|
2012-08-14 19:10:08, kedd
|
| |
| |
Egy asszony naplójából...
Valaki azt mondta nekem a minap, egy hozzám igen közel álló ember...
Fogjunk ösze, legyek a lelki támasza... olyan beteg.. Én azt mondtam, ( nem véletlen!) ha, beteg vagy, menj el orvoshoz! Nem fizikai betegség, amiben segítségemre lenne szüksége, lelki támasz kellene ?! Tartsunk össze, segítsük egymást...Mindíg próbáltam ott lenni, amikor megkért rá... de most, nem hagyhattam szó nélkül... Én mikor igencsak magam alatt voltam, nem kellett volna, csak egy szó, egy érintés, hogy kicsit helyrebillenjek... Elutasított.! Sajnos, nem tud segíteni, mert nagyon sok a problémája, intézzem magam?! Ha rosszul vagyok, hívjak orvost..?! Nagyon lesúlytott.! Kihez fordulhatnék, aki közelebb áll hozzám? Gondoltam... Természetesen rosszabb állapotba kerültem. Fizikailag, lelkileg, siralmas volt az állapotom ! Órákkal előtte, már hívtam orvost, de azt a választ kaptam legalább egy órát kell várni, mire ki tudna jönni! Hívjak mentőt, ha ... Hívtam! Azt mondta egy férfi hang, hosszú sor áll az ügyeleten, legfeljebb a zárt osztályra mehetnék, ha mindenáron a kórházba akarok menni...?! Akkor már késő estétől éjszakába nyúlóan rosszul voltam! Előtte, éjfél körül, kinézett az ajtón, és én kétségbeesésemben, odamentem, és azt mindtam, Segíts, nem bírom tovább! Ő akkor azt felete, ha beteg vagy hívj orvost, sajnos én nem tudok segíteni! Becsukta előttem az ajtót, azzal, hogy bemegy a meleg! Nagyon nagy hőség volt, az idő tájt...Náluk hűvös a lakás, nálam 30 fok volt ! Arra gondoltam, legalább azt mondta volna, gyere hozd a cumódat aludj nálunk, itt legalább jó a levegő...De, mint mondtam nem így történt.! Éjjel két óra elmúlt, már a bevehető minden gyógyszer ellenére, sem javultam... felöltöztem, elindultam a hozzánk közel lévő orvosi ügyeletre! Nehezen jutottam be, mert nem volt senki, az ajtók zárva... Most mit tegyek ? gondoltam... megnyomtam a csengőt, jött is a portás, hogy mi a gond elmondtam, azután beengedett. Az orvos pihent valószínű, mert a nővér nyitott ajtót, és meg is állt ott, rám nézett, és azt kérdezte mi a probl. miért nem jöttem előbb?! Elmondtam. Várjak, mondta. Hívta az orvost, aki megvizsgált, és azt mondta, nagyon rossz idegállapotban vagyok! Kérdezgetett, és a vállamra tette a kezét, és annyit mondott : Menjek szépen haza, nyugodjak meg, nem lesz semmi baj ! Hát ennyi kellett. Mire hazaértem megnyugodtam annyira, hogy el tudtam aludni! Reggel, csak az arcom árulkodott,és egy kis gyengeség fizikálisan, az éjszakai gyötrődésről ! Egy kedves szó, egy vígasztaló hang, csodákra képes !
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szösszenetek |
|
|
|
|
|
Offline
