|
2012-07-20 10:14:36, péntek
|
| |
| |
,,Mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl" (2 Kor. 10:18).
Talajt vesztünk, mert bűnösök vagyunk. Minél többet vétkezünk, annál inkább el is bizonytalanodunk. Valaki közömbösnek mutatkozik irántad egy partin, és te máris úgy érzed, hogy senki sem kedvel. Pedig talán csak annyi történt, hogy valaki éppen nem vett észre. Ha a látásodat a félelmeid befolyásolják, ilyen könnyen sebezhető vagy.
Amíg a félelmeink lencséjén át érzékeljük az életet, nem vesszük észre mások fájdalmát sem. A magunk feltételezéseivel vagyunk elfoglalva. Ilyenkor elszalasztjuk a szolgálat lehetőségeit is. A magunk körül forgásban az önsajnálatunk folyton erősödik, pedig érzékelnünk kellene mások szenvedését is. Hogyan leszünk készek az áldozatvállalásra, amit Jézustól tanultuk, ha az elutasítástól való félelmeink kelepcéjében vergődünk?
Isten kijelentett igazságát veti meg, aki a csalódástól így retteg. Ő teremtett annak, aki vagy. Jézus Krisztusban a magáévá fogadott. ,,Őbenne választott ki minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretet által" (Ef 4,1).
Az Isten előtti elfogadhatóságunk oka nem az tehát, amit mi tettünk (hogyan is felelhetnénk meg a tökéletes Isten elvárásainak?), hanem amit Jézus Krisztus tett velünk. Meghalt helyettünk a kereszten. Bűnünk büntetését magára vállalta, és most, a szeretetével átölel bennünket. Amikor Isten ránk tekint, ezt mondja: ,,Jézus munkáját látom rajtad, és rá való tekintette elfogadlak téged is." Az én feladatom mindezért Megváltómnak tartani Őt, és alárendelni magamat az akaratának.
Isten mindent tud rólad, és mégis szeret. Nem csodálatos ez? Bármit is gondolnak rólad mások, Isten soha nem utasít el. A Biblia így mondja ezt: ,,Ha apám és anyám elhagynának is, az Úr magához fogad engem" (Zsolt 27,10).
Egyesek még felnőtt korukban is a szüleik jóváhagyása után epekednek. Ha annak a hiányában nőttél fel, ha elutasítást kaptál tőlük, ez már nem a te problémád. Nekik lennének tennivalóik. A szülő, aki megveti a gyermekét, Isten teremtményét utasítja el, mintha csak Isten hibázott volna.
Ez nem a te bajod - nekik kell megváltozniuk. Tanulj meg együtt élni a ténnyel, hogyha eddig nem tették meg, talán sohasem lesznek képesek rá. A boldogságodat egyébként sem befolyásolhatják már; nem másoktól függ az. Bármi történjen is, Isten állja a szavát - Ő gondot visel rólad.
Beszélgessünk ezekről!
Megfigyeltem, hogy még a csoportos beszélgetésekben is a leggyakrabban felvállalt félelem az elutasítástól való rettegés. Vajon, miért van ez így?
Isten ránk bízta az Örömhír terjesztését, de mi gyakran elmulasztjuk attól tartva, hogy mit gondolnak rólunk mások. Beszélgessünk az ilyen félelmek mibenlétéről, és arról, hogyan szabadulhatunk meg tőlük!
(Daily Hope by Rick Warren; 2012.07.13)Napi remény Link  |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rick Warren* Napi Remény |
|
|
|
|
|
Offline
Biblia az Úr szava 
