívánom Önöknek, Uraim, hogy a győztes fegyvereknek dicsőségét szárnyalja túl a béke megteremtésének dicsősége, amellyel Önök az egész emberiséget megajándékozzák.
Csak egy pár szót kívánok még, Uraim, némely részletkérdést illetőleg megjegyezni.
Beláthatják, hogy nem térhettem ki a nekünk felajánlott béke részletes tárgyalására. Egyedül a területi kérdéssel foglalkoztam, mert ez a kérdés magában foglalja a többieket. Fel szeretném hívni azonban figyelmüket még egynéhány pontra, amelyeknek megoldása nézetem szerint rendkívül sürgős.
Mindenekelőtt a humanizmusnak egyik kérdése, a hadifoglyoknak kérdése áll előttünk. A békeszerződés szavai szerint a hadifoglyok hazaszállítása csak a béke ratifikációja után történik meg. Kérem Önöket, Uraim, ne vegyenek tekintetbe egy formalizmust, amely miatt annyi ártatlan család szenvedhetne. A szerencsétlen szibériai hadifoglyok ügyében külön beadvánnyal fordultunk a Legfelsőbb Tanácshoz. Ennek a kérdésnek a megoldásánál hivatkozom az Önök emberies érzésére; oly érzések ezek, amelyeknek még háborús időben is fölötte kell állnia a politikának.
Még egy megjegyzést kívánok tenni a pénzügyi határozatokra vonatkozólag. Nézetem szerint a békeszerződés nem veszi eléggé figyelembe Magyarország különleges helyzetét. Magyarországnak két forradalmat, a bolsevizmus négy hónapos dühöngését és több hónapos román megszállást kellett átélnie. Ilyen körülmények között lehetetlen, hogy a szerződés által tervbe vett pénzügyi és gazdasági határozatokat végre tudjuk hajtani. Ha a győztes hatalmak polgárai által részünkre folyósított hitelek a béke aláírásának pillanatában - amint ezt a javaslat kimondja - felmondhatók lesznek, ez a fizetőképtelenséget, a csődöt jelenti, amelynek visszahatását kétségkívül a győztes hatalmak is éreznék. Elismerem, hogy sok hitelezőnk van az Önök országaiban. A hitelek visszafizethetők lesznek, ha erre nekünk időt engedélyeznek, de nem lesznek visszafizethetők, ha azonnal követelik azokat tőlünk.
Azt követelik továbbá tőlünk - és ez is igazolja, hogy mennyire célravezetőbb lett volna bennünket előzőleg meghallgatni -, hogy mi Ausztriának vasércet szállítsunk. Mivel magunk is abban a helyzetben vagyunk, hogy ércet kell importálnunk, ezt a rendelkezést nem tudjuk teljesíteni. Hasonló a helyzet az épületfa tekintetében.
Ezekre a részletekre nézve kérem az Önök jóakaratú megfontolását, amelyet már az Önök képviselői részünkre kilátásba helyeztek.
Mielőtt szavaimat befejezném, hálásan köszönöm, Uraim, hogy alkalmat adtak nekem álláspontomnak élőszóval való kifejtésére, és hogy beszédemet oly jóakaratú és állandó figyelemmel kísérték!
Gróf Apponyi Albert
1920. január 16.
Párizs
http://radicalpuzzle.blogspot.hu/2012/06/nem-titkolhatjuk-el-megutkozesunket.html |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-06-04 19:59:41, hétfő
|
| |
| |
Elemzők: A kormány pánikba esett
2012. 6. 4. 15:26|Utolsó módosítás: 2012. 6. 4. 16:30
Elemzők szerint a kormány azért halasztotta el a jegybanktörvény módosításának megszavazását (a módosítások nem lettek volna elegendőek az IMF-tárgyalások megkezdéséhez), mert jelentősen esett a forint. Ugyanakkor a kormány továbbra is hazárdjátékot folytat.
Mik ezek?
A kormány nyilvánvalóan pánikba esett - mondta a Bloomberg hírügynökségnek Bebesy Dániel . A Budapest Alapkezelő portfolió-menedzsere szerint megijedtek a forint hirtelen gyengülése miatt, és ezért halasztották el a jegybanktörvény módosításainak megszavazását.
Emlékezetes, az Európai Központi Bank komoly aggályokat fogalmazott meg a jegybanktörvény módosítása kapcsán, és véleményük szerint az sem garantálná a függetlenséget. Az EKB kritikáját a Nemzetközi Valutaalap is osztja.
Bebesy szerint a jegybanktörvény módosításának elhalasztása nem jelent áttörést, mert a kormány ragaszkodni fog stratégiájához, amely az időhúzásra épül.
Gárgyán Eszter szerint a jegybanktörvény szavazásának elhalasztása pozitív, mert a kormány ,,érzékenyen" reagál a forint árfolyamának változására. A Citi elemzője szerint a hitelesség szempontjából azonban nem túl kedvező a lépés, hiszen a kormány már január óta tisztában van a nemzetközi szervezetek aggodalmaival.
A kormány ,,hazárdjátékot" folytat, amely egyre inkább ,,irracionális" a jelenlegi európai helyzetben - vélekedett Gárgyán.
Szerző: Bloomberg - Világgazdaság Online
HOZZÁSZÓLÁSOK
Eddig 4 hozzászólás érkezettHozzászólok
Az összes hozzászólás egy lapon
4. Kjos42012. 6. 4. 18:49
Csak annyi tortent, hogy Varga elmondta Orbannak, hogy o nem hajlando eljatszani abohocot, mint Fellegi, Rogan, meg Szijjarto, escvagy lemond, vagy betartjuk az egyutteles jatekszbalyait. Orban nem tudta volna magyarazni, ha Varga most lelep. Jon meg kutyara der.
Jelentem a moderátornak!
3. kuszkusz012012. 6. 4. 17:46
Ez a kormány és az ő fője nem ijed meg semmitől.
Esik a forint, hát esik...
Majd megmagyarázzuk a tömegeknek, hogy ez győzelem, diadal és a szabadságharc része.
Akinek nem tetszik a szabadesésben lévő forint az hazaáruló.
Jelentem a moderátornak!
2. zotty2012. 6. 4. 16:43
Udvaribolond - ugye, nem vagy féllábú? Nehogy a végén s@ggre ess a 2/3-os, tehát egészen nem 100-as, narancslelkű csapattal együtt. :-)
Jelentem a moderátornak!
1. Udvaribolond2012. 6. 4. 15:56
az elemzők essenek pánikba, mert kirúgom az összeset!
http://www.vg.hu/gazdasag/makrogazdasag/elemzok-a-kormany-panikba-esett-376614 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
2012. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
270 db bejegyzés |
| e év: |
4803 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2948
- e Hét: 8680
- e Hónap: 19791
- e Év: 173287
|
|
|
Offline
