|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 22
|
|
|
|
|
|
2012-11-07 22:34:02, szerda
|
| |
| |
ADD URAM
Add Uram, hogy jó lehessek,
sohase gyűlöljek, csak szeressek,
virágot lássak télben, hóban,
ne higgyek a rosszban, csak a jóban.
A kenyérnek falatját megbecsüljem,
a szenvedők könnyét töröljem,
a holnaptól sose féljek,
az embereknek jobb jövőt reméljek.
Uram, ki fönt vagy a Mennyekben,
úgy tudjak hinni rendületlen,
hogy mindig jó lehessek,
sohase gyűlöljek, csak szeressek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: HIT- Vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-07 16:41:37, szerda
|
| |
| |
A kelták úgy tartották, hogy Halloweenkor a lelkek, akik az elmúlt év során veszítették el testüket ezen a napon visszatértek, hogy új testet találjanak maguknak, s ebben új életet kezdjenek. Az élők viszont nem szerették volna, hogy szellemek költözzenek beléjük, ezért ezen az éjszakán mindent megtettek a szellemek távoltartása érdekében. Így aztán otthonaikban kioltották a tüzet, hogy a szellemeknek ne legyen kedvük behatolni a hideg, sötét házakba, ők maguk pedig kísérteties ruhákat öltöttek magukra, és nagy zajjal parádéztak föl és alá, hogy ezzel elijesszék a testekre vadászó lelkeket.
Magyarországra egyértelműen Amerikából került át ez a hagyomány. (Amerikába pedig a kelta hagyományokat őrző ír bevándorlók vitték magukkal.) Halloween elképzelhetetlen az édességet kéregető gyerekek nélkül. Ezt viszont nem az írek hozták. Ez keresztény szokás, amely már a kilencedik században is létezett. A korai keresztények november 2-ikán házról-házra jártak "léleksüteményért". Ezért cserébe imádkoztak a nagylelkű adományozó családjában elhunytak lelkéért. Ehhez kapcsolódott még az a hiedelem is, hogy a halál után a lelkek a pokol tornácára kerülnek , s az imádság hozzásegíti őket, hogy a mennybe kerüljenek. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halloween |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-07 16:34:47, szerda
|
| |
| |
Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.
A Gazdagság egy luxus
hajón úszott el a szeretet mellett.
A szeretet megszólította:
- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! - Válaszolt a Büszkeség, - itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
- Oh Szeretet !- mondta a Bánat- Én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
- Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
- Az Idő volt- mondta a Tudás.
- Az Idő?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az Idő?
A Tudás válaszolt: - Mert csak az Idő érti meg, hogy milyen fontos az életben Szeretet!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-07 16:08:02, szerda
|
| |
| |
Én nem kellek senkinek,
Engem az nem szeret, akit én kedvelek,
Élem nyomoróságos életemet,
Hallom lelkem minden fájdalmas sikolyát,
Látom szívemet, ahogy a szerelem emészti tovább.
Pedig semmi értelme, hisz tudom,
De másra gondolni se tudok,
Annyira fáj ez az egész élet,
Hogy néha halálomért kélek,
De az sose jönne el értem,
Hagy szenvedni,
Még ő se akar engem látni,
Pedig karjában oly szívesen lennék!
Lelkemet semmi sem érdekelné,
De nem hagyhatom életem elveszni,
Hisz csak ez van nekem,
Semmi sem érdekelhet engem,
Szerelem nincs, életem van,
Kegyelem nincs, csak a fájdalom hajt,
Ez jutott nekem,
Én viselem a terhet,
Hallgatom barátaim életét,
Mennyivel izgalmasabb, mint az enyém
De csak várni és várni,
Ameddig el nem jön a halál,
És fekete köpenyébe innen visz tovább 
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: FÓKUSZBAN "A NŐ" |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-07 13:10:07, szerda
|
| |
| |
Hozzávalók:Nagyi
50 dkg liszt,
20 dkg vaj,
2 csomag gesztenyemassza,
1,5 dl tej,
1 dl tejföl,
1 kanál cukor vagy méz,
1 csomag élesztő,
1 csipet só.
Elkészítés:
Futtasd fel az élesztőt langyos, cukros tejben. Morzsold el a vajat a tenyereddel a lisztben, add hozzá a csipet sót, az élesztős tejet és a tejfölt. Gyúrd össze. Keleszd egy órát meleg helyen. Ezután nyújtsd vékonyra, és vágj korongokat belőle pogácsaszaggatóval. Ezeket a korongokat töltsd meg a gesztenyemasszával és tekerd kifli alakúra. Melegítsd elő a sütőt 180 fokra és süsd meg a kifliket. Gyorsan kész, úgyhogy vigyázz, meg ne égjenek. Ha kész, még forrón szórd meg porcukorral a tetejüket |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ételek-italok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-07 11:43:50, szerda
|
| |
| |
Ha én elmennék
Ha én elmennék,
Fogd meg két kezem.
Ha én elmennék
Szoríts meg jól Kedvesem.
Ha én elmennék,
Mond, hogy maradjak Veled,
Hisz, ha elmennék,
A magány fojtana meg.
Ha én elmennék,
Mond, mi lenne énvelem,
Hisz a világot, adtad Te énnekem.
Ha én elmennék,
Mond, mi lenne énvelem,
Hisz a csillagot, hoztad le az égről nekem.
Ha én elmennék,
Mond, mi lenne énvelem?
Így hát arra kérlek,
Fogd meg két kezem,
Ölelj magadhoz,
És ne engedj el Kedvesem!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkorúaknak |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2012-11-07 11:27:09, szerda
|
| |
| |
Juhász Gyula: November
Nem is búcsúzott, elment szótalan,
Az ifjúságom, íme odavan.
Nem is tudtam, hogy valaha volt,
Hisz mindig búról és gondról dalolt.
Nem is szerettem fanyar új borát,
Asszonytalan és pénztelen sorát.
Nem is sirattam el, csak csöndesen
Elbámulok az eltűnt éveken:
És ma sír, zúg, búg, zendül az avar:
Holt ifjúságom most élni akar! 
Csokonai Vitéz Mihály: November
Eljött már november didergő hónapja,
Hideg szele a fák ágait megcsapja.
Meghalva elhullnak a sárga levelek,
Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza
A zöld ligeteket s mezőket megnyúzza.
Hideg eső csorog, csepeg egész éjjel,
A fázékony Auster havat is hány széjjel.
A borongós égnek sűrű felhőzése
Házba zárt szívünknek kedvetlenedése..." 
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 22
|
|
|
|
2012. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
412 db bejegyzés |
| e év: |
6830 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 8452
- e Hét: 18657
- e Hónap: 58269
- e Év: 287206
|
|
|
Offline
