|
2012-08-17 17:32:20, péntek
|
| |
| |
Szívemet őrli a szó
Mondták a keletesek régen:
Figyeljem meg a részleteket.
Összeraktam a kockákat szépen,
Előtűntek az okok, a tönkrement élet,
S fáj, sajog azóta a gondolat,
Mindennemű lepel-rántás,
Úgy szeretnék élni az ég alatt,
Irigyeimmel ne legyen szóváltás.
Aki igazat beszél, meghurcolják,
De mit tehet mást a fájdalom?
Remény elszáll, maradnak viták,
De miért én legyek a vétkező?
Szívemet bántja a lepel-írás,
Meghasadva dobog, nincs önerő.
2012. augusztus 17.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Offline
