Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
A hajléktalan király - Karácsonyra
  2012-12-18 20:52:39, kedd
 
  A hajléktalan király

Karácsonyra

Talán hallottátok már, hogy a mi égövünkben december huszonötödikén leghosszabb az éjszaka és legrövidebb a nappal. Ezért is nevezték a régi rómaiak ezt a napot a nap születésnapjának. Mi keresztények ezen a napon nem a nap, hanem Jézus születését ünnepeljük. Karácsony azt jelenti, hogy a bűn éjszakájában megszületett a Világ Világossága, hogy a kegyelem fényébe öltöztessen minden embert. Ez az ő legnagyobb karácsonyi ajándéka.

Az egyik hittanórán éppen Jézus születéséről beszélgettünk. Elmondottam, hogy Szent József és Szűz Mária hiába zörgettek Betlehem házaiban, sehol sem kaptak szállást. Ennek hallatára Rózsika közbeszólt:
Ha a mennyei Atya mindezt tudta, miért küldte Fiát a földre? Én bizony Jézus helyében a mennyországban maradtam volna.
Meg kell mondanom, hogy a mennyei Atya nagyon jól tudta, mi vár szeretett Fiára a földön. Barlangba szorul, irigykednek rá, üldözni fogják és keresztre feszítik. Ennek ellenére mégis elküldte a földre. Vajon miért? Hogy megváltoztassa az embereket. Hogy megnyissa előttük az Isten országát. Ezt szemléltett egy tanulságos történet.

Élt egyszer egy király, aki több népen uralkodott. Közülük az egyik néptörzsét különösen kedvelte. Kedvezett nekik, fölmentette őket az adófizetés alól is. Minden okuk megvolt tehát, hogy hálásak legyenek uralkodójuknak. Mégis mi történt? Midőn ellenség támadta meg az országot, ez a néptörzs az ellenséghez pártolt. Elképzelhetitek, mennyire fájt ez az öreg királynak. Mikor aztán győzelmet aratott ellenségei felett, a hűtlen néptörzs is megrémült. Szánták-bánták tettüket, különféle ajándékokkal próbálták a haragvó királyt kiengesztelni. Vajmi kevés sikerrel. Mikor ezt látta a király fia, elhatározta, segítségére siet a bűnösöknek. Elment a lázadó törzshöz, az ő lányaik közül választott feleséget és megüzente atyjának.
Ha hűtlen népedet ki akarod irtani, ezt kell tenned saját fiaddal is. Testvéreimmé fogadtam őket és mint ilyen, kérem számukra kegyelmedet.
Vajon mit tett az öreg király? Fia kedvéért megbocsátott a lázadóknak.

Többen azt gondolják talán, hogy amit most elmondottam, egyszerű mese csupán. Úgy hiszem, néhányan sejtik közületek, mire emlékeztet ez a történet. Bevezetesen arra, hogy az összes teremtményei közül az emberiség néptörzsét szerette legjobban az Isten. Az ember azéonban már a kezdet kezdetén föllázadt Isten ellen és elfordult Tőle. Hiába bánták meg ezt a tettüket, ezzel nem tudták bűnüket jóvátenni. Erre a jóvátételre, erre a szerető szolgálatra Jézus vállalkozott. Karácsony ünnepén ennek is örvendezünk és ezt köszönjük meg a betlehemi jászol előtt.

A Szentmisén és a papi zsolozsmában imádkozzuk karácsonykor: Ma mézzel folyók lettek az egek... Ez a mondat eszembe juttat egy régi egyiptomi ünnepet, amit a vízcsepp éjszakáinak neveztek. A legenda azt tartotta, hogy a június havában az egyik angyal poharából egy szent vízcsepp hull a Nílus forrásába. Ez duzzasztja meg a folyó vizét olyannyira, hogy kilép medréből és termékenyítően öntözi a földeket.

Ez csak egy régi, kedves legenda. Az azonban történelmi tény, hogy szent karácsony éjszakáján az Atya egyszülött Fia, mint kisded eljött a földre, hogy megduzzassza a szeretet, a jóság folyamát és megtermékenyítse a bűn által kiszáradt emberszíveket. Ezt köszönjük meg a mai ünnepen a Betlehembe siető pásztorokkal együtt.

Arról is értesülünk a Szentírásból, hogy a napkeleti bölcsek miféle ajándékokkal kedveskedtek Jézusnak. Bár ezt nem említi az evangélium, de valószínű, hogy a pásztorok sem mentek üres kézzel. Egy képzelet szőtte történet szerint velük ment egy kis pásztorfiú is, akinek nem volt egyebe, csak egy furulyája. Arra gondolt, hogy elfújja rajta kedvenc énekeit és ezzel kedveskedik a Messiás királynak. Mikor azonban meglátta a napkeleti bölcsek ajándékát, az aranyat, a tömjént és a mirhát, elszégyellte magát és nemmerte elővenni furulyáját. Észrevette ezt Mária és biztatóan intett feléje:
Gyere csak ide, mert látom, te is hoztál valamit a fiamnak!
Erre a pásztorfiú fölbátorodott és vidáman játszotta el szívből fakadó dalait.

Vajon mit adjunk Jézusnak karácsonyi ajándékul? Szép énekünk tanításával válaszolok:
Ha szívünk tiszta és ártatlan, kedvesebb az neki, mint az arany.

Forrás: György Attila: Jöjj, kövess engem		  
 
0 komment , kategória:  Ünnepek  
Kohut Katalin: Porcelán fejű hajasbaba
  2012-12-18 20:46:56, kedd
 
  Kohut Katalin: Porcelán fejű hajasbaba


Miután megszülettem, szüleim Szenci Molnár szamaras zsidó istállójából kialakított gyerekszobában helyeztek el a kiságyba. Bátyám már két esztendős volt.
Anyám vasalt a hatalmas apa által készített és betonozott konyhában énekelve, én oáztam, ahogyan a torkomon kifért. Túlérzékeny voltam már akkor is, gondolom kicsipte a bőrömet, ami bement a pelusba. Anyám arra lett figyelmes, hogy szuszogást hall a gyerekszoba felől. Beszaladt és akkor vette észre, hogy a bátyám el akart hallgattatni, hintőport szórt a számba, én meg fuldokoltam. Gyorsan felkapott és teával próbálta leöblíteni a rengeteg port, hogy ne fulladjak meg.

Két év múlva megszületett öcsém, ő került a kiságyba, én a kettőságy egyik oldalán aludtam hálóoverállban, ami akkor divatos volt. Szegedi, a cserépkályhás hatalmas kályhát rakott a két szoba közé, apa a konyhából hozta a parazsat kislapátban, úgy gyújtott be. Jó meleg volt egészen reggelig.

Ebbe a régi istállóból lett szobába jött meg évente Jézuska. Amikor megszólalt a csengő, már tudtuk, hogy elhelyezte az ajándékokat a plafonig érő fenyőfa alá. Mindenféle játékot kaptunk, az életkornak megfelelőt. Könyv mindig volt közöttük, hamar megtanultam értékelni őket. A legemlékezetesebb ajándékom egyike volt a mély redőnyös lehúzható tetejű babakocsi és a kisiparos által készített babaszoba bútor, amit hetente törölgettem, fényeztem, kis vázába virágot helyeztem, a babák ruháit kimostam, kis vasalómat a kályhán megmelegítve kivasaltam. Mindig tisztaság és rend volt a birodalmamban. Miután átvettük a Jézuska által odahelyezett ajándékokat, átmentünk nagymamáékhoz. Ott lakott a nagynéném és az unokanővérem, Jutka. Csodálatos szőke derékig erő haja és kék szeme felhívta magára a figyelmet. Neki külön szobája volt, kitapétázta az akkor híres színészek fotóival. Szobájában várt ránk a plafonig érő fenyőfa, s én csodálva néztem a kék desszert szaloncukrokat. Nem tudtam, hogy a szegényebbeknek csak huszonkét forintos olcsó cukor jár, azt is a munkahely adta, gyerekenként egy kilót. Nem szerettem, mert nagyon kemény volt. A tejcsokiknak annál jobban örültem, éjjelente sokszor összeütközött a fejünk, amint éppen a másik alvására várva lélegzet visszafojtva indultunk megdézsmálni a csokikat, majd az üreges figurákat.

Nagymamáék ajtaja előtt betlehemmel a kezünkben énekeltünk karácsonyi dalokat, majd bementünk, finom süteményekkel kínáltak meg bennünket. Jutka fenyőfája nekem tökéletes látvány volt, alatta voltak a mi ajándékaink. Nem szerettem a csúnya babákat, melyeket ilyenkor kaptam, nem is ültettem be őket a babaszoba bútor diványjára, sem foteljébe.

Egyik karácsony viliáján a könyvem mellett megláttam egy hajasbabát. Igazi hölgy volt, csodálatos ruhakölteményben. Alig mertem hozzányúlni. Mikor kicsit megdöntöttem, lecsukta a szemeit, hatalmas barna értelmet sugárzó pillantással nézett rám. Nagy becsben állt a hajas baba, ilyen szépet még soha nem láttam, el sem hittem, hogy az enyém. Őt már lehetett nagyoknak való székbe, fotelbe is ültetni, már kicsi volt neki a babaszoba bútor. Jutka hatalmas kék baba bútorára rá lehetett volna ültetni, de az enyémet kinőtte. Elhelyeztem karácsony első napján az egyik széken és vetíteni kezdtünk. Hamar megtanultam olvasni, így testvéreimnek én olvastam a diafilmek szövegeit.
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valami széttört a szőnyegen. Megfordultam, láttam, a babám a földön fekszik. Felemeltem, a porcelán feje kettéhasadt, szembe nézett velem két üresség, a barna szemek helye. A sérült baba látványa nagyon megviselt. Elviselhetetlen fájdalmat és dühöt éreztem az öcsém iránt, aki nem tisztelte az én ajándékomat, képes volt földhöz vágni. Ez volt életem első és utolsó porcelán fejű babája, soha nem felejtettem el a hölgyet, aki az enyém volt egyetlen napig.

2012. december 18.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2012.11 2012. December 2013.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 27 db bejegyzés
e év: 229 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 303
  • e Hét: 671
  • e Hónap: 6912
  • e Év: 59178
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.