|
2012-09-23 23:35:29, vasárnap
|
| |
| |
Régi korok szellemei
Őszi Nap süt, még bocsátja
Áldó, langymeleg sugarát.
Szárad a tölgyfa levele,
Levetkőzi nyár-ruháját.
Sárgára lett festve, narancs
Már ékes, szép koronája,
Mellette hűs folyó lesi, s
Minden évben megcsodálja.
Hány évet, életet, titkot
Sodor magával a Rába!
Mennyi történetet hallott
Ő és fojthatott magába!
Az embert is tovaviszi,
Régmúlt emlékek fátyolát.
Kik egykor szerettek, éltek,
Meglelték az Úr otthonát.
Néha szél hangja hallatszik,
Fújja vén lombját a fának.
Régi korok szellemeként,
Néha-néha visszajárnak.
Liesbeth
Poet.hu
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
Offline
