|
2012-10-31 18:00:26, szerda
|
| |
| |
Futnék Felétek
Apa! Nem bírtad cipelni a szenvedést,
Nézni, hogyan megy tönkre a családod,
Oroszlán-erősnek hitt-jelenést
Egyre gyakrabban megtalálom.
Emlékszel, amikor birkóztál a medvével
Szlovákiában? S meséltél a dalai lámáról?
Mikor évente nyaraltunk kedvezménnyel
Balatonon, s szerte barangoltunk az országon.
Azt hittem, örökké tart, mindig lesz családom,
Áhitatos, jóságos nagymamám,
Mindig lesz kit becsületéért csodálnom,
S szeretetem igaz embereket megtalál.
Alszom immár negyedik napja,
S míg félálomban felmereng arcotok,
A gyász és betegség ünnep napja
Holnap lesz, magamban levelet írok.
Talán jobb, ha nem tudjátok,
Megtapodják itt rég az embereket,
Szívük ellensége fekete átok,
Remélem, nemsokára utánatok megyek.
Meghurcolt nevünket nem mossa senki fehérre,
Itt emberséget nem tűr a történelem,
Megbolydult elmék törnek régen ellene,
Nem való fülnek és szemnek e fertelem.
Apa! Nem ezt gondoltad, mikor énekeltem,
Zenéltem és olvastam mindenkinek,
Mindent elkövettél, hogy többet elérjek,
S jutalmad agyvérzés háromszor, kinek
Hangja maga volt a gyönyörűség,
Suttogni tudott ezután. Göndör hajad
Simogattam, némán gyöngyözött keserűség,
Könnyem mind a szemembe ragad.
Néma kérdés szakadt fel, erős voltam,
Mikor a koporsóban láttalak,
Halálod éjjelen kifosztottan
Élet-munkáid mind ellopkodtak.
Apa, Nagymama, Nagyapa, Piri néni, Gyuszi,
Ti nagybetűs emberek voltatok,
S a régi szomszéd Tulpa, Csabai néni, bácsi,
Emlékezem naponta reátok.
Most már én is csak suttogok,
Énekelni itt nekünk nem lehetett,
Semmi sem lehettem, s ámulok
Tanulni másoknak engedélyezett?
Mióta egyetlen utam marad,
Az emberség, tartás odalett,
Futnék Felétek, nincs ragyogó kar,
Odalett mindenki, ki szeretett.
2012. október 31.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halottak napja |
|
|
|
|
|
Offline
