|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
|
|
2012-08-09 20:08:12, csütörtök
|
| |
| |
Úgy szeretnék Hazamenni!
Hazamenni végre a Tanyámra, sáros csizmával, kalappal a fejemen, botommal, amit barkócából faragtak...
A Tanyám csak akkora lenne, ami elférne a tenyeremben, de mégis benne lenne a Világom.
A kanyargós földútról már messziről meglátnám, mert ott minden vályogból meg sárból lenne, csak úgy odatapasztva a semminek, az örökkévalóságnak, de engem hívogatna: ,,Gyere gazdám".
Pici, hajlékomnak erős tornáca lenne, ami összekötné az eget a földdel, hófehérre meszelve fala, és lenne elől két szeme is, ahol nyaranta szomjas muskátlik hajladoznának, és szép piros teteje, jó nagy kéménnyel, két orlikkal s telente olybá tűnne, mintha pipázna egy vénember.
Az udvaron körtefa lenne ( olyan pálinkának való), hátrébb dió, sarkában borospince, ahol biz' Isten hallgatnám, ahogy forr a must, és ahol megszületne a csoda.
Az ólakban boldog malacok futkároznának, na és Sára az Anya, mellettük két tehenecske, akik puha, illatos szénát ropogtatnak mindég, aztán a foltos kecskék, és az ártatlan juhocskáim lennének,meg apró jószág, számolatlanul.
És a kertvége egészen szaladna az ég aljáig, talán a vége lenne a mennyország.
Igen, asszem' ez kellene.
Tavasszal nézegetném a hazatérő madarakat,és szívnám a tüdőmbe a jó illatú levegőt, s meg lennék győződve arról, hogy hallom ahogy rügyeznek a fáim...
Néha rászólnék mérgesen kutyáimra, akik mindent elkövetnek egy kis szerelemért...
Kiskertemben magokat hintenék a földbe, hogy újabbés újabb csoda születhessék.
Aztán egyik reggel beköszönne az ablakom alatt Nyár Asszony, karján hatalmas teli kosarával, benne minden jóval. Amíg Ő rendezkedne, dagadtra pakolná a kamrámat, addig én kaszálnék, forgatnék és kazlat raknék.
És biz' Isten fütyörésznék a világra, ahol az emberek összetörik magukat a nagy és hiábavaló sietség végett.
Aztán az elfáradt nyárban a szőlőbe mennék, hogy üdvözöljem mosolygó barátaimat,ahol mindég évről-évre dagadnának a fürtök az öreg tőkéken, majd a pince sarkában, a diófa alatt, megvárnám míg Ősz úr bepingálná kicsiny tanyámat a szivárvány minden színére...aztán szüretelnék, kalapban,vászonnadrágban...és eljátszanám az Úrnak, hogy idegesít az a sok mihaszna seregély.
Aztán amikor az Ősz úr és Tél úr egymásnak esnek a magosban, úgy november környékén,megcirógatnám a tarkómat és egy jókora pohárból innám a friss bort s mellé tepertős pogácsát majszolnék...és a kutyáimmal üldögélnénk a tornácon, minta az egész kerek világon semmi baj nem lenne...
Aztán biz' Isten danolnék is, olyan dalokat, amik már csak régi megsárgult papirosokon táncikálnak...
Asszem' ez lenne a jó.
Később behúzódnék a hajlékomba, hogy a hosszú erős gerendák alatt megigazítsam a dunyhát, képeket a falon, a feszületet,mert templomba soha nem járnék...
Fahasábokat szórnék a tűzre, meg kukorica csutkát s magam is, és a kandúrom is a sutba húzódnék, meszté'láb néhány csosza körtepálinka után.
A hosszú téli estéken beszélgetnék az Idővel és az Úrral, és Szenteste hazajönnél, Te, akit nagyon is ismerek, mert már annyiszor elképzeltelek fájdalmas csöndemben és kínzó magányomban, de bevallom valójában még nem találkoztunk.
Hazajönnél, mert kalácsot sütnék Neked, illatos vízzel várnálak, s letérdelnék, amikor a lábadat mosnám.
Mindég ha behunyom a szemem Otthon vagyok, a tanyámon, s annyira félek Uram, hogy már csak úgy érhetek Haza, hogyha majd örökre csukva kell tartanom." Lakatos Laci
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Múlt emlékei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-08-09 19:53:14, csütörtök
|
| |
| |
Gondolkozz el rajta, mikor azt hiszed, csak Téged bánt az Élet...
Nézz körül a világban.. láthatod az embereket, akik az utcán élnek
Ha azt hiszed, hogy csak neked fáj, mikor kit szeretsz mással látod
Nézz meg egy vakot... ki soha nem láthatja meg a napvilágot
Ha azt hiszed ver a sors, mikor az emberek rosszat kiabálnak Rád
Nézz meg egy süketet, ki soha nem hallhatja az Élet dallamát...
Ha azt hiszed Te vagy az egyetlen, akit akadályok veszik körül...
Nézd azokat, kik nem tudnak járni.. arcukon mégis mosoly derül
Ha azt hiszed rossz helyre születtél, s Téged senki nem szeret
Nézz meg egy árvát... ki könnyes szemmel nézi a szüleidet...
Ha azt hiszed, hogy nem kapsz időt, hogy begyógyuljanak a sebek
Nézd azokat, kik hirtelen hunytak el.. nem ölelhették át szeretteiket
Mielőtt panaszkodnál nyisd ki a szemed, rosszabb is lehetne...
S rájössz, hogy nem sírva kell eltöltened a napot, hanem nevetve.
Köszönd meg, amit a sorstól kaptál... ne háborogj sohasem...
Nem tudhatod, mi lesz holnap... Ez vezessen az Életben!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
2012. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
379 db bejegyzés |
| e év: |
6830 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 412
- e Hét: 19948
- e Hónap: 59560
- e Év: 288497
|
|
|
Offline
