|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
|
|
2012-10-11 17:43:44, csütörtök
|
| |
| |
Ismeretlen szerző verse
Ki az az ember kinek gondja nincsen?
és úgy érzi rossz a földön minden,
A szívébe zárja, csak eszét használja,
boldogságra vár, de hiába
Féltőn őrzi minden titkát,
nincs akinek elsírhatná az Ő bánatát,
Nem ismeri fel a boldogság titkát,
nem tud szeretni, mert megbántották.
A szeretet nem mérhető, eladható, vagy megvehető.
Ez az élet legszebb kincse, a szívek gyönyörűsége.
Sokáig így éreztem mindent,
de valami történt velem legbelül, itt bent,
Kellemes érzés töltötte be a szívem,
megtaláltam Őt, aki megértett engem!
Csöndbe ültünk egymással szemben,
végtelen nyugalomban lelkünkre lelve,
A szemünk behunytuk, a szívünk kitártuk,
a szeretet önfeledt örömtáncát jártunk.
A szeretet nem mérhető,
eladható, vagy megvehető.
Ez az élet legszebb kincse, a szívek gyönyörűsége.
Köszönöm, hogy kitartottál Te velem,
pedig minden problémámat rád tereltem,
Meggyógyítottad az én összetört szívem,
türelmesen, bölcsen segítettél engem.
És Te ezzel együtt még rám mosolyogtál,
a fejemre millió kis csillagot szórtál,
Elhoztad nekem a szeretet varázsát,
mindennap hálásan pillantok Rád!!
A szeretet nem mérhető, eladható, vagy megvehető.
Ez az élet legszebb kincse, a szívek gyönyörűsége. |
|
| |
|
1 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-11 17:18:18, csütörtök
|
| |
| |
A fiú hazatelefonál. Az anyja veszi fel a kagylót.
- Anyu, megnősülök!
- Drága fiam, ez nagyon jó hír! Annyira örülök!
- Csak tudod, a menyasszonyom néger.
- Semmi baj! Mi apáddal nem vagyunk rasszisták.
- Meg aztán van négy gyereke.
- Csodálatos! Apáddal szeretjük a gyerekeket.
- Az is gond, hogy nincs hol laknunk.
- Mindössze ennyi a probléma? Költözzetek be hozzánk a meghitt, egyszobás lakásunkba.
- És hogy fogunk ott mindannyian elférni?
- Ti a gyerekekkel a szobában, apád meg berendezkedik majd a spájzban.
- És te, anyu?
- Hát fiam, én most leteszem a kagylót és felakasztom magam.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: humor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-10-11 17:06:01, csütörtök
|
| |
| |
Utas vagyok csak ebben a világban, egészen magánosan vándorló utas, aki megnézhet mindent, amit látni módjában van, de semmit magával el nem vihet, semmit félre nem tehet, semmihez hozzá nem kötözheti magát, bármennyire is megszerette ezt, vagy amazt.
S lassan, lemondó szomorúsággal kialakult bennem az útiterv is: az ember éppen csak gyönyörködik abban, ami arra való. Néhány dolgot megjegyez magának, egészen rendszertelenül és minden értelem híján s igyekszik kissé megszépíteni azt az utazást, amennyire lehet.
Átballag az életen, éppen mintha tóparton menne, váltakozó arcú dombok között, mindig lát valami újat és mindig elbúcsúzik valami régitől, s legokosabb, ha mindezt úgy cselekszi, mint a világ legtermészetesebb dolgát.
Mintha nem lenne abban semmi szomorú, hogy az idő búcsúzással telik, hogy minden hajnal egy alkonyatnak a sarkára hág s hogy vannak virágos tájak, amiket megszeretünk s a táj elmosódik a múltba.
Wass Albert |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2012. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
624 db bejegyzés |
| e év: |
7161 db bejegyzés |
| Összes: |
70103 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1947
- e Hét: 7085
- e Hónap: 13468
- e Év: 135341
|
|
|
Offline
